Átfogó országfásítási terv készül

Fotó: MTI/Komka Péter

Az Agrárminisztérium szerint ahhoz, hogy a klímaváltozásra megfelelően reagáljanak az ország erdészetei, hosszú távon jelentős modernizációra és kapacitásbővítésre van szükség a csemetekertekben. Idén összesen akár ötvenmillió facsemetét is elültethetnek az erdők megújításáért!

Mintegy 22 millió facsemetét ültettek el az állami erdőgazdaságok február-március fordulójától április elejéig, a facsemeték kilombosodásáig, legközelebb pedig idén ősszel, a lombhullás idején kezdődik az új erdősítési szezon, amikor várhatóan a tavaszinál is több csemetét ültetnek el - tájékoztatta lapunkat az Agrárminisztérium.

A tárcától megtudtuk, a mostani, tavaszi szezonban az állami erdőgazdaságok közül a legtöbb csemetét, mintegy négymilliót a Duna-Tisza-közi erdőket kezelő Kefag Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. ültette.

A minisztérium arra is felhívta a figyelmet, hogy az állami erdészetek mellett további több millió facsemetét ültettek el a magán-erdőgazdálkodók is.

A jelenlegi erdők megfiatalításakor legtöbbször nemes­nyár- és akácfajokat ültetnek, amit az őshonos nyár és tölgy követ. A tárca magyarázata szerint a sorrendnek főként ­technológiai okai vannak, hiszen az őshonos fajokat a legnagyobb arányban természetes úton fiatalítják meg az erdészek, vagyis csak akkor kell ültetni, ha például az aszályos időjárás miatt elpusztulnak az erdőben maguktól növekvő csemeték.

Az akác- és nemes­nyár-kultúrerdők esetében azonban a fiatalítás jellemzően csak emberi segítséggel, ültetéssel valósítható meg. Ugyanez igaz a fekete- és erdei fenyvesekre, amelyek elsősorban talajvédelmi szerepet töltenek be a kopár, erózióveszélyes vagy futóhomokos területeken.

A minisztérium kiemelte: a klímaváltozás folyamatának ismeretében nagyon fontos, hogy megfelelő csemetéket használjanak az erdősítésekben. Az ipari célú ültetvények egy-két évtizedes időszakra létesülnek, az őshonos erdők ültetésekor pedig százéves időtávban kell gondolkodni.

A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az elkövetkező ötven-száz évben visszaszorulnak az olyan hegyvidéki fafajok, mint a lucfenyő vagy a bükk, míg nőni fog a meleg, száraz körülményeket jobban elviselő fafajok, például a csertölgy térfoglalása.

A minisztérium szerint a jelenlegi csemeteszükségletet a hazai termelés képes fedezni, de hosszú távon jelentős modernizációra és kapacitásbővítésre van szükség ahhoz, hogy a megnövekvő igényt ki lehessen szolgálni.

Az Agrárminisztériumnak a meglévő erdők megóvása és megfiatalítása mellett kiemelt cél az ország fával borított területeinek növelése, ami az egyik leghatékonyabb eszköz a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklésében.

A rendelkezésre álló adatok szerint a magyar erdők jelenleg is évente mintegy négymillió tonna szén-dioxidot kötnek meg, ami hétszázezer főre jutó éves kibocsátásnak felel meg. Az erdők hatékonyan mérséklik a levegő hőmérsékletét is, akár hat-nyolc fokkal is hűtve azt, továbbá párologtatásukkal üdébbé teszik a környezetüket.

Kiemelték: az erdők ültetése a tulajdonosoknak hosszú távú befektetés is, hiszen a faanyag fenntartható módon megújuló nyersanyag, míg az erdőgazdálkodás kínálta munkalehetőség sok vidéki embernek jelent megélhetést.

Az Agrárminisztériumban jelenleg készül az átfogó országfásítási program tervezete, aminek célja, hogy tovább növelje az ország fával borított területét.

Trianon óta megkétszereztük erdőterületeinket

A magyar erdőterület jelenleg mintegy kétmillió hektár, ami az ország területének több mint egyötödét jelenti. Nem mindig volt ez így, hiszen a tria­noni békediktátum során az erdőknél szenvedtük az egyik legnagyobb veszteséget: az egykor fával borított területek 84 százaléka került az új határokon kívülre. Magyarország azonban az elmúlt száz évben csaknem megduplázta erdőterületét. Rögtön a trianoni veszteség után, az ­1930-as években hirdette meg Kaán Károly erdőmérnök, az első hazai természetvédelmi jogszabály megalkotója az Alföld-fásítási programot, ami végül az 1960-as, 70-es években tudott kiteljesedni. Az alföldi futóhomok megkötése mellett ebben a második hullámban indult meg a hegyvidéki kopárok és a hullámterek erdősítése, valamint egyes nagyvárosokban, például Budapesten az úgynevezett zöldövezeti fásítások, amelyek célja a település védelme és élhetővé tétele volt. A harmadik nagy erdőtelepítési időszak a rendszerváltozás után kezdődött, amikor nemzeti és európai uniós forrásból elsősorban a magán-erdőgazdálkodók csaknem kétszázezer hektár új erdőt telepítettek. A meglévő erdők 56 százaléka állami tulajdonban van.

Forrás: magyarnemzet