Hogyan kezdődött a kapcsolatod a bútortervezéssel? Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
Mindig is erős kíváncsisággal fordultam a bútorok és a tárgykultúra felé, és már korán megfogalmazódott bennem az igény, hogy valamilyen formában alkossak. Ennek ellenére a döntés, hogy a bútortervezés irányába induljak el, fokozatosan, lassan érlelődött meg bennem. Ahogy egyre mélyebben megismertem a termékalkotási folyamatot, kezdtem felismerni, hogy talán bennem is meglehet az a képesség és érzékenység, ami szükséges ahhoz, hogy saját tárgyakat tervezzek és valósítsak meg.
Ebben a felismerésben kulcsszerepet játszott munkatársam és mentorom, Bergovecz László töretlen biztatása és támogatása, mely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megpróbáljak egyáltalán ezen a pályán tevékenykedni.

Vannak már olyan szakmai mérföldköveid, akár egy bútor, fontos projekt, díj, kiállítás vagy együttműködés, amelyekre különösen büszke vagy?
A tavalyi év kifejezetten külünleges volt számomra, hiszen először volt lehetőségem több kiállításon is bemutatni bútorterveimet. Ezek közül az első az OTTHONDesign kiállítás volt, ahol a Fabunio támogatásával mutatkozhatott be a branch-5 nevű előszobabútorom. Az ilyen alkalmak mindig hatalmas lendületet adnak, hiszen a személyes visszajelzések, beszélgetések, interakciók hatalmas inspirációs forrást jelentenek.

Mit tartasz eddig a legfontosabb szakmai tanulságnak vagy tapasztalatnak a pályád során? 
A pályám során eddig talán azt tartom a legfontosabb tanulságnak, hogy egy tárgy megalkotása sokkal összetettebb folyamat, mint azt kívülről gondolnánk. Rengeteg türelmet, alázatot és nyitottságot igényel – nem csupán technikai tudást, hanem érzékenységet az anyagokhoz, a funkcióhoz és az emberi igények megértéséhez. 
A tervezés számomra nem egy egzakt művelet, sokkal inkább egy folyamatos gondolkodás és iterációk sokasága a funkció, az anyag és a környezet között. A kész tárgy bemutatása inkább csak egy állomás, mintsem végpont – egy lenyomata annak az időszaknak, gondolatmenetnek, fejlődésnek, munkának, ami mögötte van. 

Mi az, ami előre visz a mindennapokban? Van egy konkrét cél, jövőkép, amit szem előtt tartasz a munkád során?
A mindennapokban leginkább az alkotás öröme visz előre – a folyamat, amelyben egy ötletből prototípusok, kísérletek után egy megfogható tárgy születik. Ez önmagában is izgalmas, de rengeteg motivációt jelent az is, amikor a kész tárgy eljut a felhasználóhoz, és visszajelzések formájában megtapasztaljuk, hogy nemcsak hasznos lett, hanem szeretett részévé vált valakinek az életének. Ugyanakkor hosszabb távon fontos cél számomra, hogy alkotóként hozzájárulhassunk egy demokratikusabb, elérhetőbb designpiac kialakításához. Hiszem, hogy a design nem luxus kell legyen, hanem valódi értékén kínált, tartós és mindenki számára hasznos alternatívát jelenthet.

Melyik általad tervezett/készített bútordarab áll hozzád a legközelebb, és miért?
Bár minden általam tervezett tárgyat valamilyen szempontból izgalmasnak látom, mégis talán a ‘Ginza’ előszobai bútorcsaládhoz tartozó ülőkének van a legkiemelkedőbb jelentősége számomra. Ez volt az első nagy volumenű projektem, így már a megvalósítása is különleges sikerélményt jelentett. Az ülőke komplex struktúrája és az összetett csapolási rendszer kidolgozása külön kihívás volt, ugyanakkor olyan vizuális esztétikát sikerült elérnem vele, amely számomra kiemeli ezt a tárgyat a korábbi munkáim közül.

Hogyan születik meg nálad egy bútor ötlete? Mennyire indulsz ki funkcióból, formából, anyagból vagy egy érzésből?
A bútorötletek nálam nagyon különböző módon születnek: előfordul, hogy egy egyedi megrendelésre készített tárgy továbbfejlesztése indít el egy új projektet, vagy éppen egy személyes igény hívja életre az adott tárgyat. Máskor egy különlegesnek tűnő csatlakozási mechanizmus köré épül fel maga a forma – ilyenkor szinte technikai kíváncsiságból indul az alkotás, majd fokozatosan válik egy funkcionális termékké.

Mennyire fontos számodra a fenntarthatóság vagy az innováció a tervezés során?
A fenntarthatóság kiemelt szerepet játszik a tervezői szemléletemben – különösen napjaink környezeti kihívásait és társadalmi problémáit figyelembe véve. Éppen ezek miatt csatlakoztam három éve a Fészek Részek Projekthez, amely alapelvei a környezettudatos szemléletre épülnek. Munkatársammal, Bergovecz Lászlóval közösen olyan tárgyak létrehozására törekszünk, amelyek nemcsak valóban fenntarthatóak és széles kör számára elérhetők, hanem képesek valós társadalmi igényekre reagálni. Emellett fontos számunkra, hogy ezek a tárgyak párbeszédet kezdeményezzenek a tárgyi kultúrához való viszonyunk alapvetéseiről is – ösztönözve a felhasználót új nézőpontok kialakítására.

Mennyire szeretsz kísérletezni új megoldásokkal, formákkal, anyagokkal?
Tervezéseim során különös figyelmet fordítok az új megoldások keresésére – minden munkámban törekszem újfajta csapolási rendszerek kialakítására, melyek, mint például a Netrix polcrendszernél, akár új funkcióval ruházzák fel a tárgyat, például a rakásolhatósággal. Emellett az anyaghasználat optimalizálása és a gyártási hulladék csökkentése érdekében sokszor olyan formai megoldásokat alkalmaztam, amelyek számomra is újszerűek vagy szokatlanok voltak. 
Kifejezetten izgalmasnak találom az új típusú alapanyagokkal való munkát: a jövőben szívesen integrálnék fenntartható anyagokból készült elemeket a tárgyaimba, és érdekel a hulladékként kezelt anyagok újrahasznosításának lehetősége is – akár új értelmezési keretet adva számukra.

Mesélnél röviden a kiállításon bemutatott bútorodról? Mi volt az alapötlet, milyen funkciót, hangulatot vagy történetet szerettél volna megjeleníteni?
A kiállításon bemutatott polcrendszer tervezésének alapját az elmúlt év során szerzett gyakorlati tapasztalatok adták, ugyanis vállalkozásunk számos polcot készített egyedi megrendelésre. Ezek alapján fogalmazódott meg az igény egy gazdaságos, modulárisan bővíthető rendszer kialakítására. Mivel a végleges ár egyik legmeghatározóbb tényezője nálunk a CNC géppel történő marás költsége, ennek csökkentésére törekedve olyan egyszerű geometriájú, kevés elemből álló struktúrát terveztem, amely ezzel is optimalizálja a gyártási folyamatot és a végső árat. A bútor különlegessége az újfajta fizikai csapolási megoldás, amelyet több prototípuson keresztül finomítottam, és amely egyszerre teszi funkcionálissá és szét- és összeszerelhetővé a rendszert. Mint említettem, a polcrendszernek különleges jellemzője, hogy szintenként bővíthető és rakásolható – így rugalmasan tud alkalmazkodni különböző felhasználói igényekhez és terekhez.

Milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt véleményed szerint ez a szakma?
Mivel nemrég kezdtem el mozogni a szakmában, még korlátozott tapasztalatból tudok kiindulni. Ennek ellenére úgy látom, hogy az egyik legnagyobb kihívást jelenleg az alkotók számára az erőforrás-hiány jelenti – legyen szó anyagi támogatásról, infrastruktúráról vagy stabil háttérrendszerről. A jól működő támogatási struktúra hiánya sokszor megnehezíti a pályakezdést és a fenntartható munkavégzést. Ugyanakkor biztató példákkal is találkozom: több oktatási intézmény is igyekszik segíteni a frissen végzett tervezőket, akár szakmai megjelenési lehetőségek, mentorprogramok vagy kiállítások formájában.

Mi jelent számodra inspirációt más női alkotók, tervezők munkásságában? Van példaképed a szakmában vagy esetleg a szakmán kívül, aki szakmailag inspirál?
Bár ez csupán egy aspektusa ennek a kérdéskörnek, ám az elmúlt néhány évben, amikor aktívabban kezdtem jelen lenni különféle design eseményeken, rendkívül inspiráló volt számomra látni, hogy milyen sok női alkotó munkája kerül reflektorfénybe – mindegyikük saját, karakteres esztétikával, különféle anyaghasználattal és bátran kísérletező szemlélettel. 
A beszélgetések során nemcsak a szakmai tudásuk, hanem a belső tartás és kitartás is mély nyomot hagyott bennem, amely sokakban tetten érhető. A magyar (nem csak) női alkotók közegét általánosságban is jellemzi egyfajta érzékenység, jószív és egymásra figyelés, ami a technikai tudással és kreativitással együtt számomra valódi példát mutat – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.

Mit tanácsolnál más fiatal tervezőknek, különösen lányoknak, nőknek, akik most lépnek be a szakmába vagy még csak keresik az útjukat?
Azt tanácsolnám a pályakezdő tervezőknek – különösen a lányoknak és nőknek –, hogy bátran lépjenek be ebbe a szakmába, és merjenek alkotni, annak minden kihívásával és szépségével együtt. A tárgyalkotás ma is egy alapvető emberi tevékenység, amely révén kapcsolatot teremthetünk és hatással lehetünk a világra és másokra. A jelenkor tervezőinek azonban különösen nagy felelőssége van: munkáinknak szociális, kulturális és környezetvédelmi hatása van, ezért fontos, hogy tudatosan és érzékenyen formáljuk a jövő mindennapi tárgyait. 

forrás: FABUNIO

A tervezés során hangsúlyt fektettem arra, hogy az ágy ne csupán tartós legyen, hanem képes legyen átalakulni és alkalmazkodni a gyermek igényeihez, újszülött kortól egészen a fiatal felnőtt korig. Az ilyen megközelítés lehetővé teszi, hogy a bútor ne pusztán egy használati tárgyként funkcionáljon, hanem értékes emlékeket és érzelmeket hordozzon magában, ami tovább növeli az ágy értékét és jelentőségét a család életében. A kutatás során kidolgozott tervezési elvek és módszerek által, reményeim szerint, hozzájárulhatunk a gyerekbútor piac területén az időtálló és értékteremtő megoldások fejlesztéséhez.

A gyerekek több fejlődési szakaszon mennek keresztül, amikor a változó igényeiket a gyerekbútorok kevésbé tudják követni. Szakdolgozatomban az 1950-1990-es időszakból három meghatározó gyerekbútort szeretnék elemezni, ahol a bútor funkciójában több korosztálynak a különböző felhasználás igényeit elégíti ki. Az elemzések segítenek megérteni a bútor tervezése mögött levő szándékot, melyben a tervező gondolata mellett a pedagógiai nézetek és a gyerekekhez való hozzáállásuk is megmutatkozik. A kiválasztott, hasonló bútorok összehasonlításával feltárhatjuk, hogy napjainkban a tervezők mit tartanak aktuálisnak az adott bútorból. A dolgozat hozzájárulhat a gyerekbútorok tervezési elveinek megértéséhez, és segítenek jobban átlátni a jelenleg elérhető gyerekbútorok kialakításának a hátterét.

• A termék a 360 Design Budapest 2024 októberi kiállításon vesz részt
• Munkámat oktatói elismeréssel díjazták
• Célom egy olyan bútor kialakítása, amely végig kíséri a fiatalok életét születéstől egészen felnőttkorukig – sőt akár több generáción át is használható
• Rendkívül precíz és komplex bútortervezési feladat kivitelezése
• Minden bútorelem újra beépíthető a következő fázisban
• Tervezési munkák során Rhinoceros, Keyshot, Photoshop programokat használtam
• A tervezési és kivitelezési munkám során faipari és asztalosi munkákat végeztem, amiből nagyon sokat tanultam

Szokalopulosz Zoé

A Hiány és emlékezet című, 2024. január 14-ig látható tárlaton Breuer legismertebb épületeinek makettjei, tervrajzai és fotódokumentumai mellett az Iparművészeti Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Smithsonian American Art Museum archívumából, a Syracuse University Breuer-archívumából, illetve magángyűjteményekből kölcsönzött műtárgyak, dokumentumok és bútordarabok is láthatók lesznek – írták.

A bútorok közül olyan ikonikus modellek is helyet kapnak a teremben, mint az 1925-ben készült, első csőbútora, a Vaszilij-szék és a Breuer New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó, 1954-es gránit íróasztal, az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményének egyik kulcsdarabja.

Az építész életének fontosabb állomásait, műveinek kronológiáját felvonultató anyag különlegessége, hogy korabeli sajtóanyagok segítségével bemutatja a családtörténeti dokumentumokat, és felidézi annak a több mint harminc éven át zajlott levélváltásnak néhány emlékezetes mozzanatát, amelyet pályatársával, Major Mátéval (1904-1986) folytatott. A Janus Pannonius Múzeumban található családi levelezése által a közönség bepillanthat magán- és szakmai életébe. A kiállítás annak a szellemi örökségnek is nyomába ered, amelyet a mester életműve a pécsi építészek, építészhallgatók munkáiban, Pécs arculatán hagyott – tették hozzá.

Kitértek arra, hogy Breuer 1902. május 21-én Pécsen született, és ott is nevelkedett. Húszéves sem volt, amikor szülővárosát elhagyva megkezdte tanulmányait a Bauhausban. A század első évtizedeiben bútortervezőként szerzett nevet magának, majd miután 1937-ben az Egyesült Államokba emigrált, építészként vált ismertté.

A kiállítás ezeket a kettősségeket villantja fel: a bútortervező és brutalista építész stílusjegyei, a világpolgár és Magyarország kapcsolatát.

Az építész haláláig kötődött Magyarországhoz és szülővárosához, tartotta a kapcsolatot személyes barátaival és a várossal, amely egy múzeum tervezésére kérte fel. Erre betegsége miatt már nem kerülhetett sor – írták.

forrás: MTI 10-30

„Nagy szomorúsággal közöljük Fernando Campana halálhírét, aki ma, november 16-án, São Paulóban hunyt el” – áll a közleményben. „Nagyra értékeljük mindenki szolidaritását, és kérjük, hogy ezekben az időkben tartsák tiszteletben a család magánéletét”.

Fernando Campana 1961-ben született Brotasban. Építészet és urbanisztika szakon végzett a São Paulo-i Képzőművészeti Karon – számolt be a Disegno magazin. Humbertóval együtt 1984-ben alapította meg szülővárosukban az Estudio Campanát, de a duó leginkább a Campana Brothers néven vált ismertté.

A Dezeen-nek adott interjúban a Campana testvérek elmondták, hogy csak 1997-ben figyeltek fel munkájukra, és köszönetet mondtak „mentoruknak”, Massimo Morozzinak, az olasz Edra designmárka kreatív igazgatójának, amiért reflektorfénybe kerültek.

Humberto Campana szerint a Favela szék a tervezők egy generációjára volt hatással, az 1991-es Favela Chairt az Edra állította gyártásba.

A közelmúltban a duó stúdiója egy szinte teljes egészében parafából készült bútorkollekciót és a jellegzetes Banquete puha játékbútor ülések limitált kiadású változatait alkotta meg Kaws amerikai művész tervei alapján.

A tervező „kreatív zseni” volt

A Campana testvérek világszerte bemutatták és kiállították munkáikat galériákban, többek között a Friedman Benda és a MoMa New Yorkban, a Carpenters Workshop Gallery Londonban és a São Paulo-i Modern Művészetek Múzeumában.

A bútortervezés mellett a Campana fivérek az építészetben is tevékenykedtek, építettek házakat, köztük egy São Paulóban található házat, amelyet pálmafával borítottak, hogy szőrös megjelenést kölcsönözzenek neki, valamint pavilonokat, például a Milánói Design Hétre szánt Gloriette-t.

A duó alkotta meg a Banquete soft-toy üléseket.

Fernando Campana múlt heti halála óta a dizájnvilágból rengeteg tiszteletadás érkezett.

A londoni Design Museum szerint Fernando Campana „generációnk egyik legfontosabb tervezője” volt, míg a New York-i Cooper Hewitt szerint „friss és gyermeki látásmódja a reményt és a szépséget ragadta meg, mindenféle mesterkéltség nélkül”.

Az Instagramon a Friedman Benda művészeti galéria úgy jellemezte őt, mint „az elmúlt négy évtized egyik fő mozgatórugója a formatervezésben” és „egy kreatív zseni, aki a kiszámíthatatlan innováció és az új felfedezések karrierjét vezette”.

szerk/ford: Tóth János, forrás: dezeen 11-21

A hazai designszakma legjobbjait díjaztuk szeptember 29-én, amikor az EDIDA elismerését idén első alkalommal hazánkban, hat különböző kategóriában is átadtuk. Díjat kapott az év enteriőrje, márkája, designere, terméke, fiatal tehetsége és fenntartható design kezdeményezése is. Az EDIDA szakmai stábja minden kategóriában 5 jelöltet állított fel, a nyerteseket viszont a nagyközönség szavazhatta meg.

“Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a világ egyik legrangosabb szakmai díját idén végre a hazai szakemberek között is kioszthattuk. Ezáltal a magyar tervezők is felkerülhetnek a világ designtérképére”

– mondta Osvárt Judit, az ELLE Decoration magazin főszerkesztője.

Azév enteriőrje kategória győztese a Pine Weekendhouse lett, az év design márkája díjat pedig az Concrazy csapata vehette át. Bertóty Esztert választotta meg a közönség az idei év designerének, míg termék kategóriában a Relief Kályhacsempe kollekció győzött. Az év fiatal tehetsége Cserba Anna bútortervező művész lett, fenntartható kezdeményezés kategóriában pedig a Hello Wood csapat Kabinkája vihette haza az EDIDA díját.

Az év enteriőrje

A kategóriában két magánlakást, az Onyx műhelyét és egy szekszárdi apartmanegyüttest is jelöltek, a kategória díját viszont végül a Pine Weekendhouse vehette át. A közönségkedvenc nyaraló modern és vintage elemek ötvözésével és különleges hangulatával nyerte el a rangos elismerést.

Az év márkája

Zero waste designmegoldások, egyedi bútorok és hagyományos kézműves termékek is helyet kaptak az év márkáinak jelöltjei között.  A legtöbb szavazatot a vidám és exkluzív designbeton bútorairól ismert Concrazy kapta. 

Az év designere

A kategória elismerését elsőként Bertóty Eszter vehette át, aki a fiatal belsőépítész-generáció egyik legtehetségesebb képviselője. Letisztult, skandináv stílusú enteriőrjei között magánlakásokat és vendéglátóipari helyeket is találunk.

Az év terméke

Különleges mezőnyből, zömében bútorok és textilek közül került ki győztesként az idei év designterméke, a Relief Kályhacsempe kollekció, amely egyszerre viszi tovább a csempegyártás tradícióit és elégítik ki a modern lakások igényeit.

about:blank

Az év fiatal tehetsége

A közönség a hazai designszakma fiatal csillagai közül is választott: a díjat Cserba Anna vehette át, aki skandináv és japán stílusjegyeket ötvöző bútoraival lett a szavazók kedvence.

Az év fenntartható kezdeményezése

A pandémia első hulláma inspirálta a kategória győztesét, a Hello Wood csapatának Kabinkáját. A környezetközpontú házakat több méretben is megrendelhetjük, alacsony energiafelhasználásúak és szinte bárhol felépíthetők.  

forrás: ElleDecor

A magyar bútorgyártás történetének egyik legjelesebb magyar tervezőművésze tavaly  a töltötte be 75 életévét, így időszerű munkásságának bemutatása.
A kiállítás  2021. október 06-27. között lesz látogatható.

forrás: Fabunio