Tő melletti erdész szeretett volna lenni, később bekerült a fahasználatba, majd erdőket telepített, hogy aztán részt vegyen a jogi szakokleveles mérnökképzésben. A szakembert sokoldalúság, az újra való nyitottság jellemzi.

„Cegléden születtem és a szomszédos Abonyban nevelkedtem. Gyerekkori élményeim főként a nagymamám kertje mögött húzódó nádashoz kötődnek, ám viszonylag hamar elvágyódtam az Alföldről, és már általános iskola negyedik osztályába megérett bennem a gondolat, hogy erdész szeretnék lenni.

Erdész ott tud lenni valaki, ahol erdő van, ráadásul vonzottak a hegyek, így az Északi-középhegységet vettem célba. Jelentkeztem Mátrafüredre, az akkori Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskolába”

– meséli, hogy kitűnő tanulmányi eredményével sem volt biztos, sikerül felvételt nyernie.

Fotó: Csatlós Norbert

Határozott céllal

Nem továbbtanulni akart, hanem kerületvezető erdész szeretett volna lenni. Ennek tett keresztbe az állami erdőgazdaságok átalakítása 1992-ben, szinte esélytelen volt pályakezdő erdészként elhelyezkednie. Ígértek a lakóhelye közelében faiparhoz kötődő, barna köpenyes művezetői állást egy poros, zajos üzemben. Ez a lehetőség akkor nagyon megijesztette, inkább felvételizett az Erdészeti és Faipari Egyetemre. Sopronban történt pálfordulása, kezdte megbecsülni, sőt nagyra értékelni az alföldi erdőket.

„Mindez dr. Szodfridt Istvánnak köszönhető. A híres talajtan professzor többször felvetette a termőhely fontosságát, mondván, ha Zalában az erdész a csemetéket nem fejjel lefelé dugja a földbe, akkor abból nagy valószínűséggel erdő lesz. Az Alföldön azonban ennél több kell, hogy erdő fakadjon. Élvezettel részletezte a futóhomok megkötését, a szikfásítást, a különleges termőhelyek fásítását, az ártéri területek erdősítését. Hatására eldöntöttem, hogy nekem nem a könnyű utat kell választani.”

Friss diplomásként néhány hónapra Svédországba került, ahol megragadta a sokoldalúság, az erdőalapú gazdaság, hogy rendszerbe integrálnak mindent, ami az erdőhöz kapcsolódik.

„Többen csodálkoznak, hogy az egyetemen nem egy konkrét szakmai tárgyban mélyültem el, hanem az akkortájt újdonságnak számító marketingmenedzser szakirányra jelentkeztem” – hívta fel a figyelmet a Soproni Egyetemen folyó polihisztori képzésre. Diplomamunkáját az Erdészeti Géptan Tanszéken készítette, a tuskókiemeléses, illetve a tuskófúrásos erdőfelújítási technológiát hasonlította össze, figyelemmel a tuskók energetikai hasznosítására. Mindig érdekelték a gépek, de legalább ilyen fontos volt, milyen változásokat okoz a talajban a tuskó összetolása, az így kialakult speciális élőhely.

A katonai besorozásnál számítottak rá a Magyar Honvédség díszszázadában, de a fegyveres helyett a polgári szolgálatot választotta; Kecskemétre, az akkori Állami Erdészeti Szolgálathoz jelentkezett. Hasznos tanulóidő volt, akkor ismerkedett meg a hatósági munkával és a jogi, azaz a „bikkfa”nyelvezettel.

Egyből a mélyvízbe

Fotó: Csatlós Norbert

„Diplomatervem készítése közben már volt tanulmányi szerződésem a NEFAG Zrt.-vel, így a 15 hónap polgári szolgálat leteltével, 2000. január első munkanapján jelentkeztem Szolnokon erdőmérnök gyakornoknak.

Gyorsan bedobtak a mélyvízbe, az erdészet akkori fahasználati ágazatvezetője ugyanis februárban bevonult, így a következő hónapban átvehettem a feladatkörét.”

Mire kollégája visszajött a sorkatonai szolgálatból, megüresedett az erdőművelési ágazatvezetői pozíció. Az ezredforduló a nagy tiszai árvízzel köszöntött be, emiatt sok ártéri erdő szenvedett károkat, a helyreállítási munkákat neki kellett levezényelnie erdőművelőként.

Közben csábították vissza Kecskemétre, így 2002 novemberétől az erdőfelügyelőségen támogatási ügyekkel foglalkozott. Főnöke, dr. Gőbölös Antal nagy mestere volt annak, hogyan lehet közjóléti beruházásokra fölhasználni az erdőtelepítési keretmaradványokat. Így valósult meg például a Kecskeméti Arborétum, a Csalánosi Parkerdő, a Vackor Vár Erdei Iskola, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és Kiskunhalason a Sóstói Parkerdő fejlesztése.

„Úgy láttam, ha a hatósági munkakörben jobban otthon akarok lenni, célszerű jogi másoddiplomát szerezni, ezért jelentkeztem az ELTE jogi szakokleveles mérnökképzésére.

Magam is meglepődtem, hogy van logika a jogban, sőt, kezdett egyre jobban összeállni a kép. Ennek is köszönhetem, hogy ügyintézőből rögtön hatósági igazgatóhelyettes lettem, ami egyben az Erdőfelügyelőség szakmai vezetését is jelentette.

A KEFAG Zrt. vezetésére 2010-ben kértek fel. Többen meglepődtek, hogy kívülről érkezem, de Kecskeméten ugyanazon a címen található az erdészeti hatóság, illetve az erdőgazdaság központja is.”

Vezérigazgatóként keresi, mit lehetne jobban, másként, hatékonyabban csinálni. A rutinszerű munkavégzés ellen hat a több száz fős alkalmazotti állomány, az önkormányzatok, a különböző hatóságok, civil szervezetek adta feladatok. „Jó középvezetői csapatot örököltem, s az elmúlt években próbáltam magam is úgy alakítani, hogy ez így legyen.” Ez nem napi nyolcórás munka, ám akkor is csinálná, ha nem fizetnének érte, hiszen hivatásának érzi. Benne van az alkotásvágy, cégvezetőként pedig elég tág a mozgástere, vannak eszközök a kezében, hogy az ötleteit megvalósítsa. Kollégái is megkeresik az elképzeléseikkel, miközben megvan a helye a parancsvégrehajtásnak is.

Fotó: Csatlós Norbert

Utolérik a feladatok

Sulyok Ferenctől nem áll távol a társadalmi szerepvállalás. Az Alföldi Erdőkért Egyesületnek magánemberként az elnökségi tagja, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (FAGOSZ) elnöke, valamint az Országos Erdészeti Egyesület Kecskeméti Helyi Csoportjának elnöke, a vármegyei önkormányzat alapította Bács-Kiskun Megyei Környezetvédelmi Alapítványnak több mint tíz éve kuratóriumi elnöke, a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány kuratóriumi tagja, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara munkájában megyei küldöttként vesz részt, illetve az Országos Ellenőrző Bizottság tagja, az Országos Magyar Vadászkamara megyei, illetve országos küldöttje. Mint mondja,

nem tolakszik a társadalmi pozíciókért, csak utolérik, és amit elvállal, azt nem hagyja félbe. Szakmai és közjóléti munkája elismeréseként kapta tavaly az Év Erdőgazdálkodója díjat.

Nehéz elképzelni, hogy mit is csinál a nem létező szabadidejében Sulyok Ferenc. Számára a kikapcsolódást a saját kis családi birtok jelenti. Az igazán nagy kísérleteit a 60 hektáros erdejében tudja megvalósítani, olyanokat is, amikbe nem szívesen avatna be másokat. Sokan meglepődnek, amikor motorfűrésszel, ágvágó ollóval a kezében látják. De igazán két fiára büszke, akik közel állnak az általa képviselt világhoz. Nagyobbik gyermeke idén érettségizik a szegedi erdészeti technikumban, erdőmérnöki pályára készül. Ő már a családi gazdaságban is besegít. A kisebbik fiú okleveles mezőgazdasági gépésztechnikusnak tanul Jánoshalmán, ő képviseli a gépészeti vonalat a családon belül.

„Kecskemét befogadó közeg, ahol jó érzés alkotni. Az erdészek letették a kezük nyomát, büszke vagyok a szakmai elődökre.”

Innovatív melléktermékek

A KEFAG Zrt.-nél a fakitermelésből, az erdőből nem tudnának megélni, a korábban futóhomokon létesített erdők nem biztosítanak stabil gazdálkodási alapot. A rendszerváltás idején nagyon sok kísértésnek sikerült ellenállni, így lett a KEFAG Zrt. a legkevésbé „kiprivatizált” erdőgazdaság. Megmaradt a feldolgozóipar, a mai napig két fűrészüzemük működik, van saját csemetetermesztésük, gépműhelyük, műszaki erdészetük, az állami szektorban a legnagyobb díszfaiskolát tartják fenn, rendelkeznek szállító gépparkkal és a munkaeszközöket is saját kollégák üzemeltetik.

Nem bérmunkára támaszkodnak, inkább a KEFAG Zrt. nyújt segítséget a térség magánerdő-gazdálkodói, a nemzeti park, az önkormányzatok számára. Eközben sok szálon bekapcsolódnak hazai és nemzetközi programokba is.

„A cég munkájához fontos hátteret biztosít az Innovációs Központunk. Elsősorban erdészeti magvak gyűjtése, tárolása, kezelése, erdészeti csemeték felszaporítása, forgalmazása volt a központ létrehozásának alapgondolata. Ezáltal fokozott figyelemmel kísérhetjük a Magyarországon felhasználható fafajokat. Nemzetközi kapcsolatainkban kiemelt célterület például a Balkán” – meséli a vezérigazgató, hogy jó kapcsolatot ápolnak a szerb erdőgazdaságokkal, de Bulgáriába, Spanyolországba vagy akár Grúziába is elmennek szaporítóanyagért. Ebben a munkában nemcsak magukra gondolnak, hanem a régió magánerdő-gazdálkodóira is. Az Innovációs Központ másik kiemelt feladata a melléktermékek minél magasabb szintű hasznosítása. A fahamu felhasználásában biztató eredményeket értek el. Az Agrogeo Kft.-vel közös kutatásuk eredményeként megalkottak egy talajkondicionáló termékcsaládot. A vágástéri aprítékot pedig tőzeghelyettesítő termesztőközegben tervezik hasznosítani. Nem mellékesen fafajkísérleteket végeznek, és az Innovációs Központ koordinálja a cégen belül a pályázatokat is.

forrás: A Mi Erdőnk