Az idei egyik Pilisi Len díjas dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese. Kiemelkedő szerepe van a természetszerű erdőgazdálkodás módszereinek hazai bevezetésében, különösen a folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő gazdálkodás szakmai alapjainak kidolgozásában és népszerűsítésében. Részt vett az ilyen gazdálkodási módokat zászlójára tűző Pro Silva Hungaria Egyesület megalapításában és jelenleg is az egyesület elnökségi tagja. Doktori védésének témája is az Örökerdő-gazdálkodás ökonómiai sajátosságai bükkösökben és cseresekben a Pilisi Parkerdő Zrt-nél volt.

Évtizedek óta sokat tesz azért is, hogy a pilisi len élőhelyét jelentő Szénásokon a terület európai jelentőségének megfelelő természetvédelmi célú erdő- és vadgazdálkodás valósuljon meg.

Fontos, kezdeményező szerepe volt a Szénások természetvédelmi kezeléséhez szükséges keretek megteremtésében, így a természetvédelmi kezelési terv megalkotásában, európai uniós projektek lebonyolításában, valamint a Pilisszentiváni Önkormányzat, a DINPI és a Parkerdő közötti háromoldalú megállapodás megszületésében. Gondoskodik róla, hogy a PP Zrt. minden évben anyagilag is támogassa a Szénásokon folyó környezeti nevelési munkát, az élőhelyek helyreállítását és a kutatásokat.

Munkájának eredményeként a Szénások értékeinek megőrzése érdekében az erdőgazdálkodó, a természetvédelem és az önkormányzat közötti együttműködés kiemelkedő modellt jelent az összes hazai erdőgazdaság számára. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt több mint harminc évben nem csak megőriztük az Európa Diplomát, hanem folyamatos elismerésben részesülünk az Európa Tanács illetékeseitől.

2026-ban posztumus díjat kapott Borbás Vince, hiszen felfedezésének köszönhetjük, hogy Pilisszentiván határában ráirányult a figyelem a Szénás-hegycsoport területére. A pilisi len, más néven pilisszentiváni len vagy dolomitlen (Linum dolomiticum) és élőhelye világszinten is egyedülálló.

Borbás Vince 1844-ben született Ipolylitkén, Nógrád megyében. Középiskolai tanárként az V. kerületi Főreáliskola tanára volt. Nemzetközi tanulmányokat is folytatott a berlini Humbold Egyetemen, a koppenhágai, lipcsei és müncheni növénytani tanszékeken, és az insbrucki egyetemen is. 1880-tól az egyetemen florisztikát oktatott.

Nagyon sokat utazott szerte az országban, a Szénásokon 1896-ban járt. Húsz évvel korábban már alaposan kikutatta a Budai-hegység belső részeit, és 1879-ben megjelent könyvében összeállította a Budapest környékén található növények listáját. A Szénások növényei abban a könyvben nem szerepelnek. Mostani útjának idején már egészen más területtel foglalkozott: a Balaton környékének növényzetével. Észrevette, hogy a Balaton-felvidék és a Budai-hegység növényzete sok hasonlóságot mutat. Ezért kutatta át újra a budai hegyeket is. Az 1896-os kirándulás az új gondolatok mellett egy váratlan eredményt, egy új lenfaj, a pilisi len (Linum dolomiticum) felfedezését is magával hozta. Borbás felkészültségét és széles látókörét bizonyítja, hogy azt is felfedezte, a kis virág legközelebbi rokona a Görögországban élő Linum elegans. Az új fajt 1897 január 13-án mutatta be a Természettudományi Társulat ülésén. Az unikális lenfaj mellett más, a Szénásokon élő védett növényfaj leírása is az ő nevéhez kötődik.

Borbás Vince nem értett egyet azokkal a korábbi elméletekkel, amelyek azt hirdették, hogy hazánk növényvilága az orosz sztyeppével áll rokonságban, és az Alföld növényei onnan származnak. Kimutatta, hogy ezek a növények a Magyar-középhegységből, ahogy Ő hívta, az „Ősmátrából” vándoroltak le. Ennek a folyamatnak a neve „hegyről füvesedés”. A magyar flóravidék legkiválóbb pontjának a főváros környékét tartotta, és ezen belül is nagy felfedezés volt számára a Szentiván fölötti növényvilág megismerése. Elméletét utólag „Ősmátra-elméletnek”, a Szénásokat „a pannon flóra bölcsőjének”, Borbás Vincét pedig „a legmagyarabb botanikusnak” szokták nevezni.

A díjat dr. prof. Gyulai Ferenc, az MTA doktora, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) professor emeritusa, az agro-biodiverzitás történeti forrásainak kutatója és oktatója vette át.

Az esemény keretén belül újította meg a Pilisszentiváni Önkormányzat, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, és a Pilisi Parkerdő Zrt. a 2017-ben aláírt háromoldalú megállapodást. Az együttműködés céljai továbbra is a térség élőhelyeinek helyreállítása, a bálványfa visszaszorítása, az ökológiai alapú vadgazdálkodás kialakítása, a terület közös védelme, valamint a kutatások és az ismeretterjesztő tevékenységek, környezeti nevelés támogatása.

Forrás: FB, dunaipoly.hu
Írta: Karlné Menráth Réka