Agroerdészet gyümölccsel és zöldséggel

A fák és lágyszárú növények együttes hozama meghaladja a két önálló kultúráét

Az erdő védelméről és az erdőtelepítésről szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtási rendeletében (61/ 2017. FM rendelet) sorolják föl az erdőtelepítésre használható fa- és cserjefajokat, köztük néhány gyümölcstermő fajt is találunk: házi berkenye, fehér eperfa, közönséges dió, sajmeggy, szelídgesztenye, török mogyoró, vadalma, vadgesztenye, vadkörte, zselnicemeggy, fekete bodza, fekete ribiszke, hamvas szeder, homoktövis, húsos som, málna. Ezek fölhasználásával már többhasznú agroerdőt hozhatunk létre.

Az agrárerdészeti rendszerek esetében a termőterület optimalizálása, illetve a lehető legnagyobb terméshozam elérése a cél. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy akár 30 százalékkal nagyobb biomassza-mennyiséget is el lehet érni a hagyományos termesztéssel szemben.

Ugyanakkor az agrárerdészeti rendszerek fontos szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében is, miután ökológiai zöld folyosóként működnek, számos növény- és állatfaj számára nyújtanak élő- és búvóhelyet.

A vegyes kultúrák előnyei

A természetes ökoszisztéma mintájára fölépülő, gyümölcsfák és zöldségnövények alkotta növényegyüttes optimálisan képes fölhasználni a felszínre jutó napenergiát. Minél több növényfajt termesztünk, annál nagyobb a biodiverzitás, ezáltal az ökoszisztéma-szolgáltatások is javulnak.

Egy ilyen agrárerdészeti rendszerben több beporzó tevékenykedik, ami a termés mennyiségének növekedését és minőségének javulását eredményezi.

A vegyes kultúra a hasznos szervezetek számára is kedvező életfeltételeket nyújt, segítségükkel a kártevők eredményesen visszaszoríthatók, alig van szükség növényvédelmi beavatkozásra.

A zöldségfélék gyümölcsfákkal való együttes termesztése esetén számos előnyös hatással számolhatunk. A gyümölcsfák jelentős mértékben hozzájárulnak a talajtermékenység javulásához azáltal, hogy a csapadékvíz könnyebben behatol a talajba, így csökken az erózió és javul a talaj vízmegtartó képessége. Fontos szerepük van a talaj tápanyag-utánpótlásában is, a falevelek és gyökerek lebomlása során nő a talaj humusztartalma. A fák gyökereinek a talajvizet szennyező anyagok, így a nitrát megkötésében is jelentős a szerepük. A gyökérsavak elősegítik a kőzetek mállását, aminek következtében nő a talajvízben oldott, ezáltal könnyen fölvehető ásványi anyagok mennyisége. A gyümölcsfák kiterjedt gyökérhálózatuk révén tulajdonképpen a "tápanyagpumpa" szerepét töltik be a rendszerben. Mindemellett a gyümölcsfák a kedvező mikroklíma kialakulásához is hozzájárulnak az ültetvényben.

Árnyékoló és szélfogó hatásuk következtében magasabb a levegő nedvességtartalma, ezáltal kisebb vízmennyiségre van szükség az öntözéshez.

A vizsgálatok során a klimatikus stressz csökkenése következtében 5-30 százalékos termésnövekedést figyeltek meg a zöldségültetvényben. A fák a légköri szén megkötésében, így a globális fölmelegedés elleni küzdelemben is jelentős szerepet játszanak (az évente elhaló gyökérzet révén elsősorban a talajban halmozódik föl a szén). Megkötik a káros anyagokat, így a légszennyezés csökkentéséhez is hozzájárulnak.

A gyümölcs-zöldség vegyes kultúra létrehozásakor nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ezek az ültetvények tájesztétikai szempontból is kedvező látványt nyújtanak.

Francia kísérletek

Franciaországban 2014 és 2017 között a SMART projekt keretében különböző gyümölcsfajok és zöldségfélék együttes termesztésének lehetőségeit vizsgálták. A projekt során összegezték ennek az összetett agrárerdészeti rendszernek a fenntartásával kapcsolatos kutatói, termelői tapasztalatokat. A projekt eredményeképpen Franciaországban létrejött egy agrárerdészettel foglalkozó termelői hálózat, amely segíti a tapasztalatcserét, és fontos megfigyelések és adatok állnak rendelkezésre új projektek indításához is. A projekt során a gyümölcs-zöldség vegyes kultúra létrehozásának mezőgazdasági vonatkozásai mellett annak társadalmi, illetve gazdasági hatásait is vizsgálták.

A projekt eredményeit, a gyümölcs-zöldség vegyes kultúrák létesítésével, fenntartásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tanulmányban foglalták össze a termelők számára, amely többek között az ökológiai gazdálkodással foglalkozó francia kutatócsoport (Groupe de Recherche en Agriculture Biologique) honlapján (www.grab.fr) is elérhető.

A NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet fertődi állomásán a bogyósok agrárerdészeti lehetőségeit vizsgálják

Döntő a termőhely

Az ilyen ültetvényeket is az adott terület termőhelyi adottságainak megfelelően célszerű megtervezni. Egyrészt fontos szempont, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre a területen. A másik a termőtalaj vastagsága, ami nagymértékben befolyásolja a termesztés sikerességét. Olyan helyet érdemes választani, ahol elég mély a termőréteg, mert így nem jön létre a zöldségnövények és a gyümölcsfák között gyökérkonkurencia. Sekély termőréteg esetén a fák gyökerei is a talajfelszín közelében helyezkednek el, ami megnehezíti a talajmunkát, nem is szólva a tápanyagokért és vízért kialakuló versengés hátrányos hatásairól.

Érdemes a telepítés előtt talajvizsgálatot végeztetni, és a telepítendő gyümölcsfajt, -fajtát, illetve alanyt az adott talaj pH-ja, illetve fizikai, kémiai tulajdonságai ismeretében megválasztani.

A gyümölcsös telepítésekor a fák egyedsűrűségét az határozza meg, hogy milyen mértékű árnyékolásra van szükség. A melegebb, napfényesebb területeken célszerű fokozottabb árnyékolásra törekedni, és kisebb sorközöket alkalmazni. A hűvösebb, északi területeken kerülendő a túlzott árnyékolás, a fasorok között nagyobb sorközöket érdemes hagyni.

A fasorok tájolása is fontos szempont. Ajánlatos általában észak-déli irányban tájolni a sorokat, hogy a fák ne árnyékolják le a zöldségnövényeket. A melegebb, napfényesebb termőterületeken nyugat-keleti irányban célszerű a fasorokat tájolni, és a zöldségnövényeket igényeiknek megfelelően a különböző mértékben árnyékolt sávokban elhelyezni.

Lejtős vagy szélnek kitett területeken mindig a helyi adottságoknak megfelelően kell megtervezni a telepítést. A lejtőkön célszerű teraszokat kialakítani.

Az ültetvény

Ezek az ültetvények általában kisméretűek, nem haladják meg az 5000 négyzetmétert. Szerkezetük lineáris, a zöldségféléket táblákba vagy sorokba ültetik, 1-2 gyümölcsfasorral váltakozva. A táblák, illetve sorok mérete, valamint a sortávolság a helyi adottságoktól, illetve a termelő egyéni döntésétől függ. Fontos szempont, hogy könnyen el lehessen végezni a különböző talajmunkákat, illetve a zöldségek és gyümölcsök betakarítását. Ügyelni kell arra, hogy a zöldségfélék és a gyümölcsfák között minimum 1,5 méter távolság legyen a gyökérkonkurencia elkerülése érdekében. A gyümölcsfasorokat egymástól minimum 8, de lehetőség szerint inkább 10 méter távolságra célszerű ültetni. A gyümölcsfák a hagyományos gyümölcsöshöz hasonlóan dupla sorban is elhelyezhetők, hogy könnyebben hozzájuk lehessen férni.

Előnyben a tájfajták

A gyümölcs-zöldség vegyes kultúrában elsősorban a rózsafélék családjába tartozó gyümölcsfajokat (alma, körte, cseresznye, sárgabarack, őszibarack, szilva) érdemes telepíteni, az ajánlott arány: 30 százalék alma, 20 százalék körte, illetve 50 százalék csonthéjas gyümölcs a termőhelyi adottságoknak megfelelően. A fölsoroltakon kívül más gyümölcsfajokat (pl. füge, gránátalma, mogyoró) is telepíthetünk, a fenti arányokat ez esetben is érdemes megtartani. Elsősorban hagyományos fajtákat, tájfajtákat érdemes választani, melyek a betegségekkel szemben ellenállóak és nem annyira igényesek. Ha valamelyik fajta mégsem válik be, akkor is van megoldás, újraoltással leválthatjuk.

A szaporítás történhet magról is, majd a facsemetére rá lehet oltani a kívánt fajtát. Ennek nagy előnye, hogy erőteljes, a helyi termőhelyi adottságokhoz leginkább alkalmazkodó faegyedek hozhatók létre.

A helyes alany megválasztása szintén fontos, miután annak növekedési erélye hatással van a nemes fajta teljesítőképességére. A közepesen erős növekedési erélyű alanyok előnye, hogy kevésbé árnyékolnak, illetve lombkoronájuk ritkább, jobban hozzá lehet férni a gyümölcsökhöz. Hátrányuk viszont, hogy nagy besugárzás esetén nem adnak elegendő árnyékot. Sekélyebb gyökérzetük a talajban versenghet a zöldségnövények gyökereivel a tápanyagokért és a vízért. Ezek az alanyok a talajban lévő kórokozókra (gombák) is érzékenyebbek, illetve a rájuk oltott gyümölcsfák törékenyebbek, karózni kell őket.

Ezzel szemben az erős növekedési erélyű alanyok gyorsabban nőnek és fejlődnek, mélyebbre hatoló gyökérzetük miatt nem alakul ki gyökérkonkurencia a zöldségnövényekkel. Hátrányuk, hogy túlságosan árnyékolnak, és később fordulnak termőre.

Ügyelni kell arra, hogy a fák között milyen árnyékos sávok alakulnak ki

A zöldségek fényigénye

A vegyes kultúrában termesztett zöldségfajokat, illetve -fajtákat az ültetvény speciális adottságainak megfelelően célszerű megválasztani. Figyelembe kell venni az egyes fajok és fajták árnyékolással, illetve gyökérkonkurenciával szembeni érzékenységét.

A gyümölcsfasorok alatt kialakuló, különböző mértékben leárnyékolt sávokban az igényeiknek megfelelően helyezzük el az egyes zöldségnövényeket. Az árnyékot kedvelik a saláták, a retek, a zeller, a spárga és a rebarbara. Félárnyékba ültethetők a levélzöldségek (spenót, sóska, mángold, káposzta), a zöldborsó, a zöldbab, a burgonya, a gyökérzöldségek (petrezselyem, sárgarépa, pasztinák), valamint a fűszernövények többsége. A bogyósgyümölcsök is elsősorban a félárnyékos termőhelyet kedvelik. Fényigényes, tehát napos helyre ültethető a paradicsom, a paprika, a tök, a cukkini, a padlizsán.

Az egyes növényfajok között kialakuló kölcsönhatásokat is érdemes figyelembe vennünk. A kísérletek során megfigyelték, hogy a gyümölcsfasor alá, illetve mellé telepített zöldségnövények hatására a fák gyökerei mélyebbre lehatolnak a talajban. Ezáltal a tápanyagok jobban elérhetővé válnak a növények számára, és a sűrű gyökérhálózat teljes mértékben ki tudja aknázni a rendelkezésre álló tápanyagforrásokat.

Az ültetvény fenntartása

A gyümölcsfákat telepítés után öntözni kell és megfelelően trágyázni, hogy meg tudjanak erősödni. A zöldségfélék öntözéséről szintén gondoskodni kell, elsősorban a fasorok közelében, ahol versengés folyik a vízért.

A gyümölcsfák törzsének kialakításakor az alany esetében legalább egy méter magas törzset hagyjunk, hogy a fák közelében könnyebben el lehessen végezni a talajművelést és az ápolási munkákat.

Ugyancsak nagyon fontos a gyümölcsfák megfelelő metszése. Az első években a fák fejlődése szempontjából, illetve később a szellős lombkorona kialakítása érdekében úgy kell metszeni, hogy elegendő napfény jusson a lombkorona belsejébe.

A metszés ahhoz is hozzájárul, hogy a fák közelében lévő zöldségnövények is elegendő fényhez jussanak. Kísérletek igazolták, hogy a túl sűrű lombkoronájú gyümölcsfák közelében csökkent a zöldségek terméshozama.

A fiatal fák megfelelő növekedéséhez elengedhetetlen a talaj takarása (mulcsozás). Műanyag talajtakaró helyett növényi eredetű anyagokat érdemes használni, például összeaprított növényi maradványokat. Az agrárerdészeti rendszereknél fazúzalékot is használnak takarásra, amit ősszel kell kiszórni a talajra. Hátránya, hogy minden évben újra el kell végezni a takarást, illetve nitrogénhiány kialakulásához vezet, amit nitrogénben gazdag szerves anyag, például baromfitrágya kijuttatásával ellensúlyozhatunk. Megoldás lehet a talajtakaró növények alkalmazása is. Meghagyhatjuk a spontán betelepülő fajokból álló növényzetet vagy évelő lágyszárú fajokat, bogyósgyümölcsöket is telepíthetünk ebből a célból. Azonban arra mindenképpen ügyelni kell, hogy a gyümölcsös telepítésekor talajtakaró növények ne legyenek a fák közvetlen közelében. A gyümölcsfák 3-4 éves korukra megerősödnek, olyankor nem alakul már ki gyökérkonkurencia.

A növényvédelem szempontjából fontos a megelőzés. A biodiverzitás növelése érdekében érdemes minél több növényfajt betelepíteni, ezáltal is segítve az ökológiai egyensúly fenntartását.

A hasznos rovarok, madarak megtelepedését növényzettel vagy virágokkal borított sávok, bevetetlen parcellák, farakások, kőhalmok, fészkelő- és búvóhelyek kialakításával segíthetjük. A vizsgálati eredmények igazolják, hogy ezek megléte esetén kevesebb növényvédő szerre van szükség.

Forrás: MagyarMezőgazdaság