2026. június 24-i közös levelükben (joint statement) több európai erdőgazdálkodói szövetség kijelentette, hogy az EU 2030 utáni éghajlat-politikai keretének elsősorban a fosszilis kibocsátások fokozatos megszüntetésére kell összpontosítania, miközben lehetővé kell tennie a földhasználati szektor számára, hogy továbbra is megújuló nyersanyagokat és éghajlati megoldásokat biztosítson.

Az EU földhasználati ágazatának reális és iránymutató éghajlati célra van szüksége

A földhasználati ágazat fenntartható biomasszát biztosít Európának, amely helyettesítheti a fosszilis vagy szén-dioxid-intenzív termékeket, anyagokat és energiát, hozzájárulva ezzel a körforgásos és klímasemleges biogazdaságra való átálláshoz, összhangban az EU klímatörvényével és az EU biogazdasági stratégiájának céljaival.

Európában jelenleg az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének és az erőfeszítés-megosztási rendeletnek hatálya alá tartozó kibocsátások összege körülbelül 3 milliárd tonna – ez nagyjából 15-szöröse a jelenleg becsült LULUCF-elnyelőnek. Nyilvánvaló, hogy a 2030 utáni éghajlati keretnek is elsősorban a fosszilis kibocsátások fokozatos megszüntetésére kell összpontosítania, miközben lehetővé teszi a földhasználati szektor számára, hogy továbbra is éghajlati megoldásokat nyújtson.

Ennek elérése érdekében Európának reális és indikatív LULUCF-célokra van szüksége, amelyeket egyértelműen el kell különíteni mind a kibocsátáscsökkentésektől, mind az állandó eltávolításoktól. Míg a földhasználati szektorban elérendő eredmények továbbra is rendkívül bizonytalanok, az uniós vagy nemzeti szintű politikai rendszernek is valójában korlátozott a képessége ezeknek az eredményeknek az irányítására, amint arra az Európai Bizottság például a 2040-es éghajlati célra vonatkozó hatásvizsgálatában rámutatott. A kellő rugalmassággal rendelkező iránymutató célok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy aktív intézkedéseket hajtsanak végre anélkül, hogy bizonytalan előrejelzésekbe ütköznének.

Ez nem technikai finomság. Ez alapvető valóság: a LULUCF-elnyelőt nagy mértékben az időjárás és más természeti tényezők határozzák meg, ami miatt méretét eleve nehéz pontosan előre jelezni. A természetet nem lehet úgy szabályozni, ahogyan az ipari vagy az energiatermelési folyamatokat.

2023-ban a bejelentett LULUCF-szénelnyelő 198 Mt volt, míg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség további földhasználati szektorra vonatkozó intézkedések mellett 199 Mt-ra becsüli azt 2040-re. Ez azt jelenti, hogy még a tagállamok által már tervezett további intézkedések mellett is a 2040-es szén-dioxid-elnyelő „megközelítőleg egyenértékű” lenne a ma jelentett elnyelőkkel.

Bár a megemlített számok rendkívül nehezen előre jelezhetők, a jövőbeli szén-dioxid-elnyelők növelése a földhasználati szektorban kihívásnak tűnik, ha nem is teljesen lehetetlennek.

A 2040-es éghajlati célkitűzéshez csatolt hatásvizsgálat részben elavult, de elemzése továbbra is érvényes. Egyértelműen rámutat a jövőbeli LULUCF-szénelnyelőkkel kapcsolatos nagyfokú bizonytalanságra. A prognosztizált tartomány 2040-ben 100 Mt alattitól körülbelül 300 Mt-ig terjed. (A 2040-es éghajlati célkitűzésre vonatkozó hatásvizsgálat, 134. o.). Hasonló tartományok
tükröződnek több tagállam nemzeti előrejelzéseiben is.

A gyakorlatban az LULUCF-politika jelentős bizonytalanság mellett alakul ki. A fő kockázat abban rejlik, hogy túl magas kötelező elvárásokat támasztanak a földi szénelnyelővel szemben. Ez egyrészt gyengítheti a fosszilis kibocsátáscsökkentésre irányuló figyelmet, másrészt olyan éghajlati keretrendszert hozhat létre, amely a gyakorlatban nem állja meg a helyét. A legrosszabb esetben felesleges nyomást gyakorol a földhasználati ágazatokra – ideértve a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást is –, amelyek elengedhetetlenek a biogazdaság megújuló nyersanyag-ellátásához.

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a LULUCF-re vonatkozó indikatív célérték 100 és 150 millió tonna között határozható meg, de ahhoz, hogy ez gyakorlatilag megvalósítható legyen, azt a tagállamok saját előrejelzései alapján kell kialakítani, feltéve, hogy az illetékes hatóságok képesek elvégezni a vonatkozó előrejelzéseket.

Végül hangsúlyozzuk, hogy az önkéntes szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási keretrendszert (CRCF) nem szabad az éghajlati keretből fakadó kötelezettségekhez kapcsolni, sem teljesítménymutatóként (KPI), sem tevékenységalapú célként. Ezt önkéntes eszközként tárgyalták ki, és ennek is kell maradnia. Továbbra is rendkívül bizonytalan, hogy az eddig bemutatott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és intézkedéstervezetek erősíteni fogják-e az erdőkben vagy a faipari termékekben található szén-dioxid-elnyelőket. A módszertanok hatálya szűk és összetett, és továbbra sem világos, hogy milyen valódi ösztönzőt jelentenek a vállalkozások vagy a földtulajdonosok számára.

Amennyiben a Bizottság azt tervezi, hogy a CRCF-et beépíti az éghajlat-keretbe, a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat először ebből a szempontból újra kell értékelni.

Európának erősebb, virágzó biogazdaságra van szüksége ahhoz, hogy elérje az általános versenyképességre és rezilienciára vonatkozó céljainak eléréséhez, és örömmel támogatjuk a Bizottságot e célok megvalósításában.

Paula Lehtomäki – vezérigazgató
Finn Erdőipari Szövetség

Viveka Beckeman – főigazgató
Svéd Erdészeti Iparszövetség

Henrik Välja – vezérigazgató
Észt Erdészeti és Faipari Szövetség

Sigrid Eckhardt – ügyvezető igazgató
Austropapier – Osztrák Papíripari Szövetség

Dieter Lechner – ügyvezető igazgató-helyettes
Osztrák Faipari Szövetség

Artūrs Bukonts – ügyvezető igazgató
Lett Erdőipari Szövetség

forrás: Finnish Forest Industries

„Tisztelt von der Leyen elnök asszony!

Európa versenyképességének erősítése a globális színtéren az elkövetkező évek egyik központi feladata. Ezért nagyon üdvözöljük a bürokrácia és a vállalkozásokra nehezedő szabályozási terhek csökkentéséről szóló kijelentéseit.

Tagvállalatainknak, amelyek túlnyomórészt családi kis- és középvállalkozások, amelyek nemzetközi versenyben állnak, sürgősen szükségük van könnyítésekre és a gazdaságpolitika megújulásának jelzésére. A bürokratikus akadályok évek óta tartó növekedését most e terhek határozott csökkentésének kell követnie a gazdaság újjáélesztése és nemzetközi versenyképességének megőrzése érdekében.

Önnek lehetősége van arra, hogy rövid időn belül elérje egyik önmaga által deklarált célját, és ezzel bebizonyítsa, hogy milyen gyorsan és következetesen képes szavait tettekre váltani: Az erdőirtásról szóló uniós rendelet (EUDR) bevezetése számos iparág több ezer vállalatára ró óriási ellenőrzési és dokumentációs terhet.
Ez a teher nem áll arányban a globális erdőirtás hatékony megfékezésére irányuló célkitűzéssel, és ehelyett nemzetközi szinten aránytalanul nagy mértékben érinti az európai gazdasági ágazatokat.

Az EUDR 2024 végén történt elhalasztása óta nem történt előrelépés a reális végrehajtás felé.
Az EUDR-rel kapcsolatos főbb problémák továbbra is fennállnak: A rendelet megköveteli a piaci szereplőktől, hogy átfogó és részletes információkat szolgáltassanak ellátási láncaikról, ami abszurd mértékű bonyolultságot és jelentős bürokratikus terheket eredményez hozzáadott érték nélkül. Vállalataink továbbra is jelentős jogi és gazdasági bizonytalanságokkal szembesülnek. Az erdőirtás megfékezésének és a más kontinenseken található erdők védelmének célja nem érhető el a hazai erdészeti és faipari ágazat megterhelésével. Az Európába irányuló illegális faanyag-behozatal ellehetetlenítésével már foglalkozik a régóta fennálló elődrendelet, az EUTR.

Az EUDR eltörlése kiváló lehetőséget jelent a bürokrácia valódi csökkentésére, és ezáltal az Európai Unió elfogadottságának javítására a vidéki területeken.

Ezért arra kérjük Önöket, hogy az EUDR-t az omnibusztörvény keretében helyezzék hatályon kívül Európa versenyképességének növelése érdekében.”

FAGOSZ

A Tanács és az Európai Parlament megállapodásának függvényében az EUDR 2025. december 30-án lépne hatályba. Emellett a Bizottság – több hónapos késedelem után – iránymutatásokat tett közzé az EUDR végrehajtásáról, és frissítette a GYIK-et. Csak most, közel másfél évvel az EUDR hatálybalépése után lehet csak felmérni a rendelet teljes végrehajtási terhét.

Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia faipari ágazati szövetségei támogatják az EUDR célját, hogy megállítsák az erdőirtást és az erdőpusztulást világszerte. Az EUDR azonban nem jól felépített jogszabály és nem is a megfelelő eszköz e cél eléréséhez. Az EUDR gyakorlatias és minél bürokráciamentes végrehajtásának biztosítása, valamint a globális erdőirtás elleni küzdelem hatékonyabb alternatíváinak feltárása érdekében a szövetségek a következőkre szólítanak fel:

A végrehajtás során a felesleges bürokrácia megszüntetése.

Az EUDR jelenlegi formájában a piaci szereplőknek túlságosan sok részletes információt kell szolgáltatniuk, ami szükségtelenül bonyolult és jelentős bürokratikus terhet ró a vállalkozásokra. Az EUDR céljai kisebb erőfeszítéssel is elérhetők, ha a valóban problémás régiókra összpontosítunk. Ezért az aláírók a következőket javasolják:

• Egy új kockázati kategória, a „jelentéktelen kockázat” bevezetése azon országok számára, amelyek bizonyítani tudják, hogy az erdőirtás kockázata „de facto” nem létezik. Ez jelentős egyszerűsítéseket eredményezhet a piaci szereplők számára. A jelenleg előírt kiterjedt tájékoztatási kötelezettség helyett a „jelentéktelen kockázatú” országok vállalatainak csak a dokumentációs követelményeknek kellene megfelelniük, ahogyan az a hatályos európai faanyagrendelet (EUTR) esetében is történik.
• Az EUTR dokumentációs követelményei már most is hatékonyak és beváltak.
• A termékinformációkra, például a fafajokra és a latin nevekre vonatkozóan kevesebb részletre van szükség. Az EUDR esetében elegendőek a meglévő vámtarifaszámok.
• A kis mennyiségű nyersanyagokra (pl. egyedi fák és 30 köbmétert meg nem haladó kitermelt mennyiségek) minimális küszöbértéket kell bevezetni.

A kezdeti piacra jutásra való összpontosítás

Az EUDR célja, hogy megakadályozza az erdőirtásból származó nyersanyagok és termékek bejutását az európai belső piacra. Ennek eléréséhez nincs szükség az Európán belüli teljes termelési lánc részletes dokumentálására. Jobban célzott és arányosabb megközelítés lenne a fa eredetének dokumentálása az erdészet, a fafeldolgozó vállalatok vagy a fakereskedők közötti átadás helyén. Ennek érdekében az EUDR megfogalmazhatja a kellő gondossági rendszerekre (DDS) vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek alapján az ágazatban már létező rendszerek elismerhetők.

A „nagy kockázatú országokra” és a célzott ellenőrzésekre összpontosítás az általános gyanú helyett

Az erdőirtás nagymértékben zajlik Európán kívül. Európában az erdőterületek 1990 óta 14 millió hektárral nőttek. Mindazonáltal az EUDR értelmében a piaci szereplőknek továbbra is bizonyítaniuk kell, hogy ellátási láncukban nem történt erdőirtás.

Az erdőirtással összefüggő nyersanyagok és termékek behozatalának hatékony megakadályozása érdekében a Bizottságnak és a tagállamok illetékes hatóságainak értékelniük kell az erdőirtással kapcsolatos kockázatokat. Ennek alapján konkrét termékekre, földrajzi régiókra és vállalatokra összpontosíthatnak, és szükség esetén további vizsgálatokat végezhetnek. Ha a hatóságok megállapítják, hogy erdőirtás történt, akkor kifejezetten megtilthatják az ilyen termékek forgalomba hozatalát és kereskedelmét. Az Európai Unió már más szabályozási keretekben, például a kényszermunkáról szóló európai rendeletben is alkalmazza ezt a kockázatalapú szabályozási megközelítést, ahelyett, hogy általános ellenőrzési rendszert fogadna el.

Harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások kötelező rendelkezései

Az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a kereskedelmi megállapodások terén. Ezen a szinten a harmadik országokkal kötött megállapodásokról tárgyalásokat kell folytatni a környezetvédelmi normák meghatározása és előmozdítása érdekében. Ez a helyes módja a politikai célok elérésének, ahelyett, hogy szankciókkal való fenyegetéssel a magánszektorra hárítanánk ezeket a célkitűzéseket.

Nemzetközi szerepvállalás az önsegélyezés érdekében

Az Európai Unión belül számos szervezet rendelkezik széles körű szakértelemmel a fenntartható erdőgazdálkodás területén. Az EU-nak elő kellene mozdítania a tudásátadást azokba az országokba, ahol erdőirtás folyik, és támogatnia kellene azokat a projekteket, amelyek segítenek abban, hogy az erdők fenntartható bevételi forrássá váljanak a helyi közösségek számára. Azoknak az embereknek, akik az erdőből élnek, saját érdekük, hogy megőrizzék azt. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a magántulajdon kulcsfontosságú tényező a generációkon átívelő fenntartható gazdálkodás és az erdők megőrzésének biztosításában.

Háttér:

Az európai erdőirtási rendelet (EUDR) 2023. június 29-én lépett hatályba. Eredetileg 2024. december 30-tól kellett volna alkalmazni. A rendelet célja annak biztosítása, hogy az Európai Unióba importált vagy onnan exportált, bizonyos nyersanyagokból – például kávéból, kakaóból, pálmaolajból, szójából, gumiból és fából – készült termékek előállítása ne okozzon erdőirtást vagy erdőpusztulást. A megfelelés bizonyítása érdekében a vállalatoknak kellő gondossági rendszert kell bevezetniük, amely magában foglalja a nyersanyagok és termékek eredetére vonatkozó információk gyűjtését, a kockázatok értékelését és mérséklését. Ezeket az adatokat be kell vinni egy információs rendszerbe.

CEE országok faipari szervezetei – köztük a FAGOSZ

A közép- és kelet-európai (CEE) országok faipari érdekképviseletei a fenntartható erdőgazdálkodás és fahasználat révén klímavédelemre, foglalkoztatásra és értékteremtésre szólítanak fel.

Az Európai Unió erdőgazdálkodási politikája heves vitát váltott ki egész Európában és hazánkban is: Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Mi – a hét közép- és kelet-európai uniós tagállam faipari érdekképviseletei (9 szervezet) – üdvözöljük azokat az intézkedéseket, amelyek klímabarát és egészséges erdőkhöz, valamint fenntartható gazdasághoz vezetnek. Az EU erdészeti politikája azonban kompromisszumot is jelent az uniós fellépésben az éghajlati válság kezelése érdekében. Aggódunk amiatt, hogy az Európai Unió jogszabályi kerete a fenntartható és megújuló erőforrás, a fa felhasználásának tarthatatlan és észszerűtlen korlátozását eredményezi. Az erdőgazdálkodásra vonatkozó túlzott követelmények nem átalakulást, hanem a faipar fenntartható értékláncának megszakadását eredményezik, amelyre Európa függetlenségéhez most és az elkövetkező években nagyobb szükség van, mint valaha.

Közösen hangsúlyozzuk álláspontunkat:

• Az Európai Unió és az összes európai ország kormányának egyértelmű elkötelezettségét kérjük a fenntartható erdőgazdálkodás és a fahasználat növelése mellett.
• Átfogó hatásvizsgálat szükséges az uniós politika és annak az erdőkre, valamint az erdészeti és faipari értékláncra gyakorolt hatásáról – az észszerű, nem pedig a túlzott szabályozás érdekében.
• A fenntartható erdőgazdálkodás és a fahasználat keretfeltételeinek egyszerűsítése szükséges – a független európai fenntartható gazdaság támogatása érdekében.

A fenntartható erdőgazdálkodásból származó fa az iparunk alapja. A faalapú iparágak 2020-ban 3,1 millió embert foglalkoztattak az Európai Unióban, ami a teljes feldolgozóipar 10,5 százalékát jelenti. Ugyanebben az évben a faalapú iparágak bruttó hozzáadott értéke az EU-ban 136 milliárd euró volt, ami a teljes feldolgozóipar 7,2 százaléka. Az erdészet és a faipar értéklánca nagyrészt független a harmadik országoktól, és ellenáll a válságoknak. Az éghajlatváltozásra és a gazdasági bizonytalanságokra való tekintettel minden eddiginél fontosabb a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlása és a nagyobb fafogyasztás. A fa felhasználása és az ebből eredő erdőfelújítás a társadalom fenntarthatóság felé történő átalakulásának kulcsfontosságú építőkövei. Arra kérjük Önöket, mint az Európai Unió vezetőit és magas rangú tisztviselőit, hogy az Unió kulcsfontosságú politikáinak irányítása során vegyék figyelembe ezeket a szempontokat. Különösen az általunk nem hatékonynak ítélt erdőterületek folyamatos megszüntetésével kapcsolatban.
A fenntartható erdőgazdálkodás elengedhetetlen a foglalkoztatás, az értékteremtés, az éghajlat- és a környezetvédelem szempontjából.
Mellékeljük közös állásfoglalásunkat: A közép- és kelet-európai faipari érdekképviseletek a fenntartható erdőgazdálkodás és fahasználat révén az éghajlatvédelem, a foglalkoztatás és az értékteremtés érdekében.

A közép- és kelet-európai (CEE) országok faipari érdekképviseletei a fenntartható erdőgazdálkodás és fahasználat révén klímavédelemre, foglalkoztatásra és értékteremtésre szólítanak fel.

Álláspontjaink:

• Az Európai Unió és valamennyi európai ország kormánya egyértelmű elkötelezettségét kérjük a fenntartható erdőgazdálkodás és a fa fokozott felhasználása mellett.
• Az uniós politika és annak az erdőkre, valamint az erdészeti és faipari értékláncra gyakorolt hatásának átfogó hatásvizsgálata szükséges.
• A fenntartható erdőgazdálkodás és a fa felhasználásának keretfeltételeinek egyszerűsítését kérjük.

Bevezetés
A COVID-járvány és az ukrajnai háború hatásai miatt a reálpolitika és a megvalósíthatóságra való összpontosítás fontosabb, mint valaha. Emellett az éghajlati válság kezelése a következő évtizedekben is hatalmas kihívást jelent majd. Létfontosságú, hogy csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és azt nagyrészt fenntartható, biogén szénnel helyettesítsük. Az Európai Unió célja, hogy 2050-re nullára csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását. Működő gazdaság nélkül azonban a társadalom fenntarthatóság felé történő átalakítása nem lesz pénzügyileg életképes, és a lakosság sem fogja támogatni.
Aggódunk amiatt, hogy az Európai Unió jogszabályi kerete a fenntartható és megújuló erőforrás, a fa felhasználásának tarthatatlan és észszerűtlen korlátozását eredményezi.

Rugalmas gazdasági ágazat
A fenntartható erdőgazdálkodásból származó fa az iparunk alapja. A faalapú iparágak 2020-ban 3,1 millió embert foglalkoztattak az Európai Unióban, ami a teljes feldolgozóipar 10,5 százalékát jelenti. Ugyanebben az évben a faalapú iparágak bruttó hozzáadott értéke (GVA) az EU-ban 136 milliárd euró volt, ami a teljes feldolgozóipar 7,2 százaléka. Az erdészet és a faipar értéklánca nagyrészt független a harmadik országoktól, és ellenáll a válságoknak. Az éghajlatváltozásra és a gazdasági bizonytalanságokra tekintettel minden eddiginél fontosabb a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlása és a fa felhasználásának erősítése.
A faépítés elterjedése az építőiparban és az anyag széles körű felhasználása alternatívát kínál a fosszilis nyersanyagokkal, valamint a CO2-intenzív anyagokkal és termékekkel szemben. Ráadásul minden kitermelt fa 100 százalékban hasznosul és értékes termékekké kerül feldolgozásra. A fa újrafelhasználható, és másodlagos nyersanyagként fontos építőköve a fenntartható és környezetbarát körforgásos gazdaságnak. A fa felhasználását és az ebből eredő erdőfelújítást a társadalom fenntarthatóság felé történő átalakulásának és az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek kulcsfontosságú építőköveinek tekintik.

Erdők és éghajlat
Európa erdei hatalmas megújuló tartalékokkal rendelkeznek. Európa erdőterülete 14 millió hektárral nőtt, míg a fakészletek 1990 óta 8,3 milliárd köbméterrel gyarapodtak. Összességében a becslések szerint a nettó éves növekedés 65 százaléka a fakitermelő ipar 2020-ban az EU erdeiben lévő faanyag éves éves növekedésének mintegy 90 százalékát távolította el. A biológiai sokféleség szempontjából releváns paraméterek többsége javult az erdőkben. A kiterjedt területek szigorú jogi védelem alá helyezése és az erdőhasználat tiltása nem vezet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez. Ez csak fenntartható erdőgazdálkodással érhető el, amelynek célja az erdők életképességének és növekedésének magas szinten tartása.
A CO2-kibocsátás megelőzhető az erdeinkben növő fa felhasználásával. Az erdőket szisztematikusan kell kezelni, hogy az új fafajokkal és a kártevők elleni küzdelemmel „klímaképesek” maradjanak. A fenntartható erdőgazdálkodás biztosítja, hogy nem vágnak ki több fát, mint amennyi visszanő, és ez megteremti az alapját a fokozott fahasználatnak és az európai erdők növekedésének. A fa többszörös és optimális hozzáadott értékű újrafelhasználása szempontjából a tartós fatermékekben való anyagában történő felhasználás mellett a fa és a biomassza kaszkádszerű felhasználásának elvét megtartva a biomassza biomasszából történő energiaellátáshoz is hozzá lehet járulni.
A fahasználat mindkét változata hozzájárul az éghajlatvédelemhez és az energiaszuverenitáshoz.
A biogazdaság fenntartása érdekében biztosítani kell az erdőkből származó fa folyamatos felhasználását, mivel a fa felhasználása és az aktív erdőgazdálkodás a legerősebb eszköze az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek.

Az éghajlatvédelem és a gazdaság összekapcsolása a megfelelő jogszabályi keretekkel
Az Európai Unió politikájának el kell gondolkodnia a független európai gazdaság és termelés értékén, és felelősséget kell vállalnia a munkahelyekért. Ezáltal az EU példaképpé válhatna a fenntarthatóság ösztönzése és a szabványok megalkotása terén világszerte az éghajlatvédelem és a hatékonyság terén. A jelenlegi helyzetben nem szabad saját megújuló erőforrásait felhasználni, ez a rossz út.
Egyértelmű elkötelezettséget követelünk az Európai Uniótól és az összes európai ország kormányától a fenntartható erdőgazdálkodás és a fa fokozott felhasználása mellett. Ehhez az európai zöld megállapodást az új európai realitásokhoz kell igazítani.
Az EU jelenlegi politikáiban, különösen a Bizottság politikáiban, egymással versengő célkitűzések figyelhetők meg. Az Európai Bizottság elnöke támogatja a faépítést, és a fa felhasználása tekintetében vannak biztató jelek. Számos kezdeményezésnek köszönhetően azonban az erdők várhatóan CO2-t tárolnak, és szinte lehetetlenné teszik a fakitermelést. A mi szempontunkból az Európai Unió eltérő célkitűzései döntő fontosságúak és károsak az éghajlatvédelem és a gazdaság összekapcsolása szempontjából.
Követeljük az uniós politika és annak az erdőkre, valamint az erdőgazdálkodás és a faanyag értékláncára gyakorolt hatásainak átfogó értékelését. Ez a következőket foglalja magában:

• A földhasználatról, a földhasználat-változásról és az erdőgazdálkodásról szóló rendelet (LULUCF).
• az EU erdészeti stratégiája
• Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája
• Megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED) III
• Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet
• A természet helyreállításáról szóló rendelet

Véleményünk szerint e projektek kombinációja a megújuló és fenntartható nyersanyag, a fa felhasználásának tarthatatlan és észszerűtlen korlátozását eredményezi.
Végezetül követeljük az erdészeti ágazat megfelelő részvételét az érdekelt felek irányításában és az EU erdészeti stratégiájáról folytatott párbeszédben. Gazdasági rendszerünk fenntartható növekedési képessége óriási előnyökkel járhat, ez a tudás szükséges ahhoz, hogy a hiányos perspektívák és a nem megfelelő ábrázolások eloszlatásához.

Következtetés
A „klímabarát” erdők, amelyek faanyagának növekedését hasznosítják, ideálisak az éghajlatvédelem, a foglalkoztatás és az értékteremtés szempontjából. Az európai fenntartható módon kezelt erdőkből származó fa fokozott felhasználása növeli Európa hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és biztosítja az európai faipar független értékláncát. Az osztrák, cseh, horvát, lengyel, magyar, szlovák és szlovén faipari szövetségek az Európai Unió intézményeihez és a tagállamokhoz fordulnak, hogy egyszerűsítsék a fenntartható erdőgazdálkodás és a fahasználat keretfeltételeit.

CEE országok faipari szervezetei – köztük a FAGOSZ

Ausztria sajtóközleménye a közös nyilatkozatról (05-11)