A vadkárok megelőzése a mező- és erdőgazdálkodók, valamint a vadászatra jogosultak közös feladata. A vadkár megelőzése vagy csökkentése érdekében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) mind a vadászatra jogosult, mind pedig a föld használója számára – egymással együttműködésben, és a vadászatra jogosult szakmai felügyelete mellett – konkrét kötelezettségeket határoz meg. A vadkármegelőzési kötelezettségek szabályozása a fokozatosság elvét követi. A Vtv. 29/A. § (4) bekezdésében szabályozott, a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítés a legnagyobb anyagi ráfordítással és a vadgazdálkodási tevékenység jelentős korlátozásával járó védekezési eszköz. Éppen ezért, 2017. január 1-je óta vadászterületen a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítés csak a vadászatra jogosult hozzájárulásával és a vadászati hatóság engedélyével létesíthető.

2024-ben több ponton változott a Vtv. és a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a Vtv. végrehajtásának szabályairól (Vtv. Vhr.). A jogszabályváltozások során kialakításra került a tartós telepítésű kerítések engedélyezésének szakmai kritériumrendszere, továbbá azok az esetkörök, amikor egy kerítés nem minősül tartós telepítésűnek, ezáltal alkalmazása hatósági engedélyhez sem kötött.

Tartós telepítésű kerítés akkor engedélyezhető, ha a bekerített terület az 50 hektárt nem haladja meg, a vad életfeltételei és mozgásirányai biztosítottak, a kerítés jellegénél fogva vadkár elleni védekezésre alkalmas és a mezőgazdasági kultúra más eredményes módszerrel nem védhető meg. A vad szabad mozgásának biztosítása érdekében a bekerített területek között továbbá legalább 10 méter távolságot kell tartani. Szőlő, gyümölcsös és kert vonatkozásában a gazdálkodó indokaira tekintettel a hatóság az előbbi 50 hektáros, valamint 10 méteres határértékektől eltekinthet.

Az engedély nélkül létesített, vagy fenntartott kerítések engedélyezésére irányuló eljárás kezdeményezésére a hatóság határidő tűzésével fogja felszólítani a föld használóját. Ha a hatóság felszólítása eredménytelenül telik el, intézkedni fog a kerítés felszámolása iránt.

A törvénymódosítás hatályba lépése előtt 5 évnél régebben engedélyezett, tartós telepítésű kerítések fennmaradását a Vtv. 114. §-ában foglaltak alapján 2024. december 31. napjáig kell a vadászati hatóságnál kezdeményezni. Ezt követően a kerítések fennmaradása vonatkozásában a kérelmek új kerítés létesítésére irányadó kérelemnek minősülnek, így esetükben már az új szabályozás szerinti, fent említett, 50 hektáros és 10 méteres korlátokat is figyelembe kell venni, a fennmaradás iránti kérelemnek pedig az új kérelmekre irányadó, alábbiak szerint részletezett, javasolt tartalommal kell készülnie.

A Vtv. vhr. 24. §-ának (1) bekezdése alapján a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítésnek minősül az olyan kerítés, amely a bekerített mezőgazdasági növénykultúra tenyészidőszakát követő egy hónap elteltével is fennáll.

A (2) bekezdés szerint pedig nem minősül tartós telepítésű kerítésnek – tehát nem engedélyköteles –

a) a mezőgazdasági növénykultúra védelmében telepített ideiglenes villanypásztor, ha az adott növénykultúra legalább 3 hónapig nincsen bekerítve az adott naptári évben,

b) az állattenyésztési vagy vadgazdálkodási célból telepített villanypásztor, valamint

c) a rét, legelő hasznosítású gyepterületen a legelő háziállatok adott területen való tartása céljából létesített természetes alapanyagú kerítés, ha

ca) fő szerkezeti elemei fa, nád és vessző alapanyagokból készültek,

cb) karám típusú kerítés esetén a legfelső futóléc magassága, táblás és kerítésmezős kialakítású kerítés esetén a kerítésmező magassága legfeljebb 1,2 méter magas,

cc) tartóoszlopainak egymástól való távolsága az 5 métert nem haladja meg,

cd) futólécei egymással párhuzamosan legalább két sorban futnak, és

ce) a körülhatárolt területre a gyalogos és gépjárművel történő bejutást az építmény biztosítja.

A Vtv. vhr. 24. § (3) bekezdése alapján a tartós telepítésű kerítések engedélyezése iránti kérelemhez csatolni kell:

a) a vadászatra jogosult hozzájáruló nyilatkozatát,

b) a kerítés műszaki megvalósításának leírását, valamint

c) a kerítés tervezett nyomvonalát ábrázoló térképi mellékletet a kerítés nyomvonalát érintő helyrajzi számok feltüntetésével.

Zártkertek körüli bizonytalanság:

A Vtv. vhr. 3. §-a alapján a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az ingatlanokat, amelyek a termőföldről szóló tv. hatályba lépéséig az ingatlan-nyilvántartásban zártkertnek minősültek. Tehát ezen ingatlanokra a Vtv. hatálya nem terjed ki. A vadászati hatóság e területeket a föld tulajdonosának a kérelmére a vadászterület kiterjedésének a megállapításánál figyelembe vehető földterületnek minősítheti, amennyiben az vadgazdálkodásra alkalmas és az ingatlanon a vadászati tevékenység biztonságos feltételei adottak. Így amennyiben a zártkert vadászterületnek minősül, úgy a tartós telepítésű kerítésekre irányadó szabályokat is alkalmazni kell. Az adott vadászterület határleírásából egyértelműen eldönthető, hogy része-e a vadászterületnek, vagy nem. 

Erdei kerítések:

A Vtv. 29/A. § (4) bekezdése alapján: „Vadászterületen – a (3) bekezdésben meghatározott, illetve az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá tartozó területeket kivéve – a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítés a vadászati hatóság engedélyével létesíthető.”

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) hatálya alá tartozó területekre – tehát az erdőre – nem a Vtv. tartós telepítésű kerítésekről szóló szabályrendszere irányadó. 

Néhány szó a hatósági eljárásról:

A hatósági eljárás – az új kerítés és a meglévő kerítések fennmaradásának engedélyezésére egyaránt – főszabály szerint kérelemre indul.

Vadászati hatóságként a vármegyei kormányhivatalok agrárügyi főosztályai járnak el. Az egyes kormányhivatalok adatai és elérhetősége megtalálható a kormányhivatalok hivatalos honlapján. Eljárásukra az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL törvény (Ákr.) szabályai, és az ágazati jogszabályok irányadóak.

A kérelemre induló hatósági eljárás díjköteles. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, valamint a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szervei előtt kezdeményezett eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékéről, valamint az igazgatási szolgáltatási díj fizetésének szabályairól szóló 63/2012. (VII. 2.) VM rendelet (VM rendelet) rendelkezik a vadászati hatóság igazgatási szolgáltatási díjairól. A kérelemre indult vadászati hatósági eljárás díja 10.000 Ft.

Bár a szabályozás egyértelműen nem rögzíti, és a NAK állásfoglalás kiadására nem jogosult, de álláspontunk szerint a fent jelölt szolgáltatási díj ügyfelenként és ügyenként, esetleg egybekeríteni kívánt területenként értelmezendő (tehát nem földrészletenként vagy önálló helyrajzi számonként).

A szolgáltatási díjat az illetékes kormányhivatal Magyar Államkincstárnál vezetett bankszámlájára kell befizetni. A kormányhivatalok bankszámlaszámai a VM rendelet 2. számú mellékletében találhatóak. A fizetési megbízás közlemény rovatában fel kell tüntetni a vadászati hatósági eljárás megnevezést, továbbá az ügyfél adószámát, illetve adóazonosító jelét.

A hatóság számára az eljárási díjat az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni, vagy a befizetés megtörténtét annak igazolására alkalmas dokumentummal igazolni. Amennyiben a hatósági eljárás díja nem kerül befizetésre, a hatóság határidő tűzésével, hiánypótlás keretében szólítja fel az ügyfelet a díjfizetés pótlására.

A kérelem benyújtásának formája:

A kérelem benyújtható postai úton, e-papír útján, de a magyarorszag.hu-n, az erre a célra létrehozott célfelületen keresztül is a kormányhivatal részére.

Ahogy fentebb olvasható, a kérelemhez csatolni kell „a kerítés tervezett nyomvonalát ábrázoló térképi mellékletet a kerítés nyomvonalát érintő helyrajzi számok feltüntetésével”. A MEPAR, E-Közmű, az Országos Környezetvédelmi Információs rendszer (OKIR), bizonyos esetekben -erdőrészlettel érintett terület esetén – az Erdőtérkép is alkalmas lehet arra, hogy megfelelő, helyrajzi számmal érintett térképet szerezhessen be a kérelmező.

A kérelem tartalmi elemei:

• Eljáró kormányhivatal megjelölése
• Kérelmező azonosításához szükséges adatok (természetes személy esetén családi és születési név, születési hely és idő, adóazonosító jel, gazdálkodó szervezet esetén a szervezet azonosításához szükséges adatok, mint például gazdasági társaság elnevezése, adószáma, vezető tisztségviselő neve, székhely adatai stb.)
• Érintett terület adatai:
  • vadászterület nyilvántartási száma (Erdőtérkép vadgazdálkodási fedvényén ellenőrizhető),
  • érintett terület(ek) helyrajzi száma(i),
  • kerítés műszaki leírása,
  • kivitelezés módjának ismertetése,
  • kerítés létesítési szándékának részletes indoklása.
• Mellékletek:
  • kerítés vázrajza,
  • kerítés nyomvonalának térképi megjelenítése,
  • vadászatra jogosult kerítés létesítését jóváhagyó nyilatkozata.
• Egyéb mellékletek, amennyiben szükséges:
  • érintett földterület tulajdonosainak jóváhagyó nyilatkozata (ha a föld jogszerű használója eltérő személy)
  • árterület érintettsége esetén a vízügyi hatóság jóváhagyó nyilatkozata,
  • közútkezelő jóváhagyó nyilatkozata (közlekedésbiztonsági szempontok felmerülése esetén).
• Nyilatkozat a hatósági eljárási díj megfizetéséről/nyilatkozat a felmerülő eljárási díjak megfizetésének vállalásáról.
• Kérelem a tartós telepítésű kerítés engedélyezésére.

Együttműködési keretek újragondolása:

A kerítésekkel kapcsolatos engedélyezési procedúra teher a felek részére, de alkalom lehet arra, hogy megálljanak egy pillanatra, és az együttműködés kereteit újragondolják. A kerítések számának csökkentése mindkét ágazat részéről támogatandó cél, azonban bölcs belátással akkor valósulhat csak meg, ha a vadászatra jogosultak megfelelő figyelmet szentelnek elsődlegesen az állományszabályozásra, továbbá az egyéb vadkármegelőzési módszerekre.

Jelenleg a vadászatra jogosultak megtehetik, hogy a tartós telepítésű kerítés létesítéséhez vagy fennmaradásához nem járulnak hozzá, de ez esetben mérlegelni szükséges a kerítések elbontásával járó rövid és hosszútávú gazdasági kockázatokat. A tartós telepítésű kerítéssel nem védett területen feltételezhetően növekedni fog a lokális vadkár, mely első körben a föld használójának fog anyagi kárt jelenteni, de – jelentős vadkár esetén – az igény érvényesítése során a vadászatra jogosultak számára is pénzügyi likviditási nehézséget okozhat.

Amennyiben a kerítések lebontásra kerülnek, javasolt olyan kompromisszumos megoldások (írásbeli) rögzítése, melyben a vadászatra jogosultak megfelelő garanciát vállalnak arra, hogy

• a vadgazdálkodási tervben foglalt állományszabályozási kötelezettségnek eleget tesznek,
• a Vtv.-ben foglalt kötelezettségnek eleget téve a tartós telepítés kerítés nélkül maradó területeken a vadászatra jogosultak aktívan közreműködnek az ideiglenes villanypásztorok finanszírozásában, felállításában, bontásában és üzemeltetésében,
• a gazdálkodók részére további, vadkárelhárítást támogató eszközöket biztosítanak használatra (pl. vadriasztó anyagok, berendezések),
• a Vtv.-ben foglalt törvényi kötelezettségnek eleget téve aktív vadkárelhárító vadászatokat végeznek, szükség esetén kezdeményezik a hatóság előtt állományszabályozó vadászat engedélyezését.

Csak együtt működik, ha együttműködünk! 

forrás: NAK / dr. Skobrák György