Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a technológiai innováció központi szerepet fog játszani az éghajlatváltozás kezelésében, a nettó nullás célok elérésében és a bolygó megjavításában. Ezért van értelme, hogy tanulságokat vegyünk a világ vezető innovációjától.

Lenyűgöző alpesi hágók, síelés, óragyártás, csokoládé, fondü, Heidi, semlegesség, banki tevékenység és természetesen Davos. Ezek azok a dolgok, amelyek Svájc említésére eszünkbe jutnak. Kevésbé ismert az a tény, hogy 12 egymást követő évben a globális innovációs index élén állt.

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által készített index olyan területek alapján rangsorolja az országokat, mint az évente bejegyzett szabadalmak száma, a GDP százalékában kifejezett, K+F-re fordított pénzösszeg, valamint az oktatási rendszerük szilárdsága. Svájc ezeken a területeken és még sok más területen is rendíthetetlen következetességről tett tanúbizonyságot, és olyan különböző területekre fordított finanszírozást és összpontosítást, mint a fintech, a gyógyszeripar és az élelmiszer-rendszerek.

Ennek eredményeképpen országszerte központok – vagy a domborzati adottságokat tekintve inkább „völgyek” – alakultak ki, ahol egy adott területen az innovációt elősegítik és támogatják. Svájcnak van egy külön erre a célra létrehozott ügynöksége is – az Innosuisse -, amelynek feladata a tudományos alapú innováció finanszírozása, és az egyetemek munkája gyakran segíti az induló vállalkozások létrejöttét. Ezek közé tartozik a Climeworks, a világ első kereskedelmi célú szén-dioxid-eltávolítási technológiája, amely az egyik fő technológiai egyetem spin-offja. A vállalat a szén-dioxid-leválasztási megoldások méretét növeli, bejelentette egy második kereskedelmi üzem tervét Izlandon, és 2050-re évi 1 milliárd tonna CO2-t kíván eltávolítani a légkörből.

Mit tanulhat a világ a svájci megközelítésből?

Ránézésre Svájcnak nincs sok előnye. Fizikailag kicsi, hegyvidéki és tengerparttal nem rendelkező, mindössze 8,7 millió lakosú, és nagyobb, befolyásos országok veszik körül. Azonban a maga javára fordította azt, amit egyesek hátrányosnak tartanak.

Sikeréhez alapvető fontosságú az oktatás. Erős tanulási rendszerrel rendelkezik a kisgyermekkortól egészen a posztgraduális szintig. Az egy főre jutó lakosra vetítve itt található a világon a legtöbb Top 500-as egyetem, amelyek élén a két világhírű svájci szövetségi technológiai intézet, a zürichi ETHZ és a lausanne-i EPFL áll. Itt a kutatás egyszerre alap- és alkalmazott kutatás, ezáltal támogatva a tudás megszerzését, valamint a társadalmi és üzleti problémák megoldását. Nem meglepő, hogy ez jelentős együttműködést eredményez az egyetemek és az ország ipara között. Ezt a nyolc svájci alkalmazott tudományok és művészetek egyetemének hálózata formalizálja, amely hídként működik a nagyobb intézményekben folyó alapkutatás és az ipar, különösen a kkv-k között.

A tanulmányok és az alkalmazások ilyen szilárd alapjai képzett munkaerővel látják el Svájcot, amely jutalmazza a kemény munkát és a kezdeményezőkészséget. Azok számára, akik nem folytatnak felsőoktatási tanulmányokat, jól kidolgozott gyakornoki képzés áll rendelkezésre, és az egyén egész pályafutása során átképzési és továbbképzési lehetőségek állnak rendelkezésre. Mindezzel párhuzamosan a kormány politikája tovább erősíti a munkaerőt azáltal, hogy támogatja a keresett készségekkel rendelkező nemzetközi munkavállalókat.

Ez a dinamika és az ország kis mérete elősegítette az innováció tematikus területeinek kialakulását. Ezek közé tartozik a Crypto Valley Egyesület, amely Zugból indult, és a nemzetközi blokklánc-fejlesztésre összpontosít; a Drone Valley, amelynek kettős bázisa Lausanne-ban és Zürichben van, és olyan drónok fejlesztésére összpontosít, amelyek olyan területeken alkalmazhatók, mint a napenergia és a környezetvédelem; valamint a Svájci Élelmiszer- és Táplálkozási Völgy, amely az élelmiszer-rendszerek innovációját erősíti.

Svájc sikerének másik fontos eleme a finanszírozás. Az ország a GDP több mint 3%-át költi K+F-re (2019-ben 25,5 milliárd dollárt), amelynek mintegy kétharmadát a magánszektor adja. Ennek jótékony hatását jelzi a Svájcban évente bejegyzett szabadalmak száma. Egy főre vetítve évek óta a legtöbbet regisztrálja globálisan; 2021-ben 8 442-t, elsősorban az orvostechnológiára.

Tanulni Svájc kihívásaiból

Egyetlen ország sem engedheti meg magának az önelégültséget, különösen az emberiség előtt álló globális kihívások mértékét tekintve. Ez alól Svájc sem kivétel. Amint a globális versenyképességi indexben elfoglalt helyezése is mutatja, az országnak egyre nagyobb versenyben kell helytállnia az élvonalban olyan nagy múltú versenytársakkal, mint Svédország és az Egyesült Államok, olyan nagyágyúkkal, mint Kína, és olyan regionális sztárokkal, mint Dél-Korea. A 2012-2013-as indexben Svájc az első helyen végzett, és az innováció, az oktatás, a munkaerőpiac hatékonysága, az üzleti szektor kifinomultsága, a kutatóintézetek erőssége, a K+F-kiadások, a hatékony és átlátható közintézmények és az erős jogállamiság terén nyújtott szinte általános elismerést kapott. 2019-re az ötödik helyre csúszott vissza, különösen az olyan területeken, mint az üzleti dinamizmus.

A kormány reagált, például csökkentette a bürokráciát, hogy az induló vállalkozások számára egyszerűsítse a folyamatot, de a tanulság, amelyet más nemzeteknek is meg kellene fontolniuk, az, hogy erős alapokat kell fenntartani, legyen szó akár az oktatásról vagy a jogállamiságról, miközben lépést kell tartani a változó üzleti és befektetési környezettel is. Ez a ködös elem új kihívásokat és fejlesztést igénylő területeket teremt, amelyek agilis döntéshozatalt követelnek meg.

A második kihívás, amelyet nehezebb kezelni, de amely szintén tanulságos más nemzetek számára, az ország mentalitása. Egy másik vélemény szerint a svájciakat nem tartják kockázatvállalóknak. Ez érdekes, tekintve, hogy az innovációra helyezik a hangsúlyt, de ha kicsit mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a svájci mentalitás a perfekcionizmust részesíti előnyben a kudarccal szemben. A kudarchoz társadalmi megbélyegzés társul, különösen az olyan kérdésekhez, mint a személyes csőd. A világ más részein csalhatatlan rendszerességgel létrejövő és elbukó start-up vállalkozások korában a svájci gondolkodásmódnak a kockázatvállalást ösztönző, a kudarcot toleráló és az új üzleti módszerekhez és gondolkodásmódhoz pénzügyi támogatást nyújtó gondolkodásmód irányába kell elmozdulnia.

A történelem azt mutatja, hogy a radikális innováció jellemzően hozzájárul a magasabb életszínvonalhoz és a termelékenység javulásához. A radikális innováció korát éljük, a technológiai változások hatalmas változásokat hoznak, és ha szerencsénk van, megoldást kínálnak a legégetőbb problémáinkra. Hogy az országok hogyan navigálnak e viharos kilátások között, az eltérő lehet, de a világ egyik legkisebb, erőforrásban szegény, tengerparttal nem rendelkező országa által létrehozott modell értékes tanulságokkal szolgálhat.

szerk/ford: Tóth János, forrás: HandelsZeitung

Dr. Frank Norbert „Az erdőműveléshez kapcsolódó tantárgyak oktatása az Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetben” című előadásában vázolta az erdőművelés egyetemi oktatásának jelenlegi állapotát. Az intézet tanszékei: Erdőművelés, Erdővédelem, Erdőhasználat, Erdőrendezés. Ismertette a tanrendet, az egyes intézetek részvételét az erdőmérnök oktatásban. Tájékoztatást adott a természetvédelmi, vadgazda mérnök, környezetmérnök, szakmérnöki, doktori, angol nyelvű és egyéb képzésekről.

Megemlítendő, hogy az Erdőművelési Tanszék két „állandó” oktatóval rendelkezik, ami lényegesen kevesebb pl. a harminc évvel korábbihoz képest. A szakmai előadások tömbösítése lehetővé teszi a terepi gyakorlatok szervezését, de a Dunától keletre csak a többnapos gyakorlatok alkalmával tudnak eljutni. Az oktatók gyakorlati kollégákkal való sűrűbb találkozását szolgálhatná, ha a nyári gyakorlaton lévők ellenőrzését szakmai eszmecserével is összekötnék.

Dr. Borovics Attila „A szén megkötésétől a biogazdaság fejlesztéséig” előadása több témakört is felölelt. A szénmegkötés érdekében rövid távon megoldás lehet kevesebb fát kitermelni, ám mivel a holtfa elbomlása is CO2-t juttat a légkörbe (kemény lombos fafajok esetén átlagosan harminc év lebomlási idővel) ez hosszútávon nem megoldás. A holtfa szükségességét nem vitatva, a szénmegkötést célszerű a beépített anyagok intenzívebb használatával – akár azok arányának növelését szolgáló előírásokkal – fokozni. Fontos az erdőipar innovációjának fejlesztése, hogy minden fafajunkból a legnagyobb arányban tudjunk beépített CO2-t tárolni.

A „CO2 menedzsment” = fakitermelés szemlélettel, megcsapolhatjuk a természetes folyamatokat, fosszilis energiahordozókat és nem megújuló alapanyagokat kiváltva. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy az erdő magára hagyása CO2 megkötés szempontjából nem ideális.

A klímaváltozás jelenlegi állapotában az erdészeti alkalmazkodás nem egzóta fajok behozatalát jelenti, hanem intenzívebb gyérítésekkel csökkenthetjük a „szárazság stresszt” és rövidebb vágásfordulókkal gyorsíthatjuk fel az állomány alkalmazkodó képességét.

„Az ember is része az ökológiának”, nem csak a klímára hat, hanem fokozhatja a vegetáció alkalmazkodó képességét is. Mivel mára a klímaváltozás százszor gyorsabb, mint a fás vegetáció természetes vándorlási sebessége – megfontoltan -, de célszerű ezt a vándorlást mesterségesen gyorsítani. Mivel a genetikai változatosság csökken a szárazsággal, célszerű pótlásként, elegyítésként délkeleti származású szaporítóanyaggal gyorsítani az alkalmazkodást. Tehát nem a helyben őshonos génállomány lecserélése, hanem annak változatosabbá tétele a cél.

Szénási Miklós a „„Klímarezisztens” szaporítóanyag beszerzésének, felhasználásának tapasztalatai” címen osztotta meg a MECSEKERDŐ Zrt. délkelet-európai szaporítóanyag beszerzése és származási kísérlete kapcsán szerzett tapasztalatait.

Klímaelőrejelzések szerint 2050-re Magyarország a mai Délkelet-Bulgária klímájához hasonlóval fog rendelkezni. Ez a változás gyorsabb, mint a lassan növő fafajaink vágásfordulója. A klímaváltozás ökológiai kockázatainak csökkentésének lehetőségeit vizsgálandó, a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvánnyal együttműködve, tölgy kisfajokkal és alfajokkal üzemi kísérletbe kezdtek.

A Nemzetközi Dendrológiai Társaság évente egy gyűjtőutat finanszíroz, szervezi az utat és beszerzi a szükséges engedélyeket. Első alkalommal 2017-ben voltak a bulgáriai Pirin-hegységben és Macedóniában, majd 2018-ban sikerült kocsánytalan tölgy és cser makkot begyűjteniük, amit az ERTI által adott kísérleti parcella kiosztásnak megfelelően ültettek ki a Mecsekben. A különböző csíraképességű tételeket ültetőgödrönként változó makkszámmal egalizálták. Mivel az utóbbi években gyenge makktermés volt és a COVID miatti korlátozások is akadályozták az utazást, jelenleg ennek a mintának a kiértékelését végzik.

A 2022. évi kiemelkedő aszálynak a helyi csemetéknél jobban ellenálltak a délkeleti származásúak. Egy szerbiai és egy franciaországi modern makktároló tanulmányozása után készül a MECSEKERDŐ Zrt. kétkamrás, ötvenöt tonnás kapacitású hűtőtárolója is. A tapasztalatok alapján két évnél tovább nem lehet jelentős csíraképességvesztés nélkül tárolni a makkot.

Dr. Bordács Sándor „A szaporítóanyag-gazdálkodás genetikai szempontjai, változó környezeti feltételek között” előadásában a címben foglaltakat igen részletesen taglalta. Hazánkban az Európai Unió 99/105. tanácsi irányelve alapján, a szaporítóanyag előállítást a 110/2003. (X.21.) FVM rendelet szabályozza. A színekkel is kódolt kategóriák: azonosított (sárga), kiválasztott (zöld), kiemelt (rózsaszín), vizsgált (kék). Az egyes kategóriákat sorba téve a genetikai szelekció és a változatosság mértéke fordítottan arányos. Ugyanez a viszony a nemesítés mértéke és a genetikai változatosság között is.

A klímaváltozással az egyes tölgy taxonok nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is vándorolni kényszerülnek. Tehát nem elég csak a földrajzi származásokat figyelembe venni, hanem azokon belül fontos a kitettség és tengerszint feletti magasság által meghatározható származás is.

Az európai tölgy fajok jégkorszak utáni vándorlását DNS vizsgálatokkal állapították meg. Ebből derült ki, hogy a Kárpát-medence a tölgyek vándorlási útvonalán egy „útkereszteződés”. Míg a tölgyekre a Dunántúlon a Appenninekből származó génkészlet a jellemző, addig a Dunától keletre főleg a balkáni és kevertebb származások a gyakoribbak.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodást a vertikálisan elhelyezkedő erdőtársulások változatos génkészlete nagyban tudja segíteni, hiszen ebben az esetben kis távolságot kell megtenniük a különböző klímaigényű magoknak. Megoldási lehetőségként hármas fontossági sorrendet állított fel: elsősorban a meglévő genetikai erőforrások megőrzése, fenntartása és hasznosítása, másodsorban a meglévő genetikai erőforrások fejlesztése (nemesítés) és az eredmények hasznosítása, harmadsorban az új genetikai erőforrások bevonása a gazdálkodásba.

Új genetikai erőforrások bevonására érdekes példa a „portfolió módszer”, ami a teljes areát képviselő származások tudatos elegyítése. Ez a módszer sikeres lehet Észak-Amerikában, ahol az észak-déli fafajvándorlásnak nem állják útját magashegységek, de Európában a kelet-nyugati fekvésű hegységek ezt erősen akadályozzák. Ezt a módszert a „kislépések” stratégiával célszerű alkalmazni. Déli származások elegyítésével, a szaporítóanyag tervezett és ellenőrzött keverésével, klímaváltozási modellekre épülő szaporítóanyag útmutató fafajonként és körzetenként (régió, ország, tájegység) alkalmazásával. Tehát a célszerű irányok: délről északi irányba, alacsonyabb szintről magasabb tengerszintre, kontinentális klímából atlantikus klímába, az erdészeti klímazónák között pedig a szárazabb klímából a nedvesebbe.

forrás: OEE 11-02

A kezdeményezés adatai
Ez a kezdeményezés javaslatot tesz majd a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó uniós szabályokra. Kidolgozza az eltávolítások hitelességének nyomon követéséhez, jelentéséhez és ellenőrzéséhez szükséges szabályokat.
A cél a fenntartható szén-dioxid-eltávolítás kiterjesztése, valamint annak ösztönzése, hogy a mezőgazdasági termelők, az erdészek és az iparágak innovatív megoldásokat alkalmazzanak a szén-dioxid-leválasztásra, -újrafeldolgozásra és -tárolásra. Ez szükséges és jelentős lépést jelent a szén-dioxid-eltávolításnak az uniós éghajlat-politikákba való beépítése felé.

Fórumtéma: Éghajlat-politika

A jogi aktus típusa: Rendeletre irányuló javaslat

Nyilvános konzultációs időszak:
2022. december 1. – 2023. január 17.  (brüsszeli idő szerint éjfél)

A Bizottság kíváncsi az Ön véleményére
A konzultációs időszak megkezdődött. A véleménynyilvánítók észrevételeit figyelembe fogjuk venni a kezdeményezés továbbfejlesztéséhez és tökéletesítéséhez. A beérkező visszajelzéseket közzétesszük ezen a webhelyen, ezért a véleménynyilvánítóknak tiszteletben kell tartaniuk a visszajelzésre vonatkozó szabályokat. További információk a véleményezési felhívásról

Ha véleményt szeretne nyilvánítani, regisztráljon vagy jelentkezzen be meglévő közösségimédia-fiókjával.

forrás: EU Have Your Say

Mivel az Európai Unió fokozza a 2050-ig történő nettó nullára való törekvését, a légkörbe történő szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének kell prioritást élveznie. Ugyanakkor a légkörből is el kell távolítanunk a szenet, ezért fontos ez a bizottsági javaslat.

A szén fenntartható fatermékekben való tárolása az épített környezetben az egyik üdvözölt módja annak, hogy az ilyen eltávolítás megvalósítható legyen, ahogyan azt ez a javaslat meghatározza.

Minden szén-dioxid-elvonást, legyen az az épített környezet, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás vagy az ipar, pontosan el kell számolni, ezért fontos a Bizottság által javasolt keretrendszer, amely biztosítja, hogy Európában magas színvonalú szén-dioxid-elvonás valósuljon meg egy erős irányítási rendszerben, elkerülve ezzel a „zöld mosást”.

A Bizottság javaslata, miszerint a szén-dioxid-kivonásból krediteket lehet szerezni, fontos, mivel ez ösztönözni fogja a szén-dioxid-megkötés fokozását. Hogy ez hogyan működhet a fenntartható építőipari faanyagban biztonságosan tárolt szén-dioxiddal kapcsolatban, arra az USA-ban láthatunk példát, ahol a Washingtoni Egyetem új, fából készült épületének építésével 150 000 dollárnyi szén-dioxid-kreditet szereztek.

A javaslat joggal állapítja meg, hogy a létrehozott krediteknek „kiegészítőnek” kell lenniük a Kiotói Jegyzőkönyvnek való megfeleléshez. Ez biztosítja, hogy a szén-dioxid-kiegyenlítés hatékonyan segíthet a globális semlegesség elérésében, és ösztönözni fogja az új tevékenységeket, amelyek segítenek a nettó nullához vezető úton.

Az építőiparban felhasznált fa esetében a Bizottság elnöke a múlt héten Finnországban megjegyezte: „Ma az európai építőiparban felhasznált összes anyag 3%-át a fa teszi ki. Tehát azt mondanám, hogy ez még mindig egy hiánypótló terület, de nagy lehetőség van a fejlődésre”.

A mai jogalkotási javaslat elősegítheti ezt a fejlődést, ezért az európai fafeldolgozó és fűrészipari ágazat üdvözli.

szerk/ford: Tóth János, forrás: CEIBois 11-30

Kiegészítés:

A javaslatot támogatja a CEPI, az Európai Papíripari Szövetség is. Részletesebb (7 oldal, angolul, pdf) kifejtést is közzétettek e témában.

A CRISPR/Cas9 génszerkesztési módszer kifejlesztéséért 2020-ban kémiai Nobel-díjjal jutalmazott Jennifer Doudna amerikai kutató alapította meg az Innovative Genomics Institute (IGI) nevű kutatócsoportot, amely nemrég indította el ez irányú kísérleteit – Mark Zuckerberg alapítványa 11 millió dollárral támogatta meg a génszerkesztett, karbonra éhes szupernövények fejlesztését.

Nem az IGI az egyetlen társulás, amely arra keres működőképes módszert, hogyan lehetne a levegőben lévő, üvegházhatást okozó szén-dioxidot csökkenteni, és ezáltal a klímaváltozást lassítani. Számos tudós és cég dolgozik azon, hogy valahogy ki lehessen vonni a szén-dioxidot a levegőből: a New York-i Global Thermostat, a kanadai Carbon Engineering vagy a svájci Climeworks például úgynevezett „közvetlen légtisztításos” módszerrel szivattyúznák ki a felesleges szén-dioxidot a levegőből. 

Ehhez képest az IGI kutatásában a növényekre, azon belül is mezőgazdasági haszonnövényekre koncentrál. Brad Ringeisen, az IGI ügyvezető igazgatója szerint a választás az időzítéssel magyarázható. Bár a fák hosszú évtizedeken vagy évszázadokon keresztül képesek megkötni a szén-dioxidot, a legtöbb gabonaféle sokkal gyorsabban nő náluk, és így a kutatók könnyebben fel tudnák gyorsítani a tesztelési folyamatot. 

A kutatók elképzelései szerint a génszerkesztéssel a fotoszintézis folyamatába nyúlnának bele, hogy a növények gyorsabban növekedhessenek. A folyamatban szerepet játszó enzimek megváltoztatásával a kutatók azt remélik, hogy a növények képesek lesznek mellőzni az energiaigényes mellékreakciókat, beleértve az olyanokat is, ahol konkrétan szén-dioxid keletkezik. 

A fotoszintézis azonban csak az érem egyik oldala, hiszen a növényekben megkötött szén általában visszakerül a levegőbe, amikor a talaj mikrobái lebontják, vagy az állatok és az emberek megeszik azokat. A szén talajban tartása ezért legalább annyira fontos lenne. Emiatt a kutatók hosszabb és mélyebbre hatoló gyökérrendszerekkel ruháznák fel a növényeket, mivel ha egy növény elpusztul és gyökerei mélyen a talajban vannak, sokkal kevésbé valószínű, hogy a szén valamilyen formában újra a levegőbe kerüljön. 

Daniel Voytas, a Minnesotai Egyetem génszerkesztéssel foglalkozó kutatója és az IGI tudományos tanácsadó testületének tagja úgy vélte, a növények szén-dioxid-megkötésre való optimalizálása óriási kihívás. Számos tulajdonságot, amelyet a kutatók meg akarnak változtatni, több gén is befolyásol, ez pedig nehézkessé teszi a precíz génszerkesztést. És miközben vannak olyan haszonnövények, mint a rizs vagy a dohány, amelyekről szinte mindent tudnak a kutatók, mások genetikájáról nagyon szegényes az ismeretanyag.

forrás: QBIT

A faipar és a bioalapú termékek ipara már most rendelkezik olyan technológiával és anyagokkal, amelyekkel nagyon nagy mennyiségű szenet tárolhat, és emellett a hagyományos építőanyagok helyettesítésével nagymértékben csökkentheti az építőiparhoz kapcsolódó egyéb kibocsátásokat.

A Trinomic tanulmány szerint a szén-dioxid-tárolás előnyeinek megalapozott bemutatásán alapuló értelmes szén-dioxid-kibocsátási hitelrendszer jelentősen növelhetné az éghajlatváltozás mérséklésének lehetőségét. Ehhez jól szabályozott tanúsítási rendszerre van szükség, mivel fennáll annak a veszélye, hogy az éghajlatvédelmi célok nem teljesülnek azáltal, hogy az üzleti tevékenységet felmentik az ún.
kibocsátások elkerülésével jelentős aggodalomra ad okot. Feltétlenül el kell kerülni, hogy a szén-dioxid-leválasztást egyszerűen csak zöldmosási eszközként használják.
A szén-dioxid-kivonásnak olyan eszköznek kell lennie, amely fizikailag kivonja az üvegházhatású gázokat (ÜHG) a környezetből. a légkörből, és hosszú időn keresztül tároljuk őket, ezáltal csökkentve a légkörben lévő CO2 mennyiségét.

Ha jól szabályozzák, a szén-dioxid-leválasztás tanúsítása lehetővé tenné:

• Az épített környezet szén-dioxid-tárolását a fa és más bio- és szénhidrogén alapú anyagok felhasználásával;
• Csökkentheti a légköri CO2-t, enyhítve az éghajlatváltozást, és növelheti a nemzeti szénkészleteket az alábbiaknak köszönhetően, a hosszú élettartamú termékek használata révén.

A CEI-Bois és az EOS felkéri az Európai Bizottságot, hogy a következő témákat vegye figyelembe a kidolgozás során a szén-dioxid-leválasztás tanúsítására vonatkozó európai keretrendszerre vonatkozó javaslat kidolgozását:

• A „szén-dioxid-eltávolítás” fogalmának megalapozott és megbízható meghatározása, ami szükséges előfeltétele minden olyan jövőbeni politikai döntésnek, amely a szén-dioxid-eltávolítás engedélyezésére irányul az uniós keretrendszerekben.
• A szén-dioxid-kibocsátás elszámolására és tanúsítására vonatkozó szabályozási keret, amely uniós szabványt hoz létre az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a szén-dioxid-kibocsátás különböző szinteken történő elszámolására, nyomon követésére, jelentésére és igazolására, figyelembe véve a szén közép- és hosszú távú tárolását a bioalapú összetevőkben, például a faalapú termékekben, valamint az ilyen anyagok használatával más anyagokhoz képest megtakarított CO2 mennyiségének díjazását. A fa használata a hagyományos építőanyagok, például a tégla vagy cement helyett, amelyek intenzív kibocsátással járnak, a faanyagok és a faanyagok felhasználását is elősegíti, ezzel javíthatja az épületek éghajlati teljesítményét, és ez egy lehetőség a a biogazdaságnak, hogy csökkentse az építőipari ágazat teljes kibocsátását, miközben jelentős mennyiségű szén-dioxid tárolására ad módot.
• A szén-dioxid tárolására alkalmas termékek kategóriáinak bővítése érdekében javasolt továbbá, hogy nem csak az épületekben használt faalapú szerkezeti elemeket kell figyelembe venni, hanem ki kell terjeszteni a más típusú bioalapú termékekre, például a szigetelőanyagokra és panelekre is, amelyek újrahasznosíthatóak, meghosszabbítva élettartamukat és meghosszabbítva szén-dioxid-tárolásukat.

A szén-dioxid-kivonási tanúsítványok sikerének növelése és hosszú távú üzleti perspektívák elérése érdekében, elengedhetetlen a nyomon követés, a jelentéstétel és az ellenőrzés módszertanának és szabályainak egységesítése, szabványosítása és az ilyen tanúsítványok/jóváírások nyomon követése. Másrészt meg kell határozni a megbízható tanúsítási kritériumokat, egyértelműen meg kell határozni, hogy ki a szén-dioxid-leválasztás jogainak tulajdonosa, az ilyen tanúsítványok érvényességi idejét, a szén-dioxid-leválasztás időtartamát (a termék típusától és várható élettartamától függően), és meg kell akadályozni a kettős elszámolást.

A nagy mennyiségű szén-dioxid épített környezetben történő tárolásának előmozdítását több szervezet számos kutatója támogatta, köztük John Schellnhuber professzor a Potsdami Éghajlatváltozási Intézetből és egyben az Új Európai Bauhaus tanácsadója – a New European Bauhaus kezdeményezés is a közelmúltban kelt életre, amelyet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke indított útjára.

Schellnhuber professzor tömör érvelése a Nature Sustainability 2020. januári számában megjelent „Buildings as a global carbon sink” című cikkében olvasható.

szerk: Tóth János, forrás: EU Have Your Say

A szigetország nyugati részén, Hellisheidi mellett üzembe helyezett Orca nyolc nagy konténerből áll, amelyek ventilátorok és szűrők segítségével vonják ki a légkörből a szén-dixoidot – számol be róla az Axios. A gázt ezután az izlandi Climefix által kidolgozott eljárással vízben feloldják, majd a földbe fecskendezik, ahol nagyjából két év alatt karbonátásványokká alakul. Ez természetesen mit sem érne, ha az üzem működtetéséhez szükséges energiát fosszilis energiahordozókból nyernék, de az Orca működtetéséhez szükséges áram teljes egészében geotermikus energiából származik. A Climeworks szerint az eljárással évente nagyjából négyezer tonna szén-dioxidot tudnak kivonni a légkörből, ami nagyjából 800 autó éves kibocsátásának feleltethető meg.

Hogy ez sok vagy kevés, az nézőpont kérdése, hiszen a Tenmilliontrees.org adatai szerint egy átlagos, kifejlett fa például évente 22 kilogramm szén-dioxidot köt meg, vagyis az Orca nagyjából annyi CO2-t von ki a légkörből, mint 180 ezer fa, ugyanakkor a The World Counts számlálója szerint csak az idei évben eddig 30 milliárd tonna szén-dioxid került a légkörbe az emberi tevékenység nyomán, amihez képest a négyezer tonna elhanyagolhatóan kevésnek tűnik.

A szakértők nagyjából egyetértenek abban, hogy a Climeworkséhez hasonló megoldások rövid távon alkalmatlanok arra, hogy megoldják a kibocsátással kapcsolatos problémákat, hiszen a technológia sem méreteiben, sem az árában nem áll készen arra, hogy globális szempontból is jelentős mennyiségű szén-dioxidot vonjanak ki a levegőből. A Climeworks ugyan nem árulta el, hogy az Orcával mennyibe kerül egy tonna szén-dioxid semlegesítése, de Jan Wuzbacher, a vállalat vezérigazgatója annyit azért elmondott, hogy a céljuk, hogy a következő évtizedben már tonnánként 100-200 dollárért tudják kivonni a szén-dioxidot a levegőből.

Ha a már megkezdett fejlesztések folytatódnak, a technológia hosszútávon fontos eleme lehet a klímaváltozás elleni harcnak, amiben egyre többen látják meg a potenciált, januárban például Elon Musk is felajánlott százmillió dollárt annak, aki képes a lehető leghatékonyabb karbonsemlegesítő megoldással előállni.

forrás: rakéta.hu