A magasabb hőmérséklet és a légkör megnövekedett CO₂ tartalmának közvetlen hatása mellett az éghajlatváltozás az erdészetet egyéb kihívások elé is állítja. A szélsőséges időjárási események, az erdőtüzek növekvő gyakorisága és intenzitása, új, illetve meglevő rovar és egyéb károsítók megjelenése, illetve megerősödése akár fontosabbak is lehetnek, mint az előbb említettek. Másrészről viszont épp az erdő, az erdő által megkötött szén az olyan eszköz az emberiség kezében, amivel némi időt nyerhetünk a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Az erdők szerepe a klímaváltozásban kettős. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának okaként és megoldásaként is szolgálnak. A fotoszintézis CO₂ megkötő hatásáról mindannyian tanultunk az iskolában, de vajon ismert-e az is, hogy a földhasználati szektorból származó üvegházhatású gázkibocsátásoknak körülbelül a fele erdőirtásból és erdőpusztulásból származik? Emellett hosszan lehetne boncolgatni, egyre mélyebbre és mélyebbre ásni az erdő, mint felszínborító, az erdő, mint vízkibocsátó, s ezzel felhőképző tényező klímabefolyásoló hatását is.

Az erdők az éghajlat stabilizáló erői. Szabályozzák az ökoszisztémákat, védik a biológiai sokféleséget, jelentős szerepet játszanak a szén -dioxid -körforgásban, támogatják a megélhetést, és olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, amelyek elősegíthetik a fenntartható növekedést.

Az erdei ökoszisztémák megszűnésének és romlásának megállítása, valamint azok helyreállításának elősegítése jelentősen hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez, s ezzel a párizsi megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez.

Összességében, az ÜHG leltár alapján, az EU-ban az üvegházhatású gázok 8,9%-át semlegesítik az erdők (2018). A hazai erdők pedig évente 4-5 millió tonna szén-dioxid egyenértéknek megfelelő üvegházhatású gázt kötnek meg, ami jelenleg az országos kibocsátás 7-8 százalékát ellensúlyozza. Közvetve pedig, a faanyag energetikai célú hasznosítása további mintegy 5 millió tonna fosszilis eredetű szén-dioxid kibocsátását váltja ki.

Az erdő tehát véd minket a klímaváltozás hatásaitól, de mi védi meg az erdeinket az éghajlatváltozás hatásaitól, melyek aszályhoz, szélsőséges időjárási körülményekhez és a kártevők fokozott nyomásához vezetnek? Az erdők viszonylag lassan reagálnak környezetük változásaira. Ez sebezhetővé teszi azokat a károsítókkal és betegségekkel szemben (gondoljunk csak a zöld karcsú díszbogár károsítására a bükkösökben). Az erdőgazdálkodást különösen sújtja az éghajlatváltozás, mert a ma ültetett fáknak valószínűleg jelentős változásokat kell elviselniük évszázados életük során.

Az erdőknek, az erdészeti ágazatnak alkalmazkodnia kell. Olyan fafajok szükségesek, amelyek jobban megbirkóznak a változó éghajlati tényezőkel, s biztosítják az erdő stabilitását a jövőben. Az erdei növények genetikai eredete is meghatározó. Mindez erdeink fafajösszetételének változását eredményezi majd, ami természetesen több évtizedet vesz igénybe. Az erdőművelés ebben, és az erdő önszabályozó mechanizmusainak megtámogatásában segítheti az erdőt, felgyorsítva az alkalmazkodási folyamatot. Kérdés, hogy az erdész mennyire tud, mer előre látni, előre gondolkodni. Például egy tömegesen újuló zonális, vagy extrazonális bükkösben favorizálja-e az erdőtervezés és a gazdálkodási gyakorlat a bükk helyett a tölgyet az éghajlatváltozásra hivatkozva? Mi lesz az alföldi erdeinkkel, ahol az éghajlati előrejelzések szerint a zárt erdők számára kedvezőtlen klíma lesz uralkodó?

A melegedő éghajlat emellett kedvez a kártevőknek, kórokozóknak. Az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbak az erdőt károsító rovarok és betegségek. A rovarok például gyorsabban fejlődnek a melegebb körülmények között, és évente több generációjuk is kifejlődik. Ugyanakkor a hosszú aszályos időszak következtében romlik a fák egészségi állapota, s ez által csökken ellenálló képességük. Az „invazív fajok” pedig a növekvő globális mobilitás és az áruk nemzetközi mozgása következtében egyre gyakrabban tovább bonyolítják ezt a helyzetet. A tölgy csipkéspoloska hazai tömeges jelenléte ezt „jól példázza”, s előre vetíti, hogy mivel kell számolnunk a jövőben.

Bár az erdészet viszonylag magas alkalmazkodóképességgel rendelkezik más ágazatokhoz képest, az egyes intézkedések végrehajtása időigényes és költséges. Ezenkívül az eredmények gyakran csak hosszú évek után jelennek meg. Az alkalmazkodás szükséges az erdő fontos ökológiai funkcióinak védelme és gazdasági potenciáljának megőrzése érdekében is.

Az erdészet nagy lendületet kapott a 2015-ös párizsi klímaegyezményből, amely először számolt az aláíró országok azon erőfeszítéseivel, hogy az erdők telepítésével és legfőképp védelmével ellensúlyozza a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásából és más forrásokból származó szén-dioxid-kibocsátását.

Az éghajlatváltozás az erdőgazdálkodásra gazdaságilag is erős hatást gyakorol. S bár ezek jellege, illetve mértéke ugyan régióspecifikus, de az erdei infrastruktúra fenntartási költségeinek növekedése, a faállományok szél-, hó-, fagy- vagy jégkárosodása, a nedvesebb telek és a korai olvadások fakitermelési és erdősítési időszakot befolyásoló hatása olyan kedvezőtlen változásnak tekinthető, melynek gazdasági következményeit az erdőgazdálkodás nem minden esetben fogja tudni kigazdálkodni.

Egyéb káros hatások közé tartozik még esetenként a biológiai sokféleség csökkenése, az erózió mértékének növekedése és a hidrológiára gyakorolt negatív hatások – jelentősen befolyásolva ezzel az erdősítések tervezését -, de ilyen például az erdő esztétikai és rekreációs értékek csökkenése – akár időszakosan – is. A változó éghajlatban a gyakoribb szélsőséges események által okozott magasabb közvetlen és közvetett kockázatok természetesen hatással lesznek a faellátásra, a piaci árakra, s ezzel az erdőgazdálkodás gazdaságosságára is.

Forrás: NAK / Kovácsevics Pál

Kapcsolódó:

Erdészeti tájékoztató kampány (FATÁJ 2021-09-03) Ez a cikk ismerteti a teljes előadás sorozatot és tartalmazza a regisztrációs kapcsolót.

A használatban lévő erdészeti felszerelések nagy része a 70-es években keletkezett tervekből származik, az időközben végrehajtott fejlesztésekkel. Iparágvezető lépésként az automatizált fakitermeléssel foglalkozó csapat az agyat fejleszti az erdei műveletekre szánt gépek új generációjához.

„Senki sem tudott olyan gépet megtervezni, amely önállóan képes működni az ellenséges (nehéz) erdei környezetben” – mondja Francis Charette, az FPInnovations digitalizációs menedzsere. „A terep kiszámíthatatlan, sok fizikai akadály van útban, a munkaterület pedig távoli. Az első lépés az alapvető automatizálás, és ha sikerrel járunk, és minden okunk megvan rá, áttérünk a fokozottan automatizált gépekre. Az FPInnovations és partnerei a világon az elsők között szeretnének kifejleszteni olyan algoritmust, amely képes megmondani a gépnek, hogy milyen feladatokat kell elvégeznie erdei környezetben.”

Az FPInnovations nemrégiben két új gépet vásárolt, amelyeken fejleszteni tudja robotkészségét.

Daru (rönk rakodó)

Rönk rakodó

A mechanikus rönkszállító rakodó lehetővé teszi az automatizált-fakitermelő csapat számára, hogy a daru funkciójának automatizálásán munkálkodjon, mielőtt nagyobb gépekkel foglalkoznának. Az FPInnovations Pointe-Claire létesítményéből mérnökök és programozók azon dolgoznak, hogy a rakodó észlelje a rönköket a földön, elkerülve az olyan akadályokat, mint a sziklák, fák vagy akár a közelben tartózkodó emberek. Ehhez érzékelőket és hardvert adtak a géphez, és a programozók olyan algoritmusokat fejlesztenek, amelyek megfejtik az információkat, majd végrehajtják az adott feladatot.

Pilóta nélküli földi jármű (Unmanned Ground Vehicle = UGV)

Fotó pilóta nélküli földi járműről a Clearpath Robotics jóvoltából

Ez a talajhoz közeli (alacsony súlypontú) robusztus robotjármű lehetővé teszi a kutatók számára, hogy folytassák érzékelő rendszerük tesztelését, hogy előmozdítsák két automatizált-fakitermelési projekt célját: az autonóm navigációt és a valós idejű erdészeti leltárt. Ez utóbbi esetében az UGV-t az erdőbe küldik, hasonlóan a felderítőhöz, hogy visszaküldje a fafajokra, a fa mennyiségére és az egyéb erdei leltárra vonatkozó adatokat, mielőtt nagyobb gépeket küldenének ki a kívánt munka elvégzésére.

A csapat őszre tervezi az új berendezések automatizálásával kapcsolatos munkájuk állapot frissítését.

Ipari partnerek

Az FPInnovations együttműködik a Kanadai Természettudományi és Mérnöki Kutatási Tanács (NSERC) Kanadai Robotikai Hálózatával és az Université Laval FORAC kutatási konzorciumával a kutatás ütemének gyorsítása, valamint a szélesebb szakértői hálózat elérése érdekében.

A Zöld hét jelentést készít az FPInnovations kutatásairól

A széles körben elismert francia nyelvű tévéműsor, a La semaine verte (Zöld hét) a Radio-Canada műsora jelentést készít az FPInnovations automatizált fakitermeléssel kapcsolatos munkájáról az ősszel. A sorozat a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, az erdőt és a halászatot érintő kérdésekről, valamint a vadon élő állatok és a környezetgazdálkodásról számol be.

„Gyerekkorom óta nézem a műsort, és kedvelem a sorozatot, és ahogy bemutatja az erdőinket” – mondja Charette. „Nagyon örülök annak a munkának, amelyben részt veszek, s amelyet majd a La semaine verte bemutat.”

Erdőgazdálkodás 4.0

Az automatizált fakitermelési projekt az FPInnovations nagyobb Forestry 4.0 projektjeinek része, hogy automatizálást adjon az erdőiparnak. Az általános cél a kanadai erdőipar versenyképességének növelése azáltal, hogy automatizálják a kockázatos és a munkavállalókat visszatartó, nehéz műveleteket. A programot az Ipar 4.0 koncepciója ihlette, amelyet a következő ipari forradalomnak tekintenek.

Az FPInnovations automatizált fakitermelési projektjével kapcsolatos további információkért vegye fel a kapcsolatot Francis Charette-lel. Olvassa el ezeket a cikkeket, hogy többet tudjon meg az automatizált fakitermelési projektről: „FPInnovations, Swedish forestry institute sign MOU to advance harvesting automation,” és „Forestry of the future; the Sustainable Revolution„.

Forrás: fpinnovations.ca