Magyari Enikő (ELTE, MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport) vezetésével a kutatócsoport öt Fejér és Somogy vármegyei régészeti lelőhely – köztük Gorsium (Tác), Balatonlelle-Rádpuszta és Szabadbattyán – leletanyagát vetette össze a Balaton medréből vett furatmintákkal. A kutatás újdonsága a multidiszciplináris megközelítésben rejlik: a pollenvizsgálatok a regionális növénytakaró változásait, míg az antrakológiai (faszén) és karpológiai (mag- és termés) vizsgálatok a helyi gazdálkodás és faanyag-felhasználás konkrét részleteit tárták fel.

A kutatás eredményei szerint az emberi tájátalakító tevékenység már a kelta időszakban (Kr. e. 5. század – Kr. u. 1. század) megkezdődött, ám a római hódítás drasztikus ökológiai fordulatot hozott. A vizsgálatok kimutatták, hogy a Balaton térségét korábban borító zárt tölgyerdők (Quercus sp.) aránya jelentősen visszaszorult, helyüket mozaikos táj vette át: szántóföldek, legelők és szőlőültetvények váltották egymást.

A pollenanalízis (LUP index) rendkívül intenzív mezőgazdasági tevékenységet igazolt a római uralom évszázadaiban (1–5. század). A gabonafélék és az emberi jelenlétre utaló gyomnövények (például üröm, libatopfélék) pollenjének ugrásszerű növekedése azt jelzi, hogy a régió a birodalom stratégiai élelmiszer-ellátó központjává vált.

A tanulmány egyik legérdekesebb felfedezése a településtípusok szerinti gazdálkodási különbségek kimutatása. Míg a városi központokban (Gorsium) és a gazdag villagazdaságokban (Szabadbattyán) a nemesített kenyérgabona (közönséges búza – Triticum aestivum) és a rozs (Secale cereale) dominált, addig a falusias településeken (vicus) tovább éltek a helyi, őshonos hagyományok. A vidéki lakosság étrendjében és termelésében továbbra is meghatározó maradt a kelta időkre jellemző tönköly (Triticum spelta), a tönke (Triticum dicoccum) és a köles (Panicum miliaceum). Emellett jelentős kendertermesztés (Cannabis sativa) nyomait is azonosították, ami a textilipar fejlettségére utal.

A faszénvizsgálatok rávilágítottak a római építkezések és tüzelőanyag-használat sajátosságaira is. Bár a leggyakrabban használt faanyag továbbra is a tölgy volt (55–100%), a városi központokban, mint Gorsium, megjelentek az importált fenyőfélék (lucfenyő, jegenyefenyő) is, amelyeket vélhetően a magasabb igényű építészeti megoldásokhoz szállítottak a régióba. Ezzel szemben a falusias környezetben kizárólag a helyben elérhető fafajokat hasznosították.

A Dissertationes Archaeologicae legfrissebb számában megjelent tanulmány hiánypótló a pannoniai környezetrégészetben. Korábban a kelta és római tájhasználatról főként szórványos leletek (például a Gellért-hegyi oppidum vagy Velem-Szent Vid pollenadatai) alapján voltak ismereteink. A mostani, nagy adatmennyiséget feldolgozó kutatás igazolja, hogy a római „romanizáció” nemcsak a kultúrában és építészetben, hanem a természeti környezet radikális átformálásában is megnyilvánult, létrehozva egy, a birodalmi igényeket kiszolgáló, intenzíven művelt kultúrtájat a Balaton-felvidék és a Mezőföld térségében.

forrás: mult-kor

A párizsi klímacélok ma már tarthatatlannak tűnnek, az iparosodás előtti átlaghőmérsékleti szintet ugyanis a 1,5 fokos határvonalhoz képest már 1,4 fokkal léptük túl. A felmelegedés pedig nem lassít, sőt.

Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói klímamodellezői szerint pedig nem csupán az üvegházhatású gázok kibocsátása, hanem a légköri aeroszol-részecskék mennyiségének gyors csökkenése is ront a helyzeten.

A kutatók szerint az elmúlt két év melegrekordjai nem elszigetelt anomáliák, hanem egy gyorsuló trend jelei:

„A probléma nem pusztán az, hogy melegszik a bolygó, hanem az, hogy mindez gyorsabban történik, mint ahogyan azt a korábbi forgatókönyvek alapján vártuk” – közölték.

A legfrissebb kutatások szerint a bolygó energiamérlege gyorsuló ütemben borul fel, és ha a jelenlegi tendencia folytatódik, már 2050 előtt elérhetjük a 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedést.

Káros anyagok biztosították bolygónk hűtőmechanizmusát

Ironikus, de épp az úgynevezett aeroszol-részecskék lecsökkentésével vált még gyorsabbá a felmelegedést. Ezek ugyanis – bár károsak voltak az ökoszisztémára nézve – mégis visszaverték a légkörből a napsugárzás egy részét.

Ez mintegy fél fokot jelenthetett, és eltűnésükkel a klímarendszer egyik jelentős hűtőmechanizmusa gyakorlatilag megszűnt.

„Az 1,5 Celsius-fokos melegedési küszöb felett olyan billenőpontok válhatnak aktívvá, ahol az éghajlati változások már nem fokozatosan, hanem hirtelen és részben visszafordíthatatlanul zajlanak. A jégtakarók gyorsuló olvadása, a fagyott talaj (permafroszt) felengedése vagy az amazóniai esőerdők stabilitásának megbomlása egymást is erősíthetik, tovább gyorsítva a felmelegedést” – írják.

forrás: naphire

Szerzők: Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa; Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, és Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.

2025-ben Magyarországon eddig csupán márciusban esett a szokásosnál több csapadék, a többi hónap az átlagosnál szárazabbnak adódott. Az általánosságban egyik legcsapadékosabb hónapunk, a június, idén a legszárazabb és a második legmelegebb volt az 1901 óta tartó mérések alapján. Július elejéig a 2022-es évi, eddigi legsúlyosabb aszállyal vetekedett a szárazság mértéke, de aztán a júliusi zivatarok enyhítették az aszályt – legalábbis az ország nyugati és északkeleti felén. A Duna-Tisza közében, a Balatontól keletre és Békésben újra súlyos aszály van. Megjegyezzük, hogy az aszály természetes része hazánk éghajlatának, azonban a gyakoriságában és súlyosságában bekövetkező változások összefüggésben állhatnak a klímaváltozással.

Az egyre gyakoribb szárazságot a növényzet is megérzi, és alkalmazkodni kezd a megváltozó körülményekhez. Egyes fajok háttérbe szorulhatnak, mások előretörhetnek, és így lassan a táj is megváltozhat. Azt, hogy adott éghajlati viszonyok mellett milyen erdő, illetve növénytársulás „érzi jól magát”, az erdészeti klímaosztályokkal – bükkös, gyertyános-tölgyes, kocsánytalan tölgyes, illetve cseres, erdőssztyepp és sztyepp – lehet jól leírni. A felsorolt kategóriák közül az elsők hűvösebb és nedvesebb klímát jelölnek, míg a sor másik vége a melegebb és szárazabb éghajlatot mutatja. Ha pedig egy területen olyan erdő van, amelynek klímaosztálya eltér az ott uralkodó éghajlati viszonyoktól, annak fajösszetétele előbb-utóbb átalakulhat.

Elemzésünkben az erdészeti szárazsági mutató alakulását vizsgáltuk meg Magyarországra vonatkozóan, amelynek kiszámításához a májustól augusztusig tartó időszak átlaghőmérsékletére és csapadékösszegére van szükség. A mutató kiválóan alkalmas arra, hogy elhatárolja az erdészeti klímaosztályokat, használatával tehát megbecsülhető az is, hogy a jövőben, a megváltozott éghajlati viszonyok mellett hol és milyen növénytársulások számára lesznek kedvező klimatikus feltételek az országban.

Referenciaként a legutolsó 20 év éghajlatát, a 2005–2024-es időszakot tekintettük, amelyhez a méréseken alapuló HuClim adatbázist használtuk fel. A jövőre vonatkozóan hat regionális klímamodell-szimuláció átlagát mutatjuk be, három különböző forgatókönyv (RCP2.6: azonnali kibocsátáscsökkentés, RCP4.5: későbbi kibocsátáscsökkentés, RCP8.5: nincs kibocsátáscsökkentés) alapján, a 2061–2080-as és a 2081–2100-as periódusra. (Az adatokról és a módszertanról részletesebben a cikk végén írtunk.)

Kiszoruló bükkösök, terjeszkedő erdőssztyepp

Ahogy az alábbi ábrán látható, jelenleg (2005–2024) az Alföld nagy részén erdőssztyepp klíma uralkodik, míg az ország csapadékosabb területein, azaz az Alpokalján, illetve az Északi-középhegységben a gyertyános-tölgyes a domináns, néhány régióban pedig a bükk számára optimális a klíma. Hazánk legnagyobb részén (északkeleten, a Kisalföldön, a Dunántúl keleti és déli részén) pedig kocsánytalan tölgyes, illetve cseres kategória jellemző.

A 21. század második felére az emberi tevékenység alakulásától függően a jelenlegihez hasonló körülmények várhatók vagy a szárazabb és melegebb kategóriák felé való eltolódás valószínűsíthető.

• Azonnali kibocsátáscsökkentés: maradnak a mai erdészeti szárazsági viszonyok. Amennyiben megvalósul az üvegházgázok kibocsátásának azonnali csökkentése, akkor az erdészeti szárazsági mutató 2005–2024-es periódusra jellemző eloszlását várhatjuk továbbra is .
• Későbbi kibocsátáscsökkentés: jóval több erdőssztyepp várható. Ha a későbbi kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyvet tekintjük, akkor a 2061–2080-as időszakra az erdőssztyepp az Alföld szinte teljes területére kiterjedhet. A többi erdészeti klímaosztály területe várhatóan beszűkül; ez különösen az Alpokalján figyelhető meg a bükkös esetén. A 21. század végére ugyan valamelyest mérséklődik az erdőssztyepp kiterjedése a szimulációk szerint, de még így is meghaladja majd a 2005–2024-es időszakra jellemző értéket.
• Nincs kibocsátáscsökkentés: eltűnik a bükkös, kiterjedt sztyepp és erdőssztyepp valószínűsíthető az ország nagy részén. Ha az üvegházgáz-kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor a 2061–2080-as időszakban megjelenik az eddig egyáltalán nem jellemző, legmelegebb és legszárazabb kategória, a sztyepp az Alföld középső és déli részein, és ez még tovább nő (kb. kétszeresére) a század végére. A korábban kocsánytalan tölgyes, illetve cseres területeket is várhatóan felváltja az erdőssztyepp kategória. A legtöbb csapadékot igénylő és leghűvösebb viszonyokat kedvelő bükkös valószínűsíthetően teljesen kiszorul az országból, és a gyertyános-tölgyes is csak elvétve lesz megtalálható Magyarországon a szimulációk átlaga szerint.

Minél kisebb a kibocsátáscsökkentés, annál nagyobb az erdőssztyepp és sztyepp kiterjedése

Az egyes kategóriák területi kiterjedését  az alábbi táblázatban összegeztük a 21. század végére vonatkozóan, a különböző forgatókönyvek alapján, illetve összehasonlításképp a jelenleg jellemző, méréseken alapuló értékeket is feltüntettük (Magyarország teljes területe jelenti a 100%-ot).

Ahogy a térképeken is láthattuk, a kibocsátáscsökkentés elmaradása esetén a bükkös teljesen el is tűnhet az országból (igaz, csak az ország néhány százalékán volt számukra kedvező klíma). A gyertyános-tölgyes kiterjedésében is csökkenést figyelhetünk meg a pesszimistább forgatókönyvek felé haladva; 22%-ról 2%-ra zsugorodhat ez a kategória.

Jelenleg a kocsánytalan tölgyes, illetve cseres a domináns hazánkban (2005–2024-ben az ország 47%-át foglalta el), és az azonnali, valamint későbbi kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyv esetén csupán csak egy kismértékű csökkenés várható a kiterjedésében. A kibocsátáscsökkentés nélküli esetben viszont kevesebb mint a felére eshet vissza a területe.

Az erdőssztyepp legnagyobb növekedése a későbbi kibocsátáscsökkentéssel számoló szcenárió esetén valószínűsíthető, de a pesszimistább forgatókönyv esetén is igen jelentős (36%) lesz a kiterjedése a szimulációk szerint. A sztyepp vagy füves puszta csak a kibocsátáscsökkentés nélküli szcenárió szerint jelenik meg Magyarországon, de ennek mértéke olyan jelentős, hogy az ország legnagyobb részére (41%) ez a kategória valószínűsíthető 2081–2100-ra.

Összességében elmondhatjuk, hogy szárazabb és melegebb erdészeti klímaosztályok felé való eltolódás várható Magyarországon a jövőben, amennyiben nem történik azonnali kibocsátáscsökkentés. Annak érdekében, hogy ne a melegebb és szárazabb erdészeti klímaosztályok legyenek dominánsak és erdeink a jövőben is megtarthassák a jelenlegi fajösszetételüket, mielőbbi kibocsátás-csökkentésre lenne szükség.

Köszönet illeti a regionális modellszimulációkért az EURO-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait; az ellenőrzött, rácsra interpolált hazai megfigyelésekért pedig a HungaroMet Zrt.-t.

Rövid tudományos módszertan

1. Regionális klímamodellekkel végzett éghajlati szimulációk, megfigyelések és hibakorrekció:

Egy térség, pl. hazánk éghajlatának részletesebb vizsgálatához regionális klímamodellekre van szükség, hiszen azok a légköri folyamatokat már elég pontosan és finom térbeli felbontással írják le. A regionális modellek historikus szimulációi nagy számban továbbra is csak 2005-ig állnak rendelkezésünkre, míg a jövőre vonatkozóan, 2006-tól indítva 2100-ig azt szimuláljuk, hogy egy-egy feltételes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvre hogyan reagál az éghajlati rendszer. Jelen tanulmányban három forgatókönyvet tekintettünk: az azonnali kibocsátás-csökkentést feltételező, a Párizsi Megállapodásban szereplő 2 °C-os globális melegedést leíró RCP2.6-ot; a kibocsátás-csökkentés nélküli, pesszimista RCP8.5-öt, valamint a kettő között elhelyezkedő RCP4.5-öt (a jelenlegi tervek figyelembevételével ez tűnik reálisan megvalósíthatónak). Az elemzésben adott forgatókönyvön belül az Európa egészét ~10 km-es rácsfelbontással lefedő, EURO-CORDEX együttműködés keretében futtatott különböző, de ugyanazon hat-hat regionális klímamodell-szimulációt tekintettünk. Ezen hattagú együttes már megfelelően tudja reprezentálni a modellek eltéréséből eredő bizonytalanságot, illetve ezeket a háromféle forgatókönyvvel meghajtva az emberi tevékenység jövőbeli alakulásából származó nagyfokú bizonytalanságot is.

Az elmúlt évtizedek folyamatos fejlesztései ellenére az éghajlati szimulációk még ma sem tökéletesek (ennek elvi okai, fizikai akadályai is vannak), a meteorológiai változóktól függően kisebb-nagyobb hibával terheltek a megfigyelésekkel szemben. A hibák javításához hibakorrekciós módszerre és jó minőségű megfigyelésekre egyaránt szükségünk van, melyhez a legjobb hazai, minőségileg ellenőrzött, homogenizált, 10 km-es rácsfelbontású, 1971-től rendelkezésre álló, HuClim adatbázist tekintettük (forrás: HungaroMet Zrt). A klímaszimulációk eredményeire az ún. relatív delta módszert alkalmaztuk, mely a származtatott indexek átlagával korrigál, ehhez a referencia-időszak a legutolsó 20 év éghajlati átlaga, 2005–2024 volt.

2. Erdészeti szárazsági mutató (FAI: Forestry Aridity Index)

Az erdészeti szárazsági mutató az alábbi képlet alapján számolható ki:

ahol T az adott hónapra vonatkozó átlaghőmérsékletet (°C) jelöli, P pedig az adott hónap csapadékösszegét (mm) a vizsgált 20 év átlaga alapján. Az indexet rácspontonként a megfigyeléseken túl mind a hat regionális klímamodell alapján, mindhárom szcenárió felhasználásával kiszámítottuk. Az egyes kategóriákat a FAI értékei alapján különíthetjük el: bükkös (FAI < 4,75), gyertyános-tölgyes (FAI: 4,75-6), kocsánytalan tölgyes, illetve cseres (FAI: 6-7,25), erdőssztyepp (FAI > 7,25), sztyepp (FAI > 8,5).

forrás: másfélfok

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán egy kérdőíves kutatás zajlik, amelynek célja, hogy jobban megértsük, hogyan jelenik meg a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom a hazai lakosság körében, és hogyan kapcsolódik más pszichológiai és társadalmi jellemzőkhöz. A kutatás egyik fontos célja egy nemzetközi mérőeszköz magyar nyelvű változatának kidolgozása is, amely lehetővé teszi, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek más országok hasonló adataival.

A kutatás eredményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban támogathassuk a környezettudatos gondolkodást, a hatékony megküzdést, valamint a klímaválsággal kapcsolatos belső folyamatok tudományos megértését. Mindez segítheti az egyéni és közösségi cselekvés lehetőségeinek kibontakozását is.

Bővebb információ és a kérdőív elérhető az alábbi linken:

https://elteppk.eu.qualtrics.com/jfe/form/SV_24Z46VTHS2Q3vFQ

forrás: ZöldHang

A közelmúltban módosított erdőtörvény jelentős változásokat hoz a hazai erdőgazdálkodás szabályozásában. Egyesek szerint a szükséges adaptáció helyett azonban az új irány talán épp a természetes alkalmazkodás lehetőségét korlátozza. Az Agroinformnak nyilatkozott Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékének vezetője, aki részletesen kifejtette aggályait a törvénymódosítással kapcsolatban.

A tarvágás kiszélesítése – új eszköz vagy régi veszély?

A törvénymódosítás lehetővé teszi a tarvágás alkalmazását védett és Natura 2000-es területeken is. A szakember szerint ez az újítás különösen aggasztó, mert a védett területeken elérendő természetmegőrzési célokat a legritkább esetben szolgálja a tarvágás. Standovár Tibor úgy véli: a tarvágás, akármilyen körültekintően is alkalmazzák, mindenképp csökkenti az adott erdőállomány klímaszabályozó és vízmegtartó képességét. A nagy felületű fedetlen talajterületek kitettsége a szélsőséges időjárási hatásoknak – mint a hősokk, UV-sugárzás, vízhiány – veszélyeztetheti az újulat sikerét is. Egyes területeken, különösen homokos, gyenge vízmegtartó képességű talajokon, kánikulai napokon akár 60 fok fölé is mehet a felszíni hőmérséklet. Ezeken a helyeken a fiatal csemeték túlélése szinte lehetetlen megfelelő árnyékolás vagy mikroklíma nélkül.

– Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, a módosítás az erdőállományok egy szűk körét érinti – hívta fel a figyelmet. – Bizonyos esetekben a sarjaztatást és az adott helyszíntől távolabbi származású szaporítóanyag esetleges alkalmazását teszi lehetővé. A sarjaztatás útján végrehajtott erdőfelújítás különösen aggályos lehet olyan természetvédelmi rendeltetésű erdők esetén, ahol jellemzően őshonos, például tölgyfajokból fajokból álló, idős állományok találhatók. Ugyanis a tölgyfajok csak tuskóról sarjadnak, míg az akác tuskó és gyökérsarjakat egyaránt hoz. Ezért a tölgyes erdőkben a tőszám természetes módon alacsonyabb, így sarjaztatással nehezebben lehet megfelelő záródású újulatot biztosítani.

A természetes felújítás eltörlése: csendes, de veszélyes fordulat

Az erdőtörvény egyik legnagyobb horderejű változása, amely azonban kevés nyilvánosságot kapott, a természetes felújítás kötelezettségének eltörlése. Az eddigi szabályozás ugyanis előírta, hogy „Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni.” Az új szabály ezt a kötelezettséget megszüntette, így elméletileg bármilyen erdőgazdálkodási szándékkal indokolt beavatkozás (akár tarvágás is) jogosulttá válik – még olyan helyeken is, ahol az erdő természetes módon is meg tudna újulni.

– Azt, hogy a fenti módosítások valójában milyen hatást fognak kiváltani, nehéz becsülni, de fontos hangsúlyozni, hogy a törvénymódosítás csak lehetőség, viszont nem keletkeztet kötelezettséget! – jelentette ki Standovár Tibor. Ezért kijelenthető, hogy

minden felelősen gondolkodó erdész maga viseli annak szakmai felelősségét, hogy miképpen él vagy él vissza ezekkel a lehetőségekkel.

Túl sok a vad – és erről senki sem beszél

Standovár külön felhívta a figyelmet arra is, hogy az erdők megújulásának egyik legkomolyabb, mégis ritkán tárgyalt akadálya az erdei nagyvadállomány túlszaporodása. Számos hazai területen az újulat ma már csak vadkerítés mögött képes fejlődni, ami hosszú távon az erdők önfenntartó képességének elvesztéséhez vezethet. A természetes újulatot megakadályozó vadhatás – amelyet a törvény egyáltalán nem kezel – komoly rendszerproblémára utal, amit a tarvágás lehetősége csak tovább súlyosbíthat.

Klímaváltozásra hivatkozva – de valójában az ellenében?

A törvénymódosítás indoklása szerint a cél a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeinek bővítése. Ezzel szemben Standovár Tibor úgy véli, hogy a törvény e célokkal éppen ellentétes hatást válthat ki. Az alkalmazkodóképesség fokozása például elegyesebb állományok kialakításával, genetikai sokféleség növelésével is elérhető – ehhez azonban nincs szükség tarvágásra. Épp ellenkezőleg: a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás hatékonyabban támogatja a hosszú távú rezilienciát és az ökoszisztéma működésének fenntartását.

forrás: AgroInform

Az éghajlatváltozás többféle módon is hat a környezetünkre: változik például az éven belüli csapadékeloszlás, egyre gyakoribbak az extrém hőmérséklet-ingadozások. Ezek közül a leglátványosabb talán a hőmérséklet folyamatos emelkedése, amit a hétköznapi emberek is érzékelnek. A legtöbb, élővilágot vizsgáló tanulmány is erre az aspektusra koncentrál: hogyan hatnak a hőmérsékleti változások az állatokra. Például már ismert, hogy a madarak – amelyek gyakori szereplői a klímakutatásoknak – költési időszaka szoros összefüggésben van a hőmérséklettel. A kutatók azonban úgy vélik, ideje túllépni azon a megközelítésen, amely csak egy-egy időjárási és biológiai tényezőt vizsgál elszigetelten. Ilyen részleges nézőpontból nem mindig látjuk, mennyire súlyosak valójában a klímaváltozás hatásai egy-egy faj esetében – különösen akkor, ha az a faj egyébként gyakori, és ezért nem tűnik veszélyeztetettnek.

A Pilisi Parkerdő Zrt. támogatásának köszönhetően a kutatók már 1982 óta figyelik meg a Málnás-hegyen (a Szentendrei Erdészet területén) egy költöző énekesmadár, az örvös légykapó (Ficedula albicollis) mesterséges odúkban fészkelő populációját. Ez a kutatás a maga több mint négy évtizedével a világ legrégebben, folyamatosan zajló, természetes körülmények között végzett ilyen jellegű vizsgálatai közé tartozik – ráadásul itt, a Kárpát-medencében, ahol a gerinces állatok éghajlati hatásokra adott válaszait kevésbé kutatták eddig.

A mostani tanulmány célja az volt, hogy részletesebben feltárja, hogyan befolyásolják a madarak költését az időjárási változások. A kutatók több szempontból is elemezték a költést: mikor kezdődik, mennyit késik a kikelés, milyen hosszú a költési időszak, mekkora a fészekalj, hány fióka kel ki, és mennyire esik egybe a költési időszak a táplálék – főként a lombfogyasztó hernyók – elérhetőségével. Ezeket a tényezőket összevetették a helyi hőmérsékleti, csapadék- és szélerősségi adatokkal.

Az eredmények számos lényeges összefüggést mutattak: például minél több volt a napi csapadék, annál hosszabbá vált a költési időszak; a fészekaljak mérete pedig azokban az években volt nagyobb, amikor több hűvös nap fordult elő. A kutatók azt is kimutatták, hogy ezek a szaporodási jellemzők az évek során változtak – hasonlóan azokhoz az időjárási tényezőkhöz, amelyekkel összefüggésben álltak. Fontos felfedezés az is, hogy az örvös légykapók költései időben „elcsúsznak” a hernyók megjelenéséhez képest, amely a fiókák fő tápláléka. Ez a szinkronhiány a kirepülő fiókák számának jelentős csökkenését eredményezte. Emellett az is megfigyelhető, hogy a tojók az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb tojást raktak – függetlenül az időjárástól is.

A Pilisi Parkerdő Zrt. számára kiemelten fontos, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás részeként aktívan részt vegyen a fajok védelmében. E kutatások révén is törekszik arra, hogy a természet értékeit hosszú távon megőrizze – nemcsak a ritka, hanem a gyakori fajok számára is.

Pilisi Parkerdő Zrt.

A január közepén nyilvánosságra hozott tanulmányban a GVH vizsgálói arra a következtetésre jutottak, hogy sok esetben nem egyértelműek, zavarosak a vállalkozások által alkalmazott zöld állítások, a fogyasztók jelentős része pedig nincs tisztában az egyes állítások és jelölések pontos tartalmával, jelentésével.

A 2024. január 11-én nyilvánosságra hozott piacelemzés minél szélesebb körű hasznosulása érdekében, továbbá a fogyasztóvédelmi jogérvényesítés zöld átállásban betöltött növekvő szerepének megvitatására 2024. január 24-én a GVH „Green claims: consumer perception, developments and guidance” címmel online, angol nyelvű panelbeszélgetést szervezett.

A workshopon a GVH szakemberei és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatója részletesen ismertették a januárban nyilvánosságra hozott, a környezetvédelemhez kötődő állításokat vizsgáló piacelemzés megállapításait és javaslatait. A panel nemzetközi résztvevői (a brit és a lengyel versenyhatóság egy-egy szakmai vezetője) bemutatták saját versenyhatóságuk tapasztalatait, a témában lezárt, illetve folyamatban lévő ügyeit, valamint ismertették a zöld állításokkal kapcsolatos iránymutatásaik főbb pontjait.

A nemzetközi eszmecserének is köszönhetően széles körben hasznosulhat a Gazdasági Versenyhivatal piacelemzése, amelyben a versenyhatóság szakemberei a zöld állítások elterjedtségét és a fogyasztók döntéseire gyakorolt hatásukat vizsgálták.

Bak László, az GVH elnökhelyettese kiemelte: „Európa-szerte vizsgálják a környezetre vonatkozó állítások fogyasztókra gyakorolt hatását. A GVH is aktívan tájékozódik e téren és vizsgálataival, útmutatásaival, piacelemzésével hozzá kíván járulni a jogszerű kereskedelmi kommunikációkhoz.”

A GVH vizsgálói feltárták, hogy a hazai vállalkozások nagyon széles értelmezésekkel és nem rendszerezett módon kommunikálnak a fenntarthatósággal kapcsolatban. Számos vállalkozás ún. bizalmi jegyekkel, logókkal támasztja alá a „zöld” működését, ugyanakkor nem mindig azonosítható (vagy magyarul nem elérhető) a fogyasztók számára a mögöttük álló tanúsító szervezet vagy szempontrendszer.

A piacelemzés részeként az ELTE-vel közösen végzett kontrollált, véletlenített kísérlet megmutatta, hogy a zöld állítások termékcsomagoláson való megjelenítése hatással van a fogyasztók adott termékről kialakított képére, illetve vásárlási szándékára. Ugyanakkor a fogyasztók jelentős része nincs tisztában a látott állítások pontos tartalmával, és sok esetben félreérti azokat.

Buvár Ágnes, az ELTE kutatója arra világított rá, hogy: „Eredményeink alapján azonos termékek esetén a zöld állítások csomagoláson való megjelenése a termék pozitívabb értékeléséhez vezet. A hatás mértéke azonban függ a termékkategóriától, a zöld állítás tartalmától és megjelenési formájától, illetve a fogyasztók zöld elkötelezettségétől is.”

A piacelemzés megállapításai alapján a GVH számos javaslattal élt a jogalkotó és a piaci szereplők irányába, többek között többszintes, államilag szabályozott fenntarthatósági jelölőrendszer kialakítását javasolja a jogalkotónak. A piacelemzés eredményeit összefoglaló tanulmány és mellékletei, benne a GVH szakértői által megfogalmazott részeletes javaslatokkal és azok indokolásával elérhető a Gazdasági Versenyhivatal honlapján ide kattintva.

forrás: GVH