A kutatómunka során négy hazai mezővédő erdősáv-létesítési projekt karbonmegkötési és pénzügyi eredményeit vizsgálták az EU új Carbon Removal and Carbon Farming (CRCF) szabályozása alapján. A cél az volt, hogy felmérjék: vajon a karbonpiaci bevételek mennyiben járulhatnak hozzá az ilyen jellegű agrárerdészeti megoldások szélesebb körű elterjedéséhez?

A publikált eredmények igazolják, hogy a mezővédő erdősávok nemcsak a talajvédelem és a mikroklíma javítása miatt fontosak, hanem klímamitigációs hatásaik is kiemelkedőek, és így karbonpiaci bevételi forrásként hosszú távú jövedelmet biztosíthatnak a gazdálkodóknak.

A díj külön értékét adja, hogy az elismerés a szerkesztőbizottság és a tudományos tanácsadó testület tagjainak szavazatai alapján született meg.

Az oklevelek ünnepélyes átadására a „Fogyasztói trendek és a fogyasztói bizalom az élelmiszer-gazdaságban” című Gazdálkodás tematikus konferencia keretében került sor a Debreceni Egyetem impozáns irodaépületében, ahol a cikk szerzőinek nevében a szakcikk utolsó szerzője, Dr. Keserű Zsolt osztályvezető vehette át a díjat.

Köszönjük az elismerést!

A publikáció a „TKP2021-NKTA-43 azonosítószámú ErdőLab” projekt keretében az Innovációs és Technológiai Minisztérium (jogutód: Kulturális és Innovációs Minisztérium) Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.

A teljes tanulmány itt érhető el: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.69.2.t.pp_119-143

Forrás: SOE ERTI

Az erdőknek a várható kedvezőtlen környezeti feltételekhez való alkalmazkodása elősegítése céljából 2025. nyarán egy ágazati, illetve ágazatközi egyeztető platformként, illetve szellemi műhelyként megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum. A huszonkét szervezet delegáltjából álló Fórum és annak több mint száz szakértőt magában foglaló munkacsoportjai munkáját a Kormány erdőkért felelős szervezeti egysége (eddig az Agrárminisztérium Erdőkért Felelős Helyettes Államtitkársága) irányítja, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Erdészeti Szakértői Hálózatának aktív szerepvállalása mellett.

A Fórum ülései, valamint szakmai rendezvényei, a széles körű közös gondolkodás és tájékoztatás érdekében nyíltak. Jelenleg így a Fórum az az aktív szakmai platform, amelynek a keretei között erdészeti szakkérdéseket széles érintetti körben meg lehet vitatni. A Planet Budapest 2026 Expo keretében tervezett erdészeti szakmai konferenciát így kézenfekvően a Fórum szervezte meg.

Planet Budapest 2026 Expo

„Hiába a vállalások és fogadkozások, a globális szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt években tovább nőtt, a felmelegedést pedig nem sikerült megállítani. A felmelegedést kísérő másik nagy kihívás a vízválság, ami ugyancsak nem enyhült, hanem súlyosbodott. Emiatt mára az alkalmazkodás vált az egyetlen reális céllá.” – nyilatkozta a Portfolio-nak 2026. januárjában Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke a március hónap során zajló Planet Budapest 2026. Expo kapcsán.

A Planet Budapest 2026. Expo sarokpontjai az előbbiekkel összhangban az adaptáció, a vízbiztonság, a körforgásos gazdaságra való átállás. A szervezők célja olyan megoldások bemutatása volt, amelyek a jövő generációk esélyeit nem rontják tovább, sőt javítják.

Az említett célok különösen hangsúlyosak az erdők kapcsán. Az erdőknek, mint természetes elnyelőknek, jelentős szerepük van a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében, mezo- és mikroklímajavító hatásukkal pedig védik a természetes és épített környezetüket.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az erdők is kitettek a kedvezőtlen környezeti változásoknak. Az erdei mikro-, mezoklímát és életközösséget védő faállományt alkotó fafajok csak meghatározott klimatikus tartományokban (hőmérséklet, talajvíz, légnedvesség) képesek megfelelően fejlődni és fennmaradni. Ha pedig senyved vagy elpusztul az erdő faállománya, akkor senyved és elpusztul az erdei életközösség, degradálódik az erdőtalaj, drasztikusan lecsökken a szén-dioxid elnyelés, és megszűnik az erdő környezetében található területekre kifejtett védőhatás.

Az erdők védelme – jelen összefüggésben alkalmazkodásra való felkészítése, illetve annak segítése – nagyban hozzájárul tehát a globális fenntarthatósági célokhoz.

„Versenyben vagyunk az idővel abban a tekintetben is, hogy a biodiverzitás rohamos hanyatlását hogyan lehet lelassítani és megállítani.” – fűzte tovább a fenntarthatóság és alkalmazkodás kérdéskörét Kőrösi Csaba a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány stratégiai igazgatója a konferencián megtartott köszöntőjében.

Kőrösi Csaba ezekkel a személyes üzenetekkel zárta a köszöntőjét: „Most azt kérjük Önöktől, hogy az erdővagyonunk megóvása érdekében Önök próbálják meg megelőzni a 100 ezer éve nem látott gyorsaságú környezeti változást. Próbáljanak olyan erdőgazdálkodási módot, olyan növény-állományt mihamarabb kialakítani, ami képes 100 évet ugrani előre az időben. Próbálják meg pozitívan befolyásolni a megváltozott hidrológiai ciklust, próbálják meg megőrizni az erdők szén-dioxid elnyelő kapacitását, továbbá próbálják meg fenntartani az erdők esetében kiemelkedő jelentőségű biodiverzitást.”

Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár az alábbi, II. János Pál pápa enciklikájából választott idézettel köszöntötte az egybegyűlteket: „Üdvözölni kell az életminőség és az ökológia felé irányuló figyelem növekedését, amit elsősorban a fejlettebb társadalmakban lehet észlelni, melyekben a személyek figyelme már nemcsak a túlélés problémáira, hanem az életföltételek átfogó jobbítására irányul.”

Üdvözölte a Planet Budapest Expók által közvetített, az erdőket érintően is helytálló üzeneteket: kifejtette, hogy a fenntarthatóság kérdését nem szabad leegyszerűsíteni, azt a maga összetettségében kell kezelni: az alkalmazkodás, az ökoszisztéma szolgáltatások és a gazdasági realitások szempontjait együtt vizsgálva. Riogatás vagy kioktatás helyett a közösségeinkért, boldogulásunkért, jólétünkért érzett felelősséggel kell megmutatni az alkalmazkodás útjait.

A kérdés az, hogy az erdők kapcsán felmerülő összetett kihívásokat az érintettek szakmai alapon, közösen igyekeznek kezelni, vagy hagyják, hogy az erdők jövőjéről szóló szakmai gondolkodás továbbra is párhuzamos monológokból álljon, illetve leegyszerűsített értelmezések és hangos vélemények alakítsák. Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórumot azért tartja előremutató kezdeményezésnek, mert annak keretei között elkezdődött egy érdemi közös gondolkodás. Ezt mindenképpen érdemes folytatni, sőt kiteljesíteni.

Köszöntője végén az erdőgazdálkodók és erdész szakemberek részére is üzent: A klímaváltozás új helyzetet teremtett. A megszokott gyakorlatok egy része felülvizsgálatra szorul, és az erdész szakmának ebben élen kell járnia. A Fórum egyik fontos feladata, hogy ezt a közös tanulási és alkalmazkodási folyamatot elősegítse. Nem egymás ellenében, hanem egymásra támaszkodva.

Erdészet – a gazdaság vakfoltjából a társadalmi figyelem középpontjába

Mit üzen számunkra a rendezvény címe?

Az erdészeti ágazat közvetlenül a nemzetgazdaság pénzügyi teljesítményéhez mindössze tört százaléknyi nagyságrendben járul hozzá.  Ez akkor is így lenne, ha a teljes erdei termékpálya (erdészet + elsődleges faipar, erdészeti szaporítóanyag termelés, egyéb erdei termékek, szolgáltatások) eredményét összeszámítanánk. Ennek egyik oka, hogy habár az erdővagyon eszmei értékéről, valamint az erdők nyújtotta immateriális (védelmi, közjóléti) szolgáltatásokról sokat beszéltünk az elmúlt évtizedekben, de azt soha nem sikerült elérni, hogy ezek forintosításra kerüljenek, és az ágazat súlyának meghatározásakor ezt is figyelembe vegyék. Ezért az erdészet mindig valamelyik nagyobb nemzetgazdasági ág, finanszírozási keret – jellemzően az agrárium vagy a vidékfejlesztés – egyik, „még futottak” jellegű alárendelt szereplője maradt. A közigazgatás fejlesztés oltárán még a hagyományosan önálló erdészeti igazgatás is szétolvadt a nagy intézményekben. Több alkalommal ugyanez megesett az erdészeti oktatási és kutatási intézményeinkkel is.

Éltük a szorgalmas, kicsit frusztrált, de önérzetes életünket, tettük a dolgunkat az örökölt, és eddig bevált, évszázados szakmai megoldások, eljárások mentén.

Mindeközben a társadalmi fejlődés és a növekvő jólét eredményeként egyre többen látogatják az erdőket, és egyre szélesebb körben figyelik az azokban lejátszódó folyamatokat – gyakran laikus, de jó szándékú, sokszor aggodalommal teli megközelítéssel. Az erdőkben egykor önfeledten játszó gyerekek közül sokan felnőttként biológusok, ökológusok, madarászok, természetfotósok vagy elkötelezett természetkedvelők lettek. Így mára a természet „őrzésének” szerepe már nem kizárólag az erdészekhez kötődik, és ebben a tekintetben a szakma egyes helyzetekben háttérbe is szorult.

Az általunk is gyakran hivatkozott definíció szerint az erdő a legösszetettebb szárazföldi ökoszisztéma. Az emberi beavatkozás, az erdőgazdálkodás ellenére még mindig egy viszonylag zavartalan természeti környezet, illetve életközösség. Csoda hát, hogy a szakmán kívüliek túlzott kontrasztot látnak egy középkorú vagy idős erdő és egy nagyobb kiterjedésű vágásterület között? Csoda, hogy ezt egyre tudatosabban szóvá is teszik?

Fenntarthatóság, Klímaadaptáció, Természethelyreállítás

A Planet Budapest 2026. erdészeti szakmai konferenciája e három témakörön keresztül igyekezett bemutatni a szakmánkkal szemben támasztott elvárásokat és kihívásokat, illetve azok időről-időre történő változásait.

A három témakör különálló panelekben került megtárgyalásra. A paneleket néhány rövid gondolatébresztő előadás vezette fel, amelyeket az érintettek – elsősorban gyakorló erdőgazdálkodók – körében folytatott kerekasztalbeszélgetés követett.

A rendezvény előadásairól és kerekasztal beszélgetéseiről videófelvételek készültek, amelyek itt érhetőek el.

Fenntarthatóság

A fenntarthatóság fogalma már régről ismert. Az iskolapadban ülve egykori tanáraink és professzoraink még az erdőgazdálkodás szakszerűségének és tartamosságának a fontosságát vésték a tudatunkba, amelyhez az elmúlt évtizedekben számos olyan közérdekű – védelmi és közjóléti – szempont társult, amelyek összességét ma már inkább a „fenntarthatóság” tágabb fogalmával foglalhatjuk össze.

Az erdészeti diszciplína, szabályozás, erdőtervezés és támogatáspolitika elsődleges célja mindenkor az volt, hogy az erdőgazdálkodás az éppen aktuális elvárások szerint, azaz fenntarthatóan folyjék.

Felvezető előadások:

• Az erdőgazdálkodás fenntarthatósága napjainkig – Balogh Ákos osztályvezető Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály
• Erdőgazdálkodás, erdőfenntartás ökonómiai aktualitásai és kitörési lehetőségei – Schiberna Endre tudományos osztályvezető, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet

Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Szentpéteri Sándor főosztályvezető, Agrárminisztérium Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály

Résztvevők:

• Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium
• Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Ipolyerdő Zrt.
• Sulyok Ferenc vezérigazgató, KEFAG Zrt.
• Sipos István ügyvezető, Fanyarka Erdészeti Kft.

Klímaadaptáció

Valójában egy új fenntarthatósági elvárás a szakmánk felé a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás – klímaadaptáció – is, ami jellegét és jelentőségét tekintve azonban kiemelt figyelmet érdemel. Míg a fenntarthatósági elvárások viszonylag konkrétak, addig a légköri klímát és a vízellátottságot akár ötven vagy száz évvel előre megjósolni nem egyszerű feladat. Márpedig ahhoz, hogy a változásokhoz alkalmazkodó erdőket hozzunk létre, ahhoz tudnunk kell, mihez is kell alkalmazkodniuk. Ahhoz a gondolathoz sem könnyű hozzászoknia sem az erdészeknek, sem pedig a társadalomnak, hogy ahol jelenleg egy évszázadok alatt kialakult bükkös, tölgyes, cseres erdőtársulás található, ott 50-100 év múlva a környezeti és termőhelyi feltételek esetleg egy egészen más faállománytípus és egy nyilvánvalóan ugyancsak átalakuló erdei életközösség számára biztosítanak majd megélhetést.

Felvezető előadások:

• Klímaváltozás hatásai az erdeinkre, formálódó megoldások – Borovics Attila főigazgató, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet
• Erdészeti klímaadaptáció ökológus szemmel – Aszalós Réka kutató, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
• Erdőgazdálkodásbarát vadgazdálkodás – Jánoska Ferenc intézetigazgató, Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar

Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Ripszám István vezérigazgató, Mecsekerdő Zrt.

Résztvevők:

• Csépányi Péter vezérigazgató-helyettes, Pilisi Parkerdő Zrt.
• Partos Kálmán vezérigazgató-helyettes, Mecsekerdő Zrt.
• Bárány Gábor vezérigazgató-helyettes, KEFAG Zrt.
• Mészáros Gergely ügyvezető, MG Erdő Kft.

Természethelyreállítás

Az elmúlt évtizedek természetvédelmi törekvéseinek egyfajta kivetüléseként globális és uniós szinten is megfogalmazódott, sőt uniós jogszabályokban is rögzítésre került az az álláspont, hogy a megváltozó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás egyik fontos eszköze a természetes élőhelyek helyreállítása, azaz a természethelyreállítás.

Akiknek ez a kérdés közvetlenül feladatot jelent – így az erdészek is –, több szempont miatt óvatosan viszonyulnak a természethelyreállítás egyes értelmezéseihez. Egyfelől természetesen a szakma is törekszik arra, hogy minél természetközelibb, stabilabb ökológiai rendszerek jöjjenek létre, ugyanakkor felmerül, hogy az emberi hatásokkal erősen átalakított, illetve a klímaváltozás által gyorsan változó környezeti feltételek mellett ennek a lehetőségeit sokszor nem látjuk biztosítottnak. Emellett a klímaváltozás kapcsán az emberiségnek számtalan halaszthatatlan, költségigényes feladata adódik, a forrásaik viszont végesek. Nagy kérdés tehát, hogy a természethelyreállítás egyes formái milyen időzítéssel és milyen mértékben illeszthetők a gyakorlati természetvédelem és erdőgazdálkodás feladatai közé. Illetve a legfontosabb: ebben a tekintetben megint csak felmerül az a kérdés, hogy a megváltozó környezeti feltételek a jövőben milyen „természetes” életközösségek számára biztosítanak majd hosszabb távon is fennmaradási lehetőséget. Ha a természethelyreállítás – jelentős erőforrások lekötésével – múltbéli információk és közvetett paraméterek (pl. talajtípus) alapján kijelölt élőhelytípusokra irányul, akkor az a klímaadaptáció kapcsán írtak miatt könnyen zsákutcának bizonyulhat.

Az erdészeti álláspont szerint tehát a klímaadaptáció és a természethelyreállítás két olyan előttünk álló kihívás, amelyekre csak együtt értelmezve lehet válaszokat és megoldásokat találni.

Felvezető előadások:

• Természetvédelmi kihívások az erdészetben napjainkig – Nagy Frigyes Vince erdészeti referens, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztál
• Uniós és hazai természethelyreállítási törekvések – Kováts Dávid természetvédelmi referens, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály

Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Balogh Ákos osztályvezető, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály

Résztvevők:

• Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Ipolyerdő Zrt.
• Dudás Béla erdészetvezető, Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészet
• Lajtos János osztályvezető, Gemenc Zrt.
• Luzsi József vidékfejlesztésért felelős alelnök, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A rendezvény végén Mocz András helyettes államtitkár úr egy rövid zárszóban foglalta össze az elhangzottakkal kapcsolatos gondolatait.

Lábjegyzet

A konferenciát követően érkezett olyan visszajelzés a természetvédelem oldaláról, hogy az esemény első benyomásra az erdészeti ágazat belső szakmai diskurzusának, a meglévő gyakorlatok megerősítésének tűnhetett.

Az tény, hogy a hivatalos természetvédelem képviselői ezúttal sem hallgatóként, sem előadóként, sem a kerekasztal-beszélgetések résztvevőiként nem jelentek meg, így a felvetett kérdéseket végül valóban csak az ágazati szereplők körében tudtuk megvitatni.

Egyebekben viszont a rendezvény így is jól tükrözte, hogy az erdészeti ágazat, ahogy mindenkor, ma is ismeri és tisztában van az előtte álló összetett szakmai kihívásokkal, valamint elvárásokkal, és képes lesz azokra megalapozott és jó szakmai válaszokat, megoldásokat találni és alkalmazni. Azonban ahogy az erdőknek is, egy ágazatnak is időre van szüksége a változáshoz. Az izmosodó progresszív szakgárda – mint öreg erdő alatt az újulat – természetesen már ott van az árnyékban, sőt egyre több fényhez jut (jelen esetben például reflektorfényhez).

A rendezvény fő célja az előbbiek ágazaton belüli és a társadalom felé történő demonstrálása volt, és ezt a célt véleményem szerint meggyőzően elértük.

Erdészeti Klímaadaptációs Fórum szervezőbizottsága nevében:

forrás: NAK / Szalai Károly

A panelbeszélgetést Dr. Schiberna Endre tudományos osztályvezető moderálta.

Résztvevők:

Mocz András – Agrárminisztérium

Dombóvári Dénes – MEGOSZ

Kiss László – OEE

Sulyok Ferenc – FAGOSZ

Szalai Károly – NAK

Dr. Borovics Attila – SOE

A beszélgetés rámutatott arra, hogy az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak gazdasági és szakpolitikai elismerése nélkül nem biztosítható hosszú távon sem a fenntartható erdőgazdálkodás, sem a társadalmi elvárások teljesítése.

Támogatás: a rendezvény a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg. A rendezvény szervezését a 2025-2.1.1-EKÖP-2025-00002 számú projekt támogatta.

forrás: SOE ERTI

frissítés (május 5.): a PPKE honlapjára felkerültek az előadások anyagai

A konferenciát a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézete, az Ökológiai Kutatóközpont, az Országos Erdészeti Egyesület (és a HuPCC) szervezte. Nem volt díszelőadás és nem volt diplomatikus kerülgetés. Ami elhangzott, az viszont mellbevágó volt.

Bartholy Judit (ELTE TTK) többek között a globális hőmérsékleti anomáliák görbéjét vetítette ki. A 2023–2025-ös évek messze kilógnak az 1850 óta tartó adatsorból. A klímakutatók 97%-a egyetért az antropogén melegedésben. „Ezt tagadni nagyon-nagyon problémás, hiszen a döntéshozókat a cselekvéstől tartja vissza” — mondta egyszerűen.

Aztán egy hordó olajjal érzékeltette, miért nem történt semmi 130 éve: egyetlen hordó olajjal 25 ezer fizikai munkaórát lehet kiváltani. Ez munkadíj-ekvivalensben 1 forint per óra. Fourier 1824-ben, Arrhenius 1896-ban már leírta az üvegházhatást. A klímaváltozás nem tudáshiány kérdése, hanem érdekeké és pénzé.

A Párizsi Megállapodás ugyan 195 ország aláírásával világakaratot testesít meg, de az Egyesült Államok többszöri ki- és belépése mutatja a politikai instabilitást. A légköri CO₂ az elmúlt 800 ezer évben 300 ppm alatt volt — ma 410–425 ppm körül mozog.

Az IPCC 6. jelentéséből egyetlen kulcsadatot emelt ki: jelenleg az emberi kibocsátás 70%-át nyelik el az óceánok és a szárazföld. A pesszimista forgatókönyv szerint ez 38%-ra csökken. A légkörben maradó CO₂ a jelenlegi 30%-ról 62%-ra nőhet. Ez ötszörös terheléskülönbség az optimista és a pesszimista eset között.

A szélsőségekre a 2021-es csehországi tornádót hozta példaként: két-három falut teljesen elpusztított, egyetlen épület sem maradt állva. Emellett elmondta, hogy a hőségriasztások gyakorisága az évszázad végére tízszeresére nőhet.

Magyarország: nyáron 7 fokkal melegebb?

A magyarországi adatok sem vigasztalóak. Szépszó Gabriella (HungaroMet Nzrt.) bemutatta: az 1971–1995 és a 2001–2025 közötti időszak között egy fokos középhőmérséklet-különbség van. Ez kevésnek tűnik. De ami mögötte van, sokkal jelentősebb. A hőhullámmal jellemezhető napok száma az évszázad végére az évi 50-et is elérheti. A trópusi éjszakák — amikor éjjel sem hűl 20°C alá a levegő — a városokban élhetetlen állapotokat teremthetnek.

Pesszimista esetben a nyári melegedés egyes térségekben akár 6–7°C-ot is elérhet. A nyári csapadékdeficit 27–30%-os. És itt a legfájóbb a bizonytalanság: a nyári csapadékváltozás iránya 50–50%-os — két modell növekedést, kettő csökkenést mutat.

Szegeden 0,4 mm csapadék hullott júniusban

Gál Tamás (SZTE, HuPCC) a dél-alföldi valóságot hozta. 2024 júniusában a szegedi külterületi állomáson 0,4 mm csapadékot mértek a szokásos 70 mm helyett. A légnedvesség 10%-kal volt alacsonyabb a havi átlagértéknél. A szőlőt a Dél-Alföldön már csak öntözéssel és párakapukkal tudják művelni.

A dél-alföldi erdőgazdálkodásból döbbenetes adat érkezett: a holt fa mennyisége — ami az időjárás miatt pusztul el — már egy nagyságrenddel nagyobb, mint amit le tudnak termelni.

A Berkeley-jelentés szerint a melegedés üteme az elmúlt három évben megduplázódott: évtizedenként 0,2°C-ról 0,4°C-ra ugrott. „Ha a tudomány téved, akkor felfelé téved. A becslések igencsak konzervatívak.”

Borovics Attila (SOE Erdészeti Tudományos Intézet) az erdőgazdálkodás jövőjéről beszélt. A probléma lényege a sebesség: a jégkorszak után a fafajok több ezer év alatt rekolonizálták Európát. Most ugyanekkora klímaeltolódás 50–100 év alatt zajlik. „Legalább százszoros a sebesség különbség.”

Az erdők 76%-ában rosszabbak lesznek a klimatikus viszonyok

Az intézet modelljei szerint a következő 30 éves időszakra az erdőrészletek 76%-ában egy vagy két klímazónával rosszabb lesz a klimatikus állapot. A bükkös és a gyertyános-tölgyes fokozatosan eltűnik. Jön az erdősztyepp, és az ismeretlen félsivatagi klíma.

A megoldás nem az, hogy mindent kivágunk és újraültetünk. Borovics Attila fészkes, csoportos beavatkozásokat javasol. A diverzitás — genetikai és fajszintű — az egyetlen eszköz, ami segíthet. Az alföldi száraz homokterületeken nemzetközi tapasztalatokat kell adaptálni. „Vannak országok (pl. Algéria), akik ennél nehezebb körülmények között is erdőgazdálkodnak.”

A kukoricának nincs jövője

Goda Pál (HUN-REN AKI) az agrárközgazdász szemével tekintett a klímaváltozásra. Az elmúlt 10 évben a kárenyhítő kifizetések 73,5%-a aszálykárra ment — összesen 146 milliárd forint.

Az öntözés lehet megoldás? Nem: a környezetileg ajánlott öntözési terület Magyarországon 288 ezer hektár. Ez az 5 millió hektáros mezőgazdasági területnek kevesebb, mint 6%-a. Az öntözés nem oldja meg a klímaváltozás okozta mezőgazdasági kihívásokat.

Tíz év alatt mintegy 410 ezer hektárnyi kukorica tűnt el Magyarországról. A feldolgozó üzemek 2025-ben már importra szorulnak. Goda Pál kérdése nem az volt, hogy versenyképes-e a magyar mezőgazdaság. A kérdés az, hogy eltartóképes-e?

A víz: túl sok, vagy túl kevés

Dobó Kristóf (OVF) a vízgazdálkodás kettős kihívásáról beszélt. A 2024 őszi Boris-ciklon okozta dunai árvíz a valaha mért harmadik legmagasabb volt. 2 millió homokzsákot használtak fel a védekezéshez. Ugyanakkor az országos halmozott csapadékhiány elérte a mínusz 376 mm-t. A magyar ivóvízbázis 95%-át a felszín alatti vizek adják — de az Alföldön a talajvízszint drasztikusan csökken. A szemlélet átalakult: árvízvédelemről vízvisszatartásra helyezik a fókuszt.

A tiszaroffi tározó részleges elárasztásának eredménye biztató: a környező kutakban emelkedni kezdett a talajvíz. Online rendszeren keresztül 28 ezer hektárnyi területet ajánlottak fel elárasztásra. 150 aszálymonitoring-állomás működik napi frissítéssel.

Bozó László (HungaroMet Nzrt., MATE) még tágabb keretbe helyezte a kérdést: az éghajlatváltozás csupán egy szegmense egy összetett globális polikrízisnek (Több egymással összefüggő és együttesen jelentkező válsághelyzetre utal, amelyek egymást erősítik és súlyosbítják – a szerk.) A mérsékelt égövben gyengül a nyugat–keleti légáramlás, erősödnek az észak–déli áramlások — ez segíti az extrém állapotok kialakulását.

Az ökológia dilemmái

Somodi Imelda (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) öt csúcsdilemmát azonosított. A klímamodellek bősége bizonytalanságot okoz: mindegyik érvényes, de más eredményt ad. Az ökológus és a gazdasági szereplő mást lát: az ökológus számára stabil egy élőhely, ha azon a vizsgált faj túlél — a gazdasági haszon nem feltétel. Ez különösen éles az alföldi erdőborítás kérdésénél. A paleoökológia viszont arra figyelmeztet: sok faj túlélt már korábbi szélsőséges klímahelyzeteket, és lehetnek ismeretlen túlélő zsebek a jövőben is.

Kerekasztal-beszélgetés

A délutáni kerekasztal-beszélgetés három felkért hozzászólója — Pintér László (IISD), Molnár Zsolt (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) és Csóka Péter, a FAO korábbi főtisztviselője — több fontos gondolatot hozott a felszínre.

Pintér László a rendszerszemlélet szükségességét hangsúlyozta: a klímaváltozás kezeléséhez többszintű, integrált megközelítés kell, és az adaptív együttműködés (co-management) lényege éppen az, hogy mivel nem ismerjük teljesen a kockázatokat, folyamatos figyelésre és közös döntéshozatalra van szükség.

Csóka Péter a politikai akarat hiányát ostorozta kemény számokkal: 2015, a Párizsi Egyezmény óta a globális energiafelhasználás 50%-kal nőtt, miközben az emberi energiafelhasználás hatékonysága olyan alacsony, hogy kétharmada hőként vész el — gyakorlatilag belülről fűtjük a Földet. Az adatproblémákról is ő beszélt a legélesebben: a FAO és a nagy tudományos távérzékelési adatbázisok közötti erdőterület-adatokban több milliárd hektár az eltérés, és egy friss Nature-tanulmány szerint a tengerszint-emelkedési modellek 99%-a téves adatokon operál.

Molnár Zsolt arra mutatott rá, hogy az erdőgazdálkodás céljának is át kell alakulnia: a 21. században az erdő haszna a Kárpát-medencében már nem elsősorban a faköbméter, hanem az árnyék, a vízpuffer és a többi ökoszisztéma-szolgáltatás — sőt, az erdei élelem (vad, gomba, bogyók, agrárerdészeti rendszerek) melyek jelentősége ma még alábecsült. Mindhárman visszatértek a kognitív disszonancia kérdéséhez: sokan egyszerűen nem tudják összekapcsolni saját mindennapi cselekedeteiket a globális problémákkal — ahogy Csóka Péter fogalmazott, „a tudás megszerzése hosszú és rögös út, a vélemény viszont három kattintás a Facebookon„.

Amit érdemes hazavinni a konferenciáról

A konferencia egyetlen napja fájdalmasan világos képet festett. A melegedés gyorsul. A tudomány alulbecsüli a helyzet súlyosságát. A magyar erdők háromnegyedében a jelenleginél kedvezőtlenebb klíma várható. A kukorica gyakorlatilag kiszorul az országból. Az öntözés nem megoldás. A vízgazdálkodásban paradigmaváltás zajlik.

Ujházi Lóránt (PPKE) teológiai keretet adott a felelősségnek: a közjó fogalmát a II. Vatikáni Zsinattól Ferenc pápa Laudato Si enciklikájáig vezette végig. A klíma közjó — mindenkié és mindenkiért van. A biodiverzitás pusztítása az isteni megismerhetőség csökkenését jelenti. A természet védelme teológiai kötelesség.

A délutáni kerekasztal-beszélgetésen elhangzott: a 2015-ös Párizsi Egyezmény aláírása óta a globális energiafelhasználás 50%-kal nőtt. A FAO és más források közötti erdőterület-adatokban 1,7 milliárd hektár az eltérés. A döntéshozók elérése a HuPCC hazai klímajelentéseivel csupán „korlátozottan sikeres” jelzővel illethető.

Goda Pál fogalmazta meg a legélesebb kérdést: nem az a kérdés, hogy versenyképes-e a magyar agrárium. A kérdés az, hogy eltartóképes-e. Bozó László pedig tágabb keretbe helyezte: évi 3%-os növekedés mellett 2050-ig annyi erőforrást kellene felhasználnunk, amennyit az ipari forradalom óta összesen. „Ez reménytelen.”

A záró gondolatok között Molnár Zsolt (Ökológiai Kutatóközpont) a tudományos világnézet szűklátókörűségére figyelmeztetett. A mongóliai és iráni őslakos közösségekkel folytatott kutatásai rámutattak: a keresztény és európai kereteken túl is értékes tudás létezik. „Ha meg akarjuk találni a közös nagyemberit — nyitnunk kell.” Pintér László (IISD) Hamvas Bélát idézve zárta: „A pácban mindenki benne van.”

A konferencia nem oldotta meg a klímaváltozást. De egy terembe ültette azokat, akiknek közösen kellene gondolkodniuk. Ez pedig önmagában nem kevés.

Szerző, fotók, forrás: Hasulyó Péter/OEE

A konferencia programjának középpontjában a Soproni Egyetem összes Karának és Erdészeti Tudományos Intézetének együttműködésében megvalósuló ErdőLab projekt eredményeinek bemutatása és közös értékelése állt. A részprojektvezetők előadásaikban átfogó képet adtak a kutatások eddigi eredményeiről. Több előadó is kiemelte, hogy az erdők nemcsak a légkör szén-dioxid-tartalmának megkötésében játszanak fontos szerepet, hanem a tárolt szén révén is jelentős „raktárként” működnek. Szó esett arról is, hogyan befolyásolják az erdők a víz körforgását, illetve milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára, például a rekreáció vagy a természetes élőhelyek fenntartása révén. A faiparhoz kapcsolódó előadások bemutatták, hogy a fa, mint megújuló alapanyag hogyan járulhat hozzá a környezetbarát építőiparhoz, különösen az innovatív anyagok és technológiák fejlesztésén keresztül.

A faanyag hasznosításának elmaradása csak rövidtávon eredményezhet többlet szénmegkötést, hosszabb távon korlátozza a klímaváltozás mérséklését, valamint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodást. A legtöbb új megkötést éppen az innovatív fatermékek és a faalapú termékhelyettesítések révén érhetjük el, mobilizálva az erdőkben eddig nem hasznosított favagyont. Ez az erdőgazdálkodás intenzifikációjával egybekötött faipari innováció, mint erdőipari fejlesztés az, amely a legtöbb szénmegkötést képes 2050-re eredményezni. Ennek elérését ösztönző zöld beruházási gazdasági eszközök fejlesztése és a teljes folyamat jobb bemutatását és kommunikációját lehetővé tevő képzési tartalmak fejlesztése zajlik az ökológiai, biológiai és műszaki területekkel együttműködve a projekt megvalósítása keretében.  – magyarázta el Dr. Borovics Attila. Az ErdőLAB projekt szakmai vezetője az eredmények gyakorlati hasznára is rámutatott:

„Alulhasznosított fafajok magas hozzáadott értékű feldolgozásával mind az erdőtulajdonosok, mind a faipari vállalkozások és egyúttal klímavédelmi eredmények miatt a társadalom is részesül a projekt hasznaiból. Ezt segíti egy új módszertan fejlesztése amely alapján az erdészeti és faipari ágazat együttes hatását tudjuk több forgatókönyv szerint elemezni. Létrehoztunk egy új szénforgalmi modellt, a Forest Industry Carbon Modellt (FICM), amely az erdei biomassza, az elhalt szerves anyagok, a talaj és a fatermékek szénegyenlegét, valamint a termék- és energiahelyettesítések útján elkerült kibocsátásokat számszerűsíti.”

Az ErdőLab projekt megoldásait a döntéshozók már ma közvetlenül hasznosítják mind a dekarbonizációs törekvések nemzetközi kötelezettségeinek teljesülése, mind az önkéntes karbonpiaci lehetőségek kiaknázása érdekében.

A következő hónapokban az ErdőLab projekt zárása következik, és az eddigi eredményekre alapozott új program elindítását készítik elő a Soproni Egyetem munkatársai.  A jövőben egy kampányt is elindítanak, amivel az erdészet és faipar össztársadalmi hasznosságára kívánják felhívni a figyelmet.

A program a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának Erdészeti Tudományos Bizottsága szervezésében; a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg.

forrás: Soproni Egyetem

A rendezvény időpontja: 2026. március 18.
A rendezvény helyszíne: Erdészeti Tudományos Intézet, Tanácsterem (9600 Sárvár, Várkerület 30/A.)

Program:
10.00–10.15 Köszöntő –
Agrárminisztérium részéről szakpolitikai megalapozás, jelentőség.

10.15–10.30 Az erdők szénmegkötésétől a biogazdaság fejlesztéséig
Borovics Attila PhD (SOE ERTI)

10.30–10.45 Az erdőállományok talajának szénkészlete és ennek jelentősége
Bidló András PhD, SOE Erdőmérnöki Kar (EMK), Környezet- és Természetvédelmi Intézet, egyetemi tanár

10.45–11.00 Erdők szerepe a szénforgalomban
Illés Gábor PhD, SOE ERTI Ökológiai és Erdőművelési Osztály, tudományos igazgató, osztályvezető

11.00–11.15 Vízhiány, vízvisszatartás és vízpótlás az erdőkben
Gribovszki Zoltán, az MTA doktora, SOE EMK Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézet, egyetemi tanár, Zagyvainé Kiss Katalin Anita PhD, SOE EMK Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézet, kutatási asszisztens,
Kalicz Péter PhD, SOE EMK Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézet, egyetemi docens, Herceg András PhD, SOE EMK Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézet, tudományos munkatárs

11.15–11.30 Erdők és vízforgalom kölcsönhatásai
Bolla Bence PhD, SOE ERTI Ökológiai és Erdőművelési Osztály, tudományos főmunkatárs

11.30–11.45 A hazai faipar, a fatermékek és a faépítészet szerepe a klímaváltozás mérséklésében
Börcsök Zoltán PhD, SOE EMK Környezet- és Természetvédelmi Intézet, adjunktus

11.45–12.00 A faanyag-modifikáció új lehetőségei
Bak Miklós PhD, SOE Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar (FMK), Kutató Laborok, tudományos munkatárs, Báder Mátyás PhD, SOE FMK Központi Vizsgáló Labor, tudományos segédmunkatárs, Komán Szabolcs PhD, SOE FMK Alaptudományi Intézet, egyetemi docens, Takács Dávid SOE FMK Alaptudományi Intézet, laboráns, Németh Róbert PhD, SOE FMK Alaptudományi Intézet, egyetemi tanár

12.00–12.15 Innovatív teherviselő építőanyagok alulhasznosított hazai lombos alapanyagból
Bejó László PhD, SOE FMK Alkalmazott Tudományi Intézet, egyetemi tanár

12.15–12.30 Építőanyagok fejlesztése erdészeti és faipari másodnyersanyagokból
Pásztory Zoltán PhD, SOE FMK Faipari Termékfejlesztő és Szolgáltató Központ, egyetemi tanár

12.30–12.45 Erdeink ökoszisztéma-szolgáltatásai
Schiberna Endre PhD, SOE ERTI Ökonómiai Osztály, tudományos osztályvezető

12.45–13.00 Erdőhasználati konfliktusok és erdei rekreációs szolgáltatások
Vancsó Judit PhD, SOE Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar (LKK), Ökológiai Gazdaságtan Intézet, intézetigazgató egyetemi docens, Jankó Ferenc PhD, SOE LKK Ökológiai Gazdaságtan Intézet, egyetemi docens

Mivel a helyszínen csak korlátozottan áll rendelkezésre ülőhely, kérjük részvételi szándékát mielőbb jelezze a mailto:bidlo.andras@uni-sopron.hu e-mail címen. (A részvételt a jelentkezés sorrendjében fogadjuk el.)

forrás: MTA Erdészeti Tudományos Bizottsága

Időpont:              2026. március 17. kedd, 14:00-16:00 óra

Helyszín:             online részvétel, a program élő közvetítéssel követhető

Tervezett program:

Az esemény a jogosult erdészeti szakszemélyzeti és a szaktanácsadói képzési rendszerekben szakmai rendezvényként akkreditálásra került.

Részvétellel kapcsolatos információk:

Előzetes regisztráció szükséges az esemény előtti nap 12:00h-ig, a regisztráció ITT megtehető.

Ha korábban már jelezte részvételi szándékát az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum munkájában, nem szükséges újra jelentkeznie.

Az online csatlakozáshoz szükséges linket a regisztrálók az eseményt megelőző napon e-mailben kapják meg.

Tervezett további események:

• Munkacsoport ülés – 2026. március 24. kedd 14:00 óra: Egy komplex erdészeti klímaadaptációs döntéstámogatási rendszer alapjai
• Munkacsoport ülés – 2026. március 31. kedd 14:00 óra: Erdőgazdálkodás gazdasági fenntarthatósága, mint klímaadaptációs szempont
• Munkacsoport ülés – 2026. április 7. kedd 14:00 óra: Klímaadaptáció kultúrerdőkben és faültetvény erdőkben

Kövesse nyomon az EKF eseményeit a NAK Erdészet honlapon.

forrás: NAK Erdészet

Időpont: 2026. március 26. csütörtök 10:00-14:00

Helyszín: HUNGEXPO E pavilon, színpad, 1011 Budapest, Albertirsai út 10.

Program

10:00-10:30 Regisztráció

10:30-10:40
Kálmán Attila elnök, Magyar Bútor- és Faipari Szövetség
Köszöntő

10:40-11:00
Borovics Attila, főigazgató, ERTI, Soproni Egyetem
Erdők szénmegkötésétől a biogazdaság fejlesztéséig

11:00-11:20
Dr. Széles Attila, faipari osztályvezető, AM Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárság, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Osztály, Faipari Osztály
Faépítészet jelentősége a Nemzeti Faipari Stratégia tükrében

11:20-11:40
Bíró Péter, ÉVOSZ-MAKÉSZ elnökségi tag, nemzetközi épületbiológus IBN
Öko-logikus készházépítés

11:40-12:00
Alpár Boróka, építőművész, MG Építész Tervező és Szolgáltató Kft.
Anyag és ember kapcsolata a térben. A fa esztétikai minősége és lélektani hatása a belső terekben

12:00-12:30 Szünet

12:30-12:50
Cser Anikó, ügyvezető, Balaton Bútor Kft.
130 év alkotó szövetsége formatervezőkkel és építészekkel

12:50-13:10
Fazekas Péter, ügyvezető, ELK-KAMPA Group
A holnap építészete

13:10-13:30
Józsa Dávid, építész vezető tervező, ARCHI.DOC Építésziroda Kft.
CLT oktatási épület a Soproni Egyetemen

13:30-13:50
Bartha András Márk DLA, ügyvezető Studio Konstella Kft. / egyetemi adjunktus BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék
Normafa síház rekonstrukciója és bővítése

13:50-14:00
Kálmán Attilla elnök, Magyar Bútor- és Faipari Szövetség
Esemény zárása

A konferencia a Magyar Építész Kamara tagjai számára kreditpontos rendezvény.

A részvétel ingyenes, azonban a férőhelyek száma miatt regisztrációhoz kötött.

Regisztráció: https://forms.gle/ohDkFxEEXaTrj8tk6

Kapcsolat: iroda@fabunio.hu

forrás: FABUNIO

A mintegy 12 hektáros kísérleti terület kiemelkedő jelentőségű erdészeti nemesítési archívum: a gyűjteményben közel 200 feketefenyő genotípus található, amelyek 7 ország populációit képviselik (Ausztria, Ciprus, Franciaország, Horvátország, Magyarország, Oroszország és Törökország).

A klónbank genetikai erőforrásai a jövőben nemcsak a magyar, hanem az osztrák erdészeti kutatási programok számára is értékes alapot jelenthetnek, különösen a klímaváltozáshoz alkalmazkodó erdők kialakításában. A kutatások rámutattak arra is, hogy az egyedek között jelentős különbségek mutatkoznak a tű- és hajtáspusztulást okozó gombák (Dothistroma septospora, Sphaeropsis sapinea) fertőzésével szembeni ellenálló képességben. Ezeket a jelenségeket az ezredforduló körül dr. Koltay András vizsgálta, és az eredmények ma új nemzetközi kutatási együttműködések alapját képezhetik.

A szakmai programot követően a Szombathelyi Erdészeti Zrt. központjában előadásokkal kísért szakmai fórumra került sor az erdők állapotáról, a klímaváltozás hatásairól és az erdészeti ágazat alkalmazkodási lehetőségeiről.

A tanácskozáson Mocz András, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára áttekintést adott a hazai erdők állapotáról és az éghajlatváltozással kapcsolatos kilátásokról.

Dr. Johannes Schima, az osztrák BMLUK minisztérium erdészeti szekcióvezető-helyettese az osztrák erdészeti ágazat klímaadaptációs kihívásait ismertette. Gángó Csaba, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezérigazgató-helyettese a vasi állami erdőkben tapasztalható lucfenyőpusztulásról és annak gazdálkodási következményeiről számolt be. Dr. Heino Konrad, az osztrák Szövetségi Erdészeti Kutatóintézet (BFW) Ökológiai genetika osztályvezetője bemutatta a feketefenyő genetikai kutatására és klímaadaptációjára irányuló osztrák projektet. Dr. Borovics Attila, az SOE ERTI főigazgatója pedig ismertette a magyar erdészeti kutatás klímaadaptációval kapcsolatos eredményeit és a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit.

A szakmai egyeztetések során egyértelművé vált, hogy a genetikai erőforrások, a megfelelő szaporítóanyag és a döntéstámogatás kulcsszerepet játszanak a klímaadaptív erdőgazdálkodásban.

A találkozó végén mindkét fél kifejezte szándékát a magyar–osztrák erdészeti kutatási együttműködés további erősítésére.

A program megszervezéséért és a professzionális magyar–német tolmácsolásért köszönet illeti Dr. Kovács Gyula minisztériumi tanácsadót.

Fotók: Nemes Piroska, Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Szerző(k): Ábri Tamás, Benke Attila, Borovics Attila, Honfy Veronika, Keserű Zsolt, Rédei Károly, Schiberna Endre

Az agrármérnöki, illetve a kapcsolódó szakok képzési rendjében az erdészeti ismeretek oktatásának hosszú évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak. Ennek legfőbb indoka, hogy az erdők és a rájuk jellemző gazdálkodási formák (üzemmódok) elválaszthatatlanok a természeti erőforrások okszerű és tartamos fenntartásától, hasznosításától, valamint ebből is következően a rentábilisan nem hasznosítható mezőgazdasági földterületek erdősítéssel, illetve különböző célú faültetvények létesítésével történő hasznosításának kérdéskörétől.

Mindezen célok eredményes megvalósításának egyik legkézenfekvőbb, több százezer hektárt érintő módja az ültetvényszerű fatermesztés kínálta lehetőségek szakszerű, az ökológiai, a termesztési-technológiai, valamint az ökonómiai szempontokat egyaránt figyelembe vevő kiaknázása.

A könyv szerkesztője és társszerzője Rédei Károly erdőmérnök, az MTA doktora, nem csupán az ültetvényszerű fatermesztés elméleti kérdéseiben, hanem gyakorlati és kutatás-fejlesztési munkákban is meghatározó szereplő. Az egyik legjelentősebb fafaj, a fehér akác termesztésének és nemesítésének kérdései évtizedek óta fő kutatási területét képezik. Az 1970-es évek végétől kötődik ehhez a témához, és szisztematikusan foglalkozik az akácosok termőhelyi viszonyainak javításával, technológiai kérdéseivel, valamint gazdasági és ökológiai jelentőségével.

A mű több, a témában jártas társszerző bevonásával készült, így számos szakterületet lefed a mezőgazdálkodási erdőgazdálkodás témáján belül. A könyv célközönsége széles, nemcsak agrárképzésben részt vevő egyetemi hallgatók számára szolgál tankönyvként, hanem gyakorló szakemberek, erdőgazdálkodók, a témában érintettek is haszonnal forgathatják. Napjainkban különösen aktuális a téma, a fenntarthatósági törekvésekkel párhuzamosan az erdőtelepítések nemzetközi és országos szinten is előtérbe kerültek. Magyarország kormánya célul tűzte ki, hogy 2030-ra az ország területének 27%-a erdővel vagy fával borított legyen, amihez ~ 250 ezer hektár új erdő telepítésére van szükség (Nemzeti Erdőstratégia). Ezért is különösen fontos egy olyan átfogó mű, amely bemutatja az ültetvényszerű fatermesztés elméleti alapjait, gyakorlati megvalósíthatóságát és legfrissebb eredményeit.

A könyv kilenc fejezetben, logikusan felépítve tárgyalja az ültetvényszerű erdőgazdálkodás témakörét, kiegészítve előszóval, irodalom-jegyzékkel és képmelléklettel. Már az előszó világosan kijelöli a könyv fókuszát és rámutat arra, hogy a fatermesztő ültetvények létesítése az egyik legkézenfekvőbb lehetőség a mezőgazdaságilag nem művelt területek hasznosítására.

Az 1. fejezet rövid áttekintést ad a fogalmi hátterekről, az erdőgazdálkodás multifunkcionális feladatairól és a tartamosság/fenntarthatóság elvéről, követelményeiről. Táblázatos formában ismerteti az erdő hármas funkcióját, annak jelentőségét, ökoszisztéma szolgáltatásokkal való összefüggését, melynek összehangolása, valamennyi erdőgazdálkodással foglalkozó szakember feladata, az erdőgazdálkodás alapja. A jegyzet a fenntartható erdőgazdálkodás fogalmát abban az értelemben alkalmazza, hogy az magában foglalja az erdők mérhető és nem mérhető ökoszisztéma szolgáltatásainak egyensúlyát és a jó gyakorlatok alkalmazását a jövő generációinak érdekében.

Ez fontos keretet ad az egész könyvnek, mely szerint az ültetvényszerű fatermesztést is a fenntarthatóság és a multifunkcionalitás szempontjából kell vizsgálni.

A 2. fejezetben a szerzők a történeti és nemzetközi kitekintéstől indulva mutatják be a hazai ültetvényes fatermesztés fejlődését és jelen helyzetét. Világviszonylatban az összes erdőterület több mint 7%-át, mintegy 275 millió hektárt teszik ki az ültetvényszerűen kezelt erdők és faültetvények. Magyarországon a második világháború utáni fahiány hívta életre a nagyszabású ültetvény-telepítéseket, elsősorban gyors növésű nemesnyár és akác fajokkal, melyekkel sikerült tehermentesíteni az őshonos erdőket.

Napjainkban a hazánkban az erdővel borított terület 38%-át, ami mintegy 760 ezer hektár, már ültetvényszerű, nagyrészt tájidegen fafajokból álló erdő vagy faültetvény teszi ki. A könyv hangsúlyozza, hogy a nagymértékben egzóta fafajokból álló ültetvények biodiverzitása általában elmarad a természetközeli erdőké mögött, ezért természetvédelmi területen véghasználat után, a természetvédelmi és erdőgazdálkodási jogszabályok az őshonos fafajokkal való felújítást preferálják. Miközben a faipar alapanyagigényét figyelembe véve az ültetvényszerű fatermesztés jelentősége nem fog csökkenni. A 2. fejezetben további, a könyv témájához szorosan kapcsolódó alapfogalmak kerülnek meghatározásra. A fejezet szerzői röviden ismertetik az ültetvényes fatermesztés jellemzőit.

A 3. fejezet a termőhely-értékelés ismérveit veszi sorra, részletesen tárgyalja az éghajlati adottságokat, a klímakategóriákat, és ismertet egy új innovatív mutatót, az egyszerűsített erdészeti szárazság mutatót (FAI) a szárazság mértékének jellemzésére.

Külön alfejezet foglalkozik a vízháztartási viszonyokkal és a talajtani jellemzőkkel. Ezek az ismeretek lényegesek ahhoz, hogy a telepítő szakember a megfelelő fafajt válassza a konkrét területre, figyelembe véve a termőhelyi adottságokat és a klímaváltozás hatásait is. A könyv ezen fejezete tehát tudományos megalapozottsággal, de közérthetően fekteti le a termőhely által befolyásolt, telepítési döntéshozatalhoz szükséges alapokat.

A 4. fejezet az ültetvényszerű fatermesztésben alkalmazott technológiai munkaműveleteket mutatja be lépésről lépésre. Ide tartozik a terület-előkészítés, a talaj előkészítés, az ültetési hálózat tervezése, továbbá az erdősítés különböző módszerei. A fejezet kitér az elegyes állományok létesítésének módjaira is, mely téma különösen aktuális a biodiverzitás megőrzésének szempontjából, hiszen a biodiverzitás növelésére, az élőhelyek megőrzésére, az elegyes állományok szolgálnak. A 4. fejezet további részeiben szó esik az erdősítések ápolásáról, védelméről és műszaki átvételéről. Ez a fejezet tulajdonképpen technológiai útmutató, amely részletesen ismerteti a telepítés kivitelezésének gyakorlati tudnivalóit a hazai viszonyok között. Végigveszi azokat a lépéseket, melyekre egy telepítést végző szakembernek figyelnie kell, ezáltal kitűnik a jegyzet gyakorlati hasznosíthatóságának jelentősége.

Az 5. fejezet a hazai ültetvényszerű gazdálkodás 10 legfontosabb, gazdálkodási szempontból meghatározó fafajának részletes bemutatását tartalmazza. Alfejezetenként veszi sorra az egyes fafajokat, kitér az adott faj ökológiai igényeire, nemesítési hátterére, telepítési és nevelési technológiájára, valamint a megvalósítható termesztési célokra. Nagyon hasznos, hogy a könyv ezeknél a fafajoknál erdőnevelési modelleket mutat be, hazai fatermési táblákra támaszkodva. Az ilyen tudásanyag beépítése azt jelzi, hogy a jegyzet tudományosan megalapozott, ugyanakkor kifejezetten gyakorlatorientált, a terepi szakember és a hallgató egyaránt megtalálja benne azokat az iránymutató adatokat, amelyek mentén tervezni tudja a gazdálkodást. A fejezet végére az olvasó átfogó képet kap arról, hogy a különféle fafajok mire használhatók és hogyan kell őket ültetvényben nevelni.

A 6. fejezet az ültetvényszerű fatermesztés különleges eseteit veszi sorra, amelyek túlmutatnak a hagyományos erdőgazdálkodási célú faültetvényeken. Ilyen az energetikai célú faültetvény, vagyis a kifejezetten rövid vágásfordulójú, intenzív ültetvény, bioenergia termelésére; a szennyvíztisztító faültetvény, ahol a gyors növekedésű fákat szennyvizek kezelésére, a tápanyagok növényi felvételére használják fel; a nemesnyár ipari célú ültetvények, amelyek magas minőségű fűrészipari, lemezipari rönköt vagy egyéb ipari alapanyagot termelnek rövid idő alatt, valamint egyéb, speciális célú plantázsok, klóngyűjtemények és fajta-gyűjtemények, melyeket kutatási, nemesítési vagy génmegőrzési céllal hoznak létre.

A fejezet jelentőségét az adja, hogy rámutat: az ültetvényszerű erdőgazdálkodás mennyire sokoldalúan alkalmazható. Az energetikai faültetvények például a megújuló energiaforrások között kapnak szerepet. A szennyvíztisztító ültetvények bemutatása pedig egyértelműen újszerű téma, amely átvezet az agronómia és a környezettechnológia területére. A fejezet tárgyalja a nemesnyáras iparifa ültetvények új generációját is, kitérve a legújabb klónokra és termesztési eljárásokra, melyekkel akár 20-25 éves vágásfordulóval, széles évgyűrűs, jó minőségű faanyag állítható elő. Ezek az információk a faipari szakemberek, vállalkozók számára különösen fontosak, hiszen a piac igényeihez igazodó alapanyagot csak modern technológiákkal lehet gazdaságosan kitermelni. E fejezet ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a hazai jogszabályok az ilyen ültetvényeket sok esetben eltérően kezelik a klasszikus erdőktől.

A 7. fejezet hiánypótló rész, mely az agrárerdészeti rendszereket mutatja be. Az agrárerdészet, vagy agroerdészet, az utóbbi években ismét előtérbe került, hiszen kombinálja a mezőgazdasági termelést az erdőgazdálkodással, integrált rendszereket hozva létre a fenntarthatóbb földhasználat érdekében, figyelembe véve a klímaváltozás hatásait. Az agroerdészet fogalma szerint ezek olyan földhasználati rendszerek, ahol évelő fás szárú növényeket szándékosan kombinálnak ugyanabban a gazdálkodási egységben lágyszárú növényekkel és/vagy állatokkal, és a komponensek között jelentős ökológiai kölcsönhatások vannak.

A fejezet elején a szerzők rendszerezik az agrárerdészeti rendszerek típusait, és rámutatnak arra, hogy a kategóriák a gyakorlatban sokszor keveredhetnek. Az elmúlt években számos kísérleti telepítés indult az országban, ahol tág hálózatú faültetvények sorközeiben különféle szántóföldi vagy kertészeti növényeket termesztenek, és az ültetvények ökológiai, fiziológiai, ökonómiai összefüggéseit vizsgálják. A fejezet tárgyalja a mezővédő erdősávok agronómiai hatásait, a fás legelők szerepét, valamint a köztes művelés technológiáit is. Kiemeli, hogy az agrárerdészeti rendszerek iránt főként az extenzív és ökológiai gazdálkodók, továbbá a méhészek érdeklődnek, de a magánerdő-gazdálkodók részéről is nő az igény az ültetvények sorközeinek hasznosítására.

A 8. fejezet a hozamvizsgálati módszereket ismerteti; ez a fejezet afféle módszertani útmutató, amely bemutatja, hogyan lehet meghatározni egyes fák térfogatát, illetve faállományok fatérfogatát és növedékét. A szerzők példákon keresztül szemléltetik a számításokat, bemutatják, hogyan használhatók a fatermési modellek az ültetvények esetében. Az eredmények mérése és kiértékelése az alapja annak, hogy a későbbiekben tovább javíthassuk az ültetvények hatékonyságát.

Végül a 9. fejezet az erdőgazdálkodás és az ültetvényszerű fatermesztés jogi szabályozását tekinti át felsorolásszerűen. Kitér a legszükségesebb tervezési előírásokra, szempontokra. Ezzel a fejezettel válik a könyv komplex egésszé. Az olvasó nemcsak az ökológiai, technológiai tudnivalókat ismeri meg, a fejezet a jogi-adminisztratív ismeretek szükségességére is felhívja a figyelmet, amely elengedhetetlen a gyakorlatban.

A könyv tartalmi felépítése átfogja a mezőgazdasági erdőgazdálkodással kapcsolatos ismeretek teljes spektrumát az elméleti alapoktól, a termőhelyi és technológiai ismereteken át, egészen a különleges alkalmazásokig. A fejezetek logikusan követik egymást, ugyanakkor mindegyik önmagában is értelmezhető egység, amelyekhez az olvasó bármikor visszanyúlhat egy-egy felmerülő kérdés kapcsán. A képmelléklet és az ábrák, táblázatok gazdag tárháza vizuális segítséget nyújt a megértéshez. Mindez a felépítés és szemléletesség a könyvet kiváló oktatási segédletté teszi, nem csupán elméleti alapokat nyújt, hanem átfogó kézikönyvként használható.

A könyv egyik legerősebb oldala annak gyakorlatorientáltsága. Bár tudományos igényességgel íródott, nyelvezete és szerkezete mégis lehetővé teszi, hogy a terepi szakemberek, erdőgazdálkodók is könnyedén használni tudják kézikönyvként.

Kézzelfogható tudást nyújt nem csak a hallgatóknak, hanem a gyakorlati szakembereknek is. A könyv több területen is olyan naprakész ismereteket közöl, amelyek újdonságnak számítanak, például az agrárerdészeti rendszerek bemutatása az egyik legfontosabb új elem. Ötvözi a legfrissebb tudományos eredményeket a gyakorlati innovációkkal, és mindezt úgy, hogy az olvasó számára világos legyen az újdonságok gyakorlati haszna.

A kötet szakmai tartalma mellett elsősorban oktatási célra szánt mű, amely a felsőoktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésben is jól használható. A könyv didaktikailag átgondolt felépítésű. A bevezető jellegű 1–2. fejezet megalapozza a fogalmakat és keretet ad, majd a középső fejezetek egyre mélyebben mennek bele a gyakorlati ismeretekbe, végül a záró fejezet a jogi környezet összegzésével teljes képet ad.

Az egyes fejezetek és alfejezetek számozása egyértelmű hierarchiát jelez, megkönnyítve az olvasó tájékozódását. A tankönyvszerű struktúra lehetővé teszi, hogy akár tananyag-modulonként vagy tematika szerint is fel lehessen dolgozni az anyagot.

A szöveg szaknyelven íródott, de stílusát tekintve közérthető és magyarázó jellegű. A szaknyelv egységes, a definíciók pontosak, a mondatok világosak, nem túlzottan hosszúak, így az olvasó követni tudja az érvelést. A könyv kerüli a felesleges retorikai díszítéseket; stílusa szakmai, de olvasmányos. Terjedelme (150 oldal mellékletekkel) lehetővé teszi az önálló tanulást is, a hallgató a fejezeteket saját tempójában feldolgozva is komplex ismeretet szerez a témáról. Anyaga jól integrálható különböző kapcsolódó szakmai tantárgyakba, például Agroerdészeti mérnök mesterszakon.

A fenntartható erdőgazdálkodás és az ültetvényes fatermesztés kérdései ma már stratégiai szintű célkitűzések tárgyai. Rédei Károly könyve értékes kapaszkodókat nyújt, és számos ponton kapcsolódik az aktuális irányelvekhez. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik a téma iránt érdeklődnek, hallgatóknak, oktatóknak, erdőmérnököknek, agrármérnököknek; a könyv átfogó ismeretet ad az ültetvényszerű fatermesztés legújabb, innovatív hazai gyakorlatáról.

Jámbori Zsuzsanna, PhD-hallgató, Soproni Egyetem

A kiadvány pdf-verziója díjmentesen letölthető / a nyomtatott változat itt rendelhető.

forrás: Debreceni Egyetemi Kiadó / Debreceni Szemle