A helyettes államtitkár kiemelte, a fórum aktuális ülésének célja, hogy erdők jövőjéről szóló szakmai gondolkodás valódi párbeszéddé váljon. A klímaváltozás hatásai az erdőkben már ma is mérhetők, ezért az alkalmazkodás nem elméleti kérdés.

"A kérdés az, hogy ezt a folyamatot szakmai alapon, közösen irányítjuk-e, vagy hagyjuk, hogy leegyszerűsített értelmezések és hangos vélemények alakítsák. Lehet az erdőgazdálkodásról vitát folytatni és szükség is van rá, de ez a vita nem nélkülözheti a szakmai alapokat” – tette hozzá Mocz András.

Az erdő élő rendszer, amely folyamatos változásban van, és amelynek fenntartása aktív, szakszerű beavatkozást igényel. Az erdészek nem kívülről avatkoznak be ebbe a rendszerbe, hanem annak részeként dolgoznak – hangsúlyozta.

Ismertette, Magyarország több mint kétmillió hektárnyi erdőterülete egyszerre jelent ökológiai rendszert, gazdasági értéket és közös nemzeti vagyont. Az ország zöldvagyonát nem felélni, hanem fenntartani és gyarapítani kell, a cél a folyamatos erdőborítás növelése és az örökerdő-gazdálkodás lehetőségeinek bővítése ott, ahol ennek szakmai feltételei adottak – húzta alá.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum nyolc munkacsoportjában csaknem száz szakértő dolgozik, köztük gyakorlati erdőgazdálkodók, kutatók, oktatók, természetvédelmi és vízügyi szakemberek, igazgatási szereplők és az érdekképviseletek. Külön szakértői csoportok foglalkoznak a felmerülő erdészeti vízgazdálkodási, szakmai és gazdasági elemzési, monitorozási és nyilvántartási, vadgazdálkodási, szaporítóanyag gazdálkodási, fejlesztéspolitikai, valamint szabályozási kérdésekkel.

Az Agrárminisztérium Erdőkért Felelős Helyettes Államtikársága irányítása, a Soproni Egyetem és Erdészeti Tudományos Intézet támogatása mellett tevékenykedő ágazatközi fórum munkáját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara koordinálja, ülései nyilvánosak és online formában is követhetők.

forrás: AM Sajtóiroda

A „Klímakonferencia a konténeres erdészeti csemetenevelési technológia alkalmazásának lehetőségeiről” című konferencia apropóját a #foresee rövidített nevű (HUSK/2302/2/1.2/001) projekt adta, amelynek célja a klímarezisztens magforrások azonosítása és a burkolt gyökerű (konténeres) csemetenevelési technológia népszerűsítése. A program keretében a Vérteserdő Zrt. és partnerei közösen dolgoznak azon, hogy a jövő erdősítéseihez szükséges szaporítóanyagok a legszélsőségesebb környezeti hatásoknak is ellenálljanak.

A rendezvényt Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a megváltozott klimatikus körülmények miatt alapvető fontosságú olyan szaporítóanyag termelése mind mennyiségben, mind pedig minőségben, amely napjaink erdősítési munkáihoz hatékonyan felhasználható.

A helyettes államtitkár rámutatott, hogy a klímaváltozás folyamata az elmúlt 50 évben drasztikusan felgyorsult, ami azonnali tudományos és technológiai válaszokat követel. Emlékeztetett, hogy az elmúlt egy évben megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, melynek elsődleges célja, hogy a megváltozott klimatikus viszonyok miatt az erdőben beállt változásokat felmérje, értékelje, s egy cselekvési tervet dolgozzon ki, gondoskodjon a jövő erdeiről útmutatásokkal az erdész szakma számára. Hangsúlyozta, hogy a jövő erdőit csak felkészült szakemberekkel lehet megvédeni korszerű géppark és biztos lábakon álló, ágazati szolgáltatói szektor mellett. Ezen folyamat elősegítésére ismertette a Közös Agrárpolitika (KAP) Stratégiai Terv keretében megjelent, „Versenyképes erdőgazdálkodást szolgáló beruházások támogatása”című pályázati felhívást, amelyre a támogatási kérelmeket 2026. május 7-től nyújthatják be az érintettek.

Györök Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgató-helyettese köszöntőjében mérföldkőnek nevezte, hogy az elmúlt időszakban a tudományos kutatások, kísérletek és a gyakorlati szakemberek javaslatai összegződnek, ami kulcsfontosságú a hazai erdők hosszú távú megőrzéséhez szükséges válaszok megtalálásához. Rámutatott, hogy bizonyos területeken már az erdők fenntartása is komoly kihívást jelent, ezért az erdők kezeléséért felelős szakemberek számára alapvető fontosságú, hogy a tudományos javaslatokat és kísérleti tapasztalatokat a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban ültessék át a napi operatív munkába. Hangsúlyozta, hogy az új erdőfenntartási irányok, az innovatív technológiák bevezetése és a klímarezisztens fafajok megtermelése jelentős forrásigénnyel jár. Véleménye szerint az ágazatnak minden pályázati és pénzügyi lehetőséget meg kell ragadnia e folyamatok elősegítésére. Kifejtette: olyan kipróbált, előremutató technológiák alkalmazására van szükség, amelyekkel a következő évtizedekben – a szemléletmód és a munkamódszerek szükség szerinti megváltoztatásával is – garantálható az erdőállományok fennmaradása. Ez a konferencia is ezt a célt szolgálja a tapasztalatok cseréjén és a komplex gondolkodáson keresztül.

Szakmai válaszok a globális kihívásokra

A konferencia első előadójaként Kárpáti Béla, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács (EESZT) elnöke az európai uniós trendeket vázolta fel. Előadásában hangsúlyozta, hogy az ágazatot sújtó munkaerőhiány és a klímaváltozás miatti kritikus maghiány világszerte a technológiai váltás irányába kényszeríti a termelőket. Ismertette, hogy a klímaváltozás következtében rövidülnek az ültetési időszakok és a heves esőzések és a hosszan tartó szárazságok is nehezítik a munkavégzést. Rámutatott, hogy a konténeres technológia lehetővé teszi a magok hatékonyabb felhasználását és a folyamatok gépesítését, amivel kiváltható a hiányzó idénymunkaerő, miközben az ültetési szezon kitolásával csökkenthetők a gazdálkodói kockázatok.

A technológiai megújulás pénzügyi forrásairól Schmidt Péter, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) erdészeti szakértője tartott részletes tájékoztatót. Ismertette a KAP-RD40-RD12-1-26 kódszámú pályázat feltételeit, amely négy fő célterületet – a szaporítóanyag-előállítást, a gépparkfejlesztést, a fafeldolgozást és a digitalizációt – támogat. Kiemelte, hogy a vállalkozás méretétől függő 45-65%-os költség támogatási intenzitási maximumok és a 400 millió forintos maximális igényelhető összeg kiemelkedő lehetőséget biztosít a hazai csemetekertek és erdészeti vállalkozások modernizációjára.

A gyakorlati tapasztalatokat Gál László, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezetője mutatta be. Előadásában kitért a tölgyek in situ és ex situ génmegőrzési projektjeire, különösen is az olasz molyhos tölgy, továbbá a szürke tölgy és a kocsányos tölgy hibridek vonatkozásában. Ismertette, hogy a burkolt gyökerű csemeték nevelése során kialakuló sűrű hajszálgyökérzet és a tápanyagtöbblet fontos előnyt jelent a száraz termőhelyeken, és bemutatta azokat a kutatási eredményeket, amelyek a technológia fölényét igazolják a hagyományos módszerekkel szemben.

A szakmai blokkot Sándor Attila Miklós, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) erdészeti szaporítóanyag-felügyeleti osztályvezetője zárta. Előadásában a hitelesített származás és a hatósági ellenőrzés szerepét taglalta a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Kitért a magimportra, külön kiemelte a törökországi tölgymakk behozatalát. Hangsúlyozta, hogy a sikeres erdőfelújítás alapja az ellenőrzött genetikai háttér, ezért a hivatal szigorúan felügyeli a teljes folyamatot a maggyűjtéstől a csemetekerti nevelésig. Kifejtette az erdészeti génmegőrzés lehetőségeit, melyek erdészeti genetikai pályázaton a közös agrárpolitika rendszerén belül érhetőek el. A téma fontos elemeként a törzsfák jelentőségére is felhívta a figyelmet. Beszélt arról is, hogy nagy eredménynek tartja azt, hogy az „elszánt” erdőművelők jól ismerik a saját területeiket, tudják, hol található rajta nagy értéket képviselő és védendő faegyed.

Terepi bemutató az Agostyáni Arborétumban

A szakmai tanácskozást és az ebédet követően a résztvevők a gyakorlatban is megismerhették a fejlesztések eredményeit. A konferencia délutáni programja az Agostyáni Arborétumban folytatódott, ahová a szakemberek közösen utaztak át. Itt a Vérteserdő Zrt. munkatársai bemutatták a #foresee projekt keretében megújult csemetekertjüket. A látogatók működés közben tekinthették meg a burkolt gyökerű csemeték neveléséhez kialakított infrastruktúrát, öntözési megoldásokat, amely kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az ágazat készen áll a jövő kihívásainak megválaszolására. Takács András projektvezető elmondta, hogy a Vérteserdő Zrt. a #foresee keretében négy darab 20 lábas hűtőkonténert is beszerez, amelyek lehetővé teszik a szaporítóanyagok szakszerű hibernálását a vetésig. A klímaváltozáshoz alkalmazkodott állományokból csertölgy és bükkmakkot gyűjtenek, melyet a vetésig hűtve tárolnak, miközben elvégzik a szükséges területelőkészítési és gyomirtási munkálatokat. Összesen 337,69 hektár nagyságú vagyonkezelt erdőterületen újítják meg a gyors klímaváltozás miatt leromlott állapotú állományt, részben makkvetéssel, részben pedig a projektpartnerek által nevelt, burkolt gyökerű csemeték elültetésével.

Fotók: Vermes Tibor, Boglári Zoltán, KEMMA
forrás: Vérteserdő Zrt.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum 2025. nyarán alakult meg, egy ágazati, illetve ágazatközi, részben formális egyeztető platformként, illetve szellemi műhelyként. A huszonkét szervezet delegáltjából álló Fórum és annak több, mint száz szakértőt magában foglaló munkacsoportjainak munkáját az Agrárminisztérium Erdőkért Felelős Helyettes Államtitkársága irányítja, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara aktív szerepvállalása mellett.

A Fórum célja, hogy 2026. első félévének végére elkészüljön a magyar erdészet klímaadaptációs stratégiája, illetve az ahhoz szükséges cselekvési terv, ami meghatározza a további állami és szakmai feladatokat annak érdekében, hogy a kapcsolódó közérdekű elvárásokat és gazdálkodási környezetet is figyelembe véve megkezdődhessen az erdők eredményes felkészítése a várható kedvezőtlen környezeti feltételekre.

A Planet Budapest 2026. Expo, a fenntarthatóság, a klímaalkalmazkodás és a zöld innováció kérdéseire fókuszáló nemzetközi szakmai és társadalmi rendezvény küldetése szinte teljes mértékben összevág e törekvéssel, ezért a Fórum szervezői hasznosnak tartják, ha az Expón – az agráriumból kiemelve – az erdészeti klímaadaptációs kérdéskör köré is szerveződik egy szakmai konferencia. A szélesebb közvélemény felé nyitást indokolja még, hogy az erdészeti klímaadaptációról ma már nem lehet szűken értelmezve gondolkodni: azt más fenntarthatósági szempontokkal – kiemelten az uniós természethelyreállítási törekvésekkel – összhangban kell kezelni, és a természethelyreállítás kérdése sem választható el az erdők klímaadaptációjától.

Ennek jegyében kerül sor az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum nyílt ülésére 2026. március 23-án, amelynek a Planet Budapest 2026 Expo 250 fő befogadására alkalmas konferenciaterme ad otthont.

A rendezvényt ajánljuk szakembereknek és civil érdeklődőknek egyaránt. Utóbbiak számára különösen, tekintettel arra a kiemelt társadalmi figyelemre, amely az erdőgazdálkodást övezi. Előremutató lenne, ha a közvélemény az erdészeti ágazatot nem csupán néhány kirívó vagy annak tűnő példából ítélné meg, hanem összefüggéseiben látná az erdészet tevékenységét, kihívásait, és válaszkereséseit.

A rendezvény helyszíne: Magyar Vasúttörténeti Park, Budapest, XIV. kerület Tatai út 95.

A rendezvény időpontja: 2026. március 23., hétfő

A rendezvény részletes programját a MEGHÍVÓ tartalmazza.

A részvétel ingyenes, de előzetes REGISZTRÁCIÓHOZ kötött.

A rendezvény akkreditált szakmai képzésként szolgál az erdészeti szakszemélyzet és szaktanácsadók számára.

forrás: NAK / Erdészet

A helyettes államtitkár kiemelte, a KAP keretében megjelent, „Versenyképes erdőgazdálkodást szolgáló beruházások támogatása” című felhívásban négy célterületre pályázhatnak a magán erdőgazdálkodók és az állami erdészeti társaságok. Az erdőgazdálkodási alaptevékenység- és az erdőgazdálkodásból származó termékek hozzáadott értékének fejlesztése, a hatékonyság javításához szükséges digitalizációs beruházások mellett az erdészeti szaporítóanyag-előállítás fejlesztése is elszámolható. A kérelmeket május 7-től lehet benyújtani – tette hozzá.

Zöldvagyonunk legjelentősebb eleme, a több mint 2 millió hektár magyar erdő érintett a klímaváltozásban. Az erdészeti ágazat egyik legfontosabb feladata, hogy a modern technológia és az erdészeti tudomány eredményeinek felhasználásával operatív klímaadaptációs megoldásokat dolgozzon ki – húzta alá. A tavalyi évben megalakult Erdészeti Klímaadaptációs Fórum is ezt hivatott szolgálni. Nyolc szakmai munkacsoportjának egyike az erdészeti szaporítóanyagokkal foglalkozik, és a folyamatos kutatások mentén irányt mutat a termelőknek.

Mocz András hangsúlyozta, fontos, hogy olyan őshonos szaporítóanyagot termeljünk, amik a klímaváltozáshoz alkalmazkodva a magyar erdőkben felhasználhatók és a jövő erdeit biztosítsák a következő generációk számára. Erre már számos, határokon átnyúló együttműködés és kísérlet is zajlik, például déli származású, nem invazív szaporítóanyagokkal. A legtöbb esetben van lehetőség az erdők alkalmazkodóképességének javítására. Kulcsfontosságú lehet az erdők természetességi állapotának helyreállítása, vagy olyan faállományok kialakítása, amelyek a megváltozott klimatikus viszonyok mellett várhatóan nem pusztulnak ki és képesek az erdei életközösségek életfeltételeit fenntartani – tette hozzá a helyettes államtitkár.

Az Interreg Magyarország-Szlovákia Programban megvalósuló projekt keretében a projektpartnerek a klímához már adaptálódott őshonos fafajok magjából, modern technológiával burkolt gyökérzetű facsemetéket nevelnek, és országszerte több helyszínen kísérletet indítanak növekedésük nyomon követésére.

forrás: AM Sajtóiroda

Időpont:              2026. március 17. kedd, 14:00-16:00 óra

Helyszín:             online részvétel, a program élő közvetítéssel követhető

Tervezett program:

Az esemény a jogosult erdészeti szakszemélyzeti és a szaktanácsadói képzési rendszerekben szakmai rendezvényként akkreditálásra került.

Részvétellel kapcsolatos információk:

Előzetes regisztráció szükséges az esemény előtti nap 12:00h-ig, a regisztráció ITT megtehető.

Ha korábban már jelezte részvételi szándékát az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum munkájában, nem szükséges újra jelentkeznie.

Az online csatlakozáshoz szükséges linket a regisztrálók az eseményt megelőző napon e-mailben kapják meg.

Tervezett további események:

• Munkacsoport ülés – 2026. március 24. kedd 14:00 óra: Egy komplex erdészeti klímaadaptációs döntéstámogatási rendszer alapjai
• Munkacsoport ülés – 2026. március 31. kedd 14:00 óra: Erdőgazdálkodás gazdasági fenntarthatósága, mint klímaadaptációs szempont
• Munkacsoport ülés – 2026. április 7. kedd 14:00 óra: Klímaadaptáció kultúrerdőkben és faültetvény erdőkben

Kövesse nyomon az EKF eseményeit a NAK Erdészet honlapon.

forrás: NAK Erdészet

Szakmai tartalom:

A SOE ERTI évtizedes időtávban igyekszik szakmai és tudományos kapcsolatokat építeni olyan országok szakembereivel és kutatóival, amely országok erdei, valamint erdőgazdálkodási és fásítási tapasztalatai mintaként és tanulságokkal szolgálhatnak hazánk klímaváltozás elleni küzdelmében, illetve a hazai erdők klímaváltozásra való felkészítésében.
Egy ilyen ország Algéria, ahol elsősorban a szárazodó síkvidéki erdeink kezelésére vonatkozó tapasztalatokat szerezhetünk. Ebből a célból legutóbb 2025. november 10–14. között utazott magyar szakmai delegáció az országba. A konferencia keretében részben a tanulmányút tapasztalatait ismerhetjük meg, illetve magyar kutatók adnak tájékoztatást algériai kollégáiknak a magyar erdők helyzetéről.

A konferencia így lehetőséget teremt a hazai és nemzetközi tapasztalatok megosztására, valamint a magyar–algériai erdészeti együttműködés további erősítésére a klímaadaptáció kihívásainak tükrében.

A konferencián három magyar és két algériai előadó tart előadást személyes vagy online formában. A program szinkrontolmácsolással zajlik.

Részletes program:

 A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.  A regisztrációs felület ITT érhető el.

A csatlakozási linket a konferencia előtti napon küldjük meg a jelentkezők email címére.

Az esemény a jogosult erdészeti szakszemélyzeti és a szaktanácsadói képzési rendszerekben szakmai rendezvényként akkreditálásra került.

forrás: NAK / Erdészet

A lassan felengedő talajon a hó olvadéka fokozatosan szivárog a mélyebb rétegekbe, miközben a hótakaró mérsékli a talaj párolgását. A vízhiányos időszakokkal jellemezhető jelenlegi klimatikus környezetben ez olyan természeti adottság, amelynek tudatos kihasználása és kezelése érdemi segítséget nyújthat az erdőgazdálkodók és a mezőgazdasági termelők számára egyaránt.

A téli csapadék – különösen a hó – sajátossága, hogy az olvadás üteme általában lassabb, így kedvezőbb feltételeket teremt a beszivárgásra, mint a hirtelen lehulló, nagy intenzitású esőzések. Ez az Alföldön, ahol a talajvízszint hosszú ideje süllyedő tendenciát mutat, különösen fontos vízutánpótlási lehetőséget jelent.

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórumon (EKF) belül működő Erdészeti Vízgazdálkodás, Vízpótlás munkacsoport álláspontja szerint az olvadás során keletkező vizek minél nagyobb arányú helyben tartása reális és szükséges cél. Ez azonban csak az érintett szereplők – erdőgazdálkodók, mezőgazdasági termelők, vízügyi igazgatás és természetvédelmi szakemberek – együttműködésével valósítható meg (1. kép).

Mindez kiemelt jelentőségű az Alföld erdészeti tájcsoport tekintetében, ahol a vízhiányos időszakok hatásai fokozottan jelentkeznek, és a táj vízmegtartó képessége az elmúlt évszázadban jelentősen csökkent. 

1. kép: Jó vízellátottságú mocsárerdő

Az Alföld vízgazdálkodását hosszú ideje a csapadék és az olvadékvíz gyors elvezetése jellemzi. Ennek elsődleges célja a belvíz megjelenésének megelőzése volt, amely a gazdálkodást akadályozó veszélyforrásként jelent meg. A kiterjedt csatorna- és árokrendszerek ugyan hatékonyan csökkentették a belvízkockázatot, ugyanakkor jelentősen mérsékelték a talajvíz természetes utánpótlódásának lehetőségét (3. kép).

A megváltozott éghajlati körülmények között egyre inkább indokolttá válik e rendszerek funkcióinak újragondolása mind az erdőterületeken, mind az azokkal szomszédos mezőgazdasági tájakon.

3. kép: Elfolyás lassítása előtt	4. kép: Duzzasztás hatása

A hóolvadás során felszabaduló olvadékvíz lehetőséget teremt a talajnedvesség növelésére; az erdők és mezőgazdasági területek vízellátottságának javítására; a későbbi aszályos időszakok hatásainak mérséklésére; valamint a természetes vízmegtartó folyamatok erősítésére (5.kép).

Az erdőterületeken a fás növényzet, az avarréteg és a fejlett talajszerkezet együttesen kedvez a beszivárgásnak. A visszatartott víz javítja a mikroklímát, mérsékli a hő- és vízstresszt, és hozzájárul az erdők ellenálló képességének növeléséhez. 

5. kép: Síkvidéki meanderező patakmeder maradványa

Gyakorlatban alkalmazható vízvisszatartási megoldások erdőkben

• Számos erdőterületen találhatók olyan árkok és csatornák, amelyek elsődleges feladata a víz gyors elvezetése volt. A jelenlegi körülmények között ezek időszakos, rugalmas kezelése indokolt lehet. Ideiglenes lezárásuk vagy szűkítésük – például egyszerű fa- vagy földgátakkal, zsilipekkel – lassíthatja az olvadékvizek lefolyását, és növelheti a beszivárgás mértékét (2., 4. kép).
• Kisebb léptékű, alacsony költségű műtárgyak (fenékküszöbök, lépcsőzetes gátak, rőzsegátak) alkalmazása segíthet a víz visszatartásában anélkül, hogy jelentős elöntést okozna. Ezek a megoldások különösen jól illeszkednek az alföldi, kis esésű területekhez.
• Az erdőkön belüli mélyedések, egykori erek, laposok időszakos vízzel való ellátása természetes módon növeli a táj vízmegtartó képességét. Ezek a területek gyakran ökológiai szempontból is értékesek, és összekapcsolhatók vizes élőhelyek mozaikos hálózatává.
• A talajszerkezet megőrzése – különösen a nehézgépes munkákkal végzett közelítés, kiszállítás időzítésével, a taposási károk csökkentésével – közvetlenül javítja a beszivárgási kapacitást. Az avar és holtfa visszahagyása szintén növeli a vízmegtartást.

Az utolsó pontban említetthez kapcsolódóan hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági művelés alatt álló területekről lefolyó felszíni vizek általában nagyobb eróziós hatással bírnak, mint az erdők esetében (6. kép). A fásított és erdősült területekről származó vizek minősége kedvezőbb, kevesebb hordalékot és tápanyagot szállítanak.

Az erdősávok (erdőszegélyek), mezővédő fásítások és agrár-erdészeti rendszerek csökkentik a lefolyás sebességét, elősegítik a hó felhalmozódását és javítják a környező szántók vízellátottságát is. 

6. kép: A hóolvadék balról szántó felől, jobbról erdőből csordogál

Európai szinten hasonló elveken alapulnak a természetes vízmegtartó megoldások (Nature-based Solutions, NbS), amelyek Hollandiától Németországon át a mediterrán térségig egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Ezek lényege, hogy a vízgazdálkodási kihívásokra nem kizárólag műszaki, hanem a táj természetes folyamataira építő válaszokat adnak. Közös jellemzőjük a kis léptékű, tájba illesztett beavatkozások előtérbe helyezése, amelyek egyszerre szolgálják a vízvisszatartást, a klímaadaptációt és a biodiverzitás megőrzését.

Az elmúlt években Európa-szerte, valamint Magyarországon is több olyan kezdeményezés indult, amely kifejezetten az erdők vízvisszatartó szerepének erősítésére irányult, és amelyekben erdőgazdálkodók, állami erdészeti társaságok, vízügyi és erdészeti szakemberek aktív szerepet vállaltak. Ezek a projektek jól mutatják, hogy a vízvisszatartás az erdőgazdálkodás mindennapi gyakorlatába is beépíthető.

• A LIFE Peat Restore projekt (Németország, Lengyelország, balti államok) keretében lecsapolt erdős és lápos területek vízháztartását állították helyre. Erdőterületeken a lecsapoló árkok megszüntetése vagy szabályozhatóvá tétele, kisebb földgátak és fenékküszöbök kialakítása révén nőtt a talajnedvesség és stabilizálódott a talajvízszint. (forrás: LIFE Peat Restore)
• A LIFE FORESTWATER és LIFE Moist Forests projektek Közép-Európában az erdőkön belüli vízmozgás lassítására koncentráltak, rőzsegátak, ideiglenes visszatartó létesítmények és mélyfekvésű erdőrészletek vízellátásának helyreállításával. (forrás: LIFE Restore for MDD)
• Németország több tartományában – különösen Brandenburgban – indultak el az ún. „Schwammwald” (~szivacserdő) programok, amelyek célja, hogy az erdők a csapadékot – így a hóolvadékot is – minél nagyobb arányban helyben tartsák, elsősorban a mesterséges vízelvezetés visszafogásával és a talajkímélő erdőgazdálkodás erősítésével. (forrás: foretnature)

A hazai „Vizet a tájba” program jó példája annak, hogyan lehet együttműködésen alapuló megoldásokat kidolgozni. Az állam, a helyi közösségek, a vízügyi és természetvédelmi szakemberek és a gazdálkodók közösen keresik azokat a beavatkozásokat, amelyek egyszerre szolgálják a vízvisszatartást, a gazdálkodás biztonságát és a természeti értékek megőrzését.

Magyarországon is találhatók olyan jó gyakorlatok, ahol erdészeti irányítás mellett, erdőgazdálkodók aktív részvételével valósultak meg természetes vízmegtartó beavatkozások.

• A Bereg térségében megvalósult vízvisszatartási beavatkozások során – állami és magánerdő-gazdálkodók, valamint vízügyi és természetvédelmi szakemberek együttműködésével – erdőkön belüli csatornák szabályozásával és ideiglenes vízvisszatartással javították a ligeterdők és keményfás erdők vízellátottságát. A cél itt is az volt, hogy az erdők ne csupán elszenvedői, hanem aktív elemei legyenek a vízgazdálkodásnak. (forrás: WWF)
• A Gemenci és a Dráva menti ártéri erdőkben több helyszínen zajlottak olyan vízpótlási és vízvisszatartási beavatkozások, amelyekben az érintett erdőgazdaságok (állami erdészeti társaságok) kulcsszerepet játszottak. Ezek a projektek az egykori ártéri vízjárás részleges helyreállítását, az erdei mellékágak és laposok időszakos vízellátását célozták, ami kedvezően hatott az erdők vitalitására és természetességére. (forrás: Amazon of Europe)
• A Kaszói Erdőgazdaság területén a 2010-es évek közepén, LIFE-támogatással (KASZÓ-LIFE projekt) valósultak meg olyan vízgazdálkodási és élőhely-rekonstrukciós beavatkozások, amelyek az ártéri és ligeterdők vízellátásának javítását célozták. Erdészeti irányítás mellett, természetvédelmi és kutatóintézeti együttműködésben a felszíni vizek visszatartásával, tavak és vízszabályozó műtárgyak fejlesztésével javították az erdők talajnedvesség- és talajvízviszonyait, hozzájárulva az erdők klímaalkalmazkodó képességének és természetességének erősítéséhez. (Forrás: KASZORT)
• Az Őrségi Nemzeti Park és környező erdőterületek esetében az erdészeti kezelés és a vízvisszatartás összehangolása hosszabb ideje jelen van a gyakorlatban. Erdőkben és erdőszegélyeken végrehajtott kisebb léptékű beavatkozások – árkok lezárása, vízszintek megemelése, vizes élőhelyek restaurációja – hozzájárulnak a táj mozaikosságának és vízmegtartó képességének növeléséhez. (forrás: BFNP)

Ezek a hazai példák jól mutatják, hogy a természetes vízmegtartó megoldások nem kizárólag természetvédelmi projektek, hanem az erdészeti szakma által is alkalmazható, működő gyakorlatok, amelyek az alföldi és dombsági erdőkben egyaránt értelmezhetők.

Az európai és hazai tapasztalatok közös tanulsága, hogy az erdők kulcsszerepet töltenek be a természetes vízmegtartásban: puffertérként működnek a szélsőséges vízháztartási helyzetekben, javítják a beszivárgást, és összekapcsoló elemei lehetnek az erdőgazdálkodási és mezőgazdasági vízvisszatartási intézkedéseknek. Ez a szemlélet jól illeszkedik a magyarországi, különösen az alföldi adottságokhoz.

Jelenleg a vízvisszatartáshoz és vizes élőhelyek kialakításához kapcsolódó támogatási források a kiírásnak megfelelően mezőgazdasági és erdészeti szereplők számára is elérhetők. Ez indokolttá teszi az összehangolt tervezést és a közös megoldások keresését.

A mezőgazdasági termelők számára a futó KAP támogatási időszakban elérhető a KAP „Agrár-erdészeti rendszerek telepítése, ápolása és fenntartása” című pályázat. A támogatás révén olyan fásítások valósíthatók meg, amelyek (többek között) növelik a táj változatosságát, mérséklik a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez, védik a talajt, a vizet és a levegőt (7. kép). A pályázatok beadására 2025-ben volt lehetőség, de várhatóan – minimálisan módosított tartalommal – a futó időszakban ismét meghirdetésre kerülnek.

A KAP „Természetközeli és vizes élőhelyek kialakítását elősegítő beruházások és azok fenntartása” támogatás 2026-ban nyílik meg, első benyújtási időszaka 2026. február 19. és március 11. között lesz elérhető. A felhívás keretében mezőgazdasági termelők olyan nem termelő beruházásokhoz igényelhetnek támogatást, amelyek a táji vízvisszatartás erősítését, természetközeli élőhelyek kialakítását és a biológiai sokféleség növelését szolgálják. A támogatás lehetőséget biztosít többek között füves, cserjés és vizes élőhelyi elemek létrehozására és többéves fenntartására, hozzájárulva a mezőgazdasági területek ökológiai állapotának javításához, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő táji vízgazdálkodási megoldások elterjedéséhez.

A KAP „Vízvisszatartást célzó létesítmények (tókák) létesítése és fenntartása” című felhívás keretében az elmúlt két évben kimondottan az erdőgazdálkodók élhettek a támogatással. A program során csapadékvíz visszatartására szolgáló kisebb víztározók, ún. tókák hozhatók létre, amelyek a felszíni csapadék lassú elszivárogtatásával, párolgásával mérséklik a száraz időszakok kedvezőtlen hatásait.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kiemelt feladatának tekinti, hogy a klímaváltozás hatásaira gyakorlati válaszokat adjon, és segítse a gazdálkodókat az alkalmazkodásban. A jelenlegi hóhelyzet jó alkalmat teremtett arra, hogy felhívja a figyelmet a vízmegtartás jelentőségére, valamint arra, hogy az erdők és a vízgazdálkodás összehangolt kezelése hosszú távon az egész agrárium érdekeit szolgálja.

Az EKF Erdészeti Vízgazdálkodás, Vízpótlás munkacsoport bízik abban, hogy az idei hóolvadás tapasztalatai hozzájárulnak egy olyan szemlélet megerősödéséhez, amely az Alföld vízkészleteinek megőrzését és a fenntartható gazdálkodást helyezi előtérbe.

A cikkben szereplő fotók készítője: Szegvári Zoltán Péter
forrás: Erdészeti Klímaadaptációs Fórum / Erdészeti Vízgazdálkodás, Vízpótlás munkacsoport / NAK

Előadásában hangsúlyozta, a több mint száz szakértő részvételével működő Erdészeti Klímaadaptációs Fórum célja, hogy az idei évben az erdőgazdálkodás alkalmazkodását elősegítő klímaadaptációs stratégia és cselekvési terv készüljön, amely gyakorlati, jogi és szakpolitikai eszközökkel segíti az erdők hosszú távú fennmaradását és gyarapodását, valamint a szénmegkötést, a biodiverzitás megőrzését és növekedését. Hozzátette: kiemelt feladat, hogy létrejöjjön egy önálló, természet-helyreállítási rendelet is, amely a nemzeti zöldvagyon elvárt fenntartását szolgálja.

A fórum 8 munkacsoportjában gyakorlati erdőgazdálkodók, kutatók, oktatók, természetvédelmi és vízügyi szakemberek, igazgatási szereplők és az érdekképviseletek vesznek részt. Külön szakértői csoportok foglalkoznak a felmerülő erdészeti vízgazdálkodási, szakmai és gazdasági elemzési, monitorozási és nyilvántartási, vadgazdálkodási, szaporítóanyag gazdálkodási, fejlesztéspolitikai és szabályozási kérdésekkel.

Mocz András kiemelte, az éghajlatváltozás jelentősen hat a termőhelyekre, sebessége százszorosa annak, mint amivel eddig a fafajaink találkoztak, az erdei ökoszisztémák természetes alkalmazkodási képessége nem képes ezt követni, különösen sérülékennyé téve az egyes erdei ökoszisztémákat. Az éghajlatváltozás jelenleg tapasztalt hatásai közül a legfontosabbak közt szerepel, az erdőtalajok vízháztartásának romlása, a csökkenő produktum, a növekvő erdőkárok, a csökkenő széntárolás és alkalmazkodó képesség mindezek hatásaként pedig a kevesebb minőségi feldolgozható faanyag. Hangsúlyozta, az új környezeti tényezők mellett új társadalmi igények is felmerülnek, olyan hangokkal is találkozunk, amelyek egész egyszerűen a gazdálkodást tartják magának a problémának. Ezért munkánk során kiemelt célunk, hogy a megfelelő szabályozás megteremtése a társadalmi elvárások figyelembe vételével történjen – tette hozzá a helyettes államtitkár.

„Célunk, hogy a javaslatok széles szakmai bázison nyugodjanak, és közvetlen iránymutatást, támogatást nyújtsanak a gyakorlati erdőgazdálkodás számára” – zárta gondolatait Mocz András.

forrás: AM Sajtóiroda

Az erdők és a klímaváltozás közötti összefüggések vizsgálata évtizedek óta folyik. Az erdészeti kutatás proaktív hozzáállásának szükségessége nem szorul magyarázatra. A fák és a faállományok több évtizedes, adott esetben évszázados élettartama egy mozgásban lévő környezeti közegben nagy felelősséget ró az ágazat vállára. Az egyes üzemmódok szerinti erdőgazdálkodást, illetve erdőkezelést, kiemelten az erdősítéseket, valamint az erdőneveléseket egy bizonytalan jövőbeni állapot alapulvételével kell eredményesen megtervezni és végrehajtani, különben az erdei életközösség védőpajzsát jelentő faállomány könnyen az enyészetté válhat.

Az idevágó mondás úgy tartja, hogy az erdész a jövőnek dolgozik, és ehhez a múltból (a múlt tapasztalataiból) táplálkozik. A tudomány és a technika fejlődésével ezt annyival ki lehet egészíteni, hogy az erdészeti kutatás ma már valamilyen szinten azért képes „látni a jövőt”.

Az ismertetett motivációk és lehetőségek ötvözeteként, több éves, évtizedes előzmények után indult el a Soproni Egyetem és az Erdészeti Tudományos Intézet berkeiben a 2010-es évek elején az Agrárklíma I. projekt. Ennek során elsőként a zalai erdők jövőjébe igyekeztek a kutatók belelátni. Az ezt követő Agrárklíma II. projekt keretében azután lehetőség adódott a kutatásokat és az alkotómunkát az ország egész területére kiterjeszteni.

A két projekt vízválasztója a 2014-2015-ös évváltás időszakára esett. A 2015. év elején indokoltan kerülhetett sor egy újévi számvetésre, amit Dr. Mátyás Csaba professzor úr, a projektek vezetője jegyzett. Néhány gondolat az Erdészeti Lapok 2015. évi 3. számának hasábjain megjelent számvetésből:

„Az eddigi megállapításokból a következő, a gyakorlati gazdálkodást húsbavágóan érintő következtetések vezethetők le:

• gyakorlatilag a teljes magyar erdőterület változásokkal szembeni kitettsége kritikus;
• valamennyi klímafüggő, domináns fafaj, vagyis valamennyi gazdaságilag fontos, honos fajunk hazánkban szélső határhelyzetben van, terület-visszaszorulásra, hozamcsökkenésre lehet számítani;
• a változások gyakorlatilag egyetlen vágásfordulón belül várhatóak;
• a felkészüléshez újra át kell gondolni nemcsak a szaporítóanyag-felhasználás, hanem az erdőfelújítás és nevelés módszereit is;
• az előrevetített klimatikus trendek a jelenlegi, statikus természetvédelmi koncepciók és előírások felülvizsgálatát is szükségessé teszik.

A levonható következtetéseket áttekintve megállapítható, hogy ezek egyben programszerűen meghatározzák a hazai erdőművelés legfontosabb gyakorlati feladatait. …

A megoldást nem központilag meghatározott, egységesen végrehajtandó rendelkezések formájában kell megvalósítanunk, hanem olyan információs hátteret kell felépíteni, amely a helyi viszonyok figyelembevételével segíti a hosszú távon fenntartható döntések meghozatalát. Mindez olyan döntéstámogató rendszer (DTR) kialakítását vetíti előre, amellyel kiválaszthatók a várható hozamok, azok bizonytalansága, illetve a legmegfelelőbb megoldás. A klímaváltozásra felkészítő DTR csak akkor lesz hatékony, ha a gazdálkodót helyileg releváns információkkal látja el, és ha az agrár-földhasználat alternatíváit egymással összehasonlítható, esetleg felcserélhető lehetőségként kezeli. Más szóval: számítani kell arra, hogy az előrevetített változások fényében a jelenleg „érinthetetlen” erdőterület, akár mint földhasználati mód, vagy mint védett természeti terület, valószínűleg nem lesz teljes egészében fenntartható.”

Az erdészeti klímakutatók azóta gyakorlatilag elkészítették az említett, „jövőbe látást” biztosító döntéstámogató rendszert. A szakközönség és az érdeklődők a szerteágazó tudásbázishoz egy „Site Viewer” nevű térinformatikai alkalmazás segítségével férhetnek hozzá. A professzor úr által említett, a klímaadaptáció jegyében a hazai erdőművelés és természetvédelem számára előrevetített feladatok közül ugyanakkor számos még ma is előttünk áll.

Erre az egyre égetőbb lemaradásra hívta fel a figyelmet az erdészeti ágazati szereplők körében 2025. év közepén lefolytatott egyeztetéssorozat. Ennek folyományaként az erdészeti és kapcsolódó szakterületek képviselőiből az ágazati államtitkárság vezetésével felállt Erdészeti Klímaadaptációs Fórum és munkacsoportjai (mintegy 20 szervezet, 100 szakértő) pedig igyekeznek folyamatosan napirenden tartani az előttünk tornyosuló feladatokat, és a lehetőségeik szerint előremozdítani a végrehajtásukat.

Erdészeti klímaadaptáció alatt elsődlegesen az erdők és az erdőgazdálkodás alkalmazkodóképességének a biztosítását értjük. Ez szoros összefüggésben áll az erdőknek a klímaváltozás ütemének csökkentésében és a klímaváltozás hatásainak mérséklésében betöltött szerepével (mitigáció) is, de a kettőt érdemes külön vizsgálni. Mivel pedig a mitigációhoz csak az egészséges erdők és faállományok tudnak hozzájárulni, nem kérdéses, hogy az ágazatnak elsődleges felelőssége az adaptáció terén áll fenn.

Az elmúlt évek aszályos évei után letaglózó módon szembesültünk a lemaradásunkkal. A Dél-Alföldi térségben a melegedés és a termőhelyek szárazodása következtében tízezer hektár számra pusztultak/pusztulnak ki a faállományok. Felújításuk pedig – akár a várható környezeti viszonyokhoz jobban alkalmazkodó fafajokkal – ugyancsak a kedvezőtlen környezeti változások miatt rendkívül kockázatossá, sok helyen lehetetlenné vált.

Ezeken a területeken nemcsak klímaadaptációról, hanem a kárkezelés lehetőségeiről is gondolkodni kell, mind szakmai, mind pedig pénzügyi vonatkozásban. Ezt sem érdemes azonban teljes egészében összemosni a klímaadaptációval, bár az összefüggések ismét kétségtelenek.

Kimondhatjuk, hogy az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum 2025-ben nagyobbrészt kárkezeléssel, azaz a károk felmérésével, valamint azok helyreállítása, esetleg mérséklése érdekében rövid távon meghozandó intézkedésekkel foglalkozott (vonatkozó cikkeink: 1, 2, 3). Annak érdekében, hogy az érintett erdőgazdálkodók legalább addig mentesüljenek a korábbi viszonyokra készült szabályozási környezet teremtette kilátástalan elvárások alól, amíg az ágazati szakértők és a politika nem találják ki az érintett erdőterületek további sorsát. Ez is fontos, halaszthatatlan feladat volt, hiszen akinek ma egy hajszálon függő pallos van a feje felett, az nehezen tud a holnapon gondolkodni.

Az új évben azonban végre teljes lendülettel a közép- és hosszútávú stratégián és cselekvési terven gondolkodhatunk.

A teljesség igénye nélkül azon, hogy

• ha egy területen továbbra is helye van erdőnek, akkor az a jelenlegi erdőtípus és a várható környezeti feltételek függvényében milyen lehet/legyen, beleértve az akár idegenhonos fafajok alkalmazásának lehetőségeit is,
• ha egy erdőben továbbra is helye van az erdőgazdálkodásnak, akkor azt az új kockázatok figyelembevétele mellett, elsősorban az erdei mikro- és mezoklíma megőrzése érdekében hogyan lehet/kell végezni,
• ugyanezek a kérdések fennállnak az erdők fenntartása vonatkozásában is, ha az erdőgazdálkodásnak már nincs helye egy területen,
• az erdő természetességi állapotának megőrzése és javítása mellett hogyan lehet/kell érvényre juttatni a hasonlóan fontos klímaadaptációs szempontokat,
• az erdők és az erdőgazdálkodás jövőjét számos hátráltató tényező közül a befolyásolható tényezőket hogyan lehet kedvező irányba terelni – például az erdei termőhelyek vízellátottságának helyreállításával vagy javításával, illetve a vadállomány túlzott káros hatásainak mérséklésével,
• mindezek alapján milyen módon kell/lehet az erdő, az erdei életközösség védelmét, valamint az erdőgazdálkodást a jövőben várhatóan folyamatos és időről időre változó tartalmú klímaadaptációnak megfelelő teret adó rugalmassággal szabályozni, és ez hogy jelenhet meg az erdőtervezésben,
• a klímaadaptáció kapcsán milyen állami vagy ágazati szintű szervezési és finanszírozási feladatok merülnek fel, továbbá
• mindezek figyelembevételével a magántulajdonban álló erdők ökoszisztéma szolgáltatásait milyen módon lehet fenntarthatóan biztosítani, illetve kellő méltányossággal elvárni?

Ezekre a kérdésekre várják a sor végén álló erdőgazdálkodók egyre türelmetlenebbül a válaszokat. A kérdések megválaszolása ugyanakkor számos érintett, eddig sok tekintetben eltérő szempontok szerint gondolkodó és tevékenykedő ágazati szereplő, illetve szakterület közös, összehangolt gondolkodását és cselekvését igényli. Ehhez kellő felelősségtudat, befogadókészség, empátia szükséges minden érintett részéről, nem utolsósorban pedig a politika/szakpolitika támogatása.

A közös gondolkodás elősegítése jegyében az elkövetkező időszakban továbbra is igyekszünk a Fórum keretében minél több, lehetőség szerint terepi szakmai egyeztetést szervezni. A politikai és kormányzati támogatás megszerzése érdekében pedig 2026. közepére szeretnénk összeállítani egy alapos helyzetértékelést és intézkedési javaslatokat tartalmazó erdészeti klímaadaptációs stratégiatervezetet.

Egyfajta végcélként pedig az említett döntéstámogatási rendszert mielőbb ki kell egészíteni egy olyan szakmai módszertani tudásbázissal, amelynek révén az egyes erdőkre a várható környezeti paraméterek mellett az megadja a felmerülő szakmai lehetőségeket és módszereket is.

Tennivaló tehát van bőven, a Fórum minden részes szervezetének kijut belőle. A végrehajtásukhoz sok sikert kívánunk magunknak!

Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum nevében is:

NAK / Erdészet

Előrevetítem, hogy ha másban nem is, abban biztos el fogok térni a hasonló témájú cikkektől, hogy kerülöm a hurráoptimista, feloldozást biztosító mondatokat. Úgy gondolom ugyanis, hogy nincs okunk a derűlátásra.

Mára addig jutottunk, hogy belátva a probléma létezését, zöld működésre vonatkozó szabályokat alakítunk ki, programokat indítunk, minősítési rendszereket vezetünk be és elérendő célokat tűzünk ki. Egyelőre távolinak tűnik a gondolat, hogy az emberiség hajlandó lenne lecserélni a „fenntartható növekedésre” épülő gazdasági szemléletét egy kevésbé kényelmes, de hosszabb távon kifizetődőbb gondolkodásmódra. A természeti értékek hosszú távú fenntartása érdekében az erdészek keresik a megoldásokat a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, és ebben kulcsszerepe van a víz- és erdőgazdálkodás összekapcsolásának.

A vízhiány a legnagyobb korlát

Mi, a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. szakembereiként igyekszünk a rendelkezésre álló összes eszközzel küzdeni az erdők fennmaradásáért és megújításáért az ország változásnak legjobban kitett tájegységén, az Alföldön.

A fafajok elterjedését (ahogyan ez minden más élőlényre is igaz) itt is a minimumban lévő környezeti tényező határozza meg. Ez pedig térségünkben egyértelműen a víz.

A növények számára talajból felvehető víz mennyisége drasztikusan megcsappant, és azzal együtt a kipárolgás mértéke is csökkent, így a levegő páratartalma alacsonyabb lett.

A korábbiaknál magasabb átlaghőmérséklet és alacsonyabb páratartalom nagyobb mértékű párologtatást követel a növényektől, amelyek a talajból felvehető víz hiányában elérik hervadási pontjukat. Bár a folyamat rövid távon visszafordítható, folyamatos ismétlődése legyengíti a fákat és védtelenebbé teszi a károsítókkal és kórokozókkal szemben. Ha pedig a hervadás hosszú távon fennmarad, az már maradandó károsodást okoz a fák sejtjeiben.

Járó Zoltán erdőmérnök megállapítása alapján tudjuk, hogy azok a területek, ahol júliusban 14 órakor 50 százalék alá csökken a relatív páratartalom, fafajjal nem jellemezhető erdőssztyepp-klímába tartoznak. A neves kutató ugyanakkor azt is lefektette, hogy a zárt erdők fennmaradásához ennek az értéknek 45 százalék fölött kell lennie. Az azóta eltelt időben az erdészeti klímaosztályozást több tényező figyelembevételével finomították, így alakult ki a jelenleg is használt erdészeti aszályossági mutató (Forestry Aridity Index, FAI).

Az említett szempontok szerint jellemezve gazdálkodási területünket, azt láthatjuk, hogy jelenleg sztyepp és félsivatagi körülmények között igyekszünk fenntartani zárt erdőket. Az ellentmondás szembetűnő.

A vízpótlás megoldása tehát rendkívül fontos az Alföld teljes területén. Ez a folyamat azonban csak hosszabb időtávon megvalósítható.

Azt nem tudhatjuk, hogy mennyi időnk maradt még a többletvízhatástól független termőhelyeken lévő állományok teljes kiszáradásáig, de a jelen kilátások alapján nagy valószínűséggel kevesebb, mint amennyi a teljes terület vízkészletszempontú rehabilitációjához szükséges lenne.

A légköri aszály súlyosbítja a bajt

Másrészről, önmagában a talajvíz megemelése sem feltétlenül lehet mindenre gyógyír. A nyaranta egyre gyakoribb légköri aszály egyik súlyos következménye, hogy a növények több vizet veszítenek a párologtatás során, mint amennyit a gyökér képes lenne felvenni a talajból, még akkor is, ha az nedves, hiszen a nagyon magas hőmérséklet, extrém alacsony páratartalom és sokszor súlyosbító körülményként a szél, olyan gyors párologtatásra kényszeríti a növényeket, amelynek már vízben állva sem képesek eleget tenni. A víz visszapótlása tehát mindenképp szükséges feltétel a további lépésekhez és ezzel az élhető környezetünk megtartásához.

A Vizet a tájba! kormányzati program elindítása, az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum által alakuló cselekvési terv megalapozzák és előrevetítik a hazai erdők érdekében tett gondoskodást.

Csősz József, NEFAG Zrt.
forrás: A Mi Erdőnk / Magyar mezőgazdaság