Az Ipoly Erdő Zrt. ennek jegyében kisebb volumenű, kísérleti jellegű tölgyültetést hajtott végre Magyarnándor községhatárban. A csemeték között ibériai tölgy, gesztenyelevelű tölgy és szürke tölgy szerepeltek, amelyeket a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány közreműködésével szereztünk be, Debreczi Zsolt és Rácz István dendrológusok szakmai támogatásával.  A cél, hogy megfigyeljük, miként alkalmazkodnak hazai körülményeinkhez, különösen a melegebb, szárazabb időszakokhoz.

A Kaukázus térségének éghajlata szárazabb és melegebb, ezért az innen származó tölgyfajok várhatóan nagyobb szárazságtűréssel rendelkeznek. A most elindított hosszú távú szakmai vizsgálat célja annak nyomon követése, hogy ezek a fafajok hosszabb távon milyen növekedési és ellenálló képességet mutatnak.

Az Ipoly Erdő Zrt. ezzel a kezdeményezéssel nemcsak reagál a változó klímára, hanem előre is gondolkodik: erdeink jövője érdekében ma már tudatosan lépünk.

forrás: Ipoly Erdő Zrt.

Esettanulmány

A tanulmány központi eleme egy 73 éves magyarországi törökmogyoró állomány részletes vizsgálata. Az állományszerkezeti és növekedési eredmények (magasság, átmérő, koronajellemzők, stabilitás) alapján képet kapunk a fafaj hosszútávú teljesítményéről és termesztési lehetőségeiről.

Faanyag és termés

A kutatás kitér a törökmogyoró értékes faanyagára, amely bútor- és faipari felhasználásra is alkalmas, valamint a termésére, amely ehető, a közönséges mogyoróhoz hasonló minőségű, így akár kettős hasznosítást is lehetővé tehet.

Miért aktuális?

A klímaváltozás hatásai miatt egyre nagyobb szükség van szárazságtűrő, alternatív fafajokra. A törökmogyoró – nemcsak monokultúrában, hanem elegyes erdők kialakításában is – ígéretes jelölt lehet különösen ott, ahol egyes őshonos fafajaink termesztése egyre nagyobb kockázattal jár, de az alkalmazásához további kutatások és gyakorlati tapasztalatok szükségesek.

A tanulmány elérhető: https://doi.org/10.31421/ijhs/32/2026/16108

forrás: SOE ERTI

 A Soproni Egyetemen február másodikán elkezdődött a magyar erdészet legnagyobb tudományos találkozója. Két napon át több száz érdeklődő vesz részt 10 szekcióülésen, melyeken több mint 130 témát vitatnak meg a résztvevők. Az elhangzott témákat két publikációs kötetben, összesen hatszáz oldalon dolgozzák fel, ezzel is segítve a friss kutatási eredmények azonnali hasznosulását a gyakorlatban.

A magyar erdők jövője a klímaváltozáson túlmutató társadalmi kérdés

Nemcsak a klímaváltozás negatív hatásai, hanem a társadalmi igények és elvárások miatt is kiemelt kérdés a magyar erdők jövője – mondta Zambó Péter, az agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára hétfőn, a Soproni Egyetemen rendezett Erdészeti Tudományos Konferencia megnyitóján.

Zambó Péter kiemelte, az erdő a magyar nemzeti zöldvagyon alapeleme. Ökológiai rendszer, szénmegkötő infrastruktúra, megújuló erőforrás, emellett turisztikai tér, oktatási és kutatási terep, és nem utolsó sorban összetett társadalmi kérdés. Mindezek megőrzése és összehangolása a fenntartható erdőgazdálkodás alapelvei mentén valósítható meg.

Hangsúlyozta, a társadalom egyre érzékenyebb a természeti értékekre, főképp az erdőkre. Meg szeretné óvni az erdőt, sokszor azoktól a beavatkozásoktól is félti, amelyek a hosszú távú fennmaradását szolgálják. Mindeközben az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásait a társadalom hasznosítja, az emberek turisztikai-rekreációs célból látogatják az erdőket, fából készült használati tárgyakat vásárolnak és energetikai célokra, tűzifának tömegesen igénylik az erdőből származó, megújuló nyersanyagot – húzta alá.

Ez a szakmai konferencia lehetőséget teremt arra, hogy az erdészeti tudomány válaszokat fogalmazzon meg, nemcsak a természeti, hanem a társadalmi kihívásokra is – emelte ki Zambó Péter. A magyar erdészeti tudomány naprakészen, hitelesen és mély megalapozottsággal reagál a XXI. század kihívásaira.
„Meg kell tudnunk mutatni azt, amit az erdészeti ágazat képvisel, ez nemcsak a múlt öröksége, hanem a jövő egyik kulcsa” – tette hozzá Zambó Péter.

A zöld kommunikáció, az erdőpedagógia, az élményalapú szemléletformálás mind azt a célt szolgálják, hogy az emberek ne csak használói, hanem részesei és értői is legyenek az erdei rendszereknek – zárta gondolatait az államtitkár.

A Soproni Egyetem friss oktatási, kutatási és nemzetköziesítési startégiáiban is reagál azokra a kihívásokra, melyek az erdők felelős használata és a fenntartható fagazdálkodás területén jelentkeznek. – mondta el Prof. Dr. Fábián Attila. A Soproni Egyetem rektora nyitó beszédében megköszönte, hogy Magyarország erdőgazdaságai reagálva a szakállamtitkár felhívására anyagi támogatást nyújtanak a Soproni Egyetemnek. Ennek köszönhetően még ebben az évben megkezdődik az egyetem két épületének felújítása (E és C épület), így az Erdőmérnöki Kar méltó oktatási és kutatási helyet kap.

A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara és Erdészeti Tudományos Intézete által szervezett eseményre az ország minden pontjáról és külföldről is érkeztek szakemberek.

„Együtt kell kitaposni az új ösvényt, ami ismeretlen útra vezet” – ezt már Dr. Borovics Attila mondta a konferencia nyitó előadásán. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója a klímaváltozás hazai kézzel fogható hatásairól tartott beszámolót. A hazai klímazónák már a közeljövőben, 2040-ig teljesen átalakulnak, 2070-ig előre tekintve pedig egy gyökeresen más képet mutat majd Magyarország élőhely- és fajösszetétele, időjárása és vízgazdálkodása. Új technológiák, új gyérítési módszerek, új fajok meghonosítása- csak néhány példa arra, ami megoldást jelent a változó körülmények között. Az ERTI főigazgatója is hangsúlyozta, hogy az erdők ügye már rég nemcsak erdészeti kérdés: fontos a fogalmak, folyamatok és intézkedések megértetése a társadalommal is.

Kapcsolódó fájlok

• Erdészeti Tudományos Konferencia 2026 kiadványa – 1. kötet (296 oldal, pdf)
• Erdészeti Tudományos Konferencia 2026 kiadványa – 2. kötet (317 oldal, pdf)
• Erdészeti Tudományos Konferencia 2026 – részletes program

forrás: AM Sajtóiroda / Soproni Egyetem

A feltárt populáció struktúra többek között arra utal, hogy a csertölgy a legutolsó jégkorszakot követően két külön menedék területről kolonizálta újra a Kárpát-medencét. Ennek eredményeként ma a medence nyugati és középső részén élő állományok (lényegében a hazai állományok) és a keleti (erdélyi) állományok két külön genetikai csoporthoz tartoznak. Az elkülönülés nem teljes, mivel a Kárpát-medence közepén keveredési zóna alakult ki. Feltehetően ennek köszönhetően a magyarországi állományok genetikai diverzitása magasabb a délebbi régiókhoz képest

Az első eredmények arra utalnak, hogy a csertölgy alkalmazkodását a régióban elsősorban a hőmérsékleti szélsőségek befolyásolhatják. Ez eltér a kocsánytalan tölgytől, ahol inkább a csapadékviszonyok játszanak szerepet.

Miért fontos ez a gyakorlatban?

A csertölgy még kedvezőtlen, szélsőséges éghajlati viszonyok között sem mutat genetikai leromlást, sőt a legnagyobb diverzitás a Kárpát-medencében volt kimutatható.

A diverzitás földrajzi eloszlásának figyelembevételével az adaptációs célú szaporítóanyag mozgatások hatékonyabbá válhatnak.

A hazai állományok magasabb diverzitása igen jó hír: ez a diverzitás többlet előnyt jelenthet a sikeres alkalmazkodásban. A hazai csertölgy szaporítóanyag szerepe tehát továbbra sem alábecsülendő!

A feltárt genetikai csoportok alapján a csertölgy esetén a szaporítóanyagok genetikai alapú származásazonosítása legalább nagyobb léptékben (ország, országon belüli régió) megvalósíthatónak tűnik. Ebben a munkában az előállított adatsort referenciaként lehet használni.

A kutatási anyag elérhető: https://doi.org/10.1016/j.foreco.2026.123560

Szerzők: Botond Lados, Nagy László, Benke Attila, Molnár Csilla Éva, Köbölkuti Zoltán Attila, Cseke Klára

A kutatás a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg.

forrás: SOE ERTI

Mi történik a föld alatt, amikor egy fa „szomjas”? Vajon a felszín közeléből, vagy mélyebb talajrétegekből veszi fel a vizet? Ezekre a kérdésekre ad választ egy most megjelent, különleges adatbázis, amelyben 40 különböző európai erdőterületről gyűjtöttek talajból és fatörzsből kinyert vízmintákat. A kutatás célja, hogy jobban megértsük, hogyan működik az erdők vízfelhasználása, és milyen hatással lehet rá például a klímaváltozás.

A nemzetközi kutatásban, a 68 kutató között két magyar szakember is részt vett, köztük Árvai Mátyás, a HUN-REN ATK Talajtani Intézet tudományos főmunkatársa. Az adatokat az Earth System Science Data tudományos folyóiratban publikálták.

Miért fontos ez a kutatás?

A fák vízfelvételének vizsgálata eddig főleg kis területekre korlátozódott. Most azonban az egész kontinensről gyűjtöttek adatokat – ez az első ilyen átfogó, összehangolt vizsgálat Európában. Az eredmények segíthetnek pontosabb előrejelzések készítésében, például arról, hogyan reagálnak az erdők az aszályokra vagy más időjárási szélsőségekre.

Hogyan gyűjtötték az adatokat?

A kutatók 2023 tavaszán és nyarán mintát vettek a talajból (0-tól 90 cm mélységig), valamint a fatörzsek belső szállító szöveteiből (xilém). Ezekből a mintákból vizet nyertek ki, majd megmérték benne a hidrogén és oxigén izotóparányait – ezek az értékek megmutatják, honnan származik a víz, és mennyit változott, mire a fa felszívta.

Érdekes eredmények: nem mindig a felszínről jön a víz

A vizsgálatok kimutatták, hogy a fatörzsekben lévő víz összetétele gyakran eltér a felszíni talaj vízétől. Ez azt jelenti, hogy a fák sokszor mélyebb rétegekből is szívnak vizet – különösen száraz időszakokban. Az is kiderült, hogy a lucfenyők másképp viselkednek, mint a bükkfák: előbbiek vízösszetétele erősebben eltért a felszíni talajétól, ami arra utal, hogy mélyebb rétegeket használnak.

Miért hasznos ez az adatbázis?

Ez az új adatbázis sokféle kutatásban használható:

• segíti a klímamodellek pontosítását,
• támogatja az erdőgazdálkodást,
• és segíthet előre jelezni, hogyan reagálnak az erdők a változó időjárásra.

Az adatokat mindenhol ugyanúgy gyűjtötték és elemezték, így összehasonlíthatók, és térképeken is megjeleníthetők lesznek.

forrás: HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont / AgroInform

A finnországi látogatás során a Soproni Egyetem rektorhelyettese találkozott, a Helsinki Egyetem Erdészeti Tanszékének vezetőjével, valamint a Finn Természeti Erőforrás Intézet (Luke), ügyfélszolgálati és nemzetközi kapcsolatok igazgatójával is. Egyeztetésre került sor a Tampere Műszaki Egyetem erdészeti szakának vezetőjével is, amely keretében áttekintették a két egyetem közötti potenciális együttműködési területeket. Lakatos professzor részt vett a Magyarország Helsinki Nagykövetség, a helsinki Izlandi Nagykövetség és az Európai Erdészet Intézettel együttműködésben megrendezett „Tree dialogue” erdészeti konferencián is. Itt az ellenálló erdők kiemelt szerepét ismertette a biodiverzitás és a fajok jólétének tekintetében, valamint bemutatta az európai erdők aktuális helyzetét is.

Prof. Dr. Lakatos Ferenc finnországi partnerekkel folytatott egyeztetések során a finn partnerek rendkívül nyitottnak mutatkoztak a Soproni Egyetemmel való konkrét együttműködési lehetőségek megvizsgálása iránt, többek között a csúcstechnológiai alkalmazások, az erdei ökoszisztémák kutatása, valamint a közös oktatói és hallgatói mobilitási programok területén. – értékelte Breuer Klára, Magyarország Finnországi nagykövete a látogatást.

Finnországban az erdészet stratégiai jelentőségű ágazat, amelyhez magas színvonalú kutatási háttér és elismert felsőoktatási intézményrendszer kapcsolódik. Az Európai Erdészeti Intézet székhelye a kelet-finnországi Joensuuban található, amelynek a Soproni Egyetem társult tagja. Prof. Dr. Lakatos Ferenc részt vett Robert Mavsar az EFI igazgatója és Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkárának budapesti megbeszélésén is, amely során egyeztettek Magyarország csatlakozásáról is. Hazánk tagsága tovább erősítheti a hazai erdészeti szakmai jelenlétet és hozzájárulhat a nemzetközi kutatási és innovációs együttműködések bővítéséhez. – hangsúlyozta a nagykövet, hozzáfűzve, hogy mind maga, mind Pintér Anett külgazdasági attasé, aki segítette a látogatás megszervezését továbbra is állnak rendelkezésre.

A Helsinki Egyetem Finnország legnagyobb és legrégebbi egyeteme, amelyen mintegy 30 000 hallgató és 8 000 munkatárs dolgozik, és20 erdészeti kutatócsoport működik, amelyek technológiai, ökológiai és üzletorientált kutatási területeken tevékenykednek.

„A Helsinki Egyetem Erdészeti Tanszékének vezetőjével, Markus Holopainennel folytatott megbeszélésünk során áttekintettük a jövőbeni együttműködés lehetőségeit – hangsúlyozta Prof. Dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem rektorhelyettese. – Szó esett közös hallgatói és oktatói mobilitási programok, valamint kutatási projektek elindításáról is. A Helsinki Egyetem hyytiäläi kutatóállomása kiváló terepgyakorlati lehetőségeket kínál hallgatóink számára. Kiemeltük azokat a területeket, ahol intézményeink szorosabban együtt tudnak működni – ilyen a mesterséges intelligencia, az adattudomány, az automatizálás, a távérzékelés, valamint az erdei kártevők, különösen a szúfélék vizsgálata. Érdekes kapcsolódási pontot jelent továbbá a kanadai British Columbia Egyetem, amellyel a Helsinki Egyetem kettős diploma programot működtet, és ahol történelmi hagyományaink révén a Soproni Egyetem közössége is jelen van – hiszen az 1956-os forradalom után számos soproni diák és oktató talált ott új otthonra.”

A „Luke” a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium alá tartozó finn állami kutatóintézet, amelynek feladata a megújuló természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló versenyképes üzleti tevékenység, valamint a vidéki térségek jóléte és életképessége előmozdítása. A találkozón a felek lehetséges együttműködési lehetőségekként a Horizon Europe keretein belüli projekteket, valamint a faépítészetet, a bioalapú ragasztókat, az erdőmonitoringot és a biodiverzitási kérdéseket nevezték meg.

A Tampere Műszaki Egyetemen folytatott egyeztetésen felmerült a két egyetem közötti csereprogramok lehetőségének kialakítása, valamint az erdőpedagógia és a design terén történő együttműködés feltérképezése is.

forrás: Soproni Egyetem

A bakonyi Likas-kő és környezete

Az évszázados, illetve évezredes éghajlati és vízrajzi változások nyomot hagynak a természeti környezeten. Ez nem csak a kutatók számára rejt érdekességeket, hanem a turisták számára is látványos képződmények kialakulását eredményezheti.

Nemzeti Kincsünk az Erdő – Erdészeti kutatások hazánkban

Az erdészeti kutatás nemcsak a tudományról szól. Talán a legjobban mutatja, melyek egy adott kor legfontosabb kérdései az erdőkkel, és így végső soron a saját létfeltételeinkkel kapcsolatban is.

Zselic nagyvadjai kiállítás Bőszénfán

Stábunk korábban már többször is ellátogatott a Bőszénfai Szarvasfarmra. Ezúttal újra e helyszínen vendégeskedünk, melynek apropóját a szarvasfélék őszi nászidőszaka adta. A területen található épületben, egy kiállítás keretében, megismerkedhet az érdeklődő a gím- és dámszarvasok életével és agancsfejlődésével.

Erdő Ernő bácsi meséi – A trófea

A trófea a vadász győzelmének, sikerességének fényes bizonyítéka. Trófea lehet egy remek szarvasagancs, egy különleges szépségű prém vagy maga a teljes elejtett állat is. A vadász azonban nem lövöldözhet kénye-kedve szerint a trófeának kiszemelt állatokra.

Birkanyáj és levendula mező Tihanyban

A Balaton északi térsége bővelkedik az érdekes helyszínekben, turistacélpontokban. Most azonban egy másik aspektusból tekintünk erre a területre, amely a növényvilágot mutatja meg. Ehhez szorosan kapcsolódik a legeltetés, melyet juhokkal végeznek a helyszínen.

Kék és Vörös kápolna Balatonbogláron

Ha előző témánknál a színek is főszerepet kaptak, akkor folytassuk is ezt a sort, hiszen két, kellően színes épületet látogattunk meg. Ez nem más, mint boglári Vörös és Kék kápolna.

A teljes műsor (26:00)

– A bakonyi Likas-kő és környezete
– Nemzeti Kincsünk az Erdő – Erdészeti kutatások hazánkban
– Zselic nagyvadjai kiállítás Bőszénfán
– Erdő Ernő bácsi meséi – A trófea
– Birkanyáj és levendula mező Tihanyban
– Kék és Vörös kápolna Balatonbogláron

Forrás: Hazai Vadász
Szerkesztette: MM

A kutatás középpontjában két, Európa-szerte jelentős őshonos fafaj áll: a közönséges jegenyefenyő (Abies alba) és az európai bükk (Fagus sylvatica). Ezek a fajok évszázadok óta meghatározzák a közép-európai erdők arculatát, de egyre nehezebben viselik a tartós hőséget, aszályt, illetve az időjárási szélsőségek gyakoriságát. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy különböző délebbi származási helyű magok – például Franciaországból, Szlovéniából, Olaszországból, a Kaukázusból – mennyire képesek alkalmazkodni az eltérő éghajlati viszonyokhoz más régiókban.

Kutatási eredmények 2025. október –> A jegenyefenyő és a bükk korai életszakaszban adott eltérő reakciója a magas hőmérsékletre és a szárazságra 

A klímaváltozás egyre bizonytalanabbá teszi a természetes regenerációt. Klímakamrás kísérleteinkben – ugyanazokat a magokat használtuk, amelyekből később a résztvevőinknek is küldtünk – két fő stresszfaktort teszteltünk: a rövidebb, melegebb teleket, amelyek csökkentik a magok számára szükséges hideghatást, és a melegebb, szárazabb tavaszokat, amelyek növelik a csemeték párologtatását. Posztdoktori kutatónk, Leo Zeitler elemzései alapján a jegenyefenyő csemeték ellenállóbbak a megváltozott körülmények között, míg a bükk nehezebben éli túl, ha klímastressznek van kitéve.

A klímakamrákban több mint 34 000 magot teszteltünk, amelyeket 32 jegenyefenyő- és bükkpopulációból, populációnként körülbelül 10 anyafáról gyűjtöttünk össze Európa több pontján. A magokat kétféle téli sztratifikációnak vagy rétegzésnek (hosszú illetve rövid) és kétféle tavaszi hőmérsékletnek (hűvös illetve meleg/száraz) tettük ki. Ezután néhány naponta figyeltük a csemeték fejlődését három hónapig, ami nagyjából egy természetes tenyészidőszak hosszának felelt meg. A fa fejlődésének legelső szakaszait vizsgáltuk – a magtól a fiatal csemetéig. 

A rövid sztratifikáció mindkét fajnál késleltette a csírázást, míg a száraz/meleg csírázási körülmények felgyorsították azt (lásd a lentebbi ábrát). A Fagus fajok csírázási aránya (azaz azoknak a magoknak az aránya, amelyekből hajtás fejlődött) csökkent a meleg téli körülmények hatására, míg az Abies fajok csírázási aránya magas maradt még rövid ideig tartó hideghatás és szárazabb, melegebb tavaszi körülmények között is. A rövid sztratifikáció hatása azonban később jelentkezett a fejlődés során: mindkét fajnál bizonyos származási helyekről begyűjtött magokból fejlődő csemeték növekedése melegebb körülmények között leállt, ami a származási helyek genetikai háttere és a kezdeti növekedési stádium környezeti feltételei között lévő összefüggést tükrözi. Az Abies fejlődését jobban befolyásolta a származási hely, ami erősebb adaptív divergenciára utal, míg a Fagus növekedése a származási helyek tekintetében egyenletesebb volt, ami nagyobb kolonizációs potenciált jelez. 

Összegzésként az Abies és a Fagus életciklus-stratégiája jelentősen eltér egymástól: míg az Abies magok mind a teljesítőképességet, mind csírázási sebességet figyelembe véve jól csíráztak, a fejlődés későbbi szakaszában stresszhatásra adott rugalmas reakciót figyeltünk meg, amely a stressz hatására megnyilvánult csökkent fejlődési sebesség volt. Ezzel ellentétben a Fagus már a csírázás során érzékelte a stresszt, kevesebb mag csírázott ki, és habár a magoncok egyenletes ütemben növekedtek, később magasabb volt a mortalitásuk.

Eredményeink azt mutatják, hogy a csemeték korai fejlődését a genetikai háttér és a környezeti feltételek, többek között a téli hideg, a tavaszi csapadék és hőösszeg egyaránt befolyásolják. A származási helyek előre történő meghatározása segíthet a fenyőpopulációk fenntartásában, hiszen így azok természetes módon regenerálódhatnak még a jövőben várható rövidebb tél és melegebb/szárazabb tavasz és nyár ellenére is. Ezzel szemben a bükk természetes regenerációja a jövőbeli éghajlatváltozási forgatókönyvek szerint tovább csökkenhet, amit a kifejlett bükkfákra vonatkozó legújabb kutatások is alátámasztanak.

forrás: MyGardenOfTrees

A rendezvényen megjelenteket Dr. Keserű Zsolt, a SOE ERTI osztályvezetője köszöntötte. Bemutatta a konferencia előadóit majd röviden beszélt a mezővédő erdősávok ökológiai, ökonómiai és természetvédelmi jelentőségéről. Ezt követően bemutatta az ERTI kutatóinak összeállításában, az Agrárminisztérium támogatásával megjelent új információs kiadványt, melynek címe azonos a konferencia címével: „Mezővédő erdősávok – a természetes védelem megvalósítói”. A kiadvány ismerteti a mezővédő erdősávok, fásítások jellemzőit, jelentőségeit, típusait, a létesítésükkel kapcsolatos tudnivalókat, a fafajválasztást, a létesítéshez elérhető támogatás kritériumait, valamint az erdősávok karbonpiaci projekt-lehetőségeit (Carbon Farming projekt) konkrét gyakorlati példán keresztül.

Ezt követően Szentpéteri Sándor, az Agrárminisztérium főosztályvezetője (Erdészeti, Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály) megnyitó gondolatait hallhatták a jelenlévők. Szentpéteri Sándor kiemelte a mezővédő erdősávoknak az agrárszektorban betöltött alapvető jelentőségeiről. Beszélt a Soproni Egyetemen a múltban végzett jelentős kutatásokról, mely elsősorban Gál János professzor nevéhez köthető. Ismertette a különböző okokat, melyek az erdősávok területének drasztikus csökkentéséhez vezettek (nagyüzemi mezőgazdasági táblásítások, légi növényvédelem térhódítása). Végezetül reményét fejezte ki, hogy a napjainkban tapasztalható támogatáspolitikai lépések (KAP), valamint a népszerűsítő rendezvények, publikációk mind-mind a mezővédő erdősávok területének növekedését fogják eredményezni.    

A megnyitó gondolatokat követően az első szakmai előadásra került sor, melyet Dr. Somogyi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem főiskolai docense, irodavezető tartott „A mezővédő erdősávok reneszánsza Franciaországban” címmel.  Somogyi Norbert hosszú időn keresztül hazánk párizsi nagykövetségén dolgozott mezőgazdasági tudomány és technológiai attaséként, így nyilvánvalóan ő az egyik legavatottabb ismerője a francia agrárágazat működésének, jellegzetességeinek. Előadását egy speciális francia fogalom, a „bocage” ismertetésével indította. A bocage mezőgazdasági művelésbe vont, szabályos vagy szabálytalan fasorokkal, mezővédő erdősávokkal szabdalt terület, alapvetően antropogén, azaz emberi hatásra kialakult tájat, tájképet jelent. Maga a fogalom nem francia sajátosság, egy sajátos agrárerdészeti rendszert takar, a világban mindenfelé megtalálható, csak mindenütt a helyi pedo-klimatikus adottságokhoz és mezőgazdasági, kulturális hagyományokhoz igazodik. A fő cél szinte mindenütt ugyanaz: kedvezőbb mikroklíma, talaj- és vízmegőrzés a termeléshez, tűzifa-előállítás (és esetenként a lombot takarmányozásra használva), valamint az egyes parcellák, birtokok elválasztása. Beszélt a bocage-ok kialakulásának történetéről, a közelmúltban és a napjainkban kialakult változásokról. A múltban Franciaországban hazánkhoz hasonlóan nagymértékben csökkent az erdősávok területe.

Napjainkban Franciaországban évente 1000-1500 km új mezővédő erdősávot telepítenek, ez messze nem elég a kivágások ellensúlyozására. Szinte sosem a meglévők felújításáról van szó, hanem olyan új telepítésekről, amiket szántókon vagy más, régóta fátlan területeken hoznak létre. 2017 és 2021 között Franciaországban 23500 km erdősáv tűnt el, ami kétszerese a 2006-2014-es időszaknak (11500), még most is évente 1,5%-kal csökken a hosszuk. Ez komoly veszteséget okoz a gazdálkodóknak, ha minden, az erdősávok nyújtotta szolgáltatást figyelembe veszünk.

Jogszabályi előrelépésként, a Szenátusban 2023. júliusában terjesztették be a mezővédő erdősávok megőrzését és újratelepítését támogatni hivatott törvényjavaslatot. A tervezet több kapcsolódó törvény módosítását is szükségessé teszi, az egyik legfontosabb javaslata az, hogy az erdősávot telepítő gazdálkodó akár 3500 € adókedvezményt (crédit d’impôt) is kaphasson, de minimis-támogatásként (gazdálkodói közösségek esetén ez max. négy fő után vehető igénybe). A tervezetet a Szenátus 2025. január 30-án szavazta meg, jelenleg a Nemzetgyűlésben várja, hogy első olvasatban tárgyalják. A ’Label Haie’ (minőségi mezővédő erdősáv) célja, hogy pontosan meghatározza a mezővédő erdősávok fenntartható kezelésének alapelveit, ezeket számszerűsíthető indikátorokká alakítva iránymutatást ad a megfelelő (agro)technikai eljárások és környezetkímélő gyakorlatok elsajátításához. Ennek birtokában igényelhető a KAP-támogatás (bonus haie) – 2024-ig 7€/ha, 2025-től 20€/ha.

Dr. Honfy Veronika, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének tudományos munkatársa a fásítások és az agrárerdészeti rendszerek termőföld védelemben betöltött szerepét mutatta be, különös tekintettel a mezővédő erdősávokra. Az előadás áttekintést nyújtott a sávok történetéről, típusairól, a fafajválasztásról, valamint a mezővédő erdősávok létesítésének előnyeiről, kitérve a megfontolandó szempontokra is. Elhangzott, hogy a fásítások számos ökoszisztéma szolgáltatást nyújtanak: a szél sebességének mérséklése által hatékonyan csökkentik a talajeróziót és javítják a mikroklímát. A fásítások az élőlényeknek táplálékforrást és búvóhelyet biztosítanak, növelik a biodiverzitást. A megfelelően tervezett sávok a védett területeken kedvezőbb termőfeltételeket teremtenek, ami hozzájárulhat a magasabb mezőgazdasági hozamokhoz is. Szó esett a gyakorlati megvalósítás lépéseiről, és a kapcsolódó támogatási lehetőségekről. Fontos üzenete volt az előadásnak, hogy a tervezés során célszerű erdészeti szakértőt is bevonni, valamint a növényvédelmi szempontokra is kiemelt figyelmet kell fordítani.

Dr. Szabó Orsolya, a SOE ERTI tudományos főmunkatársa előadásában a mezővédő erdősávok szénmegkötő és klímavédelmi potenciáljáról beszélt. Az agrárszektor a klímaváltozás egyik meghatározó kibocsátója, ugyanakkor agrárerdészeti rendszerek kialakítása esetén komoly lehetőségeket hordoz a mitigációs folyamatokban is. Ezen belül a mezővédő erdősávok kiemelt szerepet játszanak, hiszen egyszerre szolgálják a talaj- és vízvédelem, a biodiverzitás és a mikroklíma javítását, valamint a szén-dioxid megkötését. A fák hosszú élettartamuk révén tartós széntárolóként működnek, miközben a lehulló lomb és gyökérmaradványok a talaj széntartalmát is gyarapítják. Hazai vizsgálatok szerint a mezővédő erdősávok hektáronként átlagosan 2,4 tonna CO₂-t kötnek meg évente, ami a magyar erdők szénelnyelő képességével összemérhető. Ezen állítást egy konkrét példán, egy Földesen található erdősávrendszer hosszútávú kutatási eredményein keresztül is megismerhette a hallgatóság. Ez igazolja, hogy a fasorok telepítése nem csupán táj- és agrárökológiai szempontból előnyös, hanem a klímavédelem hatékony eszköze is, amely hosszú távon hozzájárul a fenntartható és ellenálló mezőgazdasági termeléshez.

Király Éva, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének kutatómérnöke előadásában bemutatta az EU önkéntes karbonpiacát szabályozó, 2024 végén elfogadott CRCF rendeletet, mely keretet teremt a mezővédő erdősávok szénmegkötésének tanúsítására és a karbonpiacokon történő értékesítésére. Emellett bemutatta a SOE ERTI legújabb tanulmányát, melyben négy hazai erdőgazdaság (KAEG, KEFAG, DALERD, NEFAG) területén tervezett erdősávok példáján keresztül modellezték a CRCF protokoll szerinti szénmérleget és végeztek becslést a várható karbonkredit bevételre vonatkozóan. 

A kutatás eredményei szerint a telepítés és ápolás során a munkagépek használatából származó kibocsátások elenyészőek (0,5–0,7%) a teljes szénmegkötéshez képest. A vizsgált erdősávok hektáronként átlagosan 219 tonna CO₂-t kötnek meg 30 év alatt, ami kb. 211 karbonkredit kibocsátását teszi lehetővé. A telepítési költségek 1,5–2,3 millió Ft/ha között alakulnak. A karbonkreditekből származó bevétel 1,9–2,2 millió Ft/ha. A mezővédő erdősávok telepítését célzó KAP támogatások (4,9 millió Ft/ha) minden esetben fedezik a sávok telepítésének költségeit. Így a karbonkredit bevétel többletfinanszírozást jelent, és a projektek pénzügyileg egyértelműen nyereségesek. Az eredmények igazolják, hogy a mezővédő erdősávok nemcsak a talajvédelem és a mikroklíma javítása miatt fontosak, hanem kiemelkedő klímamitigációs hatásaik révén a karbonpiaci bevételeknek köszönhetően hosszú távon is biztos jövedelmet nyújthatnak a gazdálkodóknak.

Az előadásokat követően a konferencia zárásaként Szentpéteri Sándor az ERTI kutatások jelentőségét emelte ki. Az utóbbi időszakban az alföldi erdőállományokat több kritika érte a jelentős vízfogyasztásukat illetően (drasztikus talajvízszint-süllyedés okozói), valamint a gyepterületek előnyét az erdőkkel szemben a szénmegkötést illetően. Hangsúlyozta, hogy az ERTI-ben jelenleg is zajló kutatások, melyek az erdőtalajok szénkészletét hivatottak meghatározni, vélhetően tisztázni fogják majd ezeket a vitatott szakmai kérdéseket.

Az eseményen bemutatott kiadvány itt tölthető le (pdf).

forrás: SOE ERTI

Az erdők fennmaradása össztársadalmi érdek, ezért Magyarország nagy hangsúlyt fektet a klímaváltozás hatásainak és az alkalmazkodás lehetőségeinek kutatására. Napjainkban különösen értékesek a szélsőséges termőhelyek erdősítésében szerzett közel egy évszázados magyar tapasztalatok, hiszen világszerte kihívás a megváltozó termőhelyi viszonyoknak megfelelő gazdálkodás, fogalmazott Zambó Péter a finnországi székhelyű kutatóintézet vezetőjével folytatott megbeszélésen.

Magyarország a kilencvenes évek óta részt vesz az EFI által koordinált erdőgenetikai kutatásokban, legújabban pedig csatlakozott az EFI Integrate nevű programjához, melynek keretében az erdők természetvédelmi értékét mérik fel és oktatják a terepen dolgozó szakemberek számára. A kutatásokban a Soproni Egyetem, és annak Erdészeti Tudományos Intézete mellett több állami erdészeti társaság is részt vesz, így például az első természetvédelmi, ún. marteloszkóp mintaterületeket a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Mecsekerdő Zrt. létesítette. Az állam így nemcsak a kutatóintézetek finanszírozásával, hanem gazdasági társaságain keresztül is aktív szerepet vállal a fenntartható erdőgazdálkodás keretrendszerének fenntartásában.

Nemzetközi viszonylatban is komoly érdeklődésre tartanak számot azok a kísérletek, amelyek az őshonos fafajok déli származásainak hazai viselkedését vizsgálják. A Törökországgal, a balkáni és kaukázusi országokkal, valamint Algériával és Marokkóval kialakított magyar kapcsolatok nemcsak a hazai, hanem az egész európai erdészeti gyakorlat számára kínálnak hasznos tudást a melegebb és szárazabb klímában alkalmazható fafajokkal kapcsolatban.

Elkötelezettek vagyunk az erdészeti kutatások további támogatása és a nemzetközi szintű tapasztalatcsere mellett, hiszen ezek jelentik a kulcsot a termőhelyi változások megértéséhez és ezen keresztül az emberiség számára létfontosságú erdők fenntartására szükséges új módszerek kidolgozásához, emelte ki az államtitkár az Agrárminisztériumban tartott kétoldalú találkozó alkalmából.

Forrás: AM Sajtóiroda