Az ugodi erdészcsalád legfiatalabb tagja, a 11 éves Horváth Regő is erdész pályára készül, hogy kövesse a több mint 100 éve a magyar erdőket járó felmenőit.

„Sopron, Sopron, sáros Sopron, te vagy az oka mindennek” – olvasható Horváth Károly (1929–2011) erdőmérnök, a Bakonyszentlászlói Erdészet erdőfelügyelőjének Hódoséri Vadászháznál elhelyezett emlékkövén. Meglehet, tényleg a hűség városának erdész egyeteme tehet arról, hogy fiai, id. Horváth Róbert és Horváth Attila édesapjuk nyomdokaiba léptek.

„Édesapám gyermekkoromban sokat vitt ki az erdőre az erdészet lovas kocsijával. Figyeltem az erdőt, a benne zajló életet. Fekete István és Széchenyi Zsigmond könyvei pedig csak megerősítettek abban, hogy én is édesapám hivatását válasszam” – mondta Róbert, aki a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Technikumban végezte tanulmányait, gyakorlatát pedig az Ugodi Erdészetnél, ahol aztán 46 évig dolgozott kerületvezető erdészként. Az erdészet vadgazdálkodási feladatait 2008-tól vállalta magára, és a 2020-as nyugdíjazása ellenére is rendszeresen járja a Bakonyt, aminek mára majd’ minden fáját ismeri.

Testvére, Horváth Attila Sopronban végezte el az egyetemet, 1988-tól a Monostorapáti Erdészetnél, később a Keszthelyi Erdészetnél dolgozott erdőművelési előadóként, majd 2001-től erdőgondnokként. Munkát vállalt a keszthelyi állatparkban és a Természet Házánál, aminek jelenleg az ökoturisztika munkatársa. Mindig is szerette a sportot, egyetemi évek alatt röplabdázott, de a rendszeres kirándulások mellett a tájfutás is kikapcsolta. Ezekben az években ismerkedett össze egy barlangász közösséggel, és nem kellett sok idő, hogy magával ragadja ez az extrém sport. Ha hívják, a mélyből az égig emelkedik: alpin technikával belterületen lévő magas, épületet veszélyeztető fák kivágását vállalja.

„Tizenkétéves volt a fiam, amikor először motorfűrészt adtam a kezébe, természetesen felügyelet mellett. Sosem lehet elég korán elkezdeni, és úgy látszik, a fa illatát ő is mélyen magába szívta” – mosolygott fiára, Gergelyre, aki szerint ehhez nem kellett semmilyen illat, elég, hogy Horváth-vér csörgedezik ereiben.

Először 2016-ban környezetvédelmi mérnök, majd 2018-ban erdőmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően fél évet a veszprémi erdészeti hatóságnál töltött, aztán gondolt egy bátrat, és lakossági zöldhulladék-kezeléssel foglalkozó vállalkozást indított.

„Most is tisztán él bennem a nagypapámmal átélt közös vadkacsavadászat emléke. A víz illata, a fütyülő szárnyak, a hangos hápogás… A tőle kapott hagyatékot édesapám továbbadta, amihez hozzátartozik az a hosszú távú tervezési szemlélet, amit nemcsak az erdészeti szakma követel meg, vállalkozásomban is így alakítjuk a jövőt” – vallja az újdonsült édesapa, akinek kilenc hónapos kisfia már most szorosan fogja magához az apukájától kapott vadászkürtöt.

Attila és Róbert édesapjának, Horváth Károlynak, a Bakonyszentlászlói Erdészet erdőfelügyelőjének Hódosérben elhelyezett emlékköve (műhelyfotó)

Ifj. Horváth Róbert 2000-ben végezte el Sopronban az erdész technikumot, majd 2006-ban vadgazda mérnök lett az egyetemen. Először édesapját követve a Bakonyerdő Zrt. hajdani Ugodi Erdészeténél kapott állást mint beosztott erdész, majd további munkáját 2009-től szintén az állami erdőgazdasághoz tartozó Bakonybéli Erdészetnél folytatta, hét év múlva pedig a Farkasgyepűi Erdészet kerületvezető vadásza lett. Hivatásához hozzátartozik a sebzett vad utánkeresése, amelyben fantasztikus társra lelt (Tölösi-Erdőjáró Álmos) Marci, a hannoveri véreb kutyájában.

Hazánk legrangosabb, de nemzetközi mércével nézve is kiemelkedő versenyén, a Kaszó Kupa Országos Véreb Fővizsgán 2014-ben az első helyet szerezték meg, de a következő években – akkor már Zara (Belsőcsányi Alma) nevű társával – is többször sikeresen szerepeltek. Jelenleg új társával, Barka (Koloska-völgyi Dorka) kutyával dolgozik együtt.

„A vérebezés, vagyis a sebzett nagyvad utánkeresése számomra nemcsak hobbi, hanem életforma is. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk kutyámmal a sebzett vad megtalálásáért – avat be a szakmán belüli kutya–ember kapcsolat fontosságába Róbert, majd megjegyzi: Igazából nem volt B terv. Édesapám mindent megmutatott nekem, ami a mai napig táplálhatja bennem a vadászat, a természet iránti szeretetet.”

A vadgazdálkodási munkaköre mellett erdészeti feladatokat is ellát, több erdőgazdálkodónál, például az Ugodi Erdőbirtokosságnál mintegy 800 hektáron szakirányítóként dolgozik. Emellett a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskolában rendszeresen tart foglalkozásokat gyerekeknek a vadászat természetben betöltött szerepéről, a vadászkutyákról és a vadász–eb kapcsolat fontosságáról. Nagyobbik fiát, Kolost ugyan a futball világa elterelte a természettől, profi labdarúgó szeretne lenni, azonban Regő tizenegy évesen már egyedül ül ki a magaslesre nézelődni, és mint mondja, ilyenkor egyáltalán nincs benne félelemérzet, sokkal inkább a nyugalom tölti el. Már most tudja, hogyha felnő, olyan munkát szeretne végezni, mint elődei.

Horváth Ádám, Róbert testvére Körmenden végezte a rendészeti iskolát. Szolgálatait jelenleg a győri készenléti rendőrségnél látja el. Úgy fogalmazott, ő a családban a kakukktojás, mert férfiként nem az erdész pályát választotta, mindennek ellenére, ha teheti, valamelyik családtagot elkíséri vadászni, de a vágásjelölésekben is szívesen segít.

„Édesapámra vagyok a legbüszkébb, mert a hivatása egyben a szenvedélye is. Manapság ez igen ritka, pedig úgy gondolom, csak az tud kiváló munkát végezni, aki szereti azt, amit csinál” – mondta édesapja felé fordulva.

Úgy tűnik, igaz a mondás, miszerint a vér nem válik vízzé. A Horváth család legfiatalabb tagjai is érzik: „itt nincs B terv”, hívja őket az erdő.

De talán még a természethez fűződő kapcsolatuknál is erősebb az egymásra vetett tekintetükben felcsillanó feltétel nélküli szeretet és tisztelet.

forrás: A Mi Erdőnk

Szerencsés, mert családon belül is volt kiknek továbbadni mindazt, amit az erdő adott neki, Tibor és Gábor fiai ugyancsak nagy elhivatottsággal kezelik az állami erdőket.

A Lébényben született Limp Tibor iskola után alig várta, hogy a környékbeli erdőben kóboroljon, ismerte annak majd’ minden fáját. Az ott szerzett felejthetetlen élmények vezették pályaválasztáskor Sopronba, a Roth Gyula Erdészeti Technikumba, majd a Soproni Egyetem Erdőmérnök Karára is felvételt nyert, ahová akkoriban igen nehéz volt bekerülni. Friss diplomásként 1982-ben a Kisalföldi Erdőgazdaságnál kezdett dolgozni, eleinte szakirányító, majd műszaki vezető volt, 1993-tól kinevezték a Győri Erdészet igazgatójának, és 40 év szolgálat után innen, első munkahelyéről ment nyugdíjba.

Erdészetének egyik meghatározó területén, a Szigetközben irányításával kezdődött az egysíkú nemesnyár-gazdálkodás fokozatos átalakítása. A Duna eltereléséből fakadó ökológiai változásokat szem előtt tartva, az erdőfelújításokban egyre nagyobb szerepet kaptak az őshonos fafajok. Különösen szép eredményeket ért el az erdészet a kocsányostölgy-felújításokban.

Győr jelenleg legnépszerűbb és leglátogatottabb zöldövezetének kialakításában is meghatározó szerepet játszott Limp Tibor, 1998-ban az irányításával kezdte meg az erdőgazdaság a győri önkormányzattal közösen a város határában levő 260 hektáros Püspökerdő közjóléti fejlesztését.

„Megrázó látvány volt, amikor igazgatói kinevezésem előtt két hónappal a szlovákok elterelték a Duna vizét. Egyik napról a másikra összeszűkült a folyó, elapadt, sok helyen csak az iszapos medret lehetett látni, a talajvíz pedig lesüllyedt. Ez a változás megváltoztatta a termőhely adottságait. Ehhez kellett alakítanunk az erdőfelújítási munkálatokat” – ismertette pályája során a sok szakmai kihívás közül az egyik meghatározót. Igazgatásával a Győri Erdészet a legstabilabb eredményeket tudta felmutatni hosszú távon a Kisalföldi Erdőgazdaság erdészetei közül. Két területrészen vadászatirányítási feladatokat is ellátott, minőségjavítási válogató vadászattal kiváló adottságú vadállomány létrehozása volt a célja.

Legyen szó erdő- vagy vadgazdálkodásról, munkájában az erdő élővilágának a megőrzése, gazdagítása vezérelte. Az erdészetnél negyven év alatt bizonyított szakmai elhivatottsága, munka iránti alázata, az erdő és vad iránt érzett megrendíthetetlen tisztelete elismeréséül 2022-ben, az államalapítás ünnepén Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Limp Tibort.

„Nehéz szavakba önteni, amit az erdő adott nekem. Azt hiszem, mindent. Sosem csalódtam benne, és én is igyekeztem úgy cselekedni, hogy ez viszont se történhessen meg.

A fiaimnak is próbáltam átadni azokat az értékeket, amiket a természettől tanultam. Úgy látszik, sikerült, hiszen mindketten követtek a pályán, erdőmérnökök lettek, és állami erdészetnél találták meg számításaikat” – ölelte át fiait és feleségét, Ásványi Mária Annát.

És valóban, bár ifjabb Limp Tibor eleinte az orvosi pálya iránt érdeklődött, az erdő- és a vadászatszeretete miatt mégis az erdész szakmát választotta. Miután Sopronban elvégezte az erdőmérnöki kart, Gyarmatpusztán gyakornokoskodott 10 hónapig, majd a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének erdőművelési műszaki vezetője lett. Közben 2008-ban Gödöllőn, a Szent István Egyetemen (ma MATE) talajtani szakmérnöki diplomát, később szakértői jogosultságot szerzett. Képesítésével talajvizsgálati laboratóriumot működtetett, különböző, erdőhöz és termőföldhöz köthető állami beruházásokon, tervezési munkákban dolgozott, valamint három éven keresztül az illegális migráció visszaszorításáért a déli országrészen húzódó kerítést kísérő manőverút kivitelezésében, tervezésében is tevékenykedett. 2019-től a Vérteserdő Zrt. Gerecsei Erdészeti Igazgatóságát vezeti, az erdőművelési, fahasználati, vadászati feladatok mellett főként közjóléti, illetve médiaprogramokkal segíti a lakosság és az oda kirándulni vágyók tájékoztatását.

Szabadidejében sportol, maratoni távon a terepfutás, valamint összeszokottnak mondható csapatával a Balaton évenkénti körbefutása is hozzátartozik fizikális, szellemi jóllétéhez.

„Az erdészek kulcsszerepet játszanak a rájuk bízott erdőállományok megőrzésében, bölcs hasznosításában. A természetvédelmi, közjóléti és gazdasági szempontok összehangolását hivatott szolgálni az a komplex szemlélet, melynek alapja a természetben zajló folyamatok megismerése és értelmezése, az erdőkezelési feladatok közép- és hosszú távú tervezése” – magyarázta az összefüggéseket a szakember, akinek két fia közül az egyik szintén érdeklődik az erdész hivatás iránt.

Limp Gábor és bátyja között mindössze másfél év a korkülönbség, így számos közös gyermekkori élményük van az édesapjukkal. „Gyerekként meglehetősen nehezemre esett, hogy csöndben kellett lenni meg egyhelyben maradni a vadászatok alkalmával, emiatt sok esetben megnehezítettem édesapám dolgát. Később aztán engem is megfertőzött a vadászat iránti szenvedélye” – mesélte a kezdeteket Limp Gábor, aki szintén Sopronban szerzett erdőmérnöki diplomát. Az első évben főként a vadgazdálkodásra fókuszált, mígnem egy Mecsekerdő Zrt.-nél töltött tanulmányút hatására az erdészeti szakma is a figyelme középpontjába került. 2009-ben a Pilisi Parkerdő Zrt.-nél töltötte gyakornoki idejét, jelenleg a Pilisszentkereszti Erdészetnél erdőgondnokként fahasználati, erdőművelési, közjóléti feladatokat lát el. Mint említette, bizonyos dolgokra nagyon rá tud fókuszálni, így történt ez egy Piliscsaba közelében lévő tölgyerdő-felújításnál is.

Az eljárás ugyan nem sikerült megfelelően, de levágás helyett sikerült lépésről lépésre helyrehoznia a felújítást új, korábban még általa ki nem próbált módszereknek, vagy kollégáktól kapott tanácsoknak köszönhetően.

Bár a két fiú meglehetősen különböző személyiség, egy valami közös bennük: a hazai erdő- és vadállomány gondozásához fűződő elhivatottság és szenvedély, amit egy életre szólóan kaptak édesapjuktól örökségül.

forrás: A Mi Erdőnk / Magyar Mezőgazdaság

Zambó Péter kiemelte: az Agrárminisztérium és az Energiaügyi Minisztérium 2024-ben a fenntarthatóságra nevelés támogatására indította az Erdei Iránytű Programot, amelynek szervezésében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is közreműködik. Azóta a hátrányos helyzetű régiókból 250 csoport, összesen 8700 gyermek vesz részt a programban – tette hozzá.

Emlékeztetett: a kezdeményezést az Európai Unió emisszió-kereskedelmi rendszerének kvótafelhasználásából finanszírozzák, azaz a magyar erdők által megkötött szén gazdasági értékét használják fel, és fordítják környezeti nevelésre. Teszik mindezt azért, mert az erdei iskolában elsajátított szemlélet az alapja az erdők megőrzésének – húzta alá, jelezve: mindez azért is fontos, mert az erdők megkötő képessége nélkül nem valósítható meg az ország klímasemlegessége.

Rámutatott: ehhez nélkülözhetetlen, hogy azok a fiatalok is kézzelfogható élményeket szerezzenek az erdőkről, a természetről, akiknek erre egyébként kevesebb lehetősége adódik.

Az Erdei Iránytű Program foglalkozásain megmutatják a diákoknak, mekkora értéket jelentenek az erdők, amelyek hazánk zöldvagyonának legfontosabb részét képezik, és mennyi mindennel járulnak hozzá a társadalom jólétéhez.

Az államtitkár kiemelte: a kormánynak fontos a fiatalok sorsa, és a fenntarthatóságra épülő jövő, amely erdők nélkül sivárabb és szegényebb lenne.

Az állami erdészetek mindegyike működtet erdei iskolát, amelyek hálózata az egész országot lefedi – mondta, hozzátéve: ezek a társaságok a tulajdonos magyar állam elvárásának megfelelően az eredményük jelentős részét visszaforgatják a szemléletformálásra, rekreációs lehetőségek biztosítására, erdei iskolák működtetésére, évente több milliárd forintnyi szolgáltatást nyújtva a társadalomnak, amit így nem kell a központi költségvetésből finanszírozni.

Zambó Péter közlése szerint az erdészeti erdei iskolák módszertanát több mint negyven éve alakítják és alkalmazzák az állami erdészeteknél. Az itt megvalósuló programok középpontjában az élményalapú nevelés áll. Közülük az Erdei Iránytű Program egy még nagyobb kezdeményezés: az Iskolában az Erdő Program része, amelynek keretében az erdőpedagógusok viszik el az erdők üzenetét az oktatási intézményekbe.

Ez év végéig 1900 oktatási intézményben mintegy 140 ezer gyerek számára tartanak erdőpedagógiai foglalkozásokat, így az Iskolában az Erdő Program az elmúlt 35 év legnagyobb környezeti nevelési akciója – emelte ki az államtitkár.

Szólt arról is, hogy az erdészeti szemléletformáló programokat az Országos Erdészeti Egyesület koordinálja, és abban hangsúlyos részt vállalnak az állami erdészeti társaságok. Nemcsak helyszínt biztosítanak és erdőpedagógusaik tudását adják, hanem a fenntarthatóságra neveléshez különböző oktatási segédanyagokat is biztosítanak – jegyezte meg, példaként említve, hogy szeptemberben minden harmadik osztályos tanuló megkapta az állami erdészetek újságja, A mi erdőnk magazin különszámát.

forrás: AM Sajtóiroda / MTI

Az emberek egy része mégsem tudja megbecsülni ezeket.

Sajnos bennünket érintő példát tudok hozni, mivel nemrégiben – május 1-jére virradóan – két információs táblát széttörtek, egyet pedig megrongáltak a Lenti Parkerdőben vezető Vadvirág tanösvényen. (A minden évszakban gyönyörű Vadvirág tanösvényről A Mi Erdőnk 2023. 1. számában írtunk.) Hasonló vandálkodás utoljára 2015-ben fordult elő a Zalaerdő Zrt. területein, akkor Lentiben és Zalaegerszegen.

A rongálás láttán minden jóérzésű ember elgondolkodik: vajon ki és miért tesz ilyet? Nem feltétlenül csak az anyagi kár miatt – bár az is számottevő, hiszen a három táblát helyrehozni már nem lehet, újragyártásuk pedig 450 ezer forintba fog kerülni –, sokkal inkább emberi oldalról elgondolkodtató, miért tesz ilyet valaki.

A természet tiszteletére és szeretetére már kisgyermekkorban nagy hangsúlyt kell fektetni, a legtöbb szülő, a pedagógusok és az erdei iskolák is erre nevelnek. Vannak alapvető szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak az erdőben, akár szabadidejüket töltik, akár dolgoznak ott. A felelősségteljes viselkedés nem kérés, hanem elvárás. Az erdei életközösségben, az erdészeti létesítményekben az erdőlátogató nem tehet kárt, nem zavarhatja az ott tartózkodók pihenését és az erdőgazdálkodási munkákat. Ezt mondja ki az Erdőtörvény is.

Az erdőben nem hangoskodunk, nem kiabálunk, nem bömböltetjük a zenét. A kijelölt turistaútvonalakról pedig ne térjünk le, és az sem árt, ha fényvisszaverő mellény is van a táskánkban. Jusson csak eszünkbe, hányszor szóltak a hírek arról, hogy a kirándulás közben eltévedt embereket csak hosszú órák múlva találták meg.

Ha borjút, gidát látunk, ne zavarjuk, és főként ne érintsük meg, mert „emberszaga” lesz, így az anyja nem fogadja el kicsinyét, és emiatt elpusztulhat.

Jó helyen van, nem kell megmenteni, tehát még meg se forduljon a fejünkben, hogy hazavisszük, mert ezzel veszélyeztetnénk az életét, ráadásul tettünk lopásnak minősülne, mivel a vad az állam tulajdona. A kutyánkat sem szabad a közelükbe engedni! Egyebek mellett ezért is kötelező a póráz használata az erdőben.

Ha kiürül az ásványvizes, üdítős flakon, netán a sörösdoboz, könnyebb, mint amikor reggel bepakoltuk a táskába, tehát haza is tudjuk cipelni…

Ezért is érthetetlen a sok üres PET-palack, alumínium doboz szanaszét a fák között, a nyiladékok mélyén, gyakran már félig a földbe süllyedve. A lábnyomunkon kívül semmit se hagyjunk az erdőben!

A természetet szerető, a szabályokat betartó ember gyalogosan vagy kerékpárral közlekedik az erdőben, a kutyáját pórázon vezeti, gombát és vadgyümölcsöt csak az engedélyezett mennyiségben gyűjt, nem károsítja a növényvilágot, nem hagyja hátra a szemetét, tüzet pedig csak a kijelölt tűzrakó helyen gyújt – amikor nincsen tűzgyújtási tilalom. Mindemellett pedig nem rongálja az erdőben létesített tanösvénytáblákat és erdei bútorokat sem.

Steyer Edina / Zalaerdő Zrt.
Forrás: A Mi Erdőnk

A Gúthi Erdészet kezelésében lévő területen a különleges és kimagasló minőségű dámállomány a világ és az ország számára is megőrzendő kincs. Mindezt jól tükrözik az idei bőgésben és barcogásban elért terítékadatok. Az erdészet vadászterülete 11 000 hektáron terül el, ahol megközelítőleg 1200 nagyvad – főként dám – kerül terítékre évente.

Az egybegyűlteknek egy rögtönzött trófeamustrán a vendéglátók felvonultatták az idén terítékre hozott érmes bikákat, köztük azt a 10,65 dkg trófeasúlyú gímbikát, ami a bírálat során aranyérmet kapott.

A barcogásban esett dámteríték az idei aszályos évnek köszönhetően, a trófeasúlyt illetően kissé visszaesett: összesen 105 bika esett, ebből a lebíráltak közül kb. 10 db bírt 5 kg feletti agancstömeggel – a kedvezőtlen időjárási körülményekből adódó trófeasúlyvesztés ellenére a lebírált bikák 85 százaléka így is az érmes kategóriába tartozott.

Ezt követően egy nagyjából 110 éve feltárt, román stílusú templom maradványait szemrevételezték az egybegyűltek, aminek érdekessége, hogy Szlovákiában megtalálható a templom másolata. Ennek oka a történelmi érdekesség, ugyanis a XI. században az akkori Gúth környékén megtelepedett nemzettségek jelen voltak Szlovákia területén is.

Végezetül erdőbejárásra invitálták vendéglátók a publikumot. Itt az erdész kollégák ismertették a termőhelyi adottságokat, a területre jellemző erdőtalaj- és faállomány-típusokat, valamint az erdőgazdálkodási munkálatokat.

A területre jellemző talaj a homokos alapkőzeten kialakult kovárványos és rozsdabarna erdőtalaj, gyengén humuszos homok és kombinációi, valamint a mélyebb fekvésű buckaközi laposokban előforduló réti talajok alkotta változatos termőhely.

A jellemző fafajok az őshonos kocsányos tölgy, amely az állomány egynegyedét alkotja, valamint az akác, a hazai és nemes nyárak, erdei és feketefenyő, vöröstölgy és fekete dió. Az erdészet fő tevékenysége a klasszikus erdőgazdálkodás, melynek során hasznosítják az erdő faanyagát, hogy a jövő nemzedéke is élhessen ezzel a lehetőséggel.

Az ülésnek a Gúthi Zöldház adott otthont, ahol bevezetőül a NYÍRERDŐ Zrt. vezérigazgatója, Hidas Tibor szakmai részletességgel ismertette az erdőgazdaság területi adottságait, az erdőállomány-kezelési munkálatokat, a társaság vadgazdálkodását, közjóléti és szabadidős létesítményeit, valamint az itt elérhető szálláshelyeket. Ezt követően Dobre-Kecsmár Csaba, az EGERERDŐ Zrt. vezérigazgatója, A Mi Erdőnk szerkesztőbizottságának elnöke és Sári Enikő, A Mi Erdőnk magazin gondozásáért és kiadásáért felelős Magyar Mezőgazdaság Kiadó ügyvezetője összegezte a magazin idén megjelent lapszámainak tapasztalatait, tanulságait, valamint a bizottság tagjai építő ötletekkel álltak elő a következő év lapszámait illetően.

További képek a szerkesztőbizottsági ülésről ide kattintva érhetők el.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu
Fotók: Kiss Gergő
(MM)