Közös nyilatkozat a környezetvédelmi omnibusz javaslatról

Bevezetés
Az Európai Bizottság által 2025. január 29-én bemutatott „versenyképességi iránytű” általánosan pozitív fogadtatásra talált az osztrák, horvát, cseh, magyar, lengyel, szlovák és szlovén faipari szövetségek körében. Az elmúlt években az Európai Unió messze eltávolodott a gazdasági realitásoktól, míg más régiók szándékosan erősítették versenyképességüket és vonzóbbá váltak a vállalkozások számára. Álláspontunk célja a jelentős költségnyomás alatt álló gazdaság versenyképességének javítása. A vállalatoknak sürgősen konkrét segítségre és a gazdasági megújulás egyértelmű jelzésére van szükségük. Az új terhek azonnali moratóriuma hatékony és szükséges lépés ahhoz, hogy a Bizottság versenyképességi célkitűzései összhangba kerüljenek az európai vállalkozások tényleges helyzetével.

Ennek fényében öt olyan kulcsfontosságú uniós jogszabályt azonosítottunk, amelyekkel az környezetvédelmi omnibuszjavaslat keretében foglalkozni kell, mivel azok kezelhetetlen kötelezettségeket rónak tagvállalatainkra, amelyek többsége kis- és középvállalkozás. Különösen az EU erdőirtásmentes termékekkel foglalkozó rendelet (EUDR) egy újabb szabályozási kezdeményezés, amely nagy bizonytalanságot és frusztrációt okozott az egész faipari értékláncban. Noha támogatjuk az EUDR célját, hogy megállítsa a globális erdőirtást, a rendelet nem a megfelelő eszköz ennek eléréséhez.

Véleményünk szerint elengedhetetlen az európai gazdaság versenyképességének erősítése a bürokrácia csökkentése révén, ezáltal hatékony segítséget nyújtva különösen a kis- és középvállalkozásoknak.
Az alábbiakban egy első áttekintés található:
I. Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet
II. A fenntartható termékek ökodizájnáról szóló rendelet
III. Ipari kibocsátásokról szóló irányelv
IV. A csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló rendelet
V. Természet-helyreállítási rendelet

I. Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR):

Bár teljes mértékben támogatjuk a globális erdőirtás megállításának célkitűzését, meggyőződésünk, hogy az EUDR nem a megfelelő eszköz ennek eléréséhez. A rendelet gyengíti a hazai erdőgazdálkodási ágazatot, annak ellenére, hogy Európában nem történik erdőirtás. 2024 végén, a rendelet alkalmazásának egy évvel történő elhalasztása az első lépés volt a sürgős kockázatok enyhítése felé.

A rendelet hatályával és kötelezettségeivel kapcsolatban azonban továbbra is komoly aggályok merülnek fel (nem csak a kkv-k, hanem az egész értéklánc tekintetében, mivel az gyakran a kkv-któl származó adatokra támaszkodik). Az EUDR alapvető problémái változatlanok maradnak: a rendelet előírja a gazdasági szereplők számára, hogy hatalmas mennyiségű, rendkívül részletes információt gyűjtsenek, ami nem jelent valódi értéket, hanem túlzott bonyolultságot és jelentős bürokratikus terheket eredményez.

Ezenkívül aggodalmunkra ad okot, hogy az EUDR-ből eredő potenciális költségnövekedés aláássa termékeink versenyképességét a nemzetközi piacokon.

Véleményünk szerint az EUDR jelenlegi változata a gyakorlatban nem tűnik jogilag végrehajthatónak. A rendelet, a GYIK és az iránymutatások ellentmondásos információkat tartalmaznak, és a végrehajtás során jogbiztonság hiányát eredményezik a vállalatok számára. Javítások nélkül az EUDR nem kívánt következményekkel járhat az EU gazdasági rugalmasságára nézve, és alááshatja a közvélemény bizalmát a politikai döntéshozatali folyamatokban. A környezetvédelem és a gazdasági életképesség közötti jobb
egyensúly megteremtése érdekében a következő alapelveket javasoljuk a megközelítés felülvizsgálatához:

• „Kockázatmentes” besorolás létrehozása az elhanyagolható erdőirtási kockázattal rendelkező országok számára. Ez a kategória egyszerűsítené a követelményeket, azokat alapvető dokumentációra korlátozva, a teljes átvilágítás helyett.
• A kellő gondosság elvének alkalmazását az első alkalommal forgalomba hozott termékekre kell összpontosítani. A kereskedelmi lánc további szereplői, illetve a kereskedők felelőssége csak nagyon korlátozott lehet, a kellő gondosság elvének alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségek megkettőzése nélkül.
• A bűnösség vélelme helyett alkalmazzák a kockázatalapú végrehajtást. Az erdőirtás elsősorban Európán kívüli probléma: Európában az erdőterületek 1990 óta több mint 14 millió hektárral nőttek. A teher nem terhelheti egyformán az összes szereplőt. Ehelyett az EU-nak és az EU tagállamainak meg kell határoznia a kockázati gócpontokat, és célzott intézkedésekkel kell reagálniuk – termékspecifikus, régióspecifikus vagy vállalatspecifikus intézkedésekkel. Ezt a kockázatalapú megközelítést hatékonyan alkalmazzák más uniós eszközökben is, például a kényszermunkáról szóló rendeletben.

Ezek a javaslatok megőriznék a rendelet környezeti integritását, miközben jelentősen csökkentenék a bürokráciát. Ennek megvalósításához elengedhetetlen az EUDR jogszabályi módosítása. Ezért határozottan hangsúlyozzuk, hogy az EUDR-t be kell építeni a közelgő Omnibus-kezdeményezésbe, és minden konkrét hatálybalépési dátumot legalább két évvel el kell halasztani, hogy elegendő
idő álljon rendelkezésre a jelenlegi rendelet alapos újraértékeléséhez.

II. A fenntartható termékek ökodizájnáról szóló rendelet (ESPR):

Az ESPR az EU körforgásos gazdaság stratégiájának sarokköve, amely a korábbi ökodizájn irányelvet az energiahatékonyságon túl kiterjeszti, és akár 16 termékre vonatkozó követelményt is magában foglal. Ezek mind a teljesítményre, mind az információkra vonatkoznak, az adatátvitel legfontosabb eszközeként a digitális termékútlevél (DPP) szolgál. A kezelhető átmenet biztosítása érdekében fokozatos megközelítés ajánlott. Az ESPR nem biztosít mentességet a kkv-k számára. Általánosságban az ESPR-intézkedések fokozatos, arányos bevezetését javasoljuk, amely elkerüli az ipar túlterhelését és biztosítja a valódi hozzáadott értéket. Mivel egész ágazatoknak kell alkalmazkodniuk, a rendelkezésre álló tanácsadókra nehezedő nyomás és a költségek emelkedése várható.

A DPP célja, hogy széles körű információkat nyújtson: kézikönyvek, címkék, egészség és biztonság, valamint minden további információ. Ehhez a vállalati munkafolyamatok teljes digitalizálása szükséges, ami magas előzetes beruházást és szakembereket igényel, különösen a kkv-k esetében. Lényegében ezek változáskezelési folyamatok. A vezető kkv-k visszajelzései szerint az alkalmazkodás ideális
esetben 2+ évet igényel (3-6 hónap előkészítés, 6-12 hónap megvalósítás, 6-9 hónap stabilizálás). Mivel egész ágazatoknak kell alkalmazkodniuk, nagyon valószínű, hogy előre láthatóan hiány lesz piaci tanácsadókból és szakosodott vállalatokból. A DPP megvalósításához elegendően hosszú átmeneti időszakokat javaslunk, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy alkalmazkodjanak az üzleti modelljükben szükséges átalakuláshoz, miközben segítik az ESPR céljainak elérését.

Míg az EU célja, hogy 2030-ra világszerte vezető szerepet töltsön be a körforgásos gazdaság gyakorlatában, az ESPR jelenlegi végrehajtása időben és összetettségében egyaránt ambiciózus. Az új szabályok a legfontosabb közbenső (vas, acél, alumínium) és végtermékekre (textil, bútor, matrac, gumiabroncs) csak 2028-tól lépnek hatályba. Az előkészítő tanulmányok nagyon fontosak, mivel ezek képezik a termékekre vonatkozó szabályok alapját. Véleményünk szerint a folyamatnak ki kell terjednie a gazdasági megvalósíthatóságra, az ágazat – mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k – mélyreható ismeretére, valamint a átmenet megfelelő időkeretére. Jelenleg úgy látjuk, hogy aránytalanul nagy hangsúlyt fektetnek a jelentéstételi követelményekre. Az elsők jelentései szerint a piacok még nem állnak készen a magasabb költségek viselésére. Szeretnénk kiemelni, hogy az átállás költségeit végső soron a fogyasztóknak kell viselniük. Ezenkívül a termékekre vonatkozó szabályok hosszabb bevezetési időszakát javasoljuk, mivel a jelenleg közölt 18 hónap rendkívül szűk határidő a tervezési és gyártási folyamatok, valamint az adatkezelés digitalizálásának kiigazítására a vállalatokban.

Íme két példa a jelentési követelményekre:

• Komoly aggodalomra ad okot a veszélyes anyagok (SOC) kötelező jelentése, amelynek keretében több ezer anyagot kell nyomon követni és részletesen dokumentálni, egészen a termék összetevőinek szintjéig. Ez a részletességi szint jelentős tesztelési kapacitást, szakértői ismereteket és infrastruktúrát igényel, ami jelenleg sok gyártó számára irreális. Javasoljuk, hogy egy korlátozott SOC-listára összpontosító kísérleti fázis lenne a legpraktikusabb.
• A nem értékesített fogyasztási cikkek megsemmisítésére vonatkozó javasolt szabályok szintén kihívásokat jelentenek. A legtöbb vállalat már most is elkerüli a megsemmisítést gazdasági okokból, azonban az új rendelkezések komplex jelentéstételi kötelezettséget rónának rájuk, beleértve a „kettős felhasználású” termékeket, például a munkaruhákat is, attól függően, hogy azok B2B vagy B2C értékesítésre kerülnek-e. Ez jelentős nehézségeket okoz a végrehajtás során. Javasoljuk, hogy a hatásvizsgálatban különös figyelmet fordítsanak a javasolt szabályok megvalósíthatóságára, és vegyék figyelembe, hogy a jelentéstétel és a kötelező újrafelhasználás vagy felújítás költségei miatt a fogyasztóknak hajlandónak kell lenniük a többletköltségek viselésére.

III. Ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED):

Az IED növekvő erőfeszítéseinek és költségeinek megállítása érdekében szelektív fejlesztésekre van szükség:

• A környezetirányítási rendszerekre (EMS) vonatkozó jogi követelményeket jelentősen egyszerűsíteni kell (pl. vegyi anyagok leltárának és átalakítási terveinek). A minősített EMS-t (pl. ISO 14001) működtető vállalatoknak további kiigazítások nélkül kell tudniuk azt működtetni.
• Az engedélyezés és a megfelelőség értékelésének felgyorsítása érdekében az illetékes hatóságoknak – első lépésként – csak a benyújtott dokumentumok teljességét és hihetőségét kell ellenőrizniük, ha ezeket a dokumentumokat minősített tervezőirodák vagy szakértők állították össze. A hatóságok általi mélyreható vizsgálat csak akkor szükséges, ha az engedélyezett felek jelentős kifogásokat emelnek ezekkel az eljárásokkal szemben.

IV. Csomagolás és csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR):

A nemrégiben elfogadott uniós csomagolási és csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR) egyszerűsítése és bürokrácia csökkentése elengedhetetlen, mivel a rendelet számos rendelkezése nem felel meg a gazdasági valóságnak. A rendelet számos rendelkezésének megfelelőségi igazolása és a jogi megfelelésről szóló műszaki dokumentáció (amelyet esetleges hatósági ellenőrzés esetére készenlétben kell tartani), valamint a részletes adatszolgáltatás túlzott terhet jelent sok piaci szereplő számára. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel azokra a követelményekre, amelyek ebben a formában nem valósíthatók meg:

• A 29. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő, az újrafelhasználható szállítási csomagolásokra vonatkozó szabályok nem megvalósíthatók, mivel az e bekezdésekben szereplő 100%-os kvóta irreális. Ezek a követelmények azt jelentenék, hogy a harmadik országokból egyszer használatos csomagolásban szállított termékeket újra kell csomagolni/kicsomagolni, de a tagállamokból származó, egyszer használatos csomagolású termékeket is újra kell csomagolni/kicsomagolni, ha ezeket a termékeket aztán egy tagállamon belül B2B kereskedelemben, illetve egy vállalatcsoporton belül határokon átnyúló kereskedelemben továbbadják.
• Ez azt is jelentené, hogy az egyszer használatos szállítási csomagolásokat vagy a szállításhoz használt értékesítési csomagolásokat, például a közbenső ömlesztettáru-tárolókat, vödröket, hordókat és kannákat minden méretben és anyagból, újra kell csomagolni, ha azokat egy másik tagállamból vagy harmadik országból importálják, majd B2B kereskedelemben továbbadják, mivel a 100%-os újrafelhasználhatósági kötelezettség 2030-tól lesz érvényes. Nincs értelme a csomagolt termékeket újracsomagolni/újratölteni csak azért, hogy teljesüljön a 100%-os újrafelhasználhatósági kötelezettség. Ez több csomagolást (nevezetesen a szükséges újrafelhasználható csomagolást), felesleges munkaerőt és költségeket eredményez, és az egésznek nincs hozzáadott értéke.
• Ez azt jelenti, hogy kivételt kell tenni a harmadik országokból és a tagállamokból egyaránt importált, eldobható csomagolású árukra.
• Ez a 100%-os kvóta azt is jelenti, hogy 2030-ra a műanyag raklapcsomagolások és pántok de facto betiltásra kerülnek, és nincsenek újrafelhasználható alternatívák. A műanyag raklapcsomagolások és pántok létfontosságú szerepet játszanak az ellátási láncokban: mivel az automatizált folyamatok segítségével nagy mennyiségeket lehet gyorsan stabil rakományegységekbe csomagolni, könnyen méretezhetők, és a raklapokat könnyűvé és biztonságossá teszik a szállítás során.

A rendelet teljes végrehajtását – beleértve az összes konkrét hatálybalépési dátumot – legalább két évvel vagy annál többel el kell halasztani (javaslat: 2026 augusztusa után 2-3 évvel kell megállítani az órákat). Ez idő alatt a rendeletet alaposan felül kell vizsgálni és ki kell igazítani, hogy alkalmazása praktikus és megvalósítható legyen.

V. Természet-helyreállítási rendelet:

Az üzleti közösség támogatja a Bizottság erőfeszítéseit a biológiai sokféleség védelme érdekében a leromlott élőhelyek helyreállítására – számos gazdasági és vállalkozói tevékenység az egymással összekapcsolt funkcióikban egészséges ökoszisztémákat használ. A versenyképesség és Európa gazdasági helyzetének biztosítása egyértelműen meghatározott célokat, gazdaságilag megalapozott intézkedéseket, koherens eszközöket és a természetvédelemre vonatkozó szabályozási keret megbízható, hosszú távú fejlesztését igényli.

Három fő szempontunk a következő:

• A nem rontás elve és a biológiai sokféleség védelmének nagyszabású kiterjesztése csökkenti a meglévő területek potenciális felhasználási lehetőségeit, lehetetlenné teszi a gazdasági tevékenységeket ezeken a területeken, és csökkenti Európa vonzerejét üzleti helyszínként.
• Egy ilyen célkitűzés megköveteli a különböző érdekek és egymással versengő felhasználások gondos társadalmi, ökológiai és gazdasági egyensúlyba hozását. Jelenleg azonban még teljesen tisztázatlan, hogy milyen „védelmi igény” létezzen a Natura 2000 hálózatán kívüli, helyreállított és rehabilitált területek esetében. Gazdasági szempontból a romlásmentesség elve rendkívül nagy kihívást jelent, különösen a Natura 2000 hálózaton kívüli területeken és azokon a területeken, ahol nem végeznek helyreállítási intézkedéseket, és a rendelet továbbra is a Natura 2000 területekre korlátozza a romlás tilalmát.
• A rendeletben szereplő alapvető jogok csak az EU Alapjogi Chartájának 37. cikkén (környezetvédelem) alapulnak – az alapvető tulajdonjogot nem említik.
• A javasolt nagyszabású célok és intézkedések végrehajtása beavatkozik a földtulajdonosok és a földhasználók tulajdonjogába – e célok elérése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önkéntes részvételre, a konzultációkra és az erőteljesebb pénzügyi ösztönzőkre vagy kompenzációra.
• Helyreállítási tervek – rugalmasabb ütemtervek: A nemzeti helyreállítási tervek időbeli és általános tartalmi követelményei nagyon ambiciózusak és nehéz teljesíteni őket, tekintettel a magas bürokratikus terheknek és a kormányzati források személyzeti és pénzügyi korlátainak. A Bizottság elismeri azt is, hogy a helyreállítási terv elkészítéséhez átfogó, minőségbiztosított adatokra van szükség. Ezek az adatok azonban általában csak az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kiemelt élőhelytípusokra és fajokra vonatkoznak, ami lehetetlenné teszi a végrehajtási intézkedések alapját képező helyreállítási tervek időbeni és átfogó elkészítését.

AT – Osztrák Faipari Szövetség
CR – Horvát Faipari Klaszter
CZ – Csehországi Faipari Vállalkozások Szövetsége
CZ – ALDP – Erdészeti és Faipari Vállalkozások Szövetsége (Cseh Köztársaság)
HU – Fabunio – Magyar Bútor- és Faipari Szövetség
HU – FAGOSZ – Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
PL – Lengyel Faipari Gazdasági Kamara
SK – ZSD SR – Faipari Gyártók Szövetsége (Szlovák Köztársaság)
SL – CCIS – Faipari és Bútoripari Szövetség (Szlovénia)