Tervezési és gazdálkodási elvek az emberek és a környezet érdekében

A hagyományos mezőgazdaság nagyon termelékeny. A nagy termelékenységnek azonban ára van: a talaj kimerül vagy erodálódik, a vízfolyások szennyezettek vagy kiszáradnak, az élelmiszerelőállító-rendszer pedig az üvegházhatású gázok 20-40%-át termeli. Ma már sokan egyetértenek abban, hogy sürgősen át kell alakítanunk az élelmiszerelőállító-rendszert, beleértve a mezőgazdaságot is. Az agrárerdészet, mint a termelés és a földhasználat természetalapú megközelítése, fontos szerepet fog játszani ebben az átalakulásban. Az agrárerdészet nem új keletű; a gazdák évezredek óta gyakorolják, a tudósok pedig az 1970-es évek óta ismerik el, mint a mezőgazdaság és a földhasználat termelékeny és ökológiailag fenntartható formáját. Most azonban az agrárerdészet hirtelen a középpontba került; az éghajlatváltozás enyhítését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a biológiai sokféleség megőrzését, a fenntartható mezőgazdaságot és más célokat támogató földhasználati stratégiaként népszerűsítik.

Számos szervezet ajánlja vagy használja az ökoszisztémák – nemcsak a mezőgazdasági, hanem az erdészeti tájak – helyreállításának eszközeként. Bár az agrárerdészet nem csodaszer, nagy potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy hozzájáruljon a fent említett célok mindegyikéhez. Az agrárerdészet azonban nem csupán arról szól, hogy fákat telepítünk a gazdaságokba. A benne rejlő lehetőségek kiaknázásához a gyakorlati szakembereknek meg kell érteniük az alapelveit.

Tartalom:

Előszó / Bevezetés
Az agrárerdészeti rendszerek összetevői
Az agrárerdészeti rendszerek mint körforgásos rendszerek
Az agrárerdészeti tervezés alapelvei
Az agrárerdészeti rendszerek közös tervezése és létrehozása
Ültetési anyagok az agrárerdészetben
A fák kezelése az agrárerdészeti rendszerekben
Az elvektől a gyakorlatig: Kulcsfontosságú rendszerek
Történetek a frontvonalból

A kiadvány angol nyelven (181 oldal, pdf) itt olvasható.

szerk/ford: Tóth János, forrás: CIFOR