Nagyon sokféle irányból megközelíthető a XIX. század utolsó évének hihetetlen, milliós léptékű faültetési mozgalma, az Erzsébet emlékfák története. Röviden a történet magva az, hogy miután a sokak által rajongva tisztelt Sissyt egy merénylő 1898. szeptember 10-én meggyilkolta, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter Erzsébet-napon felhívással fordult az ország lakosságához: ültessenek a királyné emlékére fákat. Megmozdult az ország – az az ország, amely egyébként 2 évvel korábban a millenniumi ünnepségek kapcsán már egy hasonló emlékfaültetési-mozgalomban milliós nagyságrendben ültetett fát szerte a Kárpát-medencében. Darányi minisztériuma ehhez minden segítséget megadott, de egyúttal pontos adminisztrációt is vezetett, ennek köszönhetjük, hogy az Erzsébet emlékfákról egészen elképesztő, gyakorlatilag egyedszintű adatbázis áll rendelkezésünkre abban az albumban, amelyet a következő évben kiadtak.

Óriási számokról volt valóban szó, hisz a telepített fák, bokrok, cserjék száma elérte a 3 milliót! A Kárpát-medence minden szegletében Erzsébet-ligetek, Erzsébet-kertek, fasorok, parkok, sőt, egész erdőségek jöttek létre. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a korábbi, millenniumra meghirdetett faültetési mozgalomban is közel kétmillió facsemetét plántáltak el, akkor kijelenthető, hogy ebben a néhány évben tényleg nagyon jelentős fásítás volt.

Faültetés és az erőforrások

Persze tegyük hozzá, hogy itt nem a mostani 10 millió Fa közösség vonatkozásában ismert szerény civilek eszközei álltak rendelkezésre, hanem az akciót a teljes magyar államapparátus támogatta infrastruktúrával, szakértelemmel és anyagilag is.

Nyilvánvaló, hogy komoly identitás- és kultuszépítési gondolat, ha tetszik, marketingcél állt az akciók mögött. A millenniumi fák a „hazafiúi érzetet” kívánták erősíteni, megtámogatva a magyarosító törekvéseket egy akkor még erősen soknemzetiségű országban. „Az alkalom nemzeti jellegénél fogva pedig a honi fanemek előbbre helyezendők” – írta rendeletében Darányi, azaz kifejezetten hosszú életű és őshonos, „magyar” fajokat ajánlottak ültetni: tölgyeket, hársakat, havasi fenyőket és tiszafákat. Erzsébet királyné pedig tényleg a kor „celebje” volt, az aradi vértanúk és az önkényuralom emlékétől teljesen soha megtisztulni nem tudó Ferenc József mellett vagy ellenében a magyarokat szerető, segítő, tündöklően szép és karcsú Habsburg családtag. Egyébként Erzsébet valóban szerette is a természetet, gyakorta kirándult a hegyekben (ez akkoriban divatos is volt), ezért különösen illet hozzá a faültetés gondolata.

Az 1896-ban kiadott millenniumi faültetés rendeletében a földművelési miniszter tételesen felsorolta a bevonni kívánt szerveket. „Az állami erdők kezelésével megbizott erdőhatóságok, valamint az erdészeti akadémia és az erdőőri szakiskolák, nemkülönben a kincstári gazdasági és lótenyészintézeti birtokok, fürdők kezelőségei, a gazdasági akadémia, gazdasági tanintézetek, földmívelési, kertészeti és vinczellériskolák gondoskodjanak arról, hogy a kezelésök alatt lévő birtokok minél több nevezetesebb pontjain, továbbá a tartós fenmaradással biztató épületek, községi közterek vagy más állandó gondozásban részesülő emlék- és határjelek szomszédságában, tanulmányi czélokra szolgáló vagy díszkertekben s egyéb alkalmas helyeken — lehetőleg nyílt és szabad területen — emlékfák vagy facsoportok ültettessenek.” Arra is kötelezték őket, hogy szaktanácsadással segítsék a folyamatot és terjesszék a faültetés eszméjét minél szélesebb körben.

Sok szép gondolat fogalmazódott meg Darányi miniszter úr Erzsébet tragikus halálát követő 1898-as felhívásában is, de azért a leglényegesebb talán az utolsó mondatban lett lefektetve. „Végül ez ügyben kibocsátott körlevelem másolatát tudomás és ahhoztartás végett idecsatolva azzal a megjegyzéssel küldöm meg, hogy a tárczám köréhez tartozó mindama hatóságok, melyek facsemeték s kiültetésre való fácskák nevelésével foglalkoznak, a hátrány nélkül átengedhető készlet keretén belül csemetéket és fácskákat a jelzett czélra ingyen bocsáthatnak az e végből hozzájuk fordulók rendelkezésére.” Azaz itt a korábbinál is jelentősebb állami dotáció lépett be, a facsemetéket jelentős mértékben ingyen juttatták a közösségek részére.

Faültetés és helyi közösségek

Mégis nagyon leegyszerűsítő magyarázat volna, ha azt gondolnánk, emiatt az erős állami szerepvállalás miatt lett ilyen példátlanul sikeres faültetési akció az Erzsébet emlékfák ügye. Merthogy az lett, az (online is elérhető) emlékalbumot böngészve a legkülönbözőbb csoportok felsorolását találhatjuk: a vasúttársaság, a katonaság, az iskolák vagy a községi elöljáróságok mellett nagyon sok egyházi közösség, baráti társaság, egylet, sportklub, cég és magánszemély is úgy érezte, hogy fát kell ültetnie Erzsébet emlékére. Az országot járva még ma, több, mint 125 évvel később is itt-ott láthatunk Erzsébet-ligeteket, emlékparkokat, fákat. A régi képeslapok egész sorát lehet felvonultatni, ahol ezeket mutatták be, a legtöbb helyen kis gyűlés, ünnepség kísérte a faültetés aktusát, és gyakran került emléktábla vagy oszlop is melléjük.

Az egyik legszebb megoldás ebben a selmecbányai erdészeké volt. Aki nézegette már kicsit hosszabban Csontváry látképét Selmecbányáról, biztosan kiszúrta az erdőben, a kálváriától jobbra azt a fura E betűt. Az Erdészeti Lapokban 1899-ben részletesen beszámoltak arról, hogyan alakították ki a királyné emlékére ezt az E-t a város melletti Kisiblye felett. „A kitűzött alak által elfoglalt helyen levő satnya növésű lomblevelű fák kivágatása s azok kihordása után az ültetéssel nyert befejezést a munkálat. Az ültetés április hó második felében 2-3 éves, kétharmad részben luczfenyő és egyharmad részben vörösfenyő-csemetékkel történt. A vörösfenyő és részben a luczfenyő is jelenleg átmeneti fafaj gyanánt, védőállabként szerepel, mely alá jegenyefenyő és tiszafa fog telepíttetni. Később, a mikor e csemeték megerősödnek s kellő nagyságot érnek el, a vörösfenyő egészben, a luczfenyö pedig részben kivágatik s a dicsőült nagy Királyné nevének kezdőbetűje, a hosszú életű jegenyefenyő és tiszafa sötét koronájú törzseivel, a világos-zöld színű lomberdő közöl mindig élesen fog kiválni.” A messziről is jól látszó E betű hossza 115 méter, legfelső és alsó szárai 55 méter, középső szára 25 méter hosszúságú volt, és a betű minden bordája 15 méter széles. A látványos erdőjel mellett forrást neveztek el Erzsébetről, illetve további ligetek, fasorok is létesültek itt.

Állami támogatással, jelentős erőforrással, erős marketinggel valósult meg az egész faültetés. De volt még valami nagyon lényeges: a polgárosodó Magyarország ekkortájt ismerte fel, hogy a közösségépítés igen fontos színterei a parkok, sétaterek és a közös emlékhelyek. Hogy a fák nem csak árnyat, gyümölcsöt, tűzifát adnak, hanem fontos mentális tájékozódási pontot is. Praktikusan persze évszázadok (ezredeket is írhatnánk) óta megvolt ez a gondolat, hisz a nagyobb egyedeknek jelentős szerepe volt a határvonalak kijelölésében, számontartásában, a tájékozódásban. Gyakran bukkannak fel fafajok a települések névadójaként is. És a fák szakrális jelentősége is egészen messzire nyúlik, a legtöbb ősi vallási iratban, hagyományban megjelennek.

De ez, amit az Erzsébet emlékfák kapcsán látunk, egy újfajta szerep volt: a faültetés közös aktusa révén erősödött a kisközösségi mi-tudat, és egyúttal létrejöttek azok a központi ligetek, terek, ahol újra meg újra meg lehetett erősíteni ezt a közösséget. A kopár területek (sokszor a filoxéra nyomán kipusztult szőlősök) befásítása és a települések pormentesítést szolgáló zöldítése mellett ez a faültetés minőségileg újat hozott: megteremtette a kialakuló városok addig nem létező zöld tereit, a parkokat és ligeteket, a sétatereket, a fokozatosan a gyerekek számára is játékteret nyújtó közparkokat. Ez korábban nem tartozott hozzá feltétlenül a város fogalmához, ekkorra viszont már nagyon nagy szükség lett rá. Ezek a fák övezte közterek váltak a közösségi élet megélésének, a korzózásnak, ismerkedésnek, az eszmecserének a mindennapi színtereivé: azaz azzá, amit a polgári társadalom egyik legfontosabb elemének tartunk.

És ez a faültetés nagyon fontos aspektusa ma is, az ökológiai érvek mellett ezért van különösen nagy szükség ma is mozgalomra. Hisz a fák és a közösség építése: szorosan összetartozó fogalmak.

forrás: Vulkán Folyóirat

A díszfát idén Ilike ültette el az őt ellátókkal az állomás külső kertjében. Ilike még márciusban lett rosszul otthonában. Miután a mentők megérkeztek, keringése is összeomlott, így megkezdték az újraélesztést, ami végül sikerre vezetett. Amikor az asszony a program alkalmából megérkezett a mentőállomásra könnyes szemekkel mondott köszönetet megmentőinek, majd egyenként megölelte őket.

Az Újraélesztés Nemzetközi Napja alkalmából óvodások ismerkednek az újraélesztés alapjaival. Erről az Alföld Televízió hírműsorából tudhat meg többet:

forrás: HajduPress

Kedves osztályfőnökök, csoportvezetők, intézményvezetők, szülők!

A jelentkező osztályok vagy óvodai csoportok számára egy-egy előnevelt, őshonos facsemetét biztosítunk, amelyet idén ősszel elültethetnek a saját intézményi területen, vagy közös egyeztetést követően kijelölt területen, tavasszal ballagásukkor pedig emlék táblácskát helyezhetnek el mellé. Amennyiben kéri, az intézmény részére az emléktáblák elkészítéséhez meg tudjuk adni a tavalyi programban is közreműködő Silion Kft elérhetőségeit.

Választható fafajok, az azokat biztosító Szentesi Díszfaiskola kínálatából:

– éger

– nagylevelű hárs

– magas kőris

– közönséges platán

– korai juhar

– kocsányos tölgy

Az igénylést 2023. november 6-ig lehet leadni, az igényeket azonban csak a készlet elfogyásáig tudjuk kielégíteni; mivel a fafajok korlátozott darabszámban állnak rendelkezésre, így érdemes minél gyorsabban beküldeni a megrendelést. Ballagó osztályonként, csoportonként 1 db facsemete igénylése lehetséges, a megrendelést intézményenként összesítve kérjük leadni.

A facsemetékért jelentkezéskor kérjük megadni: 1. az intézmény neve; 2. a megbízott személy neve, elérhetőségei (telefon, e-mail); 3. a ballagó osztály/csoport megnevezése; 4. a tervezett átvétel napja; 5. a kiültetés tervezett ideje a napon belül, és pontos helyszíne.

A kiválasztott fákat az intézmény megbízottja 2023. november 16-17-án (csütörtök-péntek) tudja átvenni a kiszállításban közreműködő LC Packaging TPI Kft munkatársaitól, akik előre egyeztetett módon részt vesznek a csemeték telepítésében is. A kiültetést így az átvétel napjára kérjük időzíteni.

A csemetékért cserébe részletes fotódokumentációt kérünk!

További információk: 62-424392 vagy 20-3289433

Az igényléseket a csemete@csemete.com e-mail címre kérjük írásban beküldeni!

Üdvözlettel:

Bojtos Ferenc
forrás: CSEMETE Egyesület

Ma a kapu Holokauszt-emlékmű. A zsidó iskola épülete réges-rég nem létezik, mint ahogyan a szocializmus városfejlesztési lázában – a régi Veszprém nagy részével együtt – eltörölték a föld színéről a szülőházat, az anyai nagyapa, Hoffer Ármin rabbi, a „tata” fatornácos otthonát és a zsinagógát is. Nagyrészt tehát csak az emlékezetben maradtak meg a gyermekkor helyszínei – de oda befészkelték magukat, és a későbbi évtizedekben megannyi anekdotában kerültek elő családi, baráti körben. A faültetés alkalmából a néhai országos főrabbi fia, Schweitzer Gábor említett is ezek közül néhányat. Hiába került azután Schweitzer József Pécsre, majd Budapestre, soha nem feledkezett meg arról, hogy honnan jött. A rendszerváltás környékén is az ő hathatós segítségével alakult újra a veszprémi zsidó hitközség. Van abban valami elrendeltetett, hogy alig egy hónappal a 2015 februárjában bekövetkezett halála előtt éppen az utóbbi tagjainak körében töltötte utolsó hanukáját.

Noha Schweitzer József fizikai valójában már nem segíti hitsorsosait, a szelleme nagyon is elevenen él. A Kirschner Péter vezette Magyar Zsidó Kulturális Egyesület aktívan ápolja az emlékét, aminek egyik jeléül most emlékfát ültettek az emlékműtől pár lépésnyire. A kis, bensőséges hangulatú ceremóniával vette kezdetét idén a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület néhány éve elindított Sétafesztiválja, amelynek keretében az érdeklődők megismerhetik Budapest, Veszprém, Balatonfüred, Inota, Pápa és még számos település zsidó kötődésű emlékeit, megidézve a gazdasági, kulturális és tudományos életben egykor igen fontos szerepet játszó személyiségeket ugyanúgy, mint az egykori zsidó kisemberek világát. 

forrás: VEOL 09-30

Előbb Szabó Lajos, az Országos Erdészeti Egyesület Mátrafüredi Helyi Csoportja és a Muzsikál az Erdő Alapítvány elnöke mondott köszöntőt, kiemelve, hogy három egyesület fogott össze. Üzenetértéke van a faültetésnek, a kibontakozó globális válságot ugyanis csak együtt lehet megoldani és ebben feladata van a környezeti nevelésnek is. Az emlékfával tisztelegnek azon pedagógusok előtt, akik ennek érdekében tevékenykedtek az elmúlt évtizedekben. Fenntartható jövőre kell törekedni és bízik abban, hogy a jelenlévő diákok is követik a példát.

Kárpáti István, Gyöngyös alpolgármestere a néhány évtizeddel ezelőtti és a mostani légköri szén-dioxid adatokat vetette össze, kiemelte az alkalmazkodást és a felkészülést, hogy a következő generációk számára is élhető legyen a világ.

Dr. Victor András, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület tiszteletbeli elnöke elmesélte, eredetileg azt tervezték, hogy az ország harminc pontján harminc különböző fajtájú őshonos fát ültetnek, de ez is üzenet értékű, hiszen mégis ültetnek harminc fát. Egy fa ugyan nem mond sokat, de ez is fontos, a levegő tisztasága érdekében ezer, vagy millió fára volna szükség. Mint mondta, maikor egy ember megáll egy idős fa előtt, akkor mindig arra gondol, mi minden történt a világban azóta, hogy az a fa él.

Saly Erika, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület elnöke az egyesületről, annak indulásáról és a környezeti nevelésért felelős pedagógusokról beszélt, s megköszönte annak a lehetőségét, hogy itt is ültethettek fát.

A mátrafüredi központi parkban ültetett fa egy tízéves kocsányos tölgy, amelyet Szabó Lajos nevelt. Mint mondta, ez a faj mindent túlél, több száz évig, vagy akár ezer évig is él, kívánta, ez a példány is éljen meg egy évezredet és hirdesse a környezeti nevelők tettrekészségét.

Az eseményt követően a Mátra Technikumban tartott ülést az erdészeti egyesület helyi csoportja.

forrás: HEOL 12-05

A megbeszélésen szó esett az őrségi gyepek, erdők, vizes élőhelyek védelméről, az ökoturizmusról és környezeti nevelésről, a működést támogató fejlesztésekről, valamint a génmegőrzési tevékenységről a magyartarka szarvasmarha és a muraközi ló kapcsán.

Az ombudsman és a jövő nemzedékek szószólója a látogatóközpontnál egy, az Őrségre jellemző, hagyományos gyümölcsfát – csörgőalmafát – ültetett.  Ezután megtekintették a korábban őshonos, és az elmúlt években a nemzeti park területére visszatelepített európai bölényeket a Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területen, valamint fenntartható erdőkezelési jó gyakorlatokat ismerhettek meg az Igazgatóság Pro Silva erdejében. A program zárásaként, a kulturális örökség témakörét érintően megtekintették a pityerszeri népi műemlékegyüttest, valamint az Árpád-kori veleméri Szentháromság-templomot. 

Az Őrségi Nemzeti Park Magyarország legfiatalabb nemzeti parkja, 2002. március 1-jén hozták létre, tizedikként hazánkban. Teljes területe az Európai Unióban védett, Natura 2000-es minősítésű, ebből 3104 hektár fokozottan védett.

forrás: AJBH