A faanyagpiaci szereplőknek (ebbe a körbe tartozik a fakitermelést végző, fát értékesítő erdőgazdálkodó is) rendelkezniük kell tehát DDS-sel. De, vajon mi értelme van a DDS-nek, mi a DDS lényege? A DDS egy újabb adminisztrációs teher, amit hivatali íróasztal lovagok varrtak a gyakorlati szakemberek nyakába?

Az EUTR hatóság által közzétett Útmutató szerint: „A kellő gondosság elvén alapuló rendszer (DDS) összeállítása nem jelent komolyabb többlet terhet egy jogszerűen működő vállalkozás számára, mivel a rendes gazdálkodása keretében már jelenleg is rendelkezik a gazdálkodási tevékenységét jellemző adatokkal, belső eljárásrendekkel, amelyek megfelelő átgondolásával, új adatkapcsolatok létrehozásával az EUTR szabályozásban foglaltaknak való megfelelést is biztosítani tudja.”

A DDS-t tekinthetjük tehát egyfajta minőségbiztosítási rendszernek, mely lefedi egy vállalkozás fakitermelésre, készletezésre, számbavételre, tárolásra, szállításra és értékesítésre vonatkozó belső szabályozását, azt elsősorban annak logisztikai és adminisztratív oldaláról megközelítve. Nem vitatható, hogy egy szakmailag és gazdaságilag életképes, hosszabb távon gondolkodó erdészeti vállalkozásnak rendelkeznie kell egy, a fentieket kielégítő belső eljárásrenddel.

Mégis mi okozhatja a DDS-sel kapcsolatos nem megértést? Terjedelme, tartalma, formátuma? Kötelező volta? Akár mindegyik válthat ki adott esetben ellenérzést. Egy valóban jól működő, kézben tartott vállalkozás ezt a belügyeibe való beavatkozásnak is tekintheti. Hiszen nem elegendő egy meglévő belső eljárásrend (ha úgy tetszik minőségbiztosítási rendszer), azt oly módon kell dokumentálni, hogy az EUTR hatóság által közzétett ellenőrző kérdéssor tekintetében is megállja a helyét.

Álljon itt két példa az EUTR DDS Útmutató ellenőrző kérdéseiből:

1.7. Biztosította a végzett tevékenységek és az érintett fa és fatermékek körének időszakonkénti felülvizsgálatát? Változás esetén eleget tesz az EUTR regisztrációs rendszerbe történő adatváltozás bejelentési kötelezettség teljesítésének? 1.8. Konkrét személyre telepítette a felülvizsgálat elvégzésének és az adatváltozás bejelentésének kötelezettségét?

Különösen a második kérdés tehát azt sugallja, hogy – habár ilyen direkt jogszabályi kötelezettség nincs – a legális működést, az arra való törekvést, szándékot (is) dokumentálni kell egy önálló DDS dokumentumban. Megoldható? Igen.

A DDS dokumentált kialakítása és működtetése egy jogszerűen működő nagyobb vállalkozás, fapiaci szereplő számára is bizonyára többlet adminisztrációs terhet jelent, még ha ez az összes tevékenységhez képest – arányaiban – nem is jelentős.

A fapiacon csak időszakosan – fakitermelésekhez kötötten – jelen levő, menedzsmentet nem alkalmazó kis és közepes erdőgazdálkodók számára ugyanakkor ez a feladat első olvasatra jelentős kihívásnak tűnhet. Már csak amiatt is, mert úgy érezhetik, hogy a saját, jogszerűen kitermelt faanyaguk értékesítése során az illegális fakitermelés és forgalomba hozatal ki van zárva.

Számos erdőgazdálkodó, erdészeti vállalkozás jelezte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának, hogy a DDS összeállításához, ennek dokumentáltságából fakadó kötelezettségeknek való megfelelésükhöz több és konkrétabb információra, iránymutatásra van szükségük. Leginkább egy DDS minta az, amit legtöbb esetben hiányoltak, kerestek. Kérdés, lehet-e ilyen mintát összeállítani? Univerzálisat, mindenki által használhatót biztosan nem. Nem véletlen, hogy az EUTR hatóság honlapján is csak a DDS ellenőrző kéréssort találjuk meg.

Mivel Magyarországon nincs úgy nevezett akkreditált EUTR ellenőrző szervezet, így nincs olyan szervezet sem, aki a DDS elkészítésében – tevőleges – segítő kezet nyújtana a faanyagpiaci szereplőknek.

Annak érdekében, hogy a kis, közepes méretű fapiaci szereplők is maradéktalanul eleget tudjanak tenni az EUTR rendeletben foglalt kötelezettségeiknek az Agrárkamara a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségével és a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetséggel közösen – egyeztetve és egyetértésben – közre ad egy segédanyagot, mintát a kellő gondosság elvén alapuló dokumentációs rendszerre vonatkozóan olyan erdőgazdálkodók részére, akik erdőgazdálkodási tevékenységük során az Evt. 90/F. § (1) bekezdésének megfelelően kizárólag Magyarország területén végzik erdei faválasztékok előállítását és értékesítését.

Fontos!
Habár jó szívvel ajánljuk a közzétett DDS mintát, az nem útmutató, nem sablon, s nem is feltétlen teljeskörű. Javasoljuk, hogy a DDS-t, s annak dokumentációját a faanyagpiaci szereplő a Nébih honlapján közzétett Útmutató alapján állítsa össze, s amennyiben kérdése van forduljon bizalommal az EUTR hatósághoz (eutr@nebih.gov.hu).

NAK/Erdészet

Letölthető segédanyagok:

• év elejei nyitókészlet nyilvántartás (Minta-A)
• készlet-nyilvántartás (Minta-B, Minta-C)
• beszállítások és kiszállítások nyilvántartása (Minta-D)
• szállítójegy nyilvántartás (Minta-E)

Hazánkban az erdőgazdálkodás évszázadok óta az erdők gazdasági, védelmi és társadalmi funkcióinak mindenkori elvárások szerinti összhangját figyelembe véve folyt és folyik. Az elmúlt három évtizedben – a megváltozott körülményekkel és a nemzetközi folyamatokkal összhangban – hazánkban is mindinkább előtérbe került az erdők környezet- és természetvédelmi jelentősége, illetve az emberek egyre nagyobb igénye az erdők turisztikai és rekreációs szolgáltatásai iránt, kiváltképpen a jövő nemzedékek megfelelő lehetőségeinek biztosítása érdekében, ami az erdőgazdálkodással szembeni közérdekű elvárások megnövekedését eredményezi. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az erdők kulcsfontosságú szerepet töltenek be az éghajlatváltozás és a biodiverzitás-csökkenés ellen folyó küzdelemben, klíma-, víz-, talaj- és levegőminőség szabályozó szerepük kiemelkedő. Az erdők ilyetén multifunkcionalitásának biztosítása jelentős feladat, amelyben az erdészek, illetve az erdészeti szakmai szervezetek felelőssége egyebek között a megfogalmazott környezeti és társadalmi célok megvalósíthatóságának vizsgálata, valamint a megvalósítás feltételeinek jelzése az állam és a társadalom felé.

A jövő nemzedékek szószólójának hivatala az elmúlt években – alapjogvédelmi feladatának megfelelően – nagy szerepet vállalt az erdőgazdálkodással szemben támasztott közérdekű, az Alaptörvényből is fakadó elvárások érvényre juttatásában. A Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ), a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (FAGOSZ), az Országos Erdészeti Egyesület (OEE), a Pro Silva Hungaria Egyesület (PSH), valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) – mint az öt jelentősebb erdészeti szakmai és érdekképviseleti szervezet – ennek kapcsán fontosnak tartotta az ombudsmani hivatal tájékoztatását az erdőgazdálkodás szakmai és szervezeti sajátosságairól, annak érdekében, hogy az ágazattal szemben támasztott társadalmi elvárások megvalósíthatóságát elősegítsék. A párbeszéd szorosabbra fűzésével a hivatal is egyetértett, így a rég tervezett egyeztetésre 2021. november 29-én sor kerülhetett.

Az erdészeti szakmai szervezetek az első, elsősorban bemutatkozó egyeztetés során rávilágítottak arra, hogy meggyőződésük szerint az erdő fent említett közérdekű funkciói – különösen a klímaváltozás erdőkre is kedvezőtlen hatásaira tekintettel – csak az erdészeti kutatás és oktatás, valamint az erdőgazdálkodók aktív közreműködésével érvényesülhet megfelelően. Az erdőgazdálkodók alapvető igénye ugyanakkor, hogy tudományosan megalapozott és szakmailag letisztult gazdálkodási módszerek szerint dolgozhassanak, illetve a társadalom és az állam az előremutató célok meghatározása mellett legalább akkora hangsúlyt fektessen a megvalósítás feltételeinek biztosítására. Felelős kutatásra, megalapozott célokra, következetes és koherens szabályozásra, az érintett erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók – valamint emellett nyilvánvalóan a természetvédelmi hatóságok, kezelők és civil szervezetek – érdemi bevonása mellett zajló helyi erdő- és természetvédelmi tervezésre, megfelelő támogatáspolitikára, valamint esetenként az állam és a szakmai szervezetek aktívabb szervező és tájékoztató tevékenységére van tehát szükség, ha további előrelépést szeretnénk elérni.

Ezek közül jelenleg a legaktuálisabb feladat egy célorientált és hatékony támogatáspolitika kialakítása, különösen azért, mert most fordul ugyanis célegyenesbe a 2023-2027. közötti időszak vidékfejlesztési támogatási rendszerének, az EU Közös Agrárpolitikája hazai megvalósításának tervezése. A felek egyetértettek abban, hogy az erdőgazdálkodást az agrárgazdasághoz hasonló mércével mérve, az erdőgazdálkodók környezeti teljesítményét a közös agrárpolitika keretében olyan pénzügyi támogatások segítségévek kell ösztönözni, amelyek révén az erdőgazdálkodók és az erdőre épülő iparágak fokozott szerepet vállalhatnak a fent megfogalmazott közérdekű célok – így kiváltképpen az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, a biodiverzitás megőrzése – elérésében. Mindezen belül az új erdők telepítése mellett a támogatáspolitikában a magán erdőgazdálkodás szervezeti és szakmai fejlesztésére is megfelelő hangsúlyt kell fektetni, illetve anyagi forrásokat kell biztosítani. Mindennek révén teljesülhetnek megfelelő módon az Alaptörvény P) cikkéből eredő kötelezettségek, különösen a nemzet közös örökségének, hazánk természeti erőforrásainak – köztük az erdőknek és az ott található biológiai sokféleségnek – fenntartható módon történő használata, a jövő nemzedékek számára való megőrzése.

Hazánkban jelenleg mind a magán, mind az állami erdőgazdálkodás piaci alapokon folyik. Az erdőgazdálkodás – és minden más, erdőgazdálkodókra háruló közfeladat – költségeinek szinte kizárólagos forrása pedig továbbra is a fakitermelés. Ez valójában azt jelenti, hogy évszázados gyakorlat szerint a ma megszerzett bevétel elsődlegesen az elmúlt időszakból eredő erdőfenntartási költségek finanszírozását biztosítja. A bevételek elmaradása vagy csökkenése így akár a tartamos és szakszerű erdőgazdálkodás biztonságát veszélyeztetheti. Az erdőtulajdonosoknak és erdőgazdálkodóknak azért van szükségük pénzügyi és egyéb ösztönzőkre, hogy az erdővédelem és erdőhelyreállítás révén a faipari és nem faipari anyagokon és termékeken kívül eső erdei ökoszisztéma-szolgáltatások minél teljesebben fennmaradjanak, növelve ezzel erdeink alkalmazkodóképességét (rezilienciáját). A környezeti szempontból fenntarthatóbb erdőgazdálkodásra átmenet gazdasági fenntarthatóságát elsődlegesen egy gondos támogatáspolitikával lehet biztosítani.

A felek abban is egyetértettek, hogy a megbeszélést egy szorosra fűzendő párbeszéd első lépésének tekintik, és a továbbiakban közösen igyekeznek elérni azt, hogy az erdőkkel kapcsolatos, a jövő nemzedékek érdekeit is figyelembe vevő társadalmi célok meghatározási folyamatában az erdőgazdálkodás szempontjai is megfelelően érvényre jussanak.

NAK – OEE – MEGOSZ – FAGOSZ – ProSilva Hungaria