A panelbeszélgetést Dr. Schiberna Endre tudományos osztályvezető moderálta.

Résztvevők:

Mocz András – Agrárminisztérium

Dombóvári Dénes – MEGOSZ

Kiss László – OEE

Sulyok Ferenc – FAGOSZ

Szalai Károly – NAK

Dr. Borovics Attila – SOE

A beszélgetés rámutatott arra, hogy az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak gazdasági és szakpolitikai elismerése nélkül nem biztosítható hosszú távon sem a fenntartható erdőgazdálkodás, sem a társadalmi elvárások teljesítése.

Támogatás: a rendezvény a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg. A rendezvény szervezését a 2025-2.1.1-EKÖP-2025-00002 számú projekt támogatta.

forrás: SOE ERTI

A konferencia három panelbeszélgetés keretében, előadásokkal egybekötve tárgyalta az ágazat aktuális kérdéseit.

I. panel – Az erdő, mint stratégiai erőforrás a klímaváltozás korában

Az első szekcióban rangos szakmai és politikai szereplők vettek részt. A panel tagjai között volt Tánczos Barna szenátor, Románia miniszterelnök-helyettese, Prof. Dr. Nicolescu Valeriu-Norocel, a Brassói Transilvania Egyetem Erdészeti és Fakitermelési Karának képviseletében, Dr. Melles Előd, a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetségének ügyvezető elnöke, valamint Dr. Ciprian-Dumitru Muscă, a Romániai Fafeldolgozók Egyesületének (ASFOR) elnöke és Molnár Gábor mérnök. A panel munkájában részt vett továbbá Gabriel-Simion Oltean, a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium miniszteri kabinetjének tanácsosa, valamint Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke is. A beszélgetést Elekes Mózes moderálta.

A két előadó (Prof. Dr. Nicolescu Valeriu-Norocel és Molnár Gábor) nemzetközi összehasonlítás keretében elemezték az EU-tagállamok és Románia erdészeti adatai, kiemelve, hogy a védett területek nagysága tekintetében Romániát csak Málta előzi meg, ahol 100% a védett erdő (hozzá kell tenni, hogy a szigetország földterületének csak kb 1-1,5 %-át borítja erdő). Románia a második a dobogón 58%-kal.

Az előadások részletesen bemutatták Románia erdőgazdálkodással kapcsolatos adatait, beleértve a területi mutatókat, fatömeget, növedéket, valamint a klimatikus zónák hatását a fafajok jelenlegi és 2100-ig várható elterjedésére. Hangsúlyozták, hogy az EU-s jogszabályok és az NGO-k jelentős nyomást gyakorolnak az erdőgazdálkodásra.

A pulpituson elhangzott hozzászólások „erőssége” jól tükrözte a felszólalók politikai súlyát: a miniszterelnök-helyettes és az állami szereplők kormánypárti politikusként ismerték el a nehézségeket.

Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy az erdők nem csupán gazdasági erőforrások, hanem a korábbi generációktól örökölt értékek, amelyek kezelése egyszerre igényel tudományos megalapozottságot és felelős szemléletet. Kiemelte, hogy az erdőgazdálkodás stratégiai szerepének újragondolása különösen aktuális a klímaváltozás, az európai szabályozási környezet átalakulása és a gyorsan változó piaci viszonyok közepette. Kitért az Országos Erdészeti Hivatal (Romsilva) átalakításának kérdésére is, amelyet az ágazat egyik legfontosabb aktuális kihívásának nevezett. Hangsúlyozta, hogy a reformnak „alulról felfelé” kell megvalósulnia, ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a társadalmi nyomás olyan változásokat kényszerít ki, amelyek nem minden esetben veszik figyelembe a szakmai szempontokat.

A korábbi környezetvédelmi miniszter arra is rámutatott, hogy az erdészeti ágazat jövője szempontjából kulcsfontosságú a hatékonyság növelése és az együttműködés erősítése. Célként fogalmazta meg, hogy mind az állami, mind a magán erdőgazdálkodás európai szintű mintává váljon, és a romániai erdészeti szektor meghatározó szereplőként jelenjen meg az európai fapiacon.

Kiemelte továbbá az oktatás és a szemléletformálás jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az erdész szakemberek aktív szerepvállalása elengedhetetlen a fiatal generációk megszólításában. Véleménye szerint fontos lenne, hogy az iskolai programokban (például a Zöld hét keretében) nagyobb hangsúlyt kapjon az erdész szakma bemutatása.

Az ágazatnak választani kell aközött, hogy csak reagál a változásokra, vagy maga válik a változások mozgatórugójává – véleménye szerint az utóbbi utat kell követni.

A panelbeszélgetés során Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke is kérdéseket kapott, amelyekre válaszul részletes helyzetértékelést adott a magyarországi erdőgazdálkodás aktuális kihívásairól. Rámutatott, hogy a választási időszakokban az NGO-k fokozott aktivitást fejtenek ki az online térben, amelynek hatására a civil közvélemény egyre kritikusabb az erdészekkel és erdőgazdálkodókkal szemben, különösen az állami szektor irányába.

Hozzászólásában összehasonlította a Nyugat-Európában jellemző hatóság–magánerdészet kapcsolatot a hazai gyakorlattal: míg nyugaton a hatóság egyenrangú partnerként kezeli a tulajdonos-gazdálkodót, és vele szerződéses alapon működik együtt, addig Magyarországon továbbra is inkább alá-fölérendeltségi viszony érvényesül. Kiemelte, hogy a jelenlegi problémák kezelése elsősorban jogszabályi eszközökkel lehetséges, és már középtávon sem tartható fenn az az elvárás, hogy a magán erdőgazdálkodókra ugyanazok a kötelezettségek vonatkozzanak, mint az állami szereplőkre.

A társadalom előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a védett állami területeken való gazdálkodás gyökeres átalakítását, valamint ezen területek növelését. Ez egy egyértelműen kirajzolódó európai trend, amelynek érvényesítése során különösen a kelet-európai országokra nehezedik fokozott nyomás, mivel ezekben az országokban a szabályozási és intézményi környezet ezt könnyebben lehetővé teszi. Ezt a folyamatot tovább erősítik az előbb említett tényezők: a hatósági rendszerben jelen lévő alá-fölérendeltségi viszony, valamint az NGO-k közösségi médiában megjelenő, jelentős forrásokkal támogatott aktivitása.  Álláspontja szerint a helyzet kezelését egyrészt a jelenlegi erdőtörvény célzott, kifejezetten a magán erdőgazdálkodást érintő könnyítésekkel történő módosításával lehetne megvalósítani, vagy esetleg egy önálló, kizárólag a magánerdőkre vonatkozó jogszabály megalkotásával. A felvetés a hallgatóság körében jelentős támogatásra talált, ugyanakkor a panel résztvevői igyekeztek azt a romániai viszonyokhoz igazítani, ami nem minden esetben találkozott a közönség egyetértésével.

Komoly feszültségek érzékelhetők a romániai erdőtulajdonosok és gazdálkodók körében a tervekhez kötött, kikényszerített védetté nyilvánítások miatt. Elhangzott, hogy bizonyos esetekben a hatósági jóváhagyás feltétele, hogy a tulajdonos nyilatkozzon erdeje védett kategóriába sorolásáról.

A közönségből egy erdőtulajdonos arra hívta fel a figyelmet, hogy saját erdőterületén nem végezhet szabadon fakitermelést, és a kötelező közreműködők, valamint az adminisztratív terhek miatt drágábban jut tűzifához, mint ha azt a piacon vásárolná meg.

A panel lezárását követően a kávészünetben is élénk szakmai párbeszéd folyt a felvetett kérdésekről.

II. panel – Jog, tulajdon és felelősség az erdőgazdálkodásban

A második panelbeszélgetés az erdőtulajdonlás és a felelős gazdálkodás kérdéseit járta körül európai és nemzeti összefüggésekben. A résztvevők között szerepelt Prof. Dr. Liviu Nichiforel, a suceavai Ștefan cel Mare Egyetem képviseletében, aki az erdők tulajdonjogát vizsgálta európai kontextusban és a nemzeti kihívások tükrében. A gyakorlati tapasztalatokat Porzsolt Levente, a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetségének elnöke, valamint Zoltán Kosy és Alexandru Nițulescu, a Tornator S.R.L. képviselői ismertették, akik a romániai magánerdők felelős kezelésének kihívásait és eredményeit mutatták be egy esettanulmányon keresztül. A panel munkájában részt vett továbbá Gabriel-Simion Oltean, a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium miniszteri kabinetjének tanácsosa. A beszélgetést Dr. Melles Előd moderálta.

A meghívott előadók részletes adatokat mutattak be az EU és a régió országainak tulajdonviszonyairól, ugyanakkor Magyarország adatai nem kerültek bemutatásra.

Külön kiemelendő Zoltán Kosy, a Tornator S.R.L. képviselőjének előadása. A Tornator finn befektetési társaság, amely Finnországban mintegy 720 000 hektáron, Romániában jelenleg 7 200 hektáron gazdálkodik. Előadásában kitért az erdőtulajdon-szerzés nehézségeire, különösen az állami elővásárlási jog okozta akadályokra. Részletesen ismertette a gazdálkodási adataikat, kiemelve az egyik legfontosabb mutatót: az erdei úthálózat sűrűségét (út/ha). Hangsúlyozta, hogy az úthálózat kiépítettsége és minősége kulcsfontosságú a hatékony és a változó klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodó erdőgazdálkodásban. Bemutatta a hektáronkénti bevételi és eredmény-adatokat is. Ezek alapján a román állami erdőgazdaságok eredményessége nem érte el a Tornator romániai működésének 50%-át.

Az ebédszünet után került sor a konferencia záró témájára.

III. panel – Az erdő és a fa gazdasági értéklánca Európában

A harmadik szekció az erdő és a fa teljes gazdasági értékláncát vizsgálta európai összefüggésben, különös tekintettel a piaci folyamatokra, a szabályozási környezetre és a versenyképességi kihívásokra. A panelben Prof. Dr. Nicolescu Valeriu-Norocel, a Brassói Transilvania Egyetemtől, valamint Prof. Dr. Popa Bogdan ismertették a faanyag hasznosításának lehetséges irányait és a romániai ágazat előtt álló stratégiai lehetőségeket. Dr. Ciprian-Dumitru Muscă, a Romániai Fafeldolgozók Egyesületének (ASFOR) elnöke előadásában a román erdészeti ágazat helyzetét elemezte a szabályozási kihívások és a lucfenyőválság tükrében. Nemzetközi kitekintést adott Patrizio Antonicoli, az European Timber Industries Confederation (ETIC) főtitkára, aki az európai intézmények és az erdőipar közötti együttműködés lehetőségeit mutatta be a megfelelő szabályozási keretek kialakítása érdekében. A panel munkájában részt vett továbbá Gabriel-Simion Oltean, a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium miniszteri kabinetjének tanácsosa. A moderátori szerepet Porzsolt Levente látta el.

Az előadások rámutattak, hogy jelentős feldolgozóipari potenciál rejlik Romániában és a térség országaiban (Lengyelország, Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Németország, Franciaország, Lettország, Litvánia). A feldolgozó kapacitások megoszlása kiterjed a pelletgyártásra, cellulóziparra és az építőipari faanyag-előállításra. Kiemelték az Ukrajnából a konstancai kikötőbe vezető szállítási útvonalak, valamint további észak–dél irányú folyosók fejlesztésének jelentőségét a román faipar szempontjából.

Külön hangsúlyt kapott a mobilház- és könnyűszerkezetes építési kapacitások fejlesztése. Az előadók becslése szerint az orosz–ukrán háborút követően Ukrajnában mintegy 110 millió m² lakóterület iránt jelentkezhet igény, amelynek kielégítésében a faalapú építési technológiák kulcsszerepet játszhatnak.

Elhangzott továbbá, hogy Romániában jelenleg nincs cellulózgyártás, és az ágazat számos területen fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló faanyag ne alacsony feldolgozottságú termékként hagyja el az országot, hanem magas hozzáadott értékű termékekké váljon.

A konferenciát Porzsolt Levente zárta, kiemelve, hogy évről évre egyre többen vesznek részt a rendezvényen, ami jól mutatja a szakmai párbeszéd és az együtt gondolkodás iránti növekvő igényt.

forrás: MEGOSZ

Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Románia (Erdély) és természetesen Magyarország delegációi voltak jelen, a meghívottak közül egyedül Horvátország hiányzott, akik sajnos más szakmai kötelezettségük miatt nem tudtak csatlakozni. Üdítő színfolt volt, hogy az Európai Magán Erdőtulajdonosok Szövetsége (CEPF) brüsszeli szakértője, Komlós Dániel is megtisztelte jelenlétével az eseményt.

A találkozón a külföldi vendégeken túl a MEGOSZ teljes vezetősége és szakértői csapata képviselte a magyar magán erdőtulajdonosokat és gazdálkodókat. A résztvevők létszáma ugyan nem volt nagy, ez lehetővé tette, hogy annál értékesebb szakmai eszmecsere és kapcsolatépítés bontakozzon ki. A rendezvény egyik nem titkolt célja a közép-európai régió magán erdőgazdálkodói szervezetei közötti együttműködés erősítése és a tapasztalatok mélyebb megosztása volt.

A program országonkénti bemutatkozásokból, szakmai előadásokból, közös kerekasztal-beszélgetésekből és terepi programból állt. A vendégek december 4-én, csütörtökön érkeztek a rendezvénynek helyszínt adó somogyszobi Hárs Fogadóba, amely ezúttal is a megszokott magas színvonalat biztosította a rendezvényhez. A regisztrációt követően a résztvevők a Stihl bemutatóját is megtekinthették, ahol az Andreas STIHL Kft. munkatársa, Bodor László részletes és gyakorlatias ismertetőt tartott.

Az ebéd után kezdetét vette a konferencia, amelyen valamennyi szervezet képviselője bemutathatta tevékenységét és az adott ország erdőgazdálkodásának aktuális helyzetét.

Mocz András, erdőkért felelős helyettes államtitkár köszöntőbeszédében több fontos adatot is megosztott Magyarország erdőállományáról és az erdőgazdálkodás helyzetéről, valamint felvázolta a legaktuálisabb kihívásokat. Rámutatott, hogy a kormány célja 2030-ra az ország erdősültségének 27%-ra történő növelése. Hozzátette, hogy az erdők hármas rendeltetése közül az elmúlt években egyre inkább a társadalmi funkció került előtérbe. Beszédében hangsúlyozta: „Közös ügyünk az erdő.” , de „Merre tovább, európai erdők?”

Az elmúlt évtizedben egyértelművé vált: a klímamitigáció mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az alkalmazkodásra is. Magyarország bizonyos térségeiben – elsősorban a Dél-Alföldön, a Duna–Tisza közi Homokhátságon, de már helyenként dombvidékeken is – jelentős erdőpusztulások zajlanak, az erdők mintegy 10%-a látványos negatív változásokon ment keresztül. A csapadékeloszlás kedvezőtlenül alakult, az erdőtalaj vízgazdálkodása leromlott, és az éghajlati hatások már egészen másként érvényesülnek, mint az előző évtizedben.

E kihívásokra válaszul jött létre a Magyarországi Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amelyben minden releváns szervezet – köztük természetvédelmi, kutatási és oktatási intézmények is– lehetőséget kap a szakmai munkára. Több mint száz szakember csatlakozott a fórumhoz. A helyettes államtitkár ugyanakkor megjegyezte, hogy néhány civil szervezet szakmai kérdésekből politikai kérdést csinál, ami véleménye szerint nem szerencsés. A szervezetek terepi bemutatókra is meghívást kaptak, ahol közvetlenül szembesülhettek a valós helyzettel. A fórum feladata egy szakmailag megalapozott Cselekvési Terv kidolgozása.

Mocz András hangsúlyozta: napjaink egyik legnagyobb szakmai kihívása, hogy olyan fafajokat válasszunk új erdők létesítésekor, amelyek hosszú távon is ellenállóak és képesek a jövő nemzedékét szolgálni. E gondolatokkal is alátámasztotta, hogy az erdő valóban közös ügyünk, hiszen a jövőnkről van szó.

Röviden kitért az erdők által nyújtott szolgáltatások „beárazásának” kérdésére is. Rámutatott, hogy míg az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítanak, nem részesülnek egységes területalapú támogatásban. Miközben a mezőgazdaság már gondolkodik az egynyári növények szénmegkötéséhez kapcsolódó új támogatási formákon, az erdők számára is szükség lenne megfelelő európai szintű támogatáspolitikai megoldásokra – ez jelenleg hiányzik a rendszerből.

Magyarországon a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében mintegy 310 milliárd forint pályázati támogatás jut az erdőkre 2027-ig. Három cél került meghatározásra: több erdő, (például új erdőtelepítésekkel), jobb és ellenállóbb erdő, valamint versenyképes erdészeti vállalkozások, amelyek képesek ezeket fenntartható módon kezelni. Ugyanakkor sajnos a bürokrácia terén még nem sikerült jelentős előrelépést elérni.

Zárásként azt kívánta, hogy a résztvevők úgy álljanak fel az asztaltól, hogy valóban érezzék és tudják: közös ügyünk az erdő.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke bevezetőként néhány adatot és háttér-információt osztott meg a Szövetségről és a magánerdészeti szektor helyzetéről. Rámutatott, hogy az elmúlt években, részben a klímaváltozás hatására, növekedett a küszöbalatti erdők aránya, amelyek esetében a belőlük származó bevétel sajnos már nem fedezi a felújításukhoz szükséges költségeket sem, már nem is beszélve a tulajdonos hasznáról. Kiemelte, hogy közös szakmai gyökereink lényegében az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származnak, amikor megalkotásra került Mária Terézia erdőtrendtartása. Függetlenül attól, hogy a történelem hogyan változtatta meg e régió határait, ezen első modern erdészeti szabályozás mindmáig meghatározó, és az itt elhelyezkedő országok jelenlegi erdőtörvényének is alapját képezi.

Az elnök kitért arra is, hogy az adminisztráció komoly terhet jelent, és valószínű, hogy több ország hasonló nehézségekkel szembesül. A klímaváltozás mellett az adminisztratív kötelezettségek is megnehezítik az erdőgazdálkodást, hiszen olyan rendszerekre épülnek, amelyek még a korábbi, kiegyenlítettebb klimatikus viszonyokhoz igazodtak. Egyik kiemelt cél, megvizsgálni, hogy ki, hogyan birkózik meg ezzel a kihívással és tanulni egymás példáiból.

A köszöntések után minden szövetség képviselője előadást tartott, elsőként Dr. Melles Előd, a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetség ügyvezető elnöke. A szervezet 2012-ben alakult, Harghita, Covasna és Mureș megyék 15 erdészeti körzete, valamint a közbirtokosságok által létrehozott magántulajdonú erdőalapok tulajdonosai alkotják a körzeteket. A tagság mintegy 300 000 hektárnyi erdőalapot kezel, amelyből 85 000 hektár FSC-tanúsított. Fő céljuk a fenntartható erdőgazdálkodás és az érdekképviselet összehangolása. Az egyesület erős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, többek közt a MEGOSZ-nak is partnerei. 2025-től az ETIC tagja, és székely közösségi védjegyet („Székely Fa”) is működtet a fenntartható faanyag eredetének igazolására. Az előadás bemutatta Erdély erdővagyonát és tulajdonosi szerkezetét, hangsúlyozva a térségi különbségeket. A magánerdők helyzetét befolyásoló fő kihívások között szerepel a töredezett birtokszerkezet, a jelentős adminisztratív teher, a munkaerőhiány, a klímakockázatok és a piaci ingadozás. Az APAPET kiemelt céljai az alábbiak előmozdítása: digitalizáció, a kutatás-fejlesztés, a fajdiverzifikáció, az új erdősítések és a talaj-, illetve vízmegtartás javítása. Záróüzenetük szerint a magánerdőgazdálkodás új felelősségi szakaszba lépett, ahol az innováció és a nemzetközi együttműködés jelenti a tartósság és az alkalmazkodóképesség alapját. Az APAPET kész az együttműködésre.

A követkető előadó, Nikolaus Draskovich az osztrák szövetség lépviseletében (Land&Forst Betriebe Österreich – LFBÖ). Ez egy 1807-ben alapított, mintegy 700 tagot tömörítő szervezet, amely az osztrák földtulajdonosok és erdőgazdálkodók érdekképviseletét látja el. A tagok az ország erdőterületének közel egynegyedét kezelik, és Ausztria gabonatermésének mintegy 20%-át is ők állítják elő. A szövetség több szinten – tartományi, országos és európai – végez érdekképviseletet, kulcsterületei az adópolitika, agrár- és erdészeti politika, valamint az öröklés és vagyonkezelés. Széles partnerhálózatot működtet a fa- és papíriparral, az energiaszektorral, környezetvédelmi szervezetekkel és tudományos intézményekkel. Fontos szerepet játszik a jogalkotási folyamatok alakításában, jogi és szakmai támogatást nyújt tagságának, és aktív kommunikációs tevékenységet folytat. Az EU szintjén részt vesz jogszabályok véleményezésében és stratégiai folyamatok alakításában. A legfőbb kihívásaik Ausztriában a klímaváltozás, a növekvő bürokrácia és a gyorsan változó piaci és társadalmi elvárások.

Meghallgathattuk Michael Koprivnikar előadását, aki a szlovén Mezőgazdasági és Erdészeti Kamara képviseletében átfogóan mutatta be Szlovénia vidéki térségeinek és agrár-erdészeti szektorának helyzetét. Szlovénia kis ország, 2,1 millió lakossal és jelentős vidéki hagyományokkal. A mezőgazdaságban közel 68 000 gazdaság működik, amelyeknek 99,97%-a családi gazdaság. A Kamara fő célja a mezőgazdaság, erdészet és halászat érdekképviselete, valamint gazdaságilag és környezetileg fenntartható gazdálkodási gyakorlatok támogatása.  A tagság kötelező mindazok számára, akik 167 eurónál nagyobb kataszteri jövedelemmel rendelkeznek, így több mint 110 000 természetes személy és közel 1700 jogi személy tagja a szervezetnek. A Kamara éves költségvetése 3,9 millió euró, amelynek 70%-a tagdíjakból származik

A szervezet kiterjedt struktúrával működik: 57 tagú tanácsa van, továbbá 20 fős igazgatótanács, 13 regionális egység, 10 szakmai központ, laboratóriumok és 8 agrár-erdészeti intézet. Szolgáltatásai közé tartozik a jogi tanácsadás, az erdészeti szaktanácsadás, a tenyésztési és állattenyésztési felügyelet, valamint a közhasznú agrárszaktanácsadói hálózat működtetése. A Kamara széles nemzetközi együttműködési hálózatot is fenntart, többek között a COPA–COGECA, EUFRAS és az IALB szervezetekben.

Összességében egy erős, intézményesített rendszerben működő szervezetről van szó, amely kulcsszerepet játszik a vidéki térségek fejlődésében, a gazdálkodók támogatásában és a fenntartható agrár-erdészeti gyakorlatok előmozdításában. Az előadó hangsúlyozta, hogy Szlovéniában is hasonló kihívásokkal szembesülnek, mint amelyek korábban elhangzottak, különösen a rendkívül rugalmatlan és szigorú szabályozási környezet gond, amely jelentős mértékben hátráltatja munkájukat.

Dana Peškovičová, a szlovák Magán Erdőtulajdonosok Regionális Szövetségek Uniójának (ÚNIA) tevékenységérő beszélt. A szervezetet 1996-ban hozták létre, és 12 regionális szövetséget fog össze, amelyek együttesen 760 000 hektár erdőterületet képviselnek, több mint egymillió magán erdőtulajdonossal és 10 000 kisvállalkozással. A magántulajdonosok évente mintegy 500 millió euró értékű erdészeti terméket állítanak elő. Az előadás bemutatta a szlovák erdőtulajdonosi szerkezetet is: az állami terület aránya nagy, de a közösségi úgynevezett urbar (közbirtokossághoz hasonló) tulajdon kiemelkedő, több mint 650 000 hektárral.

A szervezet küldetése a fenntartható gazdálkodás, a vidéki térségek fejlődésének támogatása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítése, emellett fontos céljuk a magánerdő-tulajdonosok érdekképviselete a nemzeti és uniós jogalkotásban. Aktív szerepet vállalnak európai projektekben, többek között a klímaadaptációt célzó Horizon Europe programban, és a CEPF-en keresztül részt vesznek a 16 millió európai magánerdő-tulajdonost érintő közös munkában.

Szlovákia a helyreállítási és ellenállóképességi tervben (RRF) jelentős feladatokat kapott a természetvédelmi reformok és a klímaadaptáció terén, amelyek végrehajtásában a szövetség szakmai partnerként működik közre. Az előadás kiemelt igénye a részvételi döntéshozatal erősítése, vagyis, hogy a magán erdőtulajdonosok véleménye valóban beépüljön a természetvédelmi és erdészeti politikákba.

A legfontosabb kihívások közé tartoznak a következők, amelyek megoldásában próbál a szervezet proaktívan részt venni:

• A szlovákiai nemzeti parkok területére vonatkozó új területrendezési terv kidolgozása, amely naprakész adatokon, szakértői ismereteken, valamint a terület történelmi használatán és állapotán alapul (Szlovákia területének 7,5%-a nemzeti parkokból áll, ami az EU-ban Franciaország után a legmagasabb arány).
• Az 543/2002 törvény lehetőségeinek jobb kihasználásában (természetvédelmi parkok létrehozása).
• A terület tulajdonosainak és kezelőinek aktív gazdálkodásának ösztönzése, valamint know-how-juk és szakértelmük kihasználása.

Az előadásban szó esett az EU új Nature Credits rendszeréről is, amelyben a magántulajdonosok kulcsszerepet kaphatnak a természetpozitív tevékenységek ösztönzésében

A szervezet nyitott a nemzetközi együttműködésre: közös álláspontok kialakítására, szakmai tudásmegosztásra, valamint közös innovációs és kutatási projektekre.

Ugyan, ahogy a cikk elején említésre került, a horvát kollégák sajnos nem tudták tiszteletüket tenni a rendezvényen, szerencsére rendelkezésünkre állt a CUPFOA- Horvát Magánerdő-tulajdonosi Szövetségek Unióját bemutató prezentáció. Ezt Dósa Ildikó, a konferencia levezetője adta elő. Horvátország erdőterülete közel 2 millió hektár, amelynek 77%-a állami, míg 23%-a magántulajdon.  A magánerdőkben a faállomány és a növedék is alacsonyabb, és csupán a magánerdők 40%-ának van érvényes erdőterve, továbbá mindössze 4% rendelkezik FSC-tanúsítással. A magántulajdon elszórt és nagyon apró területekből áll, gyakran 1 hektár alatti birtoktestekkel, ami rendkívül alacsony szintű erdőgazdálkodást eredményez. A CUPFOA-t 2008-ban alapították, jelenleg 35 tagszervezetet fog össze, és tagjai önkéntes munkával tartják fenn a szövetséget. Feladatai közé tartozik a szakpolitikai egyeztetés, jogszabályi véleményezés, szakmai képzések és projektek lebonyolítása.

A szervezet tevékenysége révén javult az erdőgazdálkodási gyakorlat, erősödött a tudásmegosztás, növekedett a hozzáférés a támogatásokhoz, valamint egyre szorosabb az együttműködés az állami erdőgazdasággal. A jelenlegi helyzetet bemutató diák alapján a magánerdők gazdasági potenciálja nagy, de a feldolgozás és értékesítés terén továbbra is jelentős kihívásokkal küzdenek. A CUPFOA hosszú távú célja egy fenntartható, szakmailag megalapozott magán erdőgazdálkodási rendszer kialakítása, amely erősíti a tulajdonosok szerepét a horvát erdőágazatban. Egy kis adalék még a faipari ágazat jelenlegi és közelmúltbeli helyzetéhez Horvátországban: A horvát kis- és közepes fűrészüzemek nagy száma annak a rendszernek köszönhető, hogy a faanyag 90%-át az egyetlen állami vállalat értékesíti, és a többéves szerződéseket olyan cégek kaphatják meg, amelyek Horvátországban vannak bejegyezve (de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül horvát tulajdonban vannak) és így a piacinál 20–30%-kal olcsóbban jutnak alapanyaghoz. Ez gyors profitot biztosított, ugyanakkor visszafogta a faipari beruházásokat és a magasabb hozzáadott értékű termelést, miközben a keményfa-dominancia nehezíti a gazdálkodást. A rendszer torzítja a magánerdők piacát is, hiszen az állami árak nem tükrözik a valódi piaci viszonyokat, a nyilvános árveréseken elért lényegesen magasabb árak ezt jól mutatják. Az elmúlt 10 évben csupán 2017 és 2019 között volt kivitel-tilalom, akkor is csak a tölgy rönkre vonatkozott, az indokolás pedig az volt, hogy ez segít majd megakadályozni a tölgy csipkéspoloska terjedését. A biomassza-erőművek szinte mind faipari üzemekhez kapcsolódnak, tízéves állami szerződésekkel működnek, és többnyire csak hálózatkiegyenlítésre használják őket, gyakran azért fizetve nekik, hogy készenlétben maradjanak.

A CEPF képviseletében Komlós Dániel érkezett, aki e szervezet központi brüsszeli irodájában dolgozik a csapat egyik szakértőjeként és főként a Bioökonómia és körforgásos gazdaság, Klímaváltozás mérséklése és Fenntartható finanszírozás uniós dossziékkal foglalkozik. Az ernyőszervezet Európa 15 millió magán erdőtulajdonosát képviseli, akik az európai erdők mintegy 60%-át birtokolja. Tagjai 23 nemzeti szervezetet foglalnak magukban, köztük Magyarországot is a MEGOSZ révén. A brüsszeli titkárság szakértői csapata folyamatosan figyeli az EU-s jogalkotást, és hidat képez a terepi tapasztalatok és az uniós döntéshozatal között. A CEPF aktív szereplője az uniós erdészeti, agrár-, klíma- és környezetpolitikai egyeztetéseknek, állásfoglalásokat készít, egyeztetéseket folytat, és rendszeresen részt vesz magas szintű fórumokon.

Széles partnerségi hálóval rendelkezik, több mint 30 európai szakmai és civil szervezettel működik együtt, (pl.: EUSTAFOR, COPA-COGECA, EFI, PEFC és FSC). Az előadás rámutatott, hogy az erdőkhöz kapcsolódó uniós jogszabályok száma az elmúlt évtizedekben drasztikusan nőtt: a grafikon több mint 50 aktív jogszabályt mutat 2023 körül, a legkülönbözőbb szektorokból. A közeljövő fő szakpolitikai feladatai közé tartozik az új EU erdőmonitoring-rendszer, a talajmegfigyelési törvény, az új KAP, a fenntartható pénzügyek, valamint a 2040-es klímacél előkészítése.

A CEPF hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy az uniós döntéshozatalban a magán erdőtulajdonosok gyakorlati szempontjai is megjelenjenek. A szervezet három fő üzenete: az együttműködés erősítése az erdőtulajdonosokkal, munkájuk támogatása, és annak elismerése, hogy az egységes szabályozás („one size fits all”) nem működik Európa rendkívül változatos erdőviszonyai mellett.

Végezetül röviden bemutatásra került a MEGOSZ is, kicsit mintegy kiegészítve a köszöntőbeszédbe elhangzott, magyar erdőkre, valamint a szövetségre vonatkozó adatokat. A MEGOSZ fő feladatának tartja a kedvező szakpolitikai döntések elősegítését, a megfelelő jogi környezet biztosítását és a fenntartható finanszírozás elérését a magán erdőgazdálkodók számára. Az eddigi prioritások mellett az új vezetőség kiemelt céljának tekinti a kommunikáció erősítését, valamint a szakmai együttműködések bővítését nemzeti és nemzetközi szinten.

Az előadásokat követően a somogyszobi Kéknefelejcs Néptáncsoport műsora szórakoztatta a vendégeket, a gyerekek pedig a produkció végén a közönséget is bevonták a táncba.

A vacsora közben és azt követően értékes, inspiráló szakmai beszélgetésekre, eszmecserékre került sor, többek között megszületett az egyetértés a szándéknyilatkozat végleges szövegéről is.

A „Statement of Intent on the Establishment of the Central European Cooperation of Private Forest Owners and Managers” (Szándéknyilatkozat a Magán Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Közép-európai Együttműködésének Létrehozásáról) véglegesítésére másnap reggeli után került sor, amelyet minden ország képviselője ünnepélyes keretek között aláírt. A szándéknyilatkozat célja a Közép-Európai Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Szövetségeinek Együttműködésének létrehozása, amely a térség országai között hosszú távú, szakmai alapú együttműködést erősít. A dokumentumot aláíró szervezetek közösen vállalják, hogy egy olyan keretrendszert alakítanak ki, amely támogatja a fenntartható erdőgazdálkodást, a vidéki területek fejlődését és a helyi közösségek jólétét.

A nyilatkozat öt fő célkitűzést határoz meg:

1. A magán erdőtulajdonosok szervezetei közötti együttműködés elősegítése a Kárpát-medencében.
2. Tudás- és tapasztalatcsere erdőgazdálkodási, természetvédelmi és szakmai kérdésekben.
3. Határon átnyúló partnerségek erősítése, különösen a klímaadaptáció és az erőforrás-gazdálkodás területén.
4. Közös szakmai projektek és kezdeményezések támogatása, amelyek a térség erdeinek gazdasági, társadalmi és ökológiai értékét növelik.
5. A közös érdekek képviselete nemzeti, regionális és európai szinten.

A szervezeteknek e dokumentum aláírásával szándékukban áll megkezdeni az együttműködéshez szükséges jogi, szervezeti és működési keretek kidolgozását, és nyitottak a további országok csatlakozására. A szándéknyilatkozat tehát egy olyan közös jövőkép megalapozása, amely a magán erdőgazdálkodók hangját és szakmai szempontjait erősebben jeleníti meg Közép-Európában. A dokumentum jogilag nem kötelező érvényű.

Milan Ovseník, a szlovák szövetség elnöke bejelentette, hogy az együttműködés folytatásaként februárban Szlovákiában szeretnének egy rendezvényt, egy workshopot szervezni, ahol a mostani ismerkedést követően már a tényleges szakmai munka kerülne a középpontba.

Az utolsó előtti programpont a terepi bemutató volt, amely a Mocz Magánerdészet által kezelt erdőkben került megtartásra. Mocz András és László Péter a cég főmérnöke beszélt részletesen a bemutatott erdőrészletekről. A fókusz a tölgygazdálkodáson volt (kocsányos-tölgy). Elsőként a Somogyszob 55H és 55G erdőrészleteknél álltunk meg, ahol egy végvágás utáni, kerítéssel védett felújítást tekintettünk meg: a kerítés mögött mintaszerű, rendkívül magas újulatszámú tölgyfelújítás volt látható. A szomszédos idősebb állomány alatt pedig megfigyelhető volt a kefesűrű újulat.

Ezt követően egy többéves felújítást látogattunk meg, ahová a kerítésre rádőlt fa miatt bejutott a vad, ezért a csemeték nagy része csúcsrágott. Ez is jól rávilágított a vadkár, illetve a vadnyomás térségre erősen jellemző problémájára. A program másik állomása egy tisztításkorú, mintegy 28 éves, Kocsányos tölgy – állomány volt, amelynek egyik része természetes úton (itt több elegyfafajjal), a másik mesterséges felújítással jött létre. Utóbbi esetében a célzott beavatkozásoknak köszönhetően a törzsek differenciálódása és alakulása kedvezőbb képet mutatott. Hamarosan majd újabb nevelővágási beavatkozás kerül elvégzésre.

A program zárásaként a HUNNIA Fagép által szervezett gépbemutatót tekinthették meg az érdeklődők. Ide további vendégek is érkeztek. Mocz András köszöntötte a jelenlévőket és az erdészeti géptámogatásról is ejtett pár szót. Ennek társadalmasítása, mint ismeretes, nemrég zajlott le, hamarosan várható a felhívás megjelenése is. A Tanya udvarán az alábbi gépek kerülnek bemutatásra:

• Pfanzelt Felix 4WD – harvester fejjel felszerelt, speciális erdészeti erőgép 4 kerék meghajtással;
• Pfanzelt Pm Trac – egyenesen a gyártósorról, a Pfanzelt saját fejlesztésű erdészeti darujával és csörlőjével.

A somogyszobi találkozó minden résztvevő számára világossá tette, hogy a közép-európai magán erdőgazdálkodók előtt álló kihívások sok tekintetben közösek, de a megoldások kulcsa éppen ebben a közösségben, az együtt gondolkodásban és az egymástól való tanulásban rejlik. A két nap során létrejövő szakmai kapcsolatok, a nyitott párbeszédek és a szándéknyilatkozat ünnepélyes aláírása egyaránt azt üzenik: valódi igény és elszántság van egy erősebb, összehangolt, régiós magánerdészeti együttműködés kialakítására. A résztvevők megerősítették elköteleződésüket a fenntartható erdőgazdálkodás, a tudásmegosztás és a közös érdekek képviselete mellett, és bizakodva tekintenek a folytatás elé. A rendezvény méltó bizonyítéka annak, hogy a térség erdőterületeiért való felelősség valóban közös ügyünk, és a jövő erdeit csak együtt formálhatjuk a társadalom jólétére és a tulajdonos hasznára.

forrás: MEGOSZ

Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke – az egyesület szerepéről, az erdőpedagógia fontosságáról, a helyi csoportok közösségformáló erejéről és a nyelvtudás jelentőségéről beszélt.

Sulyok Ferenc, a FAGOSZ elnöke, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója – bemutatta a társaság erdőgazdálkodási, faipari és tudományos tevékenységét, kiemelve az Alföld speciális termőhelyi viszonyait, a klímaváltozás kihívásait, valamint a vadgazdálkodás szerepét.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke – a magánerdő-gazdálkodás jelentőségéről, a szakirányítói munka szerepéről, valamint a dróntechnológia és az innovációk lehetőségeiről tartott előadást. Hangsúlyozta a fa, mint megújuló energiaforrás növekvő szerepét is.

Az előadásokat követően életút-beszélgetésre került sor Prof. Dr. Lett Béla tiszteletére, aki 80. születésnapját ünnepli. Az ünnepeltet Dr. Schiberna Endre tudományos osztályvezető és Prof. Dr. Faragó Sándor akadémikus méltatta, kiemelve több évtizedes oktatói és tudományos munkásságát, a Mészáros Károly Alapítvány szellemiségének ápolását, valamint az ifjú kutatók támogatásában és a tehetséggondozásban betöltött szerepét. Prof. Dr. Lett Béla az akadémiai igényesség, a tények tisztelete és az emberközpontú gondolkodás példaképe.

80. születésnapja alkalmából egy emlékpadot neveztek el róla, tisztelegve sok évtizedes életműve és emberi példamutatása előtt. Gratulálunk életútjához, és jó egészséget, további aktív, eredményekben gazdag éveket kívánunk!

Forrás: SOE ERTI

A helyszínválasztás nem véletlen, Jakabszállás és környéke az Alföld egyik legszárazabb, a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett térsége. A Duna–Tisza közi Homokhátságon az elmúlt években drasztikusan csökkent a talajvízszint, és egyes termőhelyek a teljes kiszáradás jeleit mutatják. A találkozón ennek megfelelő szomorú kép tárult a résztvevők elé: az erdők jelentős területeken pusztulásnak indultak, legyen az néhány éves erdőfelújítás, vagy idősebb állomány. A 2022-es aszály drámai hatással volt a térség vízháztartására, amin már szinte lehetetlen javítani. A helyszín tehát így nemcsak elméleti, hanem közvetlen gyakorlati példát is adott arra, miért sürgető a megoldáskeresés.

A program első részében Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Luzsi József a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelő alelnöke, Dombóvári Dénes a MEGOSZ elnöke, valamint Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Mezőgazdasági Bizottság Erdészeti Albizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket.

Mocz András kiemelte, hogy felelősséggel kell fafajokat és technológiákat ajánlani, hogy az erdőgazdálkodók a jövőben is sikeresen dolgozhassanak. Az Alföldön óriási területen pusztulnak az erdők, érintett többek közt a kocsányos tölgy, a fenyők, a szürke és a nemes nyár, sőt helyenként az akác is. Szinte minden erdőgazdálkodónak ezáltal felújítási kötelezettsége keletkezik. Az ország egészén lesüllyedt a talajvíz szintje, különösen az Alföldön, ahol helyenként akár 10 méternél is nagyobb mértékű lehet a csökkenés. A teljes szakmának cselekednie kell, az Erdészeti Tudományos Intézetnek pedig ehhez tudományosan megalapozott javaslatokat szükséges adnia.

Előrelépés, hogy az Aszályvédelmi Operatív Törzs az agráriumot – ezen belül az erdőgazdálkodást is – érintő, növekvő mértékű és gyakoriságú vízhiány kezelése és kártételeinek csökkentése érdekében, azonnal végrehajtandó vízvisszatartási intézkedések meghozatalára tett javaslatot. Tavasszal a víz kulcsfontosságú a vegetáció indulásához, ezért ökológiai vízpótlás kell. Mocz András felhívta a figyelmet, hogy ahol lehetőség van rá, a „Vizet a tájba” program keretében a magán erdőgazdálkodók is jelezhetik vízigényüket, még augusztus 15-ig!

Ott, ahol az erdő fennmaradása is kérdéses, a szabályozásban egyértelműen kezelni kell a növekvő sztyeppklíma, a felnyíló erdők és a cserjeborítás kérdéskörét, hogy elkerüljük a felesleges kiadásokat. A kipusztult erdők felújítási kötelezettsége megmarad, ezért körültekintő fafajválasztás kell: a nyárak gyakran 4–5 éves korban feladják az Alföldön, amit az állami erdészeteknek is nehéz kigazdálkodni, nemhogy a magán erdőgazdálkodóknak. A gazdálkodói érdekek mentén készülő, jól megalapozott erdőtervekre van szükség.

A jövő erdei érdekében kulcsfontosságú a felelősségteljes, előrelátó, hazai és nemzetközi kutatásokra épülő erdőtervezés. Ennek támogatására jött létre – az Agrárminisztérium Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárságának irányításával, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében – az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amely az Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia és az Alföldi térségekhez kapcsolódó Cselekvési Terv kidolgozását tűzte ki célul. A fórum szakmai és tudományos szervezetek, kormányzati, magán- és társadalmi szereplők együttműködésével kívánja elősegíteni az erdőgazdálkodás klímaváltozáshoz való alkalmazkodását. A készülő stratégia, és cselekvési terv célja iránymutatást adni az erdőgazdálkodóknak.

Ugyanezen újonnan létrejött Fórum fontos feladatait hangsúlyozta ki Luzsi József is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelős alelnöke. Lényeges, hogy az erdők egészségi állapotát ismerve próbáljunk rendszert felállítani úgy, hogy kézzelfogható eredmények születhessenek. A 20. század elején a homok megfogására telepítették az alföldi erdőket, amelyek ma már nem képesek lépést tartani a klímaváltozással. A jogszabályok és a támogatáspolitika eszközeivel gyors, célzott beavatkozásra van szükség. Az erdőtervezést rugalmasabbá kell tenni, hiszen az őshonos fajok sem ültethetők minden termőhelyre. Arra is felhívta a figyelmet, hogy még egy akácos is összetettebb ökoszisztéma, mint pl. egy napraforgótábla, a lehullott lomb pedig érdemben segíti a talaj nedvességének megőrzését.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az erdő jelentős társadalmi értéket képvisel, és hasznot jelent, fenntartásához pedig biztos finanszírozási háttérre van szükség. Rámutatott, hogy a sikertelen erdőfelújítás sokmilliós veszteséget jelent a magán erdőgazdálkodóknak. Az erdők rezilienciájának fokozása, a biodiverzitás megőrzése, valamint a társadalmi támogatottság megszerzése a fenntartható jövő záloga. A magán erdőgazdálkodók szorosabb összefogására, együttműködésére van szükség. Megköszönte az Agrárminisztérium hatékony intézkedését, amelynek nyomán rekordidő alatt megszületett az erdőszerkezet-átalakítást célzó pályázati felhívás.

Végül Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, az Erdészeti Albizottság elnökének beszéde következett, amelyben kiemelte, hogy az erdészektől nem kell félteni az erdőt.  A klíma megváltozott, ez tény. Ideológiai alapon erdőt fenntartani nem lehet, a hosszú távú fennmaradás feltétele a szakmai alapokra épített, gazdaságilag megalapozott haszonvétel is. A témáról minden érintettnek érdemi, tényeken és tapasztalaton alapuló párbeszédet kell folytatnia, az erdészek körében pedig erős szakmai összefogásra van szükség. A klímaváltozás hatásai nem tesznek különbséget magán- és állami erdők között. Mindenütt érvényesíteni kell a szakmai minimumot és a bevált gyakorlatokat.

A program második blokkjában terepi bemutatóra került sor: három erdőrészletet tekinthettek meg a résztvevők. Az állomások az Aero Hotel és Étterem szomszédságában helyezkedtek el, így a kijutás gyorsan és zökkenőmentesen zajlott.

Elsőként a környéken tevékenykedő magán erdőgazdálkodó, Szabó Tibor József erdőmérnök gazdálkodása alatt álló területet tekintette meg a csoport (Jakabszállás 81 B, K, O). Itt korábban erdeifenyves állomány állt, az erdőszerkezet-átalakítás 2019-ben történt meg szürke nyárasra – nemes nyár, mezei és tatár juhar, valamint mezei szil elegyfafajokkal. Főleg a magasabban fekvő részeken kiterjedt állománypusztulást figyelhető meg, így a cca. 7 hektáros erdőrészletből 2,5–3 hektáron már sajnos döntően elhalt faegyedek találhatók. Akácos létesítése ezen a területen nem volt lehetséges, pedig nagyobb eséllyel maradt volna meg egy ilyen célállomány. Jelen körülmények között fafaj-diverzifikáció és nagyméretű szaporítóanyag alkalmazása kínálhat megoldást.

Az erdőgazdálkodó szerint a helyi erdőkben érdemes meghagyni a spontán betelepülő nyugati ostorfát, amely második lombkoronaszintet képezhet. Erős invazív tulajdonsága miatt viszont fokozottan figyelni kell arra, hogy ne terjedjen el. A legfontosabb cél a homok megkötése. A kultúrerdőkben a gyérítések elmaradása hiba volt, mert ha az megfelelően el van végezve, akkor ugyan kevesebb, de vastagabb törzsű, ellenállóbb egyedekből álló erdő alakítható ki. Az ilyen erdőkben a következő időszakban indokolt az állományok irányított felnyitása, valamint a lombos fafajok esetén a megjelenő természetes sarjak megőrzése. A beavatkozások hatását 2–3 év elteltével, standardizált visszamérésekkel (záródás-, mortalitás-, növedék- és egészségi állapotfelmérés) célszerű értékelni, és az eredmények alapján finomhangolni az erdőnevelési eljárásokat.

A második állomás egy rendezetlen gazdálkodási viszonyú erdő volt (Jakabszállás 42 D, G, H), amelyet a Fanyarka Kft ügyvezetője, Sipos István mutatott be. Ezek eredendően hazai nyáras és erdeifenyves célállományok, de jelenleg nagy része elhalt, a terület fekvő és álló holtfával van tele. Más fafajok is pusztulásnak indultak, melyek helyén legfeljebb nyugati ostorfa és bálványfa verődött fel itt-ott. A rendezetlen erdők országos problémát jelentenek, ezen a vidéken pedig kimondottan jellemzőek. Bács- Kiskun Vármegyében az erdőterületek több, mint fele magán kézben van, és ennek 1/3-a sajnos rendezetlen gazdálkodási viszonyú. Mivel nincs bejegyzett erdőgazdálkodó, bennük erdőgazdálkodást nem végeznek, ráadásul e félig (vagy teljesen) kipusztult állományok állapotromlása gyors, rendkívül tűzveszélyesek. A klímavédelem szempontjából sem kedvező az állapotuk, mivel bennük szénmegkötés elmarad, a korhadó fa inkább CO₂-t bocsát ki. Ez a Homokhátságon különösen kockázatos: a szárazodás és a homokmozgás miatt a víz- és talajvédelem sem valósul meg megfelelően. A probléma sürgető megoldást kíván, ami a gazdasági küszöb alatti erdőkre, s végső soron az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásra adott támogatás lehetne.

Végül egy állami erdőterületet tekinthettük meg, amely a KEFAG Zrt kezelésében áll (Jakabszállás 10 I, H). Sulyok Ferenc vezérigazgató röviden beszélt az erdőgazdaságról: a KEFAG Zrt. 60 ezer hektár erdőt kezel, amelyet tavaly több, mint 3000 hektáron ért erdőkár: elsősorban aszálykár, valamint a kórokozók, rovarok által okozott károk, tűzkárok. Szakmai álláspontjuk szerint nem indokolt erőltetni a termőhelyi adottságoknak nem megfelelő faj- és technológiaválasztást, a döntéseket a helyi vízháztartás, talaj- és mikrorelief viszonyok kell, hogy meghatározzák. Ugyanakkor – a magánerdők nagy részében tapasztalható óvatossággal szemben – a fenyővel való gazdálkodást bizonyos termőhelyeken továbbra is megfelelő opciónak tartják. Ezt egyrészt a gyakorlati tapasztalatok, másrészt a bugaci fűrészüzem folyamatos alapanyag-ellátási igénye támasztja alá.

Kaczvinszki Tamás a Bugaci Erdészet műszaki vezetője a konkrét erdőterületről nyújtott részletes szakmai információt: olyan múlt évi fenyőtelepítést figyelhettünk meg, ahol alkalmazzák a rozsvetés régi technológiáját, hogy a kalászos növény megvédje a homokveréstől csemetéket, illetve árnyékolja is őket. A szaporítóanyag minősége kulcskérdés, ezért saját csemetekertjükben, bolgár és szerb származású magból nevelik a csemetéket. A felújítás során igyekeznek meghagyni a sarjakat, illetve talajvédelmi szempontból próbálkoznak a forgatás nélküli talajelőkészítéssel. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban a KEFAG Zrt. is a jogszabályi változásokat tartja kívánatosnak, például indokolt esetben nem kellene olyan záródást várni, mint a jelenlegi előírás, illetve egyéb alternatív fafajokat alkalmazásával is célszerű lenne próbálkozni.

A terepi bemutatót követően a konferencia helyszínére tértek vissza a résztvevők, ahol az ebéd elfogyasztása utána a meghirdetett előadásokra került sor.

Az előadók az éghajlatváltozás erdészeti, természetvédelmi és vízügyi vonatkozásait több nézőpontból is megvilágították.

Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója, „Új fafajok hasznosítása szárazsági erdőhatáron” című prezentációjában beszélt a klímadaptáció erdészeti lehetőségeiről. Az Alföld szárazodó feltételei mellett a korábban alkalmazott fafajok nem mindenhol jelentenek megoldást. Ezért új, idegenhonos (helyettesítő) fafajokat kell bevonni, az eddig tapasztalatokat is hasznosítva. Hangsúlyozta, hogy a gyorsan változó környezeti feltételek azonnali cselekvést igényelnek, még akkor is, ha egyes beavatkozások később hibásnak bizonyulnak – ezekből is lehet tanulni.

Hangsúlyozta, lényeges, hogy – kellő óvatossággal – csak ott használjuk ezeket a fajokat, ahol jelenleg nincs őshonos alternatíva. Nagyon fontos az inváziós képesség vizsgálata. Jó példa erre a nyugati ostorfa, amely erősen invazív fajaj, tehát alkalmazása esetén, először meg kell találni a megfelelő technológiát, amellyel valóban korlátozni tudjuk terjedését.

Az Alföldön várható klímához már most hasonló klímájú területeket érdemes tanulmányozni a lehetséges új fafajok tekintetében. Patagóniában például 400 milliméter csapadék mellett, vulkáni hamuban gyönyörű sárga fenyő (Pinus ponderosa) állományok élnek, ezek valószínűleg jobban éreznék magukat nálunk, mint az észak-amerikai élőhelyről származók. Az eddigi hazai tapasztalatok újraértékelése során több méltatlanul mellőzött fafaj alkalmazására is kaphattunk javaslatokat: fehér eper, közönséges dió, virágos kőris, mezei juhar, japán akác, rezgő nyár, stb. Külön kiemelt, jó példa a török mogyoró, amely erdőállomány alkotóként is megállja a helyét.

A következő előadó Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója volt. Részletesen bemutatta az Alföld és a Nyírségi Homokhátság vízpótlására kidolgozott terveket. Bevezetőjében elmondta, hogy az elmúlt öt évben országos átlagban 320 milliméteres csapadékhiány halmozódott fel. A folyók vízhozama egyre szélsőségesebb: az elmúlt 20 évben megszaporodtak a rekordméretű árvizek. A Tiszán Csongrádnál a mért legnagyobb vízszintkülönbség ma már 14 méter, szemben a korábbi mintegy 5 méterrel. A folyamatot globális és helyi tényezők egyaránt erősítik: a rövid idő alatt lezúduló, nagy intenzitású csapadék, és a leszűkült hullámterek, illetve a benőtt medrek által előidézett medermélyülés. Az Alföld vízpótlását a vízelosztó hálózat bővítése és a vízvisszatartás erősítése szolgálja: több vizet kell a térségbe juttatni, és helyben tartani. A Homokhátság hidrometeorológiai helyzete tartós csapadékhiánnyal jellemezhető: a 30 éves országos átlag 568 mm, az elmúlt 12 hónap 441 mm, a görgetett csapadékhiány -320 mm. A talajvízkészletek klímaváltozás miatti veszélyeztetettsége szerint a Duna–Tisza közi homokhátság fokozottan veszélyeztetett (jelentős vízhiány). Vízgazdálkodási problémái közt kiemelt a vízmegtartó képesség csökkenése és a fedőrétegek–vízzáró rétegek hatása. A vízpótlás céljai a vízkészlet, talajnedvesség, talajvíz pótlása, kulcseszköz a beszivárogtatás és a vízvisszatartás. A talajvízkészlet helyreállítása akár 30 évet is igénybe vehet, és jelentős vízvisszatartó és -pótló beruházásokra van szükség. E tervek már elkészültek és a munka egy része el is kezdődött.

A kialakult helyzethez az emberi tevékenység is hozzájárult, hiszen jelentős a vízfelhasználás. A növekvő igény miatt egyre mélyebb kutak készülnek – ráadásul sokszor szakszerűtlenül- amelyek gyakran áttörik a szendvics-szerűen egymás fölött fekvő vízzáró rétegeket. A nem megfelelő kivitelezés esetén pedig ez elősegíti a víz mélyebb rétegekbe történő elszivárgását.

A harmadiként Ugró Sándor a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója tartotta meg előadását. A Homokhátság Magyarország egyik legérzékenyebb ökológiai térsége, tartós vízhiánnyal és drasztikusan süllyedő talajvízszintekkel (helyenként 6–10 m).
A vízhiány természeti és emberi okok együttes következménye, az erdőpusztulás a klímaváltozás, az intenzív mezőgazdaság és az ökológiai sérülések eredője. A biodiverzitás csökken, a táj a sztyeppesedés, elsivatagosodás felé tolódik, az inváziós fajok terjednek, az őshonosak pedig visszaszorulnak. Azonnali, mindent megoldó válasz sajnos nincs, összefogásra és rendszerszintű gondolkodásra van szükség! A vízmegtartó és tájrehabilitációs módszerek, a belvizek tározása és a felszíni vizek pótlása (pl. Duna/Tisza bevezetése) kulcseszközök.
Erdőgazdálkodásban természetközelibb, őshonos fajokra alapozott gyakorlat, cserjések védelme, gyepesítés és extenzív legeltetés lehetnek célravezetők.

A KAP Stratégiai Terv keretei között 64 milliárd forint áll rendelkezésre új erdők és iparifa-ültetvények létesítésére, ápolására és kiegészítő beruházásokra.
Az EU új Erdőstratégiája a természetes és őshonos erdők védelmét, helyreállítását és a fenntartható gazdálkodást ösztönzi 2030-ig. Dél-Európában pl. a 2–8 méteres, zárt cserjések (macchia/maquis) több rendszerben erdőnek minősülnek, ez hazai jogértelmezésben is megfontolandó, tehát át kell gondolni az erdő fogalmát, még akkor is, ha szigorúan véve szakmailag ellentmondásos. Javasolja, hogy az erdei állományalkotó fajok jegyzékének cserjefajokkal való bővítését és az alacsony záródású gyep- és cserjetársulások védelmét.

A rendezvény utolsó részében meghirdetett fórum keretében a meghívott szervezetek és a jelenlévők mondhatták el véleményüket. A programpont nyitásaként Dr. Somogyi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem oktatója „Klímaváltozás és mezőgazdaság az arid területeken” előadását hallhattunk, aki tehát az agrárium szempontjából közelítette meg a témát. Megoldásként az agrárerdészetet emelte ki, amely a szélsőséges víz- és hőstressz enyhítésében komplex választ ad. A válasz két pillére: a termesztéstechnológia fejlesztése és a biológiai alapok erősítése. Utóbbinál kulcs a szárazságtűrésre irányuló nemesítés: széles genetikai háttér, megbízható fenotipizálás, nagy szelekciós nyomás és nagy áteresztőképességű nemesítési rendszer szükséges, valamint alternatív növényfajok bevonása.
A termesztéstechnológiában elsődleges cél a talaj vízkészletének megóvása és vízbefogadó-képességének javítása, azaz a tömörödött rétegtől mentes állapot, kevesebb menetes talajművelés és talajtakarás. Szintén kiemelt néhány olyan- korábbi előadásokban már említett – fafajt, amelynek alkalmazása megfontolandó lenne az alföldi területeken.

A fórum további részén felszólalt többek közt Sulyok Ferenc, de most, mint a FAGOSZ elnöke. Az erdőpusztulás következtében rövid idő alatt nagy volumenű, döntően fenyő faanyag jelenik meg a piacon, ezt kell feldolgozni, amelynek kezeléséhez az elsődleges feldolgozókapacitások és a logisztikai–raktározási háttér gyors bővítése szükséges. Az ágazat versenyképességének erősítéséhez az élelmiszeriparban alkalmazottakhoz hasonló, kiszámítható beruházási és technológiafejlesztési támogatási konstrukciók indokoltak. Mindez azért kulcskérdés, mert a faanyag értékesítése az erdőgazdálkodók elsődleges bevételi forrása, a feldolgozóipar teljesítménye tehát közvetve meghatározza az erdőgazdálkodói jövedelmezőséget.

Dobrovitz Attila, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács képviseletében kiemelte, hogy érdemes lenne a túlélő egyedeket vizsgálni, és ezeket szaporítóanyagként felhasználni.  Az ehhez kapcsolódó munkában, tesztelésben a terméktanács felajánlotta segítségét.

Raisz Árpád az Alföldi Erdőkért Egyesület titkára felvetette, hogy meg kéne próbálni az erdőfelújítási határidőket kitolni, ahol indokolt, mert a jelenlegi körülmények közt az előírt két év nagyon kevés a megfelelő felújítás elvégzéséhez.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke kiemelte, az erdő nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értéket is képviselnek, fenntartásuknak biztosítása közös érdek. Hosszú távon a rugalmasabb jogszabályok és a vízpótlás biztosítása elengedhetetlen.

Helyi erdőgazdálkodó is megosztotta az általa alkalmazott gyakorlatot a közönséggel, melyben kiemelte a szén visszajuttatásának jelentőségét a talajba.

Luzsi József zárszóként hangsúlyozta, hogy a jogszabály módosítás a leggyorsabban „kivitelezhető” segítség, az erdőtervezés, az erdőtervezés rugalmasabbá tétele pedig kulcsfontosságú a változó termőhelyi és klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodásban.

Minden felszólaló egyetértett abban, hogy a klímaváltozás hatásainak kezeléséhez gyors, szakmailag megalapozott és rugalmas döntésekre, valamint a magán és állami erdőgazdálkodók összefogására van szükség. A MEGOSZ továbbra is aktívan képviseli a magán erdőtulajdonosok és gazdálkodók érdekeit ezekben a folyamatokban. A rendezvényen elhangzottak pedig remélhetőleg hozzásegítik az ágazatot a Cselekvési Terv mielőbbi elkészítéséhez.

A MEGOSZ ezúton is köszönetét fejezi ki a Fanyarka Kft-nek és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának a szervezésben nyújtott segítségért és együttműködésért.

A rendezvény a CLIMAFORCEELIFE projekt (LIFE19 CCA/SK/001276) keretében az Európai Unió LIFE Éghajlat-politika programjának, valamint az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.

A bemutatott erdőrészletekről készített drónfelvétel itt található:
https://drive.google.com/file/d/1T-LguWlcYF6SjQzJXxFwXwlXjw7xX2UQ/view?usp=drivesdk

Az elhangzott előadások az alábbi címekre kattintva érhetők el:

Klímaváltozás és mezőgazdaság az arid területeken

Új fafajok hasznosítása szárazsági erdőhatárokon

Kiskunsági Nemzeti Park

A Homokhátságon tervezett vízgazdálkodási intézkedések

forrás: MEGOSZ

A fórum célja már nem csupán a problémafeltárás, hanem a gyakorlati megoldások közös kidolgozása annak érdekében, hogy erdeink a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai közepette is stabil, – divatos kifejezéssel élve – rezíliens ökoszisztémaként hosszú távon fennmaradjanak. A fórum célul tűzte ki egy Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia (EKS) előkészítését, a lendületes működése pedig várhatóan lehetőséget teremt arra, hogy a tudomány, az igazgatás és gyakorlati élet szereplői a cél érdekében összefogjanak.

A közös munka keretei: platform, munkacsoportok, rugalmasság

A fórumot levezető Szalai Károly (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) hangsúlyozta: az éghajlatváltozás kihívásai nem kezelhetők hagyományos eszközökkel. Egy olyan nyitott, rugalmas szakmai platform létrehozása szükséges, ahol a kutatási eredmények és a terepi tapasztalatok közvetlenül hasznosulhatnak.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum keretében munkacsoportok felállítására tett javaslatot, melyek a klímaváltozás erdőket érintő kihívásaira keresnek gyakorlati és stratégiai válaszokat, kialakítva végső soron az erdészeti ágazati klímaadaptációs stratégiát. A csoportok – az elképzelés szerint – többek között a különösen sérülékeny termőhelyeken álló erdők helyzetének rendezésével, a hosszabb távon sérülékeny erdőtípusokkal, az elemzési és monitorozási rendszerek fejlesztésével, az erdészeti vízgazdálkodással, a vadhatás csökkentésével, a gazdasági fenntarthatóság kérdéseivel, valamint a szükséges szabályozási feladatokkal foglalkoznak. A munkacsoportokban széles körű szakmai együttműködés valósulhat meg, a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos ismeretek összehangolásával.

„Ökológiai katasztrófa” – erdőpusztulás és gazdasági következmények

Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára a megnyitójában rámutatott, hogy az erdők állapotának romlása európai szintű jelenség, amelynek fő oka az időjárás szélsőségesebbé válása és a talajok vízháztartásának romlása. A klímaváltozás hatásai a magyar erdőket sem kímélik: a tartós vízhiány miatt több állomány annyira legyengült, hogy megmentésük azonnali beavatkozást igényel.

Példaként a Délalföldi Erdőgazdaságot említette, ahol az erdeifenyő és a kocsányos tölgy pusztulása az erdőgazdaságnak erdőfelújítási kötelezettséget is keletkeztet. Hangsúlyozta, hogy a klímamodellek szerint a hazai termőhelyek néhány évtizeden belül akár alkalmatlanná is válhatnak a mai erdőtípusok számára, ezért az erdők megóvása kiemelt nemzeti feladat.

Tudományos válaszok és gyakorlati javaslatok

Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet (SOE ERTI) főigazgatójának bevezető gondolatai szerint a klímaváltozás olyan sebességgel zajlik, hogy a természetes alkalmazkodási folyamatok önmagukban nem elegendőek. Aktív emberi beavatkozásra van szükség, amit egy iteratív, terepi kísérleteken alapuló tanulási folyamat hatékonyan támogathat. Előadásában széleskörű, több pontból álló javaslati csomagot ismertetett, amely többek között a genetikai diverzitás növelését, a szaporítóanyag-fejlesztést, a támogatott migráció alkalmazását és a vadállomány szabályozását is tartalmazza. A SOE ERTI ehhez olyan, már létező döntéstámogató rendszereket is kínál, mint például a SiteViewer és a TEMRE (Távérzékelésen alapuló Erdőállapot Monitorozó Rendszer).

A gyakorlat sokszor előrébb jár, mint a szabályozás

Az erdőgazdálkodók visszajelzései szerint az alkalmazkodás a mindennapi gyakorlatban már megkezdődött, nem mindig tudatos választásként, hanem a változásokra adott kényszerű válaszként. Ennek során a gazdák gyakran úgy érzik, a jogszabályi környezet és az adminisztratív akadályok hátráltatják őket.

Ripszám István (Mecsekerdő Zrt.) arról számolt be, hogy a Mecsekben kiszáradó bükkösök helyére – tekintettel a megváltozott és várhatóan még tovább változó klímára – mozaikosan elegyített állományokat telepítenek természetes felújítással. A hatékony és eredményes adaptáció érdekében sürgette a gyakorlati tudás rendszerezését és visszacsatolását a döntéshozók felé, különösen a támogatások tervezése során.

Több hozzászólás is rávilágított a kisparcellás erdőgazdálkodás nehézségeire: a lassú ügyintézés, a célzott tanácsadás hiánya és a nem kellően motiváló támogatási rendszer miatt sokan elbizonytalanodnak. Dombóvári Dénes és Ódor József a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) részéről világos és kiszámítható kompenzációs rendszer kialakítását sürgette, különösen a magánerdők esetében. A felmerülő erdőfenntartási tevékenységek végrehajtására reálisan akkor lehet számítani, ha azok gazdasági fenntarthatósága biztosított, azaz az erdőgazdálkodás kompenzációkkal kiegészített bevételei fedezetet biztosítanak a felmerülő költségekre és a folyamatban résztvevők megélhetésére.

A prioritási sorban élen az Alföld

Az Alföldi Erdőkért Egyesület képviseletében Raisz Árpád hangsúlyozta, hogy kerülni kell a párhuzamos munkát, és erősíteni kell az együttműködést, különösen a helyi kezdeményezések országos szintű becsatornázásával. Felhívta a figyelmet a túltartott nagyvadállomány súlyos problémájára, amely – minden technológiai erőfeszítés ellenére – komolyan veszélyezteti az erdősítések sikerét.

Oktatás, szemléletformálás, társadalmi elfogadottság

A fórumon elhangzottak alapján világossá vált: az erdők jövője nemcsak a szakemberek ügye. A társadalmi támogatás elnyeréséhez és az átállás erőforrásigényének elfogadtatásához célzott kommunikációra, oktatásra és szemléletformálásra van szükség. A SOE ehhez tudásbázist és oktatási kapacitást kínál, a FAGOSZ hírportálja (FATÁJ) és az Országos Erdészeti Egyesület pedig a különféle szakosztályai tudásának koordinált összefogásával tudna szakmai támogatást nyújtani a fórum munkájához.

Közös stratégia – közös felelősség

A fórumon a NAK bemutatta a készülő EKS – egy lehetséges – tartalmi vázát, amely a 2016-os Nemzeti Erdőstratégiát kiegészítve nyújthat iránymutatást a gyakorlati erdőgazdálkodóknak. Ennek során elhangzott: a stratégia nem lehet kizárólag elméleti eszmefuttatás, csak akkor lesz hatékony, ha valódi, működő – helyi szinten is értelmezhető – válaszokat kínál minden erdőgazdálkodó számára.

Luzsi József, a NAK alelnöke hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodás jövője közös ügy, amelyben minden szereplőnek kompromisszumkészséget kell tanúsítania. Felhívta a figyelmet arra, hogy a természet változásaihoz kell alkalmazkodni, nem pedig merev szabályokhoz, ezért rugalmasabb jogszabályokra és üzemtervezésre van szükség. Kiemelte, hogy a klímaváltozás miatt pusztuló erdők felújítása nem lehet kizárólag a magánerdő-gazdálkodók terhe, ehhez állami támogatás kell.

Végül – az esemény zárásaként – mindenkit együttműködésre, alázatra és gyakorlati megoldások keresésére buzdított, hogy olyan klímaadaptációs terv szülessen, amely a magyar erdők javát szolgálja.

Az irány egyértelmű: alkalmazkodni kell, és ezt csak közösen lehet. A fórumon elindult közös gondolkodás megalapozhatja azt a szakmai együttműködést, amely biztosítja, hogy a magyar erdők a jövőben is betölthessék klímavédelmi és ökoszisztéma-szolgáltató szerepüket – immár az új kihívásokhoz igazodva, megerősödve.

forrás: NAK Erdészet

A rendezvény célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a Duna–Tisza közi térségben tapasztalható súlyos környezeti kihívásokra – különösen az aszály és a vízhiány hatásaira –, valamint elősegítse az alkalmazkodást célzó jó gyakorlatok kialakítását.

A szervezők terepi bemutatóval, szakmai előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel kívánják segíteni a témában zajló szélesebb körű párbeszédet. A rendezvény támogatni szeretné továbbá a készülő Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia, valamint ahhoz kapcsolódóan az akut helyzetben lévő alföldi térségekre vonatkozó Cselekvési Terv kidolgozását.

Az esemény házigazdája a MEGOSZ, együttműködésben társszervezőként a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával.

A releváns szakmai szervezetek széles köre meghívásra került, az előadók között pedig megtalálhatók az erdészeti kutatás, a természetvédelem és a vízgazdálkodás képviselői is.

A helyszín: Jakabszállás, Aero Hotel & Étterem.

A részvétel díjmentes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni korlátozott számban az alábbi linken keresztül lehetséges.

A klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásai a Duna–Tisza közi Homokhátságon

A részletes program itt található:

Az esemény a jogosult erdészeti szakszemélyzeti képzési rendszerben akkreditálásra került.

A rendezvény a CLIMAFORCEELIFE projekt (LIFE19 CCA/SK/001276) keretében az Európai Unió LIFE Éghajlat-politika programjának, valamint az Agrárminisztérium támogatásával valósul meg.

MEGOSZ

Meghívott szakértők:

Csókáné Szabados Ildikó főtanácsadó Agrárminisztérium

Csóka Péter nyugalmazott FAO főtitkár, kuratóriumi tag, Soproni Egyetemért Alapítvány

Dombóvári Dénes elnök MEGOSZ

Luzsi József alelnök NAK

Sulyok Ferenc elnök FAGOSZ

Borovics Attila főigazgató SOE ERTI

Megvitatott témakörök:

Az erdész szakma az erdők megmentésére jött létre – és ma is ez a hivatása. A „magára hagyjuk az erdőt” megközelítés nem fenntartható megoldás.

Az erdők sokféle ökoszisztéma szolgáltatása az egész társadalom számára értékes – ezek hosszú távú biztosítása érdekében stabil gazdálkodási alapokra van szükség.

A gyorsan átalakuló vidéki térségekben egyre fontosabb lehet a magánerdő-gazdálkodás szerepe, ám ehhez számos működési problémát kell megoldani.

Az erdőgazdálkodás sokféle módon járul hozzá a természetvédelemhez, amiket láttatni kell.

forrás: SOE ERTI

A rendezvényt dr. Zajácz Edit, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ képviselője nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket és hangsúlyozva a fás méhlegelők jelentőségét a hazai méhészeti ágazat számára.

Ezt követően Lászka István Attila, az OMME szakmai elnökhelyettese mutatta be a rózsaszín AC akác méhészeti változatát, amely ígéretes lehetőséget kínál a méhészeti szempontból értékes növények palettájának bővítésére. A bemutató során szó esett az akácfajta tulajdonságairól és nektártermelési potenciáljáról is.

A vegetatív szaporítóanyag gyűjtésének kivitelezésére tett javaslatokat Németh Márton (Silvanus Forestry Kft.) és Kárpáti Béla (EESZT elnök) ismertette. A résztvevők megvitatták a megfelelő szaporítási technikákat és azok alkalmazhatóságát a hazai környezetben.

Az akác nektártermelési vizsgálatainak kivitelezéséről dr. Zajácz Edit tartott előadást. Kiemelte, hogy a pontos mérések és elemzések elengedhetetlenek ahhoz, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre a méhészet számára leginkább hasznos növények kiválasztásához.

Ezt követően Lászka István Attila beszélt az egyéb fás méhlegelő-javítási lehetőségekről, különös tekintettel a folytonvirágzó mandulalevelű fűz és a krími hárs szerepére a méhészeti növényállomány gazdagításában. Dombóvári Dénes a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnöke konstruktív ötletekkel járult hozzá a méhlegelő-fejlesztési/javítási lehetőségekhez a magán gazdálkodói szektorban.

A délutáni program során a Gödöllői Arbo-parkban terepi bemutatót tartottak Brandhuber Ádám (Pilisi Parkerdő Zrt.) vezetésével. A résztvevők megtekinthették a rózsaszín AC akác méhészeti változatának faállományát, amely gyakorlati betekintést nyújtott a fajta termesztési és méhészeti alkalmazási lehetőségeibe.

A Fás Méhlegelő Munkacsoport megbeszélése hasznos szakmai fórumot biztosított a méhészet és az erdőgazdálkodás területén dolgozó szakemberek számára. A találkozó során bemutatott új növényfajták és kutatási eredmények hozzájárulhatnak a hazai méhészeti növényállomány bővítéséhez és a méhészek számára kedvezőbb környezet kialakításához. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a fás méhlegelők fejlesztése hosszú távon mind az ökológiai fenntarthatóságot, mind a méhészeti ágazat versenyképességét erősítheti.

forrás: OMME

A 30 éves jubileum méltó helyszínt kívánt. Sok munka és támogatás eredményeként valósulhatott meg, hogy az ünnepi esemény az Országház impozáns falai között, a felsőházi ülésteremben került megrendezésre.

A délelőtti program keretében Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke, Szentpéteri Sándor, az Agrárminisztérium Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Innovációs Főosztályának főosztályvezetője, valamint Jakab István, az Országgyűlés alelnöke mondtak köszöntőbeszédet.

A megnyitót követően három kiváló erdész életművének elismeréseként átadták a Rimler Pál Díjat, és szintén hárman részesültek kiemelkedő munkájukért a MEGOSZ emlékérem kitüntetésben.

Rimler Pál Díjat vehettek át:
– Mocz András
– Duska József
– Sárközy Tamás

MEGOSZ Emlékérem kitüntetésben részesült:
– Moczné Szabó Erika
– Dr. Szép Tibor
– Miszori Krisztián

A MEGOSZ elnöksége gratulál a kitüntetett kollégáknak, és további szép szakmai sikereket, valamint jó egészséget kíván nekik és szeretteiknek!

A délelőtti esemény zárásaként Prof. Dr. Fábián Attila Gábor, a Soproni Egyetem rektora és Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke ünnepélyes keretek között aláírta az egyetem és a szövetség közötti együttműködési megállapodást.

A délutáni szakmai konferencia Luzsi Józsefnek, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Vidékfejlesztésért felelős alelnökének nyitóbeszédével kezdődött. Ezt követően dr. Andréka Tamás, az Agrárminisztérium Közigazgatási államtitkára tartott előadást a magánerdő-gazdálkodást érintő jelentős jogalkotási tervről. Majd Szentpéteri Sándor főosztályvezető adott tájékoztatást a KAP Stratégiai Tervben szereplő már megjelent, illetve a jövőben várható erdészeti pályázati felhívásokról.
A konferenciával egyidőben a családtagok szervezett program keretében parlamenti látogatáson vehettek részt.

Köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte a MEGOSZ 30. jubileumi nagyrendezvényét!

Hamarosan elérhetők lesznek a beszédek, méltatások, előadás anyagi is.

forrás: MEGOSZ

A MEGOSZ honlapján érhetőek el a köszöntő beszédek, Szentpéteri Sándor délutáni előadása a KAP Stratégiai Tervről, valamint a díjazottak méltatása és életútjának bemutatása.