A térség erdeinek erre alkalmas fáit dolgozták fel, sok-sok ezer négyzetméternyi parkettát gyártottak. A fatörzseket gatteron szeletelték, majd a deszkát szárították, s abból parketta lett. A szélső lapokból meg a búzát, kukoricát ömlesztve szállító vagonok lezárásához az ún. rinfúza lap.

Ez volt az alig négyszáz lelket számláló Csibrákon az egyetlen üzem. Több mint százan dolgoztak ott, még Dúzsról, Kurdról, Gyulajról is jöttek. Aztán épült szép irodaház, de nem sokkal a rendszerváltás után, ’92-ben bezárt az üzem, ’94-ben pedig eladták.

Több gazdája volt, 2008 novemberében még gyilkosság is történt a csereberék során. Bérlőjének, a Szegeden élő egyiptomi orvosnak autóját Gyönkön egy maszkos férfi megállította, s az orvost pisztollyal lelőtte, a kocsiból kilökte, s az autót Tamásiban egy parkolóban találták meg.

Ma Csibrákon minden csendes, az üzemet több részre bontották, egy részét egy vállalkozó raktárnak használja, az irodaépületet árverezik. 

Frissítés: Cikkünk megjelenése óta a településről érkezett megkeresés szerkesztőségünkbe, hogy számoljunk be a hajdani parkettagyár épületének mai állapotáról és a benne zajló munkákról részletesebben. Ennek eleget téve, egy következő cikkünkben írunk bővebben mindezekről.

forrás: TEOL

kapcsolódó cikk a TEOL-hu-n:

Egy parkettaüzem ma, amelyért tíz éve még gyilkoltak (2018-06-26)

Az egykor 120 embert foglalkoztató csibráki fafeldolgozó üzem 1992-ig működött. Most egy fémipari vállalkozásé a telep, mely 12 emberrel dolgozik. Más munkalehetőség nincs, se iskola, se óvoda; elöregszik a falu.

Fák a fűrészüzemben. Nem lenne ebben semmi különös, ha azok a fák nem az egykori csibráki parkettagyár irodaépületén belül nőnének, ágaikat kinyújtogatva a kitört ablakokon.

Kalandos a története ennek a néhai fafeldolgozó cégnek. Olyan jellegzetes kis magyar privatizációs sztori, amilyen például a Szekszárdi Húsipari Vállalaté volt. Az eredeti tulajdonos, a „Gyulaj” Erdészeti és Vadászati Rt. 1994-ben hirdette meg eladásra az akkor már nem működő üzemet. Aztán több tulajdonosváltást elszenvedve, több helyrajzi számra bontva, részenként értékesítgetve állt elő a mai állapot. Nagy része egy fémipari cégé, az egykor impozáns, szépen üvegezett irodaház pedig gazdátlan. (A vagyonkezelőtől azt a választ kaptuk, hogy magánkézben van, az üzemterület tulajdonosától pedig azt, hogy nem az övé.)

Pedig valaha mekkora versengés folyt itt a telephely bérléséért és tulajdonlásért! Még gyilkosság is történt 2008-ban. Egy egyiptomi üzletembert öltek meg a fateleppel kapcsolatos viták következtében.

Mára minden csendes. Gyakorlatilag a helyiek és a környező falvak legjelentősebb munkaadója szűnt meg. Kardos János polgármester vázolja a következményeket. A parkettacsiszoló és szárító üzem 1968–1992-ig működött, 120 embert foglalkoztatva. Igazi népességmegtartó erőnek számított a 380 lakosú településen. Jelenleg komolyabb munkáltató nincs. Az óvodások és az iskolások is Kurdra járnak, elöregszik a település.

Az üzemterület egy kisebb részét 1996-ban vette meg Hinek Károly, a ma már hetvenéves, tapasztalt cégvezető. Egyedi gépeket, gépalkatrészeket, szerszámokat gyárt, 12 embert foglalkoztatva. Fokozatosan bővítette és szépen rendben tartotta a területét. Most már csak a dzsungelt tartalmazó irodaház nem az övé. Ahogy mondja: „Az az enyészeté”.

forrás: TEOL