V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár, nyitóbeszédében általános körképet mutatott a vízügyi ágazat és erdők kapcsolatáról és hangsúlyozta, hogy az elmúlt egy évben alapvető szemléletváltás történt.

Az erdők és vizek szoros kölcsönhatása hazánk természetes rendszereinek alapja és egyben a jövőnk biztosítéka. A vízmérnökség és az erdészet szakmai együttműködése már a 19. század végén is nyilvánvaló volt. Kvassay Jenő 1889-es, akadémiai jutalomban részesült munkájában rámutatott: „Bármily helyes elveken nyugodjanak is valamely síkságbeli folyó szabályozásának munkálatai, mihelyt a vízválasztókon elterülő erdők eltűnnek: a völgyek folytonos károsodásoknak, gyakran sivár homokkal és kaviccsal való elöntéseknek vannak kitéve. Szomorú például szolgálhatnak erre nézve hazánkban az Ipoly és a Zagyva patakok felső völgyei”.

Az erdők hidrológiája mára azonban önálló tudománnyá vált, a klímaváltozás pedig a vízgazdálkodás és az erdőgazdálkodás együttműködésének sürgető szükségességét hozta előtérbe. Az erdők képesek visszatartani és tárolni a csapadékot, mérsékelni a vízhiányt és a túlzott vízhozam okozta károkat, így kulcsszerepet játszanak a fenntartható vízgazdálkodásban. Magyarországon a klímaváltozás hatásait elsősorban a vízrendszerek változásán keresztül érzékeljük: csökkenő folyóhozamok, süllyedő felszín alatti vízszintek, ritkuló lombkoronák és csökkenő erdőállományok jelzik a veszélyt. Jelentős vízhiánnyal küzd az ország, hiányzik 1 évnyi csapadék, a Duna vízhozamának közel 10 %-a, amíg a Tisza vízhozamának közel 30 %-át veszítettük el az elmúlt évtizedben, valamint az idén a 2022-es vízhozamok 70 %-át tudta a természetes vízkörforgás produkálni. Egyértelművé vált, hogy pozitív változás, műszaki beavatkozás nélkül nem érhető el!

Államtitkár Úr nyitóbeszédében kiemelte, hogy új, korszerű vízgazdálkodási gyakorlatok jelentek meg. A belvízvédelem és vízpótlás összekapcsolása, a víz visszatartása és a jogszabályi keretek átalakítása, mind a fenntartható készletek biztosítását szolgálják. A vízrendszereink őszi/téli üzemrendjei megújításra kerültek. A belvízvédelemről a hangsúly, a belvízgazdálkodás irányába fordult. Minden csepp víz visszatartásra került és az öntözőrendszerek, a szolgáltatási időszak előtt már két hónappal feltöltésre kerültek. Ezen felül lépések mentek végbe a jogszabályi környezet átalakításában is.

A vízgazdálkodásról szóló törvényben, a Vízügynek pedig idéntől már deklarált és priorizált feladata, a vízvisszatartás és a vízhiány elleni védekezés, alapvető és meghatározó szerepet vállalva a gyakorlati megvalósítás érdekében.

Elindult a „Vizet a tájba” program, ahol közel 800 mezőgazdasági termelő mintegy 20 ezer hektárt, ezen felül a természetvédelem és az erdőgazdálkodás további 20 – 20 ezer hektárnyi területet ajánlottak fel a területi elárasztással megvalósulandó vízpótlásra.

A KEHOP+-ban pedig megindul a Nyírségi hátság, valamint a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása. 

Továbbá meg kell említeni a körforgásos gazdálkodásban jelentős szerepet vállaló tisztított szennyvizek újrahasznosításában rejlő ki nem használt lehetőségeket.  Itt jó gyakorlatként szolgál a Dunavarsányban lévő 40 hektár fás terület vízpótlás, ahol közel 1 M m³ tisztított szennyvíz hasznosul.

Egyre inkább világossá válik, hogy a víz- és erdőgazdálkodás összekapcsolása nem csupán környezetvédelmi, hanem nemzeti stratégiai kérdés. Az erdők és vizek közös, tudatos kezelése biztosíthatja hazánk ökológiai és gazdasági jövőjét, miközben követendő példát teremt a fenntartható fejlődésre.

Láng István az Országos vízügyi főigazgatóság Főigazgató, „A vízgazdálkodás jelene és jövője a klímaváltozás tükrében” címmel részletes szakmai előadást is tartott, amelynek szakmai üzenete hamarosan olvasható lesz a köztestület portálján.

Továbbá a NAK portálján már elérhető az Aszálykezelés az erdőgazdálkodásban c. cikk, mely röviden ismerteti azokat a vízmegőrzési technológiákat, amelyek jól alkalmazhatóak az erdőgazdálkodásban. 

Forrás: Rubos Norman/NAK

A beszédes „Erdő és víz – a klímaváltozás árnyékában” című konferencia színvonala igazolta a felfokozott várakozásokat. A magyar erdőket érintő legfontosabb, korszakos problémakör sokrétű elemzésével, a konkrét, gyakorlatba illeszthető megoldások rendszerbe foglalásával, valamennyi rész-szakterület képviselőjének tudott új ismereteket és perspektívát adni.

Ezzel méltó módon, a szakma fókuszában álló témakörrel nyitottuk meg 29. Erdők Hete rendezvénysorozatot. Ebben október 5-ig, szerte az országban mintegy 100 program fog a magyar erdőkre és az erdészek munkájára nagyobb figyelmet irányítani.

A konferenciát Bálint Sándor szakosztályelnök telt ház előtt moderálta.

Köszöntőt mondott Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár (AM), V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár (EM), majd Kiss László, az OEE elnöke.

Zambó Péter megnyitó gondolatai hangsúlyozták, hogy az erdők a társadalmunk jólétét biztosító rendszer stratégiai fontosságú elemei. Hazánk zöldvagyona, 2,3 millió hektár faállománnyal borított területe nélkülözhetetlen a természetes rendszereink fenntartásához és a tőlük függő szolgáltatások megőrzéséhez. Az erdő kettős módon kapcsolódik a klímaváltozáshoz: egyrészt elszenvedője annak, másrészt – a szénmegkötésével, mikroklíma-javító és a vízkörforgást szabályozó szerepével, valamint ökoszisztéma-szolgáltatásaival – a klímavédelemben a legfontosabb biológiai infrastruktúránk.

Kitért az erdő és a klíma, emellett az erdő és a víz kétirányú kapcsolatára. Kiemelte, hogy a klímaváltozás miatt felborult egyensúlyok sürgető helyreállítása hosszú távra tervezett és a napi gyakorlatba illesztett szakmai beavatkozásokat igényel – ágazatközi összefogással, az erdészek meghatározó szerepével. Ebben köszönettel emelte ki a vízügyi ágazat konstruktív partnerségét.

A koncepcióalkotás eszközeként állította fókuszba az államtitkárság felügyeletével és a NAK (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) koordinálásával létrehozott, sokszereplős Erdészeti Klímaadaptációs Fórumot, melynek kiemelt szakbizottsága foglalkozik az erdők létalapját jelentő, megelőző szemléletű, tájban gondolkodó, kisvízgyűjtő-centrikus, az erdőtervezés és az erdőkezelés gyakorlatában összekapcsolandó vízgazdálkodás kérdéseivel.

Jövőképében az erdő nem csupán túlélője, hanem alakítója is a klímaváltozás korszakának – a víz pedig olyan érték, amit jól irányított, aktív erdőgazdálkodással meg lehet őrizni.

V. Németh Zsolt kiemelte, hogy a természetes rendszerek jövőjének kulcsa a vízgazdálkodás. Fordulóponthoz érkeztünk: nem elég a csapadékvizet kormányozni, a vízhiányos területek mesterséges vízpótlása is elkerülhetetlen. Kitért a Homokhátság 100 milliárd forintos nagyságrendben elindított ökológiai vízpótlására, valamint a már közel ezer gazda által felajánlott agrárterületek elárasztásnak folyamatára. A tisztított szennyvizek hasznosítására önálló programot hirdetett.

Kiss László a jövőre 160 éves OEE történelmi küldetéseként utalt a szaktudás fejlesztésére és eljuttatására az erdőkezelőkhöz. Nyomatékos figyelemfelhívásként hangsúlyozta, hogy idén az OEE tisztán szakmai rendezvénnyel indítja el az Erdők Hetét.

Kitért az Egyesület Szaktudás Füzetek sorozatára, melynek a két éve megjelent „Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás” című kötete esszenciálisan foglalja össze a szakterület alapjait.

Erdőtörténeti ívben vázolta az elmúlt évszázadban, különösen az utóbbi évtizedekben felgyorsuló éghajlati változások és a szintén fokozódó biológiai inváziók hatásait. Hangsúlyozta a termőhelyi tényezők jelentőségét, utalva a Szaktudás Füzetek már előkészületben lévő következő, az erdőtalajokkal foglalkozó fejezetére is.Áttekintést adott az Egyesület fontos programjairól, kiemelve az erdőpedagógiában elért, nemzetközileg elismert sikereket, valamint a Könyvtár digitális hozzáférésének fejlesztését.

A napirenden lévő problémáink megoldásának sikeréhez is elengedhetetlennek tartotta a jogi és gazdasági környezetünk sürgető, célirányos alakítását.

Társadalmi elfogadottságunknak a hitelességünkre alapozott megerősítése pedig a cselekvőképességünk záloga.

Az előadások sorrendje az alábbi volt (az előadások prezentációi a képekre kattintva tölthetőek le, pdf. formátumban):

Passzív vagy aktív erdőgazdálkodás?

Mocz András helyettes államtitkár (AM)

A vízgazdálkodás jelene és jövője a klímaváltozás tükrében

Láng István főigazgató (OVF)

Az erdők szerepe a klímapolitika alakulásában

Ilyésné dr. Fetter Anna főosztályvezető (EM)

Erdősítés és erdőgazdálkodás Kínában, klímacélok és a műholdak használata

Edl András elemző (ESI)

A vízgazdálkodás kihívásai az erdőkben

Dr. Gribovszki Zoltán egyetemi tanár (SOE EMK)

Az alföldi erdőkről aszály idején

Dr. Keserű Zsolt tudományos osztályvezető (SOE – ERTI)

Erdeink egészsége a változó környezeti viszonyok között

Dr. Csóka György tudományos osztályvezető (SOE-ERTI)

Szomjazó erdők

Dr. Molnár Dénes erdőgondnok (MECSEKERDŐ Zrt.)

A hatórás konferenciát valamennyi megkérdezett résztvevő kiváló színvonalúnak, az előadásokat innovatívnak, az elhangzott gondolatokat a gyakorlatba ültetendőnek értékelte.

Zárszavában Zambó Péter arra inspirált minden felelős szakembert és döntéshozót, hogy az itt elhangzottak ne csak tudásunk gyarapításához, hanem cselekvési mintáink, gyakorlatunk megújításához is mielőbb hozzájáruljanak.

Minden kezdeményezésünk sikere, értelme azon múlik, hogy azt milyen hatékonysággal tudjuk beépíteni a mindennapi tevékenységünkbe.

A rendezvény üzenete alátámasztotta Roth Gyula  professzor több mint száz éve megfogalmazott bölcsességét:

„Magyarországon az erdőgazdálkodás vízkérdés, a vízgazdálkodás kérdése”

A rendezvény videóanyagát, az elhangzott előadások helyszínen készült videóit a következő kapcsolódó híranyagunkban tesszük közzé. Az előadások összefoglaló cikkanyagait az Erdészeti Lapokban fogjuk megjelentetni.

Szerző: Haraszti Gyula, Fotók: Dr. Csóka György, Vermes Tibor/AM
Forrás: Országos Erdészeti Egyesület

Az „Erdő és víz – a klímaváltozás árnyékában” című szakmai konferencián, mely egyben az idén 29. alkalommal megrendezésre kerülő Erdők Hete nyitórendezvénye is, az államtitkár kiemelte, az erdészeti vízgazdálkodás aktuális kérdései rámutatnak arra a szoros, mégis összetett viszonyrendszerre, amely az erdők, a víz és a klímaváltozás között fennállnak. Ez ma már nem elméleti kérdés, hanem napi gyakorlati kihívás – hangsúlyozta Zambó Péter.

Hozzátette, az erdők vízháztartásának megőrzése, javítása tudatos emberi beavatkozást igényel, szakmai alapokon, hosszú távra tervezve. Ez a feladat számos ágazat összefogását igényli, amelyben az erdészek szerepe megkerülhetetlen. Az ő felelősségük, hogy a jövő erdeit úgy alakítsák, hogy azok ne csak túléljenek, hanem aktívan segítsenek alkalmazkodni a változó klímaviszonyokhoz – a vízzel való bánásmódon keresztül is.

Zambó Péter köszöntőjében elmondta, a klímavédelemben az erdő az egyik legfontosabb biológiai infrastruktúránk, az ország 2,3 millió hektár fával borított területe pedig nemzeti zöldvagyonunk alapja. Ennek jövője, megóvása érdekében alakult meg az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, amely széles együttműködésben tárja fel a meglévő problémákat, és alkot a gyakorlatban is alkalmazható cselekvési terveket. A fórum 8 munkacsoportjának tevékenységei közül az egyik kiemelt téma a vízgazdálkodás kérdése – húzta alá.

A 29. Erdők Hete országos rendezvénysorozat alkalmából szeptember 29. és október 5-e között több mint 100 programmal készülnek a magyar erdészetek, köztük kiemelten az állami erdészeti társaságok. Az érdeklődők országszerte különböző terepi programokon vehetnek részt, így például vezetett túrákon és kirándulásokon kaphatnak betekintést az erdők szolgáltatásaiba.

Forrás: AM FB oldala, AM Sajtó
Fotó: Vermes Tibor

„Magyarországon az erdőgazdálkodás vízkérdés, a vízgazdálkodás kérdése” – fogalmazta meg a tételt több mint száz éve Roth Gyula, a magyar erdészet egyik legnagyobb alakja. Az Erdő és víz című, most megjelent kiadvány bevezetője erre rímelve hangsúlyozza, hogy „erdeink egészsége, léte, ökoszisztéma- szolgáltatásaik teljesülése függ az erdei vizekkel való gazdálkodástól”.

A kiadvány ötlete 2022 őszén született meg, egy rendkívül aszályos nyarat követően, amikor világossá vált, hogy „a víz kérdése egyre aktuálisabb – mondja dr. Gribovszki Zoltán, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora, a kötet egyik szerkesztője –, és az erdőgazdálkodók számára is kulcsfontosságúak lesznek a vízkörforgalommal kapcsolatos korszerű ismeretek.”

A magyarországi síkvidéki erdők léte sok esetben a többletvízhatástól függ, azaz nemcsak a csapadékra támaszkodik. Az éves csapadékösszeg nem feltétlenül változik, de a hőmérséklet emelkedésével exponenciálisan nő a párolgási kényszer. A fellépő szárazodási folyamatok következtében hazánk egyre nagyobb területei kerülnek át az erdészeti erdőssztyepp klímaosztályba, ahol többletvízforrások nélkül az erdők léte igencsak kérdéses.

Ez a folyamat nehezen megállítható, ugyanakkor megfelelő szaktudással, előrelátással, vízgazdálkodási eszköztárral és a különböző területek közötti együttműködéssel kontrollálható.

„Az erdő rendkívül összetett ökoszisztéma, vízforgalom szempontjából is komplex – fogalmaz Gribovszki Zoltán. – Más ökoszisztémáknál általában több vizet igényel, ugyanakkor hatalmas tározótérrrel is bír. Vízmegtartási kapacitása a többi felszínborítási formánál lényegesen jobb. A hőmérsékleti szélsőségekhez hasonlóan kiegyensúlyozza a vízforgalmat, így például az erdei források vízhozama viszonylag kiegyenlített.”

„Igaz, hogy az erdő igényli a vizet, ugyanakkor jókora részét vissza is adja a környezetének – ecseteli az erdei vízkörforgalom jelentőségét Gribovszki Zoltán. – Temperált környezetet jelent, mérsékli a hőmérsékletben és a lefolyásban jelentkező szélsőségeket, különösen a városokhoz viszonyítva. De ahhoz, hogy az erdő ezt a szerepét el tudja látni, többletvízre van szüksége. Megfelelő vízgazdálkodással, magasabb térszíneken vízvisszatartással, síkvidéken a vízvisszatartás és vízpótlás kombinációjával érhető el eredmény.”

Mindezek miatt egyre fontosabbá válik az erdei vízkezeléssel kapcsolatos, nagyon összetett tudományos és gazdálkodói ismeretek rendszerezése és átadása. „A víz témája nagyon sok területet összefog” – hangsúlyozza Gribovszki Zoltán. E koncepció mentén az anyag összeállítása, a sokrétű megközelítés elsősorban a szerkesztőtárs, Kucsara Mihály (a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának nyugalmazott oktatója) szaktudását és lelkiismeretességét dicséri, ugyanakkor a füzet összeállításában, az egyes szakterületek anyagának kidolgozásában húsz szerző működött közre, a legkülönbözőbb magyarországi intézményektől és cégektől. A kiadvány egyaránt tartalmaz természettudományos, komplex ökológiai, illetve kimondottan műszaki szemléletű fejezeteket, különösen ügyelve a jó gyakorlatok bemutatására, a tudományos ismeretterjesztést szem előtt tartva, nemcsak az erdőgazdálkodók, hanem az érdeklődő laikusok számára is. A kötet összeállításában komoly szerepet vállalt az erdészeti tudományok legfontosabb hazai intézménye, a Soproni Egyetem, különösen az Erdőmérnöki Kar, illetve az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei. Az Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás című kiadvány az Országos Erdészeti Egyesület gondozásában, az Erdészeti Lapok különszámaként, a Szaktudás Füzetek harmadik darabjaként jelent meg.

forrás: Soproni Egyetem

Az elmúlt évtizedekben a környezetünkben bekövetkezett változások (klíma, biodiverzitás, vízkörforgalom stb.), s emiatt a társadalom részéről megnyilvánuló fokozódó érdeklődés is ráirányította a figyelmet az erdők és a vízháztartás, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás közötti kapcsolat újra-, ill. átértékelésére.

Az OEE Szaktudás Füzetek harmadik száma az „Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás” című kiadvány e problémakör megvilágítása céljával készült, erdész és erdőjáró nem erdész olvasók részére, ismeretmegújító és ismeretterjesztő szándékkal.

Az erdők és a vízviszonyok kölcsönös kapcsolatával foglalkozó kiadvány az erdőterület vízháztartásával, az erdőgazdálkodók vízviszonyokhoz való alkalmazkodásával, a vizek erdészeti célú hasznosításával – amelynek kedvező ökológiai és közjóléti hatása is figyelemre méltó – a vízkárok mérséklésével, valamint az erdei vízterek elővilágával összefüggő ismereteket igyekszik összefoglalni, amelyet együttesen erdészeti vízgazdálkodásnak lehet nevezni.

A víz erdőben tartása, a vízpótlás, az erdei vizekkel való gazdálkodás ma fontosabb ügy, mint valaha volt. Erdeink egészsége, léte, ökoszisztémaszolgáltatásaik teljesülése függ ettől. Az erdők fenntartásához, az erdőkkel nemcsak mint faanyaggal, hanem mint a szárazföld legértékesebb ökoszisztémáival való gazdálkodáshoz szükség van víztani-vízgazdálkodási ismeretekre. Ez a szaktudás fontos eleme úgy a közép-, mint a felsőfokú erdészeti szakoktatásnak és a gyakorlatnak egyaránt.

Az erdő és víz kapcsolatára vonatkozóan Roth Gyula professzor örökérvényű szavait idézhetjük: „Magyarországon az erdőgazdálkodás vízkérdés, a vízgazdálkodás kérdése.”

Az idézett gondolat a magyarországi erdei ökoszisztémák fennmaradása (léte, minősége) és fenntartása szempontjából napjainkban egyre fontosabb megállapításnak tekinthető.

A kiadvány célja az emlékeztetés, a figyelemfelkeltés, az erdei vizekkel való gazdálkodásra történő ösztönzés és buzdítás.

A kiadvány ide kattintva tölthető le, pdf. formátumban.

Forrás: OEE