Az erdészeti facsemeték piaca Magyarországon nem túl nagy, nem is nagyon vagyunk reflektorfényben, amit a támogatási kérdéseknél azért néha érzünk – mondta a Világgazdaságnak Farkas Pál, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács (EESZT) ügyvezetője. Az erdősítés fontos kérdés, és azt azért az Agrárminisztériummal folytatott tárgyalásokkal sikerült elérniük, hogy a csemetékre és géptámogatásra is jusson mintegy kétmilliárd forint forrás, amiből mintegy 1,5 milliárdot sikerült felhasználniuk.

Az ügyvezető szerint a 480 tagot számláló EESZT zömében kistermelő tagjainak – akik a „kert végében nevelnek valamennyi akácot” – az 50 százalékos önrész magas volt, a nagy erdészetek pedig a kiírásnak megfelelő gépekkel már fel voltak szerelve. Ez a friss támogatási forrás persze ettől függetlenül jól jött az ágazatnak.

Az utolsó elérhető statisztika szerint egyébként a hazai facsemete-előállítás 2022-ben 196 millió darab volt, amelynek a zöme a hazai piacon talált vevőre. A magyar piac pedig akkor élénkül meg, amikor kiírnak egy erdőtámogatási vagy erdősítési pályázatot. Legutóbb azonban a csemetekertesek ebből viszonylag keveset tudtak profitálni, mert a kiírás szerint a makkal való erdősítésre ugyanannyi támogatás járt, mintha csemetével történt volna az erdőtelepítés. A makk pedig értelemszerűen olcsóbb, mint a facsemete, a pályázóknak tehát jobban megérte, ha makkal erdősítettek. Az EESZT egy ideje próbálja elérni, hogy a támogatásnál legyen különbség, a csemete ugyanis nyilvánvalóan több hozzáadott értéket tartalmaz, mint az erdőben összeszedett makk.

Ez a próbálkozás sikertelen volt, így a legutóbbi támogatásnál is az történt, hogy mivel a legtöbben megpróbálták a lehető legolcsóbban kihozni az erdősítést, így  a makkot választották. Volt is olyan év, amikor ez felvitte a makk árát, a 300-400, esetleg 600 forint helyett 1200 forintért lehetett venni egy kilót, de még így is olcsóbb volt a csemetés erdősítésnél. 

Volt olyan év is, amikor Magyarországon emiatt el is fogyott a makk, amit aztán Erdélyből hoztak be.

Ekkor pedig ott boldog, boldogtalan nekilátott makkot gyűjteni, és bár az ide beérkezett makkok gyenge minőségűek voltak, mégis azt használták fel az erdősítéshez. Idén viszont visszaállt az ár a normál szintre, ugyanis jó volt a hazai makktermés Magyarországon, és itt is beindult a makkgyűjtés. Az EESZT várja a következő pályázatot, aminek a társadalmi vitája az ígéretek szerint hamarosan elkezdődhet, de ez az őszi szezont már nem fogja befolyásolni.

A csemetések számára a szezon egyébként akkor kezdődik, amikor a lomb lehull, és addig tart, amíg újra ki nem hajtanak a fák. Ez korábban biztonságosan október végi, november eleji kezdést takart, ami mostanában már nem igaz: idén is október utolsó napjaiban még 18 fok körüli hőmérséklet volt, nem volt fagy, nem hullik le a csemetéről a levél. Ha ilyenkor emelik ki a földből a csemetét, és teszik be a vermelőbe, akkor jó eséllyel romlik a minősége. Ráadásul hamarabb is tavaszodik, így a szezon rövidebb is lett az utóbbi években. Farkas Pál szerint ezért próbálják előtérbe helyezni a burkolt gyökerű, konténeres csemetét, mert azt szeptember elsejétől egészen májusig lehet ültetni. 

A csemeteszezonnal az is probléma, hogy ősszel az erdészek nem a csemetével és a makkal vannak elfoglalva, hanem a vadászat(ok) biztosításával, ami nem is meglepő, mert több bevételt hoz számukra, mint a csemete vagy a makk.

A 2022/2023-as szezon csemetetermelési adataiból egyébként az derül ki, hogy ekkor 196,4 millió, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által ellenőrzött facsemete került a piacra, amelyek közül 139,1 millió egyéves volt. A legnagyobb számban nevelt fafajok közül a

• különböző tölgyekből 63,7 millió,
• akácokból 35,4 millió,
• nyárfélékből 23,9 millió került piacra.

A csemetekerteket az időjárás éppen úgy sújtotta, mint a szabadföldön termelő bármely más agrárágazatot, így 2022 után az idei év is meglehetősen gyengére sikeredett. Az ügyvezető szerint már nem lehet öntözés nélkül termelni ebben az ágazatban sem, de sajnos sok olyan tagjuk van, akik nem tudják megoldani a mesterséges vízpótlást.

forrás: vg.hu

A Bizottság változtatási szándéka jelentős átalakulást hozhat, hiszen míg a direktíva egy iránymutató ajánlás a tagországi rendelet kialakításához, addig a jelenleg bevezetni kívánt uniós rendeletet már kötelező jelleggel, azonos szöveggel kell a tagállamoknak átvenniük. Ez befolyásolhatja az egyes országok különbözőségeiből adódó sajátosságok megjelenítésének lehetőségét az új hazai rendeletben. Az új rendelet szövegének kialakítása során a lehetőségekhez képest tekintettel kell lenni a hazai sajátosságokra és támaszkodni kell az eddigi szakmai tapasztalatokra, gyakorlatra is. 

Az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás legfőbb feladata az erdőállományok, faültetvények felújításához, telepítéséhez szükséges hagyományos és nemesített szaporítóanyag megfelelő mennyiségben és minőségben történő megtermelése. 

A 2012 és 2022 közötti időszakban az erdészeti szaporítóanyag megtermelt mennyisége 2016-ig fokozatosan növekedett, egészen az évi 250 millió darabig. Ezt követően visszaesett a 2012-es szintre, ami ‒ az azóta is tartott ‒ évente megközelítőleg 150 millió darabot jelenti. A hazai kemény lombos fafajokból termelődik a legtöbb facsemete, beleértve az akácot is, melynek további mennyiségi növekedése várható a jövőben az új erdőtelepítésekben.

Klímaváltozási okokból visszaszorulóban van a fenyőcsemeték termelése, a cserjék termelése pedig várhatóan stagnálni fog. Erősen visszaszorult a ritkább elegyfajok és mellékfafajok csemetetermelése.

Az erdőtelepítések mértéke ‒ a szaporítóanyag-keresletet befolyásoló egyik fő tényezőként ‒ természetesen hatással van a szaporítóanyag-termelés mennyiségére, hiszen az a folyamatos termelést hivatott biztosítani. Jóllehet, az összefüggés éves szinten vagy néhány évet felölelő időtartamban nem feltétlenül mutatható ki, hosszú távon a hatás igazolható. Ebben a tekintetben jelenleg egy erősen felívelő tendencia mutatkozik. Az Országfásítási és erdőtelepítési program mintegy 50 ezer ha új erdő telepítéséhez igényel minőségi erdészeti szaporítóanyagot. Emellett az ‒ elsősorban gépfejlesztésre kapott ‒ egyéb pályázati lehetőségeknek köszönhetően a csemetekertek csemetetermelésének volumene is növekedni fog.

A termelőszektorokat tekintve az adatok várhatóan nem fognak változni a közeljövőben. Előreláthatólag továbbra is a magánszektor termelése lesz a számottevő, az erdőgazdaságok várhatóan fokozatosan csökkentik a szaporítóanyag-termelésüket vagy tartják a jelenlegi szintjüket. A nem nagy arányt képviselő társas vállalkozások és szövetkezetek termelési színvonala arányaiban feltehetően nem fog jelentősen változni. A Twinning erdészeti szaporítóanyag adatbázis alapján, bár hazánkban jelenleg 700 db fölötti engedélyes erdészeti csemetekert van, ezek közül csak 320 folytatott termelést 2022-ben. 

Az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás alapját a nyilvántartott, ellenőrzött szaporítóanyag-források képezik. Fő állományalkotó fafajaink és elterjedtebb elegyfajaink esetében ugyanis a szaporítóanyag termelésére és felhasználására minősítési és származásigazolási kötelezettség vonatkozik, míg néhány fafaj esetében csak ellenőrzött és nyilvántartott termesztést ír elő a jelenlegi jogszabály. Ezeket a rendelet I. mellékletének A és B fafajlistája tartalmazza.

A szaporítóanyagok forgalomba hozatalának egyik alapvető követelménye a begyűjtés helyének ismerete, ami alapján a szaporítóanyag származásazonosított kategóriába kerül. A szaporítóanyag-hatóság e szaporítóanyag-forrásokat regisztrált, származásazonosított kategóriaként tartja nyilván. A regisztrált, származásazonosított kategóriába tartozó szaporítóanyag-források darabszáma hazánkban a Nébih nyilvántartása szerint 2022-ben mintegy 1530 db, összterületük pedig mintegy 312 ezer hektár volt. Ezenfelül vannak a magasabb szaporítási fokozatú, minősített törzsültetvények, amelyek lehetnek kiválasztott magtermelő állományok, anyatelepek és a magtermesztő plantázsok.

A rendelkezésre álló adatok alapján világosan látszik, a magyar szaporítóanyag-termelés alapvetően alapanyag-hiányos gazdálkodásban van. A klímaváltozás negatív hatása már az elmúlt években is megmutatkozott hazánkban, folyamatos maghiányt okozva az erdészeti magok tekintetében.

Fő fafajainkból a legtöbb szezonban külső források igénybevételére volt szükség, elsősorban Románia, Erdély területein. Bizonyosnak tekinthető, hogy a klímaváltozás irányának megfelelően DK-i irányból, tehát Bulgáriából, Szerbiából is jelentős szaporítóanyag-behozatalra lehet szükség. Ugyanilyen okokból és célból a magyar erdészeti szaporítóanyag pedig ÉNY-i irányban lesz kelendő, Ausztria, Németország, Franciaország stb területein.

Az erdészeti szaporítóanyag szakterületen Magyarország sok évtizedes hagyományra tekint vissza mind a termelés-forgalmazás mennyiségét és minőségét, mind pedig azoknak a hatósági ellenőrzését tekintve. 

Fontos az európai szintű nyomonkövetési rendszer kibővítése és annak tagállamok közötti összehangolása. Ennek érdekében a szakterület uniós szintű szabályozása időszerű és szükséges.
A jó minőségű, megfelelően dokumentált erdészeti szaporítóanyag ‒ köztük a magyar erdészeti facsemete és mag – kiemelten fontos lesz a jövőben a klímaváltozás irányának megfelelő forgalmazás tekintetében, különösen a magyarországi fafajgazdagság és a magyar erdők rendkívüli biodiverzitásának tükrében.

Az agrobiodiverzitás megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő társadalma megfelelő válaszokat tudjon adni a klímaváltozás kihívásaira, ezáltal csökkenteni tudja a külföldi szaporítóanyagok iránti kiszolgáltatottságot és képes legyen megteremteni a magyar erdészet függetlenségét, illetve biztosítani tudja a várható jövőbeli klímaviszonyokhoz alkalmazkodni képes szaporítóanyagokat. 

A Bizottság által bemutatott rendelettervezet-javaslat támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a gazdálkodásban. A szabályozás felülvizsgálatának célja, hogy az eddigi irányelvet rendelettel kívánja felváltani. A tervezet fenntartja a törzsültetvények/magforrások nyilvántartásba vételének és az erdészeti szaporítóanyag forgalomba hozatala előtti tanúsításának elvét. A törzsültetvények előzetes kiértékelési rendszere, amely során az adott faállomány fenntarthatósági jellemzőit is figyelembe veszik, biztosítja, hogy a megtermelt szaporítóanyag mind a jelenlegi, mind a jövőbeli klimatikus feltételekhez is képes alkalmazkodni.

A tervezetben szereplő, a genetikai erőforrások megőrzését elősegítő szabályozás támogatja egyrészről a genetikai sokszínűség megőrzését, másrészről pedig a jövő erdeinek ellenállóbbá tételét. A tervezett nemzeti vészhelyzeti tervek segíteni tudják a szélsőséges időjárási események és természeti katasztrófák esetén fellépő esetleges szaporítóanyag-hiány kezelését. A tervezet nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, az innovatív termelési lehetőségekre, a biomolekuláris eljárások alkalmazására és a digitalizáció bevezetésére. A javaslat ugyanakkor támogatja az ökológiai termelést és az ökológiai fajtákra vonatkozó szabályozást is.

A Nemzeti Vészhelyzeti tervek kialakítására, a fenntarthatósági kritériumok kidolgozására, valamint egyes hatósági feladatok átengedett jogkörű alkalmazására a tárgyalások során különös hangsúlyt kívánnak majd fektetni a hazai illetékesek, ugyanis a Vészhelyzeti terv, valamint az egyes hatósági feladatok átengedése más szakmai szereplők számára, most még beláthatatlan pénzügyi és humán többletigényeket generálhat, ami problémát okozhat a tagállamok, köztük hazánk számára is. Többek között jelentősen megnöveli a szereplők dokumentációs terheit, ami pedig a rendelettervezet fő céljai szerint is kerülendő.

Az aktuális hazai szabályozásról általánosságban elmondható, hogy szakmai kérdésekben és eljárásrendekben már a jelenlegi rendelet (110/2003 FVM rendelet) is az unió ajánlásánál (1999/105 EC direktíva) szigorúbb követelményeket tartalmaz. (Például az előírtnál több fafajnál kötelező az alkalmazása.)

Az EU mostani rendeletmódosítási tervezete ezekben a kérdésekben feltehetően nem állítja hazánkat megoldhatatlan feladatok elé. Jelentős szakmai kihívást azonban az fog jelenteni, hogy a különböző tagállamok eltérő gazdálkodási és környezeti feltételei mellett hogyan és mennyiben tudják majd a mindenkire vonatkozóan kötelező, egységes uniós előírásokat a saját körülményeikre alakítani. 

Szakmailag megkerülhetetlen kérdéseket vetnek fel az EU rendelettervezetében nagyban támogatott új biomolekuláris technológiák alkalmazásának előírásai, valamint az NGT szakterület előretörése is. Tekintettel arra, hogy ezek a kérdések a növényi szaporítóanyagok (vetőmag, zöldségek, kertészet) esetében még az erdészeti szaporítóanyagoknál is nagyobb jelentőségűek, így több szakterület közös szakmai gondolkodása és munkája válik szükségessé.

forrás: NÉBIH 10-04