Az erdészeti szaporítóanyagok előállítása egy adott térség igényeihez igazodik. Ahol a fa- és cellulózipar a legfontosabb gazdasági tevékenység, az erdészeti szaporítóanyag a fatermelést szolgálja, az elsődleges kiválasztási szempont a faanyag minősége lesz. Más régiókban ugyanakkor az erdők az emberi közösségek és az élővilág számára kiemelt jelentőségűek, mivel a termelési funkción túl ökológiai, társadalmi és kulturális szerepet is betöltenek. Itt a hangsúly az erdészeti szaporítóanyag előállítása során a multifunkcionális erdei ökoszisztémák létrehozásán van.

A hatályos szabályozást, irányelvi formája miatt a tagállamok saját jogrendjükbe ültették át, ami a gyakorlatban eltérő nemzeti megoldásokat és végrehajtási szinteket eredményezett. Fő hangsúlya a forgalomba hozatalon és az alapvető minőségi követelményeken van, és csak korlátozottan foglalkozik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a genetikai diverzitás hosszú távú megőrzése vagy a fenntarthatóság kérdéseivel, emellett nem tartalmaz egységes, EU‑szintű digitális nyilvántartást.

Az emiatt szükségessé váló, az erdészeti (FRM) és a növényi (PRM) szaporítóanyagokra vonatkozó új uniós szabályozás előkészítésének első lépéseként 2019-ben a Tanács felkérte a Bizottságot egy tanulmány elkészítésére a PRM-jogszabályok alternatíváiról. 2023-ban az Európai Bizottság átfogó hatásvizsgálatot készített, amely már a PRM- és FRM-rendeletek előkészített javaslatainak várható gazdasági, ökológiai, társadalmi és adminisztratív hatásait vizsgálta; ennek keretében 29 országból 2449 válasz érkezett a nyilvános konzultációra. Ezen előkészítő elemzések nyomán az Európai Bizottság 2023. július 5-én tette közzé a két külön jogszabály-javaslatot — a PRM-rendeletet a növényi, az FRM-rendeletet az erdészeti szaporítóanyagokra —, amely az egységes, minden tagállam számára alkalmazandó jogszabályi háttér kialakítását célozza, és a korábbi irányelvet közvetlenül alkalmazandó uniós rendelettel váltja fel.

Ez a változás önmagában is jelentős: a „rendeleti” jelleg egységes szabályokat teremt minden tagállamban, csökkenti az eltérő nemzeti értelmezésekből fakadó különbségeket, kiszámíthatóbb jogi környezetet biztosít az ágazat szereplői számára, és nem utolsósorban alapjaiban korszerűsíti az erdészeti szaporítóanyag uniós szabályozását.

Célja nem csupán a piac működésének szabályozása, hanem az is, hogy az erdészeti szaporítóanyag aktívan hozzájáruljon az ellenállóbb, klímához jobban alkalmazkodó és biodiverzebb erdők létrehozásához Európa‑szerte. A jelenlegi szabályozáshoz képest több lényeges módosítást tartalmaz, melyek közül a legfontosabbak az alábbiakban foglalhatók össze.

1. Egységesebb nyomonkövethetőség

Az új szabályozás egyik kulcseleme az EU‑szintű nyilvántartás bevezetése. A tagállami elektronikus nyilvántartásokból összeálló lista egységes szerkezetű, a tagállamok számára hozzáférhető, így biztosított az uniós piacon belüli átláthatóság és egységesség.

2. Fenntarthatóság és klímaadaptáció

Míg a jelenlegi rendszer elsősorban technikai‑minőségi szempontokra koncentrál, az új rendelet nagyobb hangsúlyt fektetne a fenntarthatósági jellemzőkre. Ez a gyakorlatban például azt jelentené, hogy a szaporítóanyag források minősítése során figyelembe kellene venni, hogy az adott állomány milyen mértékű alkalmazkodási képességet mutat a helyi klímával, éghajlati szélsőségekkel, károsításokkal és betegségekkel szemben. Vagy például egy új erdő telepítése esetében a felhasznált szaporítóanyagoktól minimálisan milyen mértékű genetikai változatosság várható el.

Az erdészeti szaporítóanyag szerepe kiterjed a biodiverzitás‑megőrzési, erdőhelyreállítási és klímapolitikai célokra is. A rendelet tervezet tehát nemcsak gazdasági, hanem ökológiai eszközként is kezeli a szaporítóanyagot.

3. Digitalizáció és innováció

Az új keret az európai digitális stratégia célkitűzéseivel összhangban támogatja a digitális megoldások (különösen az innovatív termelési folyamatok és különböző digitális megoldások pl. a nyilvántartási és tanúsítási rendszerekben) és modern (pl. biomolekuláris) technológiák alkalmazását. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az alap származási igazolvány és a hatósági címke kiállítása érdekében hozott valamennyi intézkedés digitális rögzítésre, valamint az említett nyilvántartások feldolgozását, az azokhoz való hozzáférést és azok felhasználását megkönnyítő központi platform létrehozásra kerüljön. Emellett a rendelet az elektronikus címkék használatának lehetőségét is tartalmazza.

4. Válságkezelési lehetőségek

A tervezet lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok vészhelyzeti terveket dolgozzanak ki az erdészeti szaporítóanyag ellátásának biztosítására például természeti katasztrófák vagy járványok esetén – ilyen mechanizmust a jelenlegi irányelvi szabályozás nem nevesít.

5. Rugalmasabban kezelt követelményrendszer

Az illetékes hatóság engedélyezheti a vállalkozók számára, hogy hatósági felügyelet mellett bizonyos fajok és kategóriák esetében kinyomtassák az erdészeti szaporítóanyagok hatósági címkéjét. A rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében szabályozza az engedély visszavonásának vagy módosításának körülményeit is.

Az unióban az erdészeti szaporítóanyagok minőségének további erősítése érdekében a szabályozás hatálya alá tartozó fafajok listáját kibővítették. Emellett a tagállamok a rendelet I. mellékletében nem szereplő fafajokra szigorúbb vagy enyhébb intézkedéseket is alkalmazhatnak, így lehetőség nyílik a nemzeti erdészeti sajátosságokhoz való igazításra, ami például hazánk esetében jól szolgálja a hazai klímaadaptációs törekvéseket.

A rendelettervezetet az Európai Bizottság COM(2023) 415 számon terjesztette elő. A Tanács és az Európai Parlament között 2025 végére politikai megállapodás körvonalazódott, a formális elfogadás és a végleges szöveg kihirdetése várhatóan 2026 folyamán történik meg. A javasolt rendelet alkalmazása a hatálybalépése után három évvel kezdődne, hogy megfelelő időt biztosítson az illetékes hatóságok és a vállalkozók számára az új szabályokhoz való alkalmazkodásra.

forrás: NAK / Kirchkeszner Tímea

Az informális megállapodás szerint a tagállamok technikai támogatást kérhetnek a Bizottságtól, amikor önkéntes vészhelyzeti terveket dolgoznak ki az erdőtelepítési anyagok megfelelő ellátásának biztosítása érdekében az extrém időjárási események vagy katasztrófák által érintett területeken. Az erdőtelepítési anyagoknak a begyűjtéstől a forgalomba hozatalig nyomon követhetőnek kell lenniük. Új tudományos és műszaki fejlesztések, például a digitális nyomon-követhetőség, valamint innovatív termelési folyamatok lehetővé válnak és bevezetésre kerülnek.

Szorosabb együttműködés és közös modern szabványok

A tagállamoknak együtt kell működniük az erdészeti szaporítóanyagok határokon átnyúlóan érintett területek ellátásának biztosítása érdekében – áll a elfogadott szövegben.

Az erdészeti szaporítóanyagok termelőinek a betakarítás előtt be kell jelentenie a nemzeti hatóságoknak az erdészeti szaporítóanyagok betakarítására irányuló szándékát, hogy azok megszervezhessék az ellenőrzéseket.

A hatóságok kivételes esetekben engedélyezhetik bizonyos anyagok felhasználását olyan szaporítóanyagok előállítására, amelyek elősegítik az erdészeti genetikai erőforrások megőrzését és fenntartható használatát.

Idézet

Az Európai Parlament előadója, Herbert Dorfmann (EPP, IT) így nyilatkozott: „Európának az erdőgazdálkodás terén is működőképes európai egységes piacra van szüksége. Csak így tudjuk kielégíteni a magas minőségű fiatal fák iránti növekvő keresletet, amelyekre a klímaváltozás és a növekvő bio-gazdaság miatt egyre nagyobb szükség van. Ez a javaslat pontosan ezt biztosítja, ezért a Parlament teljes mértékben támogatja.

A megállapodás jó kompromisszum a Parlament és a tagállamok között. Lehetőséget teremt arra, hogy több kiváló minőségű szaporítóanyag kerüljön a piacra, ugyanakkor biztosítja, hogy a nemzeti közigazgatási és ellenőrző hatóságok terhe a lehető legkisebb legyen. Ez győzelem Európa és erdei számára!”

Következő lépések

Az ideiglenes megállapodást most mind a Tanácsnak, mind a Parlamentnek hivatalosan jóvá kell hagynia, mielőtt az új szabályok hatályba léphetnek.

Háttér

2023. július 5-én az Európai Bizottság előterjesztette az erdészeti szaporítóanyagok (FRM = forest reproductive material) előállításáról és forgalmazásáról szóló rendeletre vonatkozó javaslatát, amely felváltaná a jelenlegi FRM-tanácsi irányelvet. Az FRM magában foglalja a magokat, a fák részeit (például szárakat vagy levélvágásokat, explantátumokat, rügyeket, rétegeket, gyökereket és oltványokat) és az ültetvényeket (magokból vagy növényrészekből nevelt növényeket). A jó minőségű FRM, megfelelő körülmények között és megfelelő éghajlaton ültetve, hozzájárulhat az erdők jövőbeli ellenálló képességének biztosításához, valamint az EU fenntarthatósági, biodiverzitási és éghajlati céljainak eléréséhez.

Az EU erdői körülbelül 160 millió hektárt fednek le, ami az EU teljes területének 39%-át teszi ki. Bár az erdők területe globálisan csökken, az EU-ban növekedés tapasztalható, az elmúlt 30 évben több mint 5%-kal nőtt. Hat tagállam (Svédország, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Olaszország és Németország) adja az EU teljes erdőterületének több mint kétharmadát, míg öt tagállam (Finnország, Svédország, Szlovénia, Észtország és Lettország) nemzeti területének több mint fele erdővel borított.

További információ

• Jogalkotási folyamat
• Eljárási akták
• Az Európai Parlament Kutatószolgálatának jegyzet

forrás: EPPress