Magoss Endre egyetemi tanár, a Kar Dékánja megnyitójában röviden méltatta dr. Lugosi Armand érdemeit és megemlítette, hogy a korábbi, 2015. évi emlékülés óta a Gépészeti Intézet Szakkönyvtára Lugosi nevét viseli. Megemlítette a korábbi emlékülést, amelyen még Lugosi Armand felesége és leánya is részt vett. Kiemelte, hogy Lugosi Zsuzsanna változatlan lelkesedéssel, intenzitással őrzi édesapja emlékét, összegyűjtött anyagait a Fatáj-online hírforrásban is megjelentette. Jelen ülést is ő kezdeményezte, és anyagilag is támogatta.

Tóth Sándor László c. egyetemi tanár Lugosi Armand életútjának egyes korszakaival foglalkozott, kezdve 1951-től a gépészmérnöki oklevél megszerzésétől. Lugosi kezdő mérnökként több iparvállalatnál is dolgozott főmérnöki beosztásban. Kiemelte, hogy a Könnyűipari Gépjavító Vállalatnál dolgozta ki a faipari gépek tervszerű megelőző karbantartásának rendszerét, amelyet TMK néven az óta is alkalmaznak az iparban. A Faipari Kutató Intézetben megszervezte a Gépesítési és Automatizálási Osztályt. Már abban az időszakban előadásokat tartott a Műegyetem Mérnöktovábbképző Intézetében, jegyzeteket, tankönyveket írt faipari gépészeti témákban. Életútja 1962-ben Sopronba, az Erdőmérnöki Főiskolához, illetve az Erdészeti Faipari Egyetemhez vezetett, ahol 9 évig oktatta a faipari géptant és kapcsolódó tantárgyait, 5 részes 1967-1973 közötti műszaki könyv sorozatában fogta át a faipari géptan teljes tananyagát, majd szerkesztette az 1976-ban kiadott 1095 oldalas Faipari kézikönyvet, amelynek egyes fejezeteit maga írta. Ebből az időszakából olvasott fel idézetet egykori tanítványától Gyurácz Sándortól, és leányától Horváthné Lugosi Zsuzsannától , majd átadta a szót az asztalnál ülő hozzászólóknak.

Sitkei György az MTA Rendes tagja hozzászólásában kiemelte, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen mindketten olyan alapképzést kaptak, amelyre építve bármely szakterületen meg tudták állni a helyüket, iskolát tudtak teremteni. Így tett Lugosi Armand is, aki kellő szorgalommal, tenni akarással beletanult a faiparba, kidolgozta, az oktatás anyagát majd publikálta alapos faipari gépészeti ismereteit, mint ahogy ő is a mezőgazdasági gépészetet Gödöllőn. Sajnálatos, hogy az utánuk végzett gépészmérnökök már szakosodott oktatásban vettek részt; csökkentették az alaptárgyak óraszámát, ami az alapképzés rovására ment.

Gyurácz Sándor c. egyetemi docens mint egykori tanítvány emlékezett Lugosira a faipari géptan kiváló ismerőjére, népszerű oktatójára. Hozzászólását történetekkel fűszerezve kiemelte, hogy Armand előadásai mindig lényegre törők voltak. Sok hallgató még betegen is eljött, hogy ne mulasszon el egyetlen előadását sem.

Boronkay László egyetemi tanár kiemelte, hogy Lugosi Armand akkor került az Egyetemre, amikor a második világháború utáni időszakban újjá kellett építeni a faipart. Amerikában és Nyugat-Európában; főleg Német- és Olaszországban új generációs faipari gépek, gépsorok jelentek meg, amelyeket a hazai ipar még nem ismert. Lugosi hallatlan szorgalommal, lelkesedéssel járta a világot, szakértelmével, nyelvtudásával tárta fel és hozta haza, előadásain, szakkönyveiben ismertette, tette közzé ismereteit, megteremtve a hazai faipari géptan 20. századi szakirodalmát. Boronkay tanár úr leszögezte, Lugosi Armand elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai nagyüzemi bútorgyártás megalapításában.

A továbbiakban még Tóth Sándor László röviden kiegészítette megemlékezését azzal, hogy Lugosi életútjának következő állomása Budapest, az Erdészeti és Faipari Tervező Iroda, a Budapesti Falemezművek, a Fűrész- Lemezipari, majd FÜRLEMHO Vállalat lett, ahol felső vezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. Megírta 1987-ben összefoglaló munkáját, amely „Faipari szerszámok és gépek” címen, 822 oldalon jelent meg.

Szabadhegyi Győző c. egyetemi docens felolvasta Lugosi egyetemi, majd ipari vezető munkatársának, Németh József c. egyetemi tanárnak írását, amelyben Lugosi Armandra, mint vérbeli mérnökre, kiváló műszaki vezetőre emlékezett.

Továbbiakban a hallgatóság soraiból több volt tanítvány (Gerencsér Kinga, Molnár László, Varga Jenő) is megemlékezett Lugosi Tanár Úr szakmai felkészültségéről, felejthetetlen előadásairól, humoráról.

Az emlékülés a Faipari Himnusz meghallgatásával zárult.

Írta: dr. Rosta Tamás
és dr. Tóth Sándor László

Forrás: SOE FMKK

Kiegészítés:

Dr. Lugosi Armand 100 (FATÁJ 2024-10-23)

1924. november 1-jén Mindenszentek napján született Lugosi Armand, meghalt 1990. május 28-án, 66 évesen. 2024. november 1. születésének 100. évfordulója. A magyar faipar kiemelkedő egyénisége volt. Számos könyv, egyetemi jegyzet és szakcikk szerzője, sok más könyvet pedig lektorált. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karának docense, dékánhelyettese, majd a FÜRLEMHO Vállalat műszaki igazgatója, végül vezérigazgató helyettese volt.

1992-ben Lugosi Armand szakírói Nívódíjat neveztek el róla. 2015-ben róla nevezték el a Gépészeti Szakkönyvtárat a Soproni Egyetemen.

Lánya, Lugosi Zsuzsanna e jeles alkalomra 87 oldalas összeállítást készített édesapjáról, tevékenységéről, mely itt olvasható, illetve letölthető pdf-ben.

1992-ben Lugosi Armand szakírói Nívódíjat neveztek el róla. 2015-ben róla nevezték el a Gépészeti Szakkönyvtárat a Soproni Egyetemen.

Lánya, Lugosi Zsuzsanna e jeles alkalomra 87 oldalas összeállítást készített édesapjáról, tevékenységéről, mely itt olvasható, illetve letölthető pdf-ben.

Forrás: Lugosi Zsuzsanna
Szerkesztette: MM