Az INS adatai szerint a lombos fafajok a kitermelt faanyag teljes mennyiségének 60,3%-át tették ki, míg a tűlevelűek aránya 39,7% volt. A kitermelt lombos fafajok közül a bükk volt a legfontosabb, a teljes famennyiség 32,1%-ával.

A hengeresfa mennyiségének növekedését a tűlevelűek mennyiségének 5%-os emelkedése és a lombos fafajok mennyiségének 8,6%-os bővülése támogatta 2024-hez képest.

A 2025-ben kitermelt hengeresfa legnagyobb részét rönkgyártásra szánták, amely a teljes mennyiség 46,5%-át tette ki. A tűzifa aránya 40,7% volt az INS szerint. A változás az erdőkitermelésben akkreditált gazdasági szereplők által közölt adatokat tükrözi.

forrás: informat.ro

A Mecsekerdő Zrt. legújabb Erdőmánia-filmjében dr. Molnár Dénes erdőgondnok a helyszínen mutatja be a bükkösök állapotváltozását és az alkalmazkodást szolgáló erdészeti munka irányát.

Egyetlen fa történetétől az állomány állapotáig

A Mecsekerdő Zrt. egy 2015-ben megkezdett monitoring keretében évről évre követi egy érintett erdőrészlet faállományának változását. A szabályos hálózatban kijelölt 32 darab, egyenként 500 négyzetméteres mintaterületen minden évben megmérik a fák mellmagassági kerületét, és rögzítik állapotuk változását. A mintába került fák között 2015-ben a legnagyobb bükk egy mintegy százéves, 33 méter magas, közel 80 centiméter törzsátmérőjű fa volt. Akkor még egészségesnek látszott, később azonban gombák jelentek meg rajta, 2019-ben pedig már egyetlen élő hajtása sem maradt. Ma részben álló facsonkként, részben fekvő holtfaként számos erdei élőlénynek biztosít élőhelyet.

Egy-egy idős fa pusztulása még az erdő természetes változásának része. Az igazi figyelmeztető jel az, amikor a hanyatlás már nem elszórtan jelentkezik, hanem egyre több fát érint, és a zárt lombkorona folytonosságát is veszélyezteti. A mecseki bükkösök egyes részein ma már ennek a jelei láthatók.

Miért vált sérülékennyé ez az erdőtömb?

A víz- és hőstressz közvetlenül is megterheli a fákat, legyengült állapotban pedig a károsítókkal és kórokozókkal szemben is kevésbé képesek védekezni. A folyamat elsősorban a 315 hektáros tömb déli–délnyugati részein feltűnő. Leginkább a magas elegyarányban jelen lévő bükköt érinti, de más fafajokon is megfigyelhetők a leromlás jelei.

A terület fáit 1897 és 1906 között, alig tíz év alatt termelték le, ezért az utánuk kialakult (kialakított), jellemzően 120 évnél idősebb állomány ma is lényegében egykorú. Az ilyen léptékű, rövid idő alatt végzett kitermelés ma már elképzelhetetlen lenne. A jelenlegi fák több mint 120 éves élete során jelentősen megváltoztak azok a klimatikus viszonyok, amelyek között az állomány fiatal korában fejlődésnek indult. Mivel a fák nagy része hasonló korú és állapotú, leromlásuk is közel egy időben, nagyobb összefüggő területen jelentkezhet. A melegebb és szárazabb viszonyokat várhatóan jobban tűrő fajok – például a mezei juhar, a virágos kőris és a barkócaberkenye – jelen vannak, de többnyire csak kis arányban. Korábban nem tartoztak a területen folyó, elsősorban a bükkre és a tölgyre építő erdőgazdálkodás fő irányához.

Az elegyes erdő kialakításához aktív segítség kell

A területen természetes úton a bükk újul a legerőteljesebben, ráadásul a szarvas és az őz a többi megjelenő fafajt szívesebben fogyasztja nála. Vad elleni védelem és tudatos kezelés nélkül ezért ismét bükk által uralt, kevéssé elegyes állomány fejlődhetne ki.

Ezt mutatja a filmben bemutatott, 0,70 hektáros erdőfelújítás is. Az azon belül elkerített 700 négyzetméteren, a vad rágásától védve ma 18 fafaj újul, míg közvetlenül mellette a korábbi állománynál is nagyobb bükkdominanciájú fiatal erdő fejlődik. Ennek és néhány hasonló területnek a tapasztalatai alapján a Mecsekerdő munkatársai ma már minden kerítéssel védett erdőfelújításban törekszenek a lehető legnagyobb elegyesség kialakítására. Ehhez a kerítés mellett szükség van a konkurens növényzet körültekintő szabályozására, később a fafajok közötti tudatos válogatásra, helyenként pedig szárazságtűrő fajok pótlására is. A cél nem a bükk eltüntetése, hanem annak megakadályozása, hogy ismét szinte kizárólagossá váljon.

Nincs kockázatmentes döntés

A jelenlegi állomány állapota sok helyen már nem teszi lehetővé, hogy kizárólag szálankénti beavatkozásokkal alakítsák át. A mai erdőfelújítások a történeti, több száz hektáros kitermeléshez képest jóval kisebb egységekben történnek, de közöttük 2–3 hektáros vágásterületek is vannak. Ezek megszakítják a zárt erdőképet, és helyi szinten az erdei mikroklímát sem őrzik meg. Ilyen beavatkozás akkor szolgálhatja a hosszú távú alkalmazkodást, ha a felújítás sikeresen és minél gyorsabban megindul, és a helyén elegyesebb, állékonyabb erdő fejlődik.

Ha túl korán avatkoznak be, szükségtelenül sérülhet a még működő erdőborítás és az erdei mikroklíma. Ha túl sokáig várnak, az állomány magától is elveszítheti záródását, miközben a pusztuló fákból egyre kisebb eséllyel készülhet hosszú élettartamú fatermék. Ezzel gazdasági érték és a tartós széntárolás lehetősége is elvész, miközben a következő erdő felnevelésének és védelmének költségei megmaradnak. Ezek fedezetét a hazai erdőgazdálkodásban jelentős részben a kitermelt fa utáni bevétel biztosítja. Ez nem jelenti azt, hogy minden pusztuló fát ki kell termelni: az álló és fekvő holtfa nélkülözhetetlen élőhely. A szakmai döntés az időzítésről és a területi léptékről szól – arról, hogyan őrizhető meg a jelenlegi erdő értékeinek minél nagyobb része, miközben megteremtik a következő erdő feltételeit.

A mostani elegyesség a jövő változatosságának alapja

„A magára hagyás ebben a helyzetben nem semleges döntés. A nagy területen egykorú állomány egy korábbi gazdálkodás és egy korábbi klíma viszonyai között alakult ki. Most az elegyességet kell útjára indítanunk, a korábbinál jóval kisebb felújítási egységekben. A különböző növekedésű, állékony erdőben később könnyebb lesz a térbeli és korosztályi változatosság kialakítása. A cél az, hogy a következő erdőben már finomabb beavatkozásokkal, a zárt erdőborítást folyamatosabban fenntartva dolgozhassunk” – fogalmazott dr. Molnár Dénes erdőgondnok.

A gyorsan változó klíma a hazai erdőgazdálkodást is alkalmazkodásra kényszeríti. A feladat nem pusztán a jelenlegi állománykép fenntartása, hanem az erdőborítás és az erdő működőképességének hosszú távú megőrzése.

A témáról készült Erdőmánia-film az alábbi linken tekinthető meg: https://youtu.be/CJEOkNAR6xE

forrás: Mecsekerdő Zrt. / Erdőmánia

Augusztusi (z)avar – őszi színek és hulló levelek a bujáki erdőkben

A kialakult aszályos helyzet, a talajvíz és a felszíni víz nagymértékű csökkenésének eredményeként, a fák védekezésből ledobják leveleiket, ezáltal csökkentve a párolgást és a vízveszteséget. A végeredmény: sárguló lombkoronák és halmozó falevél rétegek a talajon.

Barlangok és szorosok – Szafaribuszos felfedezés a Bükkben

A Bükk-hegység már szerepelt műsorunkban, most azonban egy olyan arcát mutatjuk meg, amelyet eddig még nem láthattak, Nézőink. Egy izgalmas szafari jellegű túrába kapcsolódtunk be, amely az elmaradhatatlan nyitott buszos utazással kezdődött.

A teljes műsor (26:00)

– Augusztusi (z)avar – őszi színek és hulló levelek a bujáki erdőkben
– Barlangok és szorosok – Szafaribuszos felfedezés a Bükkben

Forrás: Hazai Vadász
Szerkesztette: MM

Megszólalók:
Berger Péter erdőgondnok, Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészet
Adamik Péter gyárigazgató, Bakonyerdő Zrt. Franciavágási Fűrészáru Gyár
Regenye Tamás faárukészítő – fajátékok alkatrészeit készíti
Keserű József tulajdonos, Keserű és Fiai Kft. – legidősebb interjúalany

Műsorvezető: Szalga Bogi

A Bakonyerdő Zrt. által fenntartható erdőgazdálkodási módszerekkel kezelt bakonyi erdőkből származó fa ma is természetes és értékes alapanyaga a mindennapoknak. A Bakonyban a fa feldolgozása és felhasználása évszázados hagyományokra épül, a belőle készült tartós termékek hosszú időn keresztül megőrzik a fa növekedése során megkötött szenet is.

A Bakonyerdő Zrt. által kezelt, állami tulajdonú erdőkből származó fa egyrészt a térség egyik legfontosabb megújuló nyersanyaga, másrészt olyan helyi tudás és hagyomány alapja, amely generációkon átívelve kapcsolja össze az erdőt, a mesterségeket és a mindennapi életet. A fenntartható erdőgazdálkodással kezelt bakonyi erdők fája ma is értéket teremt: feldolgozva műhelyekben, otthonokban és használati tárgyakban él tovább.

Több évszázados hagyomány a Bakonyban

Bakonybélben és környékén a famegmunkálás már a 18. századtól fontos megélhetési forma volt. A természeti adottságok miatt, a településen a faeszköz-készítés korán jelentős jövedelemforrássá vált, és a 19. századra Bakonybél valóságos fafaragó faluvá fejlődött. A helyiek nem egyszerűen használták a fát, hanem magas szintű mesterségbeli tudással dolgozták fel: a faluban és a környéken a famunkából élő kézművesek, napszámosok és kereskedők külön réteget alkottak, a bakonybéli portékák messze földre eljutottak. A helyi termékeket a Dunántúlon kívül külföldi kereskedők is vásárolták, a mesterek tudását más országokban is megbecsülték. 

A bakonybéli faművesek elsősorban a mindennapi élethez és a munkához szükséges, tartós és praktikus tárgyakat készítettek. Szerszámnyelek, favillák, fagereblyék, talicskák, létrák, vágódeszkák, háztartási eszközök és gazdasági használatra szánt faáruk kerültek ki a kezük alól, de készítettek kisebb szerszámokhoz nyeleket, kenyérlapátot, zsámolyokat, botokat és számos egyéb háztartási és gazdasági eszközt. A mesterek legfontosabb alapanyaga a bükk volt, amelyet sokoldalúsága miatt „mindenes” faként tartottak számon, míg a rugalmasságot igénylő eszközökhöz gyakran kőrist használtak. Külön értéke volt ennek a hagyománynak a takarékos szemlélet: a lábon megvett fáknak a tövétől a legkisebb gallyig igyekeztek minden részét hasznosítani. Ez a gondolkodásmód ma is korszerű üzenetet hordoz: a természetes alapanyag érték, amelyet felelősen kell felhasználni. 

Fenntartható erdőből a mai használati tárgyakig

A Bakony erdeiből származó faanyag, ma is jól követhető értékláncban jut el a felhasználóig. A térségben meghatározó fafaj a bükk, kisebb mennyiségben tölgy és más fafajok is biztosítják a minőségi alapanyagot. Az erdőből kikerülő rönkök feldolgozó üzembe kerülnek, ahol fűrészáru, deszka, palló készül belőlük, hogy ezután további műhelyekben és gyárakban nyerjék el végleges formájukat. A fa útja, így az erdőtől a feldolgozáson át egészen a kész bútorokig, padlóburkolatokig, építőipari elemekig, szerszámnyelekig vagy éppen játékalkatrészekig követhető.  A bükkből parketta, bútor, szerszámnyél, gyerekjáték-alkatrész, hintaalkatrész vagy akár szánkóléc is készülhet. A helyi feldolgozók tapasztalata szerint a bükk tartós, jól megmunkálható és esztétikus alapanyag, ezért ma is keresett a különböző termékek gyártásában. A Bakonyból származó fa jelen van az otthonokban, a műhelyekben, a kéziszerszámokban és a gyerekek játékai között is. 

A fa, mint alapanyag klímavédelmi jelentősége

A fából készült tartós tárgyak és eszközök klímavédelmi szempontból is jelentős értéket képviselnek. Amíg ezek a termékek használatban vannak, megőrzik azt a szenet, amelyet a fa növekedése során megkötött. Vagyis a hosszú élettartamú fatermékek nemcsak használati értéket képviselnek, hanem a szén hosszabb távú tárolásához is hozzájárulnak. Ezért különösen fontos, hogy a fenntarthatóan kezelt erdőkből származó fa minél nagyobb arányban tartós, értékes termékekben hasznosuljon.

A Bakonyerdő Zrt. számára a fa felhasználása egyszerre jelent hagyományt, gazdasági értéket és jövőbe mutató szemléletet. A bakonyi erdők fája olyan termékekben él tovább, amelyek sokszor éveken, évtizedeken át szolgálják az embereket, miközben kapcsolatot teremtenek az erdő, a mesterségek és a fenntartható anyaghasználat között.

Ezt a kapcsolatot mutatja be az Erdőmánia új epzódja is, amely a bakonyi fa útját követi végig az erdőtől a feldolgozáson át a kész termékekig, felidézve a térség faipari hagyományait és mai szereplőit is. 

Ha még nem tetted, érdemes ellátogatnod az Erdőmánia YouTube-csatornájára.
És ha még nem iratkoztál fel, most itt az idő! Így biztosan nem maradsz le semmiről.

forrás: Erdőmánia

2025. október 18. és november 16. között a hajlítottfa-bútor, azon belül is a korszakalkotó Thonet 184 éves története egy válogatás alapján volt látható a Kiscelli Múzeum templomterében. E. Szabó László bútorgyűjteményéből és ízelítő a technológia legújabb darabjaiból. A belsőépítész több évtizedes gyűjteménye és egy ritka korabeli mintafüzet [2] együtt teszik láthatóvá, hogyan vált a hajlított fa Európa egyik legszélesebb körben használt designnyelvévé — és hogyan írta át a hétköznapi tárgyak történetét.

A forradalom anyaga: a hajlított bükkfa. A 19. század első felében a fa még ellenálló, szeszélyes, a mesterek által tisztelt és óvatosan kezelt természetes anyag volt. Michael Thonet felismerte, hogy a bükkfa homogén szerkezetű, sűrű szövésű rostjai alkalmasak arra, hogy gőzöléssel meglágyuljanak, majd acélsablonok közé rögzítve új formát kapjanak. 1841-ben szabadalmaztatott eljárása [3] a fabútoripar legjelentősebb technológiai áttörése lett. A fa itt először viselkedett ipari anyagként: nem faragták vagy csapolták, hanem irányították — meghajlították. Ez az átmenet a kézművességtől az ipari logikáig nem csupán a gyártást változtatta meg, hanem a forma lehetőségeit is: légies ívek, minimális elemek, könnyű, mégis tartós szerkezetek jelentek meg.

Anyagpoézis – A fonat, mint szerkezet és mintázat. A Thonet-szék másik védjegye a hatlyukú rattan fonat, a „Thonet szövet”. [4] Ez egy olyan kézi technika, amely egyszerre

• könnyű,
• rugózik,
• szellőzik,
• és nagy teherbírású.

A fonat mindig árnyékot vet: egy második, lebegő mintázatot, amely a tárgy köré új vizuális teret rajzol. Ez a kettősség — szerkezet és ornamentika — a Thonet-ikonográfia egyik legszebb és legidőtlenebb eleme. A fonat nem dísz. A szerkezet része. A könnyedség éppen ebből ered.

A Thonet mint gyártmányrendszer – E. Szabó gyűjteménye és a mintafüzet. A 19–20. század fordulóján a Thonet vállalat volt az első, amely átfogó gyártmánykatalógusokat adott ki. Ezekben százával sorakoztak a modellek: karosszékek, kávéházi székek, háttámlák, fonatminták, pótalkatrészek. A szerző tulajdonában lévő ritka, korabeli mintafüzet pontos képet ad arról, hogyan működött a Thonet mint ipari ökoszisztéma. A katalógus logikája — számozott elemek, cserélhető alkatrészek, állandó méretezés — jóval megelőzte a 20. századi rendszerdesign gondolkodását. E. Szabó László gyűjteménye éppen ezt a rendszert teszi érthetővé, azzá a „nyitott könyvvé”, amelyben a tárgyak nem önmagukban, hanem összefüggéseikben, történetükben és anyagukban állnak előttünk.

A Thonet-forma – ikonok születése. A No. 14-es szék — ma 214-es típus — a világ egyik legismertebb bútordarabja. A széket alkotó hat elem, a két csavaros illesztés és a fonott ülőlap olyan egyszerű, mégis karakteres sziluettet ad, amely azonnal felismerhető. A kávéházak, éttermek, színházak és európai polgári otthonok egy évszázadon át ezzel az ívvel azonosultak. A Thonet-szék lett a modern városi élet vizuális ikonja. A forma nem csupán esztétikai döntés: a hajlítás és a fonat együtt alkotnak szerkezeti rendszert. Ezért vált a tárgy egyszerre törékennyé és erőssé, könnyűvé és tartóssá — és ezért idézi meg a mai designkutatás is újra és újra.

E. Szabó László mint élő archívum. A magyar belsőépítész gyűjteménye három évtized alatt épült fel, és ma a hazai Thonet-kutatás egyik legteljesebb magángyűjteménye. Nemcsak tárgyakat, hanem történeteket, fonatmintákat, sablonrészleteket és ritka dokumentumokat is őriz. Munkáját kurátori szemlélet hatja át: a tárgyakat nem felhalmozza, hanem rendbe állítja, olvashatóvá teszi, kontextusba helyezi. Ennek eredménye a kiállítótér, amelyben a látogató nemcsak nézi a székeket, hanem tanúja lesz annak, hogyan készültek. (Kiscelli Múzeum 2025. október 18. – 2025. november 16.)

A Thonet mint európai történet. A Thonet Testvérek a századfordulóra európai márkává váltak. Bécs, Berlin, Párizs, Budapest, London, New York — az üzletekben ugyanazok a modellek sorakoztak. [5] A magyarországi kávéházi kultúra vizuális identitása szinte összeforrt a Thonet-székkel: a New York kávéház, a Centrál, a Japán, az Abbázia és számos vidéki intézmény alapbútorzata is nagyrészt ilyen székekből állt. A Thonet már azelőtt globális márka volt, mielőtt a fogalom egyáltalán létezett.

Zárógondolat – Hajlított idő. A hajlított fa és a nádfonat mintegy kétszáz éve ugyanazzal a könnyedséggel hordozza a teret, mint születésekor. A Thonet története azt mutatja meg, hogy a design lényege nem csupán tárgy, hanem döntés: meghajlítani az anyagot – és vele a gondolkodás módját is.

Mert, ahogy Michael Thonet mondta: „Hajlik, de nem törik.”

Jegyzetek

1. Michael Thonet (1796–1871) német–osztrák bútortervező és iparos, a hajlítottfa-bútorkészítés úttörője. A Rajna menti Boppardban kezdte munkásságát, 1842-ben Bécsbe költözött Metternich herceg meghívására. Gőzöléses bükkfahajlítási eljárása forradalmasította a fabútoripart.
   Michael Thonet jelmondata: „Es biegt sich, aber es bricht nicht.” Korabeli vállalati nyomtatványokban és a Thonet Testvérek reklámanyagaiban szerepel.
2. A „mintafüzet” a szerző tulajdona másolatban. „Jelen mintafüzet, mely teljes mintakönyvünk kivonatát képezi, ingyen bocsájtatik a t. c. vevőközönség rendelkezéséra. Teljes mintakönyvünket, mely körülbelül 1000 tárgy rajzát tartalmazza. K 4.- előállítási költség ellen bérmentve küldjük szét.” – Írják a a füzet előszavában.
3. Michael Thonet 1841-es szabadalma: az első hivatalos bejegyzés a hajlított faipari technológiáról (Bécs, cs. és kir. udvari szabadalmaztatás).
4. Rattan fonat = A rattan egy természetes anyag, amely a pálmák családjába tartozik, és gyakran használják bútorkészítéshez, kosárfonáshoz. A rattan fonat előnyei közé tartozik a tartóssága, természetes megjelenése és flexibilitása, amely lehetővé teszi különféle formák és minták létrehozását.
5. Magyarországi vonatkozások: a Thonet Testvérek hálózata részeként a Monarchia területén több gyár (Nagyugróc, Besztercebánya, Koritschan) gyártott nagy mennyiségű széket a hazai piacra. A Váci utcai pesti bemutatóteremben a teljes választék elérhető volt. A magyar kávéházi kultúra vizuális identitása a Thonet-székekre épült.

(A fényképek a szerző, dr. Polinszky Tibor felvételei.)

forrás: TervLap

2025. április 1. és 30. között lehetett pályázni a National Geographic és a Hotel Palota Lillafüred közös fotóversenyén, amelyen a Bükk rejtett kincseit bemutató képeket kerestünk. A pályázaton két kategóriában hirdetünk nyertest: a zsűri már kijelölte a szakmai díjazottat, ezzel együtt pedig 9 további, kiemelt képet közönségszavazásra bocsát.

„A versenyre mintegy 80 fotóstól érkeztek a pályaművek, a többség kihasználta a maximálisan beküldhető 3 felvételes határt. A képek között természeti és kulturális tematikájú, téli, tavaszi, nyári és őszi fotók egyaránt akadtak. A zsűri tagjainak nem volt könnyű dolga, hiszen az előválogatás során számos kimagasló felvétellel találkoztak” – mondta Lugosi Péter, a National Geographic magazin online kiadásának szerkesztője és a zsűri tagja.2025-ben a Bükk rejtett kincsei pályázat szakmai győztese Berentés Ágnes lett Bánkúti visszafolyó című felvételével.

„A Bükk-hegység legmagasabban nyíló aktív víznyelőbarlangja Bánkúton, a turistaút mellett nyílik, így lezárt bejáratát valószínűleg sokan ismerik. Azt, hogy mi rejtőzik a mélyében, már sokkal kevesebben. A barlang csak kötéltechnikai felszereléssel járható, hisz lefelé függőleges aknák sora vezet, melyeket az egész évben ott folyó vizek lassú munkája formál. A patak olykor megáradva vízesésként zúdul alá abban a 30 méter mély aknában, amiben a képen levő barlangász ereszkedik” – írja Berentés Ágnes képismertetőjében.

„Ez a felvétel mind vizuálisan, mind a rejtett kincsek megközelítése szempontjából a mezőnyből kiemelkedő pályamű, olyan akcióval, amelytől az ember a képet látva is egy pillanatra összerezzen. Kissé elrugaszkodva még a formai összjáték is ad egy nyomatékot és humort ennek, hiszen a barlangász, a kép »főhőse mintha egy Superman alakú barlangba ereszkedne” – értékelte a fotót Szajki Bálint, a 24.hu fotóriportere és a zsűri tagja.

„Bár számos, turisták által is látogatható barlang van hazánkban, ezek egyike sem mutatja meg azt az érintetlen vadságot, amelyet csak egy hivatásos barlangász láthat. Berentés Ágnes képe ezt az avatatlan szemek elől elzárt dimenziót professzionális szinten teszi láthatóvá, finom földszínekkel, lágy fényekkel és persze az emberrel. Az emberrel, aki a barlang mélyén csak a természet iránti teljes alázattal képes életben maradni, és csak úgy, hogy a társaival együttműködik. Mindannyiunk számára megfontolandó üzenet ez, amelyet a hétköznapokra igazán kölcsön vehetnénk a barlangászoktól” – mondta Landy-Gyebnár Mónika, a National Geographic magazin online kiadásának képszerkesztője, ismeretterjesztő újságíró, a zsűri tagja.

A pályázat végeredménye ugyanakkor ezzel még nem született meg, hiszen a 9, voksolásra bocsátott döntős közül kerül majd ki a közönségkedvenc.

A döntős fotók az alábbi galériában tekinthetők meg, fontos azonban, hogy szavazni nem itt, hanem egy, külön erre a célra kialakított felületen lehet.

Voksolni 2025. május 6. és 15. között tudnak Facebook-regisztrációval rendelkezők, a legtöbb szavazatot kapó nyertes képet május 16-án mutatjuk be.

ng.24.hu

Közép-Szerbia a leggazdagabb erdőben, 48 százalékról van szó, míg Vajdaságban ez a szám mindössze 8 százalék. Az ország erdeinek 16 százaléka bükk, 13 csertölgy, valamint jelentős területen van fehér akác és fenyőfélék. Az erdők 7,5 százaléka mesterséges telepítésnek köszönhetően alakult ki. Sajnos a szerbiai erdőknek mindössze 0,8 százaléka menekült meg az emberi behatástól. Az erdők rengeteg élőlénynek nyújtanak otthont, valamint fontos szerepük a klímaváltozás elleni harcban is. A szerbiai erdők több mint 511 millió tonna biomasszát és 255 millió tonna szenet raktároznak.

forrás: PannonRTV

A DALKOWSKIE DOMB SZÍVE — LENGYELORSZÁG
A bükkfát „Szív”-nek nevezik, mert piros színű levelei szívre emlékeztetnek, népszerű központi helye a gyülekezéseknek, és a turisták ezen a fán kívánnak. Több mint 5000 ember vett már részt itt kertészeti és szilvaterápiás workshopokon.

Hatalmas gratuláció minden fa körüli közösségnek, az országos szervezőknek, és minden fakedvelőnek és szavazónak a hihetetlen támogatásukért.

A fák pótolhatatlanok, többek között fontos elemek, melyek összekötnek közösségeket Európa-szerte, ezért továbbra is tisztelegjünk előttük – mindannyiunkért itt vannak.

Magyarországon jelenleg az Év Fája versenyre nevezés zajlik – április 22-ig.

forrás: European Tree of The Year

A bükkösök minden évszakban fantasztikusak: télen, mintha csak a nehéz, szürke égboltot tartanák öles oszlopaik, tavasszal a legüdébb zöldet a frissen serkenő levelein láthatjuk miközben a fák alatt virágok és medvehagyma-szőnyeg vonzza a zümmögő rovarokat. Nyáron árnyával enyhíti a hőséget és az ízletes gombákkal kecsegtet, ősszel ragyogó aranyruhát öltve susog a szélben, és szarvasok bőgését visszhangozza. Azonban a bükkösök nem szeretik a klímaváltozást, mind a hőség, mind a szárazság megviseli e fát. Ahol ma büszke bükkösök állnak, ott a jövőben más erdőalkotó fajra lesz szükség.

Egy új, a PNAS folyóiratban publikált kutatásban a Liverpooli Egyetem szakembere vezette nemzetközi kutatócsoport a bükköket érintő helyzetet vizsgálta meg, a fa szemszögéből. A hosszú távú (43 évre visszanyúló) megfigyelések és vizsgálatok sora arra jutott, hogy a fák növekedése 28 százalékkal lelassult az utóbbi 20 évben, a hőmérsékleti okokra visszavezethető extra termésképzés miatt.

A növények sokasága válaszol a stresszhelyzetre úgy, hogy minden erejét a szaporodásba fekteti, mintegy „érezve a vesztét” igyekszik az utódlásról gondoskodni. Nem ritka látvány, hogy a csonka vagy épp kiszáradóban lévő fán utolsó 1-2 évében milliónyi termés nő. Számos fa azonban stratégiaként alkalmazza azt, hogy néhány évente extra mennyiségű termést hoz. Az európai bükk (Fagus sylvatica) esetében a termésképzés természetes változékonysága azzal jár, hogy az egyes években 34-szeres különbség is lehet abban, mennyit terem egy fa.

Ma már jól ismert, hogy számos fa, köztük a bükk is igen nehezen viseli az aszályos időjárást. Dr. Andrew Hackett-Pain, a kutatás vezetője elmondta: „Az eredményeink szerint a felmelegedés, az aszályoktól függetlenül azt eredményezi, hogy csökken a fák növekedése, mivel azok az erőforrásaikat inkább a magtermelésre fordítják. Ennek következtében, amint a hosszú távú kutatásaink mutatták, magasabb hőmérsékleten a fák több termést hoztak, ám kevesebbet nőttek.”

Az eredmény amiatt jelentős, mert így világossá vált, hogy még az aszályok által kevésbé sújtott helyszíneken is szenvednek a bükkösök a klímaváltozás hatásaitól.

Míg az 1980-2005 közti időszakban évi 1,6 milliméteres volt a bükkök évgyűrűkön mért átlagos növekedése, addig 2005-2022 között fokozatosan 1,16 milliméterre csökkent. Ez a csökkenés pontosan akkor zajlott, amikor az extra termésérlelés is beindult e fákban. A növekedés-termésképzés közti kapcsolat nem titok, jól tudjuk, hogy a bő termésű években vékonyabb évgyűrűk képződnek.

A bükkfákra alapesetben az a jellemző, hogy a terméseit hol rendkívül bőségesen, hogy igen szűkösen hozza. Ezzel azt tudja a fa elérni, hogy a bükkmakkot fogyasztó állatok nem szoknak rá az állandóan rendelkezésre álló élelemforrásra, mivel a erősen fluktuál.

Ha viszont a felmelegedésre folyamatos termésképzéssel válaszol a fa, az megszakítja ezt a védelmi mechanizmust. Vagyis hiába teremnek a bükkfák sokat, az állatok fel fogják zabálni a többlet termést. Ez pedig azt jelenti, hogy a fák minden igyekezetük ellenére se tudnak több magoncot létrehozni, vagyis nincs értelme annak se, hogy a növekedés kárára teremnek.

A szaporodásuk így károkat szenved, miközben maguk a fák egyre kevesebb szenet tudnak megkötni. Ezek aztán Európa ikonikus fafaján keresztül az erdőkre tovagyűrűző hatásukkal súlyos gondokat fognak okozni. Épp ezért már most érdemes elgondolkodni – és szerencsére számos erdészetben már kísérletek is folynak – azon, hogy milyen fafajokkal lehet majd felváltani a klímaváltozás miatt pusztuló megszokott hazai fákat.

forrás: NG.24.hu

„A bükk és a bükkösök Magyarországon – egy különösen veszélyeztetett fafaj és társulásainak perspektívái” című konferencia és könyvbemutató megnyitóján az államtitkár hangsúlyozta, a bükk a magyar erdők meghatározó fafaja, amely a klímaváltozás hatásait pontosan jelzi. Mind az ország faanyagszükségletének ellátása, mind a gazdálkodói bevételek szempontjából kiemelten fontos fafajról van szó, amelynek jövője veszélyben van, ha nem cselekszünk időben – figyelmeztetett az államtitkár.

Zambó Péter kiemelte, a gazdasági mellett Magyarországon a bükkösöknek kiemelkedő természetvédelmi jelentősége van. A bükkösök térfoglalása országosan 6%, amely a védett és Natura 2000 területeken azonban már 12%-ra nő, az erdőrezervátumok esetében pedig eléri a 30%-ot.

Mivel a legtöbb előrejelzés szerint a klímaváltozás a bükk élőhelyeit jelentősen érinti, a hazai bükkösök fenntartása erős összefogást igényel: a kutatói hálózatok, a gazdálkodók és a természetvédelem összehangolt munkájára van szükség, hogy az erdeink változatossága és a turizmus szempontjából is jelentős fafaj élőhelyei fennmaradjanak. Ezen a területen fontos, és a tudatos erdőkezelési munka eredménye, hogy az elmúlt időszakban jelentősen növekedett az idős, száz évnél öregebb bükkösök aránya, amelyek különösen változatos élőhelyet jelentenek.

Az államtitkár hangsúlyozta, az Agrárminisztérium erdőtervezési szakemberei a jövő erdeivel kapcsolatos célkitűzések megfogalmazásakor azokra a kutatási eredményekre támaszkodnak, amelyek a több mint 100 szakember munkája eredményeként létrejött új szakkönyvben a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából megjelentek.

„Biztos vagyok abban, hogy a bükk-monográfia az erdőkezelők és természetvédők számára egyaránt a jövő hasznos ismeretforrása lesz, és hozzájárul a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez, a bükkösök minél teljesebb arányú megőrzéséhez” – mondta Zambó Péter.

A kiadvány digitális formája itt érhető el.

forrás: AM Sajtóiroda