Az uniós és a nemzeti célkitűzések 2030-ig a szén-dioxid-nyelők növelésére irányulnak

Az EU 2030-ig 310 millió tonna CO2-egyenértékben határozza meg az üvegházhatású gázok (ÜHG) nettó eltávolítására vonatkozó célértéket a földterületek, a földhasználat-változtatás és az erdőgazdálkodás területén, ami mintegy 15%-kal több a jelenleginél. Ez az új uniós célkitűzés 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55%-ról 57%-ra csökkenti az EU üvegházhatású gázkibocsátását.

Minden uniós tagállamnak nemzeti szinten kötelező 2030-as célkitűzései lesznek a LULUCF-ből származó eltávolításokra és kibocsátásokra vonatkozóan, amelyek a jelenlegi eltávolítási szinteken és a további eltávolítási lehetőségeken alapulnak. A jelenlegi szabályok 2025-ig lesznek érvényben, amely időszak alatt az uniós országoknak biztosítaniuk kell, hogy a LULUCF-ágazat kibocsátása ne haladja meg az eltávolított mennyiséget. 2026-tól az uniós országoknak kötelező éves célkitűzések helyett négyéves költségvetést kell készíteniük a 2026-2029 közötti időszakra.

Irányítás, rugalmasság és nyomon követés

A tagállamok a LULUCF és az erőfeszítés-megosztási rendelet között eltávolítási krediteket vásárolhatnak vagy adhatnak el a céljaik elérése érdekében. Egy mechanizmus azt is biztosítani fogja, hogy a tagállamok kompenzációt kapjanak, ha természeti katasztrófák, például erdőtüzek következnek be.

A kibocsátás és az eltávolítás nyomon követése, jelentése és ellenőrzése javulni fog, többek között több földrajzi adat és távérzékelés felhasználásával, hogy az uniós országok előrehaladása a célok elérése felé pontosabban nyomon követhető legyen.

Az uniós országok kötelesek lesznek korrekciós intézkedéseket hozni, ha a célértékek felé tett előrehaladás nem megfelelő. Az előírások be nem tartása szankciót is von maga után: a 2026-2029-es ÜHG-költségvetést meghaladó ÜHG-kibocsátás 108%-át hozzáadják a 2030-as célértékhez. Az uniós célkitűzés teljesítésének biztosítása érdekében a Bizottság legkésőbb hat hónappal a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott első globális felmérést követően jelentést nyújt be az elért eredményekről. Adott esetben a Bizottság jogalkotási javaslatokkal követi nyomon a jelentést.

Idézet:

A szavazás után az előadó, Ville Niinistö (Zöldek/EFA, FI) így nyilatkozott: „Az elmúlt évtizedben csökkentek az EU (CO2)elnyelőhelyei. Ez a jogszabály biztosítja, hogy a földművelési ágazat is kivegye részét az éghajlati válság kezeléséből, mivel mostantól ambiciózusabb célkitűzéssel és biztosítékokkal rendelkezünk, például jobb adatokkal és szigorúbb jelentéstételi követelményekkel, nagyobb átláthatósággal, valamint 2025-ig történő felülvizsgálattal. Ez a jogszabály most először tekinti együttesen a biológiai sokféleséget és az éghajlati válságot, és a tagállamoknak figyelembe kell venniük a „ne okozz jelentős kárt” elvét is.”

Következő lépések

A szöveget a Tanácsnak még hivatalosan is jóvá kell hagynia. Ezt követően az EU Hivatalos Lapjában közzéteszik, és 20 nappal később hatályba lép.

Háttér:

A LULUCF-szabályok felülvizsgálata a „Fit for 55 in 2030” csomag része, amely az EU azon terve, hogy az európai éghajlat-változási törvénnyel összhangban 2030-ig legalább 55%-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest.

Az elfogadott szöveg hivatalos magyar változata itt érhető el.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EP–press