A Valétálás az egyetemi lét egyik legmeghatározóbb és legérzelmesebb mozzanata. Egy olyan szertartás, amely egyszerre búcsú és indulás, lezárás és új fejezet. Nem csupán egy esemény, hanem egy mélyen gyökerező hagyomány, amely összeköti a múltat a jövővel, a személyes fejlődést az egyetemi közösség szellemiségével. A Soproni Egyetemen ez az ünnep különösen sokat jelent, hiszen itt nemcsak a tudás átadása történik, hanem az értékek, hagyományok és az összetartozás érzésének továbbörökítése is. Az első Valétálás írásos emlékek szerint 1830-ban volt Selmecbányán. Ezt a szokást viszik tovább évről évre a soproni diákok.

Az este 19 órakor kezdődő eseményen a végzős hallgatók az egyetem főépülete előtt gyülekeztek, mellettük az alsóbb évesek, családtagok, egyetemi oktatók és soproni polgárok álltak sorfalat. Az ünnepségnek minden évben meghatározott rendje van, először a Soproni Egyetem évszázados himnuszait éneklik el együtt a résztvevők. A szónokok úgynevezett „alias neve” is elhangzik, melyet diáktársaiktól kapnak és büszkén viselnek egész életen át. Ez is mutatja, hogy a Sopronban végzett diák a selmecbányai diákhagyományokat ismeri, ezek mentén élte egyetemista éveit. Érdekesség, hogy a Soproni Egyetem rektora, két dékánja, két rektorhelyettese is hagyományőrző diák volt.

A fáklyás bevonulást, majd az erdész himnusz elhangzását követően Fekete Gellért a. Monti V. éves erdész valétaelnök mondta el búcsúbeszédét. Az egyetemi zászló átadását követően Kiss Péter Zoltán a. Mesüge IV. éves erdész valétaelnök búcsúzott a végzősöktől. A valétabot átnyújtását követően pedig a karok dékánjai – Prof. Dr. Heil Bálint Erdőmérnöki Kar, Prof. Dr. Magoss Endre a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar, Prof. Dr Széles Zsuzsanna Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar –   szóltak a végzősökhöz.

Végül Prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora köszöntötte a végzősöket.

– A valétálás a Soproni Egyetem egyik legmélyebb jelentéstartalmú ünnepe, amikor, a végzős hallgatók nem csupán búcsút vesznek Alma Materüktől, hanem elindulnak az élet következő, talán legmeghatározóbb fejezetébe. Ez a pillanat egyszerre megható és felemelő. A diákévek során megszerzett tudás, barátságok és élmények útravalóként kísérik tovább Önöket, miközben egy sokszínű, értékekben gazdag közösség tagjaiként lépnek ki a világba. A selmeci hagyományok, a salamander, a közös emlékezések és rituálék nem csupán ünnepi keretet adnak ennek az alkalomnak, hanem egy élő örökség részévé teszi Önöket. Egy olyan közösség tagjaivá, amely generációkon átívelően őrzi az összetartozás erejét. A valétálás nemcsak a múltat idézi, hanem a jövőbe vetett bizalmat is kifejezi. Azt a hitet, hogy tudásukkal, emberi tartásukkal és elkötelezettségükkel értéket teremtetek majd a világban.

Az ünnepi beszédek elhangzása után az egyetem rektora szimbolikusan kitárta az intézmény kapuját, jelezve, hogy a hallgatók immár készen állnak arra, hogy új életútra lépjenek.

A valétamenet ezután elindult, ünnepi hangulatban vonulva végig a városon. Sopron utcáit ismét betöltötték a selmeci diáknóták, a szívhez szóló búcsúversek, a zászlók lobogása és az ünneplők lelkes éljenzése. A menet nemcsak látványos, hanem mélyen szimbolikus is volt – egy korszak lezárásának, ugyanakkor egy új, felnőtt élet kezdetének szertartása.

Este kilenc óra után a Fő téren Dr. Farkas Ciprián, Sopron Megyei Jogú Város polgármestere búcsúztatta a végzősöket.

A megható szavakat követően pedig a végzős hallgatók megemlékeztek Thurner Mihályról is, arról a kivételes soproni polgármesterről, aki annak idején befogadta a Selmecbányáról elűzött Akadémiát, és lehetővé tette, hogy a selmeci szellemiség Sopronban éljen tovább.

Forrás: SOE