A kezdeményezés célközönsége ezúttal az óvodások voltak, akik interaktív foglalkozás keretében fedezhették fel a természet titkait.

A rendezvényen a gyerekek nemcsak elméleti tudást kaptak, hanem közvetlen kapcsolatba is kerültek az erdők világával. Játékos feladatokon keresztül ismerhették meg a magoncok fejlődését és a fák pótolhatatlan szerepét a tiszta levegő megőrzésében.

Hazavihető természet

A program csúcspontjaként a Terméktanács képviselői őshonos facsemetéket osztottak szét az óvodások között. Minden kisgyerek saját növényt kapott, amelyet otthon, a családi kertben vagy az óvoda udvarán ültethetnek el, így váltva valóra a program mottóját.

• A cél: A környezettudatos nevelés megalapozása már kisgyermekkorban.
• Az eszköz: Saját élményen alapuló tanulás és gondoskodás.
• Az eredmény: Több száz elültetett őshonos fa, amely a jövő erdeit gazdagítja.

„Ha a gyermekek már most megtanulják, hogyan kell gondoskodni egy apró csemetéről, felnőttként is a természet védelmezői lesznek” – hangzott el az esemény zárásaként.

A „Csemetékkel a Földért” akció rávilágított arra, hogy a fenntarthatóság iránti elkötelezettség a legkisebb lépésekkel – és a legkisebb kezekben – kezdődik.

forrás: Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács (EESZT)

A „Klímakonferencia a konténeres erdészeti csemetenevelési technológia alkalmazásának lehetőségeiről” című konferencia apropóját a #foresee rövidített nevű (HUSK/2302/2/1.2/001) projekt adta, amelynek célja a klímarezisztens magforrások azonosítása és a burkolt gyökerű (konténeres) csemetenevelési technológia népszerűsítése. A program keretében a Vérteserdő Zrt. és partnerei közösen dolgoznak azon, hogy a jövő erdősítéseihez szükséges szaporítóanyagok a legszélsőségesebb környezeti hatásoknak is ellenálljanak.

A rendezvényt Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a megváltozott klimatikus körülmények miatt alapvető fontosságú olyan szaporítóanyag termelése mind mennyiségben, mind pedig minőségben, amely napjaink erdősítési munkáihoz hatékonyan felhasználható.

A helyettes államtitkár rámutatott, hogy a klímaváltozás folyamata az elmúlt 50 évben drasztikusan felgyorsult, ami azonnali tudományos és technológiai válaszokat követel. Emlékeztetett, hogy az elmúlt egy évben megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, melynek elsődleges célja, hogy a megváltozott klimatikus viszonyok miatt az erdőben beállt változásokat felmérje, értékelje, s egy cselekvési tervet dolgozzon ki, gondoskodjon a jövő erdeiről útmutatásokkal az erdész szakma számára. Hangsúlyozta, hogy a jövő erdőit csak felkészült szakemberekkel lehet megvédeni korszerű géppark és biztos lábakon álló, ágazati szolgáltatói szektor mellett. Ezen folyamat elősegítésére ismertette a Közös Agrárpolitika (KAP) Stratégiai Terv keretében megjelent, „Versenyképes erdőgazdálkodást szolgáló beruházások támogatása”című pályázati felhívást, amelyre a támogatási kérelmeket 2026. május 7-től nyújthatják be az érintettek.

Györök Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgató-helyettese köszöntőjében mérföldkőnek nevezte, hogy az elmúlt időszakban a tudományos kutatások, kísérletek és a gyakorlati szakemberek javaslatai összegződnek, ami kulcsfontosságú a hazai erdők hosszú távú megőrzéséhez szükséges válaszok megtalálásához. Rámutatott, hogy bizonyos területeken már az erdők fenntartása is komoly kihívást jelent, ezért az erdők kezeléséért felelős szakemberek számára alapvető fontosságú, hogy a tudományos javaslatokat és kísérleti tapasztalatokat a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban ültessék át a napi operatív munkába. Hangsúlyozta, hogy az új erdőfenntartási irányok, az innovatív technológiák bevezetése és a klímarezisztens fafajok megtermelése jelentős forrásigénnyel jár. Véleménye szerint az ágazatnak minden pályázati és pénzügyi lehetőséget meg kell ragadnia e folyamatok elősegítésére. Kifejtette: olyan kipróbált, előremutató technológiák alkalmazására van szükség, amelyekkel a következő évtizedekben – a szemléletmód és a munkamódszerek szükség szerinti megváltoztatásával is – garantálható az erdőállományok fennmaradása. Ez a konferencia is ezt a célt szolgálja a tapasztalatok cseréjén és a komplex gondolkodáson keresztül.

Szakmai válaszok a globális kihívásokra

A konferencia első előadójaként Kárpáti Béla, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács (EESZT) elnöke az európai uniós trendeket vázolta fel. Előadásában hangsúlyozta, hogy az ágazatot sújtó munkaerőhiány és a klímaváltozás miatti kritikus maghiány világszerte a technológiai váltás irányába kényszeríti a termelőket. Ismertette, hogy a klímaváltozás következtében rövidülnek az ültetési időszakok és a heves esőzések és a hosszan tartó szárazságok is nehezítik a munkavégzést. Rámutatott, hogy a konténeres technológia lehetővé teszi a magok hatékonyabb felhasználását és a folyamatok gépesítését, amivel kiváltható a hiányzó idénymunkaerő, miközben az ültetési szezon kitolásával csökkenthetők a gazdálkodói kockázatok.

A technológiai megújulás pénzügyi forrásairól Schmidt Péter, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) erdészeti szakértője tartott részletes tájékoztatót. Ismertette a KAP-RD40-RD12-1-26 kódszámú pályázat feltételeit, amely négy fő célterületet – a szaporítóanyag-előállítást, a gépparkfejlesztést, a fafeldolgozást és a digitalizációt – támogat. Kiemelte, hogy a vállalkozás méretétől függő 45-65%-os költség támogatási intenzitási maximumok és a 400 millió forintos maximális igényelhető összeg kiemelkedő lehetőséget biztosít a hazai csemetekertek és erdészeti vállalkozások modernizációjára.

A gyakorlati tapasztalatokat Gál László, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezetője mutatta be. Előadásában kitért a tölgyek in situ és ex situ génmegőrzési projektjeire, különösen is az olasz molyhos tölgy, továbbá a szürke tölgy és a kocsányos tölgy hibridek vonatkozásában. Ismertette, hogy a burkolt gyökerű csemeték nevelése során kialakuló sűrű hajszálgyökérzet és a tápanyagtöbblet fontos előnyt jelent a száraz termőhelyeken, és bemutatta azokat a kutatási eredményeket, amelyek a technológia fölényét igazolják a hagyományos módszerekkel szemben.

A szakmai blokkot Sándor Attila Miklós, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) erdészeti szaporítóanyag-felügyeleti osztályvezetője zárta. Előadásában a hitelesített származás és a hatósági ellenőrzés szerepét taglalta a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Kitért a magimportra, külön kiemelte a törökországi tölgymakk behozatalát. Hangsúlyozta, hogy a sikeres erdőfelújítás alapja az ellenőrzött genetikai háttér, ezért a hivatal szigorúan felügyeli a teljes folyamatot a maggyűjtéstől a csemetekerti nevelésig. Kifejtette az erdészeti génmegőrzés lehetőségeit, melyek erdészeti genetikai pályázaton a közös agrárpolitika rendszerén belül érhetőek el. A téma fontos elemeként a törzsfák jelentőségére is felhívta a figyelmet. Beszélt arról is, hogy nagy eredménynek tartja azt, hogy az „elszánt” erdőművelők jól ismerik a saját területeiket, tudják, hol található rajta nagy értéket képviselő és védendő faegyed.

Terepi bemutató az Agostyáni Arborétumban

A szakmai tanácskozást és az ebédet követően a résztvevők a gyakorlatban is megismerhették a fejlesztések eredményeit. A konferencia délutáni programja az Agostyáni Arborétumban folytatódott, ahová a szakemberek közösen utaztak át. Itt a Vérteserdő Zrt. munkatársai bemutatták a #foresee projekt keretében megújult csemetekertjüket. A látogatók működés közben tekinthették meg a burkolt gyökerű csemeték neveléséhez kialakított infrastruktúrát, öntözési megoldásokat, amely kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az ágazat készen áll a jövő kihívásainak megválaszolására. Takács András projektvezető elmondta, hogy a Vérteserdő Zrt. a #foresee keretében négy darab 20 lábas hűtőkonténert is beszerez, amelyek lehetővé teszik a szaporítóanyagok szakszerű hibernálását a vetésig. A klímaváltozáshoz alkalmazkodott állományokból csertölgy és bükkmakkot gyűjtenek, melyet a vetésig hűtve tárolnak, miközben elvégzik a szükséges területelőkészítési és gyomirtási munkálatokat. Összesen 337,69 hektár nagyságú vagyonkezelt erdőterületen újítják meg a gyors klímaváltozás miatt leromlott állapotú állományt, részben makkvetéssel, részben pedig a projektpartnerek által nevelt, burkolt gyökerű csemeték elültetésével.

Fotók: Vermes Tibor, Boglári Zoltán, KEMMA
forrás: Vérteserdő Zrt.

A helyettes államtitkár kiemelte, a KAP keretében megjelent, „Versenyképes erdőgazdálkodást szolgáló beruházások támogatása” című felhívásban négy célterületre pályázhatnak a magán erdőgazdálkodók és az állami erdészeti társaságok. Az erdőgazdálkodási alaptevékenység- és az erdőgazdálkodásból származó termékek hozzáadott értékének fejlesztése, a hatékonyság javításához szükséges digitalizációs beruházások mellett az erdészeti szaporítóanyag-előállítás fejlesztése is elszámolható. A kérelmeket május 7-től lehet benyújtani – tette hozzá.

Zöldvagyonunk legjelentősebb eleme, a több mint 2 millió hektár magyar erdő érintett a klímaváltozásban. Az erdészeti ágazat egyik legfontosabb feladata, hogy a modern technológia és az erdészeti tudomány eredményeinek felhasználásával operatív klímaadaptációs megoldásokat dolgozzon ki – húzta alá. A tavalyi évben megalakult Erdészeti Klímaadaptációs Fórum is ezt hivatott szolgálni. Nyolc szakmai munkacsoportjának egyike az erdészeti szaporítóanyagokkal foglalkozik, és a folyamatos kutatások mentén irányt mutat a termelőknek.

Mocz András hangsúlyozta, fontos, hogy olyan őshonos szaporítóanyagot termeljünk, amik a klímaváltozáshoz alkalmazkodva a magyar erdőkben felhasználhatók és a jövő erdeit biztosítsák a következő generációk számára. Erre már számos, határokon átnyúló együttműködés és kísérlet is zajlik, például déli származású, nem invazív szaporítóanyagokkal. A legtöbb esetben van lehetőség az erdők alkalmazkodóképességének javítására. Kulcsfontosságú lehet az erdők természetességi állapotának helyreállítása, vagy olyan faállományok kialakítása, amelyek a megváltozott klimatikus viszonyok mellett várhatóan nem pusztulnak ki és képesek az erdei életközösségek életfeltételeit fenntartani – tette hozzá a helyettes államtitkár.

Az Interreg Magyarország-Szlovákia Programban megvalósuló projekt keretében a projektpartnerek a klímához már adaptálódott őshonos fafajok magjából, modern technológiával burkolt gyökérzetű facsemetéket nevelnek, és országszerte több helyszínen kísérletet indítanak növekedésük nyomon követésére.

forrás: AM Sajtóiroda

A projektrész keretében a Vérteserdő Zrt. határon átnyúló szakmai konferenciát szervez a klímaváltozás erdészetet érintő kérdéseiről és megoldásairól, illetve a projekt tevékenységeiről.

Helyszín:       Német Nemzetiségi Ifjúsági Tábor

2831 Tarján, GPS: 47.592547405476054, 18.494856398613145

Időpont:         2026. március 12.

Tervezett program:

8.30                 Érkezés, regisztráció

9.30 – 9.45      Köszöntők

Mocz András, Agrárminisztérium – helyettes államtitkár

Macsek Lajos, Vérteserdő Zrt. – vezérigazgató

Kárpáti Béla Imre, Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács – elnök

9.45 – 10.30    Burkolt gyökerű erdészeti szaporítóanyagok termesztésének tendenciái az Európai Unióban

Kárpáti Béla Imre, Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács – elnök

10.30 – 11.15 Erdészeti és csemetekerti beruházások támogatása a Közös Agrárpolitika keretében

            Schmidt Péter, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – regionális erdészeti szakértő

11.15 – 11.45 Kávészünet

11.45 – 12.30 Burkolt gyökerű szaporítóanyag felhasználásának lehetőségei a

Gyulaj Zrt. ex-situ génmegőrzési projektjeiben

            Gál László, Gyulaj Zrt. – erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezető

12.30 Ebédszünet

13.30 – 14.15 Magyarországi szaporítóanyag az Európai Unió területén és Erdészeti Génmegőzés

            Sándor Attila Miklós, NÉBIH Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – referens

14.30 Indulás az Agostyáni Arborétumba

15.00 – 16.30 Terepi program:

-> A konténeres erdészeti csemetenevelési technológia bemutatása.
-> A #foresee projektben felújított Agostyáni Arborétum megtekintése,
-> A csemetekert helyszíne kiválasztásának technológiai indokai,
-> Az infrastruktúra fejlesztéssel érintett terület és az új technológia megtekintése,

A rendezvény sajtónyilvános. Tervezett létszám 50 fő. A konferencián való részvétel regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a varju.jozsef@verteserdo.hu e-mail címen lehet.

forrás: Vérteserdő Zrt.

A fajta különlegessége, hogy a közönséges akáchoz képest később virágzik, nektárjának cukortartalma pedig jelentősen magasabb, így fontos szerepet tölthet be a klímaváltozás hatásainak mérséklésében.

A Gödöllői Arborétum területén fennmaradt, mintegy 0,5 hektáros állomány az egyetlen ismert hazai génrezervátum, amely mára erősen kiöregedett. A fajta csak vegetatív úton – elsősorban mikroszaporítással – őrizhető meg változatlan, a nektártermelés szempontjából rendkívül előnyös tulajdonságokkal.

Az OMME és az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács együttműködésében, szakmai konzorcium keretében országos génmegőrzési ültetvények létrehozása a cél. A kezdeményezést – amelyet Lászka István Attila, az OMME szakmai elnökhelyettese indított el – a Fás Méhlegelő Munkacsoport egyhangúlag támogatta.

A program megvalósítása hozzájárulhat a biztonságosabb akácméz-termeléshez, valamint a jövőben egy kedvező tulajdonságú, nemesített akácfajta méhészek számára történő elérhetővé tételéhez.

forrás: OMME

A diákok az egynapos szakmai programon Dunaszerdahelyen betekintést nyerhettek a modern erdészeti csemete előállítási és kezelési technológiákba, ugyanakkor lehetőségük volt a hagyományos szabadgyökerű csemete termesztés gyakorlati kérdéseivel is megismerkedni, hiszen a csemetekert mindkét szaporítóanyag előállítási megoldást alkalmazza.

Amint Kárpáti Béla – az EESZT elnöke- kihangsúlyozta, a Terméktanács számára az erdésztechnikus képzés stratégiai fontosságú, hiszen az ágazat 45%-át ilyen végzettséggel rendelkező szakemberek alkotják. Ezért az EESZT elkötelezett abban, hogy a jövő erdésztechnikusai és szakemberei számára a szaporítóanyag termesztés modern irányzatait is megmutassa. 

A burkolt gyökerű szaporítóanyagok használata Magyarországon még nem elterjedt, holott a körülöttünk lévő európai uniós tagállamok 30-50%-ban használják erdősítéseikben, pótlásaikban. A klímaváltozás okozta kihívásokra ez a szaporítóanyag termesztési mód egy optimális megoldás lehet, mert lehetőséget teremt az ültetési időszak meghosszabbítására illetve a csemete nevelési idő lerövidítésére. 

Mivel az szakiskolákban a burkolt gyökerű szaporítóanyag-termesztés gyakorlati keretek közötti bemutatására nincsen jelenleg még nincsen lehetőség, az EESZT #foresee nevű Osztrák-Magyar Interreges projektje ezt a hiányt is próbálja kezelni. A projekthez az önerőt az Agrárminisztérium biztosította az EESZT számára.

A megszervezett gyakorlati workshop csak az első lépése ezen programoknak, a projekt során még több ilyen alkalomra is lesz lehetősége a szakiskoláknak és érdeklődő szakembereknek. 

forrás: EESZT

„A csemetekertek az erdők bölcsői. Az a célunk, hogy olyan szaporítóanyag kerüljön a hazai piacokra, amelyből 30-50 év múlva a gyermekeink és unokáink számára fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtó erdők válhatnak. A magyar erdők fenntartásában a legnagyobb kihívás a klímaváltozás, amely nincs tekintettel az országhatárokra. A Terméktanács azért vállalt úttörő szerepet és kezdeményezett egy Közép-európai találkozót, mert a környezeti változásokhoz való alkalmazkodás egyik kulcsának a hasonló adottságok között élők közötti együttműködést tartjuk” – mondta el a találkozóval kapcsolatban Kárpáti Béla, a szervező Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács elnöke.

Az együttműködés fontosságának megítélését jelzi, hogy minden meghívott szervezet aktívan részt vett a tanácskozáson. A klímaváltozás okozta hatások miatt az erdőállományok és így az erdőtelepítők mindegyik országban olyan problémákkal szembesülnek, amelyek nemcsak gazdasági negatív következményekkel járnak a termelők számára, hanem ökológiai és biológiai kihívásokat is jelentenek. Amíg a döntéshozók is keresik a jogi megoldásokat a problémákra – például a szaporítóanyag-forgalmazás kérdéseire –, addig a régió erdészeti csemetetermelői aktív összefogásról és közös fellépésről döntöttek, hiszen termelésük és így piacaik egyre inkább összekapcsolódnak, és erősen hatnak egymásra. Az egész térségben megtapasztalt környezeti változások, a klímaváltozás okozta természeti katasztrófák, az idegenhonos inváziós károsítók megjelenése mind olyan hatásokat eredményeznek, amelyek bizonyítják, hogy az országhatároknak nincsen jelentőségük ezekben a kérdésekben. A régió erdészeinek, erdészeti csemetetermelőinek össze kell fogniuk, közös megoldási javaslatokat kell kidolgozniuk és a döntéshozók elé vinniük a jövő erdői védelme érdekében – alakult ki az egységes vélemény a megbeszélésen.

A találkozón elhangzottak megmutatták, hogy a környező országok mind igyekeznek alkalmazkodni a változásokhoz. Lengyelországban és Romániában komoly infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre európai uniós és nemzeti támogatások felhasználásával. Az a céljuk, hogy az eddigi alapanyag ellátó helyzethez képest növeljék a helyben hozzáadott értéket, és például a tölgymakk export helyett a jövőben már előnevelt facsemetét vigyenek a közös piacra. Csehországban és Szlovákiában a helyi jogszabály-módosítások miatt várható csemete-túltermelésre készülnek, amit a szúkárral érintett lucfenyvesek kitermelésének csökkenése, és az ott felhasznált csemetemennyiség csökkenése is erősít. Ugyancsak Csehországban egyre nő a burkolt gyökérzetű csemetét előállító technológia jelentősége, melynek magyarországi bevezetésére már együttműködést indítottak az EESZT-vel egy Interreg pályázat keretében.

Több ország delegáltjai jelezték törekvésüket, hogy részt vegyenek a jogszabály-előkészítésben és az ágazati, valamint a klímastratégiák kidolgozásában, mivel általános problémának érzik, hogy nem a szakmai és termelő ágazatok véleménye jelenik meg ezeken a területeken, pedig a problémák megoldása alapvetően rajtuk múlik.

„Az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács aktívan részt vesz a hazai erdészeti klímaadaptációs stratégia kidolgozásában, hiszen a hazai erdők alkalmazkodásának egyik kardinális kérdése a megfelelő minőségű szaporítóanyag megléte a jövő erdősítései számára. Arra törekszünk, hogy a jövőben ezt az érdekképviseleti munkát a térségbeli országok szakmai szervezeteivel szorosabb együttműködésben folytassuk. Ennek első lépése a most megvalósított kerekasztal-beszélgetés, melynek következő állomására várhatóan több ország részvételével jövőre az első félévben kerül sor” – foglalta össze Kárpáti Béla.

forrás: EESZT

A helyszínválasztás nem véletlen, Jakabszállás és környéke az Alföld egyik legszárazabb, a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett térsége. A Duna–Tisza közi Homokhátságon az elmúlt években drasztikusan csökkent a talajvízszint, és egyes termőhelyek a teljes kiszáradás jeleit mutatják. A találkozón ennek megfelelő szomorú kép tárult a résztvevők elé: az erdők jelentős területeken pusztulásnak indultak, legyen az néhány éves erdőfelújítás, vagy idősebb állomány. A 2022-es aszály drámai hatással volt a térség vízháztartására, amin már szinte lehetetlen javítani. A helyszín tehát így nemcsak elméleti, hanem közvetlen gyakorlati példát is adott arra, miért sürgető a megoldáskeresés.

A program első részében Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Luzsi József a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelő alelnöke, Dombóvári Dénes a MEGOSZ elnöke, valamint Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Mezőgazdasági Bizottság Erdészeti Albizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket.

Mocz András kiemelte, hogy felelősséggel kell fafajokat és technológiákat ajánlani, hogy az erdőgazdálkodók a jövőben is sikeresen dolgozhassanak. Az Alföldön óriási területen pusztulnak az erdők, érintett többek közt a kocsányos tölgy, a fenyők, a szürke és a nemes nyár, sőt helyenként az akác is. Szinte minden erdőgazdálkodónak ezáltal felújítási kötelezettsége keletkezik. Az ország egészén lesüllyedt a talajvíz szintje, különösen az Alföldön, ahol helyenként akár 10 méternél is nagyobb mértékű lehet a csökkenés. A teljes szakmának cselekednie kell, az Erdészeti Tudományos Intézetnek pedig ehhez tudományosan megalapozott javaslatokat szükséges adnia.

Előrelépés, hogy az Aszályvédelmi Operatív Törzs az agráriumot – ezen belül az erdőgazdálkodást is – érintő, növekvő mértékű és gyakoriságú vízhiány kezelése és kártételeinek csökkentése érdekében, azonnal végrehajtandó vízvisszatartási intézkedések meghozatalára tett javaslatot. Tavasszal a víz kulcsfontosságú a vegetáció indulásához, ezért ökológiai vízpótlás kell. Mocz András felhívta a figyelmet, hogy ahol lehetőség van rá, a „Vizet a tájba” program keretében a magán erdőgazdálkodók is jelezhetik vízigényüket, még augusztus 15-ig!

Ott, ahol az erdő fennmaradása is kérdéses, a szabályozásban egyértelműen kezelni kell a növekvő sztyeppklíma, a felnyíló erdők és a cserjeborítás kérdéskörét, hogy elkerüljük a felesleges kiadásokat. A kipusztult erdők felújítási kötelezettsége megmarad, ezért körültekintő fafajválasztás kell: a nyárak gyakran 4–5 éves korban feladják az Alföldön, amit az állami erdészeteknek is nehéz kigazdálkodni, nemhogy a magán erdőgazdálkodóknak. A gazdálkodói érdekek mentén készülő, jól megalapozott erdőtervekre van szükség.

A jövő erdei érdekében kulcsfontosságú a felelősségteljes, előrelátó, hazai és nemzetközi kutatásokra épülő erdőtervezés. Ennek támogatására jött létre – az Agrárminisztérium Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárságának irányításával, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében – az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amely az Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia és az Alföldi térségekhez kapcsolódó Cselekvési Terv kidolgozását tűzte ki célul. A fórum szakmai és tudományos szervezetek, kormányzati, magán- és társadalmi szereplők együttműködésével kívánja elősegíteni az erdőgazdálkodás klímaváltozáshoz való alkalmazkodását. A készülő stratégia, és cselekvési terv célja iránymutatást adni az erdőgazdálkodóknak.

Ugyanezen újonnan létrejött Fórum fontos feladatait hangsúlyozta ki Luzsi József is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelős alelnöke. Lényeges, hogy az erdők egészségi állapotát ismerve próbáljunk rendszert felállítani úgy, hogy kézzelfogható eredmények születhessenek. A 20. század elején a homok megfogására telepítették az alföldi erdőket, amelyek ma már nem képesek lépést tartani a klímaváltozással. A jogszabályok és a támogatáspolitika eszközeivel gyors, célzott beavatkozásra van szükség. Az erdőtervezést rugalmasabbá kell tenni, hiszen az őshonos fajok sem ültethetők minden termőhelyre. Arra is felhívta a figyelmet, hogy még egy akácos is összetettebb ökoszisztéma, mint pl. egy napraforgótábla, a lehullott lomb pedig érdemben segíti a talaj nedvességének megőrzését.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az erdő jelentős társadalmi értéket képvisel, és hasznot jelent, fenntartásához pedig biztos finanszírozási háttérre van szükség. Rámutatott, hogy a sikertelen erdőfelújítás sokmilliós veszteséget jelent a magán erdőgazdálkodóknak. Az erdők rezilienciájának fokozása, a biodiverzitás megőrzése, valamint a társadalmi támogatottság megszerzése a fenntartható jövő záloga. A magán erdőgazdálkodók szorosabb összefogására, együttműködésére van szükség. Megköszönte az Agrárminisztérium hatékony intézkedését, amelynek nyomán rekordidő alatt megszületett az erdőszerkezet-átalakítást célzó pályázati felhívás.

Végül Jakab István a Magyar Országgyűlés alelnöke, az Erdészeti Albizottság elnökének beszéde következett, amelyben kiemelte, hogy az erdészektől nem kell félteni az erdőt.  A klíma megváltozott, ez tény. Ideológiai alapon erdőt fenntartani nem lehet, a hosszú távú fennmaradás feltétele a szakmai alapokra épített, gazdaságilag megalapozott haszonvétel is. A témáról minden érintettnek érdemi, tényeken és tapasztalaton alapuló párbeszédet kell folytatnia, az erdészek körében pedig erős szakmai összefogásra van szükség. A klímaváltozás hatásai nem tesznek különbséget magán- és állami erdők között. Mindenütt érvényesíteni kell a szakmai minimumot és a bevált gyakorlatokat.

A program második blokkjában terepi bemutatóra került sor: három erdőrészletet tekinthettek meg a résztvevők. Az állomások az Aero Hotel és Étterem szomszédságában helyezkedtek el, így a kijutás gyorsan és zökkenőmentesen zajlott.

Elsőként a környéken tevékenykedő magán erdőgazdálkodó, Szabó Tibor József erdőmérnök gazdálkodása alatt álló területet tekintette meg a csoport (Jakabszállás 81 B, K, O). Itt korábban erdeifenyves állomány állt, az erdőszerkezet-átalakítás 2019-ben történt meg szürke nyárasra – nemes nyár, mezei és tatár juhar, valamint mezei szil elegyfafajokkal. Főleg a magasabban fekvő részeken kiterjedt állománypusztulást figyelhető meg, így a cca. 7 hektáros erdőrészletből 2,5–3 hektáron már sajnos döntően elhalt faegyedek találhatók. Akácos létesítése ezen a területen nem volt lehetséges, pedig nagyobb eséllyel maradt volna meg egy ilyen célállomány. Jelen körülmények között fafaj-diverzifikáció és nagyméretű szaporítóanyag alkalmazása kínálhat megoldást.

Az erdőgazdálkodó szerint a helyi erdőkben érdemes meghagyni a spontán betelepülő nyugati ostorfát, amely második lombkoronaszintet képezhet. Erős invazív tulajdonsága miatt viszont fokozottan figyelni kell arra, hogy ne terjedjen el. A legfontosabb cél a homok megkötése. A kultúrerdőkben a gyérítések elmaradása hiba volt, mert ha az megfelelően el van végezve, akkor ugyan kevesebb, de vastagabb törzsű, ellenállóbb egyedekből álló erdő alakítható ki. Az ilyen erdőkben a következő időszakban indokolt az állományok irányított felnyitása, valamint a lombos fafajok esetén a megjelenő természetes sarjak megőrzése. A beavatkozások hatását 2–3 év elteltével, standardizált visszamérésekkel (záródás-, mortalitás-, növedék- és egészségi állapotfelmérés) célszerű értékelni, és az eredmények alapján finomhangolni az erdőnevelési eljárásokat.

A második állomás egy rendezetlen gazdálkodási viszonyú erdő volt (Jakabszállás 42 D, G, H), amelyet a Fanyarka Kft ügyvezetője, Sipos István mutatott be. Ezek eredendően hazai nyáras és erdeifenyves célállományok, de jelenleg nagy része elhalt, a terület fekvő és álló holtfával van tele. Más fafajok is pusztulásnak indultak, melyek helyén legfeljebb nyugati ostorfa és bálványfa verődött fel itt-ott. A rendezetlen erdők országos problémát jelentenek, ezen a vidéken pedig kimondottan jellemzőek. Bács- Kiskun Vármegyében az erdőterületek több, mint fele magán kézben van, és ennek 1/3-a sajnos rendezetlen gazdálkodási viszonyú. Mivel nincs bejegyzett erdőgazdálkodó, bennük erdőgazdálkodást nem végeznek, ráadásul e félig (vagy teljesen) kipusztult állományok állapotromlása gyors, rendkívül tűzveszélyesek. A klímavédelem szempontjából sem kedvező az állapotuk, mivel bennük szénmegkötés elmarad, a korhadó fa inkább CO₂-t bocsát ki. Ez a Homokhátságon különösen kockázatos: a szárazodás és a homokmozgás miatt a víz- és talajvédelem sem valósul meg megfelelően. A probléma sürgető megoldást kíván, ami a gazdasági küszöb alatti erdőkre, s végső soron az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásra adott támogatás lehetne.

Végül egy állami erdőterületet tekinthettük meg, amely a KEFAG Zrt kezelésében áll (Jakabszállás 10 I, H). Sulyok Ferenc vezérigazgató röviden beszélt az erdőgazdaságról: a KEFAG Zrt. 60 ezer hektár erdőt kezel, amelyet tavaly több, mint 3000 hektáron ért erdőkár: elsősorban aszálykár, valamint a kórokozók, rovarok által okozott károk, tűzkárok. Szakmai álláspontjuk szerint nem indokolt erőltetni a termőhelyi adottságoknak nem megfelelő faj- és technológiaválasztást, a döntéseket a helyi vízháztartás, talaj- és mikrorelief viszonyok kell, hogy meghatározzák. Ugyanakkor – a magánerdők nagy részében tapasztalható óvatossággal szemben – a fenyővel való gazdálkodást bizonyos termőhelyeken továbbra is megfelelő opciónak tartják. Ezt egyrészt a gyakorlati tapasztalatok, másrészt a bugaci fűrészüzem folyamatos alapanyag-ellátási igénye támasztja alá.

Kaczvinszki Tamás a Bugaci Erdészet műszaki vezetője a konkrét erdőterületről nyújtott részletes szakmai információt: olyan múlt évi fenyőtelepítést figyelhettünk meg, ahol alkalmazzák a rozsvetés régi technológiáját, hogy a kalászos növény megvédje a homokveréstől csemetéket, illetve árnyékolja is őket. A szaporítóanyag minősége kulcskérdés, ezért saját csemetekertjükben, bolgár és szerb származású magból nevelik a csemetéket. A felújítás során igyekeznek meghagyni a sarjakat, illetve talajvédelmi szempontból próbálkoznak a forgatás nélküli talajelőkészítéssel. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban a KEFAG Zrt. is a jogszabályi változásokat tartja kívánatosnak, például indokolt esetben nem kellene olyan záródást várni, mint a jelenlegi előírás, illetve egyéb alternatív fafajokat alkalmazásával is célszerű lenne próbálkozni.

A terepi bemutatót követően a konferencia helyszínére tértek vissza a résztvevők, ahol az ebéd elfogyasztása utána a meghirdetett előadásokra került sor.

Az előadók az éghajlatváltozás erdészeti, természetvédelmi és vízügyi vonatkozásait több nézőpontból is megvilágították.

Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója, „Új fafajok hasznosítása szárazsági erdőhatáron” című prezentációjában beszélt a klímadaptáció erdészeti lehetőségeiről. Az Alföld szárazodó feltételei mellett a korábban alkalmazott fafajok nem mindenhol jelentenek megoldást. Ezért új, idegenhonos (helyettesítő) fafajokat kell bevonni, az eddig tapasztalatokat is hasznosítva. Hangsúlyozta, hogy a gyorsan változó környezeti feltételek azonnali cselekvést igényelnek, még akkor is, ha egyes beavatkozások később hibásnak bizonyulnak – ezekből is lehet tanulni.

Hangsúlyozta, lényeges, hogy – kellő óvatossággal – csak ott használjuk ezeket a fajokat, ahol jelenleg nincs őshonos alternatíva. Nagyon fontos az inváziós képesség vizsgálata. Jó példa erre a nyugati ostorfa, amely erősen invazív fajaj, tehát alkalmazása esetén, először meg kell találni a megfelelő technológiát, amellyel valóban korlátozni tudjuk terjedését.

Az Alföldön várható klímához már most hasonló klímájú területeket érdemes tanulmányozni a lehetséges új fafajok tekintetében. Patagóniában például 400 milliméter csapadék mellett, vulkáni hamuban gyönyörű sárga fenyő (Pinus ponderosa) állományok élnek, ezek valószínűleg jobban éreznék magukat nálunk, mint az észak-amerikai élőhelyről származók. Az eddigi hazai tapasztalatok újraértékelése során több méltatlanul mellőzött fafaj alkalmazására is kaphattunk javaslatokat: fehér eper, közönséges dió, virágos kőris, mezei juhar, japán akác, rezgő nyár, stb. Külön kiemelt, jó példa a török mogyoró, amely erdőállomány alkotóként is megállja a helyét.

A következő előadó Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója volt. Részletesen bemutatta az Alföld és a Nyírségi Homokhátság vízpótlására kidolgozott terveket. Bevezetőjében elmondta, hogy az elmúlt öt évben országos átlagban 320 milliméteres csapadékhiány halmozódott fel. A folyók vízhozama egyre szélsőségesebb: az elmúlt 20 évben megszaporodtak a rekordméretű árvizek. A Tiszán Csongrádnál a mért legnagyobb vízszintkülönbség ma már 14 méter, szemben a korábbi mintegy 5 méterrel. A folyamatot globális és helyi tényezők egyaránt erősítik: a rövid idő alatt lezúduló, nagy intenzitású csapadék, és a leszűkült hullámterek, illetve a benőtt medrek által előidézett medermélyülés. Az Alföld vízpótlását a vízelosztó hálózat bővítése és a vízvisszatartás erősítése szolgálja: több vizet kell a térségbe juttatni, és helyben tartani. A Homokhátság hidrometeorológiai helyzete tartós csapadékhiánnyal jellemezhető: a 30 éves országos átlag 568 mm, az elmúlt 12 hónap 441 mm, a görgetett csapadékhiány -320 mm. A talajvízkészletek klímaváltozás miatti veszélyeztetettsége szerint a Duna–Tisza közi homokhátság fokozottan veszélyeztetett (jelentős vízhiány). Vízgazdálkodási problémái közt kiemelt a vízmegtartó képesség csökkenése és a fedőrétegek–vízzáró rétegek hatása. A vízpótlás céljai a vízkészlet, talajnedvesség, talajvíz pótlása, kulcseszköz a beszivárogtatás és a vízvisszatartás. A talajvízkészlet helyreállítása akár 30 évet is igénybe vehet, és jelentős vízvisszatartó és -pótló beruházásokra van szükség. E tervek már elkészültek és a munka egy része el is kezdődött.

A kialakult helyzethez az emberi tevékenység is hozzájárult, hiszen jelentős a vízfelhasználás. A növekvő igény miatt egyre mélyebb kutak készülnek – ráadásul sokszor szakszerűtlenül- amelyek gyakran áttörik a szendvics-szerűen egymás fölött fekvő vízzáró rétegeket. A nem megfelelő kivitelezés esetén pedig ez elősegíti a víz mélyebb rétegekbe történő elszivárgását.

A harmadiként Ugró Sándor a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója tartotta meg előadását. A Homokhátság Magyarország egyik legérzékenyebb ökológiai térsége, tartós vízhiánnyal és drasztikusan süllyedő talajvízszintekkel (helyenként 6–10 m).
A vízhiány természeti és emberi okok együttes következménye, az erdőpusztulás a klímaváltozás, az intenzív mezőgazdaság és az ökológiai sérülések eredője. A biodiverzitás csökken, a táj a sztyeppesedés, elsivatagosodás felé tolódik, az inváziós fajok terjednek, az őshonosak pedig visszaszorulnak. Azonnali, mindent megoldó válasz sajnos nincs, összefogásra és rendszerszintű gondolkodásra van szükség! A vízmegtartó és tájrehabilitációs módszerek, a belvizek tározása és a felszíni vizek pótlása (pl. Duna/Tisza bevezetése) kulcseszközök.
Erdőgazdálkodásban természetközelibb, őshonos fajokra alapozott gyakorlat, cserjések védelme, gyepesítés és extenzív legeltetés lehetnek célravezetők.

A KAP Stratégiai Terv keretei között 64 milliárd forint áll rendelkezésre új erdők és iparifa-ültetvények létesítésére, ápolására és kiegészítő beruházásokra.
Az EU új Erdőstratégiája a természetes és őshonos erdők védelmét, helyreállítását és a fenntartható gazdálkodást ösztönzi 2030-ig. Dél-Európában pl. a 2–8 méteres, zárt cserjések (macchia/maquis) több rendszerben erdőnek minősülnek, ez hazai jogértelmezésben is megfontolandó, tehát át kell gondolni az erdő fogalmát, még akkor is, ha szigorúan véve szakmailag ellentmondásos. Javasolja, hogy az erdei állományalkotó fajok jegyzékének cserjefajokkal való bővítését és az alacsony záródású gyep- és cserjetársulások védelmét.

A rendezvény utolsó részében meghirdetett fórum keretében a meghívott szervezetek és a jelenlévők mondhatták el véleményüket. A programpont nyitásaként Dr. Somogyi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem oktatója „Klímaváltozás és mezőgazdaság az arid területeken” előadását hallhattunk, aki tehát az agrárium szempontjából közelítette meg a témát. Megoldásként az agrárerdészetet emelte ki, amely a szélsőséges víz- és hőstressz enyhítésében komplex választ ad. A válasz két pillére: a termesztéstechnológia fejlesztése és a biológiai alapok erősítése. Utóbbinál kulcs a szárazságtűrésre irányuló nemesítés: széles genetikai háttér, megbízható fenotipizálás, nagy szelekciós nyomás és nagy áteresztőképességű nemesítési rendszer szükséges, valamint alternatív növényfajok bevonása.
A termesztéstechnológiában elsődleges cél a talaj vízkészletének megóvása és vízbefogadó-képességének javítása, azaz a tömörödött rétegtől mentes állapot, kevesebb menetes talajművelés és talajtakarás. Szintén kiemelt néhány olyan- korábbi előadásokban már említett – fafajt, amelynek alkalmazása megfontolandó lenne az alföldi területeken.

A fórum további részén felszólalt többek közt Sulyok Ferenc, de most, mint a FAGOSZ elnöke. Az erdőpusztulás következtében rövid idő alatt nagy volumenű, döntően fenyő faanyag jelenik meg a piacon, ezt kell feldolgozni, amelynek kezeléséhez az elsődleges feldolgozókapacitások és a logisztikai–raktározási háttér gyors bővítése szükséges. Az ágazat versenyképességének erősítéséhez az élelmiszeriparban alkalmazottakhoz hasonló, kiszámítható beruházási és technológiafejlesztési támogatási konstrukciók indokoltak. Mindez azért kulcskérdés, mert a faanyag értékesítése az erdőgazdálkodók elsődleges bevételi forrása, a feldolgozóipar teljesítménye tehát közvetve meghatározza az erdőgazdálkodói jövedelmezőséget.

Dobrovitz Attila, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács képviseletében kiemelte, hogy érdemes lenne a túlélő egyedeket vizsgálni, és ezeket szaporítóanyagként felhasználni.  Az ehhez kapcsolódó munkában, tesztelésben a terméktanács felajánlotta segítségét.

Raisz Árpád az Alföldi Erdőkért Egyesület titkára felvetette, hogy meg kéne próbálni az erdőfelújítási határidőket kitolni, ahol indokolt, mert a jelenlegi körülmények közt az előírt két év nagyon kevés a megfelelő felújítás elvégzéséhez.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke kiemelte, az erdő nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értéket is képviselnek, fenntartásuknak biztosítása közös érdek. Hosszú távon a rugalmasabb jogszabályok és a vízpótlás biztosítása elengedhetetlen.

Helyi erdőgazdálkodó is megosztotta az általa alkalmazott gyakorlatot a közönséggel, melyben kiemelte a szén visszajuttatásának jelentőségét a talajba.

Luzsi József zárszóként hangsúlyozta, hogy a jogszabály módosítás a leggyorsabban „kivitelezhető” segítség, az erdőtervezés, az erdőtervezés rugalmasabbá tétele pedig kulcsfontosságú a változó termőhelyi és klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodásban.

Minden felszólaló egyetértett abban, hogy a klímaváltozás hatásainak kezeléséhez gyors, szakmailag megalapozott és rugalmas döntésekre, valamint a magán és állami erdőgazdálkodók összefogására van szükség. A MEGOSZ továbbra is aktívan képviseli a magán erdőtulajdonosok és gazdálkodók érdekeit ezekben a folyamatokban. A rendezvényen elhangzottak pedig remélhetőleg hozzásegítik az ágazatot a Cselekvési Terv mielőbbi elkészítéséhez.

A MEGOSZ ezúton is köszönetét fejezi ki a Fanyarka Kft-nek és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának a szervezésben nyújtott segítségért és együttműködésért.

A rendezvény a CLIMAFORCEELIFE projekt (LIFE19 CCA/SK/001276) keretében az Európai Unió LIFE Éghajlat-politika programjának, valamint az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.

A bemutatott erdőrészletekről készített drónfelvétel itt található:
https://drive.google.com/file/d/1T-LguWlcYF6SjQzJXxFwXwlXjw7xX2UQ/view?usp=drivesdk

Az elhangzott előadások az alábbi címekre kattintva érhetők el:

Klímaváltozás és mezőgazdaság az arid területeken

Új fafajok hasznosítása szárazsági erdőhatárokon

Kiskunsági Nemzeti Park

A Homokhátságon tervezett vízgazdálkodási intézkedések

forrás: MEGOSZ

A fórum célja már nem csupán a problémafeltárás, hanem a gyakorlati megoldások közös kidolgozása annak érdekében, hogy erdeink a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai közepette is stabil, – divatos kifejezéssel élve – rezíliens ökoszisztémaként hosszú távon fennmaradjanak. A fórum célul tűzte ki egy Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia (EKS) előkészítését, a lendületes működése pedig várhatóan lehetőséget teremt arra, hogy a tudomány, az igazgatás és gyakorlati élet szereplői a cél érdekében összefogjanak.

A közös munka keretei: platform, munkacsoportok, rugalmasság

A fórumot levezető Szalai Károly (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) hangsúlyozta: az éghajlatváltozás kihívásai nem kezelhetők hagyományos eszközökkel. Egy olyan nyitott, rugalmas szakmai platform létrehozása szükséges, ahol a kutatási eredmények és a terepi tapasztalatok közvetlenül hasznosulhatnak.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum keretében munkacsoportok felállítására tett javaslatot, melyek a klímaváltozás erdőket érintő kihívásaira keresnek gyakorlati és stratégiai válaszokat, kialakítva végső soron az erdészeti ágazati klímaadaptációs stratégiát. A csoportok – az elképzelés szerint – többek között a különösen sérülékeny termőhelyeken álló erdők helyzetének rendezésével, a hosszabb távon sérülékeny erdőtípusokkal, az elemzési és monitorozási rendszerek fejlesztésével, az erdészeti vízgazdálkodással, a vadhatás csökkentésével, a gazdasági fenntarthatóság kérdéseivel, valamint a szükséges szabályozási feladatokkal foglalkoznak. A munkacsoportokban széles körű szakmai együttműködés valósulhat meg, a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos ismeretek összehangolásával.

„Ökológiai katasztrófa” – erdőpusztulás és gazdasági következmények

Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára a megnyitójában rámutatott, hogy az erdők állapotának romlása európai szintű jelenség, amelynek fő oka az időjárás szélsőségesebbé válása és a talajok vízháztartásának romlása. A klímaváltozás hatásai a magyar erdőket sem kímélik: a tartós vízhiány miatt több állomány annyira legyengült, hogy megmentésük azonnali beavatkozást igényel.

Példaként a Délalföldi Erdőgazdaságot említette, ahol az erdeifenyő és a kocsányos tölgy pusztulása az erdőgazdaságnak erdőfelújítási kötelezettséget is keletkeztet. Hangsúlyozta, hogy a klímamodellek szerint a hazai termőhelyek néhány évtizeden belül akár alkalmatlanná is válhatnak a mai erdőtípusok számára, ezért az erdők megóvása kiemelt nemzeti feladat.

Tudományos válaszok és gyakorlati javaslatok

Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet (SOE ERTI) főigazgatójának bevezető gondolatai szerint a klímaváltozás olyan sebességgel zajlik, hogy a természetes alkalmazkodási folyamatok önmagukban nem elegendőek. Aktív emberi beavatkozásra van szükség, amit egy iteratív, terepi kísérleteken alapuló tanulási folyamat hatékonyan támogathat. Előadásában széleskörű, több pontból álló javaslati csomagot ismertetett, amely többek között a genetikai diverzitás növelését, a szaporítóanyag-fejlesztést, a támogatott migráció alkalmazását és a vadállomány szabályozását is tartalmazza. A SOE ERTI ehhez olyan, már létező döntéstámogató rendszereket is kínál, mint például a SiteViewer és a TEMRE (Távérzékelésen alapuló Erdőállapot Monitorozó Rendszer).

A gyakorlat sokszor előrébb jár, mint a szabályozás

Az erdőgazdálkodók visszajelzései szerint az alkalmazkodás a mindennapi gyakorlatban már megkezdődött, nem mindig tudatos választásként, hanem a változásokra adott kényszerű válaszként. Ennek során a gazdák gyakran úgy érzik, a jogszabályi környezet és az adminisztratív akadályok hátráltatják őket.

Ripszám István (Mecsekerdő Zrt.) arról számolt be, hogy a Mecsekben kiszáradó bükkösök helyére – tekintettel a megváltozott és várhatóan még tovább változó klímára – mozaikosan elegyített állományokat telepítenek természetes felújítással. A hatékony és eredményes adaptáció érdekében sürgette a gyakorlati tudás rendszerezését és visszacsatolását a döntéshozók felé, különösen a támogatások tervezése során.

Több hozzászólás is rávilágított a kisparcellás erdőgazdálkodás nehézségeire: a lassú ügyintézés, a célzott tanácsadás hiánya és a nem kellően motiváló támogatási rendszer miatt sokan elbizonytalanodnak. Dombóvári Dénes és Ódor József a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) részéről világos és kiszámítható kompenzációs rendszer kialakítását sürgette, különösen a magánerdők esetében. A felmerülő erdőfenntartási tevékenységek végrehajtására reálisan akkor lehet számítani, ha azok gazdasági fenntarthatósága biztosított, azaz az erdőgazdálkodás kompenzációkkal kiegészített bevételei fedezetet biztosítanak a felmerülő költségekre és a folyamatban résztvevők megélhetésére.

A prioritási sorban élen az Alföld

Az Alföldi Erdőkért Egyesület képviseletében Raisz Árpád hangsúlyozta, hogy kerülni kell a párhuzamos munkát, és erősíteni kell az együttműködést, különösen a helyi kezdeményezések országos szintű becsatornázásával. Felhívta a figyelmet a túltartott nagyvadállomány súlyos problémájára, amely – minden technológiai erőfeszítés ellenére – komolyan veszélyezteti az erdősítések sikerét.

Oktatás, szemléletformálás, társadalmi elfogadottság

A fórumon elhangzottak alapján világossá vált: az erdők jövője nemcsak a szakemberek ügye. A társadalmi támogatás elnyeréséhez és az átállás erőforrásigényének elfogadtatásához célzott kommunikációra, oktatásra és szemléletformálásra van szükség. A SOE ehhez tudásbázist és oktatási kapacitást kínál, a FAGOSZ hírportálja (FATÁJ) és az Országos Erdészeti Egyesület pedig a különféle szakosztályai tudásának koordinált összefogásával tudna szakmai támogatást nyújtani a fórum munkájához.

Közös stratégia – közös felelősség

A fórumon a NAK bemutatta a készülő EKS – egy lehetséges – tartalmi vázát, amely a 2016-os Nemzeti Erdőstratégiát kiegészítve nyújthat iránymutatást a gyakorlati erdőgazdálkodóknak. Ennek során elhangzott: a stratégia nem lehet kizárólag elméleti eszmefuttatás, csak akkor lesz hatékony, ha valódi, működő – helyi szinten is értelmezhető – válaszokat kínál minden erdőgazdálkodó számára.

Luzsi József, a NAK alelnöke hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodás jövője közös ügy, amelyben minden szereplőnek kompromisszumkészséget kell tanúsítania. Felhívta a figyelmet arra, hogy a természet változásaihoz kell alkalmazkodni, nem pedig merev szabályokhoz, ezért rugalmasabb jogszabályokra és üzemtervezésre van szükség. Kiemelte, hogy a klímaváltozás miatt pusztuló erdők felújítása nem lehet kizárólag a magánerdő-gazdálkodók terhe, ehhez állami támogatás kell.

Végül – az esemény zárásaként – mindenkit együttműködésre, alázatra és gyakorlati megoldások keresésére buzdított, hogy olyan klímaadaptációs terv szülessen, amely a magyar erdők javát szolgálja.

Az irány egyértelmű: alkalmazkodni kell, és ezt csak közösen lehet. A fórumon elindult közös gondolkodás megalapozhatja azt a szakmai együttműködést, amely biztosítja, hogy a magyar erdők a jövőben is betölthessék klímavédelmi és ökoszisztéma-szolgáltató szerepüket – immár az új kihívásokhoz igazodva, megerősödve.

forrás: NAK Erdészet

Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára az ülésen rávilágított, hogy az erdők állapotának általános romlása Európai jelenség, amelynek oka elsődlegesen az időjárási viszonyok jelentős megváltozása és ennek következtében az erdei talajok vízgazdálkodásának negatív irányú változása. A klímaváltozás negatív hatásai a magyar erdőket sem kíméli, a több éve tartó vízhiány miatt már annyira legyengült több erdőállományunk is, hogy megmentésük azonnali beavatkozásokat igényel.

A klímaváltozás hatásai jelentősen érződnek a hazai erdőállományokon. Példaként említette a DALERD Zrt-t, ahol elsősorban az erdei fenyő és a kocsányos tölgyesek pusztulása fedezhető fel. Az elpusztult állomány vonatkozásában az erdőgazdaságnak erdőfelújítási kötelezettsége keletkezik, ahol gondoskodniuk kell az új erdőről.

Az erdészeti klímakutatók előrejelzései alapján a hazai termőhelyi viszonyok néhány évtizeden belül olyan mértékben megváltozhatnak, hogy azok a jelenlegi erdőknek vagy általában a fás vegetációknak már nem biztosítanak életlehetőséget. Az erdők, mint kiemelt nemzeti kincsünk megmentésére is kellő figyelmet kell tehát fordítani – tette hozzá.

Az Agrárminisztérium Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárságának irányításával, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében létrejött fórum a szakmai és tudományos szervezetek, az állami- és magánszereplők, illetve a társadalmi szervezetek közreműködésével az erdőgazdálkodás klímaváltozáshoz való alkalmazkodását kívánja elősegíteni. Mocz András kiemelte, hogy vannak már kutatási hátterek, vannak adatok, vannak nemzetközi jó gyakorlatok, amiket szintén értékelni kell. A NAK koordinálásával tematikus munkacsoportok formájában kerülnek majd feldolgozásra a legfontosabb kérdések. A SOE ERTI iteraktív, gyakorlati/terepi alapú tanulási folyamatot javasolt. A WWF az indirekt társadalmi hasznok és a természetes alkalmazkodási folyamatok szerepére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva az adaptáció fokozatosságát, alázatosságát és helyspecifikusságát. Az Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárságának képviselője a természetes szukcessziós folyamatok figyelembevételét kérte az alkalmazkodási tervezés során.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a legtöbb esetben van lehetőség az erdők alkalmazkodó-képességének javítására. Kulcsfontosságú lehet az erdők természetességi állapotának helyreállítása, vagy olyan faállományok kialakítása, amelyek a megváltozott klimatikus viszonyok mellett várhatóan nem pusztulnak ki és képesek az erdei életközösségek életfeltételeit fenntartani.

forrás: AM Sajtóiroda