Ezért itt, ezúton szeretnék búcsúzni. Egyrészt azért is, mert én is tanítottam a technikum jogelődjében és így, mint kolléga is szólhatok, másrészt a faipari szakmát elég régen művelem, így a szakma nevében is emlékezem és búcsúzom.

Erika 1982. óta dolgozott az iskolában magyar-történelem szakos tanárként. Mi már nem voltunk közvetlen kollégák, mert én két évvel előbb befejeztem a tanári pályát, más területen folytattam, de igen szoros kapcsolatban maradtam az iskolával és így ismertem a tanárok munkáját. Az élet úgy hozta, hogy a fiam is itt végezte a középiskolát és Erika volt az osztályfőnöke. A kapcsolat tovább szélesedett. Jó tanárnő volt, kellő szigorral, de sok szeretettel irányította a kamasz gyerekeket. Meggyőződése volt, hogy a szakiskolát végző tanulóknak is széleskörű humán ismerettel kell rendelkezni. Mindent elkövetett, hogy a tudást megfelelő szinten átadja, és az rögzüljön is. Sok évfolyam köszönhette neki irodalmi és történelmi tájékozottságát. Úgy hiszem, hogy a diákok tisztelték és becsülték munkáját. Sok kedves történet maradt fenn és az idő múlásával egyre szépülve és színeződve a tanulók emlékezetében.

1993-ban igazgató helyettes lett. Sokat dolgozott, aktívan részt vett az iskola szakmai átalakításában. Úgy láttam, hogy szerető gondossággal, de aktív határozottsággal igyekezett szervezni az iskolai kollektíva munkáját is.

2015-ben igazgató lett. Többször és sokat beszélgettünk a szakoktatás jelenéről és jövőjéről. Nehéz időszakban lett vezető. Látni és érezni is lehetett, hogy nagyon megviseli a szakoktatás helyzete és ezen belül az iskola jelene és jövője. Úgy érzem, többek között ez is nagyban befolyásolta egészségi állapotát.

61 éves volt, amikor elment.

Nagyon sokan szerették, tisztelték és becsülték. TANÁRNŐ nyugodj békében.

Isten Veled.

Kálmán István

Kiegészítés:

A Kozma Lajos Technikum így búcsúzott honlapján Borbola Erikától.