Feketefenyő pusztulás a Bakonyban

A kár elsősorban a szélsőséges termőhelyeken, az igen sekély termőrétegű váztalajokon álló fenyvesekben jellemző. Tipikus tünet a hajtások, ágak, koronarészek, vagy az egész korona vörösödése, az érintett részek elhalása. A kárkép kialakulása folyamatos, a kár idei tetőzése augusztusra várható. A károsítás tér- és időbeli lefolyása alapvetően függ a csapadék mennyiségétől és eloszlásától.

A gyenge termőhelyen álló fenyvesek a megelőző időszak aszályos időjárása hatására gyengültségi állapotba kerültek, ami kedvez a biotikus erdőkárok kialakulásának. Az elsődleges adatok alapján a fenyőpusztulást különböző gombakárosítók, főként a Cenangium ferruginosum nevű gomba váltotta ki. A leírtakból következik, hogy a károsítás megelőzésére, ill. mérséklésére alapvetően nincs lehetőség.

Az érintett erdőket 40-50 évvel ezelőtt telepítették, a települések és a talaj védelme, ill. a lakott területek lőtértől való elválasztása érdekében.

Az eltelt évtizedek alatt az erdőkben spontán megjelentek a termőhelynek megfelelő őshonos lombos fafajok (pl. virágos kőris, molyhos tölgy, cser, sajmeggy, vadkörte), amik a fenyő visszaszorulásával párhuzamosan biztosítják a folyamatos erdőborítást.

A jelenség nem egyedi, az elmúlt évtizedekben jelentős pusztulás következett be többek között a Keszthelyi-hegységben, ill. a Mátrában is.

A fenyőpusztulás ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy környezetünk változásai, elsősorban az átlagtól jelentősen eltérő meleg, száraz időjárási események jelentős hatással vannak erdeink egészségi állapotára. A szárazság által kiváltott stressz olyan élettani folyamatokat eredményez, amelynek negatív hatásait már korábban is tapasztaltuk, de a jövőben ezek gyakorisága és intenzitása várhatóan növekedni fog.

Forrás: Csór Község