Az erdőfelújítás ma már nem pusztán törvényi kötelezettség, hanem tudatos válasz a klímavédelem területén. Az erdőfelújítás a Gyulaj Zrt. területén genetikai kutatásokkal, vízvisszatartással és folyamatos erdőborítással válik a fenntartható jövő egyik legfontosabb eszközévé.

Magyarországon évszázados jogszabályi kötelezettség biztosítja, hogy a fakitermeléssel érintett és az újratelepített terület nagysága megegyezzen. Mindez nem csupán kötelező erdészeti feladat, hanem hosszú távú alkalmazkodási stratégia. A cél olyan erdők létrehozása, amelyek a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási viszonyok között is stabilak maradnak.

A százéves tölgyek a jövő szolgálatában

A 2010-es évek közepétől a szakemberek arra keresték a választ, miért erednek bizonytalanul egyes erdészeti csemeték. A legszárazabb termőhelyeken különleges tölgyegyedeket azonosítottak. Ezek a fák még a legsúlyosabb aszály idején sem hullatják lombjukat. Sok közöttük száz évnél idősebb sarj, ami genetikai értelemben akár több évszázados gyökérzetet jelent. A Gyulaj Zrt. törzsfákat jelölt ki, makkot gyűjtött, majd az egyedeket elkülönítve nevelt csemetéket hozott létre. Géngyűjteményeket alakítottak ki, valamint magyar tölgy magtermesztő ültetvény létrehozását is tervezik. A legszárazabb területeinken élő, természetes úton létrejött tölgyhibridek bizonyították, hogy a helyi genetikai erőforrás felbecsülhetetlen érték. Ezek a fák a legnagyobb aszályban sem veszítik el lombjukat, ezért megőrzésük és szaporításuk kulcskérdés a jövő erdei számára – hangsúlyozta Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója.

Immunerősítés az erdőben

Azokon a területeken, ahol a természetes erdőfelújulás nem elegendő, a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal történik a mesterséges csemetével és makkvetéssel felújítás. Tapasztalataik szerint az állományokban is 8–10 fafaj jelenik meg az így kialakított sávokban, ami növeli az erdő ellenálló képességét – mondja Gőbölös Péter. Az erdőtervezés során jelentősen növelték a folyamatos erdőborítás arányát. A vízfolyások és források környezetében kíméleti területeket jelöltek ki, és a holt faanyag visszahagyásával javítják az erdők vízháztartását és széntároló képességét. A külső szemlélő számára ezek a kidőlt és korhadó fák rendezetlen erdőképnek tűnnek, de az erdő életében nagyon fontosak, hiszen számos élőlénynek adnak életteret és tápanyagot, élelemforrást is. Az erdő önfenntartó-, sőt az „immun”rendszerét is erősítik. A leromlott egészségi állapotú feketefenyő állományok esetében az alsó lombkoronaszint őshonos fafajait hagyásfaként megőrzik.

Klímavédelem: a vízvisszatartás kulcskérdés a nyári aszályban

Az erdészeti fejlesztések egyik legfontosabb iránya a víz helyben tartása. Erdei tavakat létesítenek, hogy a hirtelen lezúduló csapadékot felfogják, és a nyári, különösen a július–augusztusi aszály idején is biztosítsák a nedvesebb mikroklímát. Megfigyelték, hogy a völgyekben összegyűlő vízfelületek felett kialakuló természetes párapaplan nemcsak a fiatal csemetéket, hanem akár 80–100 éves állományokat is megóvhat a szélsőséges hőségtől. A cél világos-mondja Gőbölös Péter olyan, genetikailag erős, fajgazdag és vízmegtartó képességükben is fejlesztett erdők kialakítása, amelyek hosszú távon is képesek ellenállni a klímaváltozás hatásainak. Az erdőfelújítás így válik a jövőbe vetett, tudatos befektetéssé.

forrás: TEOL