Melyik papír kerül többe: amit az erdőgazdálkodó ír, vagy amit a hatóság?

Gyakran hallhatunk a hírekben erdőpusztulásokról, erdőirtásokról és illegális fakitermelésekről, különösen a világ szegényebb régióiban. Ha közvélemény-kutatást tartanánk ezekről a problémáról, akkor a megkérdezettek vélhetően közel egyöntetűen az erdők védelme mellett tennék le a garast. Az Európai Unió ugyancsak következetes álláspontot képvisel ezekben a kérdésekben, és igyekszik minden eszközzel fellépni a negatív gyakorlatokkal szemben. Kiemelten globális szinten, hiszen az erdők elsősorban nem Európában vannak kitéve az emberi tevékenységekre visszavezethető kockázatoknak. A következetesség jegyében ugyanakkor természetesen az EU határain belül is rendet kell tartani.

Az előbbiekkel összhangban a hazai erdőtörvénynek is az elsődleges feladata az erdők védelme. A törvény különösen három - egyébként közismert - kérdéskört kezel kiemelten, illetve többé-kevésbé következetes szigorral: az erdők mennyiségi és minőségi védelmét, a kitermelt erdők szakszerű felújítását, valamint az illegális fakitermelés visszaszorítását.

Ha tehát valaki például engedély nélkül focipályát vagy házat épít az erdő területén, jogosultság nélkül, illetve szakszerűtlenül végez fakitermelést, vagy elmulasztja az erdőfelújítási határidőket, akkor az erdészeti hatóság előbb vagy utóbb várhatóan megbírságolja. Mert ezeknek a jogszerűtlen tevékenységeknek a negatív következményei az erdőkre és a környezetre nézve semmivel sem enyhébbek itthon, mint a dél-amerikai esőerdőkben.

Tájékoztatásul nézzünk pár példát a kiróható bírságtételekre:

-    erdőfelújítási határidő elmulasztása: 30 - 60 ezer Ft/ha/év

-    engedély nélküli fakitermelés: 20 ezer Ft/köbméter

-    faanyagszármazás-igazolási szabályok megsértése: 50ezerFt-15millióFt

-    erdő engedély nélküli igénybevétele:

-- helyreállítás elrendelése esetén: 1,5 - 18,0 millió Ft/ha

-- fennmaradás engedélyezése esetén: 5,0 - 60,0 millió Ft/ha

Az erdőtörvény ugyanakkor egyre könnyebben teljesíthető elvárásokat támaszt az erdőgazdálkodókkal szemben. Az erdőgazdálkodási tevékenységek nagy részét megalapozó körzeti erdőtervek összeállítása egyre inkább az erdőgazdálkodó javaslatai alapján történik, ha mégsem, akkor az erdőgazdálkodó tág jogszabályi keretek között bármikor, eljárási díj fizetése nélkül kérheti annak módosítását. A körzeti erdőterv által megalapozott erdőgazdálkodási tevékenységeket az erdőgazdálkodó egy egyszerű bejelentést követően rövid időn belül megkezdheti. Az erdőfelújításhoz kapcsolódó jogszabályi elvárások jelentősen csökkentek, az erdészeti hatósági engedélyeztetési eljárások nagy része megszűnt, vagy egyszerű bejelentési eljárássá alakult, és a legtöbb esetben díjmentesen kezdeményezhető. Az eljárások kezdeményezéséhez szükséges formanyomtatványok könnyen elérhetőek, és azok kitöltéséhez az országban közel ötezer fő erdész szakember tud segítséget nyújtani, továbbá ha a helyi területrendezési terv azt megalapozza, az erdőterületek igénybevételének engedélyeztetése sem olyan reménytelen vállalkozás, mint korábban.

A címben szereplő, inkább költői kérdésre a válasz tehát egyre inkább az, hogy az egyenes út, azaz a tervezett tevékenységek és a kialakult állapotok időben történő legalizálása, valamint a gazdálkodással szemben támasztott minimumelvárásoknak a mielőbbi teljesítése a legegyszerűbb, és egyértelműen legolcsóbb megoldás.

Az erdészeti hatóság elmarasztaló határozataiban bírságként előírt összegek végén ugyanis jellemzően sok nulla található. Ráadásul a kirótt bírság megfizetése adott esetben a kötelezettségek teljesítése alól sem mentesít.

Szalai Károly - Forrás: NAK