Az Ajurien talli (kocsisok istállója) 1906-tól 1963-ig lóistálló volt, majd egy darabig raktárként üzemelt, végül üresen állt. Történelmi és építészeti értékei miatt védetté nyilvánították, utána pedig lakóépületi besorolást kapott. Nagy kihívást jelentett a felújítás az épület állapota, a védettségre és a lakásépítésre vonatkozó előírások miatt. Az épületben 18 lakás található, ebből 12 kétszintes. A 6 egyszintes, földszinti lakásnak közvetlen kertkapcsolata van. Az apartmanok mérete 40 és 95 m² között változik.

2019-ben az Ajurien tallit új tulajdonos vásárolta meg, aki ismerte a projekt kihívásait, és elkötelezte magát, hogy a Helsinki Városi Múzeummal együttműködve megmenti az épületet. Építésznek a felújítások terén komoly tapasztalattal rendelkező Avarrus Arkkitehdit Oy-t választották. 2022 tavaszára készült el a 18 lakás az Ajurien talliban. A felújítás olyan jól sikerült, hogy elnyerte a Kestävä Kivitalo 2022 (Fenntartható kőház) díjat, ezt olyan cégek, közösségek kapják, amelyek részt vesznek a helyszínen épült, minőségi tégla- és betonépületek megvalósításában.

A háromemeletes épület földszintjén eredetileg a kocsik kaptak helyet, az első emeleten a lóbokszok, a legfelső szinten pedig a széna. A lovak szintjére rámpákon keresztül lehetett följutni. Az épület tetejét 1959-ben úgy újították fel, hogy onnan ablakokon keresztül természetes fény jutott be az épületbe. Ezt a fényt pedig padlóüvegeken keresztül vezették a lovak szintjére. Egyes kétszintes lakásokban meg tudták őrizni ezt a megoldást, de a régi padlóüvegeket újakra cserélték.

A felújított épület különlegessége, hogy az első emeleten egy hangulatos, a lóistállóra emlékeztető, széles folyosó található. Ez átszeli az épületet, és ebből nyílnak a kétszintes lakások bejáratai. A folyosóra az épület homlokzatából kiemelkedő két rámpa vezet, amelyek közül az egyikben új betonlépcső van, a másikban pedig az eredeti fa rámpát újították fel.

A projekt sikerének fontos feltétele a tűzbiztonság előírásszerű megoldása volt. A védett, központi előcsarnok faszerkezeteinek megőrzése és a bejáratok kialakítása szükségessé tette, hogy a teljes épületet automata tűzoltó rendszerrel szereljék fel, és az előcsarnok födémdeszkáit megfelelő tűzszigeteléssel lássák el.

Az előcsarnokban a több mint száz éves fa rámpákat, korlátokat, létrákat, zabládákat és ajtókat a Helsinki Városi Múzeummal együttműködve restaurálták. Különös gondot fordítottak a bokszok ajtóinak restaurálására. Egy részüket véglegesen bezárták, a többit pedig egy új, belső tűzvédelmi ajtóval egészítették ki, ezek a lakások lépcsőházi ajtajaként szolgálnak. A téglafelületeket kijavították és lemeszelték. Az 1959-ben készült tetőt hőszigetelő réteggel látták el, a belső faburkolatot pedig a korabeli állapotok szerint újították fel. A kétszintes csarnok több mint száz éves födémét acél rudakkal erősítették meg. Az előcsarnok és a lakások között fix belső ablakokat építettek be. Az épület homlokzata az eredeti sárga színét kapta vissza.

Az eredeti, ötszögletű ablakok is visszakapták régi, piros színüket, ezeket az idők folyamán barnára festették. A homlokzati ablakok közül az 1950-es évekből származó ablakok sötétszürke színűek lettek. A földszinten új, acél-üveg ajtókat építettek be, ezek méretei megfelelnek a régi, 1950-es évekbeli kocsitárolók ajtóinak.

A földszinti lakások külön bejárattal rendelkeznek az udvarról a nagy acél-üveg ajtókon keresztül. Az első emeleti előcsarnokba nyíló lakások kétszintesek lettek. A szabálytalan belső tér olyan térelrendezésekhez vezetett, ahol minden lakás más és más lett. A tervezés során törekedtek arra, hogy a lehető legtöbbet megőrizzék a műemlék jellegű épület karakteréből.

A ház földszintjén kapott helyet a közös szauna, a mosókonyha és egy társalgó is.

A lakások négyzetméterára 10-12 ezer euró körüli, például a 42 m²-es 517 ezer euró, a 95 m²-es, belső kétszintes 954 ezer euró. Mivel a városrész Helsinki központjában fekszik, ez részben magyarázza a magas árakat.

forrás: TervLap 10-19