Elismerték a nemesítői munkáját

Fotó: Tóth Balázs

A méltatás szerint az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmazott állomásigazgatója a nemes nyár, fehér fűz, szil egyes fajtáinak nemesítésében végzett munkájáért, szelekciós erdősítési kísérleteiért kapta meg a rangos elismerést.

Kapusi Imre 1941-ben született Hosszúpályiban, 1961-től Sopronban az Erdőmérnöki Főiskolán tanult, majd Berettyóújfaluban és Püspökladányban is dolgozott, utóbbi város Pro Urbe díjjal tüntette ki 1994-ben. 1981-ben doktorált az akáctermesztés fejlesztéséből, és egy több évtizedes akácnemesítő programban is részt vett, 1968 és 1995 között tizenöt nemes nyár, három fehér fűz és egy szilfajta előállításában vett részt. 1982-1995 között volt az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszántúli Kísérleti Állomásának igazgatója. 1995 után magánnemesítő lett, 2000-ben létesítette saját csemetekertjét, a Kapusi Kertet Tibolddarócon, amely 2013 óta országos jelentőségű arborétum, emellett Kácson akác-energiaerdőt is telepített.

- Nagy elismerés, amely az utolsó pillanatban érkezett, néhány hónap múlva betöltöm a 80-at. Azt a munkát 20 éve elvégeztem, amiért most az elismerést kaptam, de így utólag is nagyon jólesett. Valahogy mindig így szokott lenni, hogy az utolsó pillanatban mindig jön valami, ami az embert biztatja, hogy mégis tovább csinálja, amit jónak lát - mondta dr. Kapusi Imre, aki föllelkesült az elismerés után, és majdnem nyolcvan­éves kora ellenére is úgy érzi, rengeteg tennivalója van, nem érdekli, hogy hány esztendős.

Gyermekként elhatározta

- Gyerekkorom óta foglalkozom erdővel. A nagyapám vákáncsos volt Debrecen környékén. Az alkalmi munkások az erdőben csináltak maguknak földkunyhót, az erdőtelepítéseket gondozták, a fák között kukoricát, egyebet termelhettek. Sokat jártam ki vele az erdőbe, ott találkoztam egy igazi erdésszel, aki hintóval, puskával járt. Akkor 8-10 éves voltam, megtetszett, és elhatároztam, hogy erdész leszek. Gyerekként is már éreztem, hogy ennek az embernek óriási tekintélye van. A háború után nagyon kemények voltak vidéken. Így kezdődött, érettségi után a soproni erdőmérnöki egyetemet végeztem el, majd a kutatóintézethez kerültem, ahol belebonyolódtam az erdőbe mint tudományba - foglalta össze életének első hatvan évét dr. Kapusi Imre.

Nyugdíjasként pedig teljesen új dologgal, a klímaváltozással szembekerülve szárazságtűrő fafajok honosításával foglalkozik, erdei gyümölcsök génmegőrzési tevékenységét végzi, fás szárú gyógynövényeket termeszt, őriz meg.

- Az erdők pusztulnak, az őshonos fajok helyett találni kell másokat, ha azt akarjuk, hogy erdő legyen, mert az az embernek létfontosságú. Ehhez a szükséges eszközöket ki kell kísérletezni, a hagyományos módszer kevés a problémák elviseléséhez. A gyümölcsök vadak, nem kell metszeni, permetezni őket, ami bioélelmiszert jelent. A mai intenzív gyümölcstermesztés rengeteg méreg használatával jár, amely csomó betegség okozója. Itt őrzök 74 régi almafajtát, amelyeket valamikor a paraszti gazdaságokban maguk szaporítottak az emberek. Az erdőben találták, leoltották, a szomszéd is kért belőle. Minden faluban volt egy ember, aki tudott oltani, csemetét csinálni. Ma már faiskolákban találunk csemetéket, de ezek az intenzív, kinemesített fajták sajnos fogékonyak a betegségekre, sok gondozást is igényelnek, különben nem lesz rajtuk termés - magyarázta dr. Kapusi Imre.

Mint mondta, bár alföldi származású, de a hegyekbe vágyódtak, és itt, Tibolddarócon tudott földet vásárolni, amikor a szövetkezetet felszámolták. Egy elhagyott szőlős volt az arborétum területén, annak a helyére ültette csemetéit.- Ide begyűrűznek az alföldi időjárási szélsőségek, jó nyúzópróba ez a növényeknek. Amelyik itt megállja a helyét, az az Alföldön is meg fogja. Beljebb, a hegyekben más a klíma, több a csapadék, alacsonyabb a hőmérséklet, nincsenek annyira megterhelve a fák, mint itt vagy az Alföldön. Itt olyan fafajokat választunk ki, amelyek mindent kibírnak - fejtette ki dr. Kapusi Imre.

Támadják az akácot, de nem ért vele egyet

Dr. Kapusi Imre büszke az akácnemesítő tevékenységére, bár, mint mondta, az idegenhonos akácot sok támadás érte az utóbbi évtizedekben. Tibolddarócon klónarchívumot létesített a nemesített fajták számára. Energiaerdők számára olyan növényeket választott ki, amelyeket gyors kezdeti növekedés jellemez, és több energiát képesek megkötni. Húsz alföldi csemetekertben hét éven keresztül kétszázezer csemetét kísért figyelemmel, ebből előbb 140 ezret választott ki, majd fokozatosan szűkítette a kört, végül 125 maradt, ezekből lettek a törzskönyvezett törzsfák. Vannak díszcserjéi is, és őrzi dr. Barabits Elemér nemesítői munkásságának eredményeit is.

Forrás: BOON