„A magyar szakmai élet nagy lelkesedéssel üdvözli, hogy létrejött az élő környezetért felelős minisztérium” – hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána fizikus, világhírű klímakutató, a CEU professzora az Euronews-nak adott interjúban. A talaj megvédése, a vízes élőhelyek visszaállítása, a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatása, az erdővédelem mind olyan téma, amelyek megoldásra várnak. Ürge-Vorsatz Diána, aki az ENSZ klímavédelmi szervezetének (IPCC) az alelnöke is, kiemelte, a szakma hatalmas várakozásokkal néz a jövő elé, de a sikerhez az átlag emberekre is szükség van.

Az interjút az új magyar kormány megalakulása után rögzítettük.

Energiaválság: út a megújulók felé?

Az iráni háború és az elszálló energiaárak miatt egyre többször hallani, hogy a megújulók felé kell fordulni, de mennyire egyszerű vagy bonyolult döntés ez?

„Egy évtizede már a harmadik energiakrízisben vagyunk, energiapiaci sokkban. Ez elég jel kellene, hogy legyen ahhoz, hogy nem érdemes függeni nagyon központosított régióktól az energiaellátásunkban, amikor van alternatíva.” – emelte ki Ürge-Vorsatz Diána.

„Mind az olaj alapú közlekedésre, mind a földgáz alapú akár fűtésre van alternatíva. Az ipari felhasználáson belül nehezebb néha az alternatíva, van, csak még drágább. Ennek ellenére azért problémás a helyzet, mert az a baj, hogy minden krízis alkalmával ahelyett, hogy elgondolkodtunk volna, hogy ez nagy gáz, hogy ennyire ki vagyunk téve ezeknek a kríziseknek, inkább tegyük le az alapjait, hogy végre megszabaduljunk ettől a függőségtől, nem ezt tettük, hanem gyorsan a válságokra ideiglenes intézkedéseket teszünk, amivel igazából jobban belakatoljuk magunkat ebbe a függőségbe hosszabb távon.”

A hosszú távú megoldások helyett a politikusok rövid távra szóló döntéseket hoznak, amivel nem csökkentik a függőséget. Például nem az épületek szigetelésére fókuszálnak, nem keresik a megoldás, hogyan lehet csökkenteni a földgázszükségletet, vagy teljesen megválni tőle, hanem azt nézik, hogy honnan tudnának máshonnan beszerezni földgázt.

„Az sem segít a történetnek, hogy amikor nagyon magas az olajár, ugyan a fogasztóknak ez nagyon rossz, viszont a fosszilis cégek hatalmas profitot termelnek, tehát nekik nem az az üzenet megy át, hogy ki kellene szállniuk ebből az iparágból.”

Politikai bátorság a változásért, de van aki ezt bevállalná?

„A jelenlegi fosszilis energiaszektorral kapcsolatos iparágak hatalmas politikai befolyással rendelkeznek, közben nagyon sok országnak tényleg sok munkahelyet teremtenek, rengeteg adót fizetnek, tehát fontos alapját képzik a gazdaságnak. A kormányok pedig nem könnyen mondják azt, hogy ettől megválnának és egy teljesen más irányba fordulnak. Ez egy nagyon bátor elhatározás kell, hogy legyen. Nem lenne probléma, ha ezt egy hosszú átmenet alatt csinálnánk. De itt a második probléma.” – vázolta a bonyolult politikai környezetet a CEU professzora.

„A politikai és a gazdasági döntéshozás legjobb esetben 4-5 éves horizontokban gondolkodik, a gazdasági döntéshozás ennél rövidebb horizontban gondolkodik. Nem lehet egy hosszú távú átmenetet rendesen érdekké tenni, hiszen látványos, gyors, egy-két éven belül felmutatható, minden szavazót elérő intézkedéseket kell hozni. Amíg ezt nem tudjuk feloldani, nagyon nehéz lesz nem csak a környezetvédelmet, de az energetikában nagyon fontos átmeneteket megtenni. Nem a klíma miatt, az energiafüggőség miatt, az energiaszegénység miatt, a gazdasági termelékenység és versenyképesség miatt.”

Szuper El Nino és alkalmazkodási készség

A nemzetközi sajtóban több cikk is megjelent arról, hogy idén egy szuper El Nino várható, hogyan hat ez az Európára, mik lesznek ennek a jelei, fel lehet erre készülni? – kérdezte az Euronews Ürge-Vorsatz Diánát.

„Van esélye, de a szakma nem egyezik meg abban, hogy ez biztos, hogy így lesz. Az El Nino Európát érinti, de nincsenek nagyon markáns, tipikus hatások. Inkább arra kell felkészülni, hogy mivel az egész Földet érinti, az egész Föld klímáját. Azokat az országokat különösen érinti, ahol a monszun fontos, így az egész élelmiszerellátásunkat érinteni fogja. Lehetséges, hogy megint felveri az élelmiszerinflációt, ellátási problémák lesznek, ilyenekben jeletkezhet Európára nézve.”

Fontos alkalmazodni, a de a végtelenségig az sem megoldás, mert amíg a melegedés tart, a klíma változik, mindig falakba fognak ütközni az emberek, amin túl már kevés az alkalmazkodási készség.

„Nemrég jött ki a Copernicus szolgálat Európára vonatkozó klímajelentése, amelynek eredménye nagyon ijesztő. Az látható, hogy Közép-Európa télen körülbelül 1 Celsius fokot, de lehet, hogy 1,5 fokot melegszik évtizedenként. Ha az éves átlagot nézzük, akkor évtizedre vonatkoztatva 0,7 és 1 fok között melegszik Magyarország nagyrésze, ami körülbelül háromszorosa a globális felmelegedési rátának, ami nagyon magas a maga 0,3 fokjával.

Ezzel a melegedéssel nem tudjuk alkalmazkodással felvenni a versenyt. Ideig óráig lehet ezzel-azzal próbálkozni, mást ültetünk, locsolunk, de látjuk, hogy micsoda problémát okoz már most nem csak az éghajlatváltozás, hanem ahogy keleztük a vizeket meg a talajainkat, erdőinket. Kapkodunk fűhöz-fához, de nem fogjuk tudni tökéletesen megoldani, visszacsinálni ami volt.

Fontos alkalmazkodni, de csak akkor fog működni, ha emellett behúzzuk a féket és próbáljuk megállítani a folyamatokat. Viszont nem csak lelasstani tudjuk a folyamatot, hanem megállítani, és nem csak tudjuk, hanem muszáj. Ha nem állítjuk meg, addig amíg nem nullázzuk le a kibocsátásokat, addig a melegedés mindig folytatódni fog.”

Hőségrekord Budapesten és a városi hőszigetek

Nyáron újabb hőségrekordokra lehet számítani, Budapest főkertésze már jelezte, hogy a fiatal fák nem fogják kibírni a hősokkot és a vízhiányt. Hogyan lehet élhetőbbé tenni nyáron a városokat? Európa-szerte egyre több városban nyitnak légkondicionált helységeket, hogy az emberek bemehessen hűsölni, de ez lenne a jó megoldás?

„Az úgynevezett városi hősziget jelenség, ami azt jelenti, hogy egy nyári forró napon, ha bemegyünk a városba akár 5-10 fokkal is melegebb van, mintha kimegyünk zöldterületbe. Már melegedtünk annyit, hogy előbb-utóbb Budapesten is lesz 50 fok. Nem az a kérdés, hogy lesz-e, csak az, hogy mikor. Tehát ez a városi hősziget jelenség, ez jelen pillanatban jobban melegíti még a városainkat, mint maga az éghajlantváltozás. Az a szerencse, hogy ezt a városi hősziget jelenséget viszonylag jól lehet kezelni. Hiszen a fák azzal, hogy párologtatnak aktívan légkondicionálnak. Semmi más nem légkondicionálja aktívan a nyílt teret, mint a fák. Jó építészeti megoldásokkal, jó szigetelésekkel nagyon jól meg tudjuk szüntetni a városi hősziget hatást. Akkor pedig jóval kevesebb légkondicionálásra van szükség, ezzel még jó sokáig túlkompenzálható az éghajlantváltozásnak a hőhullám hatása.”

Ürge-Vorsatz Diána hozzátette, hogy a zöldterületek növelésével, azaz a füves-fás területek növelésével könnyedén lehet javítani a városi élet minőségén.

Magatartásváltoztatás a változásért

A magatartásváltoztatás nem azért fontos, mert azzal a „szívószállal” megvédtünk valamit, hiszen amikor a milliárdosok magánrepülőkkel röködnek ide-oda, jachtokkal közlekednek és „az űrben nyaralnak”, egy szívószál kevésnek tűnik – hangsúlyozta a klímakutató. Viszont azzal, hogy mindenki megpróbál változtatni, üzen a vállalati döntéshozóknak, a kormányoknak, az önkormányzatoknak, az összes döntéshozónak, hogy „nekem ez fontos”, akkor már az egyéni változtatások tudnak akár 70% kibocsátást is megtakarítani.

Példa erre, hogy ha nincs biztonságos kerékpárinfrastruktúra, akkor csak egy öngyilkosjelölt az a kerékpáros vagy egy mártír, aki biciklire pattan. Ám ha tömegek összefognak és igényik a kerékpárutat, akkor a döntéshozók kénytelenek leszenk a többségi választói akarat előtt meghajolni.

Megoldás lehet az árazási rendszer

Mi igényel sok energiát? Például a számítógéphasználat, a mesterséges intelligencia használata. Ezen a területen az árazási rendszer átgondolásával lehetne csökkentei az energiafelhasználást – mondta Ürge-Vorsatz Diána.

„Az, hogy percenként nem tudom hány terrabájtnyi kismacska videó kerül fel a világhálóra, vagy értelmetlen, funkciótlan slopokat (alacsony minőségű, de nagy mennyiségben készített digitális tartalom – a szerk.) csináltatunk mesterséges intelligenciával, ami rettenetesen sok energiát használ és utána tároltatjuk a felhőben, ami szintén nagyon sok energiát és vizet igényel, ezt valakinek meg kell fizetni. Most az átlagember fizeti meg, de nem biztos, hogy nem azzal kellene megfizettetni, aki így éli ki a kreativitását.”

forrás: EuroNews 05-21

A dokumentum (pdf, 122 oldal, angol) tisztázza, hogy a madár- és az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezései hogyan alkalmazandók a Natura 2000-területek kijelölése és kezelése során az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevételével.

Emellett ajánlásokat fogalmaz meg a gyakorlati alkalmazkodási intézkedésekre vonatkozóan, valamint éghajlati alkalmazkodási keretrendszert biztosít a Natura 2000-területek kezelői, a nemzeti hatóságok és az Európa legértékesebb élőhelyeinek és fajainak védelméért felelős érdekelt felek számára.

Az útmutató jogilag nem kötelező erejű, és nem teremt új kötelezettségeket. Ugyanakkor rugalmasságot biztosít a tagállamok számára az alkalmazkodási intézkedések nemzeti és regionális körülményekhez való igazításához.

Elsősorban a Natura 2000-területek kezelőinek és a környezetvédelmi hatóságoknak szól, ugyanakkor segít a földtulajdonosoknak, a környezetvédelmi szervezeteknek és más érdekelt feleknek is megérteni, milyen szerepet játszhatnak az éghajlatváltozásnak ellenálló természeti környezet kialakításában.

Az Európai Bizottság NATURA 2000 területekhez működtetett weboldalának áttekintése itt található.

forrás: EU Bizottság

Ünnepi mise a Szent Balázs templomromnál

A Balaton környéki helyszín régmúltba nyúló szakrális gyökerének ékes bizonyítéka a Szent Balázs templomrom, amely nevében ugyan viseli a „rom” szócskát, azonban ez nem jelenti azt, hogy a terület elhagyatott lenne. Fontos úti célja e helyszín a turistáknak, a történelmi emlékek iránt érdeklődőknek, valamint a keresztény zarándokoknak.

Nemzeti Kincsünk az Erdő – Történelmi helyek a magyar erdőkben

Az ember számtalan helyen hagyta ott nyomát, a világot bejáró tevékenysége során. Az idő eltünteti a nyomokat, gyakran csak az emberi emlékezet őrzi meg az események emlékét. Múltunk és tárgyi emlékeink megőrzése gazdagítja kultúránkat, egységesebb történelmi kép kialakulását eredményezheti.

Szokatlan látvány – elárasztott Hortobágy

Az ország egyes területein más és más mennyiségű, halmazállapotú csapadék hullik, és talajvíz mértéke is más szintű. Mostani helyszínünkön látványos vízfelületek alakultak ki, pedig a szem teljesen más látványhoz szokott a Hortobágy vidékén.

Erdő Ernő bácsi meséi – Az éghajlatváltozás

Amikor benzines vagy dízel autónkat használjuk, amikor az erőművekben szenet vagy olajat tüzelünk el, rengeteg CO2 keletkezik. Ez, összegyűlve a légkörben, szinte csapdába ejti a napsugárzás energiáját és légkörünk melegedését eredményezi.

Különlegesség a Szamos mentén – virágzik a téltemető

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyébe kirándulunk, mégpedig egy különleges természeti látványosság okán. A cégénydányádi Kende-kúria parkjában nyílik ugyanis egy igencsak korán virágzásnak induló növény, a Téltemető. E virág itteni jelenléte nagyban köszönhető a kúria egykori tulajdonosának, báró Kende Zsigmondnak, aki lelkes növénygyűjtő ember volt.

A teljes műsor (26:00)

– Ünnepi mise a Szent Balázs templomromnál
– Nemzeti Kincsünk az Erdő – Történelmi helyek a magyar erdőkben
– Szokatlan látvány – elárasztott Hortobágy
– Erdő Ernő bácsi meséi – A éghajlatváltozás
– Különlegesség a Szamos mentén – virágzik a Téltemető

Forrás: Hazai Vadász
Szerkesztette: MM

A Bajor Rádió (BR) „Unser Land” című tévéműsorának youtube.com csatornáján egy videó foglalkozik a bajorországi erdőátalakítással. Ez ugyanis a klímaváltozás miatt, amely veszélyezteti a honi fafajokat, sürgősen szükséges. Milyen fákat lehet ültetni, hogy jól felkészüljünk a jövőre? Lehet, hogy a cédrus lehet itt a megoldás? Meglátogatunk egy gazdát Kelheim járásból, Alsó-Bajorországból. Ő atlasz- és libanoni cédrusokat ültet egy bajor gyakorlati termesztési kísérlet keretében, ahogy azt a BR-nek elmagyarázza.

Erdészeti szakértők: az egerek és a szarvasbogarak veszélyeztetik a cédrust

Az erdészeti szakértők reményei szerint éppen a cédrus rendelkezik nagy potenciállal. Most azt szeretnék kideríteni, hogy alkalmas-e a jövő fájának. Jobban bírja-e a bajor erdőkben egyre melegebb és szárazabb nyarakat, mint a hazánkban hagyományos lucfenyő? Milyen kártevőkkel kell megküzdenie a cédrusnak? Ezt a gazda éppen a termesztési kísérletével próbálja kideríteni.

A faj elsősorban az egerek és a szarvasbogarak által veszélyeztetett, mondja a BR-nek. A projektet a Bajor Erdészeti és Erdőgazdálkodási Intézet és a Bajor Erdőgenetikai Hivatal nyomon követi, írja az „Unser Land”.

Hőség, szárazság: a jövő fájának keresése Bajorországban

A jövő fájának keresése Bajorország számára nem egyszerű feladat. Az egyik helyen jól megteremő fa másik helyen teljesen alkalmatlan lehet, és elpusztulhat. A hosszú évek óta folyó kísérletek eredményeként azonban remény van arra, hogy néhány fafajt azonosítani lehet, amelyek a jövőben hazai építőanyagot biztosíthatnak, a klímaváltozás okozta szárazság és hőség ellenére is.

Diverzifikáció az erdőben: dicséret a termesztési kísérletért és a gazdának

A nézők jó ötletnek tartják ezeket a kezdeményezéseket, és így írnak: „Jó, ha az emberek kipróbálnak új dolgokat, és megpróbálnak valamit termeszteni a következő generáció számára!” És: „Miért kell mindig negatívan gondolkodni? Teljesen helyes új dolgokat kipróbálni. Köszönet azoknak, akik hajlandóak erre.” Egy másik felhasználó megjegyzi: „Nem tudom, hogy 40 év múlva hogyan fognak kinézni az erdők, hogyan alakul az éghajlat, vagy milyen kártevők jelennek meg. Csak egy megoldás van: diverzifikáció. Különböző fajok, hogy elkerüljük a teljes kudarcot, és ne teremtsünk paradicsomot a kártevőknek.”

Forrás: forstpraxis.de

Néhány videó ehhez a témához (németül):

Előadásában hangsúlyozta, a több mint száz szakértő részvételével működő Erdészeti Klímaadaptációs Fórum célja, hogy az idei évben az erdőgazdálkodás alkalmazkodását elősegítő klímaadaptációs stratégia és cselekvési terv készüljön, amely gyakorlati, jogi és szakpolitikai eszközökkel segíti az erdők hosszú távú fennmaradását és gyarapodását, valamint a szénmegkötést, a biodiverzitás megőrzését és növekedését. Hozzátette: kiemelt feladat, hogy létrejöjjön egy önálló, természet-helyreállítási rendelet is, amely a nemzeti zöldvagyon elvárt fenntartását szolgálja.

A fórum 8 munkacsoportjában gyakorlati erdőgazdálkodók, kutatók, oktatók, természetvédelmi és vízügyi szakemberek, igazgatási szereplők és az érdekképviseletek vesznek részt. Külön szakértői csoportok foglalkoznak a felmerülő erdészeti vízgazdálkodási, szakmai és gazdasági elemzési, monitorozási és nyilvántartási, vadgazdálkodási, szaporítóanyag gazdálkodási, fejlesztéspolitikai és szabályozási kérdésekkel.

Mocz András kiemelte, az éghajlatváltozás jelentősen hat a termőhelyekre, sebessége százszorosa annak, mint amivel eddig a fafajaink találkoztak, az erdei ökoszisztémák természetes alkalmazkodási képessége nem képes ezt követni, különösen sérülékennyé téve az egyes erdei ökoszisztémákat. Az éghajlatváltozás jelenleg tapasztalt hatásai közül a legfontosabbak közt szerepel, az erdőtalajok vízháztartásának romlása, a csökkenő produktum, a növekvő erdőkárok, a csökkenő széntárolás és alkalmazkodó képesség mindezek hatásaként pedig a kevesebb minőségi feldolgozható faanyag. Hangsúlyozta, az új környezeti tényezők mellett új társadalmi igények is felmerülnek, olyan hangokkal is találkozunk, amelyek egész egyszerűen a gazdálkodást tartják magának a problémának. Ezért munkánk során kiemelt célunk, hogy a megfelelő szabályozás megteremtése a társadalmi elvárások figyelembe vételével történjen – tette hozzá a helyettes államtitkár.

„Célunk, hogy a javaslatok széles szakmai bázison nyugodjanak, és közvetlen iránymutatást, támogatást nyújtsanak a gyakorlati erdőgazdálkodás számára” – zárta gondolatait Mocz András.

forrás: AM Sajtóiroda

Az esőerdőket általában úgynevezett „szénelnyelőknek” tekintik, mivel több szenet nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak: az új fák ellensúlyozzák az elhaltakból felszabaduló szenet – írja a BBC.

Egy Queensland erdeiből származó adatokat vizsgáló tanulmány azonban megállapította, hogy a szélsőséges hőmérsékletek miatt több fa pusztul el, mint amennyi meg tud újulni.

A tanulmány vezető szerzője – amely a Nature tudományos folyóiratban jelent meg – azt mondta, hogy az eredmények jelentős következményekkel járnak a globális kibocsátáscsökkentési célokra. Ezek ugyanis részben azon alapulnak, hogy az olyan ökoszisztémák, mint az esőerdők, mennyi szenet képesek elnyelni.

„A jelenlegi modellek túlbecsülhetik a trópusi erdők képességét arra, hogy segítsenek ellensúlyozni a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátásokat” – mondta Dr. Hannah Carle, a Nyugat-Sydney-i Egyetem kutatója.

Mivel kevesebb új fa nő, a jelentés megállapította, hogy az esőerdei holtfa (az elhalt faágak és törzsek által alkotott biomassza) már 25 évvel ezelőtt kibocsátóvá vált.

„Az erdők segítenek mérsékelni az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásait azzal, hogy elnyelik az elégetett fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid egy részét, de munkánk azt mutatja, hogy ez veszélyben van” – mondta Carle.

Több fa pusztul el, mint amennyi fel tud nőni

Carle hozzátette, hogy az utóbbi évtizedekben tapasztalt növekvő fapusztulás az éghajlatváltozásnak tudható be, például a szélsőséges hőmérsékleteknek, a légköri szárazságnak és az aszálynak.

A Queensland 20 erdejéből származó 49 évnyi adatra alapozva a jelentés azt is megállapította, hogy a ciklonok számának és erősségének növekedése több fát pusztított el, és nehezítette az erdő természetes felújulását.

„Ebben a tanulmányban bizonyítékunk van arra, hogy Ausztrália nedves trópusi erdei az elsők a maguk nemében világszerte, amelyeknél ez a változás megfigyelhető” – mutatott rá Carle.

„És ez igazán jelentős. Olyasmi lehet, mint a kanári a szénbányában.”

Patrick Meir, a tanulmány rangidős szerzője szintén „nagyon aggasztónak” nevezte az eredményeket, és az AFP hírügynökségnek azt mondta, hogy „valószínűleg minden trópusi erdő hasonlóan fog reagálni” – de hozzátette, hogy a tisztességes értékeléshez további adatokra és kutatásokra van szükség.

Ausztrália – amely az egy főre jutó kibocsátásokat tekintve a világ egyik legnagyobb szennyezője – nemrégiben jelentette be új kibocsátáscsökkentési céljait, vállalva, hogy a következő évtizedben legalább 62%-kal csökkenti emisszióit a 2005-ös szinthez képest.

Az ország továbbra is globális kritikákkal néz szembe a fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége miatt, mivel a kormány további 40 évre zöld utat adott az ország legnagyobb gázprojektjének.

A múlt hónapban egy új jelentés az éghajlatváltozás hatásairól megállapította, hogy Ausztrália már elérte a 1,5 °C feletti felmelegedést, és hogy egyetlen közösség sem lesz védett a „lépcsőzetes, összetett és egyidejű” klímakockázatoktól.

Forrás: BBC / Magyar Mezőgazdaság / NATURE / TheGuardian

A résztvevők terepi bejáráson ismerkedtek meg a Duna–Tisza köze erdős tájainak történetével, az alföldfásítás kihívásaival, valamint a klímaváltozás okozta veszélyekkel – mint a talajvízszint csökkenése, a szárazodás, vagy az invazív fajok terjedése.

A KEFAG Zrt. bemutatta azokat az innovatív módszereket – például a mélyforgatásos talajelőkészítést és az elegyes állományok telepítését –, amelyekkel a térség erdeinek ellenállóképességét növelni kívánják.

A rendezvény célja az volt, hogy párbeszéd induljon egy olyan térség jövőjéről, ahol az erdők egyszerre szolgálják a természetvédelmet, a gazdaságot és a klímavédelmet.

forrás: KEFAG Zrt.

Az erdők egészsége és a monitoring tevékenység

Az erdők egészsége nagyban befolyásolja az emberiség jólétét is. Sajnos az éghajlati tényezők megváltozásával az erdőségek sérülékenysége is megnő. A folyamat befolyásolásához fontos nyomon követni a természeti történéseket; ezt a célt szolgálják az erdészeti kutatások. Mérőállomások segítségével közelebb kerülhetünk a megoldáshoz, nemcsak országos, hanem globális szinten is.

Nemzeti Kincsünk az Erdő – Éltető napfény, fotoszintézis

Az erdő a Föld legösszetettebb életközössége. Fennmaradását az éltető napfénynek köszönheti. Az erdő fái számára az alapvető életfeltételek egyike a napsugárzás.

Erdei vízfelületek éltető szerepe

Most, mikor már javában tombol a nyár, nemritkán 30 fok felett alakulnak a nappali hőmérsékletek, felértékelődik a víz jelentősége. Fontos az adott területen megjelenő víz helyszínen tartása. Ennek egyik módszere, hogy kijelölt helyeken, meglévő dagonyákat és vizes területeket mélyítenek ki a szakemberek.

Erdő Ernő bácsi meséi – Az éghajlatváltozás

Amikor benzines vagy dízel autónkat használjuk, amikor az erőművekben szenet vagy olajat tüzelünk el, rengeteg szén-dioxid keletkezik. Ez, összegyűlve a légkörben, szinte csapdába ejti a napsugárzás energiáját és légkörünk melegedését eredményezi.

Virágzik a Tisza – kérészek a folyón

Június közepén vette kezdetét hazánk egyik leglátványosabb természeti látványossága, a tiszavirágzás. Ilyenkor a kérészek egyszerre emelkednek a levegőbe a vízfelületek fölé, hogy elvégezzék párzási rituáléjukat, mely mindössze pár óráig tart.

Vadvilág női szemmel – kiállításmegnyitón jártunk

Vadvilág női szemmel – ezzel a címmel kiállítás megnyitót tartottak Budapesten, ahol 3 kiváló női festőművész alkotásait tekinthették meg a látogatók. Az esemény már sokadik alkalommal várta a művészet iránt érdeklődőket.

Vadvilág – Gímek és dámok a nyár kezdetén

E heti Vadvilág epizódunkban a szarvasfélékkel foglalkozunk. Elsőként a dámszarvasok nyári megjelenését tárgyaljuk ki, majd pedig a gímszarvasok kerülnek figyelmünk középpontjába.

A teljes műsor (26:00)

– Az erdők egészsége és a monitoring tevékenység
– Nemzeti Kincsünk az Erdő – Éltető napfény, fotoszintézis
– Erdei vízfelületek éltető szerepe
– Erdő Ernő bácsi meséi – Az éghajlatváltozás
– Virágzik a Tisza – kérészek a folyón
– Vadvilág női szemmel – kiállításmegnyitón jártunk
– Vadvilág – Gímek és dámok a nyár kezdetén

Forrás: Hazai Vadász
Szerkesztette: MM

A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója régóta foglalkozik az erdők ökológiai helyzetével, klímaváltozásra adott válaszaival. Sőt, mi több, egyik fő kutatási területe a klímaváltozás genetikai aspektusainak elemzése, ami számos kérdést felvet. Az erdészet és az erdőkkel foglalkozó szakemberek munkája gyakran megfoghatatlan, aki nem ebben él, nemritkán csak a favágásokat látja, esetleg egy-két pickupban ülő zöld ruhás erdészt. A valóság azonban teljesen mást mutat. Borovics Attila és a vele dolgozók rengeteg adat elemzésével, több évtizedes megfigyelési sorozat eredményei alapján, pontos méréseket feldolgozva építenek fel olyan modelleket, amelyek alapján egy adott helyszínre vonatkoztatva (ez néhány hektárnyi erdőterületet jelent) meg tudják állapítani a kirajzolódó klimatikus tényezőket, így megalapozott döntéseket hozhatnak az erdők létét, jövőjét illetően. A gondosan kivitelezett mérésekre alapozva azt modellezik, hogy mi várható a jövőben az adott területen, hogyan változik majd az erdő, és hogyan lehet elősegíteni az erdők szerkezetének klímavédelmi célú átalakulását. 

Ilyen mérési tárgy lehet a terület talajadottsága, vízgazdálkodása, tápanyag-szolgáltató képessége, a többletvíz jelenléte (vagy épp nem léte, ami jellemzőbb). Természetesen a klímazóna is a mérés részét képezi. Ezekből az adatokból pedig számos következtetést megfogalmaznak. Például a bükkösök klímaosztálya már most is átalakulóban van, egyre inkább gyertyános-tölgyesre vált, ami a terület szárazabbá válását igazolja. A változás azt is szemlélteti, mekkora a verseny a terület fafajai között: a nagy vízfogyasztású bükkök nehezebben veszik fel a versenyt a szárazsággal szemben az ellenállóbb tölgyekkel, cserekkel. A szárazsági stressz okozta helyzetet ma már a évenkénti makkterméssel kezelik, hogy elősegítsék a fajuk fennmaradását, holott ez korábban csak 10–12 évente volt jellemző. Ez a válaszreakció is világosan megmutatja, hogy a bükkállományok érzik a veszélyt, menekülnének ebből a száraz klímából, amely már nem kedvező számukra.

A július a legkritikusabb a fák számára

Mivel a bükkösök a magasabb hegységeket kedvelik, állományuk frissítése, alkalmazkodóképességük javítása elengedhetetlen, hiszen egyre kevésbé tolerálják az aszályos időszakokat. A csapadék mennyisége sajnos pont a fafajaink számára leginkább kritikus júliusi időszakban csökken leginkább. A fák fő növekedési időszaka ugyanis éppen a nyári aszályos hónapokra tehető. Ha ilyenkor nincs elegendő víz, akkor csúcsszáradást figyelhetünk meg, kisebbek lesznek a levelek, hogy csökkenjen a párologtatófelületet, és a növekedési fázis elmarad. 

A jövőt előrevetítve növekvő mortalitás (halálozási arányszám, amely megmutatja, hogy egy csoporton belül hányan halnak meg, pusztulnak el – a szerk.) és csökkenő produkció a legvalószínűbb forgatókönyv, amelyet sajnos a valóság egyre megbízhatóbban vissza is igazol. Éppen ezért fontos, hogy a szakemberek lássák a folyamatok irányát és sebességét. Ma már a legutolsó jégkorszakot követő spontán melegedés ütemének százszorosát tapasztalhatjuk az ember indukálta klímaváltozás kapcsán. Ez azt jelenti, hogy a korábban 1000 év alatt végbement 4-5 generációváltás és alkalmazkodási szelekciós ciklus most 100 év alatt lezajlik, ami a tölgyek esetében alig egy generációnyi idő. Ez önmagában magyarázza az emberi segítség szükségességét. Ennyi idő alatt nem tudnak kialakulni új szárazságtűrő utódállományok, nincs tere a szelekciónak, nem képesek elég gyorsan alkalmazkodni az őshonos erdőállományaink populációi.

Eltűnhetnek az erdők az Alföldről?

Olyannyira érvényes a fenti megállapítás, hogy az Alföld jelentős részén már most sem erdőssztyepp-, hanem sztyeppklímáról beszélünk, ami utal arra, hogy az erdő jelenléte már nem feltétlenül szerves része a jövő tájképének. A kérdés csak az, hogy ezt vajon már a félsivatag követi-e? Ez pedig nem a néhány száz év múlva bekövetkező valóság, hanem a jelenünk. Ráadásul ezek a változások olyan ütemben zajlanak, hogy a gyakorlati szakemberek is csak találgatnak, mi lesz a most telepített erdőkkel 30 év múlva. 

Az erdős sztyepp átmeneti zóna az erdők és a nyílt, füves sztyeppek között. Mérsékelten száraz, mozaikos növényzet jellemzi. Ezzel szemben a sztyepp nyílt, füves síkság fás növényzet nélkül vagy kevés cserjével. Szárazságtűrő fűfélék jellemzik.

A csertölgy lehet a jövő sztárnövénye

Az őshonos, klímaérzékeny fafajaink nehéz kihívások elé néznek. Az intézet igazgatójának elmondása szerint ezek úgy működnek, mintha érzékeny páratartalom-mérők lennének. A legmelegebb és legszárazabb júliusi hónap légnedvessége behatárolja az életfeltételeiket. A leginkább párás és hűvös klímazónán élő bükk egyre kevésbé találja meg életfeltételeit, hiszen minden tendencia a bükkösök eddigi jól megszokott termőhelyei ellen dolgozik. A száraz, aszályos időszak nem kedvez a fafajnak, helyette a tölgyesek, cseresek és ezek elegyfajai (különböző fajok együtt telepítése – a szerk.) dominálnak majd, melyek közül utóbbi lehet a jövő sztárnövénye. A csertölgy ugyanis a mediterráneumból származik, ezért jobban alkalmazkodott a nyári aszályos klimatikus viszonyokhoz. 

Ehhez hasonlóan újra kezdik felfedezni és szélesebb körben alkalmazna magyar tölgyet, amely nemcsak szárazságtűrésével, hanem szépségével és kiváló minőségű faanyagával is felhívja magára a figyelmet. Nem véletlen, hogy tőlünk délre, délkeletre meghatározó eleme az erdőgazdálkodásnak.

Az Alföld helyzete a legnagyobb kérdés

A szakértő szerint ez különösen abban az esetben érvényes, ha őshonos fajokról van szó. Ugyanis ezen a területen nem egyértelmű, mi is számít annak. Az Alföld egy része kiszáradt a folyószabályozások miatt, a talajvíz ezért folyamatosan csökken, nincsenek elöntések, amelyekre számítani lehetne, és ami szükséges egy sor őshonos fafajunk fennmaradásához. Ha nincs őshonos termőhely, akkor mi legyen az őshonos megoldás? 

Itt már túl kell lépni a szigorú növényföldrajzi elveken! Egy bükkösbe lépve párás levegőt tapasztalhatunk, a tölgyesek levegője már szárazabb, a városokban pedig szinte pokoli a levegővétel a kánikulában. Ez megmutatja, mire lehet számítani az Alföldön, ahol gyakorlatilag eltűnik a víz, így a pára is, de már az altalaj vízkészlete is kimerülőben van. Valóban extrém a helyzet, és sajnos nem mindenhol működnek az őshonos fafajokból álló erdőtelepítések. Például az őshonosnak számító szürke nyár hiába szárazságtűrő, az alföldi klímát hosszú távon ő sem fogja mindenhol elviselni. 

Már a legöregebb fák sem érik el a süllyedő talajvizet

Már az olyan, évtizedekkel korábban telepített, egyébként nem őshonos szárazságtűrő fafajok sem bírják az alföldi viszonyokat, mint az erdei- és a feketefenyő. Jogosan mondhatnánk, hogy ilyen klimatikus viszonyok között vissza kell vinni a vizet a területre. De ott, ahol megtörténtek a folyószabályozások, ma városok vannak, így cseppet sem egyszerű a vízgazdálkodás átalakítása. A Borovics Attila intézetében folyó monitoring mérések megmutatják a valóságot: ahol néhány éve 3–4 méter mélyen elérhető volt az altalaj vízkészlete, így az erdők gyökérrendszere ki tudta használni az ebből származó többletvizet, ott ez a vízbázis ma már 7–8 méter alá süllyedt, amelyet még egy idős, élete teljében lévő tölgyes sem tud kiaknázni. Vagyis az erdők gyökérzónája „levált” a többletvizet szolgáltatni képes talajrétegről, amely azonnal látszik a korona csúcsának száradásán, az erdők egészségi állapotának leromlásán. 

Mi a válasz a vízhiányra?

Hogyan lehet mégiscsak megtartani az erdőket, helyreállítani őket vagy újakat létrehozni az Alföld gyorsan átalakuló környezeti feltételei között? Elodázhatatlan kérdés ez, hiszen az erdőkhöz egy sor olyan szolgáltatás is kötődik, amelyek élhetővé teszik a tájat, és egyúttal – a szénmegkötés révén – védik a klímát is a további gyors ütemű változásokkal szemben.Hegyvidéki környezetben nagyobb a mozgástér, hiszen néhány száz méteres magasságkülönbségek esetében már ismertek a megoldási lehetőségek, és ezek kombinálhatók, például az elegyítés kiváló megoldást kínál. Örvendetes, hogy ezeken a területeken még a legérzékenyebb bükkről sem kell lemondani, elegy formájában hosszú távon megőrizhető az északi oldalak hűvösebb völgyeiben. Az erdők érdekében viszont szükségesek az aktív, előrelátó gazdálkodással megoldható elegyítések, hiszen a szárazságot jobban tűrő fajok menthetik meg az erdőket és az élővilágukat, miközben ezek nem minden helyszínen jelennek meg spontán folyamatok révén. A nagyfokú diverzitás segít abban, hogy az erdők sokkal ellenállóbbak legyenek, ehhez viszont meg kell ismerni az adott helyszín közeli és távolabbi klimatikus jövőjét és az ott alkalmazható fafajokat és ezek származását. Összességében pillanatnyilag az Alföld egyes részei jelentik a legnagyobb problémát, mert ott már kifogyóban vagyunk a jól kiérlelt biztos megoldásokból. De még a kisebb hibák is jobbak, mint a döntésképtelenség. 

Merész lépésekre van szükség

Borovics Attila szerint az éghajlati változásokkal szemben – a bizonytalanságok ellenére – most kell cselekednünk. Ugyanakkor az intuitív, érzelemvezérelt magyarázatok helyett ökológiai és evolúciós ismeretekre alapozott érvelés kell az erdőket érintő hosszú távú döntésekhez. Ehhez az erdészeti genetikai erőforrások ismeretére és tudatos használatára, hosszú távú monitoringok és tartamkísérletek eredményeinek gyakorlati alkalmazására, bioökonómiai elemzésekre alapozott döntésekre van szükség. Azt is meg kell érteni, hogy ez már nemcsak egy technikai kérdés, hanem a társadalom is messzemenőkig érintett. A klímaváltozás ismeretében az emberek aggódnak az erdők jövője miatt. Nem igazán győzik meg őket az erdőgazdálkodók az alkalmazkodás érdekében hozott intézkedések megbízhatóságáról. Ezt a szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni az erdők alkalmazkodását segítő gazdálkodás kialakításában és bemutatásában. Az ellenálló képesség fokozása mellett nyomon kell követnünk az erdei ökoszisztémák változását, és fenn kell tartani, valamint növelni kell a biológiai sokféleséget a fafajok elegyítésével. Az is lényeges, hogy az erdők szerepe óriási a klímavédelmi átmenetben, elég csak a szénmegkötésre gondolni.

A vadvilág is kiszolgáltatott

A növények mellett a vadvilág kérdése éppúgy az erdők jövőjéhez tartozik, hiszen az állatvilág több fronton is kiszolgáltatott az erdőknek. Például az őshonos tölgyesekhez legalább 400 olyan rovarfaj kötődik, amely csak itt találja meg életfeltételeit. A levelekhez, a lombkoronához, a termésekhez és a faanyaghoz kapcsolódnak kizárólagos módon, ha pedig egy ilyen erdő elpusztul, a 400 rovarfajnak nem lesz otthona. A szakember szerint ugyanakkor a vadállomány és az erdő kapcsolatában is egyensúlyt kell teremteni, hiszen a túl magas vadlétszám veszélyeztetheti azokat a finom léptékben megvalósított ökológiai megoldásokat, amelyeket az erdők alkalmazkodása érdekében hajtanak végre. 

Átalakulnak az európai erdők, de segíthetünk egymásnak

Az erdők jövőjét európai szinten is aktív diskurzus övezi, hiszen máshol is ugyanezekkel a problémákkal szembesülnek. Ha ugrunk egy nagyot, azt látjuk, hogy a francia tölgyesekkel és bükkösökkel kapcsolatban is hasonló kérdések foglalkoztatják a szakembereket. A tudásmegosztás pedig működik: a tapasztalatok átadása a Kárpát-medence erdein is segíthet. Magyarország esetében a balkáni régió, Délkelet-Európa és akár Nyugat-Törökország azok a „tesztterületek”, amelyek megmutatják, mi várható nálunk a következő évtizedekben. Az ottani magkészletek hazai alkalmazása révén – ami egyszerű kereskedelmi ügylet révén egy több ezer éves spontán vándorlási folyamatot rövidít le néhány napra –, valamint a gazdálkodási tapasztalatok megismerése révén is több megoldási út rajzolódhat ki számunkra. Franciaországnak pedig hasonló tesztüzem a magyar régió. Így segítik egymást az országok szaporítóanyaggal, tapasztalatokkal és a kísérletek eredményeivel.

Az erdőgazdálkodás kapcsán stratégiai változások szemtanúi vagyunk a klímaváltozás okozta hatások miatt. Az újabb kutatási eredmények és az alkalmazkodást elősegítő intézkedések során szerzett gazdálkodói tapasztalatok alapján folyamatossá kell tenni az emberi erőforrásba (a teljes erdészeti személyzet készségfejlesztésébe), az információs rendszerekbe és a kommunikáció javításába történő beruházásokat. A döntések eredményeit már rövid távon is ki kell értékelni, hogy az új döntéseket már a helyreigazított ismeretek birtokában hozzuk meg. Ez tehát olyan interaktív folyamat, amely képes minimalizálni a klímaváltozás hatásaihoz kapcsolódó bizonytalanságot.

greendex.hu

A legnagyobb gondot az okozza, hogy olyan rovarok, gombák és betegségek jelentek meg, amelyek néhány éve még ismeretlenek voltak Magyarországon. Ezek egy része természetes úton, mások az emberek közvetítésével kerültek be az országba – de ami közös bennük, hogy a melegebb telek miatt meg tudnak maradni, szaporodni, és így komoly károkat okoznak.

Fenyők, kőrisek, tölgyek – sorra támadják meg őket a kórokozók

A változások már húsz évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor a feketefenyő elkezdett pusztulni a déli lejtőkön. Szerencsére ezek helyén őshonos fafajok jelentek meg, amelyek azóta szépen fejlődtek. Azonban az elmúlt időszakban egyre több idegenhonos faj is teret nyert – például a bálványfa, amely jól bírja a szárazságot és gyorsan növekszik. Sajnos olyan anyagokat termel, amelyek gátolják más növények fejlődését. Hasonló gondot okoz a magas aranyvessző és a selyemkóró is, amelyek árnyékukkal és vízfelhasználásukkal elnyomják a fiatal csemetéket.

Különösen aggasztó a magas kőrisek helyzete: egy Ázsiából behurcolt gombás betegség, a kőris kéregfekély (Chalara fraxinea) miatt már több mint 15 hektárnyi erdőrészt kellett kivágni és újra telepíteni.

A tölgyek is veszélyben vannak. 2021-ben a szakemberek indokolatlan pusztulást tapasztaltak a csertölgy, kocsánytalan tölgy és vörös tölgy állományokban. Kutatók bevonásával derült ki, hogy egy baktérium okozta a problémát, amely sebeket okoz a törzsön, sötét, büdös folyadékot bocsát ki, majd elpusztítja a fát. Közben megjelent egy másik betegség is, a Biscogniauxia mediterranea nevű gomba, amely a kéreg alatt támadja meg a tölgyeket – neve is mutatja, hogy nem a mi éghajlatunkra jellemző kórokozóról van szó. Az utóbbi években terjedt el az Észak-Amerikából Olaszországban behurcolt és onnan Európában elterjedő tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) is, amely szívogatásával már nyár közepére elszürkíti a tölgyek lombját. Ez nemcsak a fák egészségére, de a makktermésre is káros hatással van. Míg eredeti élőhelyén természetes ellenségei kordában tartják, nálunk ezek az ellenségek hiányoznak.

Aszály, heves esőzések, erdőtüzek – összetett kihívás az erdészeknek

Az évről évre egyre gyakoribb nyári aszályok és hőhullámok szintén súlyos következményekkel járnak. A fiatal erdősítések gyakran nem élik túl a csapadékmentes heteket, és még amikor eső jön is, az sokszor olyan intenzív, hogy elfolyik, mielőtt a talajba jutna. A Pilisi Parkerdő számos területén emiatt volt szükség mesterséges újratelepítésre, például makkvetéssel vagy csemeték ültetésével.

Az idősebb fák is megsínylik az éghajlatváltozást. Gyengül az ellenálló-képességük, és emiatt könnyebben támadják meg őket a kórokozók – erre jó példa a Budakeszi Arborétum, ahol a lucfenyők tömeges pusztulása figyelhető meg. A fák gyantával védekeznek a kártevők ellen, de aszály idején nem tudnak elegendő gyantát termelni, így a szúbogarak akadálytalanul pusztíthatják őket.

Ráadásul a nyári szárazságok és az emberi figyelmetlenség miatt egyre gyakrabban fordulnak elő erdőtüzek, amelyek nemcsak anyagi és ökológiai kárt okoznak, hanem komoly erőforrásokat is lekötnek a helyreállítás során.

Együttműködés és felelősség – közös ügyünk az erdők védelme

A Pilisi Parkerdő szakemberei szerint az éghajlatváltozás hatásai egyre gyorsabban jelentkeznek, és bár az erdészet folyamatosan alkalmazkodik és beavatkozik, a társadalom egészének is van felelőssége.

„A klímaváltozás hatásai egyre gyorsuló ütemben jelentkeznek. A Pilisi Parkerdő elkötelezett abban, hogy szakmai tapasztalataival, aktív beavatkozásokkal és a lakosság bevonásával reagáljon ezekre a kihívásokra. Ugyanakkor a felelősség nemcsak az erdészeké – mindenki hozzájárulhat az erdők védelméhez” – hangsúlyozzák az erdészet munkatársai.

Pilisi Parkerdő Zrt.