A terepi bemutatók és előadások során a szakemberek megismerték:

• a talaj állapotát és kémiai jellemzőit

• a vízháztartás drasztikus változását

• az aszály és a csapadékhiány hatásait

A helyzet komoly: egyes területeken a tölgyállományok akár 50–70%-a is elpusztult, több mint 100 hektáron pedig jelentős károsodás történt.

A szakmai tapasztalatok alapján egyre inkább előtérbe kerülnek az alkalmazkodóbb, hazai kemény lombos fajokra épülő, elegyes erdők, amelyek stabilabbak lehetnek a megváltozott körülmények között.

A program során gyakorlati bemutatót is láthattak a résztvevők az erdőfelújítás előkészítéséről, ahol két különböző talajelőkészítési technológiát is összehasonlítottak.

A kihívás nagy: a Szolnoki Erdészet területén mintegy 6000 hektár erdő érintett hasonló problémával.

A szakmai nap egyértelmű üzenete: a klímaváltozás sebességének mértéke, továbbá a talajvíz csökkenés és aszály miatt a fás vegetáció nem képes a gyors változást lekövetni, az erdőgazdálkodásnak alkalmazkodnia kell a megváltozott klímához, szükség van a szakemberek munkájára és új megoldásokkal tenni kell a jövő erdeinek megőrzéséért.

forrás: NEFAG Zrt.

A helyettes államtitkár kiemelte, a fórum aktuális ülésének célja, hogy erdők jövőjéről szóló szakmai gondolkodás valódi párbeszéddé váljon. A klímaváltozás hatásai az erdőkben már ma is mérhetők, ezért az alkalmazkodás nem elméleti kérdés.

"A kérdés az, hogy ezt a folyamatot szakmai alapon, közösen irányítjuk-e, vagy hagyjuk, hogy leegyszerűsített értelmezések és hangos vélemények alakítsák. Lehet az erdőgazdálkodásról vitát folytatni és szükség is van rá, de ez a vita nem nélkülözheti a szakmai alapokat” – tette hozzá Mocz András.

Az erdő élő rendszer, amely folyamatos változásban van, és amelynek fenntartása aktív, szakszerű beavatkozást igényel. Az erdészek nem kívülről avatkoznak be ebbe a rendszerbe, hanem annak részeként dolgoznak – hangsúlyozta.

Ismertette, Magyarország több mint kétmillió hektárnyi erdőterülete egyszerre jelent ökológiai rendszert, gazdasági értéket és közös nemzeti vagyont. Az ország zöldvagyonát nem felélni, hanem fenntartani és gyarapítani kell, a cél a folyamatos erdőborítás növelése és az örökerdő-gazdálkodás lehetőségeinek bővítése ott, ahol ennek szakmai feltételei adottak – húzta alá.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum nyolc munkacsoportjában csaknem száz szakértő dolgozik, köztük gyakorlati erdőgazdálkodók, kutatók, oktatók, természetvédelmi és vízügyi szakemberek, igazgatási szereplők és az érdekképviseletek. Külön szakértői csoportok foglalkoznak a felmerülő erdészeti vízgazdálkodási, szakmai és gazdasági elemzési, monitorozási és nyilvántartási, vadgazdálkodási, szaporítóanyag gazdálkodási, fejlesztéspolitikai, valamint szabályozási kérdésekkel.

Az Agrárminisztérium Erdőkért Felelős Helyettes Államtikársága irányítása, a Soproni Egyetem és Erdészeti Tudományos Intézet támogatása mellett tevékenykedő ágazatközi fórum munkáját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara koordinálja, ülései nyilvánosak és online formában is követhetők.

forrás: AM Sajtóiroda

Részlet a döntésből:

„Az alföldfásítás és az országfásítás két egymással szorosan összekapcsolódó fogalma alatt értjük azt a nagyszabású fásítási, erdőtelepítési programot, amely meghatározta az elmúlt száz év magyar erdőgazdálkodását és a magyar erdészeti tudomány fejlődését, végeredményben az ország ma ismert és megszokott képét.

Magyarország átfogó zöldstratégiájába jól illeszkedik az Országfásítási program, hiszen éves szinten közel 50 millió facsemete kerül a földbe. Az Agrárminisztérium által koordinált program egyik fő törekvése az ország fával borított területeinek növelése.

Az élhetőbb környezet megteremtése érdekében Magyarország Kormányának célja, hogy az ország fával borított területét 27 százalékra növelje. A fák nemcsak esztétikai és környezetjavító szerepet töltenek be, hanem hozzájárulnak a klímaváltozás elleni küzdelemhez, a levegőminőség javításához, valamint élőhelyet biztosítanak a helyi élővilág számára.

Az agrártárca 2020-ban az Országfásítási Program részeként hirdette meg a Településfásítási Programot, amelynek célja a vidéki települések zöldítése és környezeti állapotának javítása mellett az, hogy népszerűsítse a Vidékfejlesztési Program és a Közös Agrárpolitika erdősítési támogatásait.”

forrás: Alföldi Erdőkért Egyesület

A klímaváltozás – klímabizonytalanság az elmúlt évtizedekben a hazai erdők működésének, szerkezetének és fenntarthatóságának egyik legmeghatározóbb befolyásoló tényezőjévé vált. Az évi átlaghőmérséklet trendszerű emelkedése, a hőségnapok számának és gyakoriságának növekedése, a téli csapadék elmaradása, valamint a csapadékeloszlás egyenlőtlensége egyaránt fokozzák az ökológiai stresszt, amelyet az erdei ökoszisztémák egyes határtermőhelyeken már csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak elviselni. A hazai kutatások és erdőgazdálkodási gyakorlat egyértelműen rámutatnak arra, hogy különösen az Alföld térségében a vízhiány és a talajvízszint rohamos és drámai mértékű csökkenése jelenti az egyik legsúlyosabb kihívást az erdők fennmaradása szempontjából.

A jövő erdőgazdálkodásának alapvető feladata a klímaadaptív erdőstruktúrák kialakítása, amely magában foglalja a fajösszetétel tudatos átalakítását, a szárazságtűrő őshonos és nemesített fajok arányának növelését, valamint a természetes felújulási folyamatok kidolgozását és támogatását.

A rendezvény délelőttjén előadások hangzottak el az alábbi témákban:

• „A magyar és szlovák vadállomány változásai és trendjei, kiemelve a magyar Alföld nagyvadállomány változásait.” – Kárpáti Tamás (Soproni Egyetem, Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola)
• „Termőhelyfeltárás a Tápiószentmárton 2. erdőtagban” – Kohlrusz Péter¹, Bidló András², Dudás Tamás³, Végh Péter² (¹KEFAG Zrt., ²Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet, ³NEFAG Zrt., Pusztavacsi Erdészet)
• „EIP Akác Projekt eredménye – iparifa célú ültetvények létesítésére alkalmas akác fajtajelöltek értékelése” – Ábri Tamás¹, Borovics Attila¹, Cseke Klára¹, Horváth Sándor³, Rédei Károly², Keserű Zsolt¹ (¹ Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet, ² Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, ³WOODTECH Zrt.)
• „A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis L.) erdészeti és faanyagtudományi jellemzése” – Komán Szabolcs¹, Raisz Árpád² (¹Soproni Egyetem, Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar Alaptudományi Intézet, ²KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.)
• „Egy kiváló mérnök küzdelme a rendszerváltást követő magyar valóságban – Pletenyik Zoltán gépészmérnök munkássága és szellemi hagyatéka” – Pletenyik Zoltán, ügyvéd

Az ebédet követően került sor az „Alföldi Erdőkért Emlékérmek” átadására, amelyet az alábbi egyesületi tagok vehettek át:

• Sándorné Somlai Kitti, a KEFAG Zrt. Észak-Kiskunsági Erdészet vezetőkönyvelője, erdésztechnikus: Az alföldi erdőgazdálkodásban végzett sok éves elkötelezett munkája és személyes kvalitásai elismeréseként.
• Bolla Bence Kálmán, tudományos főmunkatárs, természetvédelmi mérnök a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének Ökológiai és Erdőművelési Osztály munkatársa. Elismerését az alföldi erdők ökológiai és hidrológiai viszonyainak kutatásában végzett kiemelkedő munkásságáért kapta.
• Csala Flórián, kerületvezető erdész, NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. Kiváló szakmai tevékenységét és közjóléti tevékenységét díjazták.
• Hutóczki László, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészetének nyugalmazott kerületvezető erdésze. A díjat az alföldi erdő- és vadgazdálkodásban végzett sok éves állhatatos munkája elismeréseként kapta.
• Szabados Sándor, a Gemenc Zrt. nyugállományú műszaki vezetője. Az erdőművelésben és sikeres pályátaírásvab végzett kiemelkedő tevékenységéért díjazták.
• Szécsi László, az Alföldi Agrárszakképzési Cenrum Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakoktatója. Kiemelkedő pedagógiai munkáját és szakmai elkötelezettségét díjazták.

Ezúton gratulálunk még egyszer a kitüntetetteknek, és köszönjük az aktív részvételt minden résztvevőnek!

A rendezvényt az Agrárminisztérium támogatta az „Agrárágazati civil szervezetek és képviseletek támogatása” pályázaton keresztül.  PTKF/305/3/2025

forrás: KEFAG Zrt. / AEE vezetőség

A helyszínválasztás nem véletlen, Jakabszállás és környéke az Alföld egyik legszárazabb, a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett térsége. A Duna–Tisza közi Homokhátságon az elmúlt években drasztikusan csökkent a talajvízszint, és egyes termőhelyek a teljes kiszáradás jeleit mutatják. A találkozón ennek megfelelő szomorú kép tárult a résztvevők elé: az erdők jelentős területeken pusztulásnak indultak, legyen az néhány éves erdőfelújítás, vagy idősebb állomány. A 2022-es aszály drámai hatással volt a térség vízháztartására, amin már szinte lehetetlen javítani. A helyszín tehát így nemcsak elméleti, hanem közvetlen gyakorlati példát is adott arra, miért sürgető a megoldáskeresés.

A program első részében Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Luzsi József a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelő alelnöke, Dombóvári Dénes a MEGOSZ elnöke, valamint Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Mezőgazdasági Bizottság Erdészeti Albizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket.

Mocz András kiemelte, hogy felelősséggel kell fafajokat és technológiákat ajánlani, hogy az erdőgazdálkodók a jövőben is sikeresen dolgozhassanak. Az Alföldön óriási területen pusztulnak az erdők, érintett többek közt a kocsányos tölgy, a fenyők, a szürke és a nemes nyár, sőt helyenként az akác is. Szinte minden erdőgazdálkodónak ezáltal felújítási kötelezettsége keletkezik. Az ország egészén lesüllyedt a talajvíz szintje, különösen az Alföldön, ahol helyenként akár 10 méternél is nagyobb mértékű lehet a csökkenés. A teljes szakmának cselekednie kell, az Erdészeti Tudományos Intézetnek pedig ehhez tudományosan megalapozott javaslatokat szükséges adnia.

Előrelépés, hogy az Aszályvédelmi Operatív Törzs az agráriumot – ezen belül az erdőgazdálkodást is – érintő, növekvő mértékű és gyakoriságú vízhiány kezelése és kártételeinek csökkentése érdekében, azonnal végrehajtandó vízvisszatartási intézkedések meghozatalára tett javaslatot. Tavasszal a víz kulcsfontosságú a vegetáció indulásához, ezért ökológiai vízpótlás kell. Mocz András felhívta a figyelmet, hogy ahol lehetőség van rá, a „Vizet a tájba” program keretében a magán erdőgazdálkodók is jelezhetik vízigényüket, még augusztus 15-ig!

Ott, ahol az erdő fennmaradása is kérdéses, a szabályozásban egyértelműen kezelni kell a növekvő sztyeppklíma, a felnyíló erdők és a cserjeborítás kérdéskörét, hogy elkerüljük a felesleges kiadásokat. A kipusztult erdők felújítási kötelezettsége megmarad, ezért körültekintő fafajválasztás kell: a nyárak gyakran 4–5 éves korban feladják az Alföldön, amit az állami erdészeteknek is nehéz kigazdálkodni, nemhogy a magán erdőgazdálkodóknak. A gazdálkodói érdekek mentén készülő, jól megalapozott erdőtervekre van szükség.

A jövő erdei érdekében kulcsfontosságú a felelősségteljes, előrelátó, hazai és nemzetközi kutatásokra épülő erdőtervezés. Ennek támogatására jött létre – az Agrárminisztérium Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárságának irányításával, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében – az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amely az Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia és az Alföldi térségekhez kapcsolódó Cselekvési Terv kidolgozását tűzte ki célul. A fórum szakmai és tudományos szervezetek, kormányzati, magán- és társadalmi szereplők együttműködésével kívánja elősegíteni az erdőgazdálkodás klímaváltozáshoz való alkalmazkodását. A készülő stratégia, és cselekvési terv célja iránymutatást adni az erdőgazdálkodóknak.

Ugyanezen újonnan létrejött Fórum fontos feladatait hangsúlyozta ki Luzsi József is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelős alelnöke. Lényeges, hogy az erdők egészségi állapotát ismerve próbáljunk rendszert felállítani úgy, hogy kézzelfogható eredmények születhessenek. A 20. század elején a homok megfogására telepítették az alföldi erdőket, amelyek ma már nem képesek lépést tartani a klímaváltozással. A jogszabályok és a támogatáspolitika eszközeivel gyors, célzott beavatkozásra van szükség. Az erdőtervezést rugalmasabbá kell tenni, hiszen az őshonos fajok sem ültethetők minden termőhelyre. Arra is felhívta a figyelmet, hogy még egy akácos is összetettebb ökoszisztéma, mint pl. egy napraforgótábla, a lehullott lomb pedig érdemben segíti a talaj nedvességének megőrzését.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az erdő jelentős társadalmi értéket képvisel, és hasznot jelent, fenntartásához pedig biztos finanszírozási háttérre van szükség. Rámutatott, hogy a sikertelen erdőfelújítás sokmilliós veszteséget jelent a magán erdőgazdálkodóknak. Az erdők rezilienciájának fokozása, a biodiverzitás megőrzése, valamint a társadalmi támogatottság megszerzése a fenntartható jövő záloga. A magán erdőgazdálkodók szorosabb összefogására, együttműködésére van szükség. Megköszönte az Agrárminisztérium hatékony intézkedését, amelynek nyomán rekordidő alatt megszületett az erdőszerkezet-átalakítást célzó pályázati felhívás.

Végül Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, az Erdészeti Albizottság elnökének beszéde következett, amelyben kiemelte, hogy az erdészektől nem kell félteni az erdőt.  A klíma megváltozott, ez tény. Ideológiai alapon erdőt fenntartani nem lehet, a hosszú távú fennmaradás feltétele a szakmai alapokra épített, gazdaságilag megalapozott haszonvétel is. A témáról minden érintettnek érdemi, tényeken és tapasztalaton alapuló párbeszédet kell folytatnia, az erdészek körében pedig erős szakmai összefogásra van szükség. A klímaváltozás hatásai nem tesznek különbséget magán- és állami erdők között. Mindenütt érvényesíteni kell a szakmai minimumot és a bevált gyakorlatokat.

A program második blokkjában terepi bemutatóra került sor: három erdőrészletet tekinthettek meg a résztvevők. Az állomások az Aero Hotel és Étterem szomszédságában helyezkedtek el, így a kijutás gyorsan és zökkenőmentesen zajlott.

Elsőként a környéken tevékenykedő magán erdőgazdálkodó, Szabó Tibor József erdőmérnök gazdálkodása alatt álló területet tekintette meg a csoport (Jakabszállás 81 B, K, O). Itt korábban erdeifenyves állomány állt, az erdőszerkezet-átalakítás 2019-ben történt meg szürke nyárasra – nemes nyár, mezei és tatár juhar, valamint mezei szil elegyfafajokkal. Főleg a magasabban fekvő részeken kiterjedt állománypusztulást figyelhető meg, így a cca. 7 hektáros erdőrészletből 2,5–3 hektáron már sajnos döntően elhalt faegyedek találhatók. Akácos létesítése ezen a területen nem volt lehetséges, pedig nagyobb eséllyel maradt volna meg egy ilyen célállomány. Jelen körülmények között fafaj-diverzifikáció és nagyméretű szaporítóanyag alkalmazása kínálhat megoldást.

Az erdőgazdálkodó szerint a helyi erdőkben érdemes meghagyni a spontán betelepülő nyugati ostorfát, amely második lombkoronaszintet képezhet. Erős invazív tulajdonsága miatt viszont fokozottan figyelni kell arra, hogy ne terjedjen el. A legfontosabb cél a homok megkötése. A kultúrerdőkben a gyérítések elmaradása hiba volt, mert ha az megfelelően el van végezve, akkor ugyan kevesebb, de vastagabb törzsű, ellenállóbb egyedekből álló erdő alakítható ki. Az ilyen erdőkben a következő időszakban indokolt az állományok irányított felnyitása, valamint a lombos fafajok esetén a megjelenő természetes sarjak megőrzése. A beavatkozások hatását 2–3 év elteltével, standardizált visszamérésekkel (záródás-, mortalitás-, növedék- és egészségi állapotfelmérés) célszerű értékelni, és az eredmények alapján finomhangolni az erdőnevelési eljárásokat.

A második állomás egy rendezetlen gazdálkodási viszonyú erdő volt (Jakabszállás 42 D, G, H), amelyet a Fanyarka Kft ügyvezetője, Sipos István mutatott be. Ezek eredendően hazai nyáras és erdeifenyves célállományok, de jelenleg nagy része elhalt, a terület fekvő és álló holtfával van tele. Más fafajok is pusztulásnak indultak, melyek helyén legfeljebb nyugati ostorfa és bálványfa verődött fel itt-ott. A rendezetlen erdők országos problémát jelentenek, ezen a vidéken pedig kimondottan jellemzőek. Bács- Kiskun Vármegyében az erdőterületek több, mint fele magán kézben van, és ennek 1/3-a sajnos rendezetlen gazdálkodási viszonyú. Mivel nincs bejegyzett erdőgazdálkodó, bennük erdőgazdálkodást nem végeznek, ráadásul e félig (vagy teljesen) kipusztult állományok állapotromlása gyors, rendkívül tűzveszélyesek. A klímavédelem szempontjából sem kedvező az állapotuk, mivel bennük szénmegkötés elmarad, a korhadó fa inkább CO₂-t bocsát ki. Ez a Homokhátságon különösen kockázatos: a szárazodás és a homokmozgás miatt a víz- és talajvédelem sem valósul meg megfelelően. A probléma sürgető megoldást kíván, ami a gazdasági küszöb alatti erdőkre, s végső soron az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásra adott támogatás lehetne.

Végül egy állami erdőterületet tekinthettük meg, amely a KEFAG Zrt kezelésében áll (Jakabszállás 10 I, H). Sulyok Ferenc vezérigazgató röviden beszélt az erdőgazdaságról: a KEFAG Zrt. 60 ezer hektár erdőt kezel, amelyet tavaly több, mint 3000 hektáron ért erdőkár: elsősorban aszálykár, valamint a kórokozók, rovarok által okozott károk, tűzkárok. Szakmai álláspontjuk szerint nem indokolt erőltetni a termőhelyi adottságoknak nem megfelelő faj- és technológiaválasztást, a döntéseket a helyi vízháztartás, talaj- és mikrorelief viszonyok kell, hogy meghatározzák. Ugyanakkor – a magánerdők nagy részében tapasztalható óvatossággal szemben – a fenyővel való gazdálkodást bizonyos termőhelyeken továbbra is megfelelő opciónak tartják. Ezt egyrészt a gyakorlati tapasztalatok, másrészt a bugaci fűrészüzem folyamatos alapanyag-ellátási igénye támasztja alá.

Kaczvinszki Tamás a Bugaci Erdészet műszaki vezetője a konkrét erdőterületről nyújtott részletes szakmai információt: olyan múlt évi fenyőtelepítést figyelhettünk meg, ahol alkalmazzák a rozsvetés régi technológiáját, hogy a kalászos növény megvédje a homokveréstől csemetéket, illetve árnyékolja is őket. A szaporítóanyag minősége kulcskérdés, ezért saját csemetekertjükben, bolgár és szerb származású magból nevelik a csemetéket. A felújítás során igyekeznek meghagyni a sarjakat, illetve talajvédelmi szempontból próbálkoznak a forgatás nélküli talajelőkészítéssel. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban a KEFAG Zrt. is a jogszabályi változásokat tartja kívánatosnak, például indokolt esetben nem kellene olyan záródást várni, mint a jelenlegi előírás, illetve egyéb alternatív fafajokat alkalmazásával is célszerű lenne próbálkozni.

A terepi bemutatót követően a konferencia helyszínére tértek vissza a résztvevők, ahol az ebéd elfogyasztása utána a meghirdetett előadásokra került sor.

Az előadók az éghajlatváltozás erdészeti, természetvédelmi és vízügyi vonatkozásait több nézőpontból is megvilágították.

Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója, „Új fafajok hasznosítása szárazsági erdőhatáron” című prezentációjában beszélt a klímadaptáció erdészeti lehetőségeiről. Az Alföld szárazodó feltételei mellett a korábban alkalmazott fafajok nem mindenhol jelentenek megoldást. Ezért új, idegenhonos (helyettesítő) fafajokat kell bevonni, az eddig tapasztalatokat is hasznosítva. Hangsúlyozta, hogy a gyorsan változó környezeti feltételek azonnali cselekvést igényelnek, még akkor is, ha egyes beavatkozások később hibásnak bizonyulnak – ezekből is lehet tanulni.

Hangsúlyozta, lényeges, hogy – kellő óvatossággal – csak ott használjuk ezeket a fajokat, ahol jelenleg nincs őshonos alternatíva. Nagyon fontos az inváziós képesség vizsgálata. Jó példa erre a nyugati ostorfa, amely erősen invazív fajaj, tehát alkalmazása esetén, először meg kell találni a megfelelő technológiát, amellyel valóban korlátozni tudjuk terjedését.

Az Alföldön várható klímához már most hasonló klímájú területeket érdemes tanulmányozni a lehetséges új fafajok tekintetében. Patagóniában például 400 milliméter csapadék mellett, vulkáni hamuban gyönyörű sárga fenyő (Pinus ponderosa) állományok élnek, ezek valószínűleg jobban éreznék magukat nálunk, mint az észak-amerikai élőhelyről származók. Az eddigi hazai tapasztalatok újraértékelése során több méltatlanul mellőzött fafaj alkalmazására is kaphattunk javaslatokat: fehér eper, közönséges dió, virágos kőris, mezei juhar, japán akác, rezgő nyár, stb. Külön kiemelt, jó példa a török mogyoró, amely erdőállomány alkotóként is megállja a helyét.

A következő előadó Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója volt. Részletesen bemutatta az Alföld és a Nyírségi Homokhátság vízpótlására kidolgozott terveket. Bevezetőjében elmondta, hogy az elmúlt öt évben országos átlagban 320 milliméteres csapadékhiány halmozódott fel. A folyók vízhozama egyre szélsőségesebb: az elmúlt 20 évben megszaporodtak a rekordméretű árvizek. A Tiszán Csongrádnál a mért legnagyobb vízszintkülönbség ma már 14 méter, szemben a korábbi mintegy 5 méterrel. A folyamatot globális és helyi tényezők egyaránt erősítik: a rövid idő alatt lezúduló, nagy intenzitású csapadék, és a leszűkült hullámterek, illetve a benőtt medrek által előidézett medermélyülés. Az Alföld vízpótlását a vízelosztó hálózat bővítése és a vízvisszatartás erősítése szolgálja: több vizet kell a térségbe juttatni, és helyben tartani. A Homokhátság hidrometeorológiai helyzete tartós csapadékhiánnyal jellemezhető: a 30 éves országos átlag 568 mm, az elmúlt 12 hónap 441 mm, a görgetett csapadékhiány -320 mm. A talajvízkészletek klímaváltozás miatti veszélyeztetettsége szerint a Duna–Tisza közi homokhátság fokozottan veszélyeztetett (jelentős vízhiány). Vízgazdálkodási problémái közt kiemelt a vízmegtartó képesség csökkenése és a fedőrétegek–vízzáró rétegek hatása. A vízpótlás céljai a vízkészlet, talajnedvesség, talajvíz pótlása, kulcseszköz a beszivárogtatás és a vízvisszatartás. A talajvízkészlet helyreállítása akár 30 évet is igénybe vehet, és jelentős vízvisszatartó és -pótló beruházásokra van szükség. E tervek már elkészültek és a munka egy része el is kezdődött.

A kialakult helyzethez az emberi tevékenység is hozzájárult, hiszen jelentős a vízfelhasználás. A növekvő igény miatt egyre mélyebb kutak készülnek – ráadásul sokszor szakszerűtlenül- amelyek gyakran áttörik a szendvics-szerűen egymás fölött fekvő vízzáró rétegeket. A nem megfelelő kivitelezés esetén pedig ez elősegíti a víz mélyebb rétegekbe történő elszivárgását.

A harmadiként Ugró Sándor a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója tartotta meg előadását. A Homokhátság Magyarország egyik legérzékenyebb ökológiai térsége, tartós vízhiánnyal és drasztikusan süllyedő talajvízszintekkel (helyenként 6–10 m).
A vízhiány természeti és emberi okok együttes következménye, az erdőpusztulás a klímaváltozás, az intenzív mezőgazdaság és az ökológiai sérülések eredője. A biodiverzitás csökken, a táj a sztyeppesedés, elsivatagosodás felé tolódik, az inváziós fajok terjednek, az őshonosak pedig visszaszorulnak. Azonnali, mindent megoldó válasz sajnos nincs, összefogásra és rendszerszintű gondolkodásra van szükség! A vízmegtartó és tájrehabilitációs módszerek, a belvizek tározása és a felszíni vizek pótlása (pl. Duna/Tisza bevezetése) kulcseszközök.
Erdőgazdálkodásban természetközelibb, őshonos fajokra alapozott gyakorlat, cserjések védelme, gyepesítés és extenzív legeltetés lehetnek célravezetők.

A KAP Stratégiai Terv keretei között 64 milliárd forint áll rendelkezésre új erdők és iparifa-ültetvények létesítésére, ápolására és kiegészítő beruházásokra.
Az EU új Erdőstratégiája a természetes és őshonos erdők védelmét, helyreállítását és a fenntartható gazdálkodást ösztönzi 2030-ig. Dél-Európában pl. a 2–8 méteres, zárt cserjések (macchia/maquis) több rendszerben erdőnek minősülnek, ez hazai jogértelmezésben is megfontolandó, tehát át kell gondolni az erdő fogalmát, még akkor is, ha szigorúan véve szakmailag ellentmondásos. Javasolja, hogy az erdei állományalkotó fajok jegyzékének cserjefajokkal való bővítését és az alacsony záródású gyep- és cserjetársulások védelmét.

A rendezvény utolsó részében meghirdetett fórum keretében a meghívott szervezetek és a jelenlévők mondhatták el véleményüket. A programpont nyitásaként Dr. Somogyi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem oktatója „Klímaváltozás és mezőgazdaság az arid területeken” előadását hallhattunk, aki tehát az agrárium szempontjából közelítette meg a témát. Megoldásként az agrárerdészetet emelte ki, amely a szélsőséges víz- és hőstressz enyhítésében komplex választ ad. A válasz két pillére: a termesztéstechnológia fejlesztése és a biológiai alapok erősítése. Utóbbinál kulcs a szárazságtűrésre irányuló nemesítés: széles genetikai háttér, megbízható fenotipizálás, nagy szelekciós nyomás és nagy áteresztőképességű nemesítési rendszer szükséges, valamint alternatív növényfajok bevonása.
A termesztéstechnológiában elsődleges cél a talaj vízkészletének megóvása és vízbefogadó-képességének javítása, azaz a tömörödött rétegtől mentes állapot, kevesebb menetes talajművelés és talajtakarás. Szintén kiemelt néhány olyan- korábbi előadásokban már említett – fafajt, amelynek alkalmazása megfontolandó lenne az alföldi területeken.

A fórum további részén felszólalt többek közt Sulyok Ferenc, de most, mint a FAGOSZ elnöke. Az erdőpusztulás következtében rövid idő alatt nagy volumenű, döntően fenyő faanyag jelenik meg a piacon, ezt kell feldolgozni, amelynek kezeléséhez az elsődleges feldolgozókapacitások és a logisztikai–raktározási háttér gyors bővítése szükséges. Az ágazat versenyképességének erősítéséhez az élelmiszeriparban alkalmazottakhoz hasonló, kiszámítható beruházási és technológiafejlesztési támogatási konstrukciók indokoltak. Mindez azért kulcskérdés, mert a faanyag értékesítése az erdőgazdálkodók elsődleges bevételi forrása, a feldolgozóipar teljesítménye tehát közvetve meghatározza az erdőgazdálkodói jövedelmezőséget.

Dobrovitz Attila, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács képviseletében kiemelte, hogy érdemes lenne a túlélő egyedeket vizsgálni, és ezeket szaporítóanyagként felhasználni.  Az ehhez kapcsolódó munkában, tesztelésben a terméktanács felajánlotta segítségét.

Raisz Árpád az Alföldi Erdőkért Egyesület titkára felvetette, hogy meg kéne próbálni az erdőfelújítási határidőket kitolni, ahol indokolt, mert a jelenlegi körülmények közt az előírt két év nagyon kevés a megfelelő felújítás elvégzéséhez.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke kiemelte, az erdő nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értéket is képviselnek, fenntartásuknak biztosítása közös érdek. Hosszú távon a rugalmasabb jogszabályok és a vízpótlás biztosítása elengedhetetlen.

Helyi erdőgazdálkodó is megosztotta az általa alkalmazott gyakorlatot a közönséggel, melyben kiemelte a szén visszajuttatásának jelentőségét a talajba.

Luzsi József zárszóként hangsúlyozta, hogy a jogszabály módosítás a leggyorsabban „kivitelezhető” segítség, az erdőtervezés, az erdőtervezés rugalmasabbá tétele pedig kulcsfontosságú a változó termőhelyi és klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodásban.

Minden felszólaló egyetértett abban, hogy a klímaváltozás hatásainak kezeléséhez gyors, szakmailag megalapozott és rugalmas döntésekre, valamint a magán és állami erdőgazdálkodók összefogására van szükség. A MEGOSZ továbbra is aktívan képviseli a magán erdőtulajdonosok és gazdálkodók érdekeit ezekben a folyamatokban. A rendezvényen elhangzottak pedig remélhetőleg hozzásegítik az ágazatot a Cselekvési Terv mielőbbi elkészítéséhez.

A MEGOSZ ezúton is köszönetét fejezi ki a Fanyarka Kft-nek és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának a szervezésben nyújtott segítségért és együttműködésért.

A rendezvény a CLIMAFORCEELIFE projekt (LIFE19 CCA/SK/001276) keretében az Európai Unió LIFE Éghajlat-politika programjának, valamint az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.

A bemutatott erdőrészletekről készített drónfelvétel itt található:
https://drive.google.com/file/d/1T-LguWlcYF6SjQzJXxFwXwlXjw7xX2UQ/view?usp=drivesdk

Az elhangzott előadások az alábbi címekre kattintva érhetők el:

Klímaváltozás és mezőgazdaság az arid területeken

Új fafajok hasznosítása szárazsági erdőhatárokon

Kiskunsági Nemzeti Park

A Homokhátságon tervezett vízgazdálkodási intézkedések

forrás: MEGOSZ

A fórum célja már nem csupán a problémafeltárás, hanem a gyakorlati megoldások közös kidolgozása annak érdekében, hogy erdeink a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai közepette is stabil, – divatos kifejezéssel élve – rezíliens ökoszisztémaként hosszú távon fennmaradjanak. A fórum célul tűzte ki egy Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia (EKS) előkészítését, a lendületes működése pedig várhatóan lehetőséget teremt arra, hogy a tudomány, az igazgatás és gyakorlati élet szereplői a cél érdekében összefogjanak.

A közös munka keretei: platform, munkacsoportok, rugalmasság

A fórumot levezető Szalai Károly (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) hangsúlyozta: az éghajlatváltozás kihívásai nem kezelhetők hagyományos eszközökkel. Egy olyan nyitott, rugalmas szakmai platform létrehozása szükséges, ahol a kutatási eredmények és a terepi tapasztalatok közvetlenül hasznosulhatnak.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum keretében munkacsoportok felállítására tett javaslatot, melyek a klímaváltozás erdőket érintő kihívásaira keresnek gyakorlati és stratégiai válaszokat, kialakítva végső soron az erdészeti ágazati klímaadaptációs stratégiát. A csoportok – az elképzelés szerint – többek között a különösen sérülékeny termőhelyeken álló erdők helyzetének rendezésével, a hosszabb távon sérülékeny erdőtípusokkal, az elemzési és monitorozási rendszerek fejlesztésével, az erdészeti vízgazdálkodással, a vadhatás csökkentésével, a gazdasági fenntarthatóság kérdéseivel, valamint a szükséges szabályozási feladatokkal foglalkoznak. A munkacsoportokban széles körű szakmai együttműködés valósulhat meg, a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos ismeretek összehangolásával.

„Ökológiai katasztrófa” – erdőpusztulás és gazdasági következmények

Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára a megnyitójában rámutatott, hogy az erdők állapotának romlása európai szintű jelenség, amelynek fő oka az időjárás szélsőségesebbé válása és a talajok vízháztartásának romlása. A klímaváltozás hatásai a magyar erdőket sem kímélik: a tartós vízhiány miatt több állomány annyira legyengült, hogy megmentésük azonnali beavatkozást igényel.

Példaként a Délalföldi Erdőgazdaságot említette, ahol az erdeifenyő és a kocsányos tölgy pusztulása az erdőgazdaságnak erdőfelújítási kötelezettséget is keletkeztet. Hangsúlyozta, hogy a klímamodellek szerint a hazai termőhelyek néhány évtizeden belül akár alkalmatlanná is válhatnak a mai erdőtípusok számára, ezért az erdők megóvása kiemelt nemzeti feladat.

Tudományos válaszok és gyakorlati javaslatok

Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet (SOE ERTI) főigazgatójának bevezető gondolatai szerint a klímaváltozás olyan sebességgel zajlik, hogy a természetes alkalmazkodási folyamatok önmagukban nem elegendőek. Aktív emberi beavatkozásra van szükség, amit egy iteratív, terepi kísérleteken alapuló tanulási folyamat hatékonyan támogathat. Előadásában széleskörű, több pontból álló javaslati csomagot ismertetett, amely többek között a genetikai diverzitás növelését, a szaporítóanyag-fejlesztést, a támogatott migráció alkalmazását és a vadállomány szabályozását is tartalmazza. A SOE ERTI ehhez olyan, már létező döntéstámogató rendszereket is kínál, mint például a SiteViewer és a TEMRE (Távérzékelésen alapuló Erdőállapot Monitorozó Rendszer).

A gyakorlat sokszor előrébb jár, mint a szabályozás

Az erdőgazdálkodók visszajelzései szerint az alkalmazkodás a mindennapi gyakorlatban már megkezdődött, nem mindig tudatos választásként, hanem a változásokra adott kényszerű válaszként. Ennek során a gazdák gyakran úgy érzik, a jogszabályi környezet és az adminisztratív akadályok hátráltatják őket.

Ripszám István (Mecsekerdő Zrt.) arról számolt be, hogy a Mecsekben kiszáradó bükkösök helyére – tekintettel a megváltozott és várhatóan még tovább változó klímára – mozaikosan elegyített állományokat telepítenek természetes felújítással. A hatékony és eredményes adaptáció érdekében sürgette a gyakorlati tudás rendszerezését és visszacsatolását a döntéshozók felé, különösen a támogatások tervezése során.

Több hozzászólás is rávilágított a kisparcellás erdőgazdálkodás nehézségeire: a lassú ügyintézés, a célzott tanácsadás hiánya és a nem kellően motiváló támogatási rendszer miatt sokan elbizonytalanodnak. Dombóvári Dénes és Ódor József a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) részéről világos és kiszámítható kompenzációs rendszer kialakítását sürgette, különösen a magánerdők esetében. A felmerülő erdőfenntartási tevékenységek végrehajtására reálisan akkor lehet számítani, ha azok gazdasági fenntarthatósága biztosított, azaz az erdőgazdálkodás kompenzációkkal kiegészített bevételei fedezetet biztosítanak a felmerülő költségekre és a folyamatban résztvevők megélhetésére.

A prioritási sorban élen az Alföld

Az Alföldi Erdőkért Egyesület képviseletében Raisz Árpád hangsúlyozta, hogy kerülni kell a párhuzamos munkát, és erősíteni kell az együttműködést, különösen a helyi kezdeményezések országos szintű becsatornázásával. Felhívta a figyelmet a túltartott nagyvadállomány súlyos problémájára, amely – minden technológiai erőfeszítés ellenére – komolyan veszélyezteti az erdősítések sikerét.

Oktatás, szemléletformálás, társadalmi elfogadottság

A fórumon elhangzottak alapján világossá vált: az erdők jövője nemcsak a szakemberek ügye. A társadalmi támogatás elnyeréséhez és az átállás erőforrásigényének elfogadtatásához célzott kommunikációra, oktatásra és szemléletformálásra van szükség. A SOE ehhez tudásbázist és oktatási kapacitást kínál, a FAGOSZ hírportálja (FATÁJ) és az Országos Erdészeti Egyesület pedig a különféle szakosztályai tudásának koordinált összefogásával tudna szakmai támogatást nyújtani a fórum munkájához.

Közös stratégia – közös felelősség

A fórumon a NAK bemutatta a készülő EKS – egy lehetséges – tartalmi vázát, amely a 2016-os Nemzeti Erdőstratégiát kiegészítve nyújthat iránymutatást a gyakorlati erdőgazdálkodóknak. Ennek során elhangzott: a stratégia nem lehet kizárólag elméleti eszmefuttatás, csak akkor lesz hatékony, ha valódi, működő – helyi szinten is értelmezhető – válaszokat kínál minden erdőgazdálkodó számára.

Luzsi József, a NAK alelnöke hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodás jövője közös ügy, amelyben minden szereplőnek kompromisszumkészséget kell tanúsítania. Felhívta a figyelmet arra, hogy a természet változásaihoz kell alkalmazkodni, nem pedig merev szabályokhoz, ezért rugalmasabb jogszabályokra és üzemtervezésre van szükség. Kiemelte, hogy a klímaváltozás miatt pusztuló erdők felújítása nem lehet kizárólag a magánerdő-gazdálkodók terhe, ehhez állami támogatás kell.

Végül – az esemény zárásaként – mindenkit együttműködésre, alázatra és gyakorlati megoldások keresésére buzdított, hogy olyan klímaadaptációs terv szülessen, amely a magyar erdők javát szolgálja.

Az irány egyértelmű: alkalmazkodni kell, és ezt csak közösen lehet. A fórumon elindult közös gondolkodás megalapozhatja azt a szakmai együttműködést, amely biztosítja, hogy a magyar erdők a jövőben is betölthessék klímavédelmi és ökoszisztéma-szolgáltató szerepüket – immár az új kihívásokhoz igazodva, megerősödve.

forrás: NAK Erdészet

Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára az ülésen rávilágított, hogy az erdők állapotának általános romlása Európai jelenség, amelynek oka elsődlegesen az időjárási viszonyok jelentős megváltozása és ennek következtében az erdei talajok vízgazdálkodásának negatív irányú változása. A klímaváltozás negatív hatásai a magyar erdőket sem kíméli, a több éve tartó vízhiány miatt már annyira legyengült több erdőállományunk is, hogy megmentésük azonnali beavatkozásokat igényel.

A klímaváltozás hatásai jelentősen érződnek a hazai erdőállományokon. Példaként említette a DALERD Zrt-t, ahol elsősorban az erdei fenyő és a kocsányos tölgyesek pusztulása fedezhető fel. Az elpusztult állomány vonatkozásában az erdőgazdaságnak erdőfelújítási kötelezettsége keletkezik, ahol gondoskodniuk kell az új erdőről.

Az erdészeti klímakutatók előrejelzései alapján a hazai termőhelyi viszonyok néhány évtizeden belül olyan mértékben megváltozhatnak, hogy azok a jelenlegi erdőknek vagy általában a fás vegetációknak már nem biztosítanak életlehetőséget. Az erdők, mint kiemelt nemzeti kincsünk megmentésére is kellő figyelmet kell tehát fordítani – tette hozzá.

Az Agrárminisztérium Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárságának irányításával, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében létrejött fórum a szakmai és tudományos szervezetek, az állami- és magánszereplők, illetve a társadalmi szervezetek közreműködésével az erdőgazdálkodás klímaváltozáshoz való alkalmazkodását kívánja elősegíteni. Mocz András kiemelte, hogy vannak már kutatási hátterek, vannak adatok, vannak nemzetközi jó gyakorlatok, amiket szintén értékelni kell. A NAK koordinálásával tematikus munkacsoportok formájában kerülnek majd feldolgozásra a legfontosabb kérdések. A SOE ERTI iteraktív, gyakorlati/terepi alapú tanulási folyamatot javasolt. A WWF az indirekt társadalmi hasznok és a természetes alkalmazkodási folyamatok szerepére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva az adaptáció fokozatosságát, alázatosságát és helyspecifikusságát. Az Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárságának képviselője a természetes szukcessziós folyamatok figyelembevételét kérte az alkalmazkodási tervezés során.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a legtöbb esetben van lehetőség az erdők alkalmazkodó-képességének javítására. Kulcsfontosságú lehet az erdők természetességi állapotának helyreállítása, vagy olyan faállományok kialakítása, amelyek a megváltozott klimatikus viszonyok mellett várhatóan nem pusztulnak ki és képesek az erdei életközösségek életfeltételeit fenntartani.

forrás: AM Sajtóiroda

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) erdészeti ágazati kerekasztal egyeztetést szervezett, a szektor, illetve társágazatok meghatározó szereplőinek részvételével. A meghívottak közt szerepeltek többek közt az Agrárminisztérium, a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, a Soproni Egyetem, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, az Országos Erdészeti Egyesület, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség, a Pro Silva Hungária Egyesület, az Alföldi Erdőkért Egyesület, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács, illetve a NÉBIH vezető képviselői.

Az erdei ökoszisztéma szolgáltatásait minden ember élvezi, ezekre az egész társadalomnak szüksége van. A fák és az erdők a klímaváltozás kapcsán különösen nagy fontosságúak, hiszen nagyban hozzájárulnak a légköri szén tartós megkötéséhez, valamint a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentéséhez. Ugyanakkor a légkör felmelegedése és a szárazodás az erdők fennmaradását is veszélyezteti. Az erdészeti klímakutatók előrejelzései alapján a hazai termőhelyi viszonyok néhány évtizeden belül olyan mértékben megváltozhatnak, hogy azok a jelenlegi erdőknek vagy általában a fás vegetációknak már nem biztosítanak életlehetőséget. Az erdők, mint kiemelt nemzeti kincsünk megmentésére is kellő figyelmet kell tehát fordítani.

Az erdészeti ágazati kutatók, vezetők, gazdálkodói érdekképviseletek, szakemberek most a NAK szervezésében gyűltek össze a helyzet, valamint a lehetőségek és tennivalók felmérésére. A résztvevők meggyőződése szerint a legtöbb esetben van lehetőség az erdők alkalmazkodóképességének javítására. Kulcsfontosságú lehet az erdők természetességi állapotának helyreállítása, ugyanakkor egyes vélemények szerint ennél erősebb beavatkozásokra is szükség lesz, más fafajok és származások alkalmazásával olyan faállományok kialakítására, amelyek az előrejelzett termőhelyi viszonyok mellett várhatóan nem pusztulnak ki, és képesek az erdei életközösségek életfeltételeit fenntartani. Elsősorban a folyók menti síkvidékeken pedig meghatározó lehet a drasztikusan megváltozott talajvízviszonyok javítása, amely más ágazatok – vízügy, mezőgazdaság, környezet- és természetvédelem stb. – közreműködésén és szolidaritásán is múlik. A Vizet a tájba program jelentős előrelépéseket hozhat a mezőgazdaságban, ugyanakkor annak tervezése, végrehajtása során fontos figyelemmel lenni arra is, hogy annak hatása a kiszáradással fenyegetett erdőket is elérje.

Az erdők jövője érdekében mindenképp összefogásra és összehangolt cselekvésre van szükség mind az ágazaton belül, mind a kapcsolódó ágazatok között. A tanácskozás résztvevői hitet tettek erre, így hamarosan elkészülhet egy átfogó erdészeti klímaadaptációs stratégia. Ennek elkészítésének és végrehajtásának figyelemmel kísérésére a jelenlévők koordinációs fórum felállítását javasolták, a szaktárca irányításával.

NAK sajtóközlemény

A kutatói nap vezértémája:
Az alföldi erdőgazdálkodás kihívásai a klímaváltozás tükrében.

A Kutatói Napra szeretettel várjuk mindazokat az előadásokat és posztereket, amelyek a fenti vezértémához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak.

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a publikációkat tartalmazó kiadványt az Alföldi Erdőkért Egyesület honlapján közzé tesszük, és lehetőségeinkhez mérten nyomtatott formában is megjelentetjük.

A tudományos cikkek beérkezésének végső határideje:
2024. szeptember 15.

Kérjük, hogy a publikációk írásakor szíveskedjenek betartani az innen elérhető formai követelményeket!

Kecskemét, 2024. május 23.

Üdvözlettel:
Raisz Árpád – titkár

forrás: AEE

Az egyesülethez tartozó állami erdészeti társaságok és erdészeti magán vállalkozások képviselői mellett a Kiss Ferenc Erdészeti Technikum, valamint a Bedő Albert Erdészeti Technikum és Szakképző Iskola diákjai és kísérő tanárai is részt vettek a rendezvényen.

A Gemenc Zrt. aktív és nyugalmazott kollégái mutatták be a legfrissebb kocsányos tölgy telepítések mellett a közel 30 éve és 70 éve ültetett tölgyeseket, melyek a csökkenő talajvízszint, a növekvő középhőmérséklet, a változó klíma és a gyarapodó erdővédelmi problémák mellett még konokul színesítik az alföldi erdőgazdálkodás ezen szegletét.

forrás: Gemenc Zrt.