A Bizottság változtatási szándéka jelentős átalakulást hozhat, hiszen míg a direktíva egy iránymutató ajánlás a tagországi rendelet kialakításához, addig a jelenleg bevezetni kívánt uniós rendeletet már kötelező jelleggel, azonos szöveggel kell a tagállamoknak átvenniük. Ez befolyásolhatja az egyes országok különbözőségeiből adódó sajátosságok megjelenítésének lehetőségét az új hazai rendeletben. Az új rendelet szövegének kialakítása során a lehetőségekhez képest tekintettel kell lenni a hazai sajátosságokra és támaszkodni kell az eddigi szakmai tapasztalatokra, gyakorlatra is. 

Az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás legfőbb feladata az erdőállományok, faültetvények felújításához, telepítéséhez szükséges hagyományos és nemesített szaporítóanyag megfelelő mennyiségben és minőségben történő megtermelése. 

A 2012 és 2022 közötti időszakban az erdészeti szaporítóanyag megtermelt mennyisége 2016-ig fokozatosan növekedett, egészen az évi 250 millió darabig. Ezt követően visszaesett a 2012-es szintre, ami ‒ az azóta is tartott ‒ évente megközelítőleg 150 millió darabot jelenti. A hazai kemény lombos fafajokból termelődik a legtöbb facsemete, beleértve az akácot is, melynek további mennyiségi növekedése várható a jövőben az új erdőtelepítésekben.

Klímaváltozási okokból visszaszorulóban van a fenyőcsemeték termelése, a cserjék termelése pedig várhatóan stagnálni fog. Erősen visszaszorult a ritkább elegyfajok és mellékfafajok csemetetermelése.

Az erdőtelepítések mértéke ‒ a szaporítóanyag-keresletet befolyásoló egyik fő tényezőként ‒ természetesen hatással van a szaporítóanyag-termelés mennyiségére, hiszen az a folyamatos termelést hivatott biztosítani. Jóllehet, az összefüggés éves szinten vagy néhány évet felölelő időtartamban nem feltétlenül mutatható ki, hosszú távon a hatás igazolható. Ebben a tekintetben jelenleg egy erősen felívelő tendencia mutatkozik. Az Országfásítási és erdőtelepítési program mintegy 50 ezer ha új erdő telepítéséhez igényel minőségi erdészeti szaporítóanyagot. Emellett az ‒ elsősorban gépfejlesztésre kapott ‒ egyéb pályázati lehetőségeknek köszönhetően a csemetekertek csemetetermelésének volumene is növekedni fog.

A termelőszektorokat tekintve az adatok várhatóan nem fognak változni a közeljövőben. Előreláthatólag továbbra is a magánszektor termelése lesz a számottevő, az erdőgazdaságok várhatóan fokozatosan csökkentik a szaporítóanyag-termelésüket vagy tartják a jelenlegi szintjüket. A nem nagy arányt képviselő társas vállalkozások és szövetkezetek termelési színvonala arányaiban feltehetően nem fog jelentősen változni. A Twinning erdészeti szaporítóanyag adatbázis alapján, bár hazánkban jelenleg 700 db fölötti engedélyes erdészeti csemetekert van, ezek közül csak 320 folytatott termelést 2022-ben. 

Az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás alapját a nyilvántartott, ellenőrzött szaporítóanyag-források képezik. Fő állományalkotó fafajaink és elterjedtebb elegyfajaink esetében ugyanis a szaporítóanyag termelésére és felhasználására minősítési és származásigazolási kötelezettség vonatkozik, míg néhány fafaj esetében csak ellenőrzött és nyilvántartott termesztést ír elő a jelenlegi jogszabály. Ezeket a rendelet I. mellékletének A és B fafajlistája tartalmazza.

A szaporítóanyagok forgalomba hozatalának egyik alapvető követelménye a begyűjtés helyének ismerete, ami alapján a szaporítóanyag származásazonosított kategóriába kerül. A szaporítóanyag-hatóság e szaporítóanyag-forrásokat regisztrált, származásazonosított kategóriaként tartja nyilván. A regisztrált, származásazonosított kategóriába tartozó szaporítóanyag-források darabszáma hazánkban a Nébih nyilvántartása szerint 2022-ben mintegy 1530 db, összterületük pedig mintegy 312 ezer hektár volt. Ezenfelül vannak a magasabb szaporítási fokozatú, minősített törzsültetvények, amelyek lehetnek kiválasztott magtermelő állományok, anyatelepek és a magtermesztő plantázsok.

A rendelkezésre álló adatok alapján világosan látszik, a magyar szaporítóanyag-termelés alapvetően alapanyag-hiányos gazdálkodásban van. A klímaváltozás negatív hatása már az elmúlt években is megmutatkozott hazánkban, folyamatos maghiányt okozva az erdészeti magok tekintetében.

Fő fafajainkból a legtöbb szezonban külső források igénybevételére volt szükség, elsősorban Románia, Erdély területein. Bizonyosnak tekinthető, hogy a klímaváltozás irányának megfelelően DK-i irányból, tehát Bulgáriából, Szerbiából is jelentős szaporítóanyag-behozatalra lehet szükség. Ugyanilyen okokból és célból a magyar erdészeti szaporítóanyag pedig ÉNY-i irányban lesz kelendő, Ausztria, Németország, Franciaország stb területein.

Az erdészeti szaporítóanyag szakterületen Magyarország sok évtizedes hagyományra tekint vissza mind a termelés-forgalmazás mennyiségét és minőségét, mind pedig azoknak a hatósági ellenőrzését tekintve. 

Fontos az európai szintű nyomonkövetési rendszer kibővítése és annak tagállamok közötti összehangolása. Ennek érdekében a szakterület uniós szintű szabályozása időszerű és szükséges.
A jó minőségű, megfelelően dokumentált erdészeti szaporítóanyag ‒ köztük a magyar erdészeti facsemete és mag – kiemelten fontos lesz a jövőben a klímaváltozás irányának megfelelő forgalmazás tekintetében, különösen a magyarországi fafajgazdagság és a magyar erdők rendkívüli biodiverzitásának tükrében.

Az agrobiodiverzitás megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő társadalma megfelelő válaszokat tudjon adni a klímaváltozás kihívásaira, ezáltal csökkenteni tudja a külföldi szaporítóanyagok iránti kiszolgáltatottságot és képes legyen megteremteni a magyar erdészet függetlenségét, illetve biztosítani tudja a várható jövőbeli klímaviszonyokhoz alkalmazkodni képes szaporítóanyagokat. 

A Bizottság által bemutatott rendelettervezet-javaslat támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a gazdálkodásban. A szabályozás felülvizsgálatának célja, hogy az eddigi irányelvet rendelettel kívánja felváltani. A tervezet fenntartja a törzsültetvények/magforrások nyilvántartásba vételének és az erdészeti szaporítóanyag forgalomba hozatala előtti tanúsításának elvét. A törzsültetvények előzetes kiértékelési rendszere, amely során az adott faállomány fenntarthatósági jellemzőit is figyelembe veszik, biztosítja, hogy a megtermelt szaporítóanyag mind a jelenlegi, mind a jövőbeli klimatikus feltételekhez is képes alkalmazkodni.

A tervezetben szereplő, a genetikai erőforrások megőrzését elősegítő szabályozás támogatja egyrészről a genetikai sokszínűség megőrzését, másrészről pedig a jövő erdeinek ellenállóbbá tételét. A tervezett nemzeti vészhelyzeti tervek segíteni tudják a szélsőséges időjárási események és természeti katasztrófák esetén fellépő esetleges szaporítóanyag-hiány kezelését. A tervezet nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, az innovatív termelési lehetőségekre, a biomolekuláris eljárások alkalmazására és a digitalizáció bevezetésére. A javaslat ugyanakkor támogatja az ökológiai termelést és az ökológiai fajtákra vonatkozó szabályozást is.

A Nemzeti Vészhelyzeti tervek kialakítására, a fenntarthatósági kritériumok kidolgozására, valamint egyes hatósági feladatok átengedett jogkörű alkalmazására a tárgyalások során különös hangsúlyt kívánnak majd fektetni a hazai illetékesek, ugyanis a Vészhelyzeti terv, valamint az egyes hatósági feladatok átengedése más szakmai szereplők számára, most még beláthatatlan pénzügyi és humán többletigényeket generálhat, ami problémát okozhat a tagállamok, köztük hazánk számára is. Többek között jelentősen megnöveli a szereplők dokumentációs terheit, ami pedig a rendelettervezet fő céljai szerint is kerülendő.

Az aktuális hazai szabályozásról általánosságban elmondható, hogy szakmai kérdésekben és eljárásrendekben már a jelenlegi rendelet (110/2003 FVM rendelet) is az unió ajánlásánál (1999/105 EC direktíva) szigorúbb követelményeket tartalmaz. (Például az előírtnál több fafajnál kötelező az alkalmazása.)

Az EU mostani rendeletmódosítási tervezete ezekben a kérdésekben feltehetően nem állítja hazánkat megoldhatatlan feladatok elé. Jelentős szakmai kihívást azonban az fog jelenteni, hogy a különböző tagállamok eltérő gazdálkodási és környezeti feltételei mellett hogyan és mennyiben tudják majd a mindenkire vonatkozóan kötelező, egységes uniós előírásokat a saját körülményeikre alakítani. 

Szakmailag megkerülhetetlen kérdéseket vetnek fel az EU rendelettervezetében nagyban támogatott új biomolekuláris technológiák alkalmazásának előírásai, valamint az NGT szakterület előretörése is. Tekintettel arra, hogy ezek a kérdések a növényi szaporítóanyagok (vetőmag, zöldségek, kertészet) esetében még az erdészeti szaporítóanyagoknál is nagyobb jelentőségűek, így több szakterület közös szakmai gondolkodása és munkája válik szükségessé.

forrás: NÉBIH 10-04