Aki nyomonkövette a 10 millió Fa elmúlt félévének ültetéseit, erről a K&H Bank Hűsítő ligetek programjában lévő 98 (+ két) ültetésről nemigen hallott. Nem beszéltünk róla.

Beszéltünk arról a közel ötvenezer fáról, amit az őszi ültetési szezon kezdete óta a tavaszi szezonzárásig elültettünk. A 10 millió Fa oldalán ezek sűrű sorozata nyomonkövehető.

Erről azonban hallgattunk.

De most, hogy napra pontosan hat hónap alatt végeztünk a feladattal, már szívesen szóbahozzuk.

Közel ötven fafajból 555 koros fát és kétannyi cserjét ültettünk el az ország 19 megyéjének 100 településén. Mindig iskolákban, óvodákban, bölcsikben. Az egész program a K&H Bank anyagi együttműködése révén valósult meg, ugyanakkor szakértelmet, szervezést, tényleges fizikai munkát mi tettünk hozzá a sikerhez. Hatalmas köszönet és hála egyik legelszántabb önkéntesünknek, Kéri Gabriellának, aki emberfeletti odaadó energiát, mérnöki figyelmet, megúszhatatlan kétkezi munkát tett bele. Nélküle a munka végén nemcsak nyugodt és elégedett hátradőlés nincs. De semmi.

És természetesen köszönet mindenkinek, aki részt vett, ültetésenként legkevesebb 20-30 ember, vagyis összesen háromezer fő körül. Talán még annál is több. De a saját tízmilliófás önkénteseink közül is több mint húszan vettek részt a munkákban: Görgei-Reiner Rita, Konorót Kriszta, Bereczk Imola, Hervai Franciska, Nagymihály Dénes, Hervai Lőrinc, Toth-Szabó Balázs és bizonnyal mások is, rendszeres visszatérő szereplői voltak ezeknek az ültetéseknek. Nagy köszönet nekik is!

Ma Tolnában ültettünk, – kezdtem az elején. Közel négy év alatt a sokadik ültetés volt, amelyen ásót vettem kezembe, amelynek a végén úgy köszöntem el örök élőhelyére tett fáinktól, hogy talán soha többé nem találkozunk. A ti életetek innen és mostantól indul, amihez picit hozzájárulhattam. Hozzájárulhattunk, mi, tízmilliófások. Ez a mai ültetés azonban más volt. Egyrészt a 100. egy hosszú sorban, másrészt, mert a tolnai általános iskola kisdiákjainak jelenléte átértelmezte, ha nagy szavakat akarnék használni, metafizikai síkon új értelmet adott az ültetésnek. Kézzelfogható volt ugyanis, hogy ennek a nyolc Szent István hársfának, ami mától az iskolai focipálya szélén törekszik majd minél előbb árnyat adni a pályán futkosóknak, mély közük lett a gyerekekhez, akik, mintha Csontváry Zarándoklás a nagy cédrushoz képének fehérruhás tánckara lettek volna, szeretettel fogadták és körbezsongták az érkező fácskákat.

Az iskola tanárainak is sok köszönhető, hiszen a mait az összes osztály számára projektnappá változtatták: volt, aki verset írt a fához, az ünnepélyre szép fehér blúzokban, ingekben felsorakozott az énekkar, a hátteret gyerekrajzokból összeállított kiállítás tablói alkották. De még a hallgatóság soraiban üldögélő diákok sem voltak passzívak: kérdeztek, dolgoztak, véleményeztek. Minden, mintha békeidőben lennénk, mintha normalitás és rend lenne a világban, mintha a tényleg fontos dolgok, a nyolc érkező új fa iránti figyelem lenne fontos az életben. S mindez nem, hogy művi nem volt, de a legőszintébb, a gyerekek még meg nem zavart természetes létezéséből fakadt. Megünnepelték a fákat.

Szeptember 19-én osztottuk meg a K&H Bank Hűsítő ligetek pályázatának felhívását. 487 intézmény pályázott. November 31-én Budakalászon ültettük el az első fát, és akkori ígéretünknek, vállalásunknak megfelelően, ma az utolsót.

Szeretem az ilyen történeteket. Szeretem cselekvésünk tárgya, a fák szépségét, aktivitásunk pontosságát, az együttműködést nemcsak a a bank és az alapítvány, de száz iskola, óvoda, bölcsőde, gyerekek és szüleik között.

Szeretem, hogy a 10 millió Fa, miután lezárta eddigi legeredményesebb ültetési szezonját, még a belső zsebéből egy ilyen teljesítményt is elő tud rántani.

Büszke vagyok az országos közösségünkre és a munkatársaimra. Ilyenkor, egy ilyen öröm alatt élem át a legmélyebben azt, ami a jelszavunk: Éljen az élet!

forrás: 10 millió Fa

A talmudi bölcsek úgy vélték, az emberiség, amelyet gyakran hasonlítottak a fákhoz (“az ember olyan, mint a mező fája”), nekik köszönheti létét, és különleges elismeréssel kell bánnunk velük. Súlyos következményekkel jár tehát akár csak egyetlen fa elpusztítása. A Tóra (a Példabeszédek 3:18-ban maga is az élet fájának nevez), ezért még háború idején is tiltja a gyümölcsfák elpusztítását (5Mózes 20:19-20).

A Jeruzsálemben egykor élt Rabbi Jóchánánán ben Zakkai például amikor a rómaiak kifosztották városát, szintén az ültetés elsőbbségét tanította. „Ha egy facsemetét tartanál a kezedben, amikor azt mondják neked, hogy megérkezett a Messiás, először ültesd el a facsemetét, aztán menj ki és köszöntsd őt” – tanította. E gondolat aztán széleskörben elterjedt. Olyannyira, hogy talán a Rashi kommentárjait közvetítő keresztény hebraista, Nicolas de Lyre révén jutott el Martin Luther-hez, kinél ez a gondolat így jelent meg: “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát”. A Talmud elbeszéli, hogy az igaz ember Choni Hámáágel egyszer találkozott egy emberrel, aki szentjánoskenyérfát (cháruv fát) ültetett. „Mennyi időbe telik, amíg gyümölcsöt terem?” – érdeklődött. „Körülbelül 70 év” – válaszolta a férfi. „Szóval úgy gondolod, hogy elég sokáig fogsz élni, hogy megízlelhesd a gyümölcsét?”. A férfi elmagyarázta: „Találtam már kész szentjánoskenyérfát a világon. Ahogy az őseim ültették nekem, úgy ültetem én is a gyermekeimnek”.

Az izraeli parlament legelső gyűlése épp Tu Bishvátra esett. A Jeruzsálembe tartó képviselők az ülést megelőzően Ben-Gurion miniszterelnökkel közösen fákat ültettek – ez megerősítette a Tu Bishvát hagyományát, egyúttal a Knesszet évfordulóját is egybefonta a fák újévével. Az új élet és a kulturális felvirágzás szimbólumaként a jeruzsálemi Héber Egyetemet és a haifai Techniont is ezen a napon alapították. A Tóra és számos népi hagyomány ma is őrzi az Ígéret Földje jónéhány legendás famatuzsálemének kultuszát.

Nem csoda ezek után, hogy Izraelben hagyomány a természet újjászületését köszöntő ültetési ünnepség: shvat hónap 15-e, a Tu Bishvat. A zsidó törvények értelmében a Tu Bishvat előtt termett gyümölcsöket az előző év gyümölcseinek, míg a Tu Bishvat után termett gyümölcsöket a következő év gyümölcseinek tekintették. A hagyomány egyszerre irányítja a figyelmet a teremtett világ megőrzésére, de a gyümölcseink bőségéből a nincstelenek számára történő adakozás fontosságára is.

A faültetés, azonkívül, hogy környezetvédelmi célt szolgál, komplex és egyetemes üzenetet hordoz: ősidők óta a reményt jelképezi, az örökkévalóság megteremtésének egyik módja. Tu Bishvaton Palesztinában hagyományosan fát ültetnek az előző évben született gyermekek számára: fiúknak cédrust, hogy a gyermek magas és egyenes termetű legyen, lányoknak pedig kecses és illatos ciprust. Később a menyasszony és a vőlegény ciprus és cédrus ágakból készíti el esküvői szertartásuka baldachinját, a chuppát.

Az ültetés tehát az egyén életének két legfontosabb időszakához, a születéshez és a házassághoz társul, két olyan alkalomhoz, amikor a jövő lehetőségeire irányítjuk a figyelmünket. Ez az üzenet olyan erejű, hogy gyerekek még Theriesenstadt (Terezin) koncentrációs táborában is ültettek fákat.

Ültess egy fát! Éljen az Élet!

Bojár Iván András, forrás: VulkánFolyóirat