Erdővagyon és erdőgazdálkodás 2018.

Az Országos Erdőállomány Adattár naprakész információkat tartalmaz a magyarországi erdőkről, erdőgazdálkodásról. Az adatok különféle szakmai kiadványokban, statisztika gyűjteményekben érhetők el.

A 2018-ra vonatkozó összeállítás elektronikus változata a NÉBIH Magyarország erdeivel kapcsolatos adatok című oldalán található. Ugyanitt érhetőek el az úgynevezett leporellók is a 2007-2017. évekre. Ezek nyomtatásban is megjelennek. (Angolul pedig itt találhatóak a magyar erdőkre, erdőgazdálkodásra vonatkozó adatok.)

Erdővagyon, Erdő- és Fagazdálkodás Magyarországon: 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017. Aki több év leporellóit is megnézi, láthatja, hogy azok nem teljesen egyformák, hanem más és más témára koncentrálnak.

Fenntartható erdőgazdálkodás immár 250 éve:

Erdőrendtartás 1769-2019

Magyarországon az erdőgazdálkodás szabályozása hosszú múltra tekint vissza. Idén 250 éve annak, hogy megszületett az első hivatalos rendelkezés, Mária Terézia Erdőrendtartása ("A fáknak és erdöknek neveléséröl, és megtartásáról való rendelés"), melynek elsődleges üzenete: őrizzük meg erdeinket a későbbi nemzedékek számára ("ezen erdő és favágásnak regulázásának tzélja ez, hogy azok mindenkor jó állapotban meg-tarta?anak"). A gazdálkodást úgy kell tehát végezni, hogy az a faanyagellátást hosszú távon se veszélyeztesse. Ez - a kezdetben csak a faanyagra vonatkoztatott elv - a tartamosság (közkeletű szóval: fenntarthatóság).

A tartamosság biztosítása érdekében az Erdőrendtartás szabályozta a fahasználatok térbeli és időbeli rendjét, vágásérettségi korokat határozott meg, erdőfelújítási kötelezettséget írt elő, új erdők telepítését célozta meg, erdővédelmi előírásokat tartalmazott és felállította a kezdetleges erdőfelügyeleti rendszert is.

A XX. század folyamán egyre jobban előtérbe kerültek az erdőkhöz köthető immateriális javak: az élővilág védelme és a közjóléti szolgáltatások. Ezzel párhuzamosan a tartamosság értelmezése is bővült, holisztikussá vált. A tartamos erdőgazdálkodás korszerű értelmezésében a faanyagon kívül az ökoszisztéma többi elemét is ?gyelembe kell venni.

Jelen kiadványban azokat a ma is érvényes tartamossági elveket mutatjuk be, amik már az Erdőrendtartásban megjelentek, és azóta alapszabályként épültek be a hazai erdőgazdálkodásba.

Erdőterület, élőfakészlet

A tartamosság jó indikátora az erdőterület és az élőfakészlet változása. Új erdők telepítését már az Erdőrendtartás kívánatosnak tartotta: "Minthogy pedig már tapasztaljuk, hogy Esztendőről-Esztendőre az erdők fogynak, és a fáknak szüksége öregbedik a' mi kegyelmes kemény paratnsolatunk az, hogy minden háznak lakosa, mind addig miglen a' ház, udvar, kert, pajta és rétek körül, üres és a' faültetésre alkalmatos hely találkozik, minden esztendőben fákat, és ugyan a' vizes helyekre, nyír, füz és éger fákat, az agyagos és száraz földben pedig szil-fákat, legalább 20-at plántálni tartozzik."

A hazai erdőgazdálkodás területi alapegysége az erdőrészlet. Egy erdőrészleten belül a termőhelyi viszonyok többé-kevésbé homogének, a faállomány összetétele közel azonos. Az átlagos erdőrészlet terület 4 hektár körüli. Az eloszlás ugyanakkor ferde, az átlagosnál kisebb erdőrészletek gyakoribbak, különösen a magánszektorban.

A tartamosság ma már nemcsak a faanyagellátás biztosítását, hanem ökológiai szempontokat is magában foglal. A gazdálkodás nem ronthatja le az erdők természetességi állapotát, melynek egyik mutatója az élőhelynek megfelelő fafajösszetétel.

A hazai erdőket többségében tájhonos fafajok alkotják. A nem tájhonos állományok döntő többsége erdőtelepítések eredménye. Egyes nem tájhonos fafajok (nemes nyár, fenyők) az utóbbi időszakban jelentősen visszaszorultak, míg a tájhonos fafajok területe jellemzően nőtt.

A jövőbeni faanyagellátást a jelenlegi kor és vágásérettségi kor viszonyok határozzák meg. A tartamos erdőgazdálkodásban a fafajok tervezett vágásérettségi korát növekedési sajátságaikhoz igazítják. "Meg-kell jegyezni, mennyi idökivántatik a' fáknak fel-növéféhez"- olvashatjuk az Erdőrendtartásban. A tényleges vágáskor kialakításakor a faanyagellátás folyamatosságát is ?gyelembe kell venni: "Az erdök annyi Efztendökre ofzta?anak-el, a' mennyiek a' fáknak növéféhez a'fellyebb meg-jegyzett mód fzerintkivántatnak."

A hazai erdők viszonylag kiegyenlített koreloszlása garantálja, hogy a következő évtizedekben is elegendő kitermelhető faanyag álljon rendelkezésre.

Az erdők felújítása, illetve új erdők telepítése a tartamos erdőgazdálkodás alapjai már Mária Terézia Erdőrendtartása óta: "Minthogy a' vén fák, ha le-vágattatnak, egy könnyen ujnövéft nem hajtanak .egynéhány makkok vette?enek, és földel bé-takarta?anak.. A' hol a' fának fzüksége vagyon, és ollypufzta helyek találtatnak, a' mellyek fem fzánto-földeknek, fem fzölö hegyeknek nem alkalmato?ak, azok . a' fáknak magjaival, olly-formán mint a' ro'ssalbé-vette?enek, és bé-boronálta?anak."

Napjainkban is több tízezer hektáron van folyamatban az erdőfelújítás, valamint több ezer hektáron található még be nem fejezett telepítés. A felújítás és a telepítés csak akkor tekinthető befejezettnek, ha a megfelelő fafajösszetétel és záródás hosszabb távon is kellő mértékben biztosított, ami által érett erdő kialakulása garantált. A befejezés lassan növő fafajoknál több évtized is lehet.

A tartamos erdőgazdálkodás kezdeti indítéka a túlzott mértékű fakitermelés volt: "az erdők és berkek vagy tékozló módon vágattatnak" - írta az Erdőrendtartás. Az erdők növedékét megközelítő fahasználat nem egyeztethető össze a tartamossággal.

Hazánkban a jobb természetességi állapotú erdőkben a folyónövedék messze meghaladja a kitermelt fatérfogatot. Tarvágást itt alig végeznek. Az intenzív fatermesztési célú faültetvényekben a növedék teljes mértékben kitermelésre kerül, javarészt tarvágással. Adott évben a teljes erdőterület 7-10 %-án végeznek fakitermelést, véghasználattal csupán 1-3 % érintett.

Az erdőkben előforduló káresemények nyomon követése, a szükséges védelmi intézkedések megtétele a tartamos erdőgazdálkodásban nagy szerepet kap. Már az Erdőrendtartás is előírta: "Erdőkerülök és vigyázók - is rendelte?enek." - akkor még elsősorban erdőtűz észlelésére és oltására. Napjainkban ezt a célt szolgálja az Erdészeti Mérő és Meg?gyelő Rendszer részeként az Erdővédelmi Hálózat és az Országos Erdőkár Nyilvántartási Rendszer.

A klímaváltozás, illetve az arra való felkészülés új tartamossági szempontként jelenik meg napjaink erdőgazdálkodásában. Az erdők a teljes hazai szén-dioxid-kibocsátás kb. 8 %-át nyelik el.

Az egyes fafajok szén-dioxid-megkötő képességét a növekedési sajátságok illetve a faanyagsűrűség együttesen határozzák meg. A gyorsan növő nyár fajok laza szerkezetű faanyagukban arányaiban jóval kevesebb szenet tartalmaznak, mint például a tölgyek. A lucfenyő visszaszorulása szén-dioxi-kibocsátást eredményez, hiszen az élőfakészlet csökkenése az addig a faanyagban tárolt szén-dioxid valamilyen úton való felszabadulását jelenti.

Mária Terézia óta a tartamos erdőgazdálkodáshoz tartozó feladat, hogy: "az utánnunk való maradékunknak hafznárol-is, elöre gondot vifeljünk". Ehhez szükséges az erdőterület és az élőfakészlet statisztikai módszerekkel való előrejelzése.

A jelenlegi korosztályszerkezetet ?gyelembe véve, a közelmúlt erdőgazdálkodási gyakorlatának folytatását feltételezve középtávon (2050-ig) biztosított az erdőterület és élőfakészlet emelkedése. Az erdők öregedése miatt a növekedés ugyanakkor várhatóan lassulni, a szén-dioxid-lekötés emiatt csökkenni fog.

Kiadta a Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály, Budapest 2018

Az Erdőrendtartás teljes szövege elérhető az OEE Wagner Károly Erdészeti Digitális Szakkönyvtárban: http://eprints.edk.oee.hu/78/

Erdészeti Leporelló 2018-1

Erdészeti Leporelló 2018-2

Forrás: NFK Erdészeti Főosztály / NÉBIH EI