Elnök úr, hogyan foglalná össze röviden az elmúlt év fapiaci történéseit?

Ahhoz, hogy pontosabban lássuk a folyamatokat, nem is a múlt évtől, hanem egy kicsit távolabbról kezdeném, hogy nagyobb áttekintésünk lehessen.

A COVID-19 járvány után igen gyors gazdaságélénkülés következett. A fapiacra ez az élénkülés már nagyon ráfért, hiszen az ágazat a járványt megelőző években is komoly nehézségekkel küzdött. Már 2017 közepétől erős kínálati piac érvényesült, az ehhez tartozó nyomott árakkal.

A gazdaságélénkülésnek köszönhetően 2021. év végére ez a helyzet megváltozott, egyértelműen keresleti piac alakult ki, dinamikusan növekvő árakkal. 2022 februárjától erre erősített még rá drasztikus mértékben az orosz-ukrán háború következtében kialakult energiaválság. Pánikszerű kereslet alakult ki az energetikai fatermékek vonatkozásában, ami minden választék árát tolta maga előtt, egyre feljebb és feljebb.

2023 márciusára ez a lendület megtört. Az enyhe tél, illetve a takarékossági intézkedések miatt az energetikai piac stabilizálódott, a feldolgozóipar pedig elkezdte visszakorrigálni az árakat és a faipari termékek iránti kereslet csökkenése miatt a felvásárlási mennyiségeket is.

Van esetleg olyan választék, amelyre különösen hatottak a változások? És melyik az, amelyik a leginkább válságálló?

A változások minden választékra erősen hatottak, de a pánikvásárlások a tűzifát és az egyéb energetikai választékokat érintették, itt történtek a legextrémebb kilengések.

A termelési költségek növekedésének lekövetése, majd az elért árak lehetőség szerinti stabilizálása szempontjából a leginkább válságálló faterméknek – a korábbi fapiaci megtorpanáshoz hasonlóan – az akác iparifa választékok bizonyulnak.

A legutóbbi időben ehhez a válságálló csoporthoz csatlakozott a nemesnyár hámozási rönk, ami azért érdekes, mert egyébként a csomagolóanyag piacon is (pl. raklap, cellulóz és papír vonatkozásában) megtorpanás tapasztalható.

Hogyan tovább? Milyenek a piaci várakozások?

Jóslásokba nem szívesen bocsátkozom, de nyilvánvaló, hogy nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hetek szupercellás viharkárai mellett. A magyarországi káresemények szerencsére eltörpülnek az osztrák, szlovén és horvát erdőkben keletkezett viharkárok mellett, de a közép-európai fapiacra nehezedő kínálati nyomást egyaránt érezni fogjuk.

Mindezek ellenére vannak pozitív piaci előjelek is, melyek a faanyag iránti igények bővülését vetítik előre. Magyarországon és a térség többi országában egyaránt folyamatosan mérséklődik az infláció, ezzel párhuzamosan pedig elkezdenek emelkedni a reálkeresetek, és így a fogyasztás is. A mérséklődő infláció segíti a beruházásokat tápláló hitelezést. Az ilyen várakozásoktól szép a fapiac, és akkor a következő tél keménységéről még nem is beszéltünk.

Nem hangzik könnyűnek a gazdasági helyzet, mégis, mintha most kezdene egymásra találni az erdőgazdálkodás és a faipar. A kommunikációban legalábbis jelentős közeledés tapasztalható a két ágazat szereplői között. Egyre többet hallani az erdő alapú gazdaságról, erdő alapú iparról. Mi ennek a jelentősége, mi lehet az együttgondolkodás eredménye?

Kezdem azzal, hogy önmagában már az is jelentős eredmény, hogy együtt tudunk gondolkodni egy olyan helyzetben, amikor a piaci törvényszerűségek az alapanyag termelőjét és annak feldolgozóját egymással ellenkező térfélre kényszerítik. Örömmel tapasztalom, hogy ennek ellenére az erdő, mint a gazdálkodás közös alapja képes közös nevezőt is teremteni.

Jó példák sora illusztrálja ezt az együttgondolkodást. Konkrétan kiragadva néhány: az Agrárminisztérium által végzett KAP Stratégiai Terv előkészítése, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében megvalósított szabadegyetem és ágazatközi kerekasztal-beszélgetések, vagy a Soproni Egyetem által létrehozott Fenntartható Fagazdálkodási Kerekasztal egyeztetései, de ebbe a sorba illesztem a FAGOSZ szervezésében magvalósuló Fakonferenciákat is.
Hiszek abban, hogy a közös gondolatok az erdőalapú gazdaság érzékelhető fejlesztését és társadalmi elismertségét is előmozdítják.

Inkább a háttérben zajló, de jelzésértékű szervezeti változás a kormányzati struktúrában, hogy az elsődleges faipar az Agrárminisztériumhoz került. Ennek meg is van az első kézzelfogható hozadéka: a KAP támogatások körében nevesítve megjelent az elsődleges faipar támogatása. Indokolt ez a támogatási konstrukció?

Az indokoltság kérdésére röviden csak annyit válaszolok, hogy összenő, ami összetartozik! Az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar egységes ágazati tervezése szükségszerű az erdőalapú gazdaság fejlesztéséhez. Nagyon várom a KAP támogatás keretében megvalósuló konkrét faipari beruházások megvalósulását, de számítok arra, hogy az Agrárminisztérium a lehetőségeit maximálisan kihasználva segíti a faipart a kormányzati struktúrában az egyéb minisztériumokhoz tartozó területeken is mint pl. építésügy, gazdaságfejlesztés vagy éppen az oktatás.

Milyen a társadalom hozzáállása a fatermékekhez? Tapasztalható-e változás?

A COVID időszak barkácsolási láza, és a lakóhelyhez közeli erdők jobb megismerése, de különösen az ezt követő időben a lakossági tűzifa szerepének rendkívüli felértékelődése fokozottan ráirányította a társadalom figyelmét a fatermékekre és az ezeket biztosító erdőkre.

Bár van egy hangos réteg, amelynek a negatív véleménye látszólag mindenhol megjelenik, de én egyrészt inkább úgy tapasztalom, hogy a fatermékek előállításának szükségessége és így a fakitermelések elfogadottsága növekedett.  

Másrészt azonban a faanyag előállításának módját és helyszínét továbbra is kritikusan, sokszor önös érdekek mentén kezelik az emberek. Talán úgy összegezhető az átlagos honpolgár véleménye, hogy a fakitermelés ne véghasználat formájában történjen, ne a megkérdezett személy lakóhelyének közelében, illetve ne a kedvenc kirándulóhelyén.

Személy szerint nagyon fontosnak tartom azonban azt a társadalmi tapasztalatot, hogy ha tűzifához szeretnénk jutni, akkor ahhoz fakitermelésre van szükség. A tavalyi évben ezzel a valósággal nemcsak vidéken, hanem a városokban is szembesültek.

A két évvel ezelőtti interjúban külön témaként szerepelt a famarketing szükségessége. Sikerült előrelépni ezen a területen?

Az erdőalapú gazdaság szereplői egyetértenek abban, hogy a jó bornak is kell a cégér! A kérdés leginkább az, hogy ezt az érintettek hogyan valósítsák meg és hogyan finanszírozzák. Nagyon előremutató lépés az idén júliusban indult Erdőmánia című televíziós magazinműsor és közösségi médiafelület, amely újszerű formában mutatja be az erdőre alapuló körforgásos gazdaságot. A magazinműsor és tudástár megvalósítását az érdekeltek széles összefogással, többek között erdőgazdálkodók és faipari vállalatok támogatják.

A Tűzifaprogramban tapasztalható hirtelen kereslet és a nyomában kialakuló átmeneti hiányok felvetették a kérdést, hogy stabil lábakon áll-e az ország faellátása. El tudjuk látni magunkat faanyaggal?

Jelenleg még nem elérhetőek a KSH és az Nemzeti Földügyi Központ adatai a tavalyi évi fakitermelésekről. Általánosságban azonban az mondható, hogy tűzifából a hazai igények bőven kielégíthetők.

A hazai erdők bruttó 404 millió m³-es élőfakészletének 13 millió m³ az éves növedéke. Ezt fakitermeléssel átlagosan kevesebb, mint 60%-ban használjuk ki. Vagyis mindez kellő fedezetet biztosít a tűzifaellátásra, sőt még az exportra is. Az átmeneti hiányhelyzetek az elmúlt év tapasztalatai alapján eljárásrendi kiegészítések szintjén megelőzhetőek.

Más a helyzet az iparifa vonatkozásában, ahol nagyon egyszerű termőhelyi akadályokba ütközünk. Amíg az építőipar például a hazánkban meg nem termelhető fenyő anyagra alapoz, addig bizonyos fafajok és termékek esetében mindig behozatalra fogunk szorulni.

Azért nagyon fontosak azok a fejlesztések és innovációk, amelyek a hazai viszonyok között stabilan megtermelhető lombos faanyag szélesebb körű felhasználását célozzák. Ígéretesek a különböző nyárakkal vagy éppen az akáccal kapcsolatos ezirányú kutatások.

Itt válik fontossá az ágazatok közötti együttműködés, hogy az faipar azokra az anyagokra alapozzon, amelyeket az erdőgazdálkodás a klímaváltozást figyelembe véve is biztosítani tud – és fordítva: például az erdőtelepítések lehetőség szerint már most vegyék figyelembe a gazdasági és ipari hasznosíthatóságot.

Az Építésügyi Stratégia meg is fogalmazta azt a célkitűzést, hogy az építőipar minél több hazai előállítású nyersanyagot használjon fel. A faanyag területén mi ennek a realitása?

Az építőipari felhasználás tekintetében ne a fenyő épületfára gondoljunk, ugyanis ahogy az előbb szó volt róla, erdőállományaik adottságai kijelölik az a teret, ahol valóban van előrelépési lehetőség. Ilyen fejlesztési terület az építőiparban egyre nagyobb mértékű OSB-lap felhasználás, mellyel párhuzamosan a magyarországi OSB lemezgyártás kapacitásbővítése Vásárosnaményban már jelenleg is zajlik, alapvetően a hazai nyár és fenyő nyersanyagbázisra alapozva. Emellett, és a fenyő épületfa kiváltását szolgáló, már említett faipari kutatások mellett további ígéretes területet jelentenek például a faalapú szigetelőanyagok termékfejlesztései.

Két éve nagy bizakodással foglalkoztunk a biomassza alapú távfűtő művek kérdésével. A Tűzifaprogramban tapasztalható nagy lakossági kereslet mintha elnyomta volna ezt a területet. Van jövője a faanyag energetikai felhasználásának?

A tűzifaprogram alatt a fűtőművek sem álltak le. Sőt! Igen jelentős többletfelhasználást produkáltak. Az energetikai diverzifikáció, azaz a több lábon állás, valamint a minél nagyobb mértékű kistérségi önellátás felértékelődött. A fatermékek előállítása során mindig is volt, jelenleg is van és a jövőben is lesz egy olyan termékhányad, melynek legkézenfekvőbb felhasználási módja a biomassza alapú távfűtés. Szerencsére a fűtőmű beruházások sem álltak le, például idén ősszel fogják átadni a kecskeméti 20+5 MW teljesítményű biomassza alapú fűtőművet. De továbbmegyek: a kistérségi fűtőművek létesítését a KAP is támogatni fogja.

Európai szinten a zöld gazdaság koncepciója egyre nagyobb teret nyer. Mindeközben megjelent az igény a védett területek növelésére, az erdőterületek gazdasági hasznosításának csökkentésére. Mi lehet a kiút ebből az ellentmondásból? Vagy csak látszólagos az ellentmondás?

Amíg a védett területek kezelése kimerül a passzív természetvédelemben, addig ebből az ellenmondásból nincs kiút. Ezzel már megadtam a választ az ellentmondás feloldására is.

Aktív természetvédelmi kezelés mellett számtalan területen a gazdálkodás és a természetvédelem egymást tudja erősíteni. Feltételezve azt, hogy a jelenleg már védett területekre is kiterjednek majd az aktív természetvédelmi beavatkozások, összességében a védett területek esetleges növelése mellett is előállítható egy olyan modell, mely a zöld gazdaság koncepciójának is megfelel. Többek között erről is szól a fenntartható erdőgazdálkodás. Mondhatjuk azt, hogy már a gyakorlatban is működik a modell, csak el kellene fogadni.

A korábbi interjúban a feldolgozóipar fejlesztésének szükségességét és a melléktermékek felhasználásának fejlesztését szorgalmazta. Történt-e előrelépés ezeken a területeken?

A fafeldolgozó-ipari fejlesztések nem álltak meg, mert aki meg akar maradni a piacon, az kénytelen fejleszteni.

Az élőmunkaerő-igény kiváltása, az energiahatékonyság javítása, egyes esetekben a feldolgozás hatékonyságának növelése érdekében történtek előrelépések, bizonyos esetekben kapacitásbővítés is, de összességében ez még messze nem elegendő ahhoz, hogy a több évtizedes lemaradásunk tükrében ezzel elégedettek legyünk.

Országosan, kormányzati szinten szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ha előnyben szeretnénk részesíteni a hazai faanyagot és csökkenteni akarjuk az importfüggőséget, ahhoz szükséges a fafeldolgozó-ipar felzárkóztatása. Amíg ez nem valósul meg, addig marad a mostani realitás: külföldi üzemek dolgozzák fel a magyar faanyagot, ahonnan visszavásároljuk a kész termékeket a magyar fogyasztók számára.

Bár vannak előremutató kezdeményezések, elsősorban a nagyobb ipari szereplők részéről, de a melléktermék-felhasználás fejlesztését kicsit háttérbe szorította az energetikai szektor megnövekedett faigénye. Másrészt ennek a területnek a kutatása, az üzemi kísérletekkel együtt, mindenképpen hosszabb időt igényel.

Egyre többet hallani a szakképzett munkaerő hiányából fakadó problémákról? Mi a valós helyzet?

A szakképzett munkaerő jelenlegi hiánya valós probléma, és mindezt tetézi, hogy az utánpótlás sem kellően biztosított. Csekély vigasz, hogy ezzel az erdő alapú gazdaság egyáltalán nincs egyedül. Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség és a szakképzettség nélküli munkaerő is – igaz kistérségenként erősen eltérő mértékben – válogathat a munkalehetőségek közül.

A munkaerőpiaci kihívások felkészületlenül érték az erdőgazdálkodást és a faipart. A hivatástudat, a természetszeretet, a családi hagyományok miatti kötődés az erdőgazdálkodás területén valamelyest segít a munkaerő-utánpótlásban, de a faipar területén erre már kevésbé számíthatunk. Nincs túl sok választás, ehhez a helyzethez alkalmazkodni kell a munkaerő-szükséglet észszerűsítésével, a munkatársak megbecsülésével, a munkakörülmények javításával és az oktatás támogatásával.

Idén újra a FAGOSZ elnökének választották. Mit érez az elmúlt időszakban a FAGOSZ legfontosabb eredményének, és mi a legfontosabb célkitűzése az új ciklusra?

A legfontosabb eredmény számomra az, hogy sikerült egy igen hatékony szakágazati információáramlást megvalósítani. A megújult FATÁJ-online szaklapnak, valamint a FATÁJ hírleveleknek igen jó a fogadtatása. A gyors információáramlás révén, különösen a taglétszámunkhoz és szerény szervezeti apparátusunkhoz képest, igen hathatósan tudjuk véleményünket megjeleníteni. A következő időszak legfontosabb célkitűzései a hazai faipar hatékonyságának javítása, technológiai fejlesztése, az építésgazdasági értékláncban elfoglalt helyének megerősítése, valamint a fokozottabb nemzetközi ágazati együttműködés.

a kérdező riporter: Lomniczi Gergely
Az interjú alapján készült cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2023. szeptemberi lapszámában volt.

Győrffy Balázs, a NAK elnöke megnyitójában elmondta, a kamara számára köztestületként magától értetődő, hogy fórumot biztosít az ágazat szereplőinek, s egyben javasolta, hogy az ágazati kerekasztal-beszélgetésre negyedéves rendszerességgel kerüljön sor. Az ilyen jellegű, össz-ágazati fórumoknak az új, uniós agrártámogatási időszak, a KAP stratégia tervének elfogadása és idei elindulása is különös aktualitást ad. A KAP stratégia finomhangolása, a végrehajtásra való felkészülés során felmerülő aktuális ügyek megoldása az ágazat minden szereplőjének érdeke. Ehhez – annak elnökeként – felajánlotta az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának Erdészeti Albizottsága tevékeny közreműködését is, megfogalmazva abbéli kívánalmát, hogy a szakma saját szervezeteként tekintsen az albizottságra. Végül megköszönte a részt vevő szervezeteknek a kerekasztal-beszélgetéshez megküldött témajavaslatokat, problémafelvetéseket.

Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár az erdészeti ágazat előtt álló kihívásokról, aktuális ügyekről tájékoztatta a résztvevőket. Kiemelt feladatot és lehetőséget jelent, hogy a Közös Agrárpolitika keretein belül a korábbinál háromszor nagyobb, mintegy 310 milliárd forint forrás áll az erdészeti ágazat rendelkezésére. A többlet források jelentős része kifejezetten zöld megoldások alkalmazására fordítható, amely lehetőségek kiaknázása előzetes és tudatos felkészülést igényel az oktatástól a kutatáson át a gyakorlati megvalósításig. A támogatások segítségével folytatni kell az erdőterület gyarapítását szolgáló programokat, amelyek mellett hasonló nagyságrendű feladat a meglévő erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának elősegítése és az erdészeti vállalkozások versenyképességének javítása. Mindebben komoly lehetőségek előtt áll a magán erdőgazdálkodási szektor, amely a források hatékony felhasználásával tovább erősödhet.

Az oktatás és kutatás területén fontosnak nevezte, hogy az ágazat szerepet vállaljon a Soproni Egyetem működésének és fejlesztésének finanszírozásában. A szakképzés megerősítése érdekében üdvözlendő lenne egy önálló, erdészeti ismeretekre alapozó szakképzési centrum létrehozása.

Az állami erdőgazdasági szektor kiemelten fontos az ország környezeti állapotának megőrzése és a biztonságos faanyagellátás területén egyaránt. Az Agrárminisztérium foglalkozik az állami erdőgazdaságok nonprofittá alakulásának kérdésével, keresve az optimális megoldást.

Az ágazatok közötti együttműködéshez is elengedhetetlen a természeti erőforrásokat összesítő adatbázis létrehozása, amely jelentős erdészeti digitalizációs fejlesztéseket igényel, többek között a magyar erdőkkel kapcsolatban a legtöbb információt tartalmazó Országos Erdőállomány Adattár megújítását.

Szakmatörténeti jelentőségű változás, hogy az új kormányzati struktúrában az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar irányítása egységessé vált. A fenntartható erdőgazdálkodásban és a megújuló nyersanyagra alapuló faiparban rejlő lehetőségeket az államtitkár szerint ugyanis csak a teljes termékpályában gondolkodva, az erdő alapú ipar fogalmának megfelelő értelmezésével lehet megteremteni. A közös ágazati stratégia kidolgozásában a minisztérium jelentős mértékben támaszkodik a szakmai szervezetek, különösképpen a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség véleményére.

A vadgazdálkodás területén a vadgazdálkodók és az agrárium más szereplői közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta, amelynek keretében foglalkozni kell a vadlétszám kérdésével és a vadkárok megelőzésének, kezelésének lehetőségeivel.

A kerekasztal-beszélgetésen ezt követően az alábbi témák kerültek terítékre:

• a klímaváltozás, illetve a természetvédelmi elvárások egymással is összefüggő gyakorlati kezelési lehetőségei az erdészeti ágazatban,
• gyakorlatorientált ágazati kutatás, valamint közép- és felsőfokú szakképzés megteremtése,
• megfelelő minőségű erdészeti szaporítóanyag, illetve szaporító alapanyag beszerzés terén fennálló bizonytalanságok kezelési lehetőségei, figyelembe véve az elvárt klímarezisztencia szempontokat is,
• a faipari vállalkozások fa alapanyag keresletének és az erdőgazdálkodók kínálatának összehangolási lehetőségei,
• erdei vadkárkockázatok csökkentési lehetőségei,
• a magán erdőgazdálkodás fejlesztésének jogszabályi és támogatáspolitikai lehetőségei.

Egyes tématerületek az idő rövidsége miatt nem kerültek sorra, míg mások további egyeztetéseket rejtenek magukban. Az ágazati kerekasztal beszélgetés folytatására, közös ügyeink újabb alkalommal való megbeszélésére minden résztvevő részéről hajlandóság mutatkozott.

forrás: NAK

A kibocsátás elérte a 8,04 billió jüant, az olyan új iparágak, mint a fás olajnövények, az erdő alatti gazdaság, a virágok és az ökoturizmus erős növekedési lendületet mutatnak.

2022-ben Kína teljes mértékben három, évi több mint egybillió jüan termelési értékű pillérágazatnak adott teret, nevezetesen a fatermesztési célú erdőgazdálkodásnak, a fa- és bambuszfeldolgozásnak és az ökoturizmusnak, az erdei termékek kereskedelmi értéke pedig elérte a 188,3 milliárd dollárt.

Az NFGA tisztázta a kaméliaolaj fejlesztésének központi pénzügyi támogatására vonatkozó politikát, amely a földigény teljes körű biztosítását igényli a mintegy 1,4 millió hektárnyi termeléshez. (Teamag olaj, avagy kamélia olaj Japánban és Kínában az egészség és a szépség elixírjének számító szer.)

2022-ben Kína összesen mintegy 130.000 hektáron hozott létre kaméliaolaj-ültetvényt, és mintegy 260.000 hektárt alakított át kaméliaolaj-ültetvénnyé, a kaméliaolaj éves termelése pedig várhatóan meghaladja az egymillió tonnát.

Kína 2022-ben 3,83 millió hektáron végzett erdőfelújítást és 3,2 millió hektáron ún. ellenőrzött gyeptelepítést, és hét tartományi szintű régióban – Shanxi, Gansu, Belső-Mongólia, Hunan, Guangdong, Guangxi és Jiangxi – több mint 66.000 hektár új erdőt telepítettek az NFGA szerint.

2022-ben Kína 51 regionális projektet szervezett és hajtott végre az erdők és a gyepek szisztematikus javítása érdekében, és elindította az erdősítésre irányuló 20 kísérleti és demonstrációs projekt második tételét.

Emellett a tavalyi évben a tervek szerint teljes mértékben létrehozták az erdőkezelői rendszert, amely tartományi, városi, megyei és falusi szintű erdőkezelők ötszintű rendszerét alakította ki.

Országszerte minden szinten mintegy 1,2 millió erdőkezelő végzi folyamatos erőfeszítéseit az erdők és gyepterületek védelmére.

szerk/ford: Tóth János, forrás: CGTN

Pippa Hackett, a Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Tengerügyi Minisztérium államtitkára november első napján átvette a COFORD tanulmányát az ír erdészeti ágazat gazdasági tevékenységéről és foglalkoztatási szintjéről. A tanulmányt a miniszter minisztériuma finanszírozta, és a Henry Phillips and Forestry Services Ltd. írta.

A „Gazdasági tevékenység és foglalkoztatási szintek az ír erdészeti ágazatban” című tanulmány szerint a közvetlen és közvetett foglalkoztatási szintek együttes becsült értéke 3500 fő az erdészeti és fakitermelési ágazatban és 5900 fő a fa- és fatermékgyártási ágazatban. Ezek a szintek azt mutatják, hogy az erdőgazdálkodás jelentős mértékben járul hozzá a foglalkoztatáshoz, főként a vidéki területeken.

„Jó okunk van feltételezni, hogy az ágazatban a foglalkoztatási szintek növekedni fognak az elkövetkező évtizedben és azon túl, különösen az olyan szakképzett területeken, mint a gépesített fakitermelés.
A COFORD legfrissebb hengeresfa-előrejelzése szerint az éves faktermelés a 2021-es 4,7 millió köbméterről 2035-re 7,9 millió köbméterre nő. Emellett valamennyi szakpolitika és jelentés (beleértve a COFORD legutóbbi kiadványait is) rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében sürgősen szükség van az erdősítés legalább évi 8 000 hektárra történő növelésére. Ha ezek megvalósulnak, jelentős és tartós hatással lesznek a foglalkoztatásra, nemcsak a telepítés, hanem a kezelés, a fakitermelés és a fafeldolgozás terén is.”

A gazdasághoz való gazdasági hozzájárulást évente több mint 2 milliárd euróra becsülik.

A miniszter üdvözölte a kiadványt, amelyet a COFORD társadalmi-gazdasági munkacsoport tagjai készítettek és segítettek elő:

"Az erdőgazdálkodás számos előnnyel jár az ország számára, beleértve a társadalmi, környezeti és gazdasági előnyöket is. Ez a tanulmány egyértelműen bizonyítja, hogy erdeink milyen fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban Írország vidéki területein. Az otthonaink építéséhez és fűtéséhez használt faanyag előállításához az erdészeti láncban hosszú időn keresztül számos inputra van szükség. Ide tartoznak a csemetéket nevelő faiskoláinkban foglalkoztatott emberek, az erdők telepítésében és felújításában dolgozók, valamint a fák kitermelésében részt vevők. Ez a tanulmány világossá teszi, hogy a fa jelentős foglalkoztatást teremt a mai és a jövőbeli erdők létrehozásában és megújításában. Ezek az erdők emellett pozitívan járulnak hozzá gazdaságunkhoz, környezetünkhöz és jólétünkhöz."

A tanulmány a korábbi munkákra épül, és megbízható információkat nyújt a foglalkoztatási szintekről és a gazdasági tevékenységről az erdészeti tevékenységek széles skáláján. A hangsúly az erdőgazdálkodási, fakitermelési és fafeldolgozási ágazaton belüli foglalkoztatásra vonatkozó megbízható becslések elkészítésén van. Mind a közvetlen, mind a közvetett foglalkoztatást megbecsülik, a felmérésekből származó adatok és a közvetett foglalkoztatás becslésére szolgáló multiplikátorok felhasználásával.

Dr. Eugene Hendrick, a COFORD Tanács elnöke kijelentette:

"Szeretném elismerni a COFORD társadalmi-gazdasági munkacsoport minden tagjának munkáját és önkéntes erőfeszítéseit, az elnök, Aine Ni Dhubhain professzor vezetésével, valamint a jelentés szerzőinek munkáját, hogy teljesítették a tanulmányra vonatkozó megbízást, amely jól illeszkedik a COFORD szerepéhez, mint a miniszter és a minisztérium tudományos alapú információ- és tanácsadásának szolgáltatója.

"Ez az úttörő tanulmány új módszereket kínál az ír erdészeti ágazat foglalkoztatási becsléseinek időben történő aktualizálására. Az olyan tevékenységi adatokon, mint az erdősítési és felújítási szintek, a kitermelési mennyiségek és egyéb inputok alapján lehetővé teszi a politikai döntéshozók és a szélesebb erdészeti ágazat számára, hogy megalapozott, következetes és összehasonlítható foglalkoztatási becslésekhez jussanak most és a jövőben is.".

A COFORD „Gazdasági tevékenység és foglalkoztatási szintek az ír erdészeti ágazatban” című kiadványa letölthető a COFORD honlapjáról.

szerk/ford: Tóth János, forrás: gov.ie 11-01

Az erdészeti ágazat, amely a körforgásos gazdaság biológiai és technikai ciklusában egyaránt jelen van, kiválóan alkalmas a körforgásos, bioalapú gazdasági modell elfogadására. Az erdészeti alapú értékláncok általános körforgásos jellege azonban továbbra is kihívást jelent, ami az ágazat hagyományos működési módjából adódik.

Az erdőalapú értékláncok fenntarthatóságának biztosítása érdekében az értékláncok minden szakaszában folyamatosan figyelembe kell venni és koordinálni kell a körforgást. Ennek megvalósítható kiindulópontja a fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) elvei, amelyet a fa optimális, kaszkádszerű felhasználása követ minden termelési szakaszban, és az értékláncok végén a fogyasztás utáni fa hasznosításával zárul.

Ez a tanulmány elemzi a körforgásos megközelítések meglévő és lehetséges korlátait az erdőalapú iparágakban, nevezetesen a fafeldolgozó iparban (a fűrészáru feldolgozására, a bioenergia-termelésre és az építőiparban használt fára összpontosítva), a bútoriparban, a papír- és cellulóziparban, valamint a cellulózalapú szálakat és cellulózalapú műanyagokat felhasználó iparban.

Az elemzés bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nem minden körforgásos megközelítés fenntartható minden körülmények között. Egyes esetekben a körforgásra való összpontosítás környezeti externáliákat okozhat, más esetekben pedig nem garantálja a gazdasági életképességet. Míg a körforgásos, bioalapú gazdaságra való áttérést a jogalkotó elősegítheti, a folyamatnak organikusan kell fejlődnie, az iparágak elhelyezkedése, a rendelkezésre álló (hulladék)erőforrások közelsége és a fogyasztói preferenciák alapján.

Az elemzés teljes szövege angolul pdf-ben (74 oldal).

Forrás: ENSZ EGB

A CEPI, az Európai Papíripari Szövetség június 19-én tette közzé tanulmányát „Az európai erdő alapú ipar hatása a klímára” (pdf, 5 oldal, angol) címmel, abból az alkalomból, hogy az EU Agrár Igazgatóságának (DG AGRI) részvételével webinariumot tartottak.

Első alkalom, hogy tudományos tanulmány állapítja meg a „helyettesítési hatás” mennyiségét, ami a fosszilis alapú anyagokból és ezek előállítási folyamatából felszabaduló CO2 megelőzéséből, valamint az erdők és a CO2 tároló fatermékek CO2 elnyelése által adódik.

A tanulmány kulcs megállapításait dr. Holmgren, a tanulmány készítője, a Nemzetközi Erdészeti Kutató Intézet korábbi vezérigazgatója mutatta be. „Az eredmény alapján az erdők és az erdő alapú termékek évente nettó 806 millió tonna széndioxidot vonnak ki a légkörből. Ez egyenértékű az EU teljes fosszilis kibocsátásának 20%-val.” A körkörös biogazdasági modell jobb számítást tesz lehetővé a pozitív klímahatás terén, azzal, hogy az erdőket az értéklánc körforgásával együtt veszi figyelembe.

Alfonso Gutierrez-Teira, az Agrár Igazgatóság (DG AGRI) Erdészeti és Bioökonómiai Szektorának vezetője kihangsúlyozta, hogy alapvető, hogy az EU klímasemlegességi jogát össze kell hangolni más jogalkotási elemekkel, így különösen a LULUCF-fel, az Energiahatékonysággal, a Megújuló energiával és a készülőben lévő javaslattal az EU Alkalmazkodási Stratégiájáról. Az EU Erdészeti Stratégiáját illetően – melynek megjelenését 2021. első negyedévére tervezik – azt mondta: nagyon sokféle elképzelés van az erdőkkel kapcsolatban, melyeket az EB-nek össze kell majd hangolnia a stratégia tervezetének megfogalmazásakor. Lényeges, hogy egyensúlyt kell találni az alábbiak között:

1.) erdőtelepítés és az erdők helyreállítása,

2.) az erdők ellenálló képessége és védelme,

3.) tartamos erdőgazdálkodás Európa minden erdejében,

4.) az EU új növekedési modelljének felépítése és hozzájárulás a Zöld megállapodás különböző elemeihez.

Végső következtetése szerint az új CEPI tanulmány segít a szektornak tárgyalásai során, valamint visszaigazolta, hogy az új EU Erdészeti Stratégia figyelembe fogja venni az erdő alapú iparok szerepét.

A webinárium alatt Jori Ringman, a CEPI vezérigazgatója rámutatott a tanulmány jelentőségére az EU politikacsinálói számára. „A helyettesítési hatással kapcsolatos radikális elem az, hogy ez azonnali és jelentős. A legtöbb más klímaváltozás elleni lehetőséggel szemben az megnövekvő helyettesítés itt és most elérhető. Olyan EU politikákra van szükségünk, melyek támogatják a fogyasztókat abban, hogy a nagy szénkibocsátású termékektől áttérjenek az alacsony-szén hatású erdő alapú termékekre. A fosszilis szenet a talajban (a földben) kell tartanunk és jobban és könnyebben elérhetővé kell tenni a felelősségteljes forrásból származó bio-alapú alapanyagokat.”

Fanny-Pomme Langue, az Európai Erdőtulajdonosok Szövetségének (CEPF) főtitkára rámutatott, hogy a tartamos erdőgazdálkodás (SFM) lényegesen hozzájárul a három legfőbb klímaelőnyhöz: a megkötéshez, a tároláshoz és a helyettesítéshez. „A tartamos erdőgazdálkodás (TEG = SFM) az az eszköz, mely megőrzi a szénnyelést, miközben a növekszik a széntárolás az EU erdeiben és a fatermékekben és a fosszilis alapú termékek és energia helyettesítése. Megoldás a növekvő kockázat és a természeti katasztrófákkal kapcsolatos bizonytalanság kezelésére is.” – mondta.

Margherita Miceli, az Európai Faipari Szövetség (CEI-Bois) szakpolitikai szakértője szerint az Európai Zöld Megállapodás fő céljával, a klímasemlegességgel kapcsolatban a a tanulmány visszaigazolja, hogy az erdő alapú ipar az egyike Európa zöld és ellenálló iparainak, amely segíthet az átmenet létrehozásában, a karbonsemlegeség 2050-ig elérésében.

Forrás: CEPI
SzerkFord: MM

A CEPI több más szervezettel közösen készítette tanulmányát: