„Amit ma csinálunk, az nem a kedvenc elfoglaltságunk. Azért leszünk erdőmentők, hogy minél több erdőt létesítsünk, fákat ültessünk, gondját viseljük egy-egy erdőterületnek, de vannak olyan helyzetek, amikor ez csak úgy lehetséges, hogy életeket kell elvennünk. Ez borzalmas érzés, viszont ha ezt nem tennénk, halálra ítélnénk az erdőket.” Csanádi Viktor, az Erdőmentők egyik alapítója súlyos szavakat intézett az összegyűltekhez, akik az ezt követő néhány órában az ócsai láperdőben irtották a zöld juhart. 

Ha megnézünk egy olyan erdőt, ami csak zöld juharból áll – márpedig egy idő után csak abból fog állni –, akkor egy zöld sivatagot látunk. Az alján gyakorlatilag semmi sincs, nem laknak benne rovarok, állatokból is nagyon keveset találni. Mindenképp valamilyen beavatkozás szükséges ahhoz, hogy fennmaradhasson ez az erdő. Zöldnek tűnik, ezért észre sem vesszük, de valójában már nem is erdő.

Az invazív növényfajok egyre súlyosabb veszélyt jelentenek természeti értékeinkre. Az idegen eredetű fajok kiszorítják az őshonos növényzetet, megváltoztatják az erdei ökoszisztémák szerkezetét, és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezetnek. 

Az eredetileg dísznövényként Magyarországra hozott zöld juhar (Acer negundo) eluralkodott a Budapest határától néhány kilométerre fekvő ócsai láperdőben.  

Az invazív faj Észak-Amerikából került ide, később pedig erdészeti céllal is telepítették – mára azonban súlyos természetvédelmi problémává vált a homoktalajokban és az ártereken. Ócsán például szinte teljesen kiszorította az őshonos kőrist és tölgyet. 

Nem vágni, gyűrűzni!

Tavasz utolsó napján félszáz lelkes természetvédő ragadott bicskát és vonókést, hogy segítsen fellélegezni az ócsai lápnak, és persze az őshonos élővilágnak. Mivel ezen a területen nincs konkurense, a gyorsan terjeszkedő zöld juhar térnyerését muszáj megfékezni. 

Az esemény az Erdőmentők és a Duna-Ipoly Nemzeti Park közös ötleteként született meg, a CsúcsÜccsi csapata pedig anyagilag járult hozzá és segítette a megvalósítást. A szervezők az akció keretében majdnem negyven lelkes civilt mozgattak meg, akik több száz fát gyűrűztek meg az év eddigi legmelegebb délelőttjén.

Mi baj a zöld juharral?

A zöld juhar főleg az erdők második lombszintjében alkot egynemű állományokat, de gyakran előfordul gyepeken és parlagterületeken is. Jelenléte jelentősen akadályozza a természetes erdőmegújulást: kiszorítja az őshonos fa- és cserjefajokat, elszegényíti a lágyszárú növényzetet, és ennek következtében a vegetációhoz kötődő állatvilág – például az értékes, természetes ártéri erdőkben élő rovarfajok – is eltűnik a területről. Emellett allelopátiás hatással is rendelkezik, vagyis olyan vegyületeket bocsát ki, amelyek gátolják a környezetében élő növények fejlődését.

Nagy István, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa szerint a zöld juhar olyan szempontból „jó” invazív faj, hogy különféle mechanikus módszerekkel egészen jól vissza lehet szorítani, kordában tartani, tenni ellene valamit. Ilyen például a kéreggyűrűzés.

Azzal, hogy lehántjuk a fa kérgét, a nedvkeringését szüntetjük meg. Ezen kívül olyan fertőzési felületet adunk gombafajoknak, amik tovább tudják vinni a mi munkánkat. A növény így előbb-utóbb el fog pusztulni

– ismertette a szakember. A gyűrűzés egyébként azért hatékonyabb, mint a kivágás, mert a kivágott fából újra ki tud sarjadni az új juhar, a nedvkeringés megszűntével azonban teljesen kipusztul a fa. 

Bár invazív fajról beszélünk, az ember kénye-kedve szerint (bárhol) nem irthatja a juhart. Aki erre vetemedne, elsősorban az ócsai láperdőben tegye…

forrás: index