A hazai erdők helyzetéről és az erdőgazdálkodást érintő kérdésekről beszélgetett az Agrárszektor a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének (MEGOSZ) ügyvezető elnökével.

Trianon után drasztikusan megváltozott, illetve lecsökkent az erdőterület Magyarországon az elcsatolások miatt. Ekkor volt 7,3 millió hektár erdő, ez pedig 1,1 millió hektárra csökkent le. Főként 1950 után, a céltudatos erdőgazdálkodás eredményeként a nagyszabású erdőtelepítések elindulásával az ország erdeinek területe 1992-re mintegy 1,7 millió hektárra növekedett, amely 18,5 százalékos emelkedést jelentett. Az elmúlt három évtizedben, köszönhetően az erdőtelepítési és az országfásítási programoknak jelenleg nagyjából az ország 22 százalékát borítja erdő, ez pedig körülbelül 2 millió hektár.

Az Északi-Középhegység legerdősültebb, ez a régió az összterület 30 százalékát teszi ki. A dunántúli területek kissé elmaradnak a 30 százaléktól, Budapest és Pest megye az összes terület 20-25 százalékát adják. Az Alföldön a legkisebb az erdősültség. Az erdőknek a 22 százaléka védett természeti területen található és 40 százaléka a Natura 2000 hálózatnak a része. Az elmúlt két és fél évben 46 ezer hektár erdőt telepítettek hazánkban, ez most prioritás – fogalmazott a MEGOSZ képviselője. Hozzátette: az erdészeti szakpolitikának ez már eleve egy régóta kiemelt célja, de az utóbbi években ez még jobban felértékelődött. A cél, hogy 2030-ra a 27 százalékos erdősültséget érjünk el. Van még min dolgozni, de ezt segítik az erdőtelepítési programok, meg az országfásítás is.

Erdeink összetétele

Az erdők fajtajösszetétele elég változatos hazánkban. Legnagyobb területen akác található, a Nemzeti  Földügyi Központ adatai szerint 2022-ben ez 457 937 hektárnyi területre volt tehető. Az akác létjogosultsága még vitatott, hiszen jó pár száz éve jelen van Magyarországon, viszont – nyilvánvaló gazdasági jelentősége mellett – sokan veszélyes fajnak tartják.

Mindenesetre vannak olyan területek, ahol tényleg csak az akác a megoldás, mert más fafaj nem marad meg az adott termőhelyen – vélekedett a szakember. Őshonos fajok közül a tölgy, ami a legnagyobb területet foglalja el, ez közel 400 000 hektár. Nagyobb számban található még cser, bükk, gyertyán, illetve hazai és nemes nyár, de az erdeifenyő is értékelhető mennyiségben van jelen erdeinkben. Fontos említést tenni néhány az erdőgazdálkodást veszélyeztető fajokról, mint a melyek leginkább az Alföldön, illetve a dombvidékeken terjedtek el nagyobb mértékben. Ilyen például a bálványfa, az amerikai kőris, a zöld juhar és a nyugati ostorfa. Ezek azért veszélyesek, mert kiszorítják az őshonos fákat és megnehezítik az erdőfelújítást, veszélyeztetik a biodiverzitást.

Tulajdoni viszonyok

A nagyságrendileg 2 millió hektár erdő 60 százaléka állami tulajdonban van, a maradék 40 százalék pedig magán kézben – mondta a MEGOSZ ügyvezető elnöke. A magánerdőket rendkívül elaprózott tulajdonviszonyok jellemzik és még mindig sok az osztatlan közös terület. Szintén elsősorban a magánerdőkre jellemző, hogy sok rendezetlen gazdálkodási viszonyú erdő van. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen nincs bejegyzett erdőgazdálkodó, azaz nincs kezelve az adott erdőterület. Magyarországon európai szinten az egyik legszigorúbb erdőtörvény van hatályban, ez pedig egy nehezítő tényező lehet az erdőgazdálkodóknak is – vélekedett a nyilatkozó szakember.

Európában is sok helyen jellemző, de hazánk még inkább, hogy a magán erdőgazdálkodók a faanyagtermelést tekintik az egyetlen bevételi forrásnak. Egyre erősebben látszik viszont az a tendencia, hogy az erdőgazdálkodók még inkább rá lesznek kényszerülve, hogy ez ne így legyen. Egyre hangsúlyosabbá válnak a termelési szolgáltatások többi elemei (pl. erdei melléktermékek), valamint az egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások is, mint például levegőminőség javítása, biodiverzitás megőrzése. Igen nagy figyelmet kapnak az utóbbi években a társadalmi-kulturális szolgáltatások, amelyek hozzájárulnak az emberek lelki és testi jóllétéhez, mint a rekreáció és az erdei turizmus.

A MEGOSZ kiemelt célja, hogy a segítsenek az erdőgazdálkodóknak, hogy az erdei ökoszisztéma szolgáltatások is bevételt biztosítsanak nekik. Magyarországon elég szigorú természetvédelmi jogszabályok vannak érvényben. A biodiverzitás megőrzése, az ökológiai egyensúly fenntartásának mind-mind meg kell felelni az erdőgazdálkodóknak is.

Az aszály az erdőket sem kímélte

A MEGOSZ szerint az idei aszályhelyzet komoly kihívás elé állította a magyar erdőgazdálkodókat. Ez már csak abból is látszott, hogy például a Bükk környékén már augusztusban, a magasabb térszinteken is olyan volt, mintha október lenne: sok faegyeden sárgás-barnás levelek voltak láthatók, ez pedig a jelentős mértékű vízhiány miatt alakult így.

Ezt az idősebb fák nagy általánosságban átvészelik, viszont a fiatal erdőtelepítések, erdősítések esetében veszélyt jelenthet, könnyen kipusztulhatnak

– vélekedett a nyilatkozó szakember. Hozzátette: sajnos az utóbbi években mindig lehetett kisebb-nagyobb aszálykárt tapasztalni, de az idei év rendkívül extrém volt. Még ha nem is pusztul el az idősebb faegyed, hosszú távon bizonyosan bevételkiesést okoz az erdőgazdálkodónak, ugyanis ezekben az aszályos időszakokban nem tudnak a fák megfelelően növekedni. Ilyenkor gyakorlatilag stressz állapotba kerülnek, ez pedig gyengíti az ellenálló-képességüket is. Hatalmas kockázat jelent az aszály miatt az erdőtüzek kialakulási is.

Az érkezett csapadék természetesen jót tett, hiszen az elmúlt időszakokban a talajnedvesség jelentős mértékben lecsökkent, a talajvízszint nagyon alacsonyan volt. Az is tény, hogy a hírtelen nagy mennyiségben lezúduló víztömegek az erdőkben szintén a fiatalabb facsemetéket veszélyeztethetik. Lemoshatják az erdőtalajt, viszont ha nem folyik el megfelelő mértékben akkor pangó vizet eredményezhet a fák gyökérzónájában, ez pedig betegségek kialakulásához, gyökérrothadáshoz vezethet. Az aszály miatt a fák többsége amúgy is legyengült, így ezekre még jobban érzékenyekké válhattak.

Ágazati támogatások

Az uniós támogatási ciklusokon belül mindig jelennek meg erdőkhöz kötődő támogatások – fogalmazott a MEGOSZ képviselője. A legnépszerűbbek az erdőtelepítéshez kötődők, de például az erdőkörnyezetvédelmre, vagy a gépberuházásokra vonatkozó támogatások is vannak. Január elsejétől új ciklusba léptünk, ekkor lépett életbe az új KAP 2023-2027. Az erdőkhöz kapcsolódó támogatások az idei évben kezdtek el megjelenni, de még mindig egy kis csúszást lehet tapasztalni, mert az összes támogatásból egyelőre 4 jelent meg, idén viszont várható a többi is. Az előző ciklushoz hasonló támogatásokat lehet majd igénybe venni, melyek a jobb, több erdő és a hatékony vállalkozás gondolatmenetre lettek felépítve – mondta MEGOSZ. Átfogó cél a tudásbővítés és a tudásátadás.

A megjelent támogatások közül elérhető már a Natura 2000-es erdők kompenzációs kifizetésére vonatkozó, illetve az erdőkár helyreállításával kapcsolatos pályázat is. Megjelent továbbá már a Fiatal erdők állománynevelésének támogatása, itt befejezett erdősítés ápolására, tisztításra és magas törzsnyesésre kaphatnak az igénylők támogatást. A negyedik közzétett erdészeti pályázat „Az erdőpotenciált veszélyeztető biotikus és abiotikus károk megelőzése” című felhívás, amelynek keretén belül lehet például cserebogár elleni védekezésre támogatást igényelni, de akár víznyerőhely kialakítására is pályázhatunk.

Az erdőkhöz kötődő támogatások megnevezése és a hozzájuk tartozó támogatási kérelmek benyújtásának tervezett kezdő és záró időpontjai:

• Az erdőpotenciált veszélyeztető biotikus és abiotikus károk megelőzése – 2024-2027 között egységes kérelem keretében
• Az erdőpotenciál abiotikus vagy biotikus károkozást követő helyreállítása – 2024-2027 között egységes kérelem keretében
• Fiatal erdők állománynevelésének támogatása – 2024. szeptember 4. – 2025. szeptember 22.
• Erdőterületeknek nyújtott Natura 2000 kompenzációs kifizetések – 2024-2027 között egységes kérelem keretében
• Erdészeti génmegőrzés támogatása -2024. IV. negyedév – 2026. IV. negyedév
• Erdőkörnyezetvédelmi többéves kötelezettségvállalások (EKV 1-2.) – 2025. I. negyedév – 2027. IV. negyedév
• Erdőtelepítés és fásítás támogatása – 2024. IV. negyedév – 2026. IV. negyedév
• Erdőtüzek megelőzésének és kockázatcsökkentésének támogatása – 2025. II. negyedév – 2025. III. negyedév
• Erdészeti gép- és eszközbeszerzés támogatása – 2025. I. negyedév – 2027. IV. negyedév
• Az erdei ökoszisztémák klímaváltozással szembeni ellenálló-képességének, alkalmazkodásának vagy környezeti értékének növelése -2025. I. negyedév – 2027. IV. negyedév

forrás: AgrárSzektor / AgroNapló

A „Az Európai Unió erdészeti stratégiájának céljainak elérése: A Comparative European assessment” (Összehasonlító európai értékelés) címmel egy 16 szerzőből álló csoport 15 EU-n belüli és kívüli ország, valamint három spanyolországi régió szakpolitikáit elemezte, és megvizsgálta a kialakult mintákat.

A kiegészítő anyagok letöltése.

szerzők:
Mireia Pecurul-Botines, Forest Sciences and Technological Centre of Catalonia (CTFC)
Laura Secco, University di Padua
Laura Bouriaud, Stefan cel Mare University of Suceava
Alex Giurca, European Forest Institute
Maria Brockhaus, University of Helsinki
Vilis Brukas, University of Swedish University of Agricultural Sciences
Marjanke Hoogstra-Klein, Wageningen University & Research
Agata Konczal, Wageningen University & Research
Lenka Marcinekova, Technical University in Zvolen
Krzysztof Niedzialkowski, Institute of Philosophy and Sociology. Polish Academy of Sciences
Knut Øistad, Norwegian Institute of Bioeconomy Research (NIBIO)
Špela Pezdevšek Malovrh, University of Ljubljana
Niina Pietarinen, University of Helsinki
Jeanne-Lazya Roux, European Forest Institute
Bernhard Wolfslehner, European Forest Institute
Georg Winkel, Wageningen University & Research

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

A „Az Európai Unió erdészeti stratégiája céljainak elérése: Összehasonlító európai értékelés” címmel egy 16 szerzőből álló csoport 15 EU-n belüli és kívüli ország, valamint három spanyolországi régió szakpolitikáit elemezte, és megvizsgálta a kialakult mintákat.

Ez a tanulmány 15 országra vonatkozik (angol országnév szerinti betűrendben) az EU-n belül és kívül: Ausztria (AT), Cseh Köztársaság (CZ), Finnország (FI), Németország (DE), Írország (IE), Olaszország (IT), Litvánia (LT), Hollandia (NL), Norvégia (NO), Lengyelország (PL), Románia (RO), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI), Spanyolország (ES) és Svédország (SE).

Mi a tét?

Az Európai Unió (EU) új, 2030-ig szóló erdészeti stratégiáját 2021 júliusában fogadták el, ami új lendületet ad az uniós szintű erdőpolitikai döntéshozatalnak. Fő hivatkozási pontja az európai zöld megállapodás, amely az erdőket a 2050-ig tartó szén-dioxid-mentes társadalom fényében helyezi előtérbe, és a szén-dioxid-megkötést, a biológiai sokféleség védelmét és az erdők helyreállítását hangsúlyozza.
A stratégia célja az uniós erdők minőségének és mennyiségének javítása, multifunkcionalitásuk és ellenálló képességük fokozása, valamint az erdőkre az emberi tevékenységek és a természeti folyamatok – többek között az éghajlatváltozás – által gyakorolt növekvő terheléssel kapcsolatos kihívások kezelése.

A stratégia prioritásai a következők:

1. az erdők társadalmi-gazdasági funkcióinak támogatása és a biogazdaság fellendítése a fenntarthatósági határokon belül;
2. az erdők védelme, helyreállítása és bővítése az EU-ban;
3. az erdők stratégiai nyomon követésének, jelentésének és adatgyűjtésének biztosítása, valamint
4. a párbeszéd és az érdekelt felek bevonásának ösztönzése.

A korábbi változatokhoz képest az új uniós erdészeti stratégia konkrétabb és átfogóbb jövőképet fogalmaz meg, és igyekszik összekapcsolni az erdőkkel kapcsolatos uniós szakpolitikák sokaságának különböző célkitűzéseit (mint például a biogazdaság erősítése, a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás stb.) Az új EU erdőstratégia végrehajtása és céljainak elérése ezért potenciálisan nagyobb hatással van a nemzeti hatóságokra, mint a korábbiak, mivel erősebben beágyazódik az EU általános politikai keretébe, bár a stratégia mint olyan jogilag nem kötelező erejű.

Mik a tanulmány céljai?

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a nemzeti és regionális politikai fejlemények megfelelnek-e az EU erdészeti stratégiájának céljait. Elemzi azokat a 15 EU-n belüli és kívüli ország szakpolitikáit, valamint valamint Spanyolország három régióját. Az országok A következő országok: Ausztria (AT), Cseh Köztársaság (CZ), Finnország (FI), Németország (DE), Írország (IE), Olaszország (IT), Litvánia (LT), Hollandia (NL), Norvégia (NO), Lengyelország (PL), Románia (RO), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI), Spanyolország (ES) és Svédország (SE). Bár nem tagja a az EU tagja, Norvégiát azért vettük be a tanulmányba, mert az EGT-megállapodás révén szoros kapcsolatban áll, és kétoldalú együttműködési megállapodással az EU-val a 2030-as éghajlat-változási cél teljesítése érdekében.

Milyen minták rajzolódnak ki?

Az erdők és az erdőgazdálkodás társadalmi-gazdasági, környezeti és politikai környezete Európában és még az országokon belül is rendkívül sokféleképpen alakul, ami befolyásolja az erdészeti stratégia hatását. Az európai országok múltbeli és jelenlegi erdőirányítási és erdőgazdálkodási gyakorlatát az ökológiai területi feltételek (amelyek meghatározzák az erdők típusát), az alapvető társadalmi-gazdasági tényezők (például a tulajdonviszonyok), a társadalmi igények és szükségletek, valamint a magánszektor érdekei, továbbá a városi vagy vidéki erdőterületekhez kapcsolódó különbségek határozzák meg.
Ugyanakkor az erdőirányítás és -gazdálkodás tekintetében Európa-szerte vannak közös kérdések, amelyek a következőkkel kapcsolatosak:

• az erdőgazdálkodási és természetvédelmi érdekek jelentős megosztottsága, amely valamennyi vizsgált országban megtalálható;
• az éghajlatváltozás és a hozzá kapcsolódó erdei zavarok növekvő hatása (az erdőkre és az erdőgazdálkodásra gyakorolt regionálisan eltérő következményekkel); és az Európai Unió erdészeti stratégiájának céljainak teljesítése: Egy összehasonlító európai értékelés
• az európai erdészeti irányítás és piacok beágyazottsága nagyobb struktúrákba, például a (globális) energia- és nyersanyag-kereskedelemhez és beruházási mintákhoz kapcsolódóan.

Más minták a tagállamok szakpolitikáinak „elhallgatásával” kapcsolatosak, például a biológiai sokféleséget fenyegető erdészeti ágazatspecifikus belső veszélyekre, valamint az idős erdők átalakításának kockázatára (és valóságára) való utalások hiánya, vagy az olyan adatok gyűjtésére irányuló intézkedések és stratégiák hiánya, amelyek (még) nem képezik a „hagyományos” nyomon követési és jelentéstételi tevékenységek és rendszerek részét.

Az országok és régiók végrehajtási kapacitását erősítő és/vagy akadályozó tényezők a következők: a hazai erdészeti politika fejlődése, beleértve a jövő erdeire vonatkozó közös nemzeti/regionális elképzelések kialakítását; a politika széttagoltsága és a közigazgatási hatáskörök átstrukturálása nemzeti és európai szinten; az (új) erdészeti politikai célok iránti növekvő igény az emberi és pénzügyi erőforrások hiányával szemben; a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetközelibb gyakorlatok eltérő értelmezése, valamint a szisztematikus konfliktusmegoldás hiánya az ideológiai álláspontok növekvő polarizálódása miatt.

Milyen változtatások segítenék az erdészeti stratégia végrehajtását?

Az alábbi szakpolitikai ajánlások eltérő jellegűek; egyesek egész Európára vonatkoznak, mások inkább egyes országok vagy országcsoportok számára fontosak.

1. Az erdőkkel kapcsolatos közös európai kulcscélok újragondolása és egyeztetése. Ez kritikus fontosságú ahhoz, hogy túllépjünk az erdészeti politikában folyó, ágazati és szakpolitikai szintű versengésen, amelyet a tanulmány több európai ország esetében is megfigyelt.
2. Az európai erdészeti környezet sokféleségének tiszteletben tartása, és az európai erdészeti politikai célok és az uniós erdészeti politikák regionálisan adaptált végrehajtási útvonalakra való törekvés.
3. Erősítse meg az erdészeti politika társadalmi engedélyét: vonja be a sokféle hangot, beleértve a társadalom egészét is, a politikai döntéshozatalba minden politikai szinten: EU-s, nemzeti, regionális és helyi szinten.
4. Befektetés az ismeretgenerálásba és a tudásközvetítésbe az evi-
   az erdészeti politikai döntéshozatal alapjának javítása, valamint a tudomány, az erdészeti gyakorlat és a társadalom közötti közös alkotás lehetővé tétele.
5. A szakpolitikai célkitűzések és a gazdasági ösztönzők összekapcsolása: az európai erdők többnyire magántulajdonban vannak, és a bevétel legnagyobb része a fakitermelésből származik. Az erdőgazdálkodás gazdaságossága alapvető fontosságú az EU erdészeti stratégiájának szélesebb körű célkitűzéseinek megvalósításához.
6. Az éghajlatváltozás kezelése és felhasználása az erdőkkel kapcsolatos új társadalmi megállapodás ösztönzésére, az éghajlatváltozásból és a zavarokból eredő nyomást proaktívan felhasználva az erdők alkalmazkodásába való befektetés lehetőségeként.
7. Javítani kell a szakpolitikai hatásokkal kapcsolatos tájékoztatást, és a szakpolitikákat ennek megfelelően kell kiigazítani. Az ebben a tanulmányban az országok között gyakran azonosított minta a nagyobb és összetettebb erdészeti szakpolitikai hatásokra és következményekre vonatkozó megbízható információk hiánya.
8. Országok közötti párbeszéd kialakítása az erdészeti irányításról. Az európai országok politikai kultúrája és a különböző szakpolitikai eszközökkel kapcsolatos tapasztalatai sokfélék, ami hatalmas lehetőséget kínál az erdészeti politika számára, hogy összekapcsolódjanak és tanuljanak egymástól.
9. Az erdészeti politika kialakításának és végrehajtásának átláthatóságának növelése minden szinten. Az információhoz való hozzáférés fontos lépést jelent ahhoz, hogy a társadalom megértse, hogy az állami és magán erdészeti ágazat szereplői hogyan járulnak hozzá a fenntarthatósághoz, és hogy elszámoltathatóvá tegye őket a politikában és a gyakorlatban vállalt kötelezettségek teljesítéséért.

A kiadvány angol változata itt érhető el.
Kiegészítő anyagok angol változata itt tölthető el.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

Az erdőgazdálkodás soha nem azzal kezdődik, hogy bakancsot húzunk, és körbenézünk a madárdalos tölgyfák között, illetve elővesszük a motorfűrészt vagy a csemeteültető ásót. Először mindig az erdőgazdálkodás jogi és szervezeti feltételeit kell rendezni. Ezt akkor sem lehet megspórolni, ha valakinek saját, önálló tulajdonú erdeje van. Ekkor sem egyértelmű ugyanis, hogy az erdőgazdálkodási feladatokkal a tulajdonos maga akar bajlódni, vagy sem, és ha igen, akkor azt magánszemélyként vagy vállalkozás keretében szeretné végezni. Ha pedig az erdőgazdálkodáshoz szükséges szakmai tudással nem rendelkezik, akkor azt is el kell döntenie, hogy milyen formában, kinek a szakmai közreműködését veszi majd igénybe.

Nyilvánvalóan ennél még több döntéssel és intézkedéssel jár, ha az erdő osztatlan közös tulajdonban van, ahogy ez a hazai magánerdők hozzávetőlegesen kétharmadára jellemző. Ekkor arról is dönteni kell, hogy a tulajdonosok a közös tulajdont fenn kívánják tartani vagy sem, illetve ha igen, akkor az erdőgazdálkodást a tulajdonosok maguk kívánják végezni – például egy erdőbirtokossági társulat keretében közösen, netán a használat területi megosztásával külön-külön -, vagy a földhasználat jogát átadják – például haszonbérbe adás útján – egy harmadik személy részére.

Részben tudatosan, részben véletlenül úgy alakult, hogy az előbbiekben említett lehetőségek, jogi és szervezeti keretek szinte teljes körére vonatkozó szabályozások az idei évben gyakorlatilag egyszerre módosulnak. Ez azt jelenti, hogy a hazai termőföldek mintegy nyolcadát, a hazai erdőknek pedig közel felét érintő magán-erdőgazdálkodás birtok- és gazdálkodói viszonyai, illetve szerveződései, továbbá az erdészeti szakirányítási rendszer rövid idő alatt akár teljesen átrajzolódhatnak.

Ez lehetőség arra, hogy az erdők múlt század végén sok tekintetben átgondolatlanul végrehajtott privatizációját követően ad-hoc jelleggel megszerveződő magán-erdőgazdálkodás a szakmai és gazdasági fejlődését biztosító új pályára álljon. Fennáll ugyanakkor annak a kockázata is, hogy az ágazat ezt a lehetőséget nem használja ki, és – például az osztatlan közös tulajdon felszámolása során a magánerdő ingatlanok tömeges elaprózódása eredményeként – akár a jelenleginél is kedvezőtlenebb birtok- illetve gazdálkodási szerkezet alakul ki.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, valamint az erdészeti szakmai szervezetek közül a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége és a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség képviselői az Agrárminisztérium szakértőinek közreműködése mellett szakpolitikai egyeztetést kezdtek arról, hogy az új jogszabályi keretek között milyen módon tudják közösen elősegíteni a kedvezőbb forgatókönyv megvalósulását. A közeljövőben pedig az említett szervezetek közös, széles körű tájékoztatási tevékenységet kezdenek annak érdekében, hogy az erdőtulajdonosok, az erdőgazdálkodók, és az erdészeti szakirányítók a további tevékenységüket alapjaiban meghatározó változásokat mielőbb megismerjék.

Forrás: NAK