A magán erdőgazdálkodás helyzetének vizsgálata az Erdészeti Tudományos Intézet egyik kutatási területe. A szakemberek adatok segítségével követik nyomon a szektorban zajló folyamatokat, feltárják a problémákat, a szakmai visszajelzéseket pedig igyekeznek eljuttatni a döntéshozókhoz. A zalaegerszegi találkozó egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy a zalai magánerdő-gazdálkodók megosszák egymással tapasztalataikat.

A magán erdőgazdálkodás előtt új lehetőségek és nehézségek állnak

Dr. Schiberna Endre előadásában rámutatott, hogy a magán erdőgazdálkodás nehéz körülmények között indult, és bár azóta láthatók a fejlődés jelei, a szereplőknek folyamatosan új helyzetekhez kell alkalmazkodniuk. Jelentős piaci változások, állami beavatkozások, támogatási programok és jogszabály-módosítások alakítják a működésüket. Az előadás a tulajdonosi szerkezetre, az erdőgazdálkodók helyzetére és a jövő lehetőségeire egyaránt kitért. Sok erdőtulajdonos csupán kisebb birtokrésszel rendelkezik, ezért az erdőgazdálkodók és a szakemberek egyik fontos feladata ezeknek a tulajdonosoknak az összefogása.

Az állami erdőgazdálkodásban végbemenő folyamatok a magánszektorra is hatással vannak. Egyre nehezebb megfelelő munkaerőt találni, miközben emelkednek az üzemanyag- és gépköltségek. Mindez megnehezíti, hogy az erdőgazdálkodók megfelelő gazdasági eredményt érjenek el.

Közben maga a tulajdonosi kör is változik. Az erdőt birtoklók egy része már nem feltétlenül szeretne az erdőből megélni. Különösen igaz ez azokra az új tulajdonosokra, akik örökléssel jutnak erdőhöz: sokszor távol élnek a területtől, megélhetésük nem függ az erdőtől, és a fakitermelést sem feltétlenül szorgalmazzák.

Kilátások a jövőre nézve

A következő időszak egyik fontos iránya a természetközeli erdőgazdálkodási módszerek további térnyerése lehet. Ehhez szakmai szándék is társul, és a magánerdők számára várhatóan elérhetővé válhat az erdőtanúsítás. Ennek révén a kitermelt faanyag olyan jelölést kaphat, amely igazolja, hogy fenntartható gazdálkodásból származik. Erre a magángazdálkodóknak eddig nem volt lehetőségük.

A szakmában megjelent az a szemlélet is, amely szerint az ágazat a termelői szerepből egyre inkább szolgáltató szektorrá válhat. Ehhez azonban önmagában a szakmai irányváltás nem elegendő, megfelelő piaci keresletre is szükség van. Ezzel párhuzamosan az ültetvényszerű fatermesztés is egyre több helyen jelenhet meg a fakitermelés egyik kívánatosabb megoldásaként.

Az erdők értéke ugyanakkor messze túlmutat a kitermelhető faanyagon. Az ökoszisztéma-szolgáltatások közé tartozik minden olyan haszon, amelyet az erdő és a természet biztosít a társadalom számára. Az előadáson elhangzott adatok szerint a hazai erdők teljes ökoszisztéma-szolgáltatásainak értéke évente mintegy ezermilliárd forintra tehető. Ebből körülbelül 300 milliárd forintot jelent a fatermékek és más értékesíthető termékek kibocsátása. A fennmaradó érték olyan szolgáltatásokból származik, mint a kirándulási lehetőségek biztosítása, a vízvédelem, a talajvédelem vagy a szél elleni védelem.

Az elmúlt évtizedek jelentős változást hoztak az erdőtelepítésben is, amelynek üteme visszaesett. Bár az erdőtelepítési támogatások továbbra is megjelennek, a támogatási keretek elosztásában várhatóan kisebb szerep jut majd ennek a területnek.

Az elmúlt hónapokban a vadkárok megítélésében is jelentős változások történtek. A vadlétszám csökkentésének szükségessége már évtizedekkel korábban felmerült, az előadó szerint azonban most minden korábbinál határozottabb lépések mutatnak ebbe az irányba. Ezzel párhuzamosan a magánerdők természetességi állapotának javítása is egyre nagyobb hangsúlyt kaphat.

Gazdasági szempontból ugyanakkor további nehézségekkel számolhat az ágazat. Az erdőgazdálkodásban is megfigyelhető a mezőgazdaságból ismert folyamat: a termeléshez szükséges ráfordítások költségei gyorsabban emelkednek, mint az előállított termékek árai. Ez hosszabb távon tovább mérsékelheti a gazdálkodás gazdasági jelentőségét és jövedelmezőségét.

A tűzifa helyzete

A tűzifa piacán különösen látványos átalakulás zajlik. Egy országos felmérésben a tűzifát használó háztartások fűtési szokásait vizsgálták, az eredmények pedig jelentős energetikai átállásra utalnak. A felmérés szerint a háztartások 31 százaléka használ tűzifát, ám ezek 71 százalékában már más fűtési lehetőség – elsősorban gáz – is rendelkezésre áll. Emiatt sokan rugalmasan tudnak választani a gáz és a fa között. A felmérés szerint a háztartások 47 százalékában háztartási hulladékot is égetnek. A kizárólag tűzifával fűtők aránya 26 százalék, ők jellemzően jobban rá vannak utalva erre az energiahordozóra.

A válaszokból az is kirajzolódott, hogy a fogyasztók egy része egyre inkább a kényelmet keresi. Sokan a már felhasználásra kész tűzifát részesítik előnyben, kisebb mennyiséget vásárolnak, és nem feltétlenül elsődleges fűtési módként használják a fát. Egyes háztartásokban inkább a cserépkályha és a fatüzelés hangulata miatt gyújtanak be, miközben nem szeretnének sok munkát fordítani a tüzelő előkészítésére. Ebben az is szerepet játszik, hogy számukra a gáz használata már nem jelent lényegesen nagyobb költséget.

Forrás: zaol.hu