Az École Supérieure de Bois a képzési formáját tekintve nem a magyar fogalmak szerinti egyetem, hanem a francia felsőoktatási rendszer sajátos intézménytípusát jelentő, úgynevezett „grande école”-kategóriába tartozik, ami hagyományosan 2+3-as képzési rendszerrel működött, a kilencvenes évek elején még nem működtethetett doktori iskolát, miközben például a munkaerő-piacon az általuk kiadott diplomák mindig is legalább 10-15%-kal magasabb béreket jelentettek (és jelent ma is), mint az egyetemi diploma. A rendszer rengeteget változott az elmúlt közel három évtizedben, ma már teljesen hétköznapi dolog a grande école-ban működő doktori iskola (ahogy történik ez az ESB esetében is), a képzést (úgy-ahogy) a bolognai rendszerhez igazították. Az egyetemekkel ellentétben a grande école-ok sok esetben nem a felsőoktatási tárca, hanem a profiljuk szerinti szakminisztérium felügyelete alatt állnak, a bejutáshoz pedig nagyon szigorú fölvételi vizsgán kell megfelelniük a jelentkezőknek. Az ESB grande école-ként része annak a 230 intézményt tömörítő hálózatnak, amit a Conférence des Grandes écoles (CGE) testesít meg (a magyar Rektori Konferenciához hasonló szerepkörrel).

Az ESB közérdekű funkciót betöltő magán-felsőoktatási intézmény, a francia terminológia szerint ún. établissement d’enseignement supérieur et de recherche privé d’intérêt général (EESPIG), ami a mezőgazdasági minisztérium szerződött oktatási partnere. Éves költségvetése 4,5 millió €, ebből 1,5 millió € érkezik a mezőgazdasági minisztériumtól. A jogi szempontból non-profit egyesületi formában (association loi 1901 à but non lucratif) működő intézmény irányításában a fő szerep az ESB mögött álló egyesület igazgató tanácsáé, ennek elnöke Jacques Bouillot (az Eiffage Construction üzletági igazgatója). Az igazgató tanács ülésein szavazati joggal (membres du droit) részt vesznek a következő intézmények, szervezetek képviselői:

• mezőgazdasági minisztérium (a szakmai felügyeletet ellátó tárca),
• felsőoktatási, kutatási és innovációs minisztérium,
• állami erdőkezelő (Office National des Forêts, ONF),
• Nantes-i Kereskedelmi és Iparkamara (CCI),
• Atlanbois, Pays-de-la-Loire régió faipari promóciós egyesülete,
• az ESB-n végzett mérnökök egyesülete (AIESB)
• franciaországi magánerdő-gazdálkodók országos szövetsége,
• országos faipari szövetség (Fédération Nationale du Bois),
• francia építőipari szövetség (Fédération Française du Bâtiment),
• faipari vállalkozások szövetsége (Union des Industries du Bois),
• francia épületfa-ipari vállalatok szövetsége (Union Nationale des Industries Françaises de l’Ameublement),
• faanyag-kereskedők egyesülete (Association „Le Commerce du Bois”),
• faipari szakértők országos társasága (Sociétés des experts bois) (korábbi nevén erdészeti és faipari mérnökök és szakértők országos társasága – Compagnie Nationale des Ingénieurs et Experts Forestiers et Expert en Bois, CNIEFEB),
• Loire Atlantique megye közgyűlése,
• Pays de la Loire régió közgyűlése,
• Nantes Métropole
• az ESB dolgozóinak delegáltja,
• a hallgatók képviselője.

Az oktatási program része a doktori képzés, itt kifejezetten projektalapú megközelítést alkalmaznak, azaz a doktoranduszok előre meghirdetett, rendszerint az ipari partnerek igényei alapján megfogalmazott kutatási projektekre jelentkezhetnek. A keretet a Sciences pour l’Ingénieur, Géosciences, Architecture (SPIGA) – Nantes doktori iskola jelenti, a vállalti szférával való nagyon szoros kapcsolatot jól érzékelteti, hogy a doktoranduszok fele egy ipari partnerrel megkötött, az állam által támogatott megállapodás (CIFRE) keretei között, a kérdéses cégnél tölti a teljes doktori cselekményét. Ennek során rendszerint a vállalkozás számára fontos probléma megoldásán dolgozik (ez a magyarázata annak, hogy az ilyen doktori dolgozatok zöme bizalmas minősítésű és nyilvános adatbázisban nem hozzáférhető), a doktoranduszok közül sokan később az őket befogadó cégnél folytatják szakmai pályafutásukat.

Az ESB oktatási és kutatási programjának szerves részét képezi a nemzetközi együttműködés, külföldi partnereik között a számos, nagyon rangos külföldi egyetem is szerepel:

• kivétel nélkül minden diákjuk részt vesz külföldi részképzésen és/vagy szakmai gyakorlaton,
• 12 országból 37 külföldi partner-intézménnyel állnak kapcsolatban,
• 4 külföldi intézménnyel adnak ki kettős diplomát,
• a hallgatók 20%-a külföldi,
• az oktatói gárda 25%-a külföldi.

A faipari mérnök-hallgatók esetében a külföldi mobilitás nem csak szerves részét képezi az oktatási programnak, hanem a diploma megszerzésének egyik föltétele is. Ennek számos formája lehetséges, pl. külföldi szakmai gyakorlat, aktív félév/tanév valamelyik partner-intézményben, szakmai ismeretek bővítését szolgáló passzív tanév (année de cesure), kettős diploma megszerzése. nem kötelező jelleggel, de a fölsőfokú technikusi (BTS) és a Bachelor-képzésben részt vevő hallgatók is élhetnek a külföldi részképzés / szakmai gyakorlat lehetőségével. Minden esetben arra helyezi a hangsúlyt az iskola, hogy a külföldi program a lehető legjobban illeszkedjen a hallgató tanulmányaihoz, igényeihez. A képzések között meg kell említeni az egy éves, biokompozitokra fókuszáló mesterkurzust, valamint a két éves felsőfokú technikus-képzésre ráépülő egyéves, BSc-diplomát adó, a faanyagok építőipari fölhasználására, illetve kereskedelmére szakosodott képzéseket. A külföldi együttműködések szélesítésében, az intézmény népszerűsítésében – ideértve a majdani hallgatók toborzását -, komoly szerepet tölt be a volt hallgatókból álló „nagyköveti hálózat”, jelen pillanatban öt országban működik, Brazíliában, Kínában, Marokkóban, Oroszországban és Tunéziában.

Az alapítványi működéssel mindenképpen, de általában az intézményi programok működtetéséhez, egyes beruházások megvalósításához, ösztöndíjprogramok, tudományos díjak fedezetének biztosításához szükséges források előteremtésének szándékával szorosan összefügg a mecénási kapcsolatok erősítése, ami általános gyakorlat a francia „grande école”-ok körében, egyrészt különösen a magántulajdonú és/vagy erős kereskedelmi-gazdasági vagy ipari hátterű, kapcsolati hálóval bíró intézmények esetében. Noha ez messze nem olyan jelentős – még – mint pl. az USÁ-ban, ám ezzel együtt egyre erőteljesebb törekvéseknek vagyunk tanúi, ez alól nem jelent kivételt az ESB sem.

Az ESB azonban már csak mérete és profilja okán sem tud olyan komoly mecénási kört mozgósítani, mint pl. az ország legnevesebb (had)mérnöki iskolájaként ismert és számon tartott École Polytechnique, ennek alapítványa 87,3 millió eurós támogatást gyűjtött a legutóbbi kampánya során.Ugyan úgy tűnt, a 2016-ban indított és ötévesre tervezett adománygyűjtő kampány befejezését meghiúsítja a járványhelyzet, de végül csak néhány hónapos csúszást szenvedett el és sikerrel zárult. Az eredeti célkitűzés 80 millió € elérése volt, azt tavaly év végére közel 10%-kal sikerült meghaladni. Az adományozók nagyjából fele-fele magánszemély és vállalat (43,8-43,5) – az előző, 2008-2013-as adománygyűjtő kampányban csak magánszemélyeket szólítottak meg, akkor 35 millió €-t sikerült gyűjteni. Az alapítvány az adományokból többek között a külföldi hallgatók ösztöndíját, a legnevesebb külföldi vendégoktatók meghívását, az új kurzusok és kutatási projektek indítását finanszírozza. Az adomány nagysága eltörpül az amerikai egyetemek által mozgósított forrásokhoz képest, ahol egy-egy mecénás több száz millió (Stephen Schwarzman – MIT 350 millió USD) vagy akár milliárd (Michael Bloomberg – John Hopkins Egyetem 1,8 milliárd USD) dollárral támogat egy intézményt, de semmiképpen sem lebecsülendő. A francia gyakorlatban az adománygyűjtés még messze nem olyan bevett dolog, mint pl. az USÁ-ban, az École Polytechnique-nél jobban csak a neves közgazdász- és menedzserképző, az HEC teljesít, minden bizonnyal azért, mert a gazdasági és kereskedelmi vonal sokkal könnyebben megérti az adományozás fontosságát. Az École Polytechnique igazgatója, Denis Ranque szerint nem szabad összehasonlítani a francia és az amerikai gyakorlatot, mivel teljesen mások a gazdasági és társadalmi viszonyok, más a szemlélet, de ezzel együtt „van még hova fejlődni”, a hallgatóikat pedig már a tanulmányaik alatt arra nevelik, hogy későbbi sikeres kutatóként, üzletemberként „igyekezzenek valamit visszaadni az iskolának abból, amit kaptak” (rendre ce que l’école vous aura apporté). A föladat azért nehéz, mert nagyon hosszú ideig az École Polytechnique gyakorlatilag hadmérnököket és államigazgatási főtisztviselőket nevelt, akik úgy gondolják, az intézmény támogatása az állam föladata, nem az övék, ők elég adót fizetnek, utaljon abból az állami költségvetés. Az első kampányban a volt hallgatók 12%-a mutatkozott késznek az adományozásra, 2016-ban ezért a 20%-os célt tűzte ki maga elé az iskola vezetése – ám végül csak 15%-ot sikerült elérni, tehát még komoly mentalitásbéli változásokra van szükség. Az iskola már tervezi a harmadik kampányt, pontos részletek még nem ismertek, de az informális célkitűzés 200 millió €. Ez azonban már nem csak az École Polytecnique-et érinti, hanem a vezetésével létrejött egyetemi szövetséget, az Institut Polytechnique de Paris-t, ez azonban azt is jelenti, hogy ehhez kell igazítani az alapítvány státusát.

forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége

Ez is egy olyan téma, ami a magyar és a francia faiparimérnök-képzést folytató intézményeket összekapcsolhatja, sőt igen komoly lehetőségek rejlenek a kétoldalú oktatási és kutatási együttműködések többoldalú, valamelyik partnerhez kötődő külföldi intézmény bevonásával történő bővítésében, ugyanúgy, ahogy az olyan ipari szereplőkkel történő kapcsolatépítésben, amik mindkét országban jelen vannak. Ezt segítheti a párizsi magyar nagykövetség által kezdeményezett és a Külgazdasági és Külügyminisztérium Tudománydiplomáciai Főosztályának támogatásával megvalósított, „Természetes dió-fajhibridek faipari használatának előmozdítása a fenntartható erdőgazdálkodás és a klímaváltozás összefüggés-rendszerében” c. projekt is, amin magyar részről két kutató, Pásztory Zoltán (SOE FMKK) és Cseke Klára (SOE ERTI) vett részt. Szakmai programjuk egyik elemeként és a párizsi magyar nagykövetség szervezésében ellátogattak Nantes-ba, ahol találkoztak az École Supérieure de Bois (ESB) főigazgatójával, Arnaud Godevin-nel és az intézmény nemzetközi és mecénási kapcsolati igazgatójával, Antoine Lebeau-val.

A találkozó egyik témája az ESB és a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar (SOE FMKK) közötti kapcsolatok szorosabbá tétele volt, hiszen a két intézmény között jelenleg is van érvényes együttműködési megállapodás, ám a kapcsolatok inkább sporadikus jellegűek, eseti hallgatói vagy oktatói mobilitásra korlátozódnak. Az ESB jelenleg egy másik magyar szereplővel, a Hello Wood Stúdióval vesz részt egy ERASMUS-projektben több más külföldi – többek között lengyel – partnerrel. Ahogy Arnaud Godevin megjegyezte, a tavaly befogadott projekt előkészítésekor a Hello Wood portfóliójának részét képező, a fára alapozott mikro-architektúra ragadta meg a figyelmüket, a három évre tervezett együttműködésben a folyamatos tapasztalatcsere, valamint a diákmobilitás lesz a meghatározó.

A Soproni Egyetemmel való kapcsolatos szorosabbá tételében Godevin szerint komoly szerepet kaphat a működési modellekkel kapcsolatos tapasztalatcsere is, aminek apropóját a SOE közelmúltban bekövetkezett modellváltása jelentheti. Az ESB igazgatója kifejtette, ellentétben a Franciaországban az egyetemi reform keretében létrejött „giga-egyetemekkel”, a nantes-i – és a hozzá hasonló profilú és méretű intézmények sokkal jobban igyekeznek megfelelni az ipari igényeknek, mint a nagy egyetemek, azoknál nagyságrendekkel rugalmasabbak. Viszont finanszírozási modelljük sajátosságai miatt (is) arra kényszerülnek, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatot alakítsák ki az ipari partnerekkel, részben ezzel függ össze, hogy a közelmúltban megépült a kampuszon az ipar igényeit kiszolgáló technológiai és innovációs platformot befogadó csarnok (ehhez hasonló működik a Grande Est régióban található Épinal-ban, a CRITTBOIS-ban 2018 decemberében TDF-támogatással a Soproni Egyetemről Bejó László tett látogatást). Godevin komoly együttműködési potenciált lát a SOE számára az ESB és a Bordeaux Sciences Agro partnerségében folyó, kettős diplomát adó képzésbe való bekapcsolódásban is, amit alátámaszt az is, hogy Aquitaine régióban viszonylag szűk földrajzi közelségben a faipar szinte minden szereplője (papíripar, épületfa, bútor) megtalálható, valamint ott működik a kifejezetten faiparra épülő Xylofutur versenyképességi pólus.

Antoine Lebeau szerint örömteli lenne, ha a mostani látogatást követően a két intézmény kapcsolatai intenzívebbé válnának, nem csak az oktatói és hallgatói mobilitás terén, hanem a kutatásban is. Ahogy az elmúlt hónapokban ez Franciaországban szinte minden faipari fórumon, úgy itt is elhangzott, hogy a faipar egyik legnagyobb problémája az, hogy nem tudja kellőképpen valorizálni az országban hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló lombosfa-állományból kikerülő faanyagot. Ennek oka az, hogy az ipar elsősorban fenyő fűrészárut keres, erre vannak kidolgozott gyártási és építőipari fölhasználási technológiák, ezzel dolgoznak a mérnöki irodák, ám a francia tűlevelű erdők messze nem képesek ezt az igényt kielégíteni, így importra van szükség, ez pedig jellemzően késztermék-importot jelent. Az intelligens és fönntartható, hosszú távra szóló megoldás ebben a helyzetben azonban nem az, hogy tűlevelű erdőket telepítünk, hiszen ez ellen szólnak a klímaváltozás elleni küzdelem érvei is, hanem az, hogy igyekszünk minél nagyobb arányban átállni a lombosfák használatára, ez azonban jelentős K+F-ráfordítások nélkül nem sikerülhet. Ebbe a tendenciába illeszkedhet a – bükk, hárs juhar és éger mellett a hibrid dió faanyagának használata is, ahol a faanyag minőségével kapcsolatosan nincsenek kételyek, ám megoldásra vár az a kérdés, miként illeszthető be ezek a fajok és a kérdéses dió fajhibrid az erdőgazdálkodói gyakorlatba, megoldható-e olyan mennyiségű nyersanyag előállítása, amire már gazdaságos faipari földolgozás építhető.

Arnaud Godevin főigazgató szerint, ha a faipari szakma EU-s szinten jobb eredményeket akar elérni, ideértve a K+F és az oktatás-képzés támogatását is, akkor egyhangú és közös föllépésre van szükség, amiben komoly szerepe és lehetősége lehet az ESB és a Soproni Egyetem közötti együttműködésnek. Ez három síkon is lehetséges:

• tágan értelmezett képzés,
• kutatás (Godevin megjegyezte, nagyon pozitív és mély benyomást tett rá sok évvel ezelőtti soproni látogatása során az egyetem laboratóriumai az NRRC épületben),
• a vállalati kapcsolatok erősítése (különösen olyan faipari cégeken keresztül, amik Magyarországon és Franciaországban is jelen vannak).

Az ESB főigazgatója szerint az európai erdőgazdálkodás és faipar fejlesztésében kell gondolkodni, „nem szabad engedni az olcsóság csábításának”, ez alatt elsősorban a Kínába kiszállított és ott földolgozott rönkfák, valamint az olcsón visszavásárolt késztermékek esetét hozta példának. Hangsúlyozta, egy erős európai faiparra van szükség, nagyon fontos az Európában termelt faanyag Európán belüli földolgozása és fölhasználása, amiben komoly szerepet kaphat az akác is, ezzel jelentős egzotikusfa-importot helyettesítve. Meggyőződése, hogy a fának az elsődleges versenytársat nem a más országok, nem az egzotikus faanyag jelenti, hanem minden más olyan anyag, amit a fa helyett az építőipar fölhasznál. Arra kell törekedni, hogy európai faanyaggal helyi gazdasági ökoszisztémákat éltessünk, a probléma akkor kezdődik, amikor a fa rönk formájában Kínába kerül feldolgozásra és onnan késztermékként érkezik vissza.

forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége