Átfogó részvétel – több mint 30 szövetséggel folytatott párbeszéd

Silke Gorißen miniszter, 2026. április 23-án, mintegy 150 résztvevő előtt mutatta be Düsseldorfban az eredményt: Észak-Rajna-Vesztfália erdőstratégiáját. „Erdőink állapotát tekintve holisztikusan kell gondolkodnunk! Tudjuk, hogy csak közösen tudjuk sikeresen támogatni az erdőt. Az észak-rajna-vesztfáliai erdőstratégia ehhez központi iránymutatás és cselekvési keret minden, az erdővel foglalkozó szereplő számára. Az erdőstratégia központi üzenete: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz aktív cselekvés szükséges. Ezért az erdőstratégia középpontjában az éghajlathoz igazodó erdőgazdálkodás áll.”

17 témakör, 98 cél, 129 intézkedés az erős erdőért

A viharok, a szárazság és a kéregbogarak hatalmas károsodást okoztak. A klímaváltozás már érezhető következményei súlyosan terhelik az erdőt – pontosan úgy, mint a levegőből származó sav- és tápanyag-bevitele vagy a túlzott vadállomány. A kihívások sokfélesége és mértéke ezért stratégiai megközelítést igényel. Így több mint három éven át mintegy 50 szakértő dolgozott ki interdiszciplináris módon egy átfogó, közös stratégiát a tartományi közigazgatás szakhatóságai, az erdőgazdálkodási gyakorlat, a szakmai szervezetek és a tudomány képviselői közreműködésével. Ez 17 témakörrel fedi le az összes releváns területet: erdők, gazdálkodás, hasznosítás, megőrzés és gondozás. A stratégiában felsorolják a kiindulási helyzeteket, a problémákat és a kihívásokat, valamint 98 célt és 129 intézkedést. Ezenkívül a stratégia 16 átfogó ajánlást tartalmaz a döntéshozók számára.

Egy példa: Különösen fontos az erdőgazdálkodás témaköre, amely több fafajból álló, a helyszínhez igazodó vegyes erdők kialakítását célozza meg. Ennek alapvető elemei a károsodott területek újraerdősítése és az erdőátalakítás. Végül az erdőket hozzá kell igazítani a klímaváltozás miatt megváltozott helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz, és következetes, igény szerinti gondozás révén alkalmazkodóképesnek kell maradniuk. Az erdő tulajdonjogától függetlenül hosszú távon az egész erdőterületen klímaalkalmazkodó vegyes erdőknek kell növekedniük. A tervezéshez és a megvalósításhoz a már meglévő észak-rajnai koncepciók és a Waldinfo.NRW portál nyújtanak értékes segítséget. A magánerdő-tulajdonosok támogatására továbbá olyan bemutatóterületeket is létre kell hozni, amelyek az intézkedések és a fejlesztések gyakorlati bemutatására szolgálnak. Ezenkívül minimalizálni kell a káros események, például a viharok, a szárazság vagy a kártevőfertőzések kockázatát és hatásait, és jobban fel kell készülni az erdészeti katasztrófák kezelésére.

Silke Gorißen miniszter: „Ha az erdőstratégia megvalósításában minden érintett részt vesz, sikerülhet megőriznünk és megerősítenünk az erdőt a számunkra oly létfontosságú funkcióival együtt a következő generációk számára. Ez a közös célunk az erdőstratégiában. A tartományi kormány az erdőgazdálkodási hatóságával együtt hozzájárul ehhez – helyszíni szinten képzett erdőgazdálkodási szakemberekkel, szakszerű információkkal és digitális adatokkal, gyakorlati képzésekkel és célzott támogatási lehetőségekkel.”

A végrehajtáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állnak

Észak-Rajna-Vesztfália tartomány már rendelkezik a stratégia végrehajtásához szükséges megfelelő eszközökkel. Először is: az erdészek, akik a terepen szakértelmükkel és napi munkájukkal támogatják a folyamatot.

Másodszor: a digitális információs szolgáltatások – elsősorban a Waldinfo.NRW internetes portál, amely sokféle digitális térképpel és funkcióval rendelkezik. Kiterjedése és információs értéke miatt értékes az egyes erdőtulajdonosok számára. Ezzel Észak-Rajna-Vesztfália úttörő szerepet vállalt.

Az erdővel kapcsolatos fontos ismeretek átadását az erdészeti gyakorlatba a Észak-Rajna-Vesztfália Állami Erdő- és Faipari Vállalat Erdő- és Faipari Központja kínál sokrétű információkkal és képzésekkel. A 2024-ben létrehozott Wald NRW kutatási hálózat támogatja az erdőgazdálkodási kutatást Észak-Rajna-Vesztfáliában.

Az állami erdőgazdálkodási stratégia bemutatását követően most az állam részéről a konkrét végrehajtási tervezés következik.

Erdőkárok és éghajlatváltozás

A 2018 óta viharok, nyári aszályok és a kéregbogarak tömeges elszaporodásának együttes hatására kialakult súlyos erdőkárok egyértelműen megmutatták, hogy az éghajlatváltozás már zajlik, és hogy az erdőgazdálkodás nagy kihívásokkal szembesül. Észak-Rajna-Vesztfáliában mintegy 140 000 hektár, azaz az erdőállomány körülbelül 15 százaléka elhalt. Több mint 40 éve folyamatosan csökken az erdők vitalitása. 2019 óta az erdőkárok kezelésének támogatására több mint 181 millió euró összegű támogatást folyósítottak az erdőtulajdonosoknak. Ebben az évben is körülbelül 15 millió euró áll rendelkezésre az újratelepítésre

Koncepciók az éghajlathoz igazodó erdőgazdálkodáshoz:

Észak-Rajna-Vesztfália rendelkezik az éghajlati viszonyokhoz igazodó erdőgazdálkodás koncepcióival és eszközeivel – különösen az erdőépítési koncepcióval, az újratelepítési koncepcióval és a Waldinfo.NRW internetes portállal, amely digitális térképeket és funkciókat tartalmaz. További támogatási lehetőségek az általános erdészeti tanácsadás, az erdészeti képzési program keretében nyújtott képzések, valamint az erdészeti támogatási irányelvek keretében nyújtott pénzügyi támogatások.

forrás: Wald und Holz

„Tisztelt Kun Úr és Aláíró Szervezetek!

Ezúton visszaigazoljuk, hogy megkaptuk az Önök nyílt levelét¹, amely Európa közerdőinek kezelésére vonatkozik. Az EUSTAFOR és tagjai nagyra értékelik a civil társadalom részvételét az erdőkkel kapcsolatos vitában.

Jelen levelünkkel szeretnénk reagálni az Önök és más aláíró szervezetek által felvetett konkrét megjegyzésekre és aggályokra.

Gondosan átvizsgáltuk az EUSTAFOR állásfoglalásaival kapcsolatos észrevételeiket. Úgy véljük, hogy egyes pontok esetében azokat kiragadták a kontextusból, vagy nem tükrözik teljes mértékben álláspontunkat.

Több esetben az Önök elemzése inkább értelmezésen alapul, mintsem a rendelkezésre álló információk teljes körű figyelembevételén, illetve az EUSTAFOR-ral vagy tagjaival előzetes egyeztetésen. Például a műholdas adatokkal kapcsolatban az EUSTAFOR valójában támogatta azok alkalmazását a helyszíni (in situ) megfigyelésekkel kombinálva, azzal a céllal, hogy javuljon a pontosság és az adatok minősége. Hasonlóképpen, az EUDR tekintetében az EUSTAFOR tagjai továbbra is teljes mértékben elkötelezettek, és készek a rendelet végrehajtására. Úgy véljük, hogy az Önök által hivatkozott információk kiegyensúlyozottabb és átfogóbb értékelése pontosabb és konstruktívabb értékeléshez vezetett volna.

Az állami erdők többfunkciós szerepének tisztázása

Míg levelük elsősorban környezeti szempontokra fókuszál, az EUSTAFOR tagjait kormányaik arra kötelezik, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) mindhárom, egymástól elválaszthatatlan pillérét – az ökológiai, gazdasági és társadalmi dimenziókat – egyensúlyban tartsák és megvalósítsák.

E tekintetben érdemes felidézni, hogy ezek a mandátumok demokratikusan megválasztott kormányok által kerültek meghatározásra, és a társadalmi prioritások és közérdek széles körét tükrözik.

Ennek megfelelően az EUSTAFOR tagjai olyan szakpolitikai keretek között működnek, amelyeket a nemzeti jogszabályok határoznak meg, és amelyekben az SFM dimenzióit ennek megfelelően figyelembe vették és kiegyensúlyozták a demokratikus döntéshozatali folyamat során.

Ez magában foglalja:

• Magas színvonalú erdőgazdálkodás:

EUSTAFOR tagjai az erdőket a közjó érdekében, magas színvonalon kezelik, jogszabály által előírt erdőgazdálkodási tervek alapján, amelyek szigorú ellenőrzés alatt állnak az illetékes állami hatóságok részéről. Ezen túlmenően, bár nem kötelező, az állami erdők gyakran független, harmadik fél által működtetett tanúsítási rendszerek (pl. FSC, PEFC) hatálya alá tartoznak, amelyek szükség esetén erős kiegészítő bizonyítékként szolgálhatnak a fenntarthatóságra.

• Sokféle szolgáltatás:

Az állami erdőgazdálkodó szervezetek az SFM elveit alkalmazva a hasznok teljes spektrumát biztosítják, beleértve a rekreációt, a természetvédelmet, a szénmegkötést, valamint a zöld átmenethez elengedhetetlen biomassza előállítását. A nem faalapú szolgáltatásokat az európai társadalmak számára az állami erdők szabad hozzáférése révén biztosítják.

• Közös felelősség:

Az általuk hivatkozott állásfoglalások és nyilatkozatok² egyik központi üzenete, hogy bár az állami erdők elkötelezettek e célok mellett, nem várható el, hogy egyedül viseljék az összes erdőkkel kapcsolatos célkitűzés teljes terhét. Ez különösen releváns annak fényében, hogy az állami erdők az EU erdeinek csupán mintegy 30%-át, a pán-európai régióban pedig körülbelül 40%-át teszik ki. Ugyanakkor a meglévő természetvédelmi erőfeszítéseink mértéke bizonyítja vezető szerepünket Európa természeti örökségének védelmében: az általunk kezelt 55,5 millió hektárból több mint 17 millió hektár áll nemzeti természetvédelmi jogszabályok alatt, további 11 millió hektár pedig Natura 2000 területként van kijelölve, amelyeket az állami erdők továbbra is magas szakmai színvonalon kezelnek. Mintegy 11 millió hektár állami erdőt jelöltek ki védelmi rendeltetéssel a talaj- és szélerózió megelőzése, a felszín alatti vízforrások és felszíni vízáramlások védelme, különböző infrastruktúrák megóvása, valamint rekreáció és jólét biztosítása érdekében minden európai számára. Úgy véljük, hogy ezek a számok példátlan mértékben mutatják az állami erdők hozzájárulását a mai politikai és társadalmi elvárásokhoz.

A végrehajtási párbeszédek és a szabályozás gyakorlati megvalósíthatóságának tisztázása

A természet-helyreállítási rendelettel (NRR) és a madárvédelmi irányelvvel kapcsolatos pontok tekintetében az Önök levelében felhozott érvelés egy összetett kérdés szubjektív értelmezését tükrözi.

Miközben egyes tagállamok jelenleg készítik nemzeti helyreállítási terveiket (NRP-k), az EUSTAFOR rámutatott a 4. cikk szerinti célok alkalmazásának jelentős technikai és gazdasági kihívásaira a Natura 2000 hálózaton kívüli hatalmas területeken. Ez nem a rendelet „kiüresítésére” irányul, hanem a megvalósíthatóságról szóló szükséges szakmai vita része.

Szeretnénk azt is kiemelni, hogy a 12. cikk és az abban foglalt kötelezettségek minden erdőre vonatkoznak, beleértve az erdőgazdálkodás alatt állókat is. Például Finnországban a 4. cikk hatására az erdészeti ágazat hozzáadott értékének éves csökkenését 370 millió és 1,8 milliárd euró közé becsülik³ – ez jelentős költség, amelyet más ambiciózus klíma- és biodiverzitási vállalások mellett kell figyelembe venni.

Az NRR finanszírozása egyre inkább kulcsfontosságú kihívásként jelenik meg, és több tagállam aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság értékelése alábecsülheti a meglévő finanszírozási hiányt⁴.

Jogi bizonyosság és a madárvédelmi irányelv

Az EUSTAFOR megjegyzései a madárvédelmi irányelv „stressztesztjével” és az azt követő iránymutatással kapcsolatban teljes mértékben az erdőgazdálkodási szakemberek számára szükséges jogi bizonyosság iránti igényen alapulnak.

Az állami erdők elkötelezettek a madárpopulációk megőrzése mellett, és ezek a szempontok az erdészeti tevékenységek tervezésének és végrehajtásának alapvető részét képezik. Érdekképviseleti tevékenységünk célja egy olyan keretrendszer kialakítása, amely védi a biodiverzitást anélkül, hogy általános, mindenre kiterjedő moratóriumot hozna létre a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenységekre.

A szakmai álláspontok félreértelmezéseinek kezelése

Az Önök állításainak felületes elemzése arra utal, hogy több pont kiragadott a kontextusból vagy nem rendelkezik tényszerű megalapozottsággal:

a) Az EU erdőirtásmentes rendelet (EUDR) tisztázása  

Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR az EU erdőirtásmentes rendeletének „megállításán” dolgozott, fontos megjegyezni, hogy az idézett hivatkozás elavult, és a szakpolitikai viták azóta tovább fejlődtek⁵.

Akkoriban elsődleges üzenetünk – amelyet az ágazat számos szereplője is osztott – az volt, hogy bár teljes mértékben támogatjuk a rendelet célkitűzéseit, a szükséges végrehajtási eszközök, mint például az informatikai rendszerek és az összehasonlítási (benchmarking) keretek, még nem voltak megfelelő állapotban.

Az az igény, hogy további idő álljon rendelkezésre a működőképes bevezetéshez, azóta beigazolódott mint helyes technikai értékelés. Azóta az EUSTAFOR tagjai intenzíven dolgoznak a teljes megfelelés biztosításán, és készen állnak a rendelet végrehajtásár.

b) Őserdők és idős erdők feltérképezése

Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR az őserdők és idős erdők feltérképezésének „megakadályozására” törekszik, az Önök levelében egy mondattöredék szelektív értelmezésén alapul, amely félreértelmezi az EUSTAFOR álláspontját.

Állásfoglalásunk eredeti szövege kifejezetten technikai kockázatokra utal, például az adatok duplikációjára és arra, hogy a mérhető egységekről puszta lokalizációra történő áttérés problémás lehet. Az eredeti szöveg így szól⁶:

„Fennáll a veszélye annak, hogy nő a komplexitás és az adatgyűjtés, valamint jelentéskészítés duplikációja, amennyiben az új rendszer nem veszi figyelembe a meglévő leltárrendszereket. Ehhez kapcsolódóan két indikátor a mérhető egység helyett lokalizáció biztosítására utal (a Natura 2000 alá tartozó erdei élőhelyek lokalizációja és az idős erdők lokalizációja). Így e két indikátorra vonatkozó jelentéstétel megterhelő lehet, különösen a nagy erdőgazdálkodók számára, és ami még fontosabb, nem teszi lehetővé az időbeli trendek megfigyelését.”

c) A közerdők hozzájárulása az EU védett területekre vonatkozó céljaihoz  

Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR el kívánja kerülni a közerdők hozzájárulását az EU védelmi céljaihoz, tényszerűen helytelen, és figyelmen kívül hagyja korábbi, kiterjedt tevékenységünket ezen a területen. Meglepő számunkra, hogy ez ismét felmerül, mivel az idézett hivatkozás egy olyan nyilatkozat, amelyre az Önök szervezetei már korábban reagáltak. Ezt követően részletes választ adtunk⁷, és azóta személyes találkozókat is tartottunk néhány kollégájukkal álláspontunk tisztázása érdekében. Ismételten hangsúlyozzuk:

„Amint azt állásfoglalásunkban jeleztük, az állami erdők már most is jelentős mértékben hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez, a klímavédelemhez és a vidéki térségek társadalmi-gazdasági stabilitásához, olyan arányban, amelyet más földhasználati vagy tulajdonosi modell nem képvisel. Mivel az EU földvédelmi céljai a teljes területre vonatkoznak – nem kizárólag az erdőkre –, sem arányosnak, sem hatékonynak nem tekinthető az az elvárás, hogy kizárólag az állami erdők viseljék e célok elérésének fő terhét. Ez levelünk központi üzenete: egy kiegyensúlyozottabb, tudományos alapú és igazságosabb megközelítés szükségessége minden tulajdonosi forma és élőhelytípus tekintetében.”

d) A szénnyelő célok gyengítése 

Az az állítás, miszerint az EUSTAFOR a klímaváltozás okozta zavarokat ürügyként használja a szénnyelő célok „gyengítésére”, nem állja meg a helyét.

Hangsúlyozzuk, hogy az EUSTAFOR⁸ szerint a kérdés jóval összetettebb annál, mint amit levelük sugall, mivel több egymással kölcsönhatásban álló tényezőt kell figyelembe venni az erdei szénmegkötés értékelésekor.

Az Önök által hivatkozott tanulmány⁹ a lombkorona-megnyílások tervezett fakitermeléshez vagy természetes zavarokhoz való hozzárendelését vizsgálja, és ezért inkább a zavarok típusait írja le, nem pedig az erdei szénnyelő csökkenésének okait. T

Továbbá szeretnénk megjegyezni, hogy nincs olyan hivatalos adat, amely azt mutatná, hogy a fakitermelés nagyobb veszélyt jelentene az erdők ellenálló képességére, mint a klímaváltozás. Éppen ellenkezőleg, javasoljuk a Forest Europe legfrissebb, 2025-ös jelentésének tanulmányozását¹⁰, amely megállapítja:

„A klímaváltozás kulcsfontosságú tényező Európa erdeinek egészségi állapotára, vitalitására és ellenálló képességére nézve. A biotikus és abiotikus zavarok – beleértve az összetett vagy egymást követő eseményeket (pl. aszályt követő kártevő-fertőzések) – egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak, és nagyobb károkat okoznak, megzavarva az erdők vitalitását és ellenálló képességét.”

Egy nem tényszerű narratíva fenntartása, miszerint a fakitermelés az elsődleges probléma, akaratlanul is alábecsülheti ezen összetett tényezők szerepét, különösen a klímaváltozás hatásait, amelyek sürgős és átfogó figyelmet igényelnek.

Emellett a növekvő fakitermelésre vonatkozó állítás figyelmen kívül hagyja a legfrissebb adatokat: bár a kitermelési arány 2020-ban csúcsot ért el (92%), a legfrissebb Eurostat (2022) és FAOSTAT (FRA 2025) adatok szerint ez az érték csökken.

A jelentés szerint:

„A kitermelés/növekmény arány ismét csökken… a növekmény felhasználása többnyire 100% alatt marad. Ezért az EU erdei összességében továbbra is növelik álló fakészletüket, és egyértelműen fenntartható határokon belül maradnak.”

Közép-Európában különösen az instabilitás valódi okai jelentik a kihívást: aszályok, nagy viharok és szúkárok. A LULUCF célokkal kapcsolatos álláspontunk ezen a valóságon alapul.

e) Az EU erdőstratégiája 

Azzal az állítással kapcsolatban, miszerint az EUSTAFOR megpróbálja „erdészeti stratégiává alakítani” az EU erdőstratégiáját, vagy „panaszkodik” a természetközelibb erdőgazdálkodásra, szeretnénk tisztázni, hogy álláspontunk az erdőterületek használatának egységes, nem pedig széttagolt irányítására irányuló igényen alapul.

Amint azt hivatalos állásfoglalásunkban¹¹ megfogalmaztuk:

„Egy másik kihívás, amelyet az EUFS [EU erdőstratégia] jelent, a ‘fenntartható erdőgazdálkodás’ fogalmához kapcsolódik, és ahogyan azt úgy állítják be, mint ami nem elegendő a mai kihívások kezelésére. Eredetileg európai kormányok által, pán-európai szinten (FOREST EUROPE) kidolgozott és elfogadott megközelítésről van szó, amelyet most figyelmen kívül hagytak, és helyette az Európai Bizottság bevezette az új ‘természetközelibb erdőgazdálkodási gyakorlatok’ koncepcióját. Ez a kettősségen alapuló megközelítés nem vezethet sikerre az erdőgazdálkodás összetettségének kezelésében.”

Aggályunk nem magukkal a gyakorlatokkal kapcsolatos, hanem azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a régóta fennálló, tudományosan megalapozott és kormányok által jóváhagyott fenntartható erdőgazdálkodási (SFM) keretrendszert.

Úgy véljük, hogy egy új, különálló koncepció (természetközelibb erdőgazdálkodás) bevezetése szükségtelen és kontraproduktív kettősséget hoz létre. A klíma- és biodiverzitási válság kezelése olyan holisztikus megközelítést igényel, amely a meglévő nemzetközi konszenzusra épít, nem pedig azt feladja leegyszerűsítő vagy koordinálatlan új definíciók javára.

f) Az EU erdőmegfigyelési jogszabály és a műholdas adatok

Azzal a véleményükkel kapcsolatban, miszerint az EUSTAFOR „gyengítette” az EU erdőmegfigyelési jogszabályra vonatkozó javaslatot, vagy ellenezte az átláthatóságot és a műholdas adatok használatát, hangsúlyozzuk, hogy ez álláspontunk teljes félreértelmezése.

Éppen ellenkezőleg, az EUSTAFOR kifejezetten üdvözölte az EU szerepvállalását ezen a területen. Amint hivatalos állásfoglalásunkban¹² szerepel:

„Az EUSTAFOR üdvözli az EU szerepvállalását az innovatív erdőmegfigyelési rendszerek fejlesztésének elősegítésében, mind pénzügyi, mind technikai szempontból. Ugyanakkor az új rendelkezések nem írhatják felül a kormányok szerepét az erdőpolitikai stratégiai tervezésben és végrehajtásban. Ehelyett az új eszköznek elő kell segítenie és támogatnia kell a tagállamok közötti együttműködést… azzal a céllal, hogy biztosítsa az erdőterületek használatának holisztikus megközelítését az EU 2050-es klímasemlegességi céljának elérése felé haladva. Hasonlóképpen, az adat tulajdonjogát és kezelését pontosan meg kell határozni, különösen mivel a műholdas adatok helyszíni ellenőrzést igényelnek.”

Álláspontunk nem a műholdas technológia elleni érvelés, hanem az adatok minőségének és pontosságának hangsúlyozása. Úgy véljük, hogy a műholdas adatok hatékony eszközt jelentenek, de megbízhatóságuk érdekében elengedhetetlen azok helyszíni (in situ) ellenőrzéssel való kiegészítése.

g) Az európai közerdők állapotára vonatkozó átláthatóság iránti hajlandóságunk

Az EUSTAFOR mindig is egy harmonizált EU-s erdőmegfigyelési rendszer mellett érvelt. Az Önök által hivatkozott állásfoglalásunk¹³ záró részéből idézve:

„Az EUSTAFOR indokoltnak látja az EU-s szintű erdőmegfigyelés újbóli létrehozását annak érdekében, hogy pontos, digitalizált, következetes, összehasonlítható, időszerű és hozzáférhető adatok álljanak rendelkezésre az EU erdeinek állapotáról, feltéve, hogy azt a tagállamok és a Bizottság közösen megfelelően irányítják, és a teljes értéklánc széles körű érintetti csoportja támogatja. Egy ilyen rendszert teljes mértékben tiszteletben kell tartva kell kialakítani az információ tulajdonjogát, az adatok érzékenységét és a társadalmi igényeket az erdőkkel kapcsolatos információk iránt.”

Egy terület, ahol az EUSTAFOR óvatosságra int, a tartós megfigyelési mintaterületek pontos helyének nyilvánosságra hozatala:

„Az EUSTAFOR óvatos megközelítést javasol az erdőmegfigyelési adatok közzétételével kapcsolatban, beleértve az állandó mintaterületek helyének megosztását is. Az utóbbi tudományos integritásának biztosítása érdekében fontos, hogy ez az információ kizárólag a nemzeti erdőleltárakért felelős intézmények számára legyen elérhető.”

Az EUSTAFOR tagjai – nem összekeverendők a nemzeti erdőleltárakért felelős intézményekkel – törekednek az erdők állapotával és saját tevékenységükkel kapcsolatos átláthatóságra. Tagjaink többsége éves jelentéseket tesz közzé, amelyek nyilvánosan hozzáférhetők.

Végezetül szeretnénk reagálni a közerdők kezelésére vonatkozó „etikai elvekkel” kapcsolatos záró megjegyzéseikre. Az EUSTAFOR és tagjai teljes mértékben tisztában vannak azzal a felelősséggel, hogy a közérdeket szolgálják.

Ugyanakkor fontos ismét hangsúlyozni, hogy az európai állami erdőgazdálkodó szervezeteket arra kötelezték, hogy a társadalom számára rendkívül széles körű előnyöket biztosítsanak, amelyek messze túlmutatnak bármely egyetlen érdekcsoport szempontjain.

Az állami erdők tiszta levegőt biztosítanak, szűrik a vizet, és alapvető rekreációs területeket nyújtanak több millió polgár számára. Ezzel párhuzamosan támogatják a vidéki foglalkoztatást, biztosítják a fenntartható körforgásos bioökonómiához szükséges nyersanyagokat, és jelentős gazdasági hozzájárulást nyújtanak, amelyet gyakran természetvédelemre és a biodiverzitás megőrzésére fordítanak.

Mandátumunk abból a felismerésből fakad, hogy az állami erdők nem szolgálhatnak csupán egyetlen célt.

A fenntartható erdőgazdálkodás definíció szerint ezen, egymással versengő igények egyensúlyba hozásának művészete annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítható legyen az erdők egészsége és termelékenysége. Ezt a mandátumot sikeresen valósították meg szerte a kontinensen a széles közérdek javára.

Reméljük, hogy levelünk kellő mértékben tisztázza az Önök levelében felvetett kérdéseket.

Az EUSTAFOR tagjai továbbra is szilárdan elkötelezettek azon küldetés mellett, amelyet az európai kormányok rájuk bíztak, nevezetesen, hogy Európa állami erdeit a fenntarthatóság elvei szerint kezeljék, biztosítva, hogy azok ellenállóak, többfunkciósak és biológiailag sokfélék maradjanak a jövő generációi számára.

A környezetvédelmi civil szervezetek képviselőit mindig szívesen látjuk, hogy véleményüket közvetlen kapcsolatfelvétel útján vagy nyilvános rendezvényeinken ismertessék. Az EUSTAFOR brüsszeli irodája szintén nyitva áll a konstruktív párbeszéd előtt.

Tisztelettel,

Juha S. Niemelä, elnök
Georg Schöppl, alelnök

az EUSTAFOR Végrehajtó Bizottsága nevében

Brüsszel, 2026. április 15.”

A civil szervezetek által megfogalmazott eredeti nylít  levél, angol nyelven itt érhető el.

Forrás: EUSTAFOR, AM – OEE

1. Fa az Ajkai Erőműbe – a példa nem állja meg a helyét

A cikk az ajkai hőerőművet említi, mintha a Börzsöny erdeiből odaszállított fa lenne az egyik nagy probléma. A Börzsönyből nem kerül fa az ajkai erőműbe. Ráadásul a másik példa – a rózsahegyi „biomasszaüzem” – sem helytálló: az egy papírgyár, nem égetőmű. A laikus olvasó könnyen félrevezethető a szavakkal, mert nem minden faanyagból lesz tűzifa vagy „füst”. A fából bútor, papír, építőanyag is készülhet – mindezek tárolják a szenet, és így hozzájárulnak a klímavédelemhez.

2. A faanyag érték – nemcsak pénzben, hanem munkahelyekben is

A cikkben említett néhány milliárd forintos költség mögött valójában több ezer ember megélhetése áll. Munkavállalók, vállalkozók, turisztikai szolgáltatók, erdei munkások– családok ezrei élnek ebből a munkából, elsősorban vidéken, ott, ahol más lehetőség alig van.

3. Az égetés és a klímavédelem kérdése – megújuló vagy fosszilis?

A cikk az égetés hatásfokát kritizálja, de nem veszi figyelembe: a tűzifa megújuló energia- és nyersanyagforrás, míg a földgáz vagy a szén elégetése évmilliókkal ezelőtt elraktározott többlet-szenet szabadít fel, a fa esetében a szén-dioxid körforgásban marad. Egy kivágott és elégetett fából csak annyi szén-dioxid kerül a légkörbe, mint amennyit az a fa az élete során a légkörből megkötött, eltárolt. Emellett a korszerű tüzelőberendezések hatásfoka ma már jóval magasabb, mint amit a cikk sugall.

A fenntarthatóan termelt és hasznosított faanyag tehát fontos szerepet játszik a körforgásos gazdaságban:

• ellentétben a fosszilis nyersanyagokkal (pl. kőolaj, fémek) – megújul,
• újra hasznosítható és felhasználható:
  • régi épületfákból, bútorokból új termékek készíthetők,
  • faforgács, forgácslap, pellet formájában is hasznosítható,
  • az élettartama végén bioenergiává alakítható (fosszilis tüzelőanyagot váltva ki).

• A megkötött szén-dioxidot a faanyag továbbra is tárolhatja – akár évtizedekig, évszázadokig egy ház szerkezetében vagy egy bútorban.
• A fatermékek energiamérlege többszörösen kedvezőbb (ezzel az ökológiai lábnyomuk kisebb) az iparban előállított építőanyagokénál.
• A fa számos új típusú anyag (pl. bio-műanyagok, textilszálak, kompozitok) alapanyaga lehet, ezzel is hozzájárulva a fosszilis anyagokat kiváltó gazdasági modellekhez.

4. A Mecsekben sem „vágnak mindent tarra”

Az „elképesztő tarvágások” általánosítása szintén félrevezető. Magyarországon az állami erdőgazdálkodásban minden fakitermelés évtizedre szóló, a Nemzeti Park Igazgatóságok bevonásával készült erdőtervek szerint való és hatóságilag engedélyezett, a természetvédelmi szempontokat a Nemzeti Park Igazgatóságok külön is vizsgálják. A mecseki példák is erdőtervek szerint, éves természetvédelmi engedéllyel történnek, a vágásformák között sokféle természetközeli módszer szerepel. (A Mecsekerdő Zrt-t és a Fényi erdőért erősen bírált Nyírerdő Zrt.-t egyébként, a WWF Magyarország éppen a napokban tüntette ki Klímabarát Erdőgazdálkodó díjjal.)

5. A fekete gólya védelem alatt áll – jogilag és gyakorlatban is

A fekete gólya fészkelőhelyeit az erdőgazdálkodók térképen vezetik, fészkelési időszakban az érintett erdőrészleteket meg sem közelítik. Nemcsak időben, hanem térben is biztosított a védelmük. Az országban a faj állománya stabil, sőt több helyen erősödik. A fekete gólya azonban soha nem lesz olyan gyakori, mint fehér rokona. Ez nem a védelem hiányát jelzi, hanem a faj természetes igényeit: rejtett életmódot folytat, háborítatlan, öreg erdőkben fészkel, és nagy kiterjedésű, mozaikos élőhelyekre van szüksége – amiből évszázadok alatt nem az erdőgazdálkodás, hanem a terjeszkedő civilizáció vont el egyre többet.

A természetvédelem mindazonáltal egy-egy jelölőfaj, vagy ritka, veszélyeztetett faj védelmére irányul, melynek fenntartása az utókor számára csak kezeléssel lehetséges, hiszen a természeti folyamatok állandóan változnak, így aztán egy-egy faj az ember beavatkozása nélkül is eltűnik.

6. A madarak és a gyapjaslepke – téves kapcsolat

A gyapjaslepke hernyóját alig fogyasztják a madarak – kutatások szerint a szőrös testük miatt nem vonzó táplálék számukra. A természetes ellenségeik közül sokkal inkább hatékonyak a vírusok és gombák. Nincs bizonyított összefüggés aközött, hogyha kevesebb a madár, akkor több lesz a gyapjaslepke – az állítás így félrevezető.

7. „Országos probléma” – de most nem a védett erdőkről van szó?

A cikk több állítása is úgy kezdődik: „noha a Börzsönyben nem így van…”. Akkor miért a Börzsönyt helyezi a fókuszba? Az országos összevetés nem jelent kritikát a védett területek erdőkezelésére nézve. Pontosan ezek a térségek mutatják, hogyan lehet természetvédelmi célokat összehangolni a szakszerű erdőkezeléssel.

8. Természetvédelem vs. klímavédelem – miért nem lehet csak az egyiket nézni?

A cikk felteszi a kérdést: „Mi érdekünk lenne…?” – majd azt sugallja, hogy a legjobb az lenne, ha semmilyen beavatkozás nem történne az erdőkben. Ez figyelmen kívül hagyja a klímaváltozás valóságát. A természetközeli erdőgazdálkodás segít a klímavédelemben, mert:

• Egy magára hagyott erdőben idővel lelassul a szénmegkötés: amikor az élő és elhalt anyag mennyisége egyensúlyba kerül, az erdő már nem tud több szenet elraktározni.
• Ezzel szemben a természetközeli módon kezelt erdők hosszú távon is képesek hozzájárulni a klímavédelemhez: a kivett faanyagot épületelem, bútor formájában évtizedekre megőrizzük, így a benne tárolt szén addig nem kerül vissza a légkörbe.

9. 75 millió vagy 2000 forint? – ez így értelmezhetetlen

Az „egy fa értéke” nem forintosítható úgy, mint egy cipő ára. A számok mögött teljesen más számítási logikák állnak, ezek nem hasonlíthatók össze. Mi több, az említett gazdasági érték nagyságrenddel alubecsült, az ökológiai pedig nem alátámasztható feltételezés. A fa ökológiai és gazdasági szerepe is fontos, de nem ugyanabban a dimenzióban mérendő.

Amennyiben a félrevezető példát mégiscsak folytatnánk, és egy ötvenéves bükkfát (képletesen) elfogadnánk a Börzsöny védett bükköseiben 75.000 Ft értékűnek, akkor:

• az 50-59 év közötti faegyedek becsült száma: 291 ha x 400 db/ha = 116.400 db
• az összes faegyed kalkulált értéke: 116.400 db x 75 MFt/db = 8730 milliárd Ft

Valamint, ehhez hozzá kellene még adni a védett terület egyéb részein élő, többi őshonos fafaj, a tölgyek, gyertyánok, juharok, kőrisek, és egyebek értékeit. Tehát, mekkora gazdasági és ökológiai értéket hoz létre évről-évre egy állami erdőgazdálkodó?

10. A természetesség nőtt – nem csökkent

Elhangzott, hogy az erdőterület csak mennyiségben nőtt a 20. század óta. Az elmúlt évtizedekben jelentősen öregedtek az államilag kezelt erdők, nőtt az őshonos fafajok aránya, és az egykori mesterséges ültetvények is fokozatosan természetesebbé válnak. Nagyon sok un. „erdőszerkezet átalakítás” történt és zajlik most is szerte az országban, melynek során nem őshonos erdők átalakítása történik őshonos erdőtársulássá. Ezeket a folyamatokat az erdőtervek és a természetközeli erdőkezelés támogatja, nem hátráltatja.

A cikk hatásbecslést hiányol a Natura 2000 területekre. Bizonyára a benne nyilatkozó szakértők is tudják, hogy minden erdőtervezés kötelező és megvalósuló eleme a tervben foglaltak hivatalos, dokumentált felülvizsgálata a Natura 2000 élőhelyek és jelölő fajok szempontjaiból.

11. A nemzeti parkok megítélése

A cikk sugalmazásával ellentétben, a Börzsönyben konstruktív és előremutató párbeszéd, együttműködés folyik a Nemzeti Park Igazgatóság és az állami erdőkezelő között.

A nemzeti parkok erdőkezelésre gyakorolt szerepe – az állítással ellentétben – ma nem csupán tanácsadói, hanem meghatározó. A kötelező érvényű erdőtervek elkészítésére a legapróbb részletekig ráhatásuk van, előzetes egyetértésük nélkül nem történhet semmiféle fakitermelés.

Emellett, számos részletkérdésben irányt mutathatna a tájegység természetvédelmi kezelési terve, aminek elkészülte lassan három évtizede késik.

12. Miért fontos a tisztánlátás?

A cikk szerzője láthatóan elkötelezett a természet védelme mellett, ami tiszteletre méltó. De a jó szándék nem pótolja a pontosságot. Ha egyoldalúan, érzelmekkel, indulatokkal és tárgyi tévedésekkel teli írások születnek, az nem segíti a nyilvánosság korrekt tájékoztatását és a párbeszédet. Készek vagyunk együtt dolgozni minden olyan szereplővel, akinek szívügye az erdők jövője – de kérjük, hogy a vita során a tények súlya és az arányosság se vesszen el!

Gálhidy László kiemelte a cikkben:

„A WWF Erdő programjának két fő iránya van:

• az egyik, hogy legalább a nemzeti parkok területének egy részét hagyják érintetlenül, alakuljon ki valódi vadon;
• a másik pedig az örökerdő-gazdálkodás felé történő paradigmaváltás.”

A tisztánlátás érdekében tesszük közzé, hogy a Börzsöny állami erdeinek ma már (a természetvédelmi szempontból kiemelt értékű) egyhatodát egyáltalán nem érinti erdőgazdálkodás. A fennmaradó területnek pedig közel a 30 százalékát folyamatos erdőborítást szolgáló módszerrel kezeljük.

A jövő erdei nem nőnek maguktól. Gondozni kell őket – felelősséggel, szaktudással, türelemmel. Ez az állami erdőgazdálkodás elsődleges célkitűzése.

Ipoly Erdő Zrt.