Az Alkotmánybíróság eljárása alapjául ötven országgyűlési képviselő indítványa szolgált. Az indítvány szerint a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény (Klímatv.) 3. §-a ugyan konkrét vállalásokat tartalmaz, ám azok nem igazodnak az éghajlatváltozás folyamatos súlyosságához, továbbá a nemzetközi közösség és az Európai Unió klímavédelmi célkitűzéseihez.

A döntés abban az eljárásban született, amelyet 50 ellenzéki országgyűlési képviselő kezdeményezett, a beadványhoz pedig több környezetvédő civil szervezet, köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány is csatlakozott. A képviselők és a környezetvédő civilek úgy ítélték meg, hogy a 2020-ban elfogadott klímatörvény – amely a fenti, most megsemmisített 2030-as vállalás mellett azt is vállalja, hogy Magyarország 2050-re klímasemleges lesz –, ahogy az MTVSZ egy közleményében fogalmazott, a törvény „alkalmatlan arra, hogy Magyarország gazdasági jelentőségével és fogyasztásával arányos mértékben hozzájáruljon ahhoz, hogy 1,5 °C-on belül tartsuk a globális felmelegedést”.

Az indítványozók az egész klímatörvény megsemmisítését kérték az Ab-tól, a testület azonban formai-eljárási okokból kizárólag a Klímatv. 3. § (1) bekezdése elleni indítvány volt alkalmas érdemi elbírálásra.

A Klímatv. 3. § (1) bekezdése értelmében „Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal csökkenti 2030-ig az 1990. évhez képest.”, amely jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság határozata szerint a védelmi szint első alkalommal történő kijelölésének tekinthető.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Alaptörvény természeti erőforrások védelmére vonatkozó rendelkezéséből (P) cikk (1) bekezdése) a testi és lelki egészséghez való jogból (XX. cikk (1) bekezdése) valamint az egészséges környezethez való jogból (XXI. cikk (1) bekezdése) nem csupán a védelmi szint első alkalommal történő kijelölésének kötelezettsége és ezen kötelezettség változatlan formában történő megőrzése fakad, hanem egy folyamatos védelmi kötelezettség, amely megfelel az elővigyázatosság és megelőzés elvének is. A jogalkotó a klíma védelmében olyan kötelezettségvállalásra köteles, mely a nemzedékek közötti igazságosság elvének megfelelően egyaránt és azonos súllyal figyelembe veszi a jelen és a jövő nemzedékek érdekeit, ahogyan az az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből és 38. cikk (1) bekezdéséből következik.

A testület megállapította, hogy valamely jogi szabályozás hosszabb időn keresztüli változatlansága ugyan formálisan nem sérti a visszalépés tilalmának elvét, ám tartalmi értelemben a tudományos bizonyosság szabályozás megalkotásakori szintjének változása miatt, amennyiben nincs tekintettel az elővigyázatosság és megelőzés elvére, utóbb nem csupán elavulttá, hanem egyben alaptörvény-ellenessé is válik. Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a jogalkotót az a kötelezettség terheli, hogy megalkossa azt a jogszabályi környezetet, amely biztosítja a Kárpát-medence egyedi tájának és élővilágának, természeti értékeinek megőrzését, ideértve az anyagi jogi, eljárásjogi és intézményi kereteit is.

Mindezen indokokra figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Klímatv. 3. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes.

Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatás kibocsátású gázok csökkentésének hagyományos kibocsátás szabályozásán túli eszközeit (mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazás eszközeit (adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenállóképesség növelésének eszközeit (reziliencia), ideértve azok jogon túli (a fenntartható fejlődési keretrendszer bevezetéséhez szükséges) elemeit is. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2026. június 30. napjáig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság a Klímatv. egyéb rendelkezéseit kifogásoló indítványokat elutasította, illetve visszautasította.

A határozathoz párhuzamos indokolást Patyi András és Varga Réka alkotmánybíró, különvéleményt Handó Tünde, Haszonicsné Ádám Mária és Márki Zoltán alkotmánybíró fűztek.

Az Alkotmánybíróság határozata ezen a linken >> olvasható.

Az Alkotmánybíróság határozatáról készült összefoglaló ezen a linken >> olvasható.

A döntés előkészítéséhez az Alkotmánybíróság a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) segítségét kérte, ami összefoglalta az elmúlt évtizedek klimatikus változásait és az alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket. Az MTA most (2025-06-18) ezt a tanulmányt (ami itt érhető el) ismertette székházában.

Az Alkotmánybíróság (Ab) a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését semmisítette meg, azzal az indoklással, hogy az sérti a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és a megelőzés elveit. Az Ab úgy találta, hogy a törvény nagyon gyenge vállalást tett azzal, hogy Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40 százalékkal csökkenti 2030-ig az 1990-es bázisévhez képest. Ezért jóformán semmit se kell(ett) tenni, mert 1990-ben még a szocialista nagyipar maradványai is szerepeltek a szennyezők között, és ahogy a szektor teljesen összeomlott, a kibocsátások is lecsökkentek. A klímasemlegesség elérését 2050-re tűzték ki Európában, ami azt jelenti, hogy ha elodázzák most a megfelelő intézkedéseket, a következő 25 évre sokkal több és fájdalmasabb feladat jut.

Az MTA közvetlenül nem a megsemmisített pontot vizsgálta, nem is mondta ki, hogy az ütemezés rossz, a rekordidő, 60 nap alatt összeállított tanulmány inkább arra összpontosított, hogy Magyarország és a Kárpát-medence a klímaváltozással összefüggő környezeti, természeti állapotát mutassa be, és néhány javaslatot is tett arra, hogyan lehetne elősegíteni az alkalmazkodást. Mindezek akár egy módosított, kibővített klímatörvényhez is segítséget adhatnak. Azt persze az akadémikusok tudják, hogy önmagában az ő jelentésük nem elég.

Oberfrank Ferenc, az MTA köztestületi igazgatója azt mondta, hogy nem lehet egymástól függetlenül tevékenykedve megoldásokat találni. „Holisztikus szemlélet kell, nem pedig szakbarbár megközelítés, ez a tudományban és a kormányzati cselekvésben is érvényes.”

A jelentésük elkészítésére igaz is volt ez a holisztikus szemlélet, a legkülönbözőbb tudományterületekről vontak be kutatókat.

Az Ab két kérdés megválaszolására kérte az MTA-t:

• Mely főbb klimatikus változásokat észlelt az utóbbi évtizedekben Magyarországon és a Kárpát-medence területén a Magyar Tudományos Akadémia?
• Az MTA álláspontja szerint melyek azok a főbb, az adaptációt és a rezilienciát elősegítő intézkedések és beavatkozások, amelyekkel enyhíteni vagy mérsékelni lehet a klimatikus viszonyokban bekövetkezett változások mértékét?

A szakterületi összefoglalók alapján az Alkotmánybíróság első kérdésére válaszolva azt emelte ki az MTA, hogy „nincs olyan vizsgált terület – a légkörtől a vizekig, a talajtól az élővilágig, beleértve az emberi egészséget is –, ahol ne lennének kimutathatók a klimatikus változások, amelyek egyértelműen negatív irányúak”.

Bozó László akadémikus, meteorológus, a tanulmányt összeállító ad hoc bizottság elnöke azzal kezdte a jelentés ismertetését, hogy a klímaváltozás nem önmagában kezelhető és megoldható probléma, hanem egy multikrízis és egy komplexebb tünetegyüttes része.

„Az 1950-es évek óta fogyasztásvezérelt a társadalom, exponenciálisan növekszik a fogyasztás, egyre nagyobb mértékben használja fel a természeti erőforrásokat végtelen növekedést feltételezve. Ennek egyik következménye maga a klímaváltozás. Egyre több üvegházhatású gáz, metán, szén-dioxid, dinitrogén-oxidok kerülnek a levegőbe. Egyre nagyobb a városiasodás, és mindazok a természetes folyamatok, amelyek stabilizálni tudták ezeket, már nem úgy működnek, ahogy korábban” – mondta az akadémikus, aki azt is megjegyezte, hogy magával az alaprendszerrel van a probléma, és annak a megváltoztatása hathat a környezeti folyamatokra is.

A tanulmányból az is kiolvasható, hogy a tervezésnek a tudomány iránymutatására és nem a gazdaság érdekeire kell alapozódnia.

Bozó ezek után a főbb környezeti elemenként vette végig, hogy milyen jelenségekkel nézünk szembe már most. A légkörben egyre nagyobb mennyiségben lévő üvegházhatású gázok – amelyek jelenlétét az emberi tevékenység szabályozza döntő mértékben – miatt szélsőséges időjárási jelenségek jelennek meg. A mérsékelt égövön, ahová a Kárpát-medence is tartozik, látványosan átalakult a vízkörforgalom. Mivel a levegő melegebb, nagyobb mennyiségű vízgőzt tud megtartani, a párolgás és a kondenzáció miatt a légkörben megnő az energiaforgalom, ezért szélsőségesebbek a dinamikai események. Váratlanul leeső sok csapadék, heves viharok és zivatarok sorolhatók ide, ami az árvízi veszélyeztetettséget is növeli, lásd a Duna tavaly szeptemberi áradását.

Vízkörforgalom tekintetében az országot a Pécs és Miskolc között húzódó tengely mentén lehet kettéosztani. Az északnyugati részen még kiegyenlítettnek tekinthető a vízkörforgalom, de a délkeleti részek már problémásak, az egyre gyakrabban előforduló aszályok is ezt mutatják.

A Balaton várhatóan egyre nagyobb vízszintingadozásokat fog mutatni, a Sió-zsilippel a magas vízszintet ugyan lehet kezelni, de a vízhiányra is készülni kell. A Mura, a Dráva és karsztvizek lehetnek vízpótló bázisok. Az MTA szerint szükség van a Balaton vízgyűjtőjén az urbanizáció mérséklésére, erdősítésre, zöldterületek növelésére is, valamint a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer működésének felülvizsgálatára is.

Bozó felhívta a figyelmet a hétfőn éppen az aszály elleni küzdelem világnapján is figyelmet kapott vízmegtartásra is, meg kell fogni az őszi csapadéktöbbletet, és a lehető leghatékonyabban kell használni az átfolyó többletvizeket is.

A felszín alatti (ivó)vízbázisok is veszélyben vannak, az Alföldön jelentősen csökkent a talajvízszint és a kitermelhető víz mennyisége. Ezen az sem segít, hogy bejelentés nélkül lehet háztartási kutakat létesíteni.

A vizek mellett a talajaink sincsenek jó állapotban, jellemző az erózió, a szikesedés, a csökkenő vízelvezető és vízmegtartó képesség, és a szerves szénkészlet is egyre kisebb. Az MTA a táji adottságokhoz igazodó racionálisabb földhasználatot javasol, és a talajművelés minimalizálását, valamint a regeneratív technológiák szélesebb körű alkalmazását látja kívánatosnak.

Az Akadémia a jelenlegi erdőkezelési gyakorlat átgondolására is figyelmeztet – éppen akkor, amikor a tarvágást még védett területeken is megkönnyítik – , a városokban pedig a klímaadaptált tájépítészeti módszerek alkalmazására biztat, zöldtetők, zöldfalak, vízfelületek, fasorok, közösségi kertek létesítésére, valamint esővíz-visszatartásra.

Az MTA azt javasolta, hogy a veszélyjelző és monitoring rendszerek fejlesztése mellett a kritikus infrastruktúrákra is nagy figyelmet kell fordítani. Ezek közé az energetikai és közüzemi rendszerek mellett az élelmiszer-ellátást, az élelmezésbiztonságot és a közlekedést is oda sorolják többek között.

A bizottság másik tagja, Páldy Anna kutatóorvos a klímaváltozás egészségügyi hatásairól beszélt. A magas hőmérsékletek látványosan növelik a többlethalálozást, ezért nemzeti hőségterv kidolgozását látja kívánatosnak. Ebben sok szektornak kell együttműködnie, de főleg az egészségügyi dolgozók edukálására lehet szükség.

A melegedő klímával együtt járnak inváziós fajok is, főként a szúnyogok monitorozására van szükség. Egyelőre alacsony a jelentőségük, évente 100-200 nyugat-nílusi lázzal fertőzés van itthon, de ébernek kell lenni. Szükség van még védőoltások fejlesztésére is, és foglalkozni kell az egyre jelentősebb gombakockázattal is.

Alkotmánybíróság / telex.hu

287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet
a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról (részlet)

1. § (1) Fakitermelés tilalmi időszakára vonatkozóan jogszabályban vagy hatósági döntésben megállapított korlátozást nem kell alkalmazni.
(2) Védett természeti területen
a) idegenhonos fafajokból álló állomány kitermelése után az erdő felújítása során – a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 33. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően – nem szükséges fafajcserés szerkezetváltást végezni, és az erdőfelújítás természetes úton is elvégezhető;

Az Alkotmánybíróság döntésének tájékoztató jelleggel közzétett, nem hivatalos szövege. A hivatalos közzétételre a Magyar Közlönyben, illetve az Alkotmánybíróság Határozatai című hivatalos lapban kerül sor.

III/2569/2023.
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Patyi András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról szóló 287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenes, ezért azt a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal, 2022. augusztus 4. napjával megsemmisíti.
2. Az alaptörvény-ellenessé nyilvánított és megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a Budapest Környéki Törvényszék előtt 104.K.700.188/2023/9. számon folyamatban lévő ügyben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben.
   Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

Összefoglaló a 2024. április 9-i ülésen hozott döntésről

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal, 2022. augusztus 4. napjával megsemmisítette a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról szóló 287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontját, valamint alkalmazási tilalmat rendelt el. A sérelmezett rendelkezés alapján az idegenhonos fafajokból álló állomány kitermelése után az erdő felújítása során – a természet védelméről szóló törvényben foglaltaktól eltérően – nem szükséges fafajcserés szerkezetváltást végezni, és az erdőfelújítás természetes úton is elvégezhető.

Az indítványozó bíróság megítélése szerint a támadott rendelkezés nem alkalmas a kívánt cél (a különleges jogrendet kiváltó esemény gazdasági következményeinek enyhítése, kezelése, továbbá káros hatásainak megelőzése és elhárítása) elérésére. A rendelkezés ugyanis a különleges jogrendet kiváltó esemény gazdasági következményeinek enyhítésével összefüggésben nem lévő, a faállomány kitermelését követő erdőfelújítási kötelezettséggel kapcsolatos törvényi rendelkezések alkalmazásának mellőzését írja elő.

Az indítványozó bíró szerint a szabályozás az elérni kíván céllal nem arányos, mert a természetvédelmi célok megvalósulását évtizedekre visszaveti azzal, hogy az idegenhonos inváziós fajok biológiai sokszínűséget romboló hatásait hosszútávon érvényesülni hagyja, és nem is szükséges, mert a cél elérésére rendelkezésre áll más olyan eszköz is, amely nem vagy kevésbé korlátoz alapjogot. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a szabályozás, bár formálisan a különleges jogrendet kiváltó esemény gazdasági következményeinek orvoslását célozza, valóban nem teljesíti sem a szükségesség, sem az arányosság követelményét.

A támadott rendelkezés a tűzifaigények biztosításával csak közvetett módon függ össze: igazából nem a tűzifaigények kielégítésével kapcsolatos szabályokat tartalmaz, hanem az erdőgazdálkodók számára teszi lehetővé a faállomány kitermelése után a fafajcserés szerkezetváltás kötelezettségétől való eltérést. Azaz a rendelkezés szerinti kötelezettség teljesítése (vagy éppen annak elmaradása) semmilyen formában nem befolyásolja az energiaigények kielégítését (a szükséges mennyiségű tűzifa rendelkezésre állásának biztosítását).

Az erdő felújítása továbbá a különleges jogrend fogalmilag kivételes, és átmeneti időre fennálló időszakát lényegesen meghaladó, bizonyosan több évtizedes időszakra tartó hatással bír.

A szabályozás az Alaptörvény 38. cikkéből fakadóan a jelen nemzedékek, a nemzet közös örökségét képező természeti és kulturális erőforrások, valamint a jövő nemzedékek érdekeinek egyensúlyát is felszámolja, ezért az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés visszamenőleges hatályú megsemmisítéséről, és alkalmazásának tilalmáról döntött.

forrás: Alkotmánybíróság