Faipari technikusok elitalakulata

Horváth Gábor édesapjával való közös barkácsolás közben szerette meg a fát és az azzal való munkálkodást Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

- Ők nem a gyártási oldalt fogják erősíteni, hanem a gyártást előkészítő oldalt. Kezdve onnan, hogy felveszik a kapcsolatot az ügyfelekkel, lepontosítják velük a részleteket. Adott esetben tervezési munkákat is képesek lesznek elvégezni; tanulnak nálunk számítógépes tervezést is. Mindazt, amit az ügyfelek kérnek, nekik kell átfordítaniuk a gyártási oldalra. Gyártmányterveket kell tudniuk készíteni, amit aztán az asztalos legyárt. Menet közben a faipari technikus dolga, ha szükséges, koordinálni, irányítani, betartani és betartatni a szabályokat. A gyártásra vonatkozó technikai szabályokat ugyanúgy, mint például a munkavédelmi szabályokat. Ezeken túl egészen magának a terméknek a kiszállításáig, átadásáig, beépítéséig, beszereléséig is eltart a faipari technikusok munkája. Alapvetően az irányító feladat az övék, de ha kell, meg kell tudniuk ragadni a szerszámokat: illesztenek, csavaroznak, segítik az asztalosokat - diákjairól, jövőbeli kollégáiról Horváth Gábor, a Vörösmarty Technikum faipari munkaközösség-vezetője beszélt lapunknak.

A megrendelő, a belsőépítész és a formatervező gondolatait, igényeit is értik

Horváth Gábor 10 éve tanít itt. Korábban, közel két évtizedig a faipar különböző területein dolgozott a bútorgyártáson és -tervezésen kezdve a kereskedelmen és a kisüzemi, sorozatgyártáson át a projektmenedzseri feladatkörig. - Faipari szakközépiskolát végeztem Zalaegerszegen. Adódott egy lehetőség, mehettem tovább a Soproni Egyetem faipari mérnöki karára, amit aztán sikeresen el is végeztem. Az egyetemi éveim alatt mélyült el a fa iránti szeretetem - mondta. - Gyerekkoromban édesapámmal sokat dolgoztunk a garázsban, a sufniban, kinn a telken. Készítettünk lépcsőt az emeletre, javítottuk a bútorokat, nekem innen fakad a fa iránti szeretetem.

A Vörösmarty Technikumban a korábban indult technikusi évfolyamokon a képzési idő négy plusz egy év. A negyedik év végén érettségi vizsgát tesznek a diákok, azután dönthetnek arról, kívánják-e az ötödik évet is teljesíteni. Az idén, 2020 szeptemberétől induló új szakképzési rendnek megfelelően azonban a fa és bútoripar ágazat már feltétlenül ötéves, amely így érettségi és technikus szintű szakképzettség megszerzésével zárul. Az itteni képzés jó alap a faipari mérnöki felsőoktatás felé. Horváth Gábor elmondása szerint diákjaik már a középiskolából kilépve amolyan "kismérnökök", faipari mindentudók. Ők lesznek azok, akik szót értenek majd nemcsak a belsőépítészekkel, a bútortervezőkkel, a formatervezőkkel, a megrendelőkkel, a vásárlókkal, hanem a kivitelezőkkel, a mesteremberekkel is. Képesek műszaki rajzba átültetni mindazt, amit az említett kreatívok elgondolnak, látványtervekben eléjük raknak.

- Jelenleg egy 12., egy 10. és egy 9. évfolyamos faipari technikusi osztálya van a Vörösmartynak, összesen közel harmincan járnak a három évfolyamra. A kis létszám révén a tanárok és a diákok között olyan szakmai kapcsolatok alakulnak ki, amely lehetővé teszi a mélyreható tudását­adást - fogalmazott. Ezen a szakon a szakmai elmélet az uralkodó, kéthetente egy-másfél nap gyakorlatuk van, ami az iskolában zajlik. - Diákjaink többsége abban gondolkodik, hogy egyéni vállalkozást indít, vagy becsatlakozik a szülők által már elindított vállalkozáshoz. Szerintem mint egyéni vállalkozók meg fogják csinálni a munkák asztalos részét is - mondta Horváth Gábor. - Egy kis- vagy középvállalkozásban képesek lesznek elvállalni és vinni a gyártás-előkészítést. Nyilván kell nekik pár év betanulási időszak a helyi szokásokba, tempóba. Továbbá a közelünkben is vannak olyan cégek, akikkel komoly szakmai kapcsolatot ápol az iskola, nyári gyakorlati helyeink - nevezetesen a fehérvári Garzon Bútor, illetve az Ertl Faipari Kft. Móron, de vannak további cégek is -, akik foglalkoztatnak kifejezetten gyártás-előkészítő tevékenységben embereket.

Forrás: FEOL