Korábbi cikkében Patrick Greenfield sötét képet fest az Egyesült Királyságban az újraerdősítés előtt álló kihívásokról (Egyes brit erdőkben minden fiatal fa elpusztult. Mi a baj? július 10.). A természetes regeneráció kudarca – amelyet a szárazság, a hőség, a betegségek és az erdei nagyvadak (értsd: szarvasok) jelenléte okoz – nem csak az ősi erdők számára jelent válságot, hanem az egész brit erdőgazdálkodás jövőjére nézve is súlyos figyelmeztetés.

Ez az ökológiai összeomlás víziója egy alapvető hibát tár fel a jelenlegi megközelítésünkben: túlzottan a földbe ültetett csemeték számára koncentrálunk, és nem fordítunk elég figyelmet azok hosszú távú ellenálló képességükre. Akár természetes regeneráció, akár új ültetési programok révén, a fák túlélésének kell prioritást élveznie. Ahogy a cikk is kiemeli, a halálozási arány 90%-kal emelkedett, így egyértelmű, hogy a hagyományos módszerek már nem alkalmasak a változó éghajlati viszonyok között.

Ahhoz, hogy a jövőbeli körülményeknek is ellenálló erdőket tudjunk létrehozni, a kezdetektől fogva a ellenálló képességbe kell befektetnünk. Az ősi erdők védelme és új erdők létrehozása érdekében elengedhetetlenül fontosak az a csemete túlélési esélyeit javító technikák kutatása. Az innovatív megközelítések – mint például a klímához alkalmazkodott csemeték termesztésére szolgáló vertikális gazdálkodás és a talaj egészségét javító (bioszénnel dúsított) szubsztrátumok – máris ígéretes eredményeket hoznak. Ezek a módszerek erősebb, gyorsabban növekvő fák termesztését teszik lehetővé, amelyek túlélési aránya is jelentősen magasabb.

Ősi erdőink az Egyesült Királyság legértékesebb természeti kincsei közé tartoznak. Ha meg akarjuk védeni és helyreállítani őket – biztosítva ugyanakkor, hogy továbbra is szén-dioxidot kötnek meg és támogatják a biológiai sokféleséget –, új megközelítésre van szükség az Egyesült Királyság erdőgazdálkodásában, amelynek középpontjában az ellenálló képesség és a túlélőképesség áll.

Alastair Collier, Kutatási és fejlesztési igazgató, A Healthier Earth

Nagyon érdekesnek találtam, hogy az ősi erdőkben nem fejlődnek jól a csemeték. Az én kertemben éppen ellenkezőleg. Nem vagyok nagy kertész, de amikor rendet rakok, a legtöbb energiámat arra fordítom, hogy ha lehet, kihúzzam, ha nem, akkor visszavágjam a kis kőris-, juhar-, tölgy-, tiszafa-, hárs- és néha még gesztenyefákat is. Ezek mind virágcserepekből és virágágyásokból származnak. Amikor visszavágom őket, úgy tűnik, még erősebben nőnek vissza. Mi történik, hogy egy dél-londoni kert mindenáron erdővé akar válni, míg az ősi erdők feladják?

Martin Cooper, Bromley, London

forrás: The Gauardian