Ebben az új tanulmányban a SINCERE, NOBEL és CLEARING HOUSE európai együttműködési kutatási projektekből származó új adatok bemutatásával és a szakirodalom megállapításaival kombinálva értékeljük az európai erdei ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának helyzetét és kilátásait.

Lehetőségek, kihívások és szakpolitikai útak

Hat kihívást azonosítunk:
1 – az ökoszisztémák keresletének és kínálatának elégtelen összehangolása,
2 – a szakpolitikai integráció hiánya,
3 – a kétértelmű és ellentmondásos szabályozási keretek,
4 – a pontos információk hiánya az ökoszisztémák keresletéről és kínálatáról, valamint a kettő összehangolására irányuló innovációk,
5 – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás növekvő nyomása, és
6 – az európai szintű szakpolitikai megoldásokat korlátozó feltűnő sokféleség),
valamint definiáltunk három lehetőséget
1 – az erdőtulajdonosok egyre heterogénebb célkitűzései, amelyek potenciálisan illeszkednek a plurális társadalmi igényekhez,
2 – az erdőgazdálkodási vállalkozások diverzifikációja, amely a szabályozási és kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása terén az innovációkat használja ki, és
3 – az erdőkben rejlő potenciál az éghajlatváltozás mérséklésére.

Ezt követően négy különböző, de egymást kiegészítő szakpolitikai utat mutatunk be az európai erdészeti politika számára az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának és a keresletnek a jobb összehangolása érdekében:
1 – Az erdészeti szolgáltatások kínálatának és keresletének jobb nyomon követése,
2 – A szakpolitikák fokozott integrációja,
3 – Az ökoszisztéma-szolgáltatásokért való fizetés, és
4 – Az ökoszisztéma-szolgáltatások újítóinak alulról felfelé irányuló részvétele és tanulása.

Végezetül hangsúlyozzuk, hogy az EU Green Deal lendületet ad a jövőbeni európai erdészeti politikának, amely ösztönzi az erdei ökoszisztémák többféle ökoszisztéma-szolgáltatásának nyújtását.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI