MEGOSZ észrevétel az Erdőtörvény 2017. évi módosításához

Erdőtörvény! Erdőtörvény! Erdőtörvény!

Minden jogszabály leképezi az adott kor sajátosságait, amiben készült, és mivel az évek sora alatt nagyon sok minden megváltozik, szükséges a szabályozás kiigazítása. Életvitelünk egyre feszítettebb, egyre gyorsabb döntésekre kényszerülünk. A változások nem kímélnek semmit, még az öröknek, állandónak tartott erdők szabályozását sem. Negyven éven keresztül senki sem gondolt arra, hogy az államiból privatizált erdők az ország erdőségeinek közel a felét fogják kitenni, de mégis bekövetkezett. Az időközben megszületett erdőhöz kötődő jogszabályok pedig rendre elfelejtették kezelni ezt a tényt, és mint közös - állami - tulajdont felruházták a köz szolgálatának terheivel. Az erdő bárkinek a tulajdonában van, minden itt élő ember számára szolgáltat portól megtisztított levegőt, oxigént, megkötött széndioxidot, talajvédelmet, rekreációra is alkalmas élhető környezetet. Mindezek mellett, mint a legtermészetesebb szárazföldi élőhelyek sokasága lehetőséget teremt számtalan faj fennmaradásához, biztosítva ezzel a sokféleséget, ami a természetes rendszerek életének az alapja. Ezen gondolatok mentén kezdődött, és sok vitában érlelődött meg a törvény és a kapcsolódó rendeletek módosítása. A preambulum, a törvény első paragrafusában megfogalmazott alapvető cél nem változott.   "E törvény célja, hogy az erdő, az erdőgazdálkodás, és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését".  Első helyeken sorolja fel a biológiai sokféleség megőrzését és a klímaváltozás csökkentését, továbbá összhangot kíván teremteni az egészséges környezethez és a tulajdonhoz fűződő alapjogok között. 

A korábbi jogszabályok a magán tulajdonban lévő erdők tulajdonlásból fakadó különbségeit nem vették figyelembe, ezért a módosítás egyik célja ezek beépítése volt. Nem vitatva a sokféleség megőrzésének fontosságát. Egyre időszerűbbé vált a köz érdekében végzett kötelező feladatok, vagy elviselendő korlátozások mértékének meghatározása. Elválasztásra került a rendes gazdálkodás részét képező elviselendő, és az ezt maghaladó mértékű korlátozás, amit annak kell viselni, akinek az érdekében ez történik, tehát a köznek. Ezért a jogszabály módosítással egy időben az erdész szakmai szervezetek kezdeményezték a természetvédelmi célú korlátozások kompenzációs kifizetéseit megalapozó költségvetési sor létrehozását és elfogadását. A kompenzációs kifizetések kezelésére az állami természetvédelem lett megjelölve, mert nála található meg az a tudás és adatbázis, ami lehetővé teszi a természeti értékek megőrzése érdekében tett intézkedéseket. Megalapozhatja a korrekt párbeszédet, ami alapján eldönthető, hogy mely természeti érték miatt mekkora korlátozás, védőzóna, időbeli lehatárolás szükséges. Amennyiben a megőrzendő faj, vagy állapot magán tulajdonú területen van az információkat birtokló szervezet - mivel tudja, hogy hol és mi található - fel tudja venni a kapcsolatot a tulajdonossal és meg tud vele állapodni. Az eddigi gyakorlat nagy hiányossága volt, hogy a tulajdonost nem vonták be a védelmi feladatok végrehajtásába, nem volt párbeszéd, ezért a felek jóhiszeműsége mellett is bekövetkezhettek sérülések. Az összegyűjtött információ felelősséggel is jár. A törvénymódosítás az eddigi titkolózó, kirovó gyakorlatot igyekszik kommunikációra épülő felelős magatartásra változtatni.

Fontos hangsúlyozni, hogy a jogszabályban megjelenő idő és területhatárok kötelezően viselendő mértéket tartalmaznak, mint például egy fészek körüli korlátozás, vagy erdészeti munkálatokból kizárt időszak. Az ezektől eltérő nagyobb mértékű korlátozás lehetősége az európai joggyakorlathoz illeszkedően adott, de a gazdálkodóval, tulajdonossal történő megegyezés alapján rendelhető el, mint a rendes gazdálkodás körét meghaladó közérdekű korlátozás. Ez a módosítás is a felelős magatartást, az eddig hiányzó vagy hézagos kommunikációt igyekszik erősíteni. Az erdőgazdálkodók régi elvárása teljesült azzal a módosítással, hogy a törvényben leírt kötelezően viselendő eseteken felüli természetvédelmi korlátozások az erdőgazdálkodóval egyeztetve léphessenek életbe és azokért a korlátozással arányos mértékű kompenzáció járjon. Ezt támasztja alá az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése értelmében a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Az Alaptörvény XIII. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár. A két cikk rendelkezéseinek egybevetéséből megállapítható, hogy ha az állam természetvédelmi okokra hivatkozással - tehát a közjó érdekében - korlátozásokat vezet be, annak terhét nem lehet kizárólag az erdő tulajdonosaira hárítani. Egy ilyen tartalmú szabályozás ellenkezne az Alaptörvényben foglalt rendelkezésekkel.

A Natura 2000-es területek és ezen belül hangsúlyosan az erdőterületek a tulajdonosok, erdőgazdálkodók megkérdezése nélkül kerültek kijelölésre, és a későbbi jogorvoslati lehetőségek kidolgozásának elmaradása, csúszása sok esetben szembenállást eredményezett a tulajdonosok és természetvédelmi igazgatás között. A módosítás igyekezett pontosítani a védelemre érdemes kört és meghatározta az elsődleges Natura rendeltetés szabályait. A védett területen lévő erdők rendeltetése a védelemből következik, míg a nem védett természeti területen lévő erdők csak akkor bírnak Natura rendeltetéssel, ha azok természeti állapota ezt alátámasztja, ezzel teljesíti a kijelöléskor fennálló állapot fenntartásának kötelezettségét. Mivel sok nem őshonos fafajú erdő és ültetvény is kijelölésre került, ezek természetessége nem indokolja a Natura rendeltetést. A fenntartásukat biztosító gazdálkodást, amit a Natura jogszabály előír, ez a törvénymódosítás biztosítja. A civil természetvédelmi szervezetek által érzékelt és kommunikált védelmi és közjóléti funkciók gyengülése kizárólag az ültetvényjellegű erdőkben jelenik meg. Az ilyen faállományok természetvédelmi célú, természetesség irányába történő fejlesztése nem a rendes gazdálkodás része, de megállapodások mentén, jobb együttműködéssel megoldható. Az erdő egyes rendeltetéséhez, közérdekű funkciójához kapcsolódó erdőgazdálkodási szabályok megerősítik a természetvédelmi és Natura 2000 erdők védettségi szintjének megfelelő erdőgazdálkodást.

A módosítás sok tekintetben megerősíti a természetvédelmi célokat. Engedélyezhető a termőhely szerint elvárt záródástól eltérő, kisebb záródás is (pl.: élőhely rekonstrukció: az idegenhonos fafajokkal záródott faállomány visszaalakítása). Az önerdősült területeket, ahol a földtulajdonos szándéka ellenére jött létre erdő, a tulajdonos kérelmére erdészeti hatóság törli az Erdőállomány Adattárból és a jövőben fásításként, a fél hektárt elérő területeket szabadrendelkezésű erdőként kezelni. A természetvédelmi hatóság által elrendelt művelési ág változás esetén nem kell a jövőben erdőfenntartási járulékot fizetni. [Szerk: Ez a mondat így jelent meg az EL-ban,de helyesen így szól:"A természetvédelmi hatóság által elrendelt művelési ág változás esetén nem kell a jövőben ennek a költségeit kifizetni."] Természetközeli erdőkben az intenzíven terjedő idegenhonos fafajok kitermelésére akkor is lehetőség lesz, ha az erdőtervben nem szerepel. A Természetvédelmi törvényben az erdőkre hivatkozott és sokféleképpen értelmezhető vegetációs időre vonatkozó tilalmat egy általános erdőgazdálkodási korlátozási időszak váltja fel, ami magában foglalja nem csak a vegetációra, hanem az állatvilágra vonatkozó (fészekvédelem, utódnevelési védelem) korlátozásokat is. Az ezektől eltérő nagyobb mértékű korlátozás lehetősége minden esetben adott, de be kell vonni a gazdálkodót, tulajdonost a döntésbe, végrehajtásba, hasonlóan az európai joggyakorlathoz. Ez a módosítás is a felek kölcsönös elismerését a felelős magatartást célozza meg, és lehetőséget biztosít a természetvédelmi igazgatásnak, hogy az erdőben megjelenő természeti értékekre felhívja a gazdálkodó, tulajdonos figyelmét és a kompenzáción keresztül bevonja az értékmegőrző munkába. Ez a kor igényeinek inkább megfelelő megoldás, mint a sehol sem hasznosuló bírságok behajtása.

Jelenleg a magánerdő tulajdon jelentős részén, közel 200 ezer hektár területen nincs nyilvántartott erdőgazdálkodó. Ezeken a területeken is fontos a faállomány gondozása. Az erdő a fatermesztés mellett egyéb materiális és inmateriális haszonvételi lehetőségeket is nyújt (pl. gyógy-, illetve fűszernövények, gomba, erdei turizmus). Az elaprózott osztatlanként megjelenő erdőtulajdon kezelése nehéz és hosszadalmas szakmai feladat, és sok esetben a döntésképesség és felmerülő költségek hiánya gátolja a gazdálkodás elindítását. Az erdész szakemberek feladata a laikus erdőtulajdonos érdekei, és erdő hosszú távú fenntartása, kezelése között megteremteni az összhangot, úgy, hogy az erdő képes legyen megőrizni a természeti együttest, aminek része. Ez az elaprózott tulajdonból fakadóan gazdaságtalan, állami szerepvállalás nélkül, szakirányítói támogatás nélkül nem indítható el.

Erdő esetén is a használat átadására csak a földforgalmi törvényben nevesített jogcímeken van lehetőség. Fontos, hogy a használat átadására tulajdonostárs részére is lehetőség legyen. A tényleges tulajdonosi közösségi használatot az erdőbirtokossági társulat, illetve a tulajdonosi közösség bevonásával folytatott, vagyonkezelés jellegű erdőhasználat (erdőkezelés, ami a történelmi közbirtokossághoz hasonló használati forma) jelentené. Működését az egyszerű szótöbbséggel meghozható döntések (ha egy tulajdon eléri az 50 %-ot akkor a kisebbség védelme érdekében 66,6%) biztosítják.

Az évekig tartó egyeztetések, szakmai viták során legfontosabb szempont az erdő természetességének megtartása, területének növelése, a vidéki lakosság megélhetésének, életminőségének javításában betöltött szerepe volt. A rendszerváltás óta eltelt időben 200 ezer hektár új erdőtelepítést végeztek el a jövőben bízó vidéki honfitársaink. Ennek meghatározó része magán területeken jött létre, abban a reményben, hogy megélhetést, folyamatos munkát biztosít a tulajdonosának.

Az Országos Erdészeti Egyesület és a Magánerdő Gazdálkodók Országos Szövetsége a természetvédelmi értékek maximális védelme mellett a vidéki lakosságnak is életteret adó és a gazdasági érdekeket is figyelembe vevő szabályozás kialakítását képviselte az erdőtörvény több évet igénylő, módosítást előkészítő tárgyalásai során, bízva az erdészeti igazgatás törekvéseiben és szakembereinek magas színvonalú tudásában.

Mocz András, Duska József, MEGOSZ
Erdészeti Lapok, 2019. január